51. rész - Pillangó - Csillog..ragyog..s enyész.....

Kimi….

03.28. Portugál rally után

Alig várom már, hogy megölelhessem! Idegesen grimaszolok. Látom, hogy Mark folyamatosan somolyog, de nem érdekel. Pont ő az, aki előtt nem fogom titkolni, mennyire hiányzik ez a nő, és az érintése.

-    Kitegyelek vagy eljössz?

-    Menjünk csak hozzád, legalább megnézem Krisztit. Látom, mennyire sietnél.

-    Eh, csak aggódom…jó, hiányzik is! – vigyorgok ki az ablakon, miközben átengedek a zebrán egy babakocsit toló fiatal nőt. – Szeretném már így látni őket.

-    Külön? – vigyorog a kopasz feje alatt.

-    Ja!

-    Kriszti jó anya lesz! Már az első percben láttam rajta, hogy két lábbal áll a földön, hogy ő a tökéletes neked.

-    Igen? És miért pont ő?

-    Mert természeténél fogva kedves, ami rólad nem mondható el. Nem kell erőlködjön egy mosolyért. Tele a szíve szeretettel és abból jut mindenkinek körülötte. Körbeugrált téged és észrevétlenül megolvasztotta a szívedet. Olyan akár egy játékos kis cica. Kívül finom puha és tiszta szeretet, ahogy hozzád dörgölődzik. Belül kicsit titokzatos, de ösztönösen nyílt, aki dorombolva törleszkedik a kezed alá egy kis simogatásért. Neked pedig önkéntelenül mosolyba borul az arcod már attól is, ha csak rágondolsz.

-    Eh, mondasz valamit. Tényleg mosolygok, ha ránézek. Imádom a gömbölyödő pocakjával, ahogy kocog össze vissza és tudom, hogy hiába, úgy is minden út a hűtőhöz vezet. Csak akkor lohad le a mosolyom, ha falni kezd. Te Mark, ha látnád, hogy kanalazza magába azt a rohadt mustárt. Szinte villog a szeme, és még morog is, ha megközelítem. Lehet, hogy megkarmolna, ha kérnék belőle. Azon se csodálkoznék, ha egy nap mikor felébredek, mustársárga színben pompázna a bőre, attól a töménytelen mustártól. Komolyan felkavarodik a gyomrom, ahogy nyalogatja a kiürült üvegből kikotort maradékot az ujjairól. Megvettem neki minden szart, édeset, sósat, savanyút, hátha valami kiváltja nála ezt a mustárőrületet, de nem!

-    Akkor ezért a sok kaja?

-    Nem csak azért….egy kicsit nosztalgiáztam esténként. He, tavaly még nem gondoltam ott a tengerparton, hogy ez lehet belőlünk. Minden este felidéztem magamban az ott töltött napokat, a megrettent mosolyát a géptől meg a hajótól…meg mindentől, amire csak rácsodálkozott. Emlékszel a tengerre Mark? Meg a pálmafára, amire rászorította az arcát?

-    Persze hogy emlékszem! Arra is, ahogy anyukád megkönnyezte, tényleg megható volt!

-    Igen! Jó ha valaki ennyire tud örülni, és ki is tudja mutatni. – köszörülöm meg a torkom.

Na, csak nem elérzékenyültem? Öregszem? Vagy csak visszavonhatatlanul szerelmes vagyok?

-    Hoztam pár dobozzal abból a nyavalyás vaníliakrémes sütiből. Portugáliában nem tudsz úgy végig menni egy utcán, hogy valahonnan eléd ugorva, ne kínálgassa valaki. És csoki szalámit is vettem, meg mandulamézet. Remélem ízleni fog neki. – kanyarodok a ház elé.

Türelmetlenül várom, ahogy elhúzódik a kapu és behajthatok végre a garázsba. Lassan kanyarodok a kellemes félhomályban, először nem is veszem észre, a lakásba vezető ajtó előtt ácsorgó, izgatott lányt.

Úgy pattanok ki, hogy még gurul a kocsi.

-    Kisu! – ölelem magamhoz dobogó szívvel, lehunyt szemmel, mélyeket lélegezve szívom be, az annyira áhított ribizli illatot.

-    Kimi…kimi…úgy hiányoztál! – szorítja a nyakam a két karjával. Zavartan kapkodja a levegőt, pocakja a hasamnak nyomódik, érzem, ahogy az édes terhe, a gyomorszájamba bokszol.

-    Ez igen lányom! – csúsztatom nevetve a tenyerem a rugdosódóra. – egyre jobban célzol. Legközelebb majd jól tökön rúgod apádat! Hogy vagytok?

-    Remekül…. – néz rám csillogó szemekkel. Az arca átszellemült mosolyban fürdik. Pillantását egyik szememből a másikra kapja, ajkai picit megnyílnak, ahogy pihegve lélegzik.

-    Ne csináld ezt Kisu…. – súgom, - vagy megduglak Mark előtt.

Elvigyorodik, és pipiskedve a számra puszil.

-    Szia Mark! – kukkant ki a vállam mögül az akkurátusan pakolgató trénerre.

-    Szia Kriszti. Remekül nézel ki.

-    Igen, mint egy tekebábú. – heherész ironikusan.

-    Egy tökéletesen formatervezet osztályon felüli tekebábú. – érintem meg az ajkaimmal a fülcimpáját, miközben a fülébe súgom.

Picit megremeg a karomban, és egy pillanatra lehunyja a szemeit.

-    Bevigyem ezeket? – emeli ki a zacskókat Mark a kocsiból.

-    Hagyd csak majd én.

-    Bejössz egy kávéra? – faggatja Kisu.

-    Majd legközelebb. – biccent Mark. – Úgy is le kell dolgoznunk, ezt a pár napnyi henyélést.

