2013. november 19., kedd

Köszönöm mindenkinek


Sziasztok!

Nem tudok mit mondani!
Már percek óta ülök itt, és nem tudom mit kellene írnom. Nincsenek gondolataim, se érzéseim, néha úgy érzem talán már én sem vagyok....
Tudom, mindez a gyógyszer hatása.....hogy ne fájjon annyira....
Mindenek előtt köszönöm nektek az együtt érző és biztató sorokat, mindenkinek aki írt a családomnak és nekem.
Nem tudok erről írni mert már most is annyira sírok, hogy nem megy...
Nem érdemlem meg....semmit se érdemlek.
Üresnek érzem magam kívül és belül egy olyan világban, ahol nyüzsögnek körülöttem az emberek és mindenki segíteni akar......én meg csak azt akarom, hogy hagyjanak békén!
Így érzem magam, kívülállónak!
Aki vezette a kocsit és megmentette az életem, csak annyit mondott anyu hálálkodására, tettem amit kellett!
Nekem kellett volna meghalni! Én akartam arra menni!
Abban a kocsiban mindenkinek kisiklott az élete.
Miattam talán már senki sem lesz olyan mint régen. 
Sokkal könnyebb meghalni, mint túlélni és együtt élni az emlékekkel és következményekkel...
Tudom, hogy eljön az idő amikor majd szembe kell néznem az igazsággal és önmagammal, de még nem megy...
Az orvosom azt mondta, írjam ki magamból a fájdalmat és az önostorozást, és ne zárkózzak be, hogy tovább tudjak lépni.
Hát megteszem! Talán már a hétvégén! Leírom ami történt, hogy könnyebb legyen, akarom,  hogy könnyebb legyen, vagy legyen végre vége mindennek!
Aki a vidám történeteket szereti ne olvassa el....
Csináltam magamnak egy másik blogot, hogy ott megemlékezzek és elbúcsúzzam a múltamtól. Nem gondoltam, hogy rátaláltok....
Ezért most ide is kiteszem, ha nem bánjátok, és még egyszer köszönöm, hogy gondoltatok rám..
Mindenkinek köszönöm, Luna





Köszönöm mindenkinek...



Sziasztok!

Nem hittem, hogy ennyi embernek számítok....
Teljes szívemből köszönöm....
Nem érdemlem meg....
Csak egy kis időt kérek....
Még nehezen tudok mozogni....
Csak egy kis időt még, hogy elbúcsúzzam attól, akit már sohasem ölelhetek meg, és kisírhassam magam...









4 megjegyzés:

  1. Én mint kívülálló nem tudom hogy pontosan mi történt veled.
    Én nem is ismerlek igazán.Csak a történeteid alapján tudom hogy naggyábol milyen ember vagy.
    Egy olyan ember,aki ilyen történetet tud írni,ilyeneken ment keresztül,és mégis képes valamilyen szinten erős maradni, az elött én letérdelnék.Mert én is sok rosz dolgon mentem keresztül és mégis képes vagy talpra állni.Volt néhány auto balesetem.Szóval egy kicsit tudom hogy mit érzel.De melletted vannak olyanok akik segíteni szeretnének!Mellettem nem volt senki, nekem egyedül kellett helytállnom.Bízok benne,sőt!Tudom hogy képes vagy túllépni ezen!Én és még sok más olvasó/ismerősöd/rokonod melletted áll!Ne add fel!

    Bocsi ha összezavartalak.Én csak próbáltam lelket önteni beléd.Mert tudom hogy milyen padlóra kerülni.Ha most melletted lennék megölelnélek.Szóval küldök egy virtuális ölelést! =)
    Tudom ez most viccesen hangzott. =)
    Remélem sikerült valahogy segítenem!

    VálaszTörlés
  2. Drága Luna, rengetegen állnak mögötted. Minden okkal történik és bár tudom, hogy ez nem vígasz, de IStennek tervei vannak veled. Tervei azzal, hogy a dolgok úgy történnek ahogy. Soha ne feledd, hogy minden vihar után kisüt a nap és ha Isten becsuk egy ablakot, valahol ajtót nyit. Én hiszem, hogy te egy bátor és erős lány vagy és ezért fogod tudni feldolgozni a történteket. Talán idő kell, de fel a fejjel.
    Ui.: én is küldök egy ölelést
    Christine

    VálaszTörlés
  3. Szia Luna..nem tudom még csak elképzelni sem,hogy min mentél keresztül.Ezt egyedül csak te tudod,de ne taszítsd el magadtól az embereket.Hisz ők csak jót akarnak neked.Engedd,hogy meghallgassanak.Már ennyivel is könnyebb lesz a lelked.A sors valamiért,azt akarta,hogy még élned kell.Ne zárd be magad egy tömlöcbe.A történet során amikor leírtad,hogy sok minden meg történt veled is elgondolkoztam.Tudod nekem is mindig minden összejön..Azonban benned elképesztő erős személyiség lakozik.(a szituációkból amiket elmeséltél a kis monológokon keresztül és magából a történetből tudom). Egy nagy ölelést küldök és hagyj magadnak időt!
    Puszi Eszty

    VálaszTörlés
  4. Szia Luna!

    Ide már nem tudok újat írni, mert ami olyan volt, azt már mind leírtam neked. Tudom, idő kell neked. Hidd el a kisiklott életek helyrejönnek, mint a folyó, mikor megtalálja útját egy terelés után. Mint mondtam, az életben mindennek oka van, és sajnos az okok sokszor rejtve maradnak. Azt ne feledd viszont, hogy épp úgy oka van annak is, hogy te élsz, mint ahogy azt már előttem is írták. Ennek az oka, a hosszú életed folyamán kiderül majd. Írd ki a fájdalmad, és próbáld lezárni a múltad egy részét. Nem kell elfelejteni, mert ez is része az életünknek és bizonyos esetekben erőt tudunk meríteni belőle, és ha nincs múltunk, akkor ugye jelenünk, és jövőnk se. Szóval ez hozzá tartozik. De bizonyos dolgokon túl kell, hogy lépjünk. Ez is egy ilyen. Te egy nagyon erős lány vagy, hihetetlen nagy élni akarással, és erővel. Hidd el erősebb vagy, mint te azt hiszed. Nagyon sokan szeretnek, és bátorítanak.

    Írj és sírj, ha ez használ, de ne zárkózz be, mert az sajnos nem segít.

    Egy óriási ölelést küldök neked, és millió puszit,
    Dee

    VálaszTörlés