26. rész - Ki vagy rúgva......

Sziasztok!
Azt hittem a szünetben majd több időm lesz és előbb érkezem, de úgy elröpült ez a nap, hogy csak na! De most már itt vagyok, remélem tetszeni fog!
puszi, nora

Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot.

De a világ szebb, mint az álom.

Kriszti…..

Haza felé kicsit aggodalmaskodva ülök mellette, néha hátrasimogatok Ajax fejére.

Nem szól egy szót se, ami persze tudom, az ő esetében nem jelent semmit, most mégis aggódom. Legalább egy „nemharagszomot” eldobhatna felém.

Félek, hogy kicsit túlléptem a határt, mikor úgy lelkesedtem a gyónásért és küldtem, hogy menj, csak menj.

Akkorát sóhajtok, hogy látom a leheletem az ablaküvegen.

Hát, ha nem hát nem! Én se fogok itt könyörögni, hogy mondjon már valamit…..

-         Mindenki rajtam röhögött. – szólal meg halkan, mintha kihallgatta volna a gondolataimat.

-         Nem is…. – mosolygok magam elé.

-         Igen? És szerinted ki nem is? – emeli meg a hangját,

-         Hát…..- pillantok hátra, - Ajax például nem nevetett.

-         Eeeh, igazad van. – mosolyog az útra.

-         És…..- töröm meg a csendet a fogadalmam ellenére, - mit mondtál az atyának?

-         Hát hallottad nem….meghívtam hozzánk, és jövő héten megyünk motorozni….

-         Nem erre gondoltam. – fújok morcosan

-         Hát mire gondoltál cica? – gonoszkodik.

-         Mit gyóntál az atyának…

-         Az titok nem?

-         Kimi!

-         Egen?

-         Akarsz ma éjjel Ajaxal aludni?

-         Nem! Ajaxon nem tudnám behajtani azt a rengeteg büntető-és hibapontot, amit begyűjtöttél az elmúlt néhány óra folyamán. Ezért fizetned kell….

-         Levonod a fizetésemből?

-         Nem….mert az nem is lesz neked többet.

-         Mi? Kirúgsz? – hát mégis megharagudott?

-         Igen!

Egy pillanatra összezavarodok. Képtelen vagyok válaszolni, csak ülünk, és eléggé hülyén nézhetek magam elé, mert elneveti magát, és a combomra pakolja a tenyerét.

-         Gyónás helyett megbeszéltem az atyáddal, hogy mikor költözöl vissza…mondtam, ne fogadjon kocsit a cuccaidnak, majd én állom a szállítást, ennyivel mégis csak tartozom neked, a kellemes hetekért. Bár te sem panaszkodhatsz, egy csomó élményben volt részed, világot láttál, utaztál…… de úriember vagyok, segítek haza cuccolni.

-         Tényleg az vagy…..

-         Mi?

-         Hát úriember! Ugyan ki is merné ezt kétségbe vonni. ……és az atya, mit szólt hozzá? – kérdem rövid hallgatás után.

-         Miután meggyóntam, hogy még nős vagyok, azt nem követelhette, hogy vegyelek el….

-         Sosem mondana ilyent…. – reszkírozok meg egy pillantást.

-         Nem?

-         Nem!

-         És én szerinted mondanék ilyeneket? Látom, nagyon elkomorodtál….

-         Veled kapcsolatban sosem tudhatja az ember…..

-         Hát pedig jobb lenne, ha tudnád cica. – simogat végig a combomon.

-         Akkor?

-         Mi akkor? –tetteti a hülyét.

-         Nem rúgtál ki?

-         De igen!

-         Mi?

-         Nem dolgozhatsz többet nekem, mert velem fogsz élni….. Nem akarom, hogy elvedd a munkát és a lehetőséget mástól. Te már nem vagy rászorulva, hogy dolgozz.

-         És akkor én miből fogok élni? – meredek rá feledve az iménti vidámságot.

-         Belőlem cica. – pillant rám vigyorogva, aztán visszavesz, mert látja, hogy egyáltalán nem osztozom az örömében. – Figyelj, kapsz egy bankkártyát, és arról annyit költesz, amennyit csak akarsz….

