47. rész - Megtanultam....

Sziasztok!

Íme itt az új rész!
Tudom, hogy mindig ezt írom, de most ez nagyon-nagyon kutyafuttában készült, mert valami hihetetlen és csodálatos dolog történt nálunk, és én annyira boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani. 
És nem csak én, hanem mindegyik tesóm is!
Szóval bocsi, ha valami gáz van a fogalmazásban, vagy a szövegben, de alig tudtam figyelni arra, hogy mit írok, és csak az irántatok érzett elkötelezettségem miatt hozom ezt a részt.
Ezért nem kötekedni, hanem bőszen pipálni MINDENKINEK!:)

Nagyon-nagyon szép napot, meg boldogot is kívánok mindenkinek, és millió puszi, meg ölelés!:)

A világ legboldogabb Lunája:)

Kriszti…

A kocsiból bámulok kifelé, a szakadatlan hulló hóra, ami egyenletes puha takaróként borul az érintetlen mezőre, ahogy elsuhanunk az útszéli hó tornyokkal roskadozó fák alatt. Január végéhez közeledünk, és úgy tűnik az újra nagy erőkkel támadó havazást bámulva, hogy az idén sose köszönt be a tavasz. Átlagosan térdig érő hóban araszolunk. Az utakat folyamatosan takarítják, így is vannak mellékjáratok, mint mondjuk a mi utcánk, ami néha nehezen megközelíthető. Ezért elővettük a jó öreg Merci terepjárót.

Ahol ezzel nem megyek el, ott nem is lehet, jelentette ki a rá jellemző szerénységgel, és útnak indultunk.

Azért suttyomban betett egy lapátot a hóláncok mellé. Láttam!

Aztán, mert túl nyugodtnak talált, picit megpiszkált, a kell egy ekkora terepjáró, mert pár hónap múlva már csak ebbe férsz be Sisuval mondatocskával.

Ráhagytam!

-         Igazad van, addig meg a te arcodnak kell a hely!

És még én vagyok boszorkány!

Relaxálni próbálok, bár most, hogy már túl estem egy újabb zaklatáson sokkal vidámabban tekintek a jövőbe, csak az kedvetlenít el, hogy túl közelinek érzem, az egy hónap múlva találkozunkat….

Megint csak vizsgállak kívül-belül, mértek, hallgattak, tapogattak, egyszóval teljes körű zaklatásnak voltam kitéve. Még szerencse hogy vért nem vettek, bár ez a hibbant finn, ezt erősen nehezményezte. Szerinte vizsgáljanak csak mindent, a biztonság kedvéért.

Hát szerintem meg őt kellene, hogy egyáltalán vér folyik-e még az ereiben vagy már vodka. Szilveszterkor figyelmeztettem is, hogy ne hajoljon olyan közel a tűzhelyhez, mert a végén még tűzet okádó lesz, ha begyullad a pára, amit kilehel, aztán oda lesz a szemöldöke meg a szépséges hajkoronája.

A szilvesztert kettesben töltöttük a gyakori rosszulléteimre való tekintettel. Csak semmi ivászat semmi hangoskodás laza barátok és még lazább barátnők, mondogatta.

Őszintén örültem neki. Úgy számoltam, ha ezt a szilvesztert megúszom anélkül, hogy rám erőltetné a kissé szabatos erkölcsű és viselkedési normájú baráti körét, akkor már megúszom a jövőre nézve. Hisz jövőre itt lesz a mi kis picurkánk, alig pár hónaposan. Nyilván nem megyünk bulizni, legalább is én nem, és az is valószínű, hogy ő sem csődít egy csomó embert az otthonunkba, főleg, ha a mi kis Sisunk átordítja majd az éjszakákat.

Sanszos, mert ha csak fele olyan rossz lesz ha kibújik, mint ahogy eddig viselkedett velem, akkor alaposan felköthetjük az alsónkat mindketten.

Szóval most szilveszterkor addig lazult, relaxált meg pihengetett mellettem, hogy egyszer csak azt vettem észre előjött, az a mindent elmondó bamba Raikkönen mosoly az arcára, meg a réveteg tekintett, és szó szerint úgy állt, mint hajdan a falunk főterén a hó súlya alatt megroppant óriás fenyőfa, ami pedig a büszkeségünk volt, de sajna nem bírta a terhelést és szépen megdőlt oldalra.

Az én skandinávom is dülöngélt, mert ahányszor csak térült fordult mindig megkóstolt valami újat a lerakatból, és a végén már akár a német honban ünneplővigyori szomszéd, ő is mindenkit szeretett, és harsogva kívánt az atyának boldog új évet és egy dögös macát!

Aztán éjfélkor már nem bírta karaoki nélkül. Fittyet hányva a televízióban harsogó svájci himnuszra, vele szinkronban énekelte a finnt. Heh, mit mondjak a,

                                      „Kinyílik egykor, érzem én,

                                      Virágod bimbaja.”

résznél, sajnos ki kellett rohannom hányni, így a végét már nem élvezhettem.

És reggel is ki kellett rohannom, mikor megébredvén boldog új évet akart kívánni, és a számra csókolt, mert hirtelen úgy éreztem, hogy egy élő dögkút van a szájában.

Mondtam is neki finoman, hogy a Komodói sárkány irigyelné ezt az illatot, ha rálehelne. Ő is emlegetett velem kapcsolatban valami sárkányt, de az erőlködéstől nem értettem, aztán meg már bűntudatos arccal bökdösött az állandósult poharával, hogy igyak, igyak!

A falumban a lovakat traktáltuk így. Ha szomjasak voltak 5-6 vödörrel is beszürcsöltek a kis puha szájukkal, én meg ha senki sem látta, meghuzigáltam a kis bajuszkájukat a szájuk meg az orruk körül, ők meg bosszúból rám rázták a vizet a szájukból.

Kimi vezet és telefonál egyszerre. Szerintem egy időre el is feledkezett rólam annyira boldog és elégedett.

Már sokadszorra kér nevetve bocsánatot és ígér egy valódi Ice1Racinges sapkát, sálat, sőt még kesztyűt is a legújabb PR cuccokból a kárvallott Raminak.

Történt ugyanis, hogy míg karácsonykor bementünk melegedni valami kóbor lélek eltulajdonította a testvére vadonatúj és mélyen szeretett sapkáját és sálját a hóférfi fejéről és nyakáról. Mire kimentünk megcsodálni a remekművet, már csak egy csupasz meggyalázott hóember ücsörgött elkeseredetten a fatörzsön, Rami nem kis bosszúságára.

Miután ezen átlépnek, eskü alatti ígéretet téve, hogy már postázva van a túlélőcsomag, rátér a kedvenc témájára.

Részletesen ecseteli Paulának a vizsgálat mozzanatait és az eredményeket.

-         Sisu 12 hetes és 2 napos, 8-9 cm és úgy 20 grammot nyomhat, és akkora lehet, mint egy ringló. Igazi kis vasgyúró már, nevetgél hülyén, és teljesen kialakult az arca. Le se tagadhatnám, képzeld anya ásítozik, és amíg bámultuk őt, egyszer csak bekapta a hüvelykujját. He, hát tudod, én is rágom a körmöm!

Aki a lelkemre kötötte, hogy meglegyen Kisunak a napi 2 liternyi folyadék fogyasztása. Fagyit azt ehet, de a sütikkel csak csínján kell bánjon, mert a végére nem fér majd be a kocsiba, jaj…maradjál már! Mi lenne, hát üti a fejemet, és még el se vettem! – dörög a telefonba. Eeh, egyáltalán nem érdemlem meg, és neked engem kéne védeni!

Hidd csak el nekem! Már teljesen jól van, különben nem verné cipóra a fejem. Már reggelente sincs hányingere, Aki szerint ez így van rendjén, a 12 hét után a legtöbb esetben megszűnnek a rosszullétek, és biztosabbá válik a terhesség, mert hogy a mi Sisunk most már köldökkábelen keresztül táplálkozik, eddig meg a bolyhokból szívta a kaját.

-      Hogy, hogy milyen bolyhokból? Hát tudom én? Ezt neked kéne tudni! Aki mondta, …Kisu szerint a méhfalról táplálkozott, most meg már egy kis asztronauta.

Kimi….

-      Szóval, hogy állunk azzal a szexel? – pillant rám könyökein támaszkodva csábosan.

-      Teljesen mereven! – biztosítom.

Néhány másodpercig merengve bámulom, olyan szép lett az utóbbi időben. Kicsit teltebb az arca és egész lényéből sugárzik az öntudat, meg a magabiztosság, és ez valami megmagyarázhatatlan tündöklő fénnyel veszi körül. Lassan húzom át a fejemen a pólóm és ledobom. Miközben a farmerom gombolgatom, fejét hátrahajtja és kéjesen megnyalja a száját. Hát komolyan megőrjít ez a nő! Köszönöm édes istenem, hogy átsegítetted ezen a néhány kibaszott héten, sóhajtozom, mert érezhetően megmozdulok ott lent. 

Még a zoknimat is leszórom magamról, kedvtelve méreget, míg az ágyhoz sétálok és melléheverek.

Egy ideig csak nézem, és halványan mosolygok, aztán sóhajtva fölé fekszek.

-      Tudtad hogy az oroszlán 50-szer is szexel egy nap? – mosolyog fel rám.

-      Értem a célzást! – hajolok lassan a szájára.

Aki szerint most jön a Kánaán, mikor a hormonjai beindulnak és állandóan kívánná a szexet és üzekedne akár a nyulak! Kisu inkább oroszlánba gondolkodik, nem aprózza el, hát nekem aztán mindegy, tőlem csinálhatjuk tevébe is, csak élvezze.

Megremeg a bőre az érintésem alatt. Érzékien csiklandozva haladok végig a karcsú testének vonalán.

-      Ott is inzultáltak? – puszilgatom a köldökét.

-      Igen, de már megmostam. – vigyorog és sóhajtozva a hajamba markol.

