11. rész - Ne ítélj, ismerj meg......

Sziasztok!

Hoztam az új részt. Bízom benne, hogy most is elnyeri a tetszéseteket. Hamarosan kezdetét veszik a bonyodalmak!
Köszönöm a hozzászólásokat és a pipákat. Örülnék, ha megosztanátok velem a véleményeteket, és annak is ha hosszan!:)
Jó szórakozást, puszi, nora

„A vita üllő,

melyben az igazság szikráját csiholják.”

Kriszti…..

Meg kell szoknom, hogy ennek délben kezdődik a nap. Toporgok csak egész délelőtt, mert nem akarok zörögni. Mindig akkor jön haza, ha a felső szintet kéne takarítanom. Nyitva van a szobaajtója, állok meg előtte.

-         Már felkeltél? – kérdem a nyilvánvalót, de valahogy csak be kell mennem.

Nem felel, óvatosan megyek beljebb, sehol senki.

Hova lett? Gondterhelten pillantok lefelé. Kereshetem egy darabig ebben a hodályban. Nincs az uszodában, se a konditeremben. Ahogy elosonok, észreveszem, hogy ég a villany a szaunában. Aha!

-         Meddig kuksolsz még ebben a kuckóban? – érdeklődöm az ajtóban.

-         Gyere be! – szólá az úr!

-         Váááh… te meztelen vagy!

-         Tényleg! – képed el. – Magyarországon tán bundába szaunáznak?

-         Fogalmam sincs! – húzom be magam után az ajtót dühösen.

-         Gyere vissza! – óbégat

-         Minek?

-         Hogy méregteleníts.

-         Te ezt az izzadást annak nevezed? Menj el a falumba, ki a földekre kapálni. Az első sor végére rendben leszel méregtelenítésből.

-         És kapálhatnék meztelen?

-         Persze, esetleg meghágna egy tenyészbika, vagy csak megpirulna a fehér finn feneked.

-         Mi van? A hágást csak bízd rám….és nem is fehér!

-         Te látod vagy én? – vigyorgok.

-          Na akkor gyere csak be, és nézd meg jobban.

-         Egyszer is elég volt a látványból egy életre. Inkább főzök valamit. Mozarellás tésztát…az jut eszembe a tejföl fehér pucér hátsódról.

Letámaszkodom a konyhapultra, és próbálom egyenletesen venni a levegőt. Édes Istenem, ezt a férfit biztosan Michelangelo faragta. Micsoda háta van, hunyom le a szemem. Hát nem csak az arca gyönyörű….. egy nyűgös, hisztis, puffogó, Dávid szobor, kicsit nagyobb micsodával – borul lángba a vigyorgó arcom a visszaemlékezéstől.

Ah, atyám, sóhajtozok, a hétvégén gyónnom kell!

Kimi…..

-         Gyere, ússzunk egyet – nyújtózkodok a kávém felett – valahogy le kell mozognom az ebédet.

-         Most inkább nem – húzódozik.

-         Nem akarod velem megosztani a medencémet?

-         Nincs fürdőruhám….

-         Mi? A XXI. században van olyan lány, akinek nincs legalább egy tucat bikinije?

-         Úgy tűnik…..

-         Jó, akkor vegyél fel egy trikót meg egy bugyit.

-         Azt már nem!

-         Dehogy nem! Lassan úgy is ismerem már minden bugyidat. Itt várlak! – zárom le a vitát.

Zavartan jön befelé egy ujjatlan trikóba és egy sima fehér bugyiba. Semmi csipke, semmi fodor, semmi francia fazon, mégis alig tudom elszakítani a szemem arról a domború háromszögről.

Sóhajtva csobbanok a vízbe, inkább lehűtöm magam egy kicsit.

-         Mennyit tudsz már tempózni?

-         Végig úszom, csak nem merem a közepén, mert félek, hogy elmerülök.

-         De most nem vagy egyedül….gyere, próbáld meg.

-         Eszembe sincs…. – nevet.

-         Dehogy nem. Csak így tanulsz meg. Engem kiskoromban belevágtak a bátyám haverjai a tóba, aztán kicsit fuldokoltam és rájöttem, ha élni akarok, úsznom kell! Azóta meg fentről szaltózgatok. Ha majd te is onnan ugrasz, elmondhatod, hogy már megy az úszás.

