9. rész - Születésnap Ki itt......Ki ott....

„Gyémántot nem lehet csiszolni súrlódás nélkül,

Az ember sem válik tökéletessé

Megpróbáltatások nélkül”

Kimi….

Seb addig ügyeskedik, míg kikövetel magának, egy indulás előtti, szülinapi puszit. Az meg odacuppant nevetve a vigyori képére. A nagy ölelgetés közepette, a németnek sikerül az ölembe löknie a könyökével a kávém. Jó, hogy már kihűlt, és nem égette le a tököm.

Persze a lány rögtön rohan a törlőruhával, de a nadrágom nem akarja letörölgetni.

Sürgetem az indulást. A macskaszemű, a garázsig kísér minket. A megdicsőült senor Sangria a lábainál dörgölődzik. Seb visszafordulva integet, aztán a lehúzott ablakból is legyezget. A lány csak vigyorog, tetszik neki a német lelkesedése.

-    Húzd már fel, minek megy a légkondi?

-    Állati jópofa ez a csaj! Hogy jutott eszedbe alkalmazni? – faggat, és nem hajlandó észre venni, hogy szar kedvem van.

-    Nem tudom, menyire volt jó ötlet… - morgok.

-    Hát, ha nem kell, én szívesen átveszem tőled.

-    Mi van? – kapom rá a fejem. Nem figyeltem még otthon jártak a gondolataim.

-  Mondom, ha elküldöd, ne aggódj miatta, én szívesen alkalmazom.

-    Minek?

-    Hazahozom a kutyám anyáméktól.

-    Már félrebeszélsz, pedig még nem is ittál…

-  Miért? Inkább ő kotorásszon a dolgaim közt, mint egy idegen, a takarítócégtől. Benne legalább megbíznék.

-    Mert annyira ismered, mi? – vigyorgok gúnyosan. - Inkább békülj ki Hannával, vidd haza, had kotorásszon ő nálad… - tanácsolom, de nem figyel.

-    Elég őszintének tűnt, ahogy beszélgettünk. Megmondja a véleményét….olyan, mint te.

-    Te átjársz, ha nem vagyok itthon? – hüledezem.

-    Nem én voltam, Krisztit vittem magamhoz….különben is, egy rakás haverod jár ide, ha nem vagy itthon. Vagy én nem vagyok a barátod?

-    De azok nőkkel jönnek….

-   Minek hoznék, van itt nő – vigyorog rám – nem is akár milyen.

-    Tudtad, hogy veled egyidős? – pillantok rá kíváncsian.

-    Igen? Azt hittem fiatalabb….. Egy évbe születtünk? – néz vissza.

-    Nem, egy napon!

-    Mi van? – nyögi.

-    Ő is szombaton lesz 23.

-    És ezt csak most mondod? – háborog.

-    Hát mi vagyok én az anyád? – dühöngök, de belül fülig ér a szám.

-    Ha visszajövök azonnal felköszöntöm.

-    Azt mondtad, nem jössz haza a futam előtt.

-    Hát…..lehet, hogy mégis beszúrok egy visszautat. Kriszti kedvéért….. – vigyorog rám.

-    Eeh, hallgass már! – nyögök fel. Mi az, hogy Kriszti? Tele a tököm vele, meg amúgy is.

Kriszti….

Este, miután elmentek, ezerrel feküdtem a takarításnak, mert teljesen felborítja a beosztásom, hogy itthon van.  Minden napra egy szintem van. Hétfőn emelet, kedd pince meg alagsor, szerda uszoda garázs, péntek kinti kerítés és a kert. De most, állandóan szedegetem utána a szétdobált cuccait.

Majdnem éjfélig takarítottam, akkor ledobtam magamról mindent, és a viháncoló kutyával belecsobbantam a medencébe. 

Úszni tanulok, méghozzá egyedül. Hát ugye, nem a megfelelő ütemben haladok, nem leszek egy Egerszegi sajna, csak a keresztnevünk stimmel, a tehetségünk messze nem. Eszeveszetten mell tempózok a medence széle mellett, és ha elfáradok, egyszerűen csak kinyúlok és megkapaszkodom. Más úszás nem is megy, csak a mell.

