Kedves Drága Hűséges Olvasóim!:)

Hát igen, már gondoltam rá, hogy kellene kitennem néhány sort, a blog indulásával kapcsolatban, de higgyétek el, valahogy olyan gyorsan eltelnek mostanában a napok….nem is gondolnátok!:)

Most, hogy már végre mind együtt vagyunk, 15 főre szaporodtunk - és ebben még nincs benne Moira a bejárónőnk és Miska a szakácsom, aki a kijárási tilalom alatt a családom védelmezőjévé lépett elő, és egyre jobban beolvad közénk - és ha csak mindenkivel néhány mondatot váltok, már akkor is arra neszelek fel, hogy este van!:)

Kell egy kis idő, hogy összerázódjunk, és hát igen kedves 1olvasó, van némi rózsaszínfelhő, de azt hiszem, ez így nagyon rendben van, ugye!:)

Na szóval, a lényeg, hogy a blog, előreláthatóan szeptember közepén indul.

A másikból biztos tudok hozni részt, az nagyjából megvan, ide majd írnom kell, de az van, hogy jövő héten kezdődik néhányunknak az iskola, a másik felünknek meg az utána való héten. Hát megvallom őszintén nagyon parázok az egyetemtől, és nem is a tanulás miatt, sokkal inkább azért, hogy miként sikerül a beilleszkedés. Eddig nem volt túl sok jó tapasztalatom az iskolákkal kapcsolatban, remélem, hogy itt nem lesz probléma.

Most örülök csak igazából az asszonynevemnek is, mert a Sullivan tökéletes angol név, nem fogok kilógni a sorból, mint szegény Luca, akit következetesen Lukának, sőt Lükának neveznek, ráadásul ez férfinév, de mondtam, ne aggódjál, a Laci meg a Jani viszont itt kint női név, szóval kölcsönös a probléma!:)

Most próbáljuk vele memorizáltatni, hogy ha Lükát vagy Lukát hall, akkor induljon, aztán ha mégsem ő, majd a helyére megy, inkább kétszer legyen ott, mint egyszer nem! De azért nagyon izgul és mi is, és szorítunk neki, hogy sikerüljön beilleszkednie! Mi visszük majd őket az első napon – hátha kell egy gyors pszichológus megerősítés:) - és persze kap egy elsőnapos ajándékot, meg fotókat készítünk, és méltóképp megünnepeljük ezt a nagy napot és hatalmas lépést az élet kanyargós, poros útján!:)

Ő már hétfőn kezd, és Tomasék is, mi az egyetemmel, majd az utána való héten.

És hát 9-én leszek 20 éves, és azért ez egy szép kerek szám, és bár nem mondja, de tudom, hogy az én emberem készül valamivel, szerintem elutazunk akkor hétvégén valami kellemes kis helyre.

Szóval 15-ig biztosan nem jön rész, aztán attól függ, hogy lesz időm, a suli meg a stúdió mellett, mert 19-én meg az anyukámnak lesz a születésnapja, és ezt is méltóképpen szeretnénk megünnepelni, mert ő meg a dédike nagyon keményen helytálnak ennyi ember mellett. Igyekszünk segíteni, én a mosást vállaltam át, és mókival mindenki annyit van, amennyit ideje engedi, különösen a Peti foglalkozik sokat a gyerekekkel, de akkor sem könnyű egy ekkora családot koordinálni!:)

A mi kis Andynknak már 2 fogacskája van, és ha segítünk, akkor álldogál a kis rezgő lábaival, most attól rettegünk, nehogy a fogacskáit beleüsse a kiságyba, ahogy rugózgat, én már mindent körbetekertem, de egy ilyen baba, egy időzített bomba, bármelyik pillanatban felharsan egy elkeseredett, kétségbeesett zokogás, és ez csak fokozódni fog, ha egyszer öntudatára ébred és elindul!:)

De ha ez a két szülinap lezajlott, akkor már októberig semmi, és addigra már biztosan belerázódunk az új helyzetekbe is.