-         Nem hinném, hogy valaha is leugrom onnan önszántamból – bámul a trambulinra, és meg a melleit bámulom, mert a vizes póló szemtelenül kiadja a kerek formáit.

Kis rábeszélés után merészen nekivág a medencének középen. Ugrásra készen figyelem, nehogy tényleg elmerüljön itt nekem. Fejét mereven kinyújtja a vízből, szép karcsú nyaka van, és hatalmasra tágult, riadt szemeit az enyémre függesztve tempózik felém. Annyira édes…..

Érte nyúlok és kikapom a vízből, ahogy a közelembe ér.

-         Látod…..megy ez, csak bátornak kell lenni! – nevetek és magamhoz ölelem.

Egy karral átérem a karcsú derekát, és ahogy a melle a bőrömhöz préselődik, igen csak mozgolódás támad nálam az alsóbb régiókban.

Mint egy kis pióca úgy lóg a nyakamban, aztán elmenekül. Kicsit lógatom magam a medencében, hogy minden helyre álljon nálam, vagyis inkább semmi se álljon.

Mindjárt el is döntöm, ha itthon vagyok, mától minden nap úszunk! Kell a gyakorlás!

Heves küzdelem, és perceken át tartó rábeszélés után, puha fürdőlepedőbe burkolózva hever mellettem. Koktélt kortyolgat, és nézi a lehúzott plazma TV-t. Kemény harcot vívtam mire sikerült ezt elérnem. Megesküdtem neki, hogy minden ellenőrt elzavarok a ház körül, ha itt settenkednének. Majd Ajax is figyel.

-         Sose jöttem volna rá, hogy ez TV. – bámulja.

-         Legalább nem használod nélkülem  – heverek mellé a saját poharammal.

-         Mi van benne? – fürkészi az italt.

-         Csak kóstold meg…..ez egy vodka alapú koktél. Nem túl erős, de finom….olyan nőies azt hiszem.

Belenyal akár egy cica.

-         Tényleg jó…. – mosolyog.

-         Akkor idd meg. Készítettem egy másfajtát is – mutatok az asztalra.

-         Le akarsz itatni?

-         Azt nem koktéllal csinálnám… - mosolygok.  – A vodkázásban verhetetlen vagyok. Te tényleg nem ismersz?

-         Hát nem nagyon…. Az ügynökségen azt mondták egy gazdag férfi, akinek a házára és a kutyájára kell felügyelni. Lehet, hogy említették a neved is, de őszintén szólva, én még sosem hallottam rólad….már ne vedd sértésnek – húzza el a száját vigyorogva.

-         És nem néztél utánam a neten?

-         Először is nem tudtam, hogy fent vagy a neten. Azért mert gazdag vagy, még nem biztos, hogy híres is? Aztán meg minek? Szerinted nekem valaki más mondja majd meg, hogy te milyen vagy? Mért hinnék neki inkább, mint magamnak? Engem példának okáért utált a testnevelés tanárom, mert nem jártam edzésre, pedig nagyon rajta volt. Azt mondta remek a nyitásom, mert erős a kezem. Szerettem is röpizni, de nem volt rá időm, hogy délután ott maradjak. Dolgoznom kellett a nagyival. Nem értette meg, és állandóan keresztbe akart tenni. Nem ismert, azt gondolta csavargok, és nem érdekel a suli meg a sport.

-         És most se tudod, ki vagyok? Hm, hangosan nevetek?

-         Nem…vagyis, a barátod mondott ezt-azt. De azelőtt nem hallottam felőled. A nagyit nem nagyon érdekelte a Forma 1, és a papunk se volt vezérszurkoló.

-         Te találkozgatsz Vettellel?

-         Néha összefutunk….kedves srác. Azt mondta a barátom…

-         Hisz van már nője…..Hanna még képben van – meredek rá.

-         Nem olyan barát…. hanem olyan barát, barát! – mosolyog.

-         Eeeh – méregetem. Nagyon fura vagy…. - Meséld el, hogy kerültél ide. – fordulok felé komolyan. – Nagyon szeretném tudni. Cserébe te is kérdezhetsz tőlem. Csakhogy tudd, ez nagy kegy, nem szoktam nyilatkozni a magánéletemről.

-         Oké, de akkor először én kérdezek….

-         Jó tárgyalópartner vagy…. Na nem bánom. Mit akarsz rólam tudni?

