Előzetes....

Ma életem egyik legmeghatározóbb férfijáról fogok nektek mesélni és arról, hogy kezdődött minden!

Felkészülni!.....Kalandra fel!

Ez a férfi ki is lehetne más, mint a nagyapám! Ő és az anyu tehetnek mindarról, amivé váltam/váltunk! Még arról is, hogy most itt írom ezt a blogot több-kevesebb sikerrel. J

Honnan is kezdjem! Ugye 4 éves voltam mikor apám lelépett, vitt mindent többek közt a családi ékszereket is a zálogba, és mi ott maradtunk egyetlen fillér nélkül. Anyu munkát keresett, mert még a gyes utáni szabadságát töltötte, és olyan szinten nem volt semmink hogy 3 napon keresztül erőleveskockából főzött nekünk levest grízgaluskával, mert tojásunk még volt.

Vacsira vajas kenyeret kaptunk, ő meg a körbevágott héját ette. A nővérem kapott enni az oviba, én elvoltam a semmin is, az öcsi meg a harmadik napon sírva fakadt és visszahányta a szörnyű levest, és sírt hogy öcsi éhes, öcsinek fáj a pocija.

Akkor jutott anyu eszébe a zálogház, más nem maradt csak a nővérem meg az én fülbevalóm, sokat nem kapott érte, de enni tudtunk. Kicsi voltam, mégis határozottan úgy érzem emlékszem anyu elkeseredett küzdelmére, ahogy toporogtunk a sarkon a zálogház előtt és ő mély lélegzeteket vett, mielőtt zavart mosollyal az arcán beléptünk az üzletbe, az öcsit még kiskocsiba tolta.

(Hogy ez honnan jutott eszembe? Talán, mert karácsonyra gyönyörű fülbevalót kap tőlünk. J)

Anyu még aznap jelentkezett egy multihoz operátornak, másnap kitöltötte a tesztet és harmadnap már ment dolgozni felsőfokú végzettséggel segédmunkásként, ráadásul 3 szakban. Első nap délutános volt, mikor hazajött én az ágyban ültem és sírtam. Bejött hozzám még csak le sem vetkőzött kabátban, és az ölébe vett, én meg elzokogtam, hogy azt hittem te is elhagytál minket, mint az apa, te sem jössz többet haza.

Anyu másnap bement, hogy leszámoljon. Elmondta, hogy nem tud szakba járni, és olyan rendesek voltak, hogy áttették egy szakba, és ott is maradt 7 évig csoportvezetőként, közben lediplomázott.

Jó volt, mert 6-kor kezdett és már fél háromkor otthon volt velünk. Igaz eleinte túlórázott szombat vasárnap is, hogy helyre jöjjünk kicsit. A régi házunkban lakó öreg nénik meg azt pletykázták, hogy lám taxi jön érte hétvégeken, elmegy valahova, ezeket a gyerekeket meg itt hagyja…..… Mert hát, hétvégén nem volt céges busz, anyuért meg akik még mentek, taxi járt. J

És itt jött képbe a papám. Eleinte előtte is titkolta anyu, hogy milyen nehezen élünk. De aztán hamar átlátta, ami szerencsénk is volt, mert apám a zálogba adott ékszereket szart meghosszabbítani, a nagyapám meg addig harcolt a zálogházzal, vitt fotókat is, míg nagy nehezen levetette az árverezésre váró holmik közül a mieinket. Az volt a szerencsénk, hogy a néhány családi ékszerünket, egy címeres tűzzománc berakásos, dupla fedeles női aranyórát, meg egy ezüst férfi zsebórát megtalálták a listán és így, nagy kegyesen megengedték neki, hogy visszavásárolja a saját dolgainkat. Volt áruk rendesen, mert ugye ott súlyra megy, ráadásul ránk cuppant néhány régiségkereskedő az erőszakosabb fajtából, és minden áron meg akarták venni az órákat.

Szegény papám rengeteget fizetett, de megmentette még a gyöngykagyló berakásos bőrkötésű réz csatos családi bibliánkat is. J Az egyetlen, ami nem lett meg az anyu jegygyűrűje volt, de valahogy nem is sajnálta…. Az is lehet apám már másnak adta addigra. J

A családunkban hagyomány, hogy a legidősebb lány örökli a női arany zsebórát, így megy ez már évszázadok óta. A nehéz ezüstöt meg a legidősebb fiú. Így nekem kizárásos alapon nem marad más csak a biblia. L

Ahhoz képest, hogy egy időben kifejezetten gyűlöltem az egyházat…..hát nem a legjobb örökség!

