Happy Halloween

Sziasztok!

Egy kis Halloween zenei alaphangulatJ

Az izgalom hatalmas!

Luca már reggel óta a cicajelmezében száguldozik, még a reggelije előtt meg kellett rajzolni a cicaorrát és a bajuszkáját!

Trick or treat!

Csak el ne felejtsem!:)

A feszültség óriási bennünk. 

Megérkezett a zongora és két rudat is beszereltünk a bárba. Egy állandót és egy mobilt átvittünk a suliból. Rengeteg a tök, kaja és ital formájában!:)

Hatalmas kövek ülnek a gyomromban, se inni, se enni nem vagyok képes, csak markolászom a telefonom, és hallgatom a barátom halk nyugodt mormolását, hogy ne izguljak, minden rendben lesz, és sajnálja, hogy nem lehet itt. 

Aztán rájött, hogy máshonnan kell megközelítse a problémát, ha ki akar rángatni a letargiámból.

Közölte, hogy semmi gáz, született üzletasszony vagyok és túlélő!:/

Ezen még a dilidokim is felnyerített!:)

Aztán utasított, hogy vegyek órát, és félóránként pillantsak rá az est folyamán, aztán sóhajtozva az ajtóra és minden pimasz cowboynak mondjam azt,  hogy a barátom magángépe sajnos késik, de bármelyik pillanatban itt lehet! 
És még azt is, hogy teljesen őrült, és nagyon jó kondiban van!:)

Na, tessék jelmezbál és itt egy féltékeny skandináv Otelló!

Aztán a családom elhatározta, hogy mindenképpen megnevettet és felvonultak sorban beöltözve fekete cicacsaládnak.

Hát mit mondja?

Mikor anyu meg apu megjelent csak mosolyogtam, mert hát apu egy mokány kis 19o cm kandur, de anyu a gömbölyű pocakjával nagyon édes volt.

Aztán megjelent az apró dédike, szerény szégyellős cicaanyókaként, és egyre csak azt hajtogatta, nem lesz ez így jó gyerekek, mindenki rajtam fog röhögni….

Aztán bevonult a férfikülönítmény, és valóban úgy lekezdtem röhögni, ahogy már nagyon régen nem! Az a rengeteg formás férfihátsó, ahogy gömbölyödtek a cicanadrágban....
Csak most sajnálom igazán, hogy nincs itt a skandináv pampák szőke hercege! Nem tudom, mivel bírnám rávenni, hogy ezt a nacit magára húzza!:)

Nyurga meg Kakukk az 52 cipőjükkel, mint alternatív Chaplin.

A többiek, csípőre tett kézzel, duzzogva.

A dilidokim bőszen pörgette a hosszú farkincáját, és grimaszolt a bajusza alatt. Közben meg kérdezgette, szerintetek nem presztízsvesztés nekem, ha így látnak a jövendő betegeim?

A sógor mindjárt megnyugtatta, megnyílnak majd neked, mert közéjük valónak hisznek!:) 
Csak nyerített akár egy ló, persze az ő betegei nem szoktak panaszkodni.

Apám viszont elnéző fensőbbséggel nézett végig rajtuk a kis bajuszkája meg fülecskéi mögül, és megdicsőülten közölte:

„Ahogy a játék véget ér, a király és a paraszt ugyanabba a dobozba mennek vissza!”

Már sokkal jobb, érzem, hogy minden rendben lesz!

Harcra fel!:)

Ez itt a kedvenc skandináv, ráadásul finn együttesem! 
Nagyon szeretem ezt a dalt, van benne ritmus, zongora és dobszóló, 
kórus, és vonósok!

P.s:

Kaptam két képet! 

A barátom szerint ez a jelmez illene rám.

 Az öcsém szerint viszont inkább ez!:)

Szép estét kívánok mindenkinek!

Ha mentek bulizni szuper szórakozást,

Ha a temetőbe, akkor csendes megemlékezést.

Puszi, Luna