-         Azt hallottam nős vagy……. és már itt élek több mint fél éve…. de még egyszer sem volt szerencsém a feleségedhez. És te se nagyon emlegeted. Nem látok itt női holmit, se fényképeket……szóval?  – szavai hallatán fokozatosan mállik le a mosoly az arcomról.

-         Egy ideje külön élünk….

-         Erre magamtól is rájöttem. Mért dobtad ki?

-         Miből gondolod, hogy én voltam..?

-         Hát… - néz végig a meztelen felsőtestemen – valamiért úgy gondolom, téged nem szoktak csak úgy otthagyni a nők.

-         Mert jó a testem? – vigyorgok.

-         Az, de azért nem kell, úgy elszállj magadtól – iszik zavartan a poharába.

Elveszem tőle, és egy telit nyomok a kiürült helyébe.

-         A jó test nem minden….ő se volt rossz nő….. de nem egyeztünk. Mind a ketten konok, akaratos emberek vagyunk, és egyikünk se tudott engedni. Végül meguntam a sok veszekedést és azt mondtam, költözzön el….ő meg megtette.

-         Ennyi? Ezért éltek külön? – mered rám.

-         Hát….. meg még volt egy kis megcsalás mindkét részről…..ilyenek – húzom el a szám.

Nem mond semmit csak a szemembe mélyed a tekintete. Sokáig nézzük egymást, és egyszerre csak azon kapom magam, hogy gondolatban rácsókolok a megnyílt formás szájára, aztán a nyelvemmel szeretném egyre hevesebben és vadabbul ostromolni az ajkait, és a fogaimmal marcangolni a….a nyakát meg a mellét…

-         Hm, eeeh….. most te jössz. Meséld el, hogy kerültél a házamba.

Lehajtja a fejét és hallgat. Látom, hogy küzd magával, mit mondjon el, és miről hallgasson. Segítek neki.

-         A feleségem Jenni az egyik barátommal csalt meg…..nem tudtam róla…még csak nem is sejtettem. Együtt buliztunk, berúgtam és lefeküdtem…..aztán felébredtem valamire és Jenni nem volt mellettem…..kimentem megkeresni…..a barátom alatt találtam rá. Nem tetszett, amit látok….eléggé kijózanító volt… és innentől kezdve már én se fogtam vissza magam….- fejezem be halkan a poharamba mélyedve.

Jobban meglepődöm mint ő, mikor tudatosul bennem, hogy beszélek és hogy miről..

-         Anyu prostituált volt – szólal meg és attól, amit mond, felkapom a fejem. 

-         Nem akart megtartani, csak már későn vette észre, hogy jövök. Állítólag az apámtól, de…. hát nem is tudom néha… - sóhajt. - A nagyi vett magához, és ő nevelt fel falun. Rosszkor születtem…..dologidőben, de nem hagyott a kórházban. Akkor még volt papám is, és szegény dolgozott kettőjük helyett, mert mellettem nem tudott a földekre menni a nagyi. Sokat sírtam, anyu kábítószerezett….talán azért voltam beteges eleinte. Később a nagyiék vettek egy kecskét, és annak a tejét kellett innom minden nap.

Nem is láttam az anyámat soha….egész életében nem volt rám kíváncsi, se az édesanyjára. 17 éves voltam mikor meghalt….túllőtte magát. A halála után megjelent az apám, és el akart venni a nagyitól……apám futtatta anyámat. Azt mondta, most már én dolgozok majd neki…..a nagyi nem adott. Nagy veszekedések voltak, még rendőrt is hívtak…..mert a nagyi volt a törvényes gyámom. Akkor elment, de attól kezdve nem hagyott nekünk békét, és mindig visszajött.

Végül egy veszekedés után a nagyi rosszul lett….apám nem hívott mentőt, csak állt fölötte és nézte. Nagyon sírtam és könyörögtem neki, hogy telefonáljon…..akkor már nem volt magánál a nagyi csak csúnyán hörgött…. Végül kihívta a mentőket, de már késő volt. Még elvitték, de a mentőautóban meghalt… - halkul el a hangja.

Megint hallgat, talán percek is eltelnek, mire folytatja. Nem siettetem….

-         Apám magával vitt a fővárosba. Ott folytattam az iskolát….még 3 hónap volt az érettségimig. Elráncigált egy orvoshoz…..azt mondta….tudni akarja, hogy a nagyi rendesen nevelt…..hogy szűz vagyok még – halkul el a hangja. Meg egy kozmetikushoz is elvonszolt és gyantáztatott….mert, hogy a modern lányok szőrtelenek mindenütt. Ez mondjuk bejön nekem – mosolyog a poharába.

