87. rész - A bölcsesség nem más, mint begyógyult fájó seb...

Sziasztok!

Hát újra itthon! A távolság megszépíti még a szemerkélő esőben csúszó felpúposodott aszfaltot is, amin néhány hónapja elszálltam akár egy dagadt repülőmókus!:)

Rettentően hiányoztak az itteniek! Az anyukám – közben szépen kerekedett:) – a tesóim, Luca és a többi pasi és szomszédok és Ti is! Szóval mindenki!

Nézzétek el nekem, hogy ömlengek, de mióta hazajöttem szinte alig aludtam valamit. Rengeteg dolgom van, rengeteg mindent el kell mesélnem, és rengeteg mindent meg kell hallgatnom, ami közben itthon történt!

Mire az itteniek elpihentek, hívott a barátom, aki messze van, és ott már olyankor nappal van, és vele beszélgettem. Aztán meg befejeztem a csomagolást, holnap nagyon fájdalmas pillanata fog következni az életemnek, már most sírdogálok, nem tehetek róla….:(

Csak kis időt töltök most itthon, azért is beszélgettünk ennyit, mert azt szerette volna, ha már vasárnap utána megyek, de nem tehetem, mert pénteken lesz az év legnagyobb eseménye és azon nekem, ha élek, itt kell lennem! 

Bizony! A mi Tomaszunk 18 éves lesz, hivatalosan nagykorú, teljes jogú tagja a társadalomnak. Feledhetetlen születésnapot fogunk neki összehozni!

Újabban nagyon felpörögtek az események, de nem probléma, mert hamarosan túlságosan is sok időm lesz, és akkor majd írni fogok és mesélni mindent, ami az elmúlt időszakban történt velem – a jót és a rosszat is – hogy emlékezzek. Írni fogok honvágy ellen, és írni fogok a szomorúság ellen is!

Holnap visszük a reptérre az összes állatkámat! Nagyon-nagyon sajnálom őket, és rettentően aggódok értük! Heteken át lesznek majd karanténban ha megérkeznek, ezért pár héttel előbb feladjuk őket, hogy minél előbb hazajöhessenek az új otthonunkba.

Bizony! Az időnk lassan lejár, ez volt a legtávolabbi időpont, amit kialkudtak, az öcsém születésnapja!

Szóval reggel betesszük majd a cicuskákat meg még a hörikéimet is a kis utazó otthonukba, és feltesszük őket egy gépre. Ott már várják őket, és hetekig megfigyelés alatt lesznek.

Pajor cica – akit mióta megjöttem Wombatnak hívok – és a picurim, meg a többiek nem lesznek többet láb alatt. Úgy siratom őket, mintha soha többet nem találkoznánk!:(

Hát akkor ennyit elöljáróban, és most jöjjön a történet!
Remélem elnyeri a tetszéseteket, nekem öröm volt írni!:)

Kimi….

A sötét helyiségben, fehér lepedővel letakart mozdulatlan test éles kontrasztja szinte égeti a retinámat.

Ahogy megmozdul a vörösesbarna sűrű haja, kicsúszik a lepedő alól és szétterül a fehér asztalon. A keze tehetetlenül lehanyatlik a műbőrrel bevont keskeny asztalról, vékony ujjai végén lassú lusta cseppekben csöpög a vére. A néma döbbent fájdalmas csendben, szinte hallani vélem doboló ritmusát, ahogy a padlóba csapódik. Mozdulatlanná dermedve bámulom, a fájdalom kiszívta minden erőm és gondolatom, pedig a rettenet csak ezután következik.

A test újra megmozdul. Lustán felhúzza a térdeit, ahogy régen is tette, kezeit kinyújtja a feje mellé és nyújtózkodik. Hallom az ízületei ropogását. Látom a melleit, ahogy kibökik a lepedőt, a formás combját és fenekét, ahogy kirajzolódnak a körvonalai. Lassan felém fordítja a vérmaszatos arcát.

-    Elárultál – suttog rémisztő hangon – hol a kislányom? Hagytál elmenni, a te hibád, hogy meghaltunk!

Ha ordítana és átkozódna, talán kevésbé lenne félelmetes. Képtelen vagyok mozdulni, a hideg verejték beteríti a testem, és lassan keresve az útját csordogál a halántékomon. Véres ujjai tétován markolnak a fehér anyagba, hogy lerántsa szétroncsolódott arcáról. Letört körmű, fémdaraboktól széthasogatott húscafatos ujjai reszketnek.

Felnyögök, hatalmasat rúgok tehetetlen rémületemben. Valami sípolni kezd, földöntúli hörgő hang betölti a szobát.

Zihálva lélegzem, felkiáltok, még egyet rúgok és felülök.

Tiszta víz vagyok, a mellem szinte felrobban, úgy ver a szívem. A saját hörgésemre, kétségbeesett kiabálásomra riadtam fel. A félhomályos szobában riadtan keresem a lepedővel letakart testet.

Nincs sehol, egyedül vagyok! A sípoló hang, Ajax szűkölése volt! A kutya riadtan áll az ágyam előtt, ahogy megmozdulok, lefekszik, fejét a földre fekteti, és szűkölve nyöszörög. Mellette a macska puffog, lufira felfújódott szőrrel, riadt kikerekedett szemekkel mered rám.

Egy álom volt, egy újabb förtelmes rémálom!

Megtörlