15. rész - Az álmok szigete.....

Sziasztok!
Kicsit későn érkezem, de rettenetesen kicsúsztak a dolgok a kezeim közül! Attól tartok mostantól csak hetente kétszer tudok jönni új résszel, legalább is egyenlőre. Mondjuk kedden és pénteken?
Szóval az történt, hogy anyu és a nővérem felmentek Pestre. Anyu a mamához, a nővérem meg az egyetemre. Már a vonatról ordibált, hogy ez a kurva vonat késik ha süt a nap mert megolvadnak a sínek, ha hull a hó, és ha esik az eső....
Aztán leszálltak, és akkor már olyan vihar volt, hogy zavarodottságukba fent felejtették az esernyőket. Kis idő múlva hív a nővérem, szokás szerint ordít. Nem hiszed el, mondja, beesek, elkésem, megzavarom a prof gondolatmenetét, lerogyok, erre megszólal a tűzriasztó. Mindenki kifele az épületből. Mondom neki, és mi ez a kopogás? Azt mondja, veri a jég a fejemet! Ráadásul felnézett, és egy jég kiütötte a szeméből az egyik kontakencséjét. Most kicsit be van vérezve a szeme, majdnem 40 fokos a láza és haldoklik. Szegény anyu elkapta tőle, és még rosszabbul van. Az öcsém a vihar leple alatt ki akarta a felújításnál felhalmozódott szemetet pakolni egy illegális lerakó helyre. Tudom, nem szép dolog! Valaki egy hatalmas kocsi trágyát öntött ki előtte, fogalmam sincs honnan itt a város közepén. Ő meg majdnem beleragadt, és ahogy gázt adott és kukucskált a letekert ablakon belecsúszott egy hatalmas gödörbe és az egész kocsit a fejét a szemét és a száját beterítette a lószar! Anyu fél napra száműzte a kádba, mert írtó büdös, a dédi szerint lószarszagú. Begyulladt a szeme meg az arca is, borogatni kell, és ő is lázas! A dédit vesztegzár alá helyeztük a szobájába, nehogy elkapja, és én maradtam! El kellett mennem tankolni, először életembe. Vittem a dédit. A benzinkúton kivártam a sorom. Zavartan kiszállok, azt mondták otthon, csak lóbáljam a kulcsot, majd oda jön valaki. Jött is és mondta, hogy álljak be még egyszer egy másikhoz mert nem ér a cső a tankhoz, rossz oldalra álltam! Tettem még egy kört és kivártam a sorom....alig röhögtek. Közben minket is elkapott egy hatalmas felhőszakadás. Haza érünk, akarom leállítani a kocsit és semmi! Kiveszem a kulcsot és a kocsi megy tovább, esküszöm az életemre! Teljesen bepánikoltam, mondom a dédinek szaladjál hamar az öcsihez, hogy baj van! Szegényke futott a maga módján, szerencsére elsőn lakunk. Jött az öcsém meg az egész haldokló család. Ordibál, hogy vedd ki a kulcsot. Mutatom! Erre, hogy tedd sebességbe és lépj le a kuplungról. És képzeljétek a kocsi ugrott egyet és megállt! A táncoslány nevetett, azt mondta neked is van K.I.T autód. (Pár hónapja az osztrákoknál táncolt két napot, és a David Hasselhoff volt a vendége. Ő meg összekeverte a David Copperfield-del, és nyuszikat varázsolt neki a nem létező kalapjából....de ez egy másik történet)
Totál kész voltam, erre anyu, hogy hús is kell, menjek a henteshez! Mentem, közben meg már az íráson járt az agyam, mert úgy szeretem csinálni. Nem írtam fel azt a rohadt húst, mert olyan rövid szó volt, és teljesen kiment a fejemből. Találgatni kezdtünk a hentessel, egyszer csak azt mondja, van friss diója! Persze, hogy felvakkantottam, mondom a diós kalács már megvolt. 
(Megsütöttem, a dédivel. Anyu szerint majd belejövök, a nővérem szerint meg ha lesz pasim mondjam neki, hogy én csak szexelek a konyhába!) 
Kiderült, hogy az egy hús neve, nekem meg ijedtembe eszembe jutott, az a rohadt comb!
Másnap azzal a kocsival kellett volna mennem bevásárolni a hétvégére. Az öcsém esküdözött, hogy rendben van csak elfelejtett valami borítást rátenni , beázott  és áthúzott valami. Mondom, kizárt dolog én most már vezetni se merek egyedül. Jött a szülésznő, mert táncóránk lett volna, meg a táncoslány is. Majd ők eljönnek velem! A táncoslány Whiskey nevű extra törpe yorkshire kutyusát betettük a táskájába és mentünk. Mindig így szoktuk, ő meg prímán csendbe van. Este volt, a Tescoba egy csomó kiéhezett hiéna szemű részeg kan körözött. Próbáltunk nem figyelni rájuk. Fizettünk, és a kijáratnál megszólalt a riasztó. Futott a biztonsági őr, mindenki bámult. Kipakoltunk, egyeztettünk, visszapakoltunk, megint bejelzett. Mutassuk a táskát, ott meg kukkolt a Whiskey. Lecsesztek minket, újra próba, megint jelzett. Tételesen átrágtuk, és valamelyik rohadék pasi egy zsömlébe beledugott egy csipogót és a kosarunkba tette. Láttam én a zsömlét, de azt hittem az egyik lánynak kell! Az egész áruház minket bámult és persze majd az lesz, hogy lám, már lopnak is....
Haza mentem és nagyon elkeseredtem. Anyu csak nevet, és azt mondogatja, Luna sose változz meg! De én nem értem, miért történnek velem mindig ilyenek! Miért vagyok ilyen életképtelen!:(
Most is, a nővérem párnával dobál, hogy ne fecsegjem ki a családot, az öcsém meg mutáló hangon óbégat esti meséért, a kölcsön kapott"Szürke ötven árnyalatát" lobogtatva. Főznöm kell, és ápolni a családom, nem tudom mennyire lesz időm írni!
Azért remélem ez a rész is tetszeni fog nektek és írtok meg pipáltok is!:)
puszi, nora

„Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza,

De ritkán hozza helybe.

El kell indulni valamerre,

Hogy találkozzunk velük.”

Kriszti….

-         Mark miért van velünk?

-         Néha elkísér.

-         Veled megy a családi nyaralásokra?

-         Kell az edzés….

-         És én miért vagyok itt?

-         Nem érzed jól magad?

-         Nem ez volt a kérdés. Illetlen dolog, kérdésre, kérdéssel válaszolni.

-         Höh, ha te tőlem illemet meg jófiús viselkedést vársz, akkor alaposan mellé fogtál.

-         Nem várok semmit…

-         Az a jó. A semmiből még bármi lehet.

-         Lesznek még mások is a hajón?

-         Igen, de, csak ha megérkeztünk a célhoz.

-         Ami titkos…

-         Pontosan!

-         És sokan lesznek?

-         2….3..4-en vagy 5-en. Több nem!

-         Nők is?

-         Számít?

-         Csak érdekel…

-         Esetleg egy…de ő a kétséges.

-         És nekem mi lesz a dolgom?

-         Hogy lesd a kívánságaimat, lazítsál már végre, és érezd jól magad – mosolyodik el. – Na igyekezz!

Berontok a fürdőbe és leblokkolok egy pillanatra. Már a szobám láttán is leesett az állam akár milyen ideges is voltam, azt be kell látnom, gyönyörű! Na de ez a fürdő! Zuhanykabinom van hidromasszázzsal, és ez a rengeteg sok rejtett világítás, hát valami csoda.

A mosdótállal szembe egy ovális ablak, amin bámulhatom fogmosás közbe a tengert. És virág a vázában…. Kicsit elbámészkodom, mert kint köszörül a türelmetlen.