Eeeh….nekem is – sóhajtok nagyot.

Egy apró lakásba tartott bezárva…mindenhova ő vitt. Nem engedte, hogy egyedül járjak, nem engedte, hogy barátaim legyenek…….azt akarta tanuljak…mindig azt mondogatta, legyél művelt, tudj mindenről beszélgetni…..tanulj, vagy nagyon megbánod - megint elhalkul idáig hallom mekkorát nyelt.

Itt valami nagy gáz történt… hosszan mélyet sóhajt.

-         Leérettségiztem magántanulóként, a vizsgáimra jött velem. Teljesen elzárt a külvilágtól…… aztán a vizsga után egy este bejött és….és azt mondta, itt van egy barátja Svájcból. Egyedül érkezett, üzleti úton van, és szeretne szórakozni. Csak annyit kér tőlem, hogy menjek el vele vacsorázni, és táncoljunk néhányat. Mondtam, én nem tudok, de szerinte lépegetni mindenki tud. Megígéri, hogy rendesen fog viselkedni nem lesz semmi baj, ő is ott lesz velünk, a barátnőjével. Legalább megismerem a kedvesét….. nem akartam, de nem volt sok választásom. Felöltöztem abba a ruhába, amit adott, meg a puccos csipkés fehérneműbe és vártam a barátját.

Mielőtt indultunk töltött egy pohár italt. Azt mondta, hogy ne féljek már annyira. Igyam meg egy szuszra, attól majd bátrabb leszek, nem lesz semmi baj, most már ő vigyáz rám. 
Megittam és onnantól kezdve csak homályosan emlékszem a dolgokra. Üvöltött a zene, mert apám felhangosította, és rám zárta a szobaajtót. Jött egy férfi….nagydarab volt és izzadt. Nem értettem mit beszélt, mert csak németül magyarázott. Nem akartam, de mindenütt ott volt, és én alig tudtam mozdulni. Csak fogdosott a nagy kezeivel, és a ruhám alá nyúlkált. Aztán egyre követelőzőbb lett és csak nevetett, ahogy védekeztem. Leszaggatta rólam a ruhát meg a fehérneműmet…..- nagyot sóhajt megnyalja a száját.

Eléggé megkövülten hallgatom, tudom mi fog következni, már nem is tudom, akarom-e ezt a játékot.

-         …..Nagyon durva volt……majdnem megfulladtam alatta…. Ő meg csak lihegett és markolászott és rettenetesen fájt mindenem. Sírtam, hogy engedjen el…hagyja abba, de csak mozgott akár egy őrült.

Másra nem emlékszem. – rántja zavart mosolyra a száját. – Apám eladta az ártatlanságom annak a svájci féregnek.

Feleslegesen vigyázott rám a nagyi annyira. Mindig azt mondogatta, rossz véred van angyalkám, neked még többet kell imádkoznod, és jobban kell vigyáznod a kísértéssel mint másoknak.

Mikor magamhoz tértem ott aludt mellettem. Undorító volt, kopasz, kövér és öreg. Óvatosan lemásztam mellőle, és elvettem a tárcáját. Megnéztem az útlevelét, azért tudom, hogy svájci, és elloptam a tárcáját. Volt nála rendesen, 3000 eurót kért értem az apám.

Felöltöztem, kaptam a táskám és lemásztam a villámhárítón. Kirohantam az állomásra, és vettem egy vonatjegyet Zürichbe. Pont indult oda egy vonat, és nekem volt egy csomó frankom meg 3000 euróm.

Nem volt nálam semmi…..se, irat se ruha, mikor leszálltam a vonatról. Bementem egy üzletbe, mert nagyon éhes voltam, és vettem valami kiflifélét, meg egy nagydoboz tejszínt. Azt hittem tej – nevet fel keserűen. – Sokáig bolyongtam az utcákon, végül eszembe jutott a megoldás. Kerestem egy templomot és bementem. Elmakogtam, amennyire tudtam angolul, hogy segítsenek, mert megszöktem.

Isten meghallgatott – mosolyog rám a könnyein keresztül – pont ott tartózkodott egy magyar származású pap. Ő Endre atya. Magával vitt Pfäffikonba és segített nekem. Elkísért orvoshoz, mert attól rettegtem a legjobban, hogy terhes leszek, megkérte a konzulátuson az irataimmal. Pap létére azt füllentette, hogy elvesztettem.