Szóval valamikor szeptember közepén kezdek, és igyekezni fogok, minden héten egy részt hozni ide vagy a másikra. Többet nem ígérek, mert a mostani körülmények között, biztosan nem tudnám teljesíteni, de a heti egyet, azt igyekezni fogok betartani.

Így is el vagyok maradva egy csomó levéllel, amiért nagyon szégyellem magam, de a hétvégén is esküvőt vittünk, és nem csak kiszolgáltunk, de mi adtuk a zenét is az öcsémmel, mi vezényeltük le az egészet. Mivel a vőlegény magyar, rengeteg hazafias ötlettel állt elő, és eléggé izgultam, de nagyon jól sikerült.

A héten szerda óta Washingtonban vagyok fotózáson a mai napig, esténként hazaesem, mert nem bírnám ki, ha nem Tarzan mellett aludnék, és hát elég fáradt vagyok, ráadásul ő is, mert vezető beosztásba került, és most nagyobbak az elvárások, és a Petinek is bele kell jönnie az irányításba.

És hát szerinte a stresszt, azt oldani kell, és éjjel levezetni, hogy reggel mosolygósan induljon a napod, és mivel ő a pszichológus, hát biztosan jobban tudja, szóval nincs ellenvetésem!:)

Olyan fontos személyiség lett, hogy most szombaton például, a vezetőség egy vacsorára hívott minket, hogy köszöntsék az új pozíciójában, és megünnepeljék felvételét, a nős férfiak díszes társaságába.:)

Szóval lesznek hivatalos elfoglaltságaink, jelenéseink is, és nekem most már ezeket is bele kell kalkulálnom az időmbe, mert nem tagadom, jelenleg ő a legfontosabb személy az életemben.:)

Naaaagyon ideges vagyok a suli miatt, és naaagyon hiányoztok ám, olyan jókat „beszélgettünk” és úgy örültem mindig az üzeneteiteknek!

Hamarosan találkozunk, köszönöm a kedves leveleiteket és a türelmeteket, és szeretném, ha újra itt köszönthetnélek mindannyitokat.

Addig is rengeteg puszit és szeretetteljes, virtuális ölelést küldök, Luna

Köszönöm!:)

Las Vegas, 2015. Augusztus 10.

Avagy a nap, mikor elsírtam minden könnyemet!:)

Legelőször is nagyon köszönöm szívemből, lelkemből, mindenemből, mindenkinek, aki írt ide az oldalamra, vagy privátban.

Köszönöm azoknak is, akiknek eszükbe jutottam tizedikén, esetleg megálltak egy percre, és szeretettel gondoltak rám/ránk, vagy elmormogtak valami jókívánságot.

Elárulom, én még imádkoztam is titokban, mert hát Vegas mégsem egy olyan hely, ahol a menyasszony könnyes szemekkel imát rebeg, és kéri az Istent, hogy nézzen le rájuk egy pillatara, és küldje áldását meg a jóindulatát……

Percek óta ülök a gép előtt, és azon elmélkedem, mit is írjak ide. Annyi minden van bennem, annyi érzés kavarog a lelkemben még mindig, hogyha elkezdeném leírni milyen volt, mit éreztem és, hogy zajlott életem legcsodásabb napja, akkor egyrészt besötétedne, másrészt írnék egy önéletrajz ihletésű regényt.

Nos, nem kell megijedni, nem teszem!:)

Inkább csak néhány benyomást, ami megmaradt a napból.

Már akkor gyanús volt a helyzet, mikor kiderült, hogy három foglalásunk van. És akkor Tarzanék, egy zavaros magyarázkodásba kezdtek, hogy magyar szokás, hogy nem láthatnak minket az esküvő előtt meg ilyenek.

De hát ott voltam Vegasban, a Belaggio bejáratánál, ahol épp egy menyasszony jött ki a hatalmas csilláros, kupolás előtérben várokozó fehér limuzinhoz, és bevallom nőiesen mikor beléptünk, először nem is tudtam pontosan, hogy ez egy szálloda, vagy egy luxus bevásárlóközpontba kerültem, vagy, hogy hol is vagyok egyáltalán?