-         …. de nem akarom!

-         Pedig kénytelen leszel elfogadni! Keresünk egy tanfolyamot, amit akár online végezhetsz, vagy kijár hozzád egy tanár.

-         Miért?

-         Mert ha velem jössz, nem tudsz bejárni az előadásokra.

-         De hova járok veled?

-         A világba cica.

-         És milyen tanfolyam….? –hápogok. - De hát mit műveltetek ti a hátam mögött?

-         Látod cica, ilyen, ha visszanyal a fagyi. Megbeszéltem az atyával, hogy beíratunk egy kertészeti suliba. Magántanuló leszel, így gyorsabban elvégzed, és kapsz tőlem egy virágboltot, vagy egy kertészetet. Mit szeretnél?

-         Friss levegőt és egy pohár vizet!

-         Kriszti!

-         Mi….hát, hogy gondoltátok, hogy csak így kész tények elé állítotok?

-         Oké, akkor vegyük sorba. Mi a bajod velem?

-         Semmi….

-         Akarsz velem élni?

-         Igen….

-         Akarsz tanulni?

-         Igen…..

-         Akarsz egy saját vállalkozást, amiből eltudod tartani magad, meg azt a fene nagy büszkeséged?

-         Igen…..

-         Akkor meg mi a baj? – csapkodja idegbeteg módjára a kormányt.

Tényleg mi is?

-         Nem tudom….. – makogom. – Csak túl gyorsan jött, és túl gyorsan döntesz helyettem…

-         Nem helyetted cica. Semmi olyant nem tettem, amit te ne akarnál. Egyáltalán nem kellene dolgoznod soha, de tudom, hogy neked ez fontos, ezért kitaláltuk az atyáddal, hogy mit is csinálhatnál. És mivel te csak halogatod, meg Ajaxra fogod, majd én lépek helyetted.

Ha akarod és, hogy megnyugtasd, azt a fene nagy önérzeted, idővel visszafizetheted a vállalkozásod árát. Hidd el, lesz miből, ha az emberek megtudják, hogy Raikkönen kedvese kertészetet nyitott, és néha ő is felbukkan egy ásóval a kezében, annyi tuját fogsz eladni, hogy annyiból elérnénk a Holdig. Lesz egy ügyes üzleted, vagy kertészeted a házunk közelében, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

-         Hehe….már azt hittem komolyan beszélsz. – vidulok fel.

-         Ennél komolyabb már nem is lehetnék. – kanyarodik a feljáró elé.

Nem foglalkozik többet velem. Megnyomja a kapu meg a garázs távirányítóját, és szépen begördülünk a sötétbe. Nem kapcsol fényt, ahogy leparkíroz áthajol, és a számat keresi.

-         Mikor dugtalak meg utoljára? –vált témát nagy hirtelen.

-         Dél körül…..

-         És most mennyi van?

-         Este felé…..

-         Akkor sürgősen pótolnunk kell az elmaradást. – száll ki a kocsiból. Kiengedi Ajaxot, aztán értem nyúl, és a kocsinak támaszt. – Mit gondolsz a kocsi szexről?

-         Mi?

-         Mondtam, hogy mindent kipróbálunk….esetünkben itt a hátsó ülést…

-         Heh, én meg azt hittem már jó is volt neked. Akkor a tejszíntől ragad a slicced?

-         Te nagyszájú boszorkány most menekülj. – kezd üldözni, mert visongva rohanok a házba sikeresen átesve az örömködő senor Sangrián.

Kimi….

-      Ma valami újat tanulunk.

-      Még van mit tanulnom? – akad el a hangja a csókjaimtól.

-      Ha nem lenne rám sértő, azt mondanám, még semmit se tudsz a szexről, de ez így ebben a formában pontosan már nem igaz…. – veszek egy mély levegőt, mert a szemtelen nőszemély megmarkolja a farkam és tesz rajta, egyfajta erős és egyben simogató mozdulatot, amitől hirtelen megemelkedik a pulzusszámom, kikerekedik a szemem, és kibicsaklik a hangom úgy, hogy köszörülnöm kell.