-    Mikor henyéltél? – néz rám megrovón.

-    Mostantól fogok. – emelem fel a szemöldököm.

Átveszem a csomagokat, megvárjuk, míg Mark kikanyarodik az utcára, Kisu megnyomja a gombot, és amíg bezáródik a garázs, lassan felsétálunk a lakásba.

A konyhában lepakolom a zacskókat, és a mosolyogva várakozó lányhoz fordulok.

Állunk csak egymással szembe, arcáról fokozatosan foszlik le a jókedv, szemében megcsillan a jól ismert vágyakozás. Olyan lustán pislog, ahogy én szoktam, miközben nyelvével végig nyalja az alsó ajkát, aztán ráharap. Akkorát sóhajtok, hogy meglebben a haja. Az arcára csúsztatom a két tenyerem, és simogatom a finom bőrét. Lecsúsztatom a nyakára, és hüvelykujjaimmal kényszerítem, hogy felemelje a fejét. Hallhatóan nyel egyet, szemei lecsukódnak mielőtt még a szájára hajolnék.

Puhán csókol, édes csoki fagyi ízű a szája. Ujjaival beletúr a hajamba. Tenyeremet végig csúsztatom a mellkasán, és finoman a mellére borítom. Belenyögök a csókba, már megint nőttek….

Az ő kezei se tétlenkednek, a farmerom gombolgatják.

-    Várj..várj.. – lihegek, és az ölembe kapom.

-    Jaj nem vagyok nehéz? – riadozik.

-    Több mint 10 kilót magamra rántottam mióta rallyzok, és ez inkább izom, mint zsír. Nem hinném, hogy gondot okozna az 50 kilód.

-    55. – javít ki öntudatosan.

-    Ó! Akkor jobb lesz, ha vigyázok! Egy gerincsérv nem játék! – fordulok be vele a szobánkba. 

Óvatosan elfektetem, és mellé borulok. Csak mosolyog, ahogy felhúzom a pólóját és rácsókolok a kerek pocakjára. Nem kell sokáig várnom, már jön is a kishölgy. Szinte hullámzik a finom bőre, ahogy helyezkedik.

-    Szia Marie! Már nagyon hiányoztatok. – érintem meg az ajkammal a mozgolódó halmocskát. – Jó kislány voltál? Hagyod éjjel aludni anyut? Most örülnék, ha egy órácskára szundiznál, és nem figyelnéd, hogy milyen dolgokat művelek az anyuval.  Szeretnék neki egy kis örömet szerezni…meg magamnak is. Annyira vágyom rá, minden porcikám, hogy már szinte fáj! Aludj kicsi lány, mi majd vigyázunk rád. Már itthon apa nem történhet semmi baj!

Rásimítom a tenyerem, olyan mintha a kis hátát simogatnám. Egy pillanatra megnyugszik, mozdulatlanná dermed a féloldalasan kidudorodó pocakja. Rácsókolok, újra meg újra. Arcomat a finom ribizli illatú bőrére fektetem, és hosszan, mélyeket lélegzek, mielőtt felmásznék az arcához.

-    Hiányoztál! – simogatom elkomolyodva az ujjaim bögyével.

-    Te is! – motyogja. – Folyton Portugália járt a fejemben. Az első csókunk, ahogy harcoltunk a tengerparton, ahogy néztél rám ott a homokban. Elkárhoztam volna érted, annyira kívántalak….

-    És most…most is? – nyögöm rekedten.

-    Most is Kimi…szeretlek…halálosan szeretlek! Soha semmi, és senki nem veheti el tőlem ezt az érzést. Nem hiszem, hogy még egyszer érezni fogok ilyent….nem is akarok, soha senkivel csak veled….

Talán beszélne még, de már nem bírom tovább. Gyengéden harapdálom az ajkait, mielőtt csókolni kezdem egyre mohóbban. Csak annyi időre engedem el a száját, míg lehúzom róla a melegítőjét és letépem a farmerom meg a többi ruhám. Óvatosan térdelek fölé, hogy meg ne nyomjam a pocakját.

-    És itt a híres Patel de nata, a vaníliakrémes süti. – pakolom elé önelégülten az újabb csomagocskát, - no meg a csoki szalámi! De ebből csak a sajt után egyél. Emlékszel még mennyire ízlett ez a Serra sajt. Olyan puha, mint a vaj…. – akad el a szavam. 

Kigúvadt szemmel meredezve figyelem, ahogy a mustáros kenyérre egykedvűen csorgatja az egekig magasztalt mandulamézemet, és lehunyt szemmel beleharap. Úgy morog, mint Ajax, ha a szemtelen senor Sangria csenni próbál a porciójából. Hasonlóan az iménti élvezettől, ellágyult arccal tömködi magába azt az istentelen összeállítású szendvicset. Igyekszem közömbös arcot vágni, mikor rám pillant, kihagy egy rágást, és jószívűen felém kínálja.

-    Eeh, most nem kívánom… - hárítok vérszegényen.

Még jó, hogy most szexeltünk, valahogy megcsókolni sincs kedvem. Gyorsan megetetek vele néhány vaníliáskosárkát, sóhajtozok titokban. Egy őrület ezek a hormonok!

-    Esetleg ihatsz egy kis pohár Madeirat. Édes likőrbor, vagy van itt folyékony Sangria. - hárítom külső csüddel, a neve hallatán hozzám ügető, lelkendező szőröst. – Mondom folyékony! Kis mennyiségben gyógyszer, mert vérképző, nem pedig bacilusgazda! – hessegetem, mert Kisu annyira elmerült a mustáros-mézes, sőt portugál mandulamézes kenyerébe, hogy nem figyel az atrocitásra.

Estére lecsillapodik az étvágya. Közösen kanalazunk egy doboznyi csoki-vanilia fagylaltot, és elégedetten dől a mellkasomnak.

