Először is szeretném
megköszönni mindenkinek, aki gondolt rám a névnapomon!
Igazán nagyon kedvesek
vagytok, főleg, hogy én ennyire elhanyagoltam a blogot és mindenkit!
Sosem kedveltem a páros
éveket, vagy inkább tartottam tőlük, és hát be kell látnom ez az év sem
sikerült eddig valami remekbe!
Igaz szerencsére nem
történt nagyobb baj, és mindenki jól van, mégis….
Év eleje óta nincs
nyugtom! A sógorom klinikája, az átalakítások itthon és a központban, az
ügyintézések, hitelek, megbeszélések, és vizsgák eléggé felőrölték az idegeimet.
Aztán anyu elutazott egy
hónapra, és nem is az öcsikék voltak a kihívások nekem, sokkal inkább az anyu
hiányzott!
És mire őt visszakaptam
elment a Peti 3 hónapra, és mi nagyon nem gondoltuk ezt át. Most már tudom,
hogy ő is így gondolja, és látom mennyire megviselte őt is. Csak míg én kicsit
depizni kezdtem és a munkamániámba fojtottam a bánatom, ő kitartott egészen addig,
amíg hazaért és felmentünk a szobánkba.
Azt olvastam valahol,
hogy csak az igazán erős férfiak mernek sírni! Nos, én határozottan kijelenthetem,
hogy Tarzan erős jellem! Persze lelkesen csatlakoztam hozzá a bömbölésbe,
szóval fantasztikus esténk sikeredett, de nem számított már semmi sem, mert
végre itthon volt és nem kellett egyedül aludnom és rettegnem érte!
Volt olyan nap, hogy 16
órát tanultam és dolgoztam, - mert persze még ott voltak a vizsgáim is, - és
éjjel már rosszul voltam a fáradtságtól, de elvégeztem és megcsináltam mindent,
amit elterveztem, és ez még a szorongásaim mellett is elégedettséggel töltött
el.
Aztán öcsém leszerződött
az árnyékomnak, és véget értek az éjszakába nyúló sertepertélések, mert szigorú
volt akár egy apuka!
Hiányzik a blog és az
írás, de időre volt és egy picit még van is szükségem, hogy lenyugodjak, mert
nagyon túlpörögtem!
Volt egy kis hivatalos felhajtás
Tarzan körül, de most már elcsitult minden és mi hamarosan útra kelünk, mert
ott a helyünk Szisziék esküvőjén!
Aztán irány Kína és onnan
Tibet, mert az én szép és okos férjem ott szeretne a 30-ik születésnapján
megvilágosodni! Hát csak rajta-rajta! Érdeklődve fogom figyelni, mi lesz, ha
még ettől is megvilágosodottabb lesz!:)
És állítólag még van,
néhány meglepi a tarsolyában, már ami az utazásokat illeti!:)
De előtte még holnap
péntek 13-án megtartjuk az én fantasztikus nővérem szülinapját! És még ráadásul
napfogyatkozás is lesz azon a napon, hát nem elképesztően izgalmas?:)
Tudom, hogy vártátok a
részeket, és talán kicsit nehezteltek is rám, de eddig nem ment, most pedig
kell még egy pici idő. Boldogság és nyugalom, mert eléggé megviselt az elmúlt
néhány hónap!
És persze bármikor
meglephetlek titeket egy résszel, hiszen már olyan sokszor nekiültem a
fejezetnek, hogy az elejét fújom már fejből!:)
De most mennem kell, még rengeteg a tennivaló holnapra!
Remélem a sietség nem ment a fogalmazás rovására! Ha igen, légyszi legyetek nagyvonalúak!:)
Köszönöm még egyszer,
hogy eszetekbe jutottam!
Mindenkinek, aki csak az
oldalamra téved, felhőtlen boldogságot, vidám napokat kívánok a nyárra!
Sok szeretettel, és
millió puszi, Luna