-      Mit találtál? – nyögöm.

-      Hm, - biggyeszti le a szép száját, - semmi…..említésre méltót…..csak egy kis apróság….

-      Micsoda!! Ez neked apróság? Hát majd adok én neked ezzel mindjárt, meglátjuk, hogy fogsz nyögdécselni, meg sikoltozni..

-      …a rémülettől?

-      A boldogságtól… - rántom magamra. – Na, nagyszájú lány akkor ma cserélünk, te leszel a főnök.

-      Jó! Verjelek el….

-      Kérdés, hogy hol akarsz verni…- vágok közbe vigyorogva.

-       ….vagy küldjelek ki mosogatni? – folytatja zavartalanul.

-      Én verlek el mindjárt a farkammal, amilyen kanos vagyok. – fektetem magam mellé és elborítom a nyakát apró csókok ezreivel.

Lassan haladok lefelé, a melleinél elidőzök. Hallom az elakadó lélegzetét keze a hajamba túr kéjesen megrándul a szám játékától. Egyre felszabadultabb, és egyre jobban élvezi. Jól van ez így. Megindulok lefelé, végig puszilgatom a hasát a köldökét, és még tovább megyek.

A testjátékán érzem, ahogy érzékeli a veszélyt. Új helyzet, fokozatosan merevedik le, válik az egész teste éberré. Nem ellenkezik látványosan, nem zárja össze a combját mint eddig, csak megfeszül a karomban. Nem törődöm semmivel, tovább haladok, és apró csókokkal borítom, a forró megremegő bőrét. Előbb a combját puszilom, lassan centiről centire haladva, míg rácsókolok a szeméremdombjára. Nem érdekel, hogy fent megnyikkan, lassan kezdem izgatni a nyelvemmel, kezeimmel pedig a testét simogatom mindenütt. Tudom, hogy mit csinálok, és ő pontosan úgy reagál a nyelvem játékára, ahogy várom. Teste megrándul, kezeivel belemarkol a lepedőbe, combjaiban megfeszülnek az izmok, és egyre hevesebben kapkodja a levegőt. Egy pillanatra leállok, hogy még jobban elnyújtsam neki, aztán visszatérek a testéhez. Nem csak a nyelvemmel izgatom, kicsit megszívom, hogy vákuumot képezzek a számmal, és ezzel azonnali hatást érek el. Felsikolt, ujjai a takarót marcangolják, teste pedig rángatózva élvez a kezeim közt. Mosolyogva figyelem, nincs jobb érzés egy férfinak, mint látni az elégedett lihegő nőt, az általad okozott gyönyör alatt.

Hagyok neki időt, hogy magához térjen. Egy új élmény, még nem volt ilyen, és úgy tűnik, tökéletesre sikerült, mosolygok a melleit csókolgatva. Finoman akarok a combjai közé feküdni, mikor legnagyobb meglepetésemre, ellenállásba ütközöm.

Meglepve pillantok az arcába, egy röpke pillanatra magára hagyva a formás kis melleit.

-      Mi a baj….

-      Sem…semmi….

-      Akkor?

-      Sze…szeretném ha neked is jó lenne…..

-      Hát épp azon vagyok, ha beengedsz. –mosolygok a pirosra gyúlt lihegő arcán.

Olyan szép így, és elégedett.

-      De…úgy szeretném….ahogy te is nekem.

-      Biztos cica?

-      Azt….azt hiszem….

-      Jó, akkor cseréljünk helyet….gyere.

-      Nem…nem nevetsz ki, ha ügyetlen leszek? – néz félénken a szemembe valahonnan, a hasam tájékáról.

-      Eeeh,…biztos lehetsz, hogy nem. Már most kész vagyok mindjárt, pedig még a közelébe se vagy. – szedem kicsit gyorsabban a levegőt.

Még lejjebb csusszan, pontosan úgy, ahogy az imént tettem. A bőröm minden centiméterét csókokkal borítja, és nekem egyre jobban ágaskodik mindenem, a forró leheletétől.