Anyu minden nap 4-kor kelt, ivott egy kávét egy cigivel, elkészítette a reggelinket, körbepuszilt minket, és 5-kor elindult otthonról, mert a céges busz úgy ért oda, ami kivitte az ipartelepekre. Ezért a papám minden nap háromnegyed ötre befutott. Fél 7-kor felkeltett minket, mosdás, öltözködés – ez különösen télen volt nehézkes,- és vitt suliba, oviba, bölcsibe.

A lépcsőn úgy tuszkolt le minket, hogy számoltuk a fokokat. Először magyarul, a nővérem meg visszafelé, már akkor is tudor volt,J  aztán angolul és magyarul, aztán németül végül oroszul, hogy ne legyen unalmas! (Elég sok nyelven tudok számolni!J)

Hogy nyugton maradjunk közben mesélt….mesélt a Nádasdyakról. 

Nekünk ugye nem az volt még akkor a nevünk csak anyunak, meg neki. Csak miután betöltöttem a 18 vettem fel, mert anyu mindig reménykedett hátha apám megtér és fizet gyerektartást!

Én nem mondom, hogy az igazi Nádasdyak rokonai vagyunk, nincs rá bizonyíték, bár arra sincs, hogy nem!

Minden esetre fergeteges volt azt hallani, hogy királyi vér folyik az ereimben, hogy talán hercegnő vagyok, de gróf, az biztosan!

Hát kell egy kislánynak ennél több. Éjjel nappal faltam a történeteit. Ő nevezett el Luna hercegnőnek és azt mondta mikor csúfoltak a hajam meg a szemem miatt, hogy te nagyon különleges vagy, most alakulsz, és egyszer majd olyan szép leszel, hogy ezek itt mind irigyelni fognak. Azt mondta olyan vagy, mint a lepke. A furcsa bábból gyönyörű pillangó lesz! Még csak véletlen sem használta a csúnya szót! Imádtam a pillangókat, és meglepődtem, mikor később láttam, hogy Raikkönen házát, Pillangó Villának nevezik. J

A papa sokat szenvedett, meghurcolták őket a neve meg a származása miatt a háború után, pedig nekünk nem volt vagyonunk soha.

Sokat mesélt a háborúról, a Gulágról, és a kitelepítésről.

A metsző hidegekről ott az alföldi pusztában, az édesanyja, hogy ne fagyjon meg, főt krumplit tett a zsebeibe, ha meg az sem volt akkor követ melegített.

Azt mondta, a kitelepítéskor nem volt más szórakozása, kiment a mezőre, és a szitakötőket bámulta, mert csodálatosak. Rengeteget mesélt róluk, hogy milyen színesek, hogy zúgnak és olyanok akár a helikopter, és hogy haláluk előtt kifakulnak, hogy misztikusak, különlegesek, és hogy angolul Dragonfly-nak nevezik, ami szerintem nagyon ütős név, imádom ezt a szót.

Királykisasszony és sárkánylégy! Hát kell ennél több egy magamfajta furcsa, csúnyácska kiközösített kislánynak?

Ahogy nagyobb lettem egyre többet mesélt az „őseinkről”.

Kutatni kezdtünk utánuk, és szinte minden szabadidőmet könyvtárak, régi történelmi könyvek, meg az internet kutatásával töltöttem. Hihetetlen felfedezéseket tettünk, hogy rokonságban állok a magyar vámpírral, Báthory Erzsébettel, aki cseppet sem volt gonosz, pontosan a bántalmazott nőket védelmezte a birtokán, és ápolta őket a kastélyában. Miután meghalt Nádasdy Ferenc a férje, koncepciós perbe fogták a vagyonáért, és azt mondták fiatal lányok vérében fürdött, hogy fiatal maradjon, de valójában azokat a holtesteket találták meg elásva, akiken már nem tudtak segíteni.

Nem közvetve, mert gyermektelen maradt a házasság, de még a Valois házi uralkodókkal is rokonságban voltunk. Druon-tól az Elátkozott királyok volt a kedvenc könyvem, meg Marqueztől a 100 év magány és Szalai Lenkétől a Hajnali szökés.

