2018. január 3., szerda

B.U.É.K 2018!



Boldog Új Évet Kívánok Minden kedves idelátogató olvasónak!
Szívem minden szeretetével kívánom, hogy legyetek egészségesek, boldogok és elégedettek az életetekkel! Teljesüljön minden álmotok, olyan évetek legyen, amilyenre vágytok, és amit elképzeltetek váltsátok mind valóra!
A siker az, amit jobban csinálunk a többi embernél!:)
Millió puszi és ölelés, szeretettel, Luna


Az elmúlt év jó volt, bár elég kaotikusra sikeredett, az elejétől a végéig. És dédike szerint ilyen lesz az év is, ami következik, hát hajrá!
De ami a legfontosabb, hogy nem történt semmi szörnyűség. Az a néhány kellemetlen epizód, említésre sem méltó, és már csak nevetünk rajta, szóval ez egy príma év volt!
Egy olyan év, ami elvitte tőlünk Sziszit, Ildit és Lucust, de két új tagot hozott a családunkba, George-i bácsit és Madisont, akiről még nem beszéltem, és azt hiszem, még most sem fogok.
Ő az én küldetésem, keresztem, megmérettetésem, mint ember, nő, és pszichológus egyaránt. A legszebb lány, akit valaha láttam!
Mikor Peti elhozta bemutatni, idegességem dacára is elmosolyodtam, mert heteken át duruzsolt a fülembe, hogy meg kell ismernem és segítenünk kell neki, mert olyan, mint én, egy túlélő, és valahányszor beszél vele, én járok a fejében.
Ébenfekete haja van!
Mikor megpillantottam, csak annyit mondtam Tarzannak, hát tényleg! Mint két tojás!:)
Talán már kijelenthetem, hogy átugrottam az akadályt és vettem a nehézségeket vele kapcsolatban, amit Tarzan az elejétől fogva bizonygatott, de én egy pillanatig sem voltam biztos benne! Egy biztos, Madison életem legnagyobb kihívása, és azért került hozzánk, hogy hatással legyek a jövőjére, de biztos vagyok benne, hogy ő is hatással lesz az enyémre. Ha ránézek olyan érzésem van, mint sok évvel ezelőtt, mikor kijöttem a kórházból és boldogsággal töltött el, hogy kinéztem az ablakon és a fákon madarak énekeltek. Madison megtanít engem az alázatra és az életem tiszteletére.

Az év legcsodásabb eseménye, hogy megszületett Gabóca, és immár egy újabb taggal bűvölt a családunk.
A másik csodás hír, hogy az én káprázatosan szépséges, okos és édes kisöcsikém hamarosan 3 éves lesz!
Valahányszor ránézek, elérzékenyülök, és már nem gondolok arra, hogy akár az enyém is lehetne, mert az utóbbi időben, kicsit megváltozott a gyermekvállalással kapcsolatos elképzelésem. Vagy inkább csak picit csúsztatom a dolgot, mert igaza van Tarzannak, annyi minden csoda van még, és mi még annyira keressük egymás társaságát, hogy kicsit még várhat a babaprojekt.
De ennek a kis csupaszív mókuskának már a létezése is egy csoda, és kimondhatatlanul imádom őt! Ha odajön hozzám, én sosem érzem magam fáradtnak se szomorúnak, mert már attól boldog vagyok, ha látom őt! És ha megsimogatja az arcom a pici kis párnás kezével, vagy hozzám dugja a fejecskéjét és ad egy puszit, mindig koncentrálnom kell, hogy ne könnyesedjen el a szemem!
Néhány éve még otthon, nem gondoltuk volna, hogy megadatik még ez a csoda és lesz egy újabb testvérünk! Most pedig itt él velünk. Boldog és kiegyensúlyozott és nyugodt, tele szeretettel és kíváncsisággal a világra!
És hát itt van nekünk a dédike is még, és szerencsére nagyon jól van. Néha rám jön egy kis depi és ilyenkor elszomorodom, mert nagyon fontos nekem, és annyira félek, hogy elveszítjük őt, de azzal, hogy találkoztunk George-i bácsival, nem csak Kakukk életét változtattuk meg, hanem a dédiét is. Ugyanis George-i bácsi életcéljának tekinti, hogy piszkálódjon a dédikével. Állandóan házassági ajánlatokkal bombázza, és félreérthetetlen ajánlatokkal, amiket dédike hol harciasan, hol nevetve hárít, és csak, mint „hol az a vén bolond”-ot tartja számon, az igen vidám és csintalan George-i bácsit.
Örülünk, hogy így egymásra találtak, mert dédike szinte kivirult és megfiatalodott az állandó harcban és szócsatákban!:)
Kakukkal kapcsolatban is sokat gondolok arra, hogy ovis korunk óta nálunk cselleng, belopta magát az életünkbe akár egy igazi kakukkfióka, míg végül hivatalosan is odaköltözött. Sokszor mondogatta, hogy sosem felejti el, hogy befogadtuk, és egyszer majd meghálálja, de nem gondoltuk, hogy ez a hála ennyire kézzelfogható lesz már most.
Mióta George-i bácsi maga mellé vette, hogy betanuljon a cég irányításába, minden idejét az építkezésekbe öli, nem jár sehova, nem érdekli semmi, csakhogy elkészüljenek a projektjeink, és hatalmas segítség nekünk!