-      Szólok…. mielőtt elmegyek? – nyögöm rekedten.

-      Mi? – emeli rám értetlen pillantását.

-      Mielőtt elélvezek… - sóhajtozom.

-      Én se szóltam…

-       Nem akarom a szádba, ha te nem akarod.

-      De akarom…..az is te vagy…és én így szeretlek….ahogy vagy…..- hajol vissza fölém.

Lassan enged a szájába. A nyelve csiklandozva izgat, a forró szája az őrületbe kerget. Nem tudom, hogy utána olvasott-e, vagy ösztönösen teszi amit kell, de nem tart sokáig, bárhogy is próbálom elnyújtani az édes kielégülést. Valószínűleg nincs tisztában az imént kimondott szavainak rám gyakorolt hatásával, és a forró szájában fürgén csiklandozó nyelvének együttes erejétől.

Belemarkolok a lepedőbe, a testem összerándul, és hörögve élvezek a szájába.

Egy pillanatig lihegve fekszem, míg testem minden porcikájába lüktetve robban be, az endorfin. Aztán érte nyúlok, és magamra húzom.

Átölelve tartom, még mindig lihegek, és akaratlanul meg-meg rándulok az iménti adrenalin bombától. Csak bámulom az arcát ő meg az enyémet.

Némán faggatom, őt, a jövőt, a sorsot.

Egy ideje már nem hiszek a boldogságban. Élj meg minden napot úgy, hogy ne hagyj benne semmit, és a lehető legtöbbet hozd ki belőle. Ennyi, és ez rendben is van. Ebben hiszek. Legyen szex, vagy sport, esetleg egy jó lazulás, de még egy alvás is lehet, osztályon felüli. Ezek a dolgok tökélyre fejleszthetők. Szeretem az életet, szeretek szórakozni, nem bírom az unatkozást és a semmittevést.

Akár a póker vagy a motorozás vagy télen a hó mobil meg a snowboard.  Bármi belefér a tökéletes életfilozófiámba, de a tökéletes nővel tökéletes kapcsolat, az nem. És most itt van….legalább is nagyon úgy fest a helyzet. Nem kerestem, csak úgy belebotlottam, vagyis jól fejbe vágott, mosolyodom el. És azzal az ütővel saját magát is a fejembe verte. Azóta itt van, előbb csak egy aprócska furcsaságként, mostanra úgy kinőtte magát, hogy róla szól az életem. Rezzenéstelen arccal nézem, pislogás nélkül, talán már percek óta.

A hangjára eszmélek, lehet, hogy már többször is szólt.

Kriszti…..

-      Igen? – billenti felém a fejét.

-      Beszélnünk kellene…

-      Beszéljünk….

Hallgatok és keresgélem a szavakat. Ez így nem lesz jó, legalább kérdezne rá, legalább annyira könnyítené meg a helyzetemet.

-      Eeeh, nem sok mindent mondtál….- vigyorog.

Csak mérsékelten viszonozom a mosolyát, ezért abbahagyja végre, a szívdobogtatóan tiszta, kitágult szemmel való, zavarba ejtő bámulást.

Fölém, könyököl, kisimogat egy tincset az arcomból, és halvány, szája sarkában játszó mosollyal, figyelmesen nézeget.

-      Mondjad cica….mi a baj? Az iskola?

-      Nem…..

-      Akkor…..az atyákkal…..paraszt voltam?

-      Dehogy….. aranyos voltál. Ha láttad volna a képed, ahogy gyónni indultál. Soha nem fogom elfelejteni. – kuncogok fel.

-      Ha nem hagyod azonnal abba, jön a második büntető felvonás, és akkor nem tudom meg, hogy mi a bajod, pedig látom, hogy nyomja valami a szívedet. Halljam?

-      Hát…ez a szex. – nyögök.

-      Mi van vele? Neked nem jó? – olvad le a mosoly az arcáról.