Mögötte ülök terpeszben, hogy tökéletesen hozzám tudjon simulni. Egyetlen öltözékem, az ajándékba hozott sombrero, rosszfiúsan a fejembe csapva. Minden tökéletes, egyik kezemmel a mellét, a másikkal Marei-t simogatom.

-    Hallottad? Nyert a szomszéd! Övé az első futam. – puszilok a nyakába.

-    Az jó, örülök neki. – tartja a szám elé a kanalat.

-    Én is! – kapom be.

-    Kényelmes így? – érkezik egy újabb falat.

-    Tökéletes! Csiklandozom Marie talpát és a kezemben a melled.

-    Olyan csikis mint te.

-    De reméljük olyan kedves lesz mit te!

-    Te is kedves vagy, meg figyelmes és jó, csak mutatod kifelé ezt a nemtörődöm flegma stílust, de törődsz az emberekkel. Elhalmozol mindennel. – néz maga elé elgondolkozva, és egy időre felhagy az etetésemmel.

-    Hát kit, ha nem téged? A feleségem vagy, nem érdekel a papír, az csak formaság, én a feleségemnek tartalak, és beledöglenék Kisu, ha elveszítenélek.

-    Ne gondolj ilyenre. Azt hiszed, én nem aggódom, ha mész azokra az őrült versenyekre? Velem mi lenne nélküled?

-    Átírattam a végrendeletem… a vagyonom ¾ része a tiéd és Marie-é.

-    Mi? – ejti az ágyra a dobozt kanalastól. Hatalmasra nyílt szemekkel bámul fel rám.

-    A fennmaradó rész anyámé meg a bátyáméké. A fiúkról is gondoskodtam….

-    Ne, Kimi ne mondj ilyeneket! Én nem akarom ezt hallani se! Nem a pénzre gondoltam, hanem a szívemre, ami megszakadna nélküled.

-    Ne aggódj, – ölelem át Marie-t, - nem lesz bajom.

-    Megígéred? – néz még mindig kicsavarodva a szemembe.

-    Megígérem! – érintem az arcom a hajához. - Kitöltöd az életem. – beszélek a hajának. - Régen csak éltem, most pedig folyton tervezek. Hogy majd jöttök velem, és együtt csinálunk egy csomó mindent. Arra gondoltam, ha megszületik átköltözünk egy kis időre Porkkalába. Van ott egy szép házam.  Nem ekkora, de nem kell aggódni, hogy nem férünk el benne. Viszont van hozzá, egy hatalmas park. Lezárt terület, tele nyírfákkal. Ott kint lehetnétek a kicsivel a jó levegőn, nem kell a lesifotósoktól félni hatalmas a parkja. Anyuék is közelebb lennének. Van medence és egy tó is, nem messze a háztól. Szóval szerintem remek kis hely lesz Marie-nak. Aztán majd megint megyünk a hajóra, és megtanítom úszni meg jet skizni. Van pár házam szerte a világban, amiket még nem is láttál. És nem feledkeztem meg az ígéretemről se. Megkerestetem a cicád és rendbetettjük a nagyidék sírját. Ti vagytok minden gondolatom Kisu, akkor is, ha nem beszélek erről. Attól még neked érezned kell, tudnod kell mennyire fontos vagy nekem.

-    Jaj, kimi hogy fogom ezt valaha is meghálálni?

-    Hát mondjuk, hogy majd hanyatt löksz, ráülsz a farkamra, és nagyon megcsinálsz.

-    Most?

-    Nem majd Marie nélkül. Próbálok finoman szerelmeskedni veled, mert mindig arra gondolok, nehogy megszúrjam Marie-t. Ha te leszel felül, nem fogok ilyenekre figyelni. Nem szeretném megbökdösni ott bent.

-    Hát szó se róla, tökéletes férfi példány vagy, impozáns szerszámmal, de azért nem akkora, hogy zaklathatnád vele a lányod.

-    Biztos az? Van erről valami itiner?

-    Hát…azt hiszem az nincs. – bizonytalanodik el egy pillanatra. - Gondot okoz neked ez az egész? – kérdi félénken.

-    Milyen egész?

-    A nagy hasam…meg hogy itt van bennem egy gyerek…

-    A mi gyerekünk! – javítom ki értetlenül. – És?

-    Nem undorodsz tőlem?

-    Mi? Már, hogy undorodnék?

-    Ronda vagyok és ormótlan….

-    Mindent, ami veled történik én csináltam!

-    Nem undorító, hogy ekkora a hasam?

-    Az ott a lányom, má’mé lenne undorító? Szerinted fogdosnálak így állandóan, ha undorodnék? Olyan vagyok, mint egy élő melltartó. Amerre mész, loholok mögötted, és a két markomban tartom a melleidet, vagy tapogatom Marie-t. Ti töltitek meg érzelmekkel az életem. Eddig csak élményeim voltam, olyanok, amik nem adatnak meg bárkinek, de én erre vágytam, aminek bárki részese lehet, ha családot alapít.

-    És mi lesz a szexel?

-    Mi lenne? Valamiért hiányérzeted van cica?

-    Nekem nincs, de neked lesz majd, ha már nem csinálhatjuk. Fájna, ha mással tennéd.

-    Hát az nekem is fájna, mert akkor annyira részeg kéne legyek, hogy ne tudjak magamról, és akkor másnap szörnyű lesz. De meg is érdemelném, ha ilyent tennék. Mond csak, - kérdezem rövid hallgatás után, - ha én lebetegednék, vagy mondjuk baleset érne, és pár hétig nem szexelhetnénk, te elhagynál?

-    Én? – mered rám döbbenten. - Dehogy!  Hogy kérdezhetsz ilyent?

-    És te? Miből gondolod, hogy én nem bírnám ki?