Tovább puszilgatom, de a pocakjánál leállok. Rányomom a számat, és ahogy beszélek, megremeg a finom bőre a leheletemtől.

-      Szia kis Sisum. Örülök, hogy megjött végre az eszed és nem kínozod tovább az anyut. Figyelj csak, ha anya rosszul van, az nekem se jó, mert vagy egyedül szexelek, vagy kockáztatom, hogy begyulladnak a heréim. Ugye nem akarod, hogy apád szégyen szemre lemaradjon a nyitó futamáról, és itthon mély terpeszben nyögdécselve közlekedjen? Aztán majd a nagyi olvashatja a lapokban, hogy olyan masszív részeges lettem, hogy már a kocsiba se tudok beülni. Na ugye? Láthatod, hogy mennyi bonyodalmat okozol ezzel a dacoskodással. Inkább fordítsd azt a sok energiádat a növekedésre meg az edzésre. Jó lenne, ha tornáznál, és nem lustálkodnál, mert Aki bácsi szerint, akit majd először fogsz megpillantani idekint, ha ügyesen kibújsz anyuból, szóval aki bácsi szerint az anyukád már érezhet téged, és néhány hét múlva majd én is. Már nagyon várom picim, hogy mozgolódjál a tenyerem alatt. Most pedig foglald el magad, és ne figyelj, mert nem illik apuékat meglesni. – indulok vissza a szájához egy utolsó puszi után, mert hajamba markoló kezével határozott szándékkal húz felfelé.

-      Asszony, te aztán beindultál…- nem fojtatom, mert a szájára húz és csókol lehunyt szemmel egyre hevesebben.

Nem akarok ráfeküdni, tudom, hogy még nem nyomom de akkor sem. Lenyúlok a vékony bokájáért, és a nyakamba teszem. Ahogy feltérdelek, és lassan a forró testébe merülök. A szemembe akasztja a gyönyörre váró tekintetét. Ajkai megnyílnak, halkan nyöszörögve feszíti hátra a fejét, ahogy mozogni kezdek. Próbálok óvatosan, de egyre jobban elragad a hév, ahogy rövid körmeivel a hátamat karmolássza, és lihegve várja, hogy elborítsa a gyönyör.

Ívbe feszülök rajta, kezeim megremegnek, az agyam kikapcsol, és a szívem felrobbanni készül ahogy a testem, újra meg újra élvez.

Indulnom kéne, de már percek óta halogatom.

-         Kicsim ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi őrültséget!

-         Jaj, ne molesztálj már állandóan. Mégis mit tudnék tenni? Kidugom az ablakon a fejem és rácsukom? Leköltöztettél a földszintre, ki van téve a lépcső elé a teherkocsival és utánfutóval behajtani tilos tábla, amiért majd még számolunk! Iderendelted Lottét és talán riasztottad a nemzetőrséget is…kihagytam valamit.

-         Lehet hogy anyám is benéz…

-         Kimi!

-         Jó csak vicceltem. – heherészek ölelgetve.

-         Akarsz a garázsban aludni?

-         Igen! Szívesebben aludnék ott, minthogy magadra hagylak. Nem volt jó ötlet ez a saját csapat. Abba kellett volna hagyjam. Bolond vagyok, hogy magadra hagylak. Úgy teszek, mintha a rally fontosabb lenne nálatok, pedig ez nem egy van Kisu. Ugye tudod?

-         Nekem nem kell bizonygatnod. Ne butáskodj már. Hajnalban mész el, mire leszáll az a gép, Kaj már melegíti a kocsi motorját, hogy még elcsípjétek a rajtot. És ahogy befutottál, már vágtatsz is a repülőhöz. Ez alatt a szűk 3 nap alatt itt lesz Lotte, holnap jön a professzor, és dupla órát veszünk, mert van mit bepótolnom, és szeretnék levizsgázni a pici születése előtt. Mire észreveszem, hogy elmentél, és hiányozni kezdenél, már itt is leszel.

Kriszti…

Jó, talán ez így erős barokkos túlzás volt, hogy észre se veszem, hogy nincs mellettem, sóhajtozom a lenti tanulószobám kényelmes ágyán vergődve.

Olvasni és koncentrálni próbálok, de a szemeim előtt az izmos mellkasa lebeg, meg a tetoválása, amit akkor látok, mikor oldalra fordítom a fejem, míg ő rajtam fekszik, és a testembe hatol újra meg újra egyre gyorsabban. Aztán megremeg a tetkója, és már a fejét látom, ahogy a nyakamba borulva liheg, és érzékien harapdálja azokkal a vékony gyönyörű ajkaival a bőröm, hogy visszafojtsa a testéből feltörő nyögést.

Sikítok én helyette, és vergődöm alatta, ahogy mélyen a testembe nyomja magát és karmolászom a hátán, aztán megmarkolom az izmos fenekét, hogy csináld még, mélyebben, még mélyebben…akarom!