Ez nem egy kultuszkönyv, de az egyik legjobb regény,  amit valaha olvastam, és hát ugye egy lányról szól, akit Nórának hívtak, és Ibsen után kapta a nevét….két történet, az egyik az édesanyja, akitől a háború alatt elvesznek mindent, és elrabolják az álmait, mert gyenge és nem harcol, aztán a lánya története, akivel hasonló történik, de ő szembeszáll a sorsával.

Persze mondanom sem kell, hogy egyik ősöm találkozott Ibsennel, mikor itt járt Magyarországon a Nórát rendezni.

Picit magyarul is beszélt, tudtátok? És azt, hogy Norvég volt? J

Mindig ezeket a könyveket olvastam még evés közben is a nővéremmel együtt, anyu szegény csak tűrte, és kénytelen volt az öcsivel beszélgetni, talán ezért lett annyira anyás, és ezért nem olvasott sohasem….. J

Aztán tovább kutatva kiderült, hogy a Szilágyiak révén nem csak Mátyásnak, de az igazi vámpírnak Vlad Depesnek is rokona vagyok! Így magyarázta, látod Luna, ezért a hihetetlen világos szemed! Nagy átfedésekkel eljutottunk még a Honfoglalásig, sőt a norvég Széphajú Harald királyig, akik 22 évesen alapította meg Norvégiát. Később Arthur királlyal csatáztak, sőt Arthur egy ilyen harcban tűnt el.

Széphajú Harald király arról volt híres, hogy hihetetlen sűrű, szőke és göndör haja volt.

Hát innen a hajam! És persze én elhittem, és különlegesnek kezdtem hinni magam, és már nem érdekelt, hogy csúfolnak, mert én tudtam azt, amit a többiek nem.

Különleges vagyok! J

A normannok, vikingek és a druidák csodálatos világában nőttem fel hála egy embernek, aki soha nem volt fáradt, se morcos, ha a múltunkról vagy a történelemről faggattam. A kislányok általában az apjukhoz akarnak feleségül menni, én el sem tudtam volna képzelni, hogy mással élem le az életem és nem a nagyapámmal. Szőke volt és világos kék szemeiben apró fehér pöttyök voltak, amik úgy szikráztak akár a gyémánt.

Mikor elvitt a Nádasdy várba és az idegenvezető hölgy megjegyezte, hogy minden Nádasdy jóvágású és csinos volt, csak mosolyogtam az én nagyapámra.

Művelt volt, vicces, mosolygós, aki a végsőkig harcolt és közben hihetetlenül nyugodt maradt.

Ha mesélni kezdett néha úgy belefeledkezett, hogy órákon át hallgathattam a történeteit, és mindegy volt, hogy a háborúról beszél vagy a középkorról, csak az számított, hogy meséljen. Alaposan megfertőzött a történelemmel, ha lenne jövője, csakis történész lennék, aki izgatottan kutatja a múlt összefüggéseit, levéltárakban, poros könyvek közt, éjjel és nappal, hátha rátalál valamire, ami eddig rejtve maradt az emberiség elől! J

Egyszerűen imádok mindent, az Arthur legendát, vagy bármit, amiben szőke skandináv hosszú hajú pasik vannak. J

Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy a támadásom után, a lakásban raboskodva saját börtönömben, különbözetit tettem és emelt szinten leérettségiztem 3.-ban történelemből, hát nem dicsekszem, de megvan egy biztos pontom a felvételihez, elértem, amit lehetett!

Tökéletes nagyapa volt, és a legigazabb ember, akit nem csak imádtam, de csodáltam is!

Azt hiszem, mellette nehéz lett volna jó apának lenni még egy rendes férfinak is.

A történelem mesélése mellett másik kedvenc időtöltései a horgászás, zongorázás és a Forma 1 voltak.

Akkor már a dédi is a nagyapánál lakott.