Ajax mellettem tapossa a vizet, neki határozottabban jobb a vízfekvése.

A távozó férfiakon elmélkedem.

Nem említettem meg Sebnek, hogy egyszerre születtünk, mert a főnök eléggé szikrázó pillantásokkal méregette a közvetlenségét. Nyilván nem tetszik neki, hogy a barátja barátkozik a személyzettel.

Ez a Vettel fiú, sokkal kedvesebb és vidámabb nála. Nem érezteti velem a társadalmi különbséget. A háza után ítélve, ő sem a szegények szomorú többségét szaporítja. Mindig vigyorog, a másik meg meregeti a szemeit pislogás nélkül, sóhajtok. Micsoda jéghideg szemek….. ! Tiszták akár a gyémánt! A faluba volt egy férfi Husky kutyákat tenyésztett. Hozzánk járt száraz tésztáért, és gyakran megengedte, hogy bemenjek hozzájuk és megszeretgéljem a kiskutyákat. Dagadt kis szőrgombócok voltak, pontosan ilyen világító szemekkel. Ákos bácsi szerint a farkasok leszármazottjai, és a farkasoknak van ilyen jéghideg tekintetük. Az én főnököm is az.

Egy jéghideg pillantású ragadozó jégcsap!

Nem láttam fél évig, most meg napok óta itthon ül, bámul maga elé vagy rám, de egy szót se szól, és ezzel az őrületbe kerget. Félek tőle, olyan mintha be lenne drogozva. Seb azt mesélte, állandóan ellenőrzik őket, egyszer még a lakására is kijöttek ennek a Kiminek, és itt végeztek nála drogtesztet, tehát a kábulat kizárva. Csak tudnám, akkor minek bámul. Ha a közelébe megyek fázom, lehűl körülötte a levegő.

Seb azt mesélte róla finn, és imádja a havat. Én is szeretem, olyankor nem nincs sok munka, lehetett pihenni, meg nagyokat beszélgetni. A tél, az jó! Jól fel kell öltöznöd, hogy ne fázz, de a meleg ellen nincs mit tenni a földeken.

-    Eeh, induljunk már! – szólok Ajaxra. – Jézusom! – torpanok meg és bámulok a tanácstalanul farkat csóváló kutyára, mert nekem kocogott hátulról az imént. – Nem elég, hogy ábrándozom a gazdádról, még úgy is beszélek….ráadásul Jézus nevét veszem a számra feleslegesen. Most még gyónhatok – törlöm egy törölközővel a bundáját. – Ez is miatta van!

Július 3…..

Fújtatva érkezem a kocsinál várakozó Fritzhez. Megölelem, leszedem Ajax szájkosarát, és már robogunk is.

-    Hoztam halászlét – mosolygok – neked is jut, sokat csináltam.

Fritz magasabb fokozatra kapcsol, és elégedett arccal nyomja a gázpedált.

Az atya kitette a templomajtó kopogtatójára az „Elfoglalt, csak indokolt esetben!” táblát. Annyira édesek!

Otthon mindenki felsorakozva vár, Lotte egy hatalmas tortával egyensúlyoz. Gesztenyés csoki öntettel a tetején, körben rengeteg töltött mogyorós rúddal.

Lotte egy tortavirtuóz! Imádom a gesztenyés, meg a mogyorós dolgokat.

A kertünkben, mogyoróbokrok voltak végig a kerítés mellett, mert azt nem lopták el. Eléjük kerültek a ribizlik. A ház végében egy hatalmas gesztenyefa fogta fel a szelet. Mindig azon ücsörögtem a cinkéket lesve, ősszel meg összegyűjtöttük a gubacsos termését, ami csak úgy verte a tetőt, ha a szélben lepottyant. A nagyi isteni gesztenyepüréket készített, de a gesztenyekrém levest is szerettem.

Ajándékot is kapok tőlük. Az atyától egy cicás, Lottétól egy hörcsögös 3D pólót. Nem láttam még ilyent, tényleg olyan mintha kilógna a höri orrocskája. Imádtam!

 

-    Mert olyan bohókásan öltözöl te lány. Az atya meglátta a neten, és rögtön tudtuk, ezt neked találták ki - nevetgél Lotte.

Fritz is odasompolyog egy csomaggal. Felsikkantok! Egy Ajaxos bögre!

-         -    Látod kutyus? – mutatom az érdeklődő ebnek. – Ezentúl belőled iszom!

A vacsoránál, már az új hörcsögös pólómban feszítek. Miseborral koccintottunk, mindjárt megvolt a feloldozás is.

Az atyáékat felettébb érdekli az új főnököm.

-    Na és milyen? – faggat Lotte.

-    Nem olyan, mint gondoltam – rázom a fejem.

-    Miért?

-    Túl fiatal, és veszettül jóképű. Azt hittem, egy öregúr lesz, de ez, ahogy káromkodik, nem úr és cseppet, se nem öreg.

-    Tetszik neked lányom? – komorodik el az atya.

-    Soha életemben nem láttam még csak hasonlót se….talán az a színész a fiatalabb filmjeiben…a Brad Pitt hasonlít rá.

-         -    Szerintem meg a focista….az a Beken. – vág közbe Fritz.

-    Te utána néztél? – mered rá az atya.

- Engedelmével Endre atya…..csak az aggodalom hajtott, tudni akartam, hova megy ez a lány.

-    És miket írnak róla?

-    Ne akarja tudni atya.

-    Annyira nem lehet rémes – győzködi saját magát.

-    De igen…..

-    Lányom? – fordul felém. – Milyen ez a fiatalember?

-    Velem, vagy úgy általában.

-    Van különbség? – rántja fel a szemöldökét.

-    Nincs – biggyesztem le a szám. - Ez nyűgös reggel, aztán estig morog, és undok egész nap! – mosolygok lágyan.

-    Akkor min vigyorogsz így? – firtatja.

-    Mert olyan jól áll neki – sóhajtok.

-   Lányom – fészkelődik idegesen – ugye tudod, hogy az ilyen gazdag fiatalemberek, nem szoktak komoly kapcsolatba kezdeni, egy ilyen egyszerű lánnyal, mint te.

-          -   Tudom Endre atya – nézek rá nyílt tekintettel. – Észre se vesz, mint nőt – pirulok el. – Csak a házvezetőnőjét látja bennem, aki jól bánik a kutyájával, és rendben tartja a házát. Nem közeledett felém tisztességtelenül, még egy félreérthető mozdulata, vagy szava se volt. Egy gyönyörű nő jött hozzá – sóhajtok. – Olyan autóval, aminek az árából, eléldegélnék egész hátralevő életemben. Nem kell féltenie atyám, tudok magamra vigyázni.

-  Tudom én azt te lány……csak az ilyen jóképű, gazdag fiatalemberek, néha megszédítik a lányok fejét. Nincs ebben semmi rossz, de te túl tapasztalatlan vagy hozzá, ő meg nagyon is sokat élt. Mit mondtál mennyi idős?

-    Elmúlt 30. Az apám lehetne? – nevetek szemtelenül. - Úgy hívom magamba a jégcsap! Mert olyan, kívül, belül hideg. A szeme olyan világos….szerintem, világít a sötétben, és úgy mered az emberre, mint egy hal - bámulok át a tányérjába. - És gyönyörű, hosszú szőke haja van, akár a búzakalászok a nyári napsütésben a mezőn, úgy aranylik. Nem beszél, csak bámul maga elé egész nap, de ha elmosolyodik, hát az valami csodaszép! Csak halványan egyik felét húzza mosolyra a szájának, és olyankor kisüt még a nap is! – lelkendezek. - Olyan vastag nyaka van, mint egy bikának, a szája meg vékony. Ő is vékony, mégis nagyon izmos….főleg a háta. Jár hozzá valami gyúró. Képzelje atya, engem is meg akart masszírozni. Inkább bezárkóztam a szobámba.

Azt nem említem meg, hogy meztelen gondolta, így sem okozok osztatlan sikert a lelkesedésemmel.