Ki kell mennem inni és megmosni az arcom, mert teljesen kész vagyok. Addig fantáziálok róla, hogy a végén még nekem is jó lesz nélküle. Tényleg megkergültek a hormonjaim. 24 órában szeretkeznék, és nem is akármilyen tempóban. Még jó hogy rendben a kondija, nem panaszkodhatom, se az erőnlétére, se a teljesítményére, vigyorgok a tükörbe.

-         Egy parázna nő lettél! – közlöm az önarcképemmel a tényt.

-         Lehet, - vonok vállat, - de minden pillanatát eszeveszetten élvezem! –biztosítom magamat.

Hogyan is érdemeltem egy ilyen gyönyörű férfi, merengek el.

Az a csodás izmos háta, ahogy mozog, minden izomköteget kitapogathatok rajta, és ha rásimítom a tenyerem érzem, ahogy dolgozik.

Dupla élvezet, egyszer bennem, egyszer az érzéki gyönyör, egy ilyen férfitesttől. És ha végighúzom a körmeimet a lapockáján lefelé, akaratlanul is összerándul olyan csiklandós, ezért mindig ott csiklandozom, amíg fel nyúl a kezeimért, és a fejem mellé szegezi a párnára, és akkor megőrülök a kiszolgáltatottságomtól, ahogy ő is és egyre vadabbul, és hevesebben mozog, és mocskos szavak buknak ki a száján finnül, de már értem őket, ahogy azt is, mikor a nyakamba borulva lihegi, hogy szeretlek.

Egy leállíthatatlan adrenalin bomba robban a testemben, és csak élvezek megállíthatatlanul, szinte már fájdalmas lüktetéssel a lihegésétől a fülembe, az illatától, ami egyszerre érkezik a finom izzadságpermettel, ami beborítja játékos izomzatú hátát.

Rekedtes halk hangjától, ami annyira más az ágyban, nem monoton nem unalmas, hanem izgató, szinte a hangja is karcolva izgatja a bőröm, ahogy az érintése és a csókjai is.

Végig simogatok a nyakamon a hideg vízbe mártott kezemmel és sóhajtozom. Le kell nyugodnom, már késő van hamarosan itthon lesz, tudom, hogy már a gépen van, azért nem hív, mert meglepetést akar, ahogy berobban az ajtón váratlanul, ahogy mindig érkezni szokott.

Kisétálok, lekapcsolom a lámpát, és ahogy visszafordulok, még épp elkapom a fénynyalábot, amint elsiklik az ablakok előtt.

Megjött, dobban nagyot a szívem. Itthon van!

Rohanok elé. Ha most látna, már ordítozna, de nem lát.

A lépcső előtt találkozunk. Állok, és lihegve kimeredt szemmel bámulom, ahogy rohan fel a lépcsőn. Ledobja a táskáját, és felém tárja a karját. A nyakába vetem magam, és ugrok, figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetését. Átkulcsolom a combjaimmal a derekát, ő pedig úgy falja a számat, hogy felsérti az ajkaimat az összekoccanó fogunk.

Nem számít, semmi sem számít, csak ez a döbbenetesen csodás férfi. Akarom, hogy megtegye velem, újra meg újra. Belenyög a számba, ahogy két kézzel széttépem az ingét, és a gombok lepattogva potyognak körülöttünk. Valamit motyog, hogy izzadt, de kit érdekel? Az ő illata, akarom érezni, izzadtan büdösen, lihegve remegő könyökkel, ziháló ajkakkal, amik a nevemet suttogják, és a testemnek felszülő követelődző ágyékával.

Az ágyra borít, és úgy tépi le rólam a vékony hálóingem, ahogy az előbb én végeztem ki az ingét. Le sem vetkőzik, csak valahogy lerángatja térdig a farmerját. Hevesen hatol belém, felsikoltok attól az élménytől, amiről órák óta fantáziálok.

Érzem, hogy megemelkedne, talán azt hiszi fájdalmat okozott, de nem engedem. Átkulcsolom a combommal az izmos derekát, a hajába markolok, és még erősebben húzom magamba. Már nem ellenkezik, az adrenalin nála is átvette az irányítást. Lihegve ugrik nekem, egyre hevesebben mozog, közben tépi, marcangolja a testem, ahogy én is az övét. Hangos zihálós hörgését elnyomja a sikolyom. Megfeszül rajtam, a fejét felemeli, arcát grimaszba rántja a gyönyör.

Bámulom kitátott szájjal, dübörgő szívvel, az egyre erősebb lökéshullámok alatt, szinte fennakadnak a szemeim, és elvesztem a tudatom.

Sosem volt ennél vonzóbb…. 

Kimi…

-         Tökös manó, golyóbiskirály! – gügyörög a mackósnak.

-         Engem miért nem becézgetsz így?

-         Azért van méretkülönbség a te tested és golyód, meg az övé közt.

-         Ja, az övé szőrösebb.

-         Neked csak akkor lesz ekkora golyód, ha megtörténik, amit Sisunak magyaráztál.

-         Te most kóstolgatsz? A terhesség nem óv meg minden következménytől, csak tolódik! – nézem összehúzott szemekkel.

-         Nyitott vagyok egy büntető menetre. – billenti oldalra a fejét és megnyalja a száját.