A dédike nem igazi dédink. Ő a nagyapa édesanyjának a húga. Több mint tíz évvel fiatalabb a papa édesanyjánál. Már nem számítottak rá mikor érkezett, és az ükmama bele is halt a szülésbe. Aztán a dédike férjhez ment és a háború alatt elment élelemért sorba állni, közben meg egy bomba becsapódott a házukba és megölte a férjét meg a gyerekét. Többet nem ment férjhez, nem kellett neki másik család. A mi dinasztiánkban szomorú sorsot élnek a nők…L

A papa egyedüli gyerek, a testvére a kitelepítésen halt meg, anyu is egyke, és a papa mindig szerette nálunk a nyüzsgést.

Vitt minket horgászni, bár utáljuk a halat, és ha véletlen kifogtunk egyet gond volt a levétellel, sőt az öcsém egyszer legényesen dobta be a botját, és kifogta a nagyapát, de csak picit a karján.

Nem számított a büdös halszag, csak az, hogy ott ültünk körülötte az öcsivel és hallgattuk a történeteit, és ettük a leves gyöngyöt. A nagyapának az volt a kedvence, csak úgy üresen eszegette mindig, és persze mi is rászoktunk. Nekem most sincs jobb annál, mint elfeküdni egy könyvvel az ágyon, olvasni, és közben leves gyöngyöt ropogtatni.

Zenét hallgatni jó volt, rendben vagyok a komoly zenével is, Edvard Grieg - Morning Moon/Reggeli hangulat (ő norvég zeneszerző) és Beethoventől a Silencio a kedvencem. A zongorát is benyeltük és bár a papát sosem hallottam kiabálni, néhányszor kifakadt az öcsémre, hogy nem hiszem el, ezen a zongorán 88 billentyű van, te miért nem vagy képes legalább egyszer a jót eltalálni? Na igen!

Viszont remekül szerelték a kocsit együtt, az hogy az öcsém már most szereli a környék kocsijaiban a fűtést meg a világításokat, az is a nagyapának köszönhető! És hordott minket edzésekre, hiába tiltakozott anyu mindent kifizetett, amiről úgy érezte, jó nekünk. Így tanultunk lovagolni, de egyszer a nővérem átszállt a lovardán és orral belefúródott a lószarba. Úgy tele ment a feje, hogy mikor bőgve felkelt, először nem is jó fele indult el. Hordott minket az atlétikai edzésekre, ami kötelező volt a tornatagozat miatt, és jártunk teniszezni, és azt szerettem is, de aztán mikor ő elment, többé nem mentem.

Az öcsit meg kosarazni hordta, és nagyon ment neki, most akrobatikus kosárra jár bírom, ahogy pörgeti a labdát, meg repked. A norvég barátommal is próbálták a pörgetést, mert mutatni akarta, hogy van ám, amihez ő is ért! J

És persze elvitt minket a Forma 1-re is! 2007-ben voltunk persze nem futamon, arra nem lett volna pénzünk, hanem az első napon a szabadedzésekre…..

A nagyapa elkötelezett Schumacher illetve Ferrari rajongó volt, így mi is azok lettünk. Mikor Sumi – Ő hívta így, - elment, ott maradtunk idol nélkül picit tanácstalanul, hogy oké, a Ferrari és győzzön a jobb.

 Mikor a futamon voltunk, ki volt állítva egy csodaszép Ferrari, egy kordon volt köré húzva. Azt mondta a papa, ti most óvatosan menjetek a kordon mögé, mintha rossz gyerekek lennétek, én meg gyorsan készítek néhány fotót, ahogy ráfekszetek a kocsira, aztán majd sopánkodok, hogy nem bírok veletek.J

Persze berontottunk, akkor még én is vadabb kislány voltam és ráfeküdtünk, és van néhány fotó, amin egy gyönyörű tűzpiros Ferrari hátulján terpesztünk és vigyorgunk!

Mindent megnéztünk, zsákmányoltunk posztereket, bejártuk a boxutcát, megbámultuk a pilótákat messziről, még aláírásokat is szereztünk például Trullitól, (volt ilyen nevű pilóta) a papa mindenhova benyomult, minket maga elé tartva.J

Szóval tökéletes nap volt, és csak arra emlékszem, hogy mikor beindították a motorokat akkora hangzavar volt, hogy nem értettük egymás szavát, és a papát hívogatta valami biztosítási ügynök, ő meg már nagyon ideges volt, hiába mondta szegény, hogy ne hívogass te barom, a Forma 1-en vagyok és egy szót sem értek!