Szóval készültük az újévre. Minden babonát és kívánságot igyekeztem betartani. Miska valami mondókát ismételgetett, hogy a csirke hátra kapar, a disznó előre túr! És ezért kell disznót enni, hogy előre lépjünk, meg mert a poca szegényke, kitúrja a gazdagságot!
Hát legalább is ezt sikerült kihámoznom a mondókájából, azt hiszem!:)
Apu szerint piros bugyiban kell várni az újévet – ma már tudom, attól lesz boldog majd a ’18-as év. Hát szerintem meg attól, hogy nyitott vagyok és befogadó a felajzott férjem kívánságaira!
Szóval megtömtem a zsebeimet lencsével – öcsém kívánságára, - hogy szálljon gazdagság az egész családra!:)
Nővérem szokás szerint ezt is túlgondolta, biztos, ami biztos alapon, ezért aztán ma, mikor fizettem, a pénztárcámból egy marék lencse szóródott ki. Tarzan pedig ahelyett, hogy kiállt volna mellettem, a burítója mögé bújva röhögött, csak a rázkódó vállait láttam, miközben álldogáltam a lencse halom közepén akár egy megszeppent Hamupipő! Kedvem lett volna a tenyeremmel kicsit megnyomni az arca felé azt a burítót!:)

Ezt a bejegyzést tegnap kellett volna kitennem, de már az év első napja sem úgy sikerült, ahogy terveztem, egyszerűen nem értem rá!
Hát igen, mindjárt az első napon több váratlan és hatalmas meglepetés is ért!
Elsőként mindjárt az Ausztrál éjfélkor – bár akkor nálunk még csak reggel volt, elég korai, - de mindenki igyekezett. Szóval utolsó nap 7-kor keltünk, mindenki magába öntött egy öntudatra élesztő kávét, aztán próbáltuk magunkat bulizós hangulatba hangolni. Mert hamarosan bejelentkeztek Szisziék, és vidám gondtalan csicsergésbe kezdtünk, mintha már mi is javában boldogságban úsznánk, de Mókus harcos picit durcin ült a lovacskáján és álmosan a falnak hajtott vele, aztán csak üldögélt, lehet picit bóbiskolt is, míg Tarzan visszafordította felénk!:)
De aztán felébredt mindenki, mert miután együtt elzengtük az Ausztrál himnuszt, Lobó a köszöntés után azt mondta, örül, hogy együtt a család, és egyszer csak fél térdre ereszkedett akár a mesebeli szőke herceg, de nem az üvegcipellőt fogta, hanem egy dobozkát, benne egy csodás jegygyűrűvel!
Aztán az önfeledten kacarászóból igencsak meglepetté majd átlényegülővé és végül könnyekben úszó boldogságossá vált Sziszinek feltette az örök kérdést.
Hát mindenki rettentőn meglepődött és nagy boldogság is volt!
És most már tudom, hogy jövőre biztos megyünk Tibetbe, hogy a 30 éves Tarzan megtekergethesse az imamalmocskáit, elmormolhassa a mantráit, megdicsőüljön és megvilágosodjon, mint Buddha, Kanadába, hogy George-i bácsi idegenvezetésével megismerjük az ország szép helyeit és nevezetességeit, és Ausztráliába esküvőre, az én fogadott nővérem és Tarzan fogadott bátyja menyegzőjére!:)
Sziszi sírt, mi is kicsit, én legalább is, aztán az igenlő válasz után éhgyomorra egy újabb koccintás és ujjongás következett, ezért elmondhatom, hogy én már reggel 9-re meglehetősen pityókás, átszellemült és rendkívül boldog hangulatban voltam.