-         Jesszus! Adj egy kis időt… - meredezek tettetett riadalommal. – Még kell egy kis idő, míg erőre kapunk. – markolászom az ágyékom.

-         Jó, - sóhajt, - várok!

-         Mond csak, ki vagy te, és hova tetted az én szende Kisumat?

-         Kérdezd a te Sisudat!

-         Eeh, inkább kiolvasnám a sportot. – hebegek vigyorogva. - He, nagyon le vagyok értékelve, pedig 8-ik lettem! – nevetek az újságban lappozgatva.

-         És nekem ezzel az arccal kell minden nap együtt élnem! – sóhajtozik gúnyos vigyorral.

-         Na gyere csak ide! – dobom el az újságot. – Már eleget lazsáltunk….

-         Mit művelsz? – visong.

-         Leszignózom a fenekedet Valentin napra.

-         Ez az ajándékod?

-         Az én ajándékom nincs itt, de addig is gondoltam adok valamit. Most már többet ér a hátsód.

-         Hirdessem meg a neten?

-         Nem annyira örülnék neki!

Kriszti…

-         Valentin nap van! –hívja fel rá a figyelmem azzal a Raikkönen mosollyal.

-      Jó, hogy emlékeztetsz rá, teljesen kiment volna a fejemből. – bólintok és fényes piros papírba csomagolt dagadt csokoládé szívecskét himbálok meg az orra előtt. – Mit szeretnél rá kapni?

-      Ajándékot!

-      Na! Gondoltam, hogy nem egy náthát, vagy egy lehúzó kritikát! És milyen ajándékot?

-      Had vigyelek el valahova.

-      Az nekem lesz ajándék, nem? – nézem megütközve.

-      Nekem, mert én szeretném. Jó?

-      Csak így látatlanban? Veszélyes!

-      Nem bízol bennem?

-      Már, hogy bíznék?

-      He?

-      Oké. – egyezek bele.

-      Akkor megyünk?

-      Most?

-      Mire várnánk? Csak egy év múlva lesz újra Valentin!

-      Jó de mond el hova….

-      Had legyen meglepetés…. – vigyorog álnokul.

Egész úton hiába faggatom, nem hajlandó elárulni az úti célunkat.

Végül is, vonok vállat gondolatban, nyilván elvisz valami osztályon felüli helyre, ahol majd megint küzdhetek a sok evőeszközzel, azért nem akarja elárulni. Nem baj, Lotte elmagyarázta, ha nem tudod, mivel egyél, mindig kezd kívülről befelé. Akkor nem lesz nagy baj….

Baj csak akkor lenne, ha Sisu rosszalkodna, és esetleg belehánynék a tányérba.

Kiszállunk, tartja a karját, hogy el ne csússzak a síkos járdán.

Belesuttog a fülembe. Kihúzom magam és lemerevedek. Bosszúsan összeráncolom a szemem.

-      Nem akarok menyasszonyi ruhát.

-      Mi? Há’mé nem?

-      Mert nem illik.

-      Hogy mi van?

-      A fehér menyasszonyi ruha a szüzesség a tisztaság szimbóluma. Hát én meg a nagy hasammal minden vagyok csak érintetlen nem.

-      De nincs is még hasad…

-      De majd lesz, mire elválsz és megszervezünk egy esküvőt…és nem az a lényeg hogy mi látszik,hanem hogy mi tudjuk, és az emberek kinevetnének… Nem akarok terhesen férjhez menni.

-      Furcsa, az ember azt gondolná, hogy egy ilyen vallásos lány mindennél fontosabbnak tartaná, hogy házasságban szülessen a gyereke.

-      Hát én nem! Isten akkor bíráskodik felettünk, ahogy neveljük és törődünk a gyermekünkkel, és nem egy gyűrű miatt. Nem akarok így férjhez menni…mindenki azt mondja majd, teherbe ejtettem magam, hogy elvegyél.

-      Leszarom, hogy mint mondanak…engem nem érdekel.

-      De engem igen! Így is nehéz nekem Jenni után, olyan vagyok melletted, mint egy kopott kóró.

-      Még ha így is lenne, én téged szeretlek. De egyáltalán nincs így! Melletted boldog vagyok végre. Jenni megcsalt, és nem éltünk valami meghitt szeretetben. Te annyira más vagy…nem is lehet összehasonlítani benneteket, és nekem jobban tetszik a te természetességed, mint a kihívó hivalkodó életstílus. Melletted lenyugszom és megtisztulok. A lelkem pihen, ha veled vagyok, és ezt semmiért se adnám oda. Épp ezért magasról leszarom, sőt baszok rá, hogy mit gondolnak az emberek…

-      Csit, ne beszélj csúnyán, Sisu hallja.

-      Akkor mond neki, hogy ne figyeljen ide, vagy tereld el a figyelmét, mert most csúnya szavakat fogok ordítozni.

-      Igen?

-      Igen, ha csak azonnal nem jössz ide be velem, és nem próbálsz fel néhány habos csodát az én kedvemért.