-    Elég alaposan lefestetted – jegyzi meg Lotte. Ahhoz képest, hogy nem érdekel……

-    Isteni ez a halászlé! – oltja a tüzet Fritz.

- Köszönöm! – érintem meg a kezét, az asztalon egy pillanatra. – Ha otthon van, neki is főzök – mesélek tovább. - Persze szabadon, svájciasra fordítom az ételek nevét. A gomba pörkölt, tejszínes gombamártás lett, a halászlé meg halleves. Neki is ízlik, bár a levest kicsit erősnek találta.

-    Pedig ez így tökéletes! – hajol a merőkanállal a tál fölé még egyszer az atya.

Kimi…..

Mire megérkezünk, már teltház van a hajómon. Seb szülei, és az öccse is eljöttek, pedig igyekeztem nyomatékosan sejtetni, hogy korhatáros buli lesz…..hát magukra vessenek. Ráadásul, itt van a csodálatos Hanna is, ebből baj lesz!

Amúgy is nagy partit akartam adni a fiatalúrnak. Megérdemli, rendes srác. Néha kicsit hisztizik, de 23 éves koromban, ennél sokkal több őrültséget műveltem, és itt nem csak a részeges fotókra, meg videókra gondolok. Egyszer, egy Mercedes bemutatón, a több milliós autó, lökhárítóján nyitottam ki a söröm. Szegény szervező csak nyögdécselni tudott, hogy Kimi ne….Kimi ne csináld kérlek. Tényleg nem kellett volna, felesleges arcoskodás volt.

Máskor meg akrobata mutatványokkal szórakoztattam a személyzetet, a repülőhöz vezető rövidke szakaszon, a szállító busz korlátján, nem teljesen józan állapotban. Akkor még Ron volt a csapatfőnököm, és nem arattam osztatlan sikert nála a rúd táncommal.

Gyűlöltem a rendmániáját. Ha valaki eltüsszentette magát a repülőjén, már rohant a légfrissítővel. Inkább másik géppel jártam. Fura de most nálam is ilyen patika rend van…..

Hozzám képest ez itt egy aranygyermek. Kedves mindenkihez és közvetlen.

No és itt a baj! Még, hogy haza mész? Azt ugyan nem Sebike. Olyan partyban lesz részed, hogy talán szerdára fogod magad annyira összeszedni, hogy elutazhass a következő versenyed helyszínére.

Hova is? Érdekes, hogy pont Magyarországra megy, én meg haza. Egyszerre lesz futamunk. Aztán sose tudjuk előre, mikor futunk megint össze.

Hatalmas üdvrivalgás fogad minket. Már a feljárón megöntözik pezsgővel.

Csak somolygok. Nem tud a bérelt lányokról, a tortába bujtatott táncosnőről, akinek le kell nyalnia, a meztelen ünnepeltről, egy doboz tejszínhabot. Se a tűzijátékról, a topless DJ lányról, és a pezsgőszökőkútról, és a zenész barátaim ingyen koncertjéről.

Karton számra rendeltem a vodkát, a sört meg a pezsgőt. És van egy topless mixer lány is nyuszi fülekbe öltözve. Másba nem is nagyon….. – ugrik fülig a szám.

Annyira izgatta, mikor elmeséltem az első találkozásunkat Krisztivel, hogy meztelen volt. Most kap tőlem néhány profit, tökéletesre feltöltve mindenütt, ahol kell…

Hát Sebi…… boldog születésnapot!

Az egész hajó fényárba fürdik, és már most dübörög rajta a zene…..

Kriszti…

Meglepett arccal emelkedem fel és lesek a képernyőre. Ki jöhet ilyen késő este?

-    Igen?

- Hahó, szia! – vigyorog egy férfi. – Vettel vagyok, a szomszéd. Már találkoztunk! Tudod, tollas, bifsztek…..

-    Persze, hogy emlékszem rád – biztosítom - …..Kimi nincs még itthon.

-    Tudom…..hozzád jöttem.

-    Hozzám? – csodálkozom.

-  Beengedsz? Békével jöttem – nevet fel, a másik kopaszt idézve.

Nagyot sóhajtva nyomom meg a gombot, és Ajax kíséretében elé sétálok.