Gyorsan megmosakszom, zavartan veszem tudomásul, hogy ki van készítve a fogkefém, fogkrémem, papucsom, Donald kacsás köntösöm és egyéb személyes dolgaim. Az előbbi Zrínyi kirohanásnál ezeket figyelmen kívül hagytam. Fogat mosok, és felkapom a hosszú lila virágos ruhám.

Előjövök, és tanácstalanul bámulok körbe. Mégse kérdezhetem meg tőle, mond csak Kimi hova tetted a bugyijaimat?

Vagy gondolatolvasó, vagy megérti a néma kérdést.

-         Ott a szekrény – mutat egy oldalra, amit én burkolatnak néztem – abba vannak a ruháid…..minden.

Oda sündörgök és kihalászok egy alsóneműt. Vigyorogva elfordul, de inkább visszakocogok vele a fürdőbe.

-         Kész vagyok – állok meg mögötte.

-         Akkor gyere. Körbemutatok mindent, hogy ne tévedj el, ha esetleg éjjel feljössz csillagot nézni, vagy mi’ttudomén mér. Ha elvéted az irányt, az én szobámba jössz be, és nem szeretném, ha megint visonganál, vagy verekednél – néz rám, én meg okosan bólogatok. – Látod? Itt előtted a folyosó végén, ez az én szobám.

-         Mögötted, a folyosó végén, meg a tied. Ezek a fő hálószobák…

-         … és te nekem adtad a főszobád?

-         Anyu adta neked, nem én! Ráadásul az a panorámás szoba. Ha majd felhúzod a rolettát, láthatod, hogy mindenütt látni az eget. Úgy gondolta, abban kevésbé félsz, nem kérdeztem esetleg nem vagy-e klausztrofóbiás. Meg az állatokkal is jobb neked ott. Ajax már hiányol… - mosolyog.

-         Neked nagyon jó anyukád van… - suttogom.

-         Persze, de hát milyen is lenne, ha nem ilyen?

 -         Vannak azért másfajták is…

-         Eeeh, igen….na figyelj! Ez itt anyu szobája. Ha esetleg szükséged van valamire, ide kopogj, ne a szembe lévőbe, mert az a személyzeté. Biztos örülne neked a szerecsen pincérfiú, az előbbi beugród nagyon lenyűgözte.

Dögölj meg, gondolom, érdeklődő tekintettel, de nem szólok semmit.

-         Tehát, a lépcső egyik oldalán az anyu szobája, a lépcső másik felén az alsó nappali, ami most Mark birodalma. Mellőle nyílik az én szobám a folyosó végén, és vele szemben a folyosó másik végén, a te szobád, kérlek jegyezd meg.

-         Négy szoba van? – csodálkozom.

-         Ja!

-         És Marknak nincs szobája?

-         Nem akart. Aludhatott volna az enyémben is, de azt mondta, inkább felmegy a fedélzetre, és ott alszik a csillagok alatt a jakuzzinál.

-         Az is van?

-          Gyere, felmegyünk – hagyja figyelmen kívül a kérdésemet.

Aztán tovább ámulok, mintha egy űrhajóba pottyantam volna hirtelen.

-         Ha feljövünk a lépcsőn, mindjárt ide érünk – hoz vissza a földre a hangja. - Ez a vezérlőterem.

Mosolyogva fogadom a kapitány köszöntését. Nagyot tiszteleg a házvezetőnőnek, ez igen! Kár, hogy ő is hallotta az esti bevonulómat…..

-         Most a személyzet ücsörög itt ha nincs dolga, de ha akarod, kipróbálhatod, innen csodás látvány, ahogy hasítunk a vízen.

Ez itt a kormány és az irányítópult.

-         Hűha! Ez aztán bonyolult lehet.

-         Nem annyira.

-         Te tudod kormányozni ezt a hajót?

-         Persze!

-         Akkor miért van kapitány?

-         Mert veletek akarok lenni, nem itt ücsörögni. Később meg dolgom lesz, és nem akarlak benneteket felügyelet nélkül a vízen hagyni.