Aztán véget ért az első szabadedzés, és kihirdették az eredmény. A második Kimi Raikkönen! A Schumacher utáni érában a papa meglepve nézett ránk, hogy ki is, az a Kimi Raikkönen? Ezentúl érte kell szorítani? Ő legyen vagy Massa?

Hát mi meg csak bámultunk vissza, mert fogalmunk sem volt, de a neve az tetszett! Egy név két határozó kérdőszóból, Ki és Mi, J bírtam!

Aztán persze otthon utána nézett, és mondta, hogy ezt a fiút szeretnünk kell, mert egyedül küzdötte fel magát, meg micsoda hidegvér, és majdnem olyan a szeme, mint neked Luna. Nem érdekelt, és már nem is szerettem!

Néha elgondolkodom azon, vajon mit szólna most ehhez a Ferrarihoz, ahol a politika mindenek felett áll. Ő még Enzóért rajongott, aki különleges ember volt, fia halála után állandóan napszemüveget viselt és minden neki írt levélre válaszolt. Ez a Ferrari és az a mód, ahogy elbántak Raikkönennel valószínűleg nem tetszene neki.

Aztán egy év múlva néztük a futamot, mellette kuporogva, leves gyöngyöt nassolva, mert az járt a Forma 1-hez. A futamot a Palik Laci közvetítette, még erre is emlékszem, annyira meghatározó volt az életemben. Egyszer egy Ferrari kiállt a boxutcába, akkor még tankoltak is, és olyan gyorsan indult, hogy elsodorta a szerelőket. Megállt leszedték róla a tankcsövet és akkor valami ilyesmit mondott a kommentátor, és kedves nézőink, már mehetne, de nem indul, ez a fiú ott áll és nézi hogy feláll- e a szerelője.

Lehet hogy nem ez volt szó szerint, de valami ilyesmi….

 A papa meg csak nézte, és azt mondta, látod Luna, itt a te embered, mondtam én, hogy jó ember, mekkora szíve van ennek a fiúnak.

12 éves voltam, rám úgy hatott akár egy villámcsapás. Csak bámultam azt a bátor, nemes srácot és megjegyeztem a nevét örökre, Kimi Raikkönen.

Futam után fogtam magam, és óvatosan kikerestem a neten, mert hát ugye a nevét nem tudtam helyesen. És akkor megjelent egy fénykép, rajta egy szőke skandináv majdnem olyan világos szemekkel, mint az enyém! Szerelem volt első látásra!J

Abban az évben ment az anyu a mostani munkahelyére dolgozni az irodába, és ez a futam volt az utolsó, amit együtt néztünk a nagyapámmal….

Amikor meghalt teljesen kikészültem….

Pesten volt kórházban a szívével volt gond, vagyis koszorúeret tágítottak nála. Ezt úgy végzik, hogy ballonos katétert vezetnek be, felfújják és beleteszek az érfalba egy hálót, egy sztent, így jobb lesz a véráramlás.

Ott voltunk minden nap, az ő kocsijával jártunk fel, aznap is, még kikísért minket elbúcsúztunk tőle, ő visszament és megkínálta a sütinkkel a szomszéd ágyban fekvő beteget. Aztán az ágyához ment rábukott és meghalt!

Még ki sem értünk a városból már telefonáltak.

Majdnem megőrültem a fájdalomtól, anyu meg csak mondogatta könnyes szemekkel, hogy fogadd el Luna, arra gondolj, nem szenvedett, hogy szép halála volt. Ha egyszer menni kell, így jó elmenni, egy pillanat alatt. Talán azért történt ez vele, mert olyan jó ember volt. Ráadásul még apám eljött a temetésére és nagyon cinikusan viselkedett. Addig sem rajongtam érte, de onnantól kezdve, nem volt nehéz nem szeretnem, és többé már nem is titkoltam ezt…..gyűlöltem az apámat!

Ott áll mosolyogva és azt mondta anyunak, na majd most meglátjuk egyedül is olyan nagy legény leszel-e, mint eddig, hol végzed a kölykeiddel.