Végül segített munkát is találnom. A nyelvet alig beszéltem, és szakképzettségem sincs. Örültem ennek a takarítói állásnak. 3 évig éltem a plébánián egy apró szobában. Takarítottam, gondoztam a kertet, és mostam rájuk.

Ott volt Lotte, a házvezetőnő. Ő nagyon kedves volt hozzám, amolyan pótanyám lett. Sok mindent…..mindenféle női dolgokat elmagyarázott. Gyönyörűen varrt falvédőket, engem is megtanított.

Segítettem válogatni a rászorultaknak a ruhákat, meg az ingyen konyhán dolgoztam a keze alá, és osztottuk az ételt, meg a forró teát télen. Jó volt ott…..egészen addig velük éltem, míg nem adódott ez a lehetőség, hogy ide jöjjek a házadba.

Endre atya azt szeretné, ha tanulnék valamit, és jó munkám lenne, amibe örömöm lelem. Aztán megismerkednék valakivel, férjhez mennék, és családom lenne. De én nem akarom… Bízom én az emberekbe….látod tőled is elfogadtam az italt meg a barátodtól, Sebitől is, de közben állandóan az motoszkált a fejemben, mi van, ha ő is azt teszi? Ha belekever valamit, ahogy az apám, és azt tesz velem, amit csak akar?

Idegen vagyok itt, ha eltűnnék, nem sok embernek hiányoznék. Én akarok….annyira akarok bízni, de megmérgezték az életemet.

Inkább senor Pezoval meg senor Sangriával vagyok a szobámban, utálom, ha ki kell mennem az emberek közé.

Azt tervezem, hogy belépek egy rendbe és apáca leszek. Elmegyek egy kórházba, és ápolom a betegeket….ez teljesen rendben van részemről. Ott nem érezném idegennek, megbélyegzettnek magam.

Ha Isten felesége lennék, többé nem zaklatna senki, de az atya nem engedi. Azt mondta, olyan fiatal vagyok még, és hosszú az élet. Idővel megbánnám, hogy nem lett családom. Minden nő gyermekre vágyik.

Mondhattam volna neki, hogy az enyém se nagyon vágyott, de nem vitatkoztam vele. Végül megegyeztünk 5 évben. Azt mondta, ha addig nem lelek boldogságra a civil életben, jöhet a zárda. Ennek már 4 éve….

Ide, egy nagyon megbízható, becsületes nőt kerestek, és ő felelősséget vállalt értem. Az atya azt mondta, fogadjam el a munkát, mert itt lesz időm, és megpróbálhatok valami szakmát tanulni. De hát ugye, akkor még nem tudtam az Ajax záradékról, és hát, elég rosszul sikerült az első találkozásunk is. Csak miatta jöttem vissza…nem akartam, hogy szégyenkezzen, hogy olyan emberért vállalt kezességet, aki nem érdemelte meg. Hát….ennyi az életem… Nincs mozi, nincs szórakozás, csak Ajax van meg TV itthon…..vagyis nálad – helyesbít kedves zavartan.

-         Sajnálom…… - suttogom.

-         Hát még én! – mosolyog rám a könnyein keresztül.

-         Nincs szükségem….és biztosíthatlak Sebnek sincs szüksége arra, hogy leitasson egy nőt. Inkább menekülünk előlük…. – mélázok el a hallottakon. - És te szeretnél mozizni, meg szórakozni? – pillantok rá. Ha lesz időm, átnézem azt a hülye szerződést.

-         Nem! - vágja rá túl gyorsan.

-         Mert?

-         Hát…most biztosan megbotránkoztatlak….de én még sose voltam moziban….meg egy csomó helyen se és….és elegem van abból, hogy bemegyek valahova, és csak bámulok, és nem tudom hova lépjek, meg hova nézzek – csattan fel dühösen hunyorítva. - Az atya el akart vinni egy olyan szuper moziba, ahol szemüvegbe kell ülni, és körülötted lebegnek a dolgok, de közbe jött ez a munka.

A falunkban nem volt mozi, a városba meg csak az iskolabusszal utaztam be a suliba. A nagyinak nem volt sok pénze, a szüleim semmit se adtak neki. Gyakorlatilag abból éltünk, amit utánam kapott, meg egy pici kis nyugdíja volt, mert ő nem dolgozott soha munkahelyen, és az iskola meg a ruháim sokba voltak. A papámmal a földeket művelték, meg szőlőt termeltek, és aztán a papa halála után, ezekért az évekért, kapott valami kevés kis pénzt. Ezért megtermeltünk mindent. Állatokat tartottunk, kertet műveltünk, és eljártunk napszámba.