Tarzan ki is adta a vezényszót, hogy vonuljunk vissza pihenni, mert neki is voltak tervei a magyar szilveszter idejére, és persze az éles nyelvű körcsike nem bírta ki, hogy utána szóljon, de akkor pihenés legyen, hagyd békén, hogy kialudja magát estére!
Tarzan pampogott, hogy ő tudja, mi kell nekem, és soha nem merít ki, ha aludni akarok bármikor, és még folytatta volna, de körcsi egyszerűen kapta a cicanyugtató spricnit és nyakon lőtte a dürrőgőt, sőt még meg is üldözte. Tarzan férfisikolyokat hallatva, menekülve elvágtázott magával ragadva, így aztán boldogságtól sugárzóan ugyan, de majdnem térden másztam meg a lépcsősort akár a híres magyarökör!:)

A magyar himnuszról lemaradtam, mert azt az éjfélt együtt töltöttem Tarzannal és az ő speciális kívánságával, de az ittenin már ott feszítettem piros bugyiban, zsebemben egy marék lencsével, szívünkre tett kézzel elzengtük a himnuszt, koccintottunk, minden jót kívántunk, és vadul ugráltunk, hogy gazdagság szálljon ránk az elkövetkező esztendőben!:)
Majd egy kis idő múltán máris elkövettem az év első baklövését. Ugye egy csomón bejelentkeztek, mindenki boldog újévet kívánt, a barátaink, a kollégáink, Nathanék, Lucusék, köztük Szisziék is, akiknél már délelőtt lett addigra és kipihenték nagyjából magukat.
És írogattunk egymásnak, de már iszikéztem én is, és eléggé boldog voltam, és nem figyeltem, hogy közben belépett Lobó is, és én azt hittem Sziszinek írok, és a mondat végét teliszórtam puszikákkal, meg szivecskékkel. És már csak mikor elküldtem látom, hogy aj, ez Lobó volt, most mit gondol rólam? Gyorsan írtam Sziszinek, hogy tévedés történt és megbombáztam a vőlegényét néhány puszival meg szívvel. És izgalmamban felkaptam egy poharat és jókorát kortyoltam belőle, mert víznek véltem, hát nem az volt, és ezt sikoltozva és szívét markolászva közölte Miska. De néhány másodperc múltán már levegőt is kaptam és visszatért a remény, hogy túl fogom élni a figyelmetlenségemet!
Azért hatalmasat partiztunk, táncoltunk és énekeltünk, úgy vettem észre már mindenki szeretné, ha kinyitnánk, és kezdődnének a hétvégi bulik!
Egy picit leültem és megpihentem a lépcsőn. Végignéztem a családomon, meg Dani szülein és a többieken, a rengeteg üzeneten és híváson, amit kaptunk, és elöntött valami hatalmas szeretet és boldogság! Persze vannak nehéz napok, kínos incidensek, de mégis egyre inkább úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem, és itt vagyok itthon és boldog! Nagyon boldog!:)
Szóval így kezdtem az évet! Egy felajzott férjjel, piros szerelmes bugyiban, lencsével a zsebemben, bömbölve, tévedésből  puszikákat és szívecskéket dobálva, elérzékenyülve, fehér rumot vedelve, mint Popey..
Úgy érzem, vidám évnek nézek elébe!:)


