101. rész - Az élet 10 %-a ami veled történik....

Kimi…

-    Megtalálták végre? Akkor tegyék a dolgukat! Eleget fizettem azért, hogy…

Ahogy meglát, elharapja a mondatot.

Most mit izgul? Nem tudom, kivel beszél, és nem is értem mit mond. Miattam aztán felesleges elhallgatnia. A titkai kevésbé érdekelnek, mint Ajax reggeli egészségügyi sétája, vagy a kandúr lelki békéje, akinek kell néhány óra, hogy lenyugodjon,  a felajzott érzelmi állapotából, ha Mark távozik.

Úgy sietek el Jenni mellett, hogy rá se pillantok. Hol érdekel engem, hogy kivel veszekszik, mikor a kölyöktől végre Kisu felől hallok? Most is csak azt teszi, amit mindig, és amihez igazán ért, ordibál!

Seb végre telefonált. Közölte, hogy megvan Kisu, erre lemerül ez a kibaszott telefon, dobom az asztalra, és kapom fel a bentit. Olyan izgatott vagyok, hogy kétszer kell nekikezdenem, mert elvétem a gombokat.

Hiába volt minden, megint csak elvesztettük a nyomát. Hasztalan vártuk órákon át, hogy visszatérjen a Red Bull központ emeletén levő szegényes kis szobájába. Elment azzal a jóképű ficsúrral, és újra felszívódott. Sebnek mennie kellett, nem lett volna értelme a parkírozóban dekkolnom, mert ha mégis előkerül Kisu, Seb és főleg Hanna nélkül, nem mehettem volna a közelébe. Ugyan mit mondtam volna neki? Talán, hogy a Raikkönen família családfáját is megfestetném vele?

Az igazság az, hogy egyedül nem mertem megkockáztatni a találkozást. Az orvos megmondta, akár komoly utóhatása is lehet annak, ha Kisunak hirtelen jön vissza az emlékezete, miattam. Erre ugyan vajmi kevés az esély, de mi van, ha mégis? Tekintettel az utóbbi idők pechszériájára nem mertem kockáztatni.

Nem volt miért ott maradnom, vissza kellett jönnöm, hogy véglegesítsem a szerződésemet Lopez-zel és Boullier-el. Mindennél fontosabb volt, hogy biztos helyem legyen a Forma 1-ben a következő szezontól.

Decemberig még a Bull az egyik személyes szponzorom, de januártól, már a Lotus Team hivatalos támogatója, a Burn lesz az italszállítóm.

Ez azért szerencse, mert a Red Bull karácsonyi partijára még hivatalos leszek. Az elmúlt években nem vettem részt ezeken a partykon, de ezúttal kivételt teszek. Már alig várom, számolom a napokat, hogy végre ott legyek és láthassam Kisut.

Aztán februártól megkezdődnek a tesztek és onnantól remélhetőleg már együtt utazunk, csak rajtam múlik, menyi időt sikerül a közelében töltenem.

Seb folytatta a gátlástalan szponzorok által megálmodott őrült promóciós körútját, arcára fagyott rendületlen mosollyal. Nem kapott egyetlen szabad napot sem, hogy hazarepüljön. Tiszta őrültekháza! Ez a gyerek egy terminátor!

-    Haló! – kurjant bele végre elbicsakló hangon a mutáló terminátor.

-    Na végre! Mi tartott eddig?

-    Azt hittem letetted és nem érdekel a mondandóm.

-    Ne bosszants kölyök, vészesen fogy a türelmem. Lemerültem!

-    Eh, hát én is már eléggé….

Vettel immár kétszeres világbajnok. Alig néhány napja, hogy megnyerte a második bajnoki címét. Még nem volt lehetőségem személyesen is gratulálni, mert nem volt itthon, és az elcsukló hangjából ítélve arra következtetek, hogy alaposan kiaknázzák a népszerűségét.