-    Nem tudom…ti férfiak a farkatokkal gondolkoztok, azt mondják.

-    Ne aggódj, ha oda kerülünk, majd megoldom. Forma 1-es reflexeim vannak, és villámkezű vagyok. Nem tudtad? – tátom nagyra a szám jelezve, hogy tehetne bele valamit, és most egy kanál csoki fagyira gondolok elsődlegesen.

Kriszti….

Kedvtelve nézegetem ezt a tökéletes férfipéldányt ebben a verőfényes napsütéses tavaszi reggelben, ahogy lelkes igyekezettel tevékenykedik a konyhában, ami lássuk be eléggé ismeretlen terület a számára. Lehet, hogy ide is elkelne egy itiner…..

Most kávét főz, minden öltözéke a nyakába vetett törölköző, amivel a haját borzolta össze az imént.

Határozottan megjön a kedvem, hogy visszabújjunk az ágyba, és onnan folytassuk, ahol az imént abbahagytuk, ha végig nézek a hátán. Izomkötegeinek játékát bámulom, karcsú hosszú derekát és az izmos fenekét. Úgy tökéletes ez a pasi, ahogy itt áll előttem. Van, hogy valakinek nincs semmi hibája? Ha őt nézem, úgy tűnik….

Senor Sangria is így vélekedhet, kedveskedve dörgölőzik a tangapapucsos lábszárához. Nem szerzett vele osztatlan örömöt, hessegve ugrál, hogy a cicabunda ne ragadjon a nedves bőréhez.

Szerintem nekem a szerelem elvette az eszem. Imádom, ha mérges, akkor is, ha idétlen sztepplépésekkel igyekszik távol tartani a törleszkedő kandúrfit. Megőrülök az érintésétől, rekedtes hangjába beleborzongok, és már lassan azt is megszokom, ahogy beszél, és nem kapkodom én helyette a levegőt. Eleinte úgy szuszogtam akár egy túlsúlyos rozmár, mert ő képes egy levegővétellel, akár percekig is beszélni folyamatosan, riasztó hosszan.

Nálam ez valami segélyreflex. Ha filmet nézek, és a víz alatt fuldokolnak benne, én akkor is duplán lélegzem, helyettük is!

Teljesen ellazulva, kiélvezve az élet nyújtotta élvezethalmazokat ücsörgök az asztalnál, és ábrándozva immár a harmadik Patel de nata-t gyömöszölöm a számba.

-    Szerinted ez a csoki szalámi eláll még három hétig?

-    Miért pont addig Kisu? – fordul felém egy kávéscsészével.

Végig pillantok rajta, hm, örömmel konstatálom, hogy minden a helyén áll….

-    Gondoltam vinnék az atyáéknak belőle. Április 20.-án lesz a születésnapja. Tudod, mondtam, hogy ott a helyünk, mert nagy ünnepség lesz…már házon belül. Endre atya 50 éves lesz! Megfőzöm neki a kedvenc halászléjét, és ha lesz elég lélekjelenlétem még rétest is készítek…. – nyelek egy nagyot.

-    Eh, persze…megyünk, de csak ha nem kell gyónnom. – himbálja meg magát picit és belevigyorog a képembe, mikor felnézek rá.

Jó, talán egy kicsit jobban elidőztem derék tájt rajta, de hát ami jó, az jó!

-    Majd gyónok én helyetted…rengeteg bűnös gondolatom  van mostanság.

-    Például? – indul felém magára hagyva szegény magányos kávéfőzőt.

-    Gusztustalanul cuppogósan erotikus parázna gondolatok….

-    Kikapcsoljam a gépet?

-    Azért annyit még tudok várni! Kell a koffein Marie-nak! – vágok nagy tudálékosan egy vékonyka szeletet a szóban forgó csoki szalámiból.

-    Szerintem nem a szavatosságával lesz gond, sokkal inkább a mennyiséggel.

-    Szerinted sokat eszem? – állok meg rágás közben.

-    Hát…leszámítva az éjszakai osonások során magadba gyömöszölt mustáros kenyereket, nem gondolnám.

-    Te tudsz róla? – hagy ki a lélegzetem.

Ezt kihasználva finoman kiharapja az ujjaim közül a maradék sütit.

-    Persze! – magyaráz tele szájjal. – Áldom is az eszem, hogy leköltöztünk, különben folyton reszkethetnék, hogy a mohó rohanásban elvéted a lépcsőt.

-    Nahát! – csattan a tenyerem az izmos vállán.

Nevetve visszalép a lelkét kilehelő masinához, senor Sangria viszont megriad a csattanástól, és most puffogva, üvegmosó farokkal, duzzogva távozik.

-    Mi lesz itt tíz év múlva, ha már most a tettlegességig fajul egy reggeli beszélgetés? – érkezik egy mosolygós, meztelen, skandináv szőke félisten két gőzölgő pohárral.

                                               *  *  *

Szóval most, hogy ideértem a szülinapi-és eljegyzés hétvégéhez így utólag is két magyarázattal, illetve kiigazítással kezdeném.

Először is, bár ez már azóta kiderült, nem nekem, hanem az anyukámnak volt eljegyzése, és igencsak méltóképpen megünnepeltük.

Másodszor néhány életkorral estem tévedésbe, ráadásul negatív irányba. L

Először is a kedves pálinkás szomszéd bácsit képzeltem többnek, mint amennyi, másodszor meg az ugyancsak kedves denevércsókos nyurga szomszédot, akiről úgy írtam, mint 40-es szőke pasi. Nos kiderült, október 25-én lesz 37!:(

Én meg oltári hülye vagyok!!

Hát mit mondjak a hétvégéről? Életem egyik legbizarrabb napja volt, ez teljességgel biztos! Mindjárt úgy nyitottam, hogy felgyújtottam a konyhát!:(

There was a fire!