-         Az meg mi? Valami isteni munka?

-         Nem – nevet. – Más őstermelőknek jártunk a földjeikre dolgozni. Szőlőt horoltunk, kötöztünk, kacsoltunk, szüreteltünk. Kukoricát kapáltunk meg címereztünk, és törtük a csöveket. Paradicsom meg paprika ültetvényeket kapáltunk be és ősszel, nagy zsákokba gyűjtöttük a megpirosodott paprikát, amit előbb elterítettünk, hogy megszáradjon, aztán lecsumáztuk és ledaráltak, és abból lett a híres magyar pirospaprika a hallébe.

Krumpliföldeket töltöttünk fel, hogy sok nagy gumó legyen, és szedtük a krumplit…..ilyenek.

A mákszüretet nem szerettem. Miután kiöntöttük a gubókból a mákot, ki kellett pergetni az apró szemek közül a szemetet. Szitálni kellett, aztán feldobálni, úgy forgatni közbe, meg fújni, hogy a könnyű gubacsdarabok kirepüljenek belőle. Szóval fárasztó volt.

Aztán mehettünk böngészni, ez azt jelentette, hogy összeszedhettük, ami elmaradt a betakarítás után. Egész télire megvolt így a krumplink, meg a kukorica az állatoknak.

Őszibarackot szedtünk a barackosban, szépen ládákba kellett pakolni méret szerint, úgy vitték fel a fővárosi piacra. Amik kisebbre nőttek, azt megkaptuk. Ha kaszáltak mentünk boglyát rakni, szóval volt munkánk, és jól is kerestünk, mert nyáron a szőlőkbe, meg a szántóföldeken irtózatos meleg van, nincs nagy tülekedés a munkára. Csak szalmakalapban lehetett kibírni napszúrás nélkül. A nagyi mindig kendőben járt. Korán keltünk, 5-kor már kezdtük a munkát a földeken, mert hajnalban még volt egy kis szél meg hűvös.

-         És mikor jártál iskolába?

-         Hétközben. Olyankor csak lekvárt főztünk otthon a nagy üstökben megrendelésre. Hétvégén meg dolgoztunk reggeltől estig. Ha sok munka volt, akkor nem mentem suliba. Arrafelé sok gyerek dolgozott, mert nem volt más megélhetésük, tudták ezt az iskolákba is, és elfogadták az igazolásokat. Az én mamám nagyon becsületes, istenfélő asszony volt, nyomós oka van annak, ha ő igazolást ír nekem hiányzásért.

A szüneteket meg végig dolgoztuk. Kellett a pénz a téli tüzelőre, kabátra, csizmára. A boltba csak cukrot vettünk, kakaót, ilyesmit. A nagyi isteni csoki tortát tudott sütni. Minden mást előállítottunk. Volt egy nagy fából faragott teknőnk abba dagasztottuk a kenyeret, és a kemencénkben sütöttük meg. A kenyérsütés nem könnyű, a nagyi mindig mondogatta, addig kell a tésztát dagasztani, míg csöpögni kezd a padlás. Ez azt jelenti, hogy ha már gyöngyözik a homlokod, akkor jó a kenyértészta.

A nagyi kiszedte a disznóknak felvágott tökökből a magot, és megszárította. Aztán megszórta szotyival vagy tökmaggal a tésztát, egészen más íze volt, mint ezeknek a bolti kenyereknek.

A hidegben bekucorodtam a kemence padkára, ott tanultam, és ott is aludtam, mert olyan volt, mint a városokba a központi fűtés. Szerettem ott élni a nagyival – somolyog a semmibe.

-         És télen miből éltetek?

-         A betakarítások elhúzódtak, késő ősszel ott volt még a szőlő, meg az almaszüret.

Aztán kezdődtek az esküvők. Falun hatalmas, több napos esküvőket tartanak, és háznál főznek, kell a segítség. Tésztát nyújtottunk a leveshez otthon. Aztán segítettünk a csirkét, tyúkot, kacsát kopasztani. Na látod, az egy utálatos munka. Sajnáltam szegény állatokat, és irtóra büdös a leforrázott tolluk.