A Milton Keynes-i tortúra óta nem láttam. Velem maradt a kislányom sírjánál, miután felvásárolta az összes környékbeli virágbólt készletét. Beterítettük az aprócska kis sírt, és a környezetében levő többi elhanyagolt halomra is került virág, talán először, mióta elhelyeztek alatta egy elhagyott, magányos, szerencsétlent, örök nyugalomra. Néhány napra az az elhagyatott, elhanyagolt rész, ott a sövény mögött lett a legszebb a temető területén.

-    Nagy hírem van Kimi! Mondjam? – játszik az idegeimmel szokása szerint.

-    Megöl a kíváncsiság.

-    Jó, ha ilyen vagy akkor nem mondom.

-    Seb ne idegesíts! Jenni itthon van és már felélte az összes maradék türelmem. Ha akarsz valamit mondani, ki vele. Valamiért csak hívtál? Vagy hiányzott a hangom?

-    Igen, gondoltam beszélgethetnénk. Itt ülök kérlek, néhány Red Bullos csapattaggal, és kényelmesen kávézgatok. Egészen különleges kávét kaptam. Egy serleg van rárajzolva tejszínből, külön az én tiszteletemre. Mit gondolsz ki szolgálta fel?

-    Fogalmam sincs – suttogom rekedten, mert az idegességtől elakad a hangom.

-    Itt van Kimi! – vált ő is suttogóra. – Az imént kaptam tőle egy fantasztikus kávékölteményt! Kedves és mosolygós, csak úgy olvadozik Adriann jelenlétében. Velem egy picurkát talán mintha tartózkodó lenne, amit nem is értek! Newey külön kérésére csatlakozott a csapathoz, és jön velünk a téli tesztekre is.

-    Kisu velünk lesz a teszteken? Ez most már biztos? Hivatalos? – faggatom izgatottan.

-    Igen!

-    Seb, ez fantasztikus hír, kibaszottul boldoggá tettél – szorongatom a könnyeimmel küszködve a telefont. Kisu megint kicsúszott a kezem közül, de most már tudom hol lesz, és amint lesz lehetőségem, a közelébe férkőzöm. - Most hol vagy?

-    Egy forgatáson Angliában.

-    Na és mi a legújabb zseniális forgatókönyv? Vezetsz egy kocsit, vagy tankolsz egy kibaszott benzinkúton?

-    Nem kérlek! Bár az lenne – sóhajtoz lemondóan. – Energiaitalos reklám, egy szöveget kell felmondanom a versenygépem oldalára ülve, a világ minden ocsmány nyelvén.

-    Mi a lófasz?

-    Hát kérlek, itt van ez a szövegszerkezet, amit meg kell tanulnom a Föld minden kibaszott nyelvén. És példának okáért még japánul is könnyebb eldörögnöm, mint magyarul. Egy kurafi nyelv ez a magyar, órák óta tanulom.

-    Eeh, és meddig jutottál?

-    Üdv…. – nyögi bele rövid gondolkodás után.

-    Ennyi? –nyerítek fel a helyzet komolysága ellenére is.

-    Hát…úgy tűnik kérlek. Viszont folyékonyan fújom japánul. Akarod esetleg kínaiul hallani?

Nem érdekel a siránkozása, se a nyelvvirtuóz dicsekvése. Más bajom van.

-    Bassza meg! Nem elég, hogy lemaradtam az ülésről, még ezt a kurva Burn-öt is kell innom a Bull helyett. Így most már nem mehetek veletek forgatni, pedig ha nem bontjuk fel a szerződést, most én is ott magolhatnék melletted, és gyönyörködhetnék Kisuban meg a kávéjában. Ez a sors bosszúja. Eddig utáltam forgatásokra járni, most meg mennék, akár gyalog is elfutnák odáig, de már nem tehetem.

-    Akkor most mi legyen?

-    Semmi! Várnom kell, hogy eljöjjön megfesteni a te nagy arcodat. Remélem, alaposan kidolgoz rajta minden pattanást meg szeplőt, és sokáig élvezi majd a vendégszereteteteket. Én meg majd átjárok hozzátok. Itt is, meg a versenyeken is.

-    A végén még hírbe hozol.

-    Eeh ha aggódsz, akkor ne járj olyan feszes overálba. Ráadásul ott van Hanna is!