- Szia! – áll széles vigyorral előttem. – Most jöttem Magyarországról….és Kimi említette meg te is, hogy onnan származol, igaz?

-    Igen…..

-  Nézd….ezt neked hoztam – nyújt át egy dobozt – a magyarok esküdöztek, hogy ez a ti nemzeti sütitek. Boldog születésnapot! – nyújtja felém.

A meglepetéstől, egy szó se hagyja el az ajkam. Teljesen megkukultam. Némán átveszem a csomagot, és leveszem a tetejét. El se akarom hinni!

-    Rétes! - sikkantok fel. – Mákos rétes?

-    Szereted? – aggodalmaskodik.

-    Imádom! Nem ettem mákot, mióta itt élek kint.

Nem sokat teketóriázok, kikapok egy szeletet, és beleharapok. Nyammogva eszegetem, úgy a felénél rádöbbenek, illene megkínálnom. Felé tartom a dobozt. Nevetve hárít.

-    Már ne haragudj, de rohadt gusztustalan. Tényleg jó?

-    Imádom……hogy jutott eszedbe?

-  Kimi említette, hogy most volt a szülinapod. Gondoltam hozok valami hazait. Azért – veszi elő a másik kezét is, egy csinos masnis konyakos meggyel – hoztam bonbont is, a biztonság kedvéért, ha mégse jönne be, ez a süti. Esküdtek rá, hogy ez – rázza meg a dobozt – igazi magyar kuriózum.

-    Mért voltál Magyarba?

-    Versenyem volt…

-    Nahát…..nem is tudom mit mondjak…. – ámuldozom.

-    Talán beljebb hívhatnál – heherész.

-    Ja, persze…..gyere beljebb – indulok a nappali felé – és foglalj helyet. Ismered a járást. Kérsz valamit?

-    Elég egy ásványvíz…..egy időre elegem van az alkoholból. Még mindig vannak fehér foltok a buliról – rázza meg a fejét. - Ha Kimivel bulizom, kell egy hónap, hogy regenerálódjak.

-    Bulizni voltatok? Azt mondtad versenyed…

- A születésnapomat tartottuk, otthon Németországban. Heh, érdekes volt….már amire emlékszem. Onnan mentem a futamra.

-    És legalább nyertél? – faggatom mosolyogva.

- Harmadik lettem! – vigyorog. – Sokáig vezettem, de megbüntettek egy áthajtásos boxutcával.

-    Miért?

-  Na látod, ezt még én se értem, de a hivatalos indoklás szerint, feltartottam Alonsot. A csapattársam nyert, és Alonso lett a második. Elég jól állok a pontversenyben.

-    Mihez?

-    Hogy világbajnok legyek.

-    Komolyan? – csodálkozom rá. – Az biztosan fantasztikus érzés lehet.

-    Én még nem’tom….talán kérdezd meg Kimit.

-    Ő világbajnok….? – kerekítem rá a szemem.

-    Két éve megnyerte a Ferrarival, aztán volt egy kevésbé sikeres éve, és a rákövetkezőben, idő előtt szerződést bontott, és eljött a csapattól is, meg a Forma 1-ből is. Elment a WRC-be rallyzni. Az a rally világbajnokság – magyarázza értetlen tekintetemnek. – A helyére meg, Alonso érkezett. Világbajnokként, a szárnyai alá vett engem, az akkori újoncot. Nehéz beilleszkedni abba a világba, mert a régiek elvárják, hogy tiszteld őket, sőt ha úgy adódik, állj is félre a pályán, mert ők a profik.

  De Kimi teljesen más. Ő nem követel tiszteletet, nem hisztizik különleges elbánásért. A világbajnoki címe után, azt mondta a csapatnak, egyenlőként bánjanak vele, meg a másik pilótával. Nem kért egyes számú státuszt…..ezt csak nagyon kevesek lépik meg.

-    Azaz Alonso……sokat emlegetitek. Ő nem barát igaz?