A druidák leszármazottja vagy, nem csak kinézetre, hanem belsőleg is, ez most már tagadhatatlan. Spontán öngyulladást idéztél elő!

Természetesen ezt a magasröptű értekezést a tudor nővérem osztotta meg velünk.

Igazából tartottunk egy gyors kis zártkörű eljegyzést, ahol csak a Lucék voltak jelen a lépcsőházból.

Ezúttal Luca volt az elefánt a porcelánboltban, mert nem értette teljesen mi történik, ezért lelkesen rohangált egyikünktől a másikunkig és érdeklődött, hogy akkor most ki is megy férjhez? Minden kérdezett erősen zavarba jött, de őt leginkább az öcsém aggasztotta. Mivel az ő barátnője is jelen volt, bár zsenge korára való tekintettel még mielőtt picit eldurvult volna a buli haza kellett menjen.

A csajszi apja tudja, hogy rendes srác az öcsém, örülnek neki, úgy fogják, mintha a sajátjuk lenne. Nem rendült meg a bizalma benne, holmi szekrényben kuksolás miatt!:)

Régebben a szegényebb időszakunkban mindig hívták hétvégén, hogy ebédeljen náluk. Az öcsém nem iszik, nem dohányzik, sportol, és a magyar irodalmat leszámítva nem is hülye. Ráadásul még elég jó pasi is, (állítólag nagyon hasonlítunk egymásra!:)) Már harmadik éve járnak, a lány 13 volt, mikor udvarolni kezdett neki.

Végül sikerült megnyugtatni Lucát mikor megjelentünk a tortákkal és megtörtént az ünnepélyes gyűrűcsere. J

Aki kicsit ismer annak nem okozok meglepetést azzal, hogy egy halvány zöld torta volt, gyönyörű csillogó virágokkal, ami állítólag karamell vagy mi, és két karikagyűrűvel a tetején, meg egy halvány lila rengeteg fehér gyönggyel és rózsával. Nagyon szépek meg finomak voltak!

Nem is tudom mit mondjak, azért fura érzés, hogy az anyu menyasszony. Ne értsetek félre, nagyon örülök, csak furcsa! Láttam, hogy az öcsém is csak a szemeit forgatta, mikor az ügyvéd úrnak anyu popsijára tévedt a tenyere. Na, akkor már részemről minden rendben volt, csak nevettem a lüke Tomin!

Ugye azt már említettem, hogy a szomszéd bácsi egy malackát áldozott eme nevezetes napra. Kiosztotta a meghívott szomszédoknak, hogy melegítsék meg, mert sokan voltunk nem fértünk volna el nála, így meg mindenki kényelmesen evett ha megéhezett. Igaz hogy csak két lakó van egy szinten és 3 emeletünk van, de nálunk például sokan voltunk és elég válogatott társaság, már ami a férfiakat illeti.

Jelen volt egy skandináv a részemről, egy félig skót pszichodoki a szülésznő barátnőm részéről, egy jenki állatorvos, aki nagyon boldog volt mikor megtudta hova készülünk kiköltözni, egy magyar paragrafusdoki anyu részéről, és egy rendszergazda a harmadikról aki úgy tűnik gyengéd érzelmeket táplál a táncos barátnőm felé, és úgy vettem észre az érzés nagyon is kölcsönös!:)

Előre megsütötte a dédi a pocát, mert mégis csak ő a konyhaművész virtuóz, van ugyan a feltörekvő nemzedék, de gondoltuk ez nem az a nap, amikor kísérletezni kéne. Csak meg kellett melegíteni. Mondom majd én bekapcsolom azt a sütőt. Legalább ennyi hasznomat vegyék.

Fogalmam sincs miért, de valamiért úgy éreztem, hogy a sütő gombja a legutolsó a sorban és elcsavartam 6-osra. Aztán még ügyesen beállítottam hogy alul-felül melegítsen, mégsem vettem észre, hogy hülyeséget művelek! Lehet, hogy tényleg elvette a maradék eszemet is a szerelem?

Ülünk, beszélgetünk, ami ugye eleinte még nem volt annyira egyszerű, később az ital áthidalta a nyelvi nehézségeket.

 Szaglászunk ki a kanapén, ki az ebédlőben. Anyunál egybe nyitottuk az egyik kisszobát a hallos nagyszobával, és ott van egy amerikai típusú konyhánk meg ebédlőnk és nappalink. Így férünk csak el, és mindent mi csináltunk a lakásban! Van egy faltól falig harmonika ajtó vagy mi, és ha azt elhúzza, akkor lezárja a nappalit a konyhától.

 Szóval a pasik a székeken, angolul ment a csevej egyszer csak nem fogjátok elhinni a tűzhely tetején felejtett konyharuha lángra kapott.

Nagyon szépen égett akár az olimpiai láng.

Volt egy kis reakcióhátrány a részemről.

A barátom viszont profi vezetői reflexszel felpattant és közölte, hogy tűz van! Mintha mi nem láttuk volna! Láttuk, csak nem értettük.

Hát ugye én nem a sütőt, hanem az egyik platni alatt gyújtottam meg és a konyharuha a felmelegedett tetőn keresztül egyszer csak lángra kapott.

Az oltást és az első riadalmat követve rettentően kiröhögtek, ezért nem jó, ha az ember tanult pasikkal veszi körül magát.

A pszichódoki skót apa gyereke, megtudtam, innen a szoknya! Rám zúdította az óangol mítoszvilág összes boszorkányát és varázslónőjét.

A druidák leszármazottja, íme egy spontán öngyulladás stb.

Ha azt mondom nagyon kínos volt, ezzel nem mondok semmit. Ráadásul rohadt büdös is, és akkor már a pasik barátok voltak, ugye egyből ment, az én éreztem, hogy büdös van, de azt hittem te voltál. Én meg hogy te!