-    Na, vele meg mit akarsz? –hőzöng.

-    Semmit te Otelló! De Hanna esetleg összebarátkozhatna óvatosan Kisuval. Mindenki tudja milyen kedves lány. Vele kapcsolatban nem lenne feltűnő, ha egy pincérlánnyal beszélgetne, mint mondjuk, ha én tenném. Vagy esetleg Jenni, aki max. lehordaná, hogy sok a tejszín a kávé tetején.

-    Hehe ez már igaz! De attól, hogy Hannával beszélget, te még lemaradsz róla!

-    Ha közelebb kerülnek egymáshoz, talán jobban hajlik rá, hogy elfogadja a felkéréseteket, és megfesse az a fenséges képedet. Ha itt lesz végre, majd átjárogatok hozzátok, vacsorázni, kávézni, meg beszélgetni. Ha kell, szerzek valami picsát, hogy ne legyek egyedül. Mindig van egy-két liba készenlétbe, akikkel már volt ez-az a régi szép időkben…

-    …Te kibaszott kurafi – vág a szavamba – még most is a dugáson jár az eszed?

-    Neked is azon járna baszd meg, ha egyedül aludnál és nem Hannával minden nap. Ráadásul Jenni egyetlen alkalmat se szalaszt el, hogy kirakja a kirakatba, amije van. Soha ennyit még meztelen nem rohangált, mint az utóbbi hetekben.

-    Hehe, és te torkoskodnál alkalomadtán?

-    Na most nagyon őszinte leszek Seb! Csak azért nem váglak pofán, mert ezt a köztünk levő távolság nem teszi lehetővé, és mert szükségem van rád a jövőben.

-    Jól van már na! Nem kell mindjárt csapkodni. Bár ha jobban belegondolok, most nem is bánnám annyira. Az államra helyezz egy jobbost, ha kérhetem. Beérném egy szolid kis állkapocszúzódással, ami teljes szájnyugalomra ítélne. Akkor valaki más mondaná fel ezt a sok baromságot – mortyog elégedetlenkedve a kis Red Bull kedvenc.

-    Számíthatsz rám, csak jussak a közeledbe!

-    Akkor sem értem, miért akarsz idegen nőket hozni, ha egyszer Kisu közelébe akarsz kerülni. Szerinted bukni fog rád, mint a paddock bikájára?

-    Nem, egy percig sem gondoltam erre, te energiaitalt forgalmazók Forma 1-es álló csillaga! Arra viszont igen, hogy ha egyedül megyek, és négyesben lennénk, az esetleg kellemetlen lenne Kisunak, és nagyon erőltetett. Nem akarom siettetni, nem szeretném, ha valami baja történne miattam, azt meg főleg nem, hogy ellenszenvessé váljak a szemében, mert annyira nyomulok. Nyilvánvaló okokból Jennit mégsem vihetem át magammal. Biztosan azonnal a kígyó kebelére ölelné szegény Krisztit. Az első pillanattól kezdve gyűlölte valamiért. Mintha ösztönösen megérezte volna, mit fog majd nekem az a lány jelenteni. Viszont egy idegen, számomra jelentéktelen nővel, egészen más a helyzet. Leülünk, kedélyesen elcsevegünk, barátkozunk, közben lesz időm megfigyelni, hogy reagál a jelenlétemre, mi a gyengéje, hogy kerülhetek közelebb a szívéhez. Nem akarom kényelmetlen szituációba kényszeríteni még véletlenül sem.

-    Olyant hozzál majd, aki tud viselkedni, és nyugton marad. Esetleg azt mondjuk, ez egy munkakapcsolat. Mondjuk a sajtósod!

-    Hogy te milyen eszes vagy kicsi Seb. Én se egy furulyaművészre gondoltam!

-    Hehe, ehhez aztán nem kell túl sok logika.

-    Eeh, nem dicséretnek szántam te ütődött! Mit képzelsz? Majd kiírok egy versenytárgyalást a jelentkezők között? Tartok tőle annyira már nem vagyok menő.