Aztán miután szundiztunk egyet és előkóvályogtunk, egyszer csak elém áll Gabesz, hogy készüljek, anyu már mindjárt készen van, a nővérem már összeszedte a toalettemet, és ha elkészültem indulunk.
Próbáltam értelmes arcot vágni és erősen törtem a fejem, hogy miről feledkeztem meg, de semmi se jutott az eszembe. Kiderült semmiről sem, ez egy meglepetés és majd megtudom miért.
Aztán tényleg egyre jobban meglepődtem, mert anyu előpenderült egy gyönyörű estélyiben és a nővérem nekem is egy fantasztikus ruhát vett elő, és még segített elkészülni is, de nem árult el semmit.
És elindultunk, három öltönyös, nagyon fess pasival, meg anyu és én! Washingtonba mentünk egy újévi koncertre! Odáig voltam tőle, csak nem értettem miért titok és miért csak mi jöttünk. Fantasztikus előadás volt, én teljesen újjászületek, bármilyen zenéhez is kerülök hallótávolságba, és ha még láthatom is, az már maga a mennyország.
Koncert után egy nagyon előkelő étterembe mentünk vacsorázni, foglalt asztalunk volt, és igazából csak akkor derült ki Gabesz beszédéből, hogy azért vagyunk most itt öten, mert mi voltunk a Pioneerok, az úttörők, az elsők, akik megvetettük a lábunkat itt az újhazában, most 3 éve már.  És hogy szeretnék nekem megköszönni, hogy akkor is olyan remekül helytálltam a terhes anyu mellett, három pasival az oldalamon, hogy bátorítottam őket, és később is mikor megszületett a kisöcsi, rengeteget segítettem. És most is a klinika beindításával és a kis Gabó felügyeletével. És intett a pincérnek, aki már hozta is a csodás hosszú poharakban csillogó pezsgőket.
Mikor letette elém, az eddig csendben mosolygó Tarzan végre megszólalhatott és közölte, neki ehhez semmi köze, azt mondták ő törlesszen másként nekem, de azért nézzek bele a pohárba, mielőtt zavaromban felhajtom.
És a buborékok között ott csillogott egy csodás ékszer, amiről régebben mondogattam, mennyire tetszik, de megtiltottam Tarzannak, hogy megvegye. Három vékony karikagyűrű apró alig látható gyémántokkal. Az egyik fehérarany a másik vörös, a harmadik pedig sárga. Ezeket egymás fölé kell húzni és így háromféle színű gyűrű csillog az ujjadon, egyszerű mégis olyan gyönyörűséges!:)
Nagyon meglepődtem és elérzékenyültem, mert néha még most is nehezen viselem a kitüntetett figyelmet. De nagyon jólesett ott lenni velük és érezni, hogy fontos vagyok!
Aztán zavarba jöttem. Azon tűnődtem, most gyúljak bele, vagy igyam le róla a pezsgőt? Mit illik tenni egy ilyen puccos helyen talpig nagyestélyiben?
És persze sírdogáltam is egy picit a meghatottságtól, főleg mikor közölték, hogy egyet apuéktól kaptam, egyet a sógoromtól és egyet Gabesztól.
Tarzan feltette a kezeit, hogy neki azóta ünnep minden nap, hogy megismert, mert megédesítem minden napját! És ha már édesség…..és intett a pincérnek, aki érkezett a desszerttel. Igazi kulináris élmény volt, mint a szemnek, mint a szájnak, az üreges csoki gömb, és azon már meg sem lepődtem, mikor odasúgta, hogy ne faljam olyan gátlástalanul, ahogy a csokit szoktam, mert ha lenyelem a tartalmát, akkor izgulhatunk holnapig!:)
Hát nagyon szép este volt! Főleg, hogy anyuval is kicsit együtt lehettem.
Aztán Gabesz mondott még valamit, hogy lesz majd még hamarosan egy nagy meglepetés, de még nincs itt az ideje a bejelentésnek, de biztosan mindenki örülni fog neki….
Nem faggattam, mert megértettem, hogy nem akar róla most beszélni, de persze kíváncsi lettem. Arra gondoltam, hogy talán lesz még egy kisbabájuk? Meg is osztottam anyuval a gyanúmat, de ő sem tudta, és azt mondta, majd elmondják Luna, ha itt az ideje, ne aggódjak, addig felesleges agyalni. Ha babájuk lesz, őt is szeretni fogjuk, igaz?
Hát persze!:)
Igaza van, de azért ha tényleg baba lesz, jó lenne, ha már végre egy kislány születne. Azelőtt teljes nőuralom volt még a régi szép időkben, mostanában viszont teljesen elnyomnak a pasik minket!