-    Háát….nem igazán. Maradjunk annyiban, ő teljesen más, mint mi. Az emberek őrültnek vagy bátornak…..szóval különlegesnek hisznek minket, pedig mi is olyanok vagyunk, mint bárki más, csak jobbak a reflexeink, és picit talán jobban vezetünk – vigyorog. – Ő viszont elhiszi magáról, hogy kiválasztott, és ennek megfelelő figyelmet, és törődést is igényel maga körül. Nyerni akar mindenáron, és ezt szó szerint értsd. Nem érdekli, hogy éri el. Persze tesz is érte…..rengeteget edz, meg szimulátorozik – von vállat. - Ha összefutunk, dumálunk, de különösebben nem keressük egymás társaságát. Ő a csapattársammal van jóba, én Kimivel. Ha csak tehettem vele voltam, együtt is utaztunk, neki van magángépe…..és most rohadtul hiányzik, nekem is, meg a rajongóinak is.

-    Ti ilyen jó barátok vagytok? – térek vissza a tálcával.

-    Igen….furcsállod? – veszi át a háziúr szerepét és tölt.

- Nem…..a nagyanyám szerint, kétféle jó kapcsolat működhet. Ha teljesen egyformák vagytok, azonos érdeklődés, hobbi stb, vagy ha teljesen egymás ellentétei, mert az ellentétek vonzzák egymást. Ő teljesen más, mint te, ha egyikőtök enged, jól kijöhettek. Ki enged?

-    Heh….nem is tudom. Kimi furcsa….vele nem nagyon lehet veszekedni. Ő aztán soha nem enged, de ha érdeklődését veszti, nem is foglalkozik tovább veled. Bocsánatot nem kérne, inkább vállat von, lenyeli a nyelvét és beledöglik. Ha hisztizek, kiröhög és faképnél hagy……ha valamihez nincs kedve, bele se kezd. Ha nem tart rá méltónak, képtelen vagy a közelébe kerülni. Az esetek többségében, én futok utána, azt hiszem. Nehéz természet, de ha a barátjának fogad, az örökre szól, és mindent megad, amit csak tud…. A szülinapom is túl jóra sikeredett.

-    Elmeséled? – nyammogok. Hm, ez meg túrós! És van itt meggyes is! Behalok!

-    Hát….ugye….felköszöntöttek, aztán ittunk kicsit. Voltak még más finnek is, és lányok, és hát folyt a vodka rendesen….én meg nem nagyon bírom az alkoholt. Ráadásul ott volt Hanna is, és Kimi mellett, nem a megfelelő ütembe haladt előre, a kibékülési folyamatunk. Mondhatnám megrekedt, de még ez is túlzás.

-    Összevesztetek?

-    Igen, és Hanna eljött a bulira, hogy majd kibékülünk. De Kimi hozta a szokásos formáját, azt kérdezte, voltál már két nővel öcsi? Ugye mindezt Hanna előtt…. kicsit zavarba voltam, kérdem tőle, egyszerre? Ő meg nagy röhögve végig mér, nem öcsi összesen!

Persze mindenki fetrengett a röhögéstől, csak Hanna nem. És kérdezett még másféléket is, de szerencsére, azokra nem emlékszem, Hanna sajna igen. Ráadásul elmondtak néhány sztorit…..ott volt egy fiúzenekar is.….hát történnek dolgok a nagyvilágban! – túr a hajába. - Aztán ittunk rá kicsit, és arra még emlékszem, hogy ugráltunk a jaktjáról a tengerbe, és kint a fedélzeten volt egy dobfelszerelés. Doboltam, Kimi meg gitározott, és énekeltünk….. Talán nem kellett volna – pillant rám.

-    Mi abban a baj?

-    Heh….mindezt meztelen tettük. És hát a gitár, még csak hagyján….de dobolás közben, az embernek jár keze, lába – vág kétségbeesett arcot. – Jött néhány merész fin lány, szintén ruhátlanul….mert hát a finnek bírják a hideget, meg mi németek is….szóval fürcsiztünk. És anyám miután már újra szóba állt velem, esküszik, hogy vízi pisztolyból lövöldöztem rájuk, és parázna finn nótákat énekeltem szólóban, pucéran, az asztal tetején.