-    Na, mióta ez az önbizalomhiány?

-    Nincs semmi hiány, csak tudom, hogy működik ez az egész cirkusz. Két éve nem játszom benne, már a kutya sem emlékszik rám…..

-    Ez nem így van Kimi! Szinte minden versenyhétvégén láttam egy plakátot, amin téged követelnek vissza.

-    Egy plakát nem csinál nyarat….

-    Az nem, de gondolj bele, ha voltak olyanok, akik eljöttek, hogy felmutassák a plakátjukat és visszaköveteljenek téged, akkor hányan maradtak otthon és várják a csodát?

-    Én lennék a csoda…. – hezitálok miközben Jenni elhúz előttem kezében, egy jókora pohár vörösborral - inkább már velem történne egy csoda Seb….

-    Már itt vagyunk a célban! – agitál lelkesen, akár egy hittérítő, a vadak között. - Visszatérsz, és itt van Kisu is. Ne most bizonytalankodj el a cél előtt! Szedd össze magad Kimi!

-    Úgy lesz kölyök, már alig várom, hogy újra egymás ellen versenyezzünk!

-    Azt én is, de most mennem kell. Mindjárt jön a rendező, és nekem fel kell mondani ezt az istenverte szöveget. Muszáj megtanulnom!

-    Rendben Seb, tanulgassál! Hívj, ha már tudod végre, mikor jön hozzátok Kisu!

-    Úgy lesz, szia Kimi!

-    Szia Seb!

 Sara….

Egyenes derékkal üldögélek egy félreeső sarokban és figyelem, a teljesen rendezetlen összevisszaságnak tűnő kapkodást, melynek végén, valahogy mégis összeáll az idegesen rohangáló, ordítozó rendező által megálmodott kép. A bevilágított Red Bullos versenyautó szikrázó karosszériáját akár tükörként is használhatnám, úgy csillog-villog. Ennek dacára egy kopasz pasi, lankadatlan nagy elánnal polírozgatja még mindig a kékes fényben szikrázó elemeket.

A rendező ordibál egy kábelekkel borított férfival, aztán elrohan. A kábeles a fáradtan üldögélő munkásokhoz siet, és átrendezteti velük a hatalmas fényt és meleget adó reflektorokat. Szerintem semmi változás nem történt, már ami a kocsira eső fényt illeti, a visszatérő rendező mégis elégedetten bólogat, és most a kamerát kezelő operátort veszi kereszttűz alá.

Az ember beül egy moziba és megnéz egy kellemes filmet. Remek időtöltés, főleg, ha olyan fehér az agya, mint az enyém. Ugyan ki gondolná, hogy ennyi bajjal és ordibálással jár egyetlen aprócska jelenet felvétele?

Megint feltűnik a szőke srác, akinek híres mutatóujjáról zeng a világsajtó, több képet láttam már a hírhedt testrészről, mint a saját arcomról. Most nem tűnik olyan elégedettnek, valahol elveszítette a hatalmas, elnyűhetetlen mosolyát.

Csak pár napja szólt Adriann, hogy lesz egy forgatás a központ közelében, és szeretné, ha én is kiszállnék a kiszolgáló személyzettel, és elkápráztatnám a díszes kávémmal a stábtagokat. Egy reklámfilmet készítenek a kétszeres világbajnokkal, még az ünnepek előtt.

Örültem a felkérésnek, mert végre újra azt csinálhatom, amit úgy imádok. Energiaitalos dobozokat pakolgatni nem az álmaim netovábbja, de izgalmasan feldíszített habos kávékat felszolgálni, az már valami!

Az egyetlen, ami kicsit aggaszt, a vigyorgó német világbajnok, aki első találkozásunk alkalmával olyan melegen ölelt a szívére, német szokásként emlegetve a helyzetet.

Hát nem tudom, azóta utána olvastam, és mindenütt azt látom, hogy a németeknél, már csak a skandináv népek fagyosabbak és visszahúzódóbbak. Erre a statisztikai összehasonlításra alapozva, el sem tudom képzelni, miként üdvözölne, mondjuk egy forróbb vérmérsékletű, nyitottabb latin pilóta?