Otthon leültem az ablak elé az estélyi ruhámban és bámultam a holdat. Olyan hitetetlenül csodálatos! Már szilveszter éjszakáján is gyönyörű volt, hatalmasan ragyogott az égen és kékes fénnyel borította be a fákat és az udvart! Bámultam a teleholdat és teljesen elvarázsolódtam. Elborítottak az érzelmek és a szemem elöntötték a könnyek. Olyan boldog voltam, hogy fájt, összeszorult tőle a torkom. Aztán megéreztem Tarzan kezét a vállamon és már semmi sem hiányzott a tökéleteshez.
Tudom, nem lesz könnyű ez az év sem. Számomra most az egyik legfontosabb cél, hogy lediplomázzak. Tarzan segíteni fog, ahogy teszi az első találkozásunk óta. A mentorom és tudom, hogy minden rendben lesz, mert a legjobbtól tanulhatok.
És tudom, hogy beadom a derekam és nekiállunk a filozófiának. Van hozzá kedvem, és Peti szinte folyamatosan tanul és képezi magát amióta megismertem.
A nővérem elkezdett még egy kurzust, most két doktorit csinál. Szeretnék én is egyet. Bár társaságban még mindig visszahúzódó vagyok, mégis vágyom a sikert és az elismerést!
És a Központtal is rengeteg tervem van. Január végétől anyu is dolgozni kezd, és a kicsiket visszük majd magunkkal, saját játszószobájuk lesz egy dadussal, és bármikor rájuk tudunk nézni.
És mától már a sógorom is itt dolgozik néhány száz méterre tőlünk, egymásra látunk és ez nagyon jó!

Hát próbáltam megosztani veletek néhány gondolatom és tervem. Az idő persze most is szorít, mert ma már dolgozunk és bár nagyon vártam már ezt a napot, bevallom picit nehezebben vettem fel a ritmust, de holnapra már minden a régi lesz!:)
Igyekszem hozni a következő részt és megpróbálok újra rendszert vinni az életembe!:)
Most nagyon fontos vizsgáim jönnek!
Ha teátrális akarnék lenni azt mondanám, a jövőm a tét!
Szeretnék jól teljesíteni, magam miatt, és persze mégsem hozhatok szégyent a Peti fejére sem!

Szép estét kívánok, bár otthon inkább már éjjel van!
Nézzétek a teleholdat, azt olvastam azért ilyen különleges mert Szuperhold!
Ezt jó jelnek veszem a jövőre nézve!:)

Millió puszi, Luna



2017. december 26., kedd

Boldog Karácsonyt!:)




Boldog Karácsonyt!





Békés Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Szívem minden szeretetével kívánok annyi szeretetet, örömet, vidámságot és boldogságot, amennyit csak el tudtok képzelni és viselni!:)
Őszinte szeretettel ölelek és puszilok mindenkit, 
Luna



Kicsit megkéstem, de a tegnapi napot a férjem kérte karácsonyra, 
így csak ma értem ide!:)
Boldogság és ölelés!:)













2017. december 6., szerda

Mikulásra!:)


BOLDOG MIKULÁST MINDENKINEK!:)



 Nálunk ilyen a mikulás!:)






Mi már felállítottuk a karácsonyfánkat! Külön program volt elmenni, kiválasztani aztán saját kezűleg – mármint a fiúknak – kivágni a kiszemelt főfát. Mert lesz saját picibb élő fenyőnk is mindenkinek külön. Azokat majd karácsonykor díszítjük fel kettesben, legalább is így tervezzük, de majd meglátjuk mi lesz belőle, aztán visszavisszük ahonnan vettük, hogy éljenek csak tovább.