Hanna szó nélkül, dühösen távozott, még elköszönni is elfelejtett. Fabiant viszont, az öcsémet, alig tudta anya magával vonszolni, hogy vége a bulinak. Csatlakozni akart hozzám. Hiába mondták, innen már korhatáros a party Fabian harcolt, hogy maradhasson.

Még szerencse, hogy nem látták, ahogy a táncosnő lenyalja rólam a tejszínt, a legkritikusabb helyekről is. És hát ugye…. – heherész - már jól álltam, és nem volt ellenemre, meg biztattak is. Apu maradt, neki tetszett a buli, de anyu másnap mondott pár keresetlen szót neki is – temeti kezébe az arcát.

-    De legalább megvolt a két nő egyszerre – mosolygok.

-    Miből gondolod?

-    Nem így volt?

-    De! – bámul. – Csak nem értem, honnan veszed….nem is ismersz….én nem ilyen vagyok.

-  Téged nem, de a főnökömből, volt szerencsém néhány napig. Gondolom, nem ok nélkül kérdezett rá. Keveset beszél, ha szól, annak oka van.

-    Szerinted milyen Kimi? – néz nem titkolt kíváncsisággal.

- A legszebb férfi, akit valaha láttam! – válaszolok gondolkodás nélkül. - Gyönyörű kívül és belül. Kemény, tiszta, és csiszolatlan, akár a gyémánt. Nincs rajta egyetlen hajszálrepedés se, tökéletes!

-    Ilyennek látod?

-    Ezt sugározza. Meg a megmagyarázhatatlan ridegséget. Egy tökéletes megbonthatatlan jégcsap. Gyönyörű, de ha közel mész hozzá fázni kezdesz, és ha megérinted megéget a hidegsége. Az utcánkba néhány házzal odébb volt egy szomszéd, aki Husky kutyákat tenyésztett a szabadidejébe, amúgy meg kovács volt. Sokat lógtam náluk télen. Megnézhettem a kiskutyákat, édes kis pufók szőrmókok, azoknak volt Kimi szemük.

Megengedte, hogy beüljek a kovácsműhelyébe és nézzem, ahogy a kemény vas felizzik a tűzben, és meghajlik az üllőn a kalapácsa ereje alatt. Távolról figyeltem, nehogy rám fröccsenjen a fehéren izzó fém. Ez jut eszembe, ha ránézek….az a fehéren izzó fém. Tudtam, hogy tűzforró, mégis jéghidegnek éreztem….vonzott, mint a legyeket a légypapír……szerettem volna megérinteni……

-    Furcsa meglátás….tudtad, hogy Jégember a beceneve?

-    Nem tudtam, de láttam a karján a tetoválást. Eléggé találó név, az egész férfi jeges hidegséget sugároz maga körül, és a szeme….tényleg egy jégember.

-    Ennyire megfigyelted?

-    Először ugye nem tudtam rendesen megnézni, másodszor is napszemüvegben volt, de még így is azt éreztem a közelében, hogy megfagy a levegő, és összeszorítja az ismeretlen jövőtől való félelem a szívem. Szűkölve menekülnék előle, mégis mindent odaadnék, hogy megismerhessem.

Ő a jéghideg tekintetű férfi. A pillantásától megbicsaklik a bokád. Körülötte megfagy a levegő, aztán megszólal, és hirtelen kisüt a nap, és neked mosolyognod kell. Olyan a szeme, mint egy farkasnak, a hangja furcsa rekedtes hangsúlytalan, halk, amire oda kell figyelni. Ha meghallom, borzongás fut át rajtam, és feláll a szőr a karomon. Folyton morog, és rezzenéstelen tekintettel bámul. Ijesztő alak, de nem tudod kivonni magad a vonzásából.

Meg akarod ismerni, meg akarod fejteni, közben rettegsz tőle, akár a haláltól. Tudni akarod, mi van belül, pedig nem lehet. Talán nincs is semmi, csak üresség. Azt hiszed, összetett és szerepet játszik, közben meg nyílt és egyenes. Laza, nemtörődöm, gránitkemény álarc mögé bújik, és ha kedve szottyan előjönni, nem érti miért nem értik……

-    Hát…..- nyög elkerekedett szemekkel – te aztán tökéletlen lefestetted. Ez Kimi. Tetszik neked?