Úgy kezdtem tanulni, mint egy gép, és mindent úgy csináltam, hogy maximálisan teljesítsek, és mikor kaptuk a kitűnő tanuló kiváló sportoló díjat, meg szerepeltünk az újságban vagy a közösségi tv-ben, mindig igyekeztem a tudtára adni, le ne maradjon a „mélyrepülésünkről”, amit jósolt olyan kárörvendőn! Bármit megtettünk a nővéremmel, hogy kitűnjünk, és ezzel bosszúságot okozzunk az apánknak L

Akkor örököltük meg a papa kocsiját, az Opelunkat, ami azóta is van. Azért vett ekkora kombit, hogy elférjenek benne a pecabotjaiJ Különben sosem lett volna kocsink.

A halála után egy másik világba menekültem, ez volt Lunavilága, de egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet a nyilvánvalóra, hogy ezt külön írjuk, ezért változtattam és lett LunaVilága.

Kiskamasz voltam és magányos kirekesztett különc, akit megvetett a saját apja, szóval kellett valami kapaszkodó…..és akkor jött Kimi Raikkönen. Halálos szerelmes lettem belé, és szép lassan kialakítottam magamnak ezt a külön világot, amiben nem volt helye rossznak, meg gonosznak, csak neki meg nekem…..

De hát ugye, elég gátlásos gyerek voltam, ezért nem mertem a nevén rajongani, így átírtam magamban az egészet. Lett egy lány, akit Nádudvari Nórának hívtak, és lett egy csodaszép skandináv, akinek egy focista után, akit szintén kedveltünk a papával – a Donovan nevet adtam. Így lett a fantázia világomban Dany Donovan Kimi Raikkönenből.

Minden egyes napom vele kezdtem, és vele feküdtem le az ágyamba. Ábrándoztam és lassan kialakult egy történet, ami kicsit én voltam, kicsit egy olyan férfi, akit elképzeltem magamnak és a nagyapa. Sokszor ha nem volt kedvem valamihez, vagy nehéz volt, vagy fáradt voltam, azzal hajtottam magam tovább, hogy bezzeg az a Nóra megtenné, az jó ember, és fantasztikus agya van, mindenhez ért, őt szeretik és csodálják, tehát gyerünk….:)

Tudom, gyerekes de mindenen átsegített, amivel nem tudtam a valóságban megbirkózni. Úgy elvoltam az álmaimmal, hogy a valóság el is maradt mellőlem, nem nagyon barátkoztam lányokkal és nem jártam fiúkkal. Egyszer egy bulin hagytam egy kicsit részeg szőke srácnak, hogy lesmároljon, aztán másnap úgy tettem mintha semmi sem történt volna.

Évek óta írom az agyamban, és persze a gépemen is ezt a történetet. Mindig alakul és formálódik.  Ám hiába teltek az évek, hiába változtam én is, ebben a történetben Kimi Donovan maradt, mert egyszerűen képtelen voltam elfogadni más néven. Tudom, kicsit meredek így, de nem fogom megváltoztatni a nevét, mert már hatodik éve él így bennem.

Aztán jött hozzá egy másik történet, amit már a barátnőm különleges világából merítettem, és ott már mertem a Raikkönen nevet leírni. És gondoltam, ha már két történet, két név, bár ugyan az a férfi, miért ne lehetne a két történetet összeírni? Miért ne lehetne két finn a Forma 1-ben? Hiszen volt már ilyen, és most nem Kovalainen lesz a másik, hanem Donovan.

Így aztán a kettőből egy ponton egy történet lesz, és úgy folytatódik, hogy Raikkönen és Donovan barátok….

Na, mit gondoltok erről?

Vlad Depes kastélya és a karácsony

A vámpírok bálja...

A kedvenc rockoperám, nem tudok betelni vele…

Egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy egy ilyen visszaemlékezés után írjak-e a másik férfiról, de azt gondolom, nem vesz el a papám iránti tiszteletem és szeretetem értékéből semmit.

Viszont ezzel tartozom Porcicának, akit nagyon megkedveltem a bejegyzései alapján, már csak azért is, mert szinte mindig hagy valami nyomot maga után az oldalamon.

Szóval az „elmesélem nektek, az első találkozásomat Kimi Raikkönennel-re” azt írta, hogy ahogy ő „ismer” engem, biztosan érdekes volt a találkozás.