Elhatároztam, hogy az újonnan leszerződtetett Ausztrál származású, de olasz gyökerekkel, és legalább 50 fogas vigyorral rendelkező Daniel Ricciardot, nagy ívben elkerülöm.

Ez a Vettel, akár egy ideggyenge fellépési lámpalázdrukkos színész, papírlapokat lobogtatva rohangászik a díszletek között, és félhangosan biflázza a szövegét. Lassan már mindenkit az őrületbe kerget, a rendezővel együtt.

Nagyot sóhajtok, mert most minden bátorságomat össze kell szednem, mielőtt a nyomába eredek a rohangászó világbajnoknak. Beszélnem kell vele. Semmi kedvem Svájcba utazni, hogy az otthonukban az ünnepek alatt festegessek, miközben gondolom, a házuk tele lesz barátokkal és rokonokkal. Olyan emberekkel, akik sietnek köszönteni a világbajnokot, riporterek, tv társaságok meg én! Hát azt már nem!

Bradley is egyetértett velem abban, hogy néhány hetet már tud várni az a portré, hiszen karácsonyra már úgysem tudom elkészíteni. Nem fogom egy idegen országban, idegen házban, ismeretlen emberekkel tölteni a legszentebb ünnepet. Lehet, hogy nincsen élő rokonságom, de ott van az én kis Saram, őt nem hagyhatom cserben. Az édesanyja vagyok, ott a helyem mellette szentestén, és nem egy puccos svájci házban.

Nagy sóhaj kíséretében veszem fel a tálca kávét, melyeket ezúttal, csak néhány egyszerű gyors motívummal díszítettem, mert míg a kávékkal foglalatoskodtam, észrevettem, hogy ez a Vettel leül Adriann mellé, és lefegyverző mosollyal, és rábeszéléssel igyekszik a kezébe nyomni a papírjait, amiket eddig szorongatott. Szegény Adriann tenyerébe ejti a kopasz fejét, és cseppet sem látszik lelkesnek, de úgy tűnik ez a vigyorgó bajnok, mások problémájára teljesen vak.

Hozzájuk lépek, kezdek lepakolni a tálcáról, mikor a szőke srác kihúzza magát és nagy átéléssel, sietve közli a kornyadozó Newey-val, hogy „Üdv a valagamból, a Red Bull valagaban”.

Éppen vizet öntök a kávékhoz, de mikor meghallom ezeket a szavakat, képtelen vagyok magamban tartani a vidámságom, és egy rosszul elfojtott vakkantással kitör belőlem a nevetés.

A teremben mindenki megrökönyödve bámul rám. Gyorsan elkönyvelem köztük Adriann döbbent tekintetét is. Rettentően elvörösödöm és elszégyellem magam. Egy őrült vagyok! Nem hogy örülnék, hogy kikerültem a kiskocsim mögül, itt végre azt csinálhatom amit szeretek, erre tiszteletlenül felhorkanok akár egy megvadult vaddisznó és kinevetem a központ büszkeségét!

-    Elnézést – motyogom zavartan – nem is értem mi ütött belém. Bocsánat….

-    Mit mondtam? He? – kapja rám a fejét a garázs büszkesége.

-    Én nem is tudom… - próbálok kihátrálni.

-    Már hogy ne tudnád, hiszen felnyerítettél! – nyomul a levakarhatatlan.

-    Csak mert olyan furán ejtetted ki a szavakat….

-    Honnan tudod?

-    Tényleg Sara – próbálja elnyomni Adriann is a mosolyát – mit mondott Seb? És főleg éppen milyen nyelven beszéltél? Miért nincs itt egy tolmács?

-    Azt hiszem magyarul. Mit mondtam? – faggat tovább fáradhatatlanul.

-    Nos, üdvözölted Mr. Newey abból a testrészedből, amin ülsz – felelem bizonytalanul.

-    Nahát Seb – prüszköl bele jókedvűen a kávéjába Adriann. - Hol marad a tisztelet?