Napokon keresztül díszítettük a házat és a kertet meg a kaput, mert itt nagyon megadják a módját az ünnepi hangulatnak. Jó is, hogy ennyivel előbb kell feldíszíteni mindent, mert így legalább kipihenjük ezt az első nagy nekifutást!



Itt nincsen külön mikulás, de mi felbuzdulván a Halloween és a Hálaadás sikerén ma is beöltözünk, és bemegyünk a kórházba, csak ezúttal a gyerekekhez és meglepjük őket.
Tarzan pompás mikulás lesz, sógorom és öcsém ördögöcskék, és jómagam szerényen csak angyalkaként fogok tündökölni. Ez külön Tarzan kérésére, nem akarta, hogy én is ördög legyek, szerinte zavarba ejtők az ördög cicijeim a gyerekeknek. Hát nem tudom, de legyen meg az akarata!:)
Készítettünk otthon készségfejlesztő játékokat, illetve varrtunk. Hát jobbára inkább anyuék, mi inkább a szabásban és a tervezésben jeleskedtünk Barbival.
Mivel amúgy is el kellett készíteni a legifjabb kis családtag névre szóló zoknikáját a kandallóra!:)

Alkottunk a kórházi gyerekeknek szőnyeg ugróiskolát, anyagból falikép mobilt, amin megtanulhatják és gyakorolhatják, hogy kell hívni a 911-et.
Csináltunk egy nagy kerek pizzát 6 felé cikkeztük és beszámoztuk, és lett rá egy másik pizza, a feltét, ami háromszögekre van összevarrva, és minden háromszög tetején egytől hatig van kerek piros paradicsom, hogy megtalálják a számok párját.
És ezt viszünk ajándékba is, gluténmentes sajtos pizzákat, nehogy valakinek baja legyen, még szerencse, hogy öcsém révén van némi protekciónk egy bizonyos pizzériában, és soron kívül elkészítik nekünk az ajándék meglepetéseket!:)

Akartunk jelzőlámpát is készíteni, de itt ugye kétféle fénye van, és nem sikerült kitalálni, hogy alkossunk villogó pirosat!:) Mire rájöttem elfogyott az idő, de amúgy is rengeteg ötletem van még, majd karácsonyra is alkotunk valamit!:)

Mesélünk nekik a mi ünnepi szokásunkról, hogy nálunk a mikulás és Jézus kétszer jön, és közösen, egymást segítve hoznak örömet, szeretetet és békét az otthonainkba.
Nagyon izgulok, mert sokuk számára egy teljesen ismeretlen szokást fogunk elmesélni, és persze viszünk a pizzán kívül ajándékot is, igazi házi szaloncukrot, amit itthon készítettünk, mert itt kint csak nehezen lehet ráakadni és vásárolni. Inkább csináltunk, szép díszes csomagolásba, jó sokat dolgoztunk velük, és a belsejükbe gumicukrot tettünk, nehogy valami allergia vagy bármi más miatt valamelyik kicsinek baja essék. A gumicukrot itt mindenki imádja, csak én nem annyira!:)




Andyke, kicsi mókus tudja, hogy várnia kell estig az otthoni télapóra, mert előtte még bemegy a kórházba velünk az ottani beteg gyerekekhez, hogy felvidítsa őket. Addig Miska mikulás otthonlapul és vár minket!:) 
Olyan kis édes, keresett egy plüss mikulás mackót és odaadta, hogy adjuk át, és mondjuk meg a beteg gyerekeknek, hogy siessenek meggyógyulni és ezt a macit ő küldi nekik!:)
Annyira imádom, hogy ilyen kis csupa szív, naiv és jószívű kisfiú! Fel sem merül benne, hogy az ottani kisgyerekek nem tudják ki ő!:)
Tele van szeretettel és boldogsággal a kis szíve! 
Az én öcsikém, hát hogy is lehetne más, ugye?:)

Hétvégén lesz az év utolsó mikulás partyja, aztán bezárunk, hogy elkészüljön minden januárra, és csak pihenés lesz és írni fogok!
Szép estét és sok örömet kívánok mindenkinek a mai napra!
Szeretettel és puszi, Luna