Aztán megérkeztek a Dani szülei, és mikor megpillantottam a nővéremet, én sírva, sikítozva rohantam hozzá, és úgy sírtam, mintha nem láttam volna legalább egy éve, és mellesleg most ébredt volna fel a kómából.

Ő csak nevetett és azt mondta, csak nem gondoltad, hugi, hogy ezt kihagyom?

Hát én nem gondoltam semmit, csak sírtam, mint egy taknyos gyerek, és ölelgettem mindenkit. És igen láttam, hogy a Peti is elérzékenyült, mikor megölelte a Dani. Ők ketten nagyon jó barátok, mikor már nem volt senkije a Petinek, még az egyetemi évek alatt, minden szünetben hazavitte őt Texasba, és a szülei úgy kezelték, mintha a másik fiúk lenne.

És a Dani anyukája mondott is egy szép beszédet később, melyben kiemelte, hogy téged Peti nem volt nehéz édes fiúnkként szeretni, mert megtiszteltetés, hogy így érezhetünk irántad.

Ennél a résznél Tarzan is elérzékenyült, és ha ő könnyezgetett, akkor gondolhatjátok, hogy én mit műveltem!:)

És tudom az ott Vegas volt, ahol bármi megtörténthez és az emberek talán nem is csodálkoznak annyira sok mindenen, én mégis tudtam mosolyt és meglepetést csalni néhányuk arcára.

Mondjuk, amikor az esküvőm reggelén, egyszer csak anyuék meg az öcsém beléptek a szobánkba, ahol a Barbival próbáltam lenyugodni, és éppen a nászéjszakámra vásárolt, nagyon szexy babydollban feszítettem, aggodalmaskodva, hogy vajon elég szexi leszek-e Tarzannak…..

Olyan felfokozott idegállapotban voltam, hogy nem is tudom pontosan mi történt, csak hogy a nyakukba vetettem magam és bömböltem, és sikítoztam, és aztán kirohantam, pedig nem akartam még megmutatni az esti rucit, végig a folyosón kiabálva, és berongyoltam a Petiék szobájába, hogy itt vannak anyuék, és csak zokogtam a nyakában, és közben akik a folyosón járkáltak, meg a liftekre vártak, mind megcsodálhatták a tangámat, meg a fodraimat!

Valamiért, valami babonából, egyetlen egyszer sem öltöztem be teljesen. Próbáltam a ruhámat, és aki látott benne, mindenkit elkápráztattam, de teljes menetfelszerelésben senki sem látott addig a napig!:)

Válogattunk a Cleoval a kiegészítők között fejdíszt, amiből én egy kalapkás fátylat szerettem volna, de a Peti azt mondta arra, hogy ha egy picit is szeretem és számít a véleménye, akkor ne merészeljem a szemem, meg az arcom, egy fátyol mögé rejteni, így maradt egy fésűs kis fejdísz.

Életem egyik legbensőségesebb pillanata volt, mikor a Cleo a fejdíszemet igazgatta, anyu meg a Dani anyukája a kesztyűimet kötözgették, és a nővérem, a lábamra húzta, a „kölcsönkapott” kék csipkés harisnyatartót, én meg csak ültem közöttük széttárt karokkal, mint egy megdicsőült Síva, és közben potyogtak a könnyeim az ölembe terített papírzsepibe, amit a Barbi előrelátóan oda terítette!:)

Úgy gondolom, mindenkinek van valami az életében, ami egyszerűen neki készült, megszólítja, hogy vigyél magaddal, a tiéd vagyok.

Nekem ez a ruha, a menyasszonyruhám ilyen. Már amikor felvettem a fotózáson és még igazgatták rajtam, mindenkit megfogott.