-      Azt mondják rosszat jelent, ha a vőlegény látja a ruhát az esküvő előtt.

-      Hát azt is leszarom, meg a többi babonát is! Van még valami? Vagy most már bemegyünk végre, mert tele a tököm képletesen, meg szó szerint is, úgy hogy ideje lenne haza robogni, és bevetődni az ágyunkba egy kis erotikus aktív testmozgásra.

-      Hát mozogjál itt, ha csak az hiányzik.

-      Egy kis erotikával megfűszerezett happy finnis-esre gondoltam. – vigyorgok. – Remélem most szépen fogalmaztam Sisu érzékeny füleinek, mert ha esetleg alszik azt mondanám haza rángatlak és nagyon megbasz… - beleharapok a számra tapasztott tenyerébe, de legalább elérem, hogy megindul és benyithatok végre, a csábítóan meleg és kényelmes ölelő, várakozófotelokat kínáló luxus üzletbe.

Kriszti…és a hosszú hajú nő….

A kirakat előtt elsuhant egy hosszú hajú nő és szórakozottan bepillant a pompázatos fehér ruhák közé. Aztán megtorpan és visszalép.

Kimeredt szemekkel bámulja a kedélyesen beszélgetve évelődő fiatal párt és a készséges kiszolgálónőt.

Tekintete elsötétül, ahogy a szőke férfi keze gyengéden a benti lány domborodó pocakjára siklik. Vékony ujjú csontos keze öntudatlanul szorul ökölbe, mikor a férfi, egy gyönyörű menyasszonyi ruhát lebegtet meg a vonakodó nő előtt.

Sötét barna szemeiben gyilkos indulat szikrázik. Összeszűkült tekintettel figyeli, ahogy az eladó és a szőke férfi együttes erővel, gyengéd erőszakkal betereli egy próbafülkébe a vonakodó lányt, majd a hölgy is utána lép és lehúzza az ajtót, hogy segédkezzen a ruhaköltemény felpróbálásában.

A magára maradt szőke férfi egy kényelmes fotelbe huppan, és otthonosan elhelyezkedik. Egyik lábszárát a térdére fekteti, és mosolyogva fogadja, a kisegítő fiatal kislány által felkínált ásványvizet.

Néhány perc múltán feltárult az öltözőszoba ajtaja, és az eladó elővezeti a szégyellősen mosolygó lányt.

Mikor megpillantja a hófehér ruhában pompázva, és rápillant az ültében testhelyzetet váltó, előrehajolva elkomolyodó szerelmes tekintettel bámuló férfira, az üvegnek tántorodik.

Hosszú körmei megcsikordulnak a falon, ahogy támasztékot keres. Szemét lehunyja egy pillanatra. Igyekszik visszanyerni lélekjelenlétét és csillapítani izgatott lihegését.

Összeszorított ajkai közt halk szitkokat morzsol szét. Próbálna tovább menni, de képtelen rá. Muszáj hallania mit beszélgetnek azok ott bent, min nevetgélnek olyan elégedetten.

A bejárathoz lép és besomfordál. Csak az ajtóba dugja be a fejét, de így is elcsípi a férfi szerelmes évődését a vonakodó menyasszonnyal. Szemében gonosz fények villognak.

Az irigység kapzsiság és a gyilkos düh váltakozik.

Ha észrevenném a leskelődő nőt az ajtóban, megláthatnám a gyilkos gyűlölettől villogó szemében a halálomat….

                                                          *  *  *

Hát sziasztok!

Mivel a blog letiltott, így most írok néhány mondatot, és újra megpróbálom a lehetetlent, hogy megjelenjek!:)

Ezt a képet az elégedett ormányos öcsémtől kaptam. 

A baleset után feledve minden eddigi morcogását az általam kidolgozott tételei miatt, írtam neki egy házi dolgozatot, „ A Gondolat” címmel. Ilyen fennkölt mondatokkal tűzdeltem meg.

„A gondolatok szálaiból alakul ki a gondolatok szövete!”

Ötöst kapott, meg még dicséretet is, most elégedett:) A lelkem beletettem, ebbe a házi dolgozatba!

Egy este bementünk valahova enni valamit, mert nem tett igazán jót a gyomromnak, hogy egész nap csak egy zacskó leves gyöngyön nyammogtam. Az öcsémet is megszólították, és nem éppen a nevén nevezték, inkább egy másik irányú nemi identitású egyénnek titulálták.

Odaszóltak, hogy hé kis köcsög, mennyit keres apu?

Szegény öcsém eleinte nem is értette, csak nézett, hogy hát erről tán Szent Pétert kéne faggatni, de miért?

Ők meg, mivel tudsz te egy ilyen nőt megtartani? – és úgy méregettek, mint egy eladó lovat a vásáron.

A Tomi meg csak vigyorgott és a vállát vonogatta, hogy hát magamat adom, fejtette ki cseppet sem nagyképűen.

Meg se sértődött, mikor megértette, hogy engem irigyelnek tőle.