-         Komoly?

-         Igen! Forma autót, nehezebb vezetni mint hajót, és azzal is elég jól elboldogultam.

-         Sebi szerint világbajnok vagy…

-         Ja!

-         És kaptál valami kupát, mint az olimpián?

-         Majd megmutatom, ha haza mentünk.

-         Otthon van?

-         Nem az, hanem egy másolat. Minden kupámról van.

-         Akkor az van a kódolt szobában?

-         Kíváncsiskodtál?

-         Nem….örültem, hogy nem kell takarítani.

-         Megőrjítesz! – szusszan nagyot és megfordul.

-         Ez itt a nappali az ebédlővel, és az ott kint anyu meg Mark. Azért van közvetlen az irányítópult mögé elhelyezve, hogy közel legyen, ha nincs fogadott kapitány.

-         Értem!

Végig sétálunk a hatalmas helyiségen, ami ebédlőt, egy bárpultot és a nappalit foglalja magába. Az üvegajtó előtt egy újabb lefelé haladó lépcsőre mutat.

-         Itt a konyha, de ezt a lépcsőt most felejtsd is el.

-         Miért?

-         Mert vendég vagy, nem alkalmazott.

-         Igen?

-         Ja!

-         És kinek a vendége?

-         Anyámé! – mosolygok.

-         Majd megköszönöm neki.

-         Elég, ha nekem leszel hálás.

-         Nem értem….

-         Gondoltam! – szusszan megint, mint egy tüdőbeteg.

-         Azért megnézhetem?

-         Honvágyad van? – faggat, de elindul lefelé a lépcsőn. Elképzelhető, hogy épp főznek, csak bekukkantasz, aztán megyünk a teraszra kávézni. Oké?

-         Igen!

Bekukkantottam, valami saláta készül éppen, az egyik matróz a raktárban matat, mert még olyan is van! Udvariasan köszönnek, nem sejtik, hogy én vagyok a takarítónő!

Kimi visszarobog a lépcsőn. Nem köti le a konyha túlságosan.

Párat visszalép, megnyom a falon egy kapcsolót, erre kinyílik egy ajtó a hajó oldalán. Iramodnék ki rajta, de visszatart a karomnál fogva.

-         Ez itt egy oldalajtó, innen ki tudsz menni a fedélzetre, közvetlenül az irányító pult mellől.  Ez sokszor jó.

-         Miért?

-         Ha mondjuk, jön egy tájfun, gyorsan tud szólni, hogy kapaszkodjunk, mert átcsap a hajó felett a hullám.

-         Mi? – nyögöm.

-         Ne aggódj, majd én megfoglak, ha jön a víz. Na gyere – indul az üvegajtón át a teraszra.

Ajax lelkesen siet elém, és a tenyerem alá teszi a fejét. Mosolyogva simogatom.

-         Hát hiányoztam neked? Hol aludtál az éjjel? Adtak neked enni, pocok?

Persze nem válaszol, furcsállnám is, de lelkesen morgolódik.

-         Gyertek már gyerekek, kihűl a kávé.

-         Jó reggel! – ülök mellé elfogódottan és kapom el zavartan a mindig mosolygó trénerről a tekintetem. – Elnézést szeretnék kérni a tegnapért.

-         Miért lányom?

-         Nem tudom…..Kimi szerint kiabáltam.

-         Igen, de nem velem. Ő meg néha megérdemli. – teszi kezét a fia asztalon nyugvó kézfejére mosolyogva.

-         Te csak ne bíztasd! – morgolódik. – kapok kávét?

-         Persze!

Már pattanok is. Kiöntöm a kávéját, teszek bele cukrot meg tejet, megkeverem szokás szerint. Látom, hogy vigyorog rajtam, de nem érdekel.

Kivesz egy péksütemény, és a másikat a kosárba hagyja, Mark korholó tekintetet láttán. Rám néz, elmosolyodik és beleharap a croissantba.