Közben belepillantottam a tükörbe, és én hirtelen el is felejtettem, hogy hol vagyok, és igaz, hogy ki voltam sminkelve meg minden, de csak bámultam a tükörképemet, és életemben először éreztem azt, hogy gyönyörű vagyok, és nem akartam olyanná válni, amilyen a legtöbb ember, hanem tetszett az, amit láttam. És még a fotóst is elbűvöltem benne, és mikor kértem, hogy szeretném megvásárolni, nem is volt ellenvetés csak mosolyogtak, és nagyon kedvező áron megkaptam, életem legszebb ruháját.

És mikor előjöttem teljesen beöltözve, anyu elkezdett sírni és persze én is, a Barbi meg próbált keménykedni, hogy ne már, megint kezdhetem újra a sminkjét, de neki is potyogtak a könnyei.

És akkor gondoltam leülök egy kicsit, és megnézem a tesóm laptopján, mi a helyzet a blogon, addig legalább elterelem a figyelmem, és nem robban fel a szívem az izgalomtól, meg a rengeteg érzelmi impulzustól, ami már annyi volt, hogy úgy érzetem, nem vagyok képes többet elviselni.

Először Dee, az én lelki gurum levelét nyitottam meg, ami a „Mai napra” címet viselte, és gratulált benne a Cleo meg a Gabi házasságához.

Egy ideig csak néztem és mosolyogtam, és közben arra gondoltam, mostanában azt hallom mindenünnen, hogy az emberek fásultak, és érzelem nélküliek lettek. Hogy ebben a sivár, pénzhajhászó életben, a túlélésért küzd mindenki, és elfelejtünk szeretni és törődni egymással.

Pedig, ha ez így lenne, akkor nem írt volna egy ilyen kedves levelet, egy olyan párnak, akikkel még soha életében, egy szót sem váltott, írásban sem, csak rajtam keresztül hallott róluk, mégis megtette.

Azt hiszem, amíg ilyen létezik a Földön, addig nem beszélhetünk arról, hogy kivesztek az érzelmek és a jó emberek.

A következő levelet Dolorestől kaptam, és ő már az én esküvőmre írt. És én olvastam, és úgy a felénél, elkezdtem hangosan zokogni, de olyan sírógöcsöt kaptam, hogy képtelen voltam abbahagyni, pedig az még csak az első levél volt….

Persze berongyolt mindenki, hogy mi van már megint, én meg bömböltem, hogy nézd Barbi, mennyien szeretnek engem….

Hát így utólag nagyon butuskán viselkedtem, de rettenetesen felfokozott érzelmi állapotban voltam, legyen ez a mentségem.

Szegény nővérem meg, a szokásos, hát ki a faszom ne szeretne téged, ha egyszer megismert hugi-val reagálta le első riadalmát, nem éppen kulturáltan, de ettől mindenki felszabadult és nevetett, én is felváltva bömböltem, és röhögtem, szóval alakult a dolog.

Ő meg csak károgott, hogy ha még egyszer sírni fogok, már nem tud mit kezdeni velem, és nem javítja ki többet a sminkem, mehetek boci szemekkel elrebegni Tarzannak, hogy I do!

És igen, aztán megérkeztünk a kápolna elé, ahol a férfiak vártak. És nem tudom miért, de remegett kezem-lábam, ahogy kiszálltam, és mikor elém lépett a Peti, ő is csak nézett, és próbálta a vonásait rendezni és visszatartani a könnyeit, és én is nagyon meghatódtam, mert olyan gyönyörű volt, és én még soha életemben senkit nem szerettem ennyire. Olyan szerelmes vagyok, hogy elmondani sem tudom, mert nincsenek rá megfelelő szavak, és hasonlatok, arra amit érzek iránta.

Azt mondta nekem, tudtam, hogy gyönyörű leszel, de felülmúlod minden elképzelésemet.

Annyit mondja nekem, hogy szép vagyok meg gyönyörű, hogy lassan már kezdem elhinni neki!:)

Persze az egyszerű kis csokrocskámat mikor megpillantottam a Petit, a limuzinban felejtettem, mert hirtelen minden kiment ebből a buta fejemből!:)

De a sofőr futott vele utánam, és valamiért a Peti zavarában őt is megölelte, ami még nem volt elég, utána az öcsém is automatikusan.