-   Félek tőle! Ha meglátom menekülnék, de nem visz a lábam!

-    Nincs okod rá. És a menekülésre sem. Azt hiszem, kedvel téged….

-    Hát azt jól titkolja – nevetek.

Seb….

Elhallgat, én meg kiveszem a hátizsákomból a két Red Bullt, kikocogok, és két pezsgőspohárral térek vissza.

-  Isten éltessen minket! – vigyorgok, ahogy koccintunk. Mikor megpuszil, szimatolni kezdek.

-    Mit szaglászol itt körülöttem? – néz meggörbített nyakkal. – Úgy jár az orrod, mint a kis nyusziknak.

-    Az illatodat…. – makogom. – Olyan kellemes, mi ez? Ribizli illata van, motyogta Kimi.

-    Testápoló! – nevet fel. – Lotte mamától kaptam ő az atya házvezetőnője, mert imádom a növényeket. Évek óta anyám helyett anyám. Ribizli illatú, másnak talán furcsa, de nekem tökéletes. Én sose vennék ilyesmit, legalább is régen nem ismertem ezeket a dolgokat. De annyira imádom az illatát…..szörnyű?

-    Dehogy. – vigyorgok. – Olyan te!

-    Több testvéred is van? - kortyol a pohárba. Érdeklődő a tekintete.

-   Igen vagyunk páran, de mostanában az öcsém, Fabian okozza a legtöbb gondot. Van még két nővérem, Stephanie és Melanie. És neked?

-    Nincs senki! Vagy legalábbis nem tudok róla.

-    Hogy lehet?

-    Lehet, hogy van, csak nem ismerem. Anyu meghalt….aput meg az én korosztályom kötötte le csak más szempontból.

-    Értem…szörnyű lehetett mikor meghalt anyukád.

-    Nem annyira….sose láttam – vonok vállat.

-    Akkor ki nevelt?

-    A nagyi.

-    Anyukád, hogy halt meg?

-    Túladagolta magát! Már nem tudtak segíteni…..

Rám kapja a fejét. Látja, hogy zavarban vagyok. Vág egy grimaszt és beleharap egy újabb rétesbe.

Sokáig beszélgetünk. Már másnap van, elmúlt éjfél. Teljesen magával ragadott, ahogy az életéről beszélt. Ahogy hallgatom, eszembe jut a kovács, akiről mesélt. A szétpattanó izzó fémszikrák, igen….ez a lány olyan. Akár az aszfalthoz verődő kocsi aljából feltörő szikrák. Kemény, mégis lágy és illékony. Vakítón izzik, nem mered megérinteni, félsz hogy megégsz….

-    Nincs kedvem haza menni – sóhajtok a vacsoránk romjai fölött, néhány szelet szülinapi tortával beljebb. - Hekki engem megnyuvaszt, ha ezt megtudja. Holnap semmiképp se mérlegelek….néhány napnyi koplalás, és méregtelenítés, és őszre talán már a régi szép leszek…. – ásítok.

-    Akarsz itt aludni? – kérdi.

-    Akarnék, de nem lehet – nevetek.

- Miért nem? Van fent elég szoba, szívesen megágyazok neked.

-    Kimi kiherélne, ha megtudná. És akkor még finom voltam. Attól tartok, jó oka volt annak, hogy ilyen pazar szülinapot rittyentett nekem.

-    Milyen oka?

Te! Gondolom, de nem mondom ki, csak mosolygok megdicsőülten, mint Buddha!

Sziasztok!

Hát itt a következő rész! 

Remélem ez is tetszeni fog!

Előre is köszönöm a pipákat és az észrevételeket.

Az előző részekben elkövettem egy súlyos hibát!

Egy másik blogról vettem idézeteket és nem tüntettem fel...

Nos....az idézetek Berrii - Just in Love című blogjáról vannak!

A következő részben jön Kimi és megint egy kínos találkozás, de

ezúttal Kriszti lesz a szenvedő fél…