-    De hiszen…ez mondtam – teríti elénk a papírokat. – Nézd – bők egy rövidke mondatra a híres mutatóujjal – akkor mi van ideírva? – faggat a levakarhatatlan.

-    Üdv a világomból, a Red Bull világában…. – olvasom riadtan.

-    Honnan tudod? – nyomja hirtelen olyan közel az arcát, hogy majdnem leharapja az orromat.

-    Hát…elolvastam…. – kapom hátra a fejem.

-    Te beszélsz magyarul? – magasodik fölém akár egy támadó kobrakígyó.

-    Ne…nem tudom! –meredek rá. – Ezek szerint…beszélek magyarul – megyek el mellette magam elé meredve. Ügyet se vetek a bámuló emberekre, magamhoz ölelem az üres tálcát és kitántorgok a folyosóra.

Bradley…

Mosolyogva lépek a kis kávézóba. Miután hozzászokik a szemem a fényhez, a megszokott asztalom keresem a tekintetemmel. Lábam magától lódul, hogy elfoglaljam a helyem, ahol zárásig figyelem Becky lágyan ringó járását és a mosolyát, melyben minden alkalommal megmártózom, ha elsiet mellettem.

Egy ideje már így vagyunk. Feladat volt nekem és szerelem lett belőle.

Most viszont nincs itt az ideje az ábrándozásnak. Becky nem mosolyog felém, nem bólint huncut mosollyal, mert el van foglalva egy rossz külsejű alakkal. A cseppet sem bizalomgerjesztő férfi, pimaszul közel hajol, és bizalmaskodni próbál a feszengő lánnyal. A pultra könyökölve igyekszik szóval tartani, és nem hajlandó észrevenni, hogy foglalt kapuba próbál gólt lőni.

Becky végre felfedez magának, és megkönnyebbült mosollyal indul felém a szokott üveg ásványvizemmel.

A férfi kicsavarodva, éber tekintettel követi a lány mozgását.

-    Szia Bradley – búgja szerelmesen.

-    Szia kicsim – üdvözlésként észrevétlenül megérintem az újbögyömmel a kézfejét. – Látom új lovagod van. Aggódjak? – mosolygok oldalra billentett fejjel a lányra.

-    Neked nincs ellenfeled nálam – tükrözi vissza Becky arca a mosolyom – és különben is, Sara után érdeklődött – kacsint cinkosan, aztán kötelességtudó arccal visszamegy a pultnál várakozó férfihez.

Elgondolkozva figyelem az élénken gesztikuláló férfit, aki hevesen, nagy kézmozdulatokkal igyekszik valamiről meggyőzni a lányt. Nagyon fülelnem se kell, idáig hallom Becky bizonytalan hangját.

-    Nem…sajnos nem tudom, hol lehet Sara. Annyira nem voltunk jó barátnők…inkább csak kolléganők. Talán Walter, a főnök tudja – vonogatja a vállát. 
Okos kislány, sóhajtok hosszan, aztán a mobilért nyúlok. Hosszan kicseng, és mikor felveszik, csak egy igent szól bele a jól ismert, parancsoláshoz szokott hang. Én is rövid leszek.

-    Főnök! Ránk találtak!

Egy kis mosoly:)

Sziasztok!

Hosszú idő után végre találkozunk!:)

És hát az van, hogy egy ideig csak ücsörögtem a történet felett, és nem tudtam, sőt nem mertem folytatni. 

Elég régóta nem foglalkoztam vele, és bármerre is akartam indítani a törit, úgy éreztem, hogy ez nem lesz jó…

Végül belevágtam, és ez lett belőle.

Hát, írtam egy csomó mindent, hogy mi történt vele ezen időszak alatt, de aztán inkább mégsem teszem ki.

Ma nagyon rossz napom van, és csak az ígéretem hajtott, hogy valahogy összehozzam ezt a részt.

Remélem azért valamennyire élvezhető!

Én pedig igyekezni fogok! Hétvégén már nem lesz itt egyetlen vendég sem, és ahogy ígértem, akkor jön a következő fejezet!:)

Mindenkinek sok puszi, Luna