Erre már rohadt ideges voltam, és felálltam, hogy igen én voltam, ide lőjetek!

A pata barátom meg, hát nem azt mondtad a magyar nők nem tesznek olyant?  

Ó, hogy tudnak ezek a disznó férfiak korra és nemzetiségre való tekintet nélkül együtt röhögni!! Örök barátok lettek az én rovásomra!

Lehet, hogy én látom rosszul, de ahogy végignéztem a társaságon olyan érzésem támadt, hogy ezek a félig meddig külföldi emberkék sokkal barátságosabbak nyitottabbak a jóra meg a kedvességre mint mi. Egyikük arcán se volt irigység, de még csak meglepetés sem, pedig sokan most találkoztak először, de teljes természetességgel fogadták a másik közeledését.

Délutánra megjött Luca is, miután tőlük elmentek a vendégek. Lemerevedett a rengeteg szőke pasitól. Teljesen extázisba jött, a legsötétebb hajú a pszichódoki akinek földimogyoróhéj színű világos barna vagy sötét szőke a haja, és ez rackában.

Mondtam is a barátomnak. Látod, neki legalább van haja.

Ő meg tegyek egy birkát a fejemre?

A pszihodoki meg csak vigyorgott, rázott egyet a fürtjein és megfenyegette a skandinávot.

Mindjárt kielemezlek és előhozom a rejtett szorongásaidat meg félelmeidet.

Ez meg legyintet párat lezserül, keresd, csak keresd, ha ráérsz!

Aztán befutott a szomszéd bácsi és megrémült, nincs sör! Hozatni kell vagy 3 rekesszel!

Na vajon ki megy el sörért? Hát aki már nagykorú, meg a kiskorú.

Azt mondja a barátom, mennyit hozol? Mondom, 3 rekesszel. Erre, hozz 10-zel inkább, adjam a kártyám?

Mondom ne, mert nem az önkiszolgáló pénztárnál fizetünk, sokáig tartana 10 rekesz sört egyenként áthúzni a leolvasón.

A Tescó áruház teljes Heinekken készletét felvásároltuk! Legalább is, ami kint volt.

Az emberek meg néztek, mi van? Megdrágul a sör? Kínos volt, mert 10 rekesz azért nem fér bele egy kosárba, nem ment könnyen eljutni már a pénztárig sem.

Megjött a féktelen száguldó! – így fogadott a barátom, ahelyett hogy értékelte volna, amin keresztül mentünk az öcsivel.

Szerintetek? Mondtam neki ez itt nem az angol humor helye.

Rám kerekítette a szemeit, nem is vagyok angol!

Szerencsére! – így a skót.

Ez van, ha a nemzeti öntudat összecsap!

Aztán evés után lehívtuk a pálinkás bácsit, hogy felköszöntsük. Hoztuk a csodaajándékot, amin egy egész évfolyam dolgozott, és még néhány ember. Egy üveg faliórát kapott, és a lapjára valahogy rátettek fényképeket a nyári hegyi bulinkból, mikor már emelkedett volt a hangulat. Meg egy pezsgőt egyedi névre szóló címkével. A hátulján mind aláírtuk. Mondtam is neki, jól tegye el, ki tudja, egyszer még sokat érhet az, az üveg…J

Nagyon örült neki, rajta voltunk mind a nyári buliból, még a barátom is.

Jól megölelgetett minket, már nagyon szeretett mindenkit, új apám szeme ugrott csak fel a homlokáig. Hát nem irigylem! Eddig semmi, most meg megörökölt egy egész fészekalja nőt! Csak a dédinek volt mersze meglegyinteni a kajánkodó öreget, hogy majd adok én neked mindjárt!

Boldog volt és teljesen meghatódott, majd rám nézett könnyes boci szemekkel és azt mondta Lunácska kérhetek még valamit?

Kezdtem aggódni, és nem ok nélkül, mert éreztem, hogy én ebből már nem jövök ki jól.

Mondom oké, ha csak nem azt kéri, hogy meztelen kézen fogva fussak bele vele a naplementébe.

Elgondolkozott, de végül azt kérte, hogy énekeljem el neki a bányász himnuszt, és anyuval játsszuk el négykezesbe.

Egyik csapás jött a másik után. Anyu ugye mégis csak egy zongoratanár lánya, hozzám képest egy virtuóz, és még daloljak is a pasim előtt, akivel összevesztem, hogy nem akarok karaokizni…. kész voltam.

De anyu a minden mindegy alapon noszogatott, hogy úgy is énekelni fogsz tudod, akkor meg essünk túl rajta minél előbb. Na mondom kössz!

A barátom meg csak vigyorgott hogy karaoke?

Gondoltam erre nem fogsz nagyot tombolni!

A bácsi gyors kiosztott még egy kis bátorítót.

Hát elénekeltem! Ezzel nem volt gond, az öcsém olyan suliba jár, ahol régen bányászokat tanítottak és ápolják a hagyományt. Úgy köszönnek, hogy jó szerencsét, meg ugye ők minden nap eléneklik a bányász meg a magyar himnuszt. Szerencsére a negyedénél a bácsi is bekapcsolódott és leénekelt!:)

Vége volt hál’istennek, láttam a barátomban is benne maradt a ritmus meg a lendület, erre a bácsi könnyezve, hogy akkor még a Székelyt is!

Mondom szégyellem, de nem biztos, hogy megy a szövege végig fejből. Már hozta is a laptopot egy fülig vigyor állatorvos. Nesze!

Mondom oké, megbánod még ezt!

Elzengtem, erősen a monitorra összpontosítva, anyám majdnem leesett a székről úgy röhögött… és a dédi is!