A Dani apukája egy csoda, azonnal átlátta a helyzetet, és széttárta a karját egy hatalmas mosollyal a sofőr felé, hogy a keblemre testvér, pedig a sofőr éjfekete volt, és legalább 50 foggal vigyorgott ránk, miután minden férfi megszeretgélte!:)

És mikor kijöttünk ő volt az első, aki gratulált nekünk!:)

És végül ki tudtam mondani, hogy I do, és kedves Dolores, nem volt szükség a fogkefémre, már csak azért sem, mert addigra annyit sírtam, hogy teljesen kiszáradtam.:)

Mert hát ki ment férjhez 41 fokban? Bezzeg szombaton, meg vasárnap, csak 38 fok volt, igaz akkor a Grand kanyon izzasztott meg, teljesen rágörcsöltem az üvegpadlóra, és mondtam a Cleonak, hogy én bizony nem megyek oda ki, te könnyen vagy, már férjhez mentél, de én haljak meg lányfejjel?:)

De végül csak asszony lettem, és miután felhúztuk a gyűrűt és a Peti megcsókolt volna, megfogta a kezem és a szívére tette, és azt mondta, mostantól a tiéd, aztán az arcomért nyúlt és a számra hajolva az, hogy ez pedig most már az enyém!

Át akartam öltözni, vagy legalább a fejdíszt meg a kesztyűt levenni, de azt kérte maradjak így, és a kedvéért én bármit…

Néhány órát anyuékkal töltöttünk, beültünk egy hangulatos kis helyre, és bejelentkeztünk otthonra, hogy elmondjuk a dédikééknek, hogy már elkeltem, nem kell aggódjanak  miattam!:)

Aztán ők visszarepültek, mert a mókusharcosra szegény Sziszi, meg Kakukk vigyázott, a Cleoék meg a Barbiék kikísérték őket a reptére.

Mi pedig elindultunk ketten az új életünkbe, és a kocsiban belefektette a tenyerembe az arcát, és azt mondta a férjem, egy kicsit aggódtam, hogy meggondolod magad, és nem jössz el….

Eléggé ostoba arcot vághattam, mert elnevette magát, én meg csak annyit mondtam, nekem ez meg sem fordult a fejemben, veled kapcsolatban. Én már döntöttem, és nem adlak senkiért és semmiért!

És tényleg nem, szerencsére, mert ha még erre is rágörcsölök, hát azt már biztos nem élem túl!:)

Volt egy kis konfliktusom a skandinávval, és nem tudtam, hogy mennyit tud belőle, vagy csak úgy ráérzett, mint annyi sok mindenre már….

És este mikor kiszálltunk a szálloda előtt, hirtelen értem nyúlt, és az ölébe kapott. Mondtam ne már, hát mindenki nézni fog minket. Ő meg azt válaszolta, én senkit se látok itt, csak téged Mrs. Sulliven.

És akkor én is úgy éreztem, hogy nem érdekel, ki lát, hogy mit gondolnak, nem számít senki és semmi, csak ez a csodálatos pasi, aki a karjaiban tart és mosolyog még a szeme is, és tele van rengeteg ígérettel….

Átöleltem és a vállára hajtottam a fejem, és hagytam, hogy végigvigyen a hatalmas bejáraton, meg előtéren, és nem érdekelt, hogy mosolyognak rajtunk. Gondolom, láttak már ilyent, és végig a karjaiban tartott a liftben is, és úgy léptünk be a szobába, mert ugye át kellett vigyen a küszöbön, bár pontosan nem is tudom, hogy miért van ez…

Nem az volt a fontos, hanem, hogy a szobában, amiben addig még nem jártam, rózsaszirmokkal van kijelölve az út, amerre vinnie kellett, és az ágy is tele volt szórva rózsaszirmokkal, és ott volt a pezsgő behűtve, meg az eper….