Tátott szájjal meredek rá, a nap úgy tűnik fel a felhők mögül, ahogy a mosolya borítja el az arcát. Csak bámulom, milyen szép. A szemei olyan világosak a reggeli szikrázó napfényben, hogy lehetetlen lenne megállapítani a színüket.

-         Megtaláltál mindenedet? – faggat az anyukája.

-         Igen, köszönöm, hogy segített tegnap…. – motyogom zavartan.

-         Szóra se érdemes. Két fiút neveltem fel, egyedül voltam nő három férfival. Megszoktam, hogy folyton pakolásznom kell. Ráadásul a hétvégi versenyekre is mindig csomagoltam. Mire az egyikről elrámoltam kezdhettem újra a másikra.

-         Hogy tetszik a tenger? – fordul felém Mark.

-         Még sehogy…..nem volt időm körül nézni.

-         Akkor egyél gyorsan, aztán gyere velem előre a hajó orrába.

-         Miért, ott mi van?

-         Ott a jakuzzi meg napozó. Fantasztikus a kilátás, ahogy hasítjuk a tengert. Közben meg pihenhetsz a jakuzziba.

-         Majd talán egy kicsit később. – húzódozom. Még csak az hiányozna, hogy ennyi férfi előtt levetkőzzem. Paula olyan bikinit vett, hogy kilóg belőle a fél fenekem. Szerintem nem látta jól a méretet, csak nem mertem neki szólni. Ha meg lehajolok, véletlen még kiugranak ezek a törpe cicijeim. Jakuzzizni otthon is lehet, itt inkább bámulom az elsuhanó hullámokat, már ha végre békén hagynak.

Kimi…

Nagy nehezen sikerül rábeszélni, hogy menjen vissza a szobájába és öltözzön át. Várunk rá egy ideig, addig anyu szobájába beszélgetünk. Végül megjelenik a jól ismert tornadresszbe. Összenézek anyuval, csak vigyorog és tüntetően egy kivágott, merészebb fürdőruhát vesz magára.

Nem hajlandó beülni a vízbe, inkább elkódorog valamerre.

Anyu behuppan Mark mellé a jakuzziba. Kedélyesen elbeszélgetnek. A pincér frissítőket szolgál fel, én meg a keresésére indulok.

A nyitott oldalajtóba áll és a delfineket nézi.

-         Hát te?

-         Csak nézelődöm egy kicsit…..olyan hihetetlen itt minden. Mintha egy mesébe csöppentem volna. A házad is különleges, de ez a hajó ezekkel a burkolatokkal meg rejtett világításokkal….és ahogy száguldunk! Hihetetlen hogy itt vagyok!

-         Jövünk majd még, ha lesz időm!

-         Gyakran vagy ezen a hajon?

-         Miért?

-         Mert rengetegbe kerülhet a fenntartása. Gyönyörű!

-         Régen kevesebbet voltam rajta. A Forma 1 eléggé lefoglalja az embert, meg év közbe nem nagyon lehet lazítani. Néha bejön egy kis elhajlás, de folyton edzeni kell mert a pályák rengeteget kivesznek az emberből. Van futam, ahol 2-3 liter vizet is kiizzadunk, mire befejezzük.

-         Komoly?

-         Aha!

-         És kivel jártál ide…..a feleségeddel? – teszi hozzá félénken rövid szünet után.

-         Nem…..már egy ideje vele nem! Haverokkal meg lányokkal.

-         Sok barátnőd lehet…

-         Nem barátnővel, eszkortlányokkal.

-         Az mi?

-         Most te szívatsz?

-         Szívatlak? – vigyorog vissza.

-         Asszem nem! Az eszkort lány egy olyan hölgy, aki, egy bizonyos fajta szolgáltatást, ad egy bizonyos összegért. Illetve én elmondom mi a tervem ő meg mond egy árat, meg hogy neki mi fér bele. Általában szex a vége.

-         Komolyan?

-         Aha….

-         És az hogy megy? – néz kíváncsian.

-         Micsoda? – meredek rá megütközve, mert egy pillanatig azt hittem a szexről kérdez.

-         Hát… hogy beszéled meg vele a részleteket.

-         Komolyan érdekel, hogy veszek prostit?

-         Aha!

-         Höh….odamész és kiválasztod.

-         Akár egy vágási malacot a piacon?

-         Eeeh….igen! Nézd ez is csak egy szolgáltatás, akár a műköröm készítés. Csak itt a pénzemért nem a körmeimet teszi rendbe, hanem a farkamat. Ő azért van ott, hogy ezt tegye, én meg azért megyek oda, mert szükségem van rá. Nem jó dolog a heregyulladás…..

-         Fájdalmas? – billenti oldalra a fejét.

-         Azt mondják! – billentem én is mosolyogva. 

Ebéd után aztán anyu nagy nehezen meggyőzi, hogy vegye fel a bikinijét.

Ahogy elnézem a riadt repkedő pillantását és az esetlen suta mozdulatait, a vékony derekát meg a hosszú lábait, már én sem tartom olyan jó ötletnek.

Sóhajtozva felkelek, és a pincér keresésére indulok. Szólok neki, hogy hozhat néhány koktélt meg valami rágcsálni valót.

Magam elé parancsolom, vonakodva engedelmeskedik. Szép komótosan bekenem a hátát, meg még itt-ott. Ügyelek a részletekre, nehogy leégjen itt nekem. El is magyarázom neki, hogy a trópusi nap nem játék, ne lázadozzon itt nekem. Ehhez ragaszkodom, hiába tiltakozik. Pedig lehet, neki van igaza. Rohadtul kezdem érezni magam. Kiveszek egy sört az ajtó melletti hűtőből, lerogyok a bőrpadra, és lassan elkortyolgatom.

Koros nőhiányom van, miközben ez itt téblábol körülöttem a hosszú lábaival. Mark a jakuzziba áztatja magát. Talán nekem se ártana. - hajtom hátra a fejem a jóleső szélben.

-         Fáj a fejed? – zsong a szorgos méhecske.

-         Öhö…..

-         Akarod, hogy megmasszírozzam? – kérdi félénken.

-         Megtennéd…

-         Persze!

Mögém áll és masszírozni kezdi a homlokom, aztán áttér a hajamra. Érintése alatt bizsereg a fejbőröm, lehunyt szemmel mélyeket lélegzem. Úgy ellazulok az ujjai játéka alatt, hogy elfeledkezem mindenről. Teljesen izgalomba hoz.  Annyira élvezem, hogy kikapcsolok. Öntudatlan nyúlok a kezéért, az arcomra borítom, végighúzom a számig, aztán belecsókolok a tenyerébe, és nem engedem el.

Ahogy felnézek, anyám döbbent tekintetével találom szembe magam.

A picsába! Elfeledkeztem róla! Itt ült végig és minket bámul. Teljesen kész vagyok. Egy ideje már nem voltam nővel, és ez a lány meg itt zsong körülöttem akár egy izgatott szorgalmas méhecske.

-         Eeeh, kikészültem! – makogom finnül, égő arccal és nem a naptól. - Jó lesz, ha kezdődik a futam, legalább kihajtom magam. Jót tesz majd egy kis adrenalin.

-         Gyere Kriszti, kóstold meg ezt a koktélt. – ülteti maga mellé anyu.

-         Mi van benne? Nem szeretnék megint hangoskodni.

-         Mé, énekelsz, ha részeg vagy? – vigyorgok.

-         Énekeltem? – mered rám dühösen. – Csak egyszer voltam részeg életembe akkor is temiattad!

-         Jól van na! – csitítgatom a lázongó háztartási alkalmazottat. – Ez egy mojito. Szinte mindenki szereti és nem erős. Látod, anyu is issza, és anyu se szokott részegen dalolászni.

Ücsörgünk egy darabig, aztán visszamegy a szobájába senor Sangriáért. Lehet hogy a mojitoról jutott eszébe. Eltelt vagy egy fél óra mire előkerül az izgalomtól álló szőrű, kikerekedett szemű senorral.

Anyu amint megpillantja, tüntetően nyújtózkodik és feláll. Kezdődik a sorozata, morogja. Inkább bemegy a nappaliba és megnézi. Csak beszélgessünk nyugodtan, hallja onnan bentről is, hagy magunkra.

-         Mit csináltál eddig? Már keresni akartalak.

-         Megetettem őket. Szegény senor Pezoval is kell egy kicsit foglalkozni. Otthon, vagyis nálad – javítja ki magát arcán enyhe pírral – megszokta már, hogy sokat van szabadon, és mindig van körülötte valaki. Most meg egyedül kuksol a szobába.

-         Hát hozd fel őt is.

-         Tudod, a hörcsögök nem szeretik a fényt. Ők nappal jobbára alszanak, és csak este mennek vadászni.

-         Akkor lehet, hogy én is hörcsögnek készültem, csak útközbe meggondolta magát a természet.

-         Te kedveled a napfényt, de ő nem hiszem, hogy élvezné ezt a trópusi szikrázó napot bármennyire is csodálatos.

-         Nem?

-         Nem igazán!

-         És te élvezed? – mosolygok.

-         Nagyon! – somolyog ő is.

Csendesen beszélgetünk, lassan bealkonyodik, a kapitány felkapcsolja a fényt a hátsó fedélzetre. Elterülök a bőrülésen, egyik lábam felpakolom élvezem a szelet és a lány társaságát. Szinte minden mondata megmosolyogtat. Melegség járja át a szívem, ahogy ránézek, ő meg elérti a pillantásom, zavarodottan a melleire kukkant, és húzogatja rájuk a bikinijét. Rohadtul tetszik, ezért úgy 5 percenként, feltűnően kimeresztem a melleire a szemem. Tudom, hogy hatok ezzel a nőkre. Nála se csalódok, minden alkalommal egyre zavartabb lesz, és egyre dühösebben rángatja a pántját. A végén majd elszakítja és ez is az én hibám lesz, mosolygok.

A kapitány érkezik. Nem jön ki, csak megáll az ajtóba és köszörül.

-         Mindjárt jövök. – szólok a lánynak, és vele megyek.

-         Nos?

-         Hamarosan megérkezünk uram. Már látni a partot. Szólok, ahogy kérte.

-         Köszönöm!

Visszasétálok és összeszedem a nőimet.

-         Gyertek! – fogom meg mindkettőnek a kezét.

Anyut magam előtt tolom, a lányt meg húzom magammal végig a hajó oldalán. Kimegyünk egészen az orrába, és a korláthoz vezetem.

A lassan félhomályba boruló horizonton csillogó pompában fürdik az előttünk elterülő kivilágított város.

Mögöttünk Mark még mindig áztatja az úszónadrágját, de most nem foglalkozom vele.

A félsziget fenséges látvány nyújt a tengerről. Kriszti zavarodott kíváncsisággal nézi a vízről visszaverődő fényeket.

Mögé lépek, két karját végig simogatom a tenyeremmel, ahogy a hajához hajolok.

-         Itt van a tengered, ahol mindig fúj a szél, és az ott az álmok szigete. – súgom a nyakába.

-         Hol vagyunk? – leheli. – Mi az?

-         Portugália!

Felém kapja a fejét, olyan közel az arcunk, hogy egymás leheletét szívjuk be. Hatalmasra tágult szemekkel néz rám, aztán visszafordul a szárazföld felé.

Nem is érzékeli, hogy hátulról átölelem és tenyerem, a meztelen derekát simogatja.

A partot bámulja, arca mosolyba fürdik, kezeit öntudatlanul teszi a derekán nyugvó kezemre.

Magamhoz ölelem és a másik kezemmel anyámat is.

Hát ennyi lenne!

Jó olvasást és szép hétvégét!