A pszihodoki meg csendesen megkérdezte, a skótot nem?

Mondtam, azt játszd el te tökdudán.

Ő meg nagy önérzetesen, az skót duda!

Hát ki nem szarja le? – néztem rá kérdőn.

Megfenyegetett!

Meg fogja még ezt bánni…..

A bácsi meg csak töltögetett és jöttek az újabb kérések. Azt vettem észre, hogy már ott az egész lépcsőház. Erre azt mondja, Lunácska énekeljük el a Katyushát!

A pszihodoki szerint az arcomról érdemes lett volna egy rövidebb esettanulmányt írni, én meg inkább sírni szerettem volna, de tudtam, hogy úgy is énekelni fogok…

Ráadásul imádom az orosz nyelvet, és azt is, hogy ez az egyetlen, meg talán a tánc amiben jobb vagyok a nővéremnél. Én semmi máshoz nem értek csak a tánchoz meg az oroszhoz. Úgy recsegtetem azokat az r-reket, hogy csak na, pedig az angolban meg ugye pont nem kell. A barátom is felfigyelt rá, azt mondta, hamar megtanulnám a skandináv nyelveket, ugye ők is megnyomják az r-t.

Az emberek megőrültek, vagy ötször el kellett énekelnem, és a végén már az egész ház teleszájjal bömbölte, a „Vűhágyil ná bereg katushá ná vüszokij bereg ná krutoj-t”.

Komolyan olyan szürreális volt az egész, hogy az hihetetlen. Orosz dalokat zongorázva oroszul énekelek…hát nem így indult ez a mai nap.

A végén már oroszul harsogtuk, hogy milliónyi szív dobogja ifjúság….meg repülj te lángoló tűz színű zászló..:)

Egy egész lépcsőház tombolt a forradalmi indulókra a nővérem meg láttam, szinte tágra nyitott szájjal szívta magába az orosz szavakat.

Most oroszul tanulunk….:) Végre valami, amit én mutathatok neki:)

Nem gondoltam volna, hogy ez a nap munkásmozgalmi dalok éneklésébe torkollik, és még messze nem volt vége…

És mikor anyuék sírva a röhögéstől énekelték, hogy halihó, halihó úttörőnek lenni jót, akkor már mindenki kész volt.

Luca szegény nem értette se a szöveget se a röhögés okát. Duzzogott, hogy vele nem foglalkoztunk. Ezért a fiúk kitalálták, hogy játszunk, sőt versenyezzünk. Már rosszat sejtettem, és nem alaptalanul.

Forma 1-es boxutca kiállást játszottunk. Már nem tudom ki találta ki, de szakadtunk a röhögéstől. A lényege, hogy négy pasi megállt a kezeinél meg a lábainál, felkapták és futottak vele egy kört a lakásban. Aztán ledobták egy puffra, a két kezére meg a lábára zoknit meg kesztyűt rántottak, - ez volt a kerékcsere, -  közben egy pasi szívószállal itatta, - az volt a tankolás! És tették mindezt időre!

Ekkor jött az, hogy kell egy ellenfél. Már kezdtem aggódni, és teljesen jogosan!

Felosztottak minket maguk közt. Lucát cipelte az öcsém, Kakukk, Nyurga akit amúgy Gábornak hívnak, és a másik szomszéd a harmadikról, aki hivatásos katona!:)

Rám jutott a krémje, a pasim, a pszichodoki, az állatorvos és a paragrafusdoki!:)

Ráfektettek a puffra és nem akartam tudni, hogy nézek ki, mert a barátom egy halk hm, morgással szemezgetett a hátsommal. Aztán meglódultak velem, de hosszabb vagyok a Lucánál és alaposan lefejeltették velem az ajtófélfát.

Erre, „gumifal, minden oké, gyerünk tovább!”

Hát boldog réveteg mosollyal az arcomon tettünk meg egy kört, aztán ledobtak a puffra a nagy sietségben, én meg ordítoztam, mert szegény cicijeim a hátamon ugrottak ki.

A barátom rossz útfekvés, hibás karosszéria, rossz tervezés.

Mondtam, oké majd ezt még éjjel megbeszéljük!

Mindenki visított a röhögéstől még a dédi is, ami rosszul esett, mert mikor lezajlott a kerékcsere a kedvesem úgy jelezte, hogy kész, hogy egy jókorát a fenekemre csapott én meg ijedtemben félrenyeltem a szívószálon az üzemagyagom, de közben már rohantak velem fuldokolva.

A rossz az üzemagyag áramlás, bennmaradt a tankoló cső-nél feladtam. Kész meghalok ennyi volt!

De ahogy anyu meglengette a kockás konyharuhát, - ami nem égett el, - már tülekedtek a doktoranduszok, hogy ki segítsen, az állatorvos meg gégemetszést neki!

Mondtam inkább mint egy vasectomiát, amit a pszichodokinak ígért halkan….

Persze a Luca győzött a fej, fej melletti küzdelemben.:)

Aztán Luca is ment aludni, mi meg átmentünk hozzám.

Akkora volt az erkélyemen a forgalom, mint a Ferenciek téren.

Négykézláb közlekedő emberek jöttek mentek, még ütközés is volt, gondolkoztam egy közlekedési rendőrön.

Táncoltunk. Gondoltuk viszünk bele egy kis erotikát és ketten csináljuk. Ezt ugye csak magasan lehet bárokban vagy oktatóterembe, de azért igyekeztünk. Olyan mint egy leszbi show, de hozzá se érsz a másikhoz, csak úgy tűnik. A barátnőm évek óta ebből él, és nekem mindenem a tánc, elég alaposan odatettük magunkat, tekintve az elfogyasztott alkoholmennyiséget.