Az elmúlt napokban az árnyékommá vált. Lenyelte a beszólásaimat és egyéb inzultusokat melyek miattam érték, ezért úgy érzem, valamivel kárpótolnom kell őt is meg a családomat is, mert undok voltam és türelmetlen.

Szegény kislányt is lepattintottam, pedig annyira ragaszkodik hozzánk, de képtelen voltam elviselni az édes kis arcát, meg az a kis cukorszopó száját, ahogy nagy okoskán magyaráz és osztja nekünk az észt.

Szóval miután lehiggadtam, megbeszéltem a családdal egy hétvégi kiruccanást.

Csak akkor vettem észre, hogy napok óta forr a konyhában a munka, és valami elképesztő dolgot műveltek a kislánynak, akinek, majd március másodikán lesz a születésnapja, de mivel akkor köszöntik a rokonok, anyuék úgy döntöttek, hogy mi egy héttel előrébb hozzuk. 

Nézzétek csak meg, mert ilyeneket készítettek, igaz némelyik pillangó elhagyta a csápját, de elképesztően gyönyörűek lettek és a másik az ananászos is, amit szegény dédikém már napok óta aszalgat az aszalómasinán, amit én kaptam, az én skandinávomtól, bár szerintem ő sem tudta mit vesz meg, ahogy én sem, csak pakolta a többi közé, de a dédi megfejtette a titkát. 

És a nővéremék előtt is le a kalappal, úgy tűnik csak meglesz az, az üzletvezetői végzettség is, mert eszméletlen jó dolgokat hoztak össze ezekkel a kis angyaltortákkal.

És vasárnap áthívtuk a kislányt meg a Ildit, a zongora mögé pattantam és kollektíve elénekeltük neki a boldog szülinapot magyarul és angolul is. 

Na, oké elmesélem, mert muszáj világgá kiabálnom a boldogságomat.

Szóval szombaton kiderült, hogy lesz egy új apukám!

Bizony! Ennyi év után anyu végre beadta a derekát és felvállalják a kapcsolatukat. Azt nem tudom, hogy esküvőt is terveznek vagy hogy lesz, de ahogy a főnök beszélt, valahogy úgy vettem ki a szavaiból, hogy lehetséges még a végén, hogy igaza lesz az én szeszélyes skandinávomnak, és nem csak új apukám lesz hanem kis tesóm is!

Láttatok már nyolc embert kollektíve bőgni? Na nálunk ez történt! Mert hát szegény keményszívű ügyvéd is elkönnyezgette magát, ahogy mi ott bömböltünk meg ölelgettük őket ahányan voltunk.

Meg gondolom a megkönnyebbüléstől is, mert azért halkan megjegyezte nagy sóhajtások közepette, hogy kicsit aggódott az új felállás fogadtatásáról.

Nem kellett volna, mert mind nagyon boldogok vagyunk. Az anyukám megérdemli végre, hogy ennyi év után igazán felhőtlenül örüljön az életnek. Egyszerűen el sem tudom mondani milyen jó érzés látni, a pironkodó anyumat, meg a somolygó jövendő apukámat. Az meg, ha kis tesóm születne, hát el se tudom mondani mennyire elkényeztetnénk és imádnánk!

Szóval fel a fejjel mindenki, mert nem áll meg a világ se 20-nál, se 30-nál, de még 40-nél sem. Bármikor lehet új életet kezdeni, csak bátornak kell lenni és elszántnak.

Furcsa lenne, ha a barátom győzte volna meg anyut. Akkor azt mondanám, bármi is lesz velünk, már ezért megérte vele találkoznom. Már most boldoggá tett, ha az anyu ragyogó arcára nézek. És anyu lazán letagadhat legalább 10 évet, mert még 35-nek se néz, néha a nővéremék barátnőjüknek hiszik, és nagyon jó kondiban van, szóval nem lesz semmi baj, meg figyelünk is majd rá, az biztos!

Valószínűleg azért is gondolta meg magát, mert a főnöke, vagyis most már az új apukám azt mondta, feladja a praxisát, és utánunk jön. Ott is dolgozhat ha akar, de akár nyugdíjazhatja is magát, majd kialakul.

Így még nyugodtabban vágok neki az útnak, mert lassan már mindenkit elviszek, aki fontos itt nekem.

Öcsém vett anyunak valami nyakláncot, amit hordania kell, hogy fia szülessen meg valami holdnaptárt, amivel ki lehet számolni, az optimális fogantatási időt a kisfiúra. Nagyon a szívére venné, ha kislány tesónk születne….:)

Én meg egy zongorát, egy szép öreg nagyon jó állapotban lévő pianínót. Szerelem volt első látásra, és azóta már meg is érkezett és most van egy zeneszobám. Illedelmesen átkopogtam a szemben lakó középkorú házaspárhoz, azt mondták csak bátran, úgy sincs pénzük koncertekre járni. És hát az ő rottweiler kutyájuk is ugat néha. Ezt mondjuk tanúsíthatom!

Felcaflattam a felettem lakóhoz is, ahol egy idős házaspár él, és a férfi sajnos tolókocsiban van. Még könnyezett is örömében, hogy csak játsszak egész nap, mert legalább hallgathatja és addig sem unatkozik. Szóval a szomszédok is rendben vannak.