-      Jaj dehogy nem. El se tudtam képzelni, hogy van dolog, ami ennyire csodás lehet, mint veled szeretkezni. A testedet érezni, az illatod, és bele fulladni a csókjaidba…..csodálatos.

-      Akkor?

-      Hát tudod…nekem, úgy igazából, te vagy az első…

-      Tudom….és ajánlom, hogy az utolsó is legyek. – terül megint szét rajta a vigyor.

Muszáj vele mosolyognom. Annyira bolond tud lenni, közben meg kívülről olyan ijesztőek ezek a Hasky szemek.

-      Szóval…..? – néz figyelmesen.

-      Én nem szedek semmiféle fogamzásgátlót. – nyögöm ki egy szuszra.

-      És…..? – néz továbbra is felemelt szemöldökkel.

-      És azt gondoltam….talán te azt hiszed, hogy védekezem…..mert, hogy te nem teszed.

-      Szeretnéd, ha védekeznék cica?

-      Nem…nem tudom…. Én csak attól tartottam, te gondolod, hogy én igen, és ezért nem teszel semmit. És nem akarom, hogy esetleg gond legyen köztünk ezért.

-      Milyen gond cica? – kínoz tovább.

-      Hát….hogy esetleg terhes leszek… - nyögöm ki fülig pirulva.

-      És ez neked probléma lenne?

-      Mi? Hát…neked nem? – makogok. – Úgy értem te gyereket szeretnél tőlem?

-      Ha nem tőled szeretném, nem veled feküdnék itt. Ez elég egyértelmű nem?

-      De….azt hiszem..

-      Cica….én azt hittem te nem akarsz védekezni.

-      Mi?

-      Mert hogy olyan istenfélő vagy és tudom, hogy a gyermekáldás Isten akarata. Valamit hallottam erről, hogy a papok nem szeretik a fogamzásgátlást és tiltakoznak az abortusz ellen. Azt gondoltam te is így gondolkozol….és azzal, hogy odaadtad magad nekem…..miközben tudod, hogy nős vagyok még….szóval, hogy szeretnél gyereket….tőlem….,hogy kész vagy rá. Vagy nem?

-      Ha valakitől ebben az életben gyereket szeretnék, az csak te lehetsz Kimi. Csak úgy értem, olyan hirtelen ez az egész….vagy szerinted nem?

-      Nem….. Szerinted miért az? Azért vagyunk itt, és így, mert most jött el az ideje.

Komolyan mondom egyre kínosabb ez az egész. Így ahogy kérdezget, annyira egyszerűnek tűnik mindent.

Szeretem? Igen! Akarok gyereket? Igen! Tőle? Igen! Akkor meg? Tényleg, akkor meg?

-      Hát talán….meg kellene jobban ismernünk egymást….nem?

-      Én ismerlek cica….és magamat is. Nekem egy nap elég volt arra, hogy megismerjelek és rájöjjek, te vagy nekem a lehetőség…. Na akkor, most én leszek falusi… Érzel irántam valamit?

-      Mi?....Ja, ..hát persze. – dadogok.

-      És mit?

-      Mi? ….De hát,… hogy kérdezhetsz ilyent? – zavarodok meg egyre jobban.

-      Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Mit érzel irántam cica?

-      Azt hogy szeretlek! – adom meg magam lehunyt szemmel, és lángoló arccal tűröm, hogy megcsókoljon.

-      Akkor mi a gond a gyerekkel? – suttogja a számnak.

-      Részemről semmi….csak benned nem voltam biztos.

-      Elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mit csinálok. És nem gondoltam azt, hogy egy ima majd segíthet. Akarlak téged….veled akarok élni és megöregedni,…. és legalább egy gyereket szeretnék, ami te meg én, és majd megszépíti a napjainkat. Bízzuk Istenre a dolgot, jó?

Ha te is akarod, abbahagyok mindent, és csak mi leszünk….arra gondoltam veszek egy szigetet, ahova más nem jöhet. Ott aztán tehetünk, amit csak akarunk, senki nem zavar meg. Szeretnéd cica?

-      Igen….