Így már nem is volt azon semmi meglepő mikor a pszichodoki lelkesen nekiugrott a rúdnak, aztán csak csüggött akár egy érett körte, és noszogatta a barátnőmet, hogy toljál már meg hátulról!

Akkor már felettébb jókedve volt mindenkinek, a pasim megkérdezte, pontosan mire és kire gondoltál?

Anyu is kedvet kapott és jókedvű vigyázzatok most én jövök felkiáltással, meg mi az, hogy nem megy, hát én is tornatagozatos voltammal, nekiugrott a rúdnak. Aztán csak lógott ő is, akár a pszichodoki. Erre egy morcos paragrafusdoki megjegyezte, azt a hátsót csak én tolhatom meg! Öcsém meg szem forgatva, jézus, ezt inkább hallani se akarom!:)

Szóval eléggé oldott volt már a hangulat, viszont úgy gondolom jót tett, mert most voltunk így először mind egybe, és elég jól össze is melegedtünk!

Akkor azt mondta a táncos barátnőm, mutassunk még nekik valamit. Tudtam,  hogy twerkelni akar, mert az neki nagyon megy, ő úgy pihen rúdtánc közben, hogy megfogja a rudat, és rázza a fenekét. Azt mondja, ezeket a hülye pasikat nem érdekli, hogy fejjel lefele zuhanok a rúdon, csak a fenékrázás. Ha azt meglátják, a múltkor egy arab Allah, Allah felkiáltással rohant fel a színpadra és rászórta az összes pénzét!:)

Szóval elkezdtük, arra a számra amit feltöltöttem, és nem akarok dicsekedni, de nagyon ment! Kicsit duzzogott is a twerk királynő, mert nem tudott letáncolni, és nincs hozzá szokva. Puffogott,  hogy persze olyan hastánc alapokkal mint ami neked van, meg balettal, persze, hogy könnyű!:)

Nézzétek csak meg, aki ezt műveli minden nap, annak olyan kemény lesz a feneke, hogy még a gombostű se megy bele!:)

Hát láttam pszichológust tátott szájjal csorgó nyállal bámulni, az én skandinávom meg izgalmában fordítva kapta be a cigijét és gyújtott rá, kis láng lett de nem égett le a haja, olyan pici nem is tudna!:(

Rájöttem, hogy nekem a tánc az életem! És csak olyan férfival tudok majd együtt élni, aki ezt el tudja fogadni.

Reggel egy ébredő réveteg kábult zombi sereg volt mindenki.

Én nem hallottam, mert mi nálunk aludtunk, de anyu mondta, hogy a szomszéd kopogására riadtak.

Egy üveggel állt, ez a legjobb szer a másnaposságra.

Ittak, ő meg minket keresett. Volt képe kijönni az erkélyre, onnan óbégatott.

Kiszédelegtem, hogy mi van! Meglengette az üveget, meg milyen szép vagy Lunácska…. Hamar visszarohantam, mondom neki eredj inni, az jó a másnaposságra.

Rohant volna, rögtön fürge lett, de megfogtam, hogy vegyen fel egy gatyát, ez itt nem a laza Skandinávia.

Arra se emlékszem, hogy feküdtük le, és arra se, hogy mi történt.

Nem én voltam az egyetlen, mert a barátom is kérdezte, azért jó voltam éjjel? Figyeltem rád?

Mondtam neki, biztos, nem emlékszem!

Egész nap azon agyalt, hogy szexeltünk-e az éjjel, vagy kárba veszett egy alkalom.

A bácsi kiütötte az egész lépcsőházat. Ha valaki arra jár, kirabolhatott volna minden lakást, és lemészárolhatott volna mindegyikünket, fel se ébredünk rá.

A kijózanító másnapon aztán rohadtul szégyelltem magam. Vannak kiesett részek, de a nagy családi kupaktanácsban, kávé mellett, úgy vettem ki, nem én vagyok ezzel az egyetlen…J

Sőt, szerintem a barátom ki se józanodott, mert egyszer csak azt mondja, mozogjuk le kicsit a tegnapot. Hát mondtam neki, én már mozogtam eleget, teljesen kivagyok már!

Ő meg, ne sajnáltasd magad, és most nem is a szexre gondoltam!

Ez elég meglepő nála…

Meztelen pingpongot akart. Aki veszít, az teljesíti a másik szexuális tévelygéseit. Azért csak minden út a szexhez vezet!:)

Ő meg csak he, hogy rugóznak a melleid, remek az útfekvésük!

Be kell vallanom még a labdát se láttam, ahogy elsuhan mellettem, olyan gyorsan csapta le. Ráadásul végig röhögtem az egészet, mert hát nem csak az én melleim ugrálnak.:)

Azért kíváncsi lennék, minden férfi ilyen fura perverz, és telhetetlen ha a szexről van szó, vagy én kifogtam egy lepedőakrobatát?

Nem mintha panaszkodnék…J

Hát ennyi volt, az a bizonyos hétvége!

Jó hosszúra sikeredett, nem tudom hányan olvassátok majd el, mi minden esetre fantasztikusan éreztük magunkat!

puszi mindenkinek, Luna

Ezt meg kell nézzétek! Ezt daloltam tele torokkal, és nevessetek csak nyugodtan, mi is azt tettük!:)

Ez a twerkelés, és nekem legalább ilyen jól megy.

Ez a tánc volt a második a listámon, de korántsem olyan nehéz mint a rúdtánc. Legalább is nekem nem, én lemegyek hídba úgy, hogy a fejem tetejét teszem le a kezeimet meg nem, és vissza is jövök, szóval elég hajlékony vagyok, a hastánctól meg tudom tekerni a csípőm, csak a rázást kellett megtanulni.

És a zene is bejön, meg az is, hogy ez egy edzésprogram, ráadásul nem is olyan fiatalok csinálják...szóval valami hasonlóban gondolkodom én is majd egyszer!