Én meg arra gondoltam, hogy vasárnap menjünk fel Pestre és vágjunk bele az amerikai életbe. Ezért bepasszírozódtunk a két kocsiba, velem természetesen az öcsi, Kakukk, és a nővérem jött, mert az én kocsimban nem kényelmes hátul 3 utasnak. Viszont a Volvo az 7 személyes. Berongyoltunk egy Dallas benzinkutas étterembe és zabáltunk! Hát, hogy ott mik vannak! Már alig várom, hogy kint éljek, sokat kell majd edzenem, hogy tartsam a mostani csúcsformámat!:) 

Csodás volt minden, és a kislány annyira boldog volt, még ott is felköszöntötték teljesen elfeledkezett magáról és piócaként tapadt az tesómra! Kicsit hisztizett az anyjával, számon kérte, hogy miért nem tervezte meg jobban a születését, de elmagyaráztuk neki, hogy ezen már nem lehet változtatni. Azt nehezményezte, hogy nálunk szinte mindenkinek egyszerre van a szülinapja vagy a névnapja.

Az én névnapom meg a nővérem szülinapja közt két nap van.

Aztán tíz napon belül születtünk anyu, az öcsém barátnője, meg én, és egy hét van az öcsém, a dédi meg a barátom szülinapja közt, ahogy a két barátnőm meg a papám szülinapja között is. Sikerült meggyőznünk, hogy a névnapja viszont jókor van, hiszen abban a hónapban van mindkét tesómé is.:)

Luca végül lehiggadt, aztán csilingelő kacagással felkiáltott, pukiztam egyet!

Öcsém az én kérek elnézést tekintettel pillantott maga köré, a mindenütt fülig vigyorral visszabámuló tömegre.

Vettem neki egy ugráló kötelet, meg magamnak is. A legjobb tornaszer. Olcsó és alaposan megmozgat. Most a földszinten gyakorolunk a lépcsőházban, mert kell majd a sporttagozatos felvételijéhez. Inkább nem megyünk ki…neki sincs kedve, ott lent meg elvagyunk, még a cicák is lesettenkednek. 

És vettem egy felhajtható oldalú pingpongasztalt is.:) Most van egy szép szobám franciaággyal meg rúddal, egy kondiszoba pingpong asztallal meg bordásfallal és egy zeneszoba. Úgy tökéletes ahogy van, hát kivéve a konyhám, és a kondi szobába be kell tömörítenem egy szaunát!

Luca azt kérte tanítsam meg zongorázni,és örülök, mert így rajta gyakorolhatok, hogy tudok-e majd tanítani.

Vettem egy csomó kottát és most gőzerővel nyomom a zongorát, hogy kipipálhassam a következő pontot is a listámról!

A suliban is rendben minden. Nekem is nehéz elhinnem, de azzal kell szembesülnöm, hogy egyre menőbb vagyok a suliban. Teljesen rám szálltak, korra, nemre való tekintet nélkül.

Az a hír terjeng rólam, hogy szilikon melleim vannak, mert a milliomos barátom megcsináltatta. Hát, tény hogy megnőttek rendesen, de a szülésznő barátnőm szerint a gyógyszertől, és a barátom se milliomos…sokkal több annál! De nem osztom meg velük ezeket az infókat. Eleinte még vérszegényen tiltakoztam, de a, „na akkor mutasd, bizonyítsd be”, felszólításoknak eszemben sincs eleget tenni.

Hát legyen csak szilikon, ha ettől boldogabbak!

Irigyelnek, és még a problémáimat is ellenem fordítják. Mert szerintük nem véletlen az, hogy már kétszer kaptam igazgatói engedélyt a hiányzásom meg egyéb problémáim miatt.

Ezekkel szívesen cserélnék, hogy éljék csak át akár melyik napomat a kettő közül. Kíváncsi lennék, vajon még akkor is irigyelnének?

Most ha kimegyek a folyosóra, minden felől mosolyognak és köszönnek. Én meg próbálok láthatatlanná válni a barátnőmmel, akinek végre haza jött az anyukája a kórházból és nagyon bizakodunk, hogy minden jóra fordul!

Még imádkoztam is érte titokban, a dédi megtanított kiskoromban egy csomó imádságra, és ő minden este imádkozik.

A hétvégén igyekszem majd, de nem tudom melyik napra érek ide, ugyan is nem csak a Lucának lesz szülinapja, hanem a pálinkás szomszéd bácsi is 70 éves lesz!

Ebből kifolyólag az egész lépcsőház meghívást kapott hozzájuk, egy lépcsőház partyra. Ott a helyem, nem tudom, lesz-e még alkalmam legközelebb felköszönteni, és mindig olyan kedves meg segítőkész volt velünk! Hívta a barátomat is, de az sanszos lesz!:)

Mindenkit puszilok, Luna

U.i: Ha van kedvetek nézzétek meg! Gondolom ebből rájöttök, hogy nagy terveim vannak az öcsémmel!:)