Én meg elgondolkoztam, hogy ennyire egyszerű és átlátszó lennék? J

Bár én akkor azt írtam, hogy leírom az első találkozásomat Kimi Raikkönennel, és azt az imént meg is tettem, de volt még más is, és ez már egy kicsit érdekesebb volt tagadhatatlan…

Hát akkor jöjjön egy másik szőke! A találkozáskor áthágtunk jó néhány kötött – kógens - és kötetlen szabályt ezért csak nagyon dióhéjban mesélhetem el. A kógens szabály olyan a jogban, amitől nem szabad eltérni, nincs mérlegelési jog, J vagyis szigorú szabály!

El se hinnétek mennyi sztár, világsztár, sportoló, színész vagy éppen énekes járja a Fővárost éjszaka úgy, hogy senki sem tudja, csak azok, akikkel szórakoztak.

Gondolnátok, hogy Keanu Reeves mielőtt befutott színész lett, autóstoppal eljött Magyarországra, és itt csövezett két napot egy magyar lány miatt? És nem ő az egyetlen….

Egy este otthon tébláboltam mikor kaptam egy telefont, hogy Luna, nem fogod elhinni, ki van itt, ha látni akarod, akkor indulj, én addig lefoglalom!

Kicsit gondolkodtam, és bár rettentően izgultam, és a múltamat figyelembe véve hatalmas bátorságról és elszántságról tettem tanúbizonyságot, mikor elindultam. Hosszú éveket töltött velem a saját börtönömben, itt volt a lehetőség, hogy élőben is megpillantsam, nem hagyhattam ki!

Nem egy számára rendezett PR rendezvényen, se nem a pályán találkoztam vele.

Bementek egy helyre, teljesen hétköznapi emberként, 1-2 barátjával, semmi extát nem kértek csak szórakozni akartak. Egy vékony jóképű fiatal szőke srác, talán a vastag nyaka, ami szembetűnő, de semmi más. Egészen máshogy festett, mint a futamokon beöltözve, és sokkal fiatalabbnak tűnt, meg vékonyabbnak. Egy jó fél fejjel magasabb nálam.J

Úgy buktak le, hogy finnül beszélgettek, és ez a nyelv úgy hirtelen, mindenkinek kihívást jelentett, és valaki  felismerte a tetoválást a karján.

Átöltöztem és mentem az asztal felé, ahol ült néhány srác között, vigyorogva hadonászott, ahogy mesélt, egy teljesen hétköznapi vékony szőke pasi, egyszerű fehér pólóban.

Elindultam feléjük és minden érzelem bennem kavargott, amit csak el tudtok képzelni.

Nem is lehettem volna ott, ráadásul még nem voltam nagykorú, és ott ült velem szemben gyerekkori életem szerelme! Ott volt előttem néhány lépésre, én meg profi sminkkel feltűzött hajjal, hogy kicsit idősebbnek hassak, szexi ruhában…..

Ideges voltam és izgatott, meg feszült és kíváncsi, boldog és rémült. A szívem a torkomban dobogott. Én meg csak mentem és zavaromban a mellkasára szegeztem a tekintetem.

Egy idol, a hősöm elevenedett meg a szemem láttára…..hát eléggé fel voltam ajzva!

Teljesen túlpörögtem. Nekem ilyenkor egy pár percre le kell állnom, különben elindítok egy láncreakciót és egyik baj követi a másikat. No, de itt most nem lehetett.

És én ezzel a túlpörögött, túlfeszített idegállapotomban odarongyoltam.

Hát, nem fogom leírni, hogy hol, hogy mikor, és hogy mi történt, mert nem tehetem…..csak egy apró szösszenetet, Porcica kedvéért.

Elindultam felé, és azóta is azt csodálom, hogy nem csuklottam össze, mielőtt odaértem hozzá. A lényeg, hogy zavaromban és idegességemben össze-vissza csapongtak a gondolataim, egy épkézláb mondat nem volt a fejemben, csak hatalmas segélykiáltás, hogy Istenem most mi lesz? És közben néztem őt, de még elég messze volt ahhoz, hogy a szemébe nézzek, ezért a mellkasát bámultam, és arra lettem figyelmes, hogy a pólóban mennyire meredeznek a mellbimbói. Azóta is, ha látok róla képet, lesiklik a pillantásom a cicijére, és csak nézzétek meg, szinte minden képen olyan mintha izgalomban lennének. Szóval közeledtem és néztem a mellét – egyébként nagyon szép gömbölyű mellkasa van, - és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megfognám a cici gombját……

Ne kérdezzétek miért, valószínűleg sosem tudnék erre értelmes, vagy logikus elfogadható magyarázatot adni. Szerintem valami euforikus sokkban voltam…..talán…..