És lehet, hogy ez giccses, meg elcsépelt, de mikor letett és átölelt, és azt suttogta a számnak, hogy üdv az életemben Mrs. Sullivan, nekem olyan boldog és tökéletes volt az a pillanat, amilyent az ember, csak keveset él át sajnos az életében.

És az a legszebb, hogy ez az érzés még azóta is tart. Olyan mintha álmodnék valami tündérálmot, minden egyes közös napunkon. És ha úgy van, akkor semmi mást nem kérek az életemtől már, csak azt, hogy soha ne ébredjek fel!:)

Szóval mégis csak megeredt a tollam!:)

Pedig csak annyit akartam, hogy mindenkinek nagyon köszönöm igazán, hogy írt, vagy gondolt rám életem legcsodásabb, legfontosabb és legizgalmasabb napján!

Köszönöm, hogy számítok annyit, hogy adtatok egy pillanatot az életetekből, és gondoltatok rám!

Tiszta szívemből köszönöm!:)

Puszi mindenkinek, Luna

U.i.:1.

És kaptam egy rövid csodaszép levelet, illetve idézetet Katától, amit itthon kinyomtattam és bevittem a férjemnek, (ahányszor leírom ezt a szót, akaratlan mosolyognom kell, és az ő szeme is csak úgy csillog, ha azt mondja nekem, asszony!:))

Szóval bevittem, azzal, hogy beszéljük meg.

Még soha nem kértem tőle ilyet, de az a levél, megfogott engem. Értettem, de mégis, olyan különleges volt, hogy szerettem volna, ha ő is elmondja, hogy mit gondol, hogy vajon egyformán fejtük meg az értelmét? Mert ha igen, az azt hiszem, már válasz a levélre, de ha nem, akkor is lehetetett volna dolgozni rajta, hiszen erről szól egy kapcsoltat.

De szerencsém van a férjemmel!:)

U.i:2.

Ma még nem tudja, milyen meglepetés vár rá, mert én is tudok azért meglepetéseket szervezni. Megtartjuk a szülinapját, és kap tőlem többek között egy fergeteges táncot, David Guetta Hey Mamma-jára, amire a legénybúcsújukon táncoltunk az ölükben, igen nagy sikerrel, és amit nem merek ide kitenni magyarul, mert hát van benne néhány kemény szó.

 És kap egy dalt, melyet Tomas kotort elő nekem - fogalmam sincs honnan, ez a gyerek egyre nagyobb rejtély és öröm számomra - szóval a dal címe, Szerelemdoktor!:)

És kedves Aniw, ezúton kell tolmácsolnom neked, az én Tarzanom üdvözletét, mert te voltál az egyetlen, aki nem csak sok boldogságot kívánt nekünk, hanem felköszöntötted őt a szülinapja alkalmából is! Szóval köszöni, üdvözöl, és puszil!:)

Minden levélre fogok válaszolni, csak még egy icipici türelmet kérek tőletek!:)

Szívem minden szeretetével ölelek és puszillak benneteket, Luna

U.i:3.

Ezeket a kedves képeket tőletek kaptam!:)

A többit is köszönöm, és mindent igazán komolyan, mindenkinek!:)

Boldog Névnapot Krisztinák!:)

Drága Krisztik!

Sajnálom, hogy nem írtam külön mindegyikőtöknek, ahogy szoktam a névnapotokra!

Ne haragudjatok, se időm, se idegem nincs most a levelezgetésre.

Egyre közelebb a nagy nap, és én most már olyan szinten kivagyok, hogy el se tudom mondani. Irtóra izgulok, és ideges vagyok meg izgatott, és még annyi mindent el kell intéznem, és elköszönni az itthoniaktól is….

Ma este legény-lány búcsút tartunk és elköszönünk a körcsitől és a magyar barátainktól.

Mi holnap reggel indulunk Vegasba, ők pedig hétvégén indulnak haza Magyarországra.

Mire újra hallotok felőlem, már asszony leszek!:)

Szóval utólag is nagyon boldog névnapot kívánok minden Krisztinek, aki írni szokott nekem vagy olvassa a blogom!:)

Rengeteg puszi és ölelés nektek, Luna