-      Akkor – hajol a számra és fekszik rám, - itt az ideje, hogy tegyünk ezért valamit.

Másnap

-      Be kell mennem Zürichbe. Velem jössz? – teszi le a kévés csészéjét és néz elégedetten végig az üres tányérján.

-      Miért?

-      Interjút kell adnom….ez olyan PR-os baromság. Meg itt lesz egy finn tv stáb is. Kivettek egy szállodai szobát és ott lesz az interjú. Ha van kedved, eljöhetnél…

-      Inkább nem….nem szeretném, ha meglátnának veled.

-      Szégyellsz?

-      Kellene?

-      Szemtelen vagy háztartási alkalmazott, itt az ideje, hogy alaposan ellássam a bajodat.

-      Már nem is vagyok az alkalmazottad, és majd jól feljelentelek a munkaügyi bíróságon.

-      Igazad van! Már nem vagy az alkalmazottam, csak a titkos szeretőm, úgy, hogy most jogomban áll jól elfenekelni téged!

-      De nem áll jogodba!

-      Attól még megteszem! – vigyorog nagyon ígéretesen.

-      Hát most nem arra a PR-ra mész? – kezdek letolatni a székről.

-      Előtte még szakítok egy picike időt a nevelésre.

-      Csak egy picikét? Akkor inkább neki se állj.

-      Késő, - pillant a nadrágjára. - Már állok. És mi az, hogy ha kevés az időm, akkor semmi? Egy gyors numera felüdülés….

-      …..egy elnyújtott, meg élvezet. – vigyorog.

-      Te komolyan a fejemre nősz. Mi lesz 10 év múlva?

-      Ne szaladj annyira előre.

-      Melletted újra merek tervezni….és szívesen eltöltenék veled, ennél sokkal többet is. Asszem meg kell majd néhány dolgot beszélnünk.

-      Hú, ez nem hangzik túl jól,. ….szakítani akarsz?

-      Ezt a szót örökre felejtsd el, ha nem akarod a piros tenyerem lenyomatát napokig hordani, a fenekeden.

-      Hát ez most nagyon elgondolkoztatott. Nyomós érv….

-      Eeeh, én tudok enném még nyomósabbat…...gyere csak ide…...

-      És ha nem?

-      Úgy is megleszel,…. – vigyorog, - méghozzá nagyon!

-      Jaj, jaj, segítség! – kiabálok idétlen hangon és nekiiramodok, hogy aztán néhány futólépés után átugorjak a peckesen igyekvő senor Sangrián, és belerohanjak a kanyarodó Markba, és alaposan összefejeljük. Ő hátra tántorodik, én fenékre ülnék, ha Kimi nem kap el.

-      Mi a fasz van…..te kirakattad a váróterem táblát a házra? – mered rám vigyorogva. – Vagy ide minden hajléktalant?

-      Csak bámulom eltátott szájjal nem értem hirtelen.

-      Már nem csak a kölyök sétál be hívatlanul?......Jól vagy cica? – pátyolgat.

-      Inkább a „Bolondokháza megtelt”-et kellene….kivétel csak rendkívül súlyos esetekben, visszafordíthatatlan agyi elváltozás esetén – morog Mark vigyorogva. – Látom, már elkezdted a bemelegítő futást…..akkor innen folytatjuk. – vált sátánira az a mosolya, míg szegény Kimi arcáról, erősen kezd foszladozni.

Hát akkor most ennyi lenne!

Én már nem is reménykedem semmibe, mert ezt az utolsó részt háromszor is letiltotta mire hajlandó volt kitenni, és valahogy nem úgy ahogy kellene!:(

No, de sebaj!

Azért talán eltudjátok, és el is fogjátok olvasni!

Jó szórakozást, és nagyon jó pihenést ebben a kellemes időben!

Itt felénk legalább is remek, reggel megint láttam egy csodás szivárványt!

Ami azért is fura mert asszem inkább nyári dolog, viszont nyáron egyet se láttam!

Akkor jó olvasást ás várok ám valami jelzés félét is, most nem lehettek fáradtak!:)

puszi, mindenkinek 

nora

-