Szóval adva van, egy roppan szeszélyes természetű férfi, azt hiszem ez a legjobb szó a viselkedésére és a természetére, - akit egy szénaboglya hajú, világító szemű lány mellbimbón ragadott…..

Egy pillanatra megfagyott a levegő, vagy legalább is az én szívem. Bármi következhetett volna, akár még egy pofon is, így utólag azt hiszem.

Ő rám meresztette a szemeit, kicsit tanácstalan, vagy inkább meghökkent arcot vágott, aztán azt az egyetlen dolgot tette, amiért kicsi korom óta ölni lennék képes, ami miatt az öcsi is két köldököt viselt egy darabig. Lezserül előredőlt, felnyúlt a fejemhez, összeborzolta a hajam és azt mondta, oké most én a tiedet....J

Prosztó módon beleborzolt a hajamba!

Kell még többet mondanom?J

Később mikor már nem kaptam idegrohamot, ha eszembe jutott a belépőm, nem téptem a hajam, és nem temettem a kezembe az arcom kínomban istenhez sopánkodva, szóval később sokat gondolkoztam a sorson vagy a karmán.

Hogy néha nagyon kegyetlen az élet, ugyanakkor megpróbál a maga módján kárpótolni, ad neked valamit, ha észre veszed. Minden ember kap egy második lehetőséget az elrontott életére, vagy egy kis esélyt a boldogságra, de vannak sokan, akik másodszor sem látják a hibát, vagy csak gyengék meglépni, amit kéne és újra a sorsuk csapdájába esnek. Hogy miért írom most ez?

Mert 6 évnyi őrült rajongó szerelem után akkor találkoztam vele szerencsémre, mikor már másé volt a szívem. A norvég barátommal ugyan abban a hónapban jöttünk össze, mikor vele is találkoztam, és az sem volt egy mindennapi történet. Úgy tűnik az a hónap felszabadított a gátlásaim alól, és egyre inkább látom és tapasztalom, milyen jól is tette…. J

Ha ez nem így történik, azt hiszem nagyon fájdalmas lett volna, egy ilyen találkozás után egy ilyen rajongó szerelemmel tovább élni a magányos kis világomban.

Így viszont, egy idővel kellemessé fakult maradandó élménnyel gazdagodtam.

Van egy tökéletes barna pötty a szemében, és a halvány sebhelyeket leszámítva, úgy tökéletes, ahogy van. Nem ront semmit az összképen a picit ferde orra, és az a néhány kósza hosszú szemöldök sem J

Azt mondta nekem, és erre nagyon büszke vagyok, hogy ha lánynak születek biztos így néznék ki, mint te, és kiszedette a nagy gonddal feltűzdelt hajamból a csatokat.

Ja, és megkérdezte tőlem, mi az, hogy basszus?

Én meg rövid gondolkodás után, Little fuck, kis baszd meg!

Borítsunk fátylat a folytatásra…… J

U.i:  Rágja a körmét, ahogy én is, szerencsére nem annyira. L Jobb kezén hordja az óráját, ahogy én is. Elhúzza a száját, ha mosolyog, ahogy én is, és bal kézben fogja a cigijét, ahogy én is. Bal kézzel telefonál, ahogy én is, és bal kézzel nyúl dolgokért, ahogy én is, és gyakran teszi a szája elé a kezét, ahogy én is. Van néhány elvakart bárányhimlője, ahogy nekem is, egy pont a köldököm alatt.

Rokon lelkek vagyunk!J

Ez róla a kedvenc fotóm, mert itt majdnem olyan világos a szeme mint az enyém!

Hát ennyi lenne ez a sztory!

Legközelebb részeket hozok a két történetből. Vagyis egyszer az egyikből, aztán a másikból is, jó hosszú részeket.

És várom a véleményeteket J

Puszi, mindenkinek Luna

Mindenkinek nagyon Boldog Új Évet kívánok! J

Aztán vigyázzatok a bulizással, csak csínján az itallal nehogy Ti is így ébredjetek reggel! J