-         Mért kell leforrázni? – vonom fel a szemöldököm.

-         Hát, mert nem veszi le magától a tollruháját, csak úgy tudod kitépni a bőréből, hogy aztán ropogós grillcsirke legyen belőlük.

-         Aha!

-         Decemberben beindul a disznóvágás. Oda is hívtak minket mosogatni, meg segíteni. A nagyi mindig engem küldött felvágni a zsírszalonnát, mert a zsírtól szebb lett a hidegben kicserepesedett piros kezem.

Januártól vászonzsákokat varrtunk. Ezeket az őrölt gabonához, meg a mákhoz vették át a gazdák a nagyitól. Szóval volt mindig valami. Falun akkor van baj, ha lebetegszel. Mert ott nincs olyan, hogy ma nem kelek fel, mert görcsöl a hasam. A szegény tehén már hajnalban bömböl az istállóban, hogy fejd meg, mert feszül a tőgye, a malacok visítanak az éhségtől, és a többi állat is várja, hogy megetesd. A gaz se esik ki magától, ha neked fáj a fejed, vagy beállt a derekad – mosolyog rám.

Eléggé bamba arcot vághatok, mert nem nagyon ismerem azt az életet, amiről beszél, és nem is igen tudom elképzelni azt, amiről mesél. De arra emlékszem, hogy apu mennyit dolgozott. Útépítő volt, és ő is sokat volt a napon. Éjjel meg biztonsági őrnek állt, hogy legyen pénz a versenyeinkre. Néha taxizott is.

Igen vannak nagyszerű, nemes lelkű emberek szerte a világban……

Meredten bámulom. Összezavarodtak a gondolataim….nem tudom, mit érzek. A története görbe tükröt tart elém is.

Én is ezt akartam. Meg akartam dönteni, gondoltam lesz egy jó estém.

Ilyen féreg lennék? Még sose bántottam nőt azért, hogy lefeküdjünk…csak másnap gázoltam át rajtuk, ahogy leráztam őket. Nem ígértem semmit, és ők is tudhatták, hogy nem várhatnak semmit, nem sokat törődtem az érzéseikkel. De azért, az más…

-         Éreztem, hogy más vagy….olyan furcsa – szólalok meg, mielőtt átgondolnám mit is akarok.

A harag vezet megint. Úgy érzem megalázott. Szegény nincstelen, hontalan, akit mindenki sajnál, szemben a szemét, alkoholista, nőfaló, faszfejjel, szabadon Jenni után.

Mért szégyen az, hogy megvalósítottam az álmaim? Megteheti bárki siránkozás, meg imádkozás helyett!

-         Bolondnak tartasz?

-         Inkább most értelek meg. Rossz emberrel találkoztál, összetörték a szíved, mielőtt felnőttél volna, és azóta se vagy hajlandó tovább lépni. Ezért a furcsa ruhák, a gyerekes, vadóc viselkedés.

Bezárkóztál a saját világodba, és körömszakadtáig véded. Hidd el, tudom miről beszélek - sóhajtok. – Nem akarsz felnőni, félsz az élettől, pedig azt nem lehet megállítani. Felnőttél és gyönyörű vagy, de egyszerűbb megfutamodni, és sajnáltatni magad.

-         Ez nem igaz! – szól közbe haragosan.

-         De igen…nagyon is, nekem elhiheted….gyönyörű vagy.

-         Nem az, vagyis az se persze, de én felnőttem! Fel akarok nőni, mindig is komolyabb voltam a többi korombelinél.

-         Igen? Akkor mi ez a baromság az apácákról? Mi ha nem egy buta kislány álomvilága? Éjjelente talán arról álmodozol, hogy te leszel a következő Teréz anya? A pápa személyesen keres majd fel, hogy meginvitáljon egy világ körüli térítő útra, és majd mellőle integetsz a híveknek az üvegautójában? Szenté avatnak majd, mert kézrátéttel gyógyítod a leprásokat, és kenyeret csinálsz a kőből? Vagy az Isten volt? – meredek rá dühösen.

-         Menj a pokolba! – villog a szeme a gyűlölettől.

-         Már ott élek egy ideje….. – motyogom magam elé.

Összeszorítom a szám, ahogy elrohan mellettem, hosszan beszívom az illatát.

Jobb ha utálsz, csak fájdalmat okoznék neked is.

Lám, ha dühös és utál, könnyebben megy a tegeződés….

*  *  *