2018. július 12., csütörtök

Sziasztok!



Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki gondolt rám a névnapomon!
Igazán nagyon kedvesek vagytok, főleg, hogy én ennyire elhanyagoltam a blogot és mindenkit!

Sosem kedveltem a páros éveket, vagy inkább tartottam tőlük, és hát be kell látnom ez az év sem sikerült eddig valami remekbe!
Igaz szerencsére nem történt nagyobb baj, és mindenki jól van, mégis….
Év eleje óta nincs nyugtom! A sógorom klinikája, az átalakítások itthon és a központban, az ügyintézések, hitelek, megbeszélések, és vizsgák eléggé felőrölték az idegeimet.
Aztán anyu elutazott egy hónapra, és nem is az öcsikék voltak a kihívások nekem, sokkal inkább az anyu hiányzott!
És mire őt visszakaptam elment a Peti 3 hónapra, és mi nagyon nem gondoltuk ezt át. Most már tudom, hogy ő is így gondolja, és látom mennyire megviselte őt is. Csak míg én kicsit depizni kezdtem és a munkamániámba fojtottam a bánatom, ő kitartott egészen addig, amíg hazaért és felmentünk a szobánkba.
Azt olvastam valahol, hogy csak az igazán erős férfiak mernek sírni! Nos, én határozottan kijelenthetem, hogy Tarzan erős jellem! Persze lelkesen csatlakoztam hozzá a bömbölésbe, szóval fantasztikus esténk sikeredett, de nem számított már semmi sem, mert végre itthon volt és nem kellett egyedül aludnom és rettegnem érte!
Volt olyan nap, hogy 16 órát tanultam és dolgoztam, - mert persze még ott voltak a vizsgáim is, - és éjjel már rosszul voltam a fáradtságtól, de elvégeztem és megcsináltam mindent, amit elterveztem, és ez még a szorongásaim mellett is elégedettséggel töltött el.
Aztán öcsém leszerződött az árnyékomnak, és véget értek az éjszakába nyúló sertepertélések, mert szigorú volt akár egy apuka!

Hiányzik a blog és az írás, de időre volt és egy picit még van is szükségem, hogy lenyugodjak, mert nagyon túlpörögtem!
Volt egy kis hivatalos felhajtás Tarzan körül, de most már elcsitult minden és mi hamarosan útra kelünk, mert ott a helyünk Szisziék esküvőjén!
Aztán irány Kína és onnan Tibet, mert az én szép és okos férjem ott szeretne a 30-ik születésnapján megvilágosodni! Hát csak rajta-rajta! Érdeklődve fogom figyelni, mi lesz, ha még ettől is megvilágosodottabb lesz!:)
És állítólag még van, néhány meglepi a tarsolyában, már ami az utazásokat illeti!:)
De előtte még holnap péntek 13-án megtartjuk az én fantasztikus nővérem szülinapját! És még ráadásul napfogyatkozás is lesz azon a napon, hát nem elképesztően izgalmas?:)

Tudom, hogy vártátok a részeket, és talán kicsit nehezteltek is rám, de eddig nem ment, most pedig kell még egy pici idő. Boldogság és nyugalom, mert eléggé megviselt az elmúlt néhány hónap!
És persze bármikor meglephetlek titeket egy résszel, hiszen már olyan sokszor nekiültem a fejezetnek, hogy az elejét fújom már fejből!:)
De most mennem kell, még rengeteg a tennivaló holnapra!
Remélem a sietség nem ment a fogalmazás rovására! Ha igen, légyszi legyetek nagyvonalúak!:)

Köszönöm még egyszer, hogy eszetekbe jutottam!
Mindenkinek, aki csak az oldalamra téved, felhőtlen boldogságot, vidám napokat kívánok a nyárra!
Sok szeretettel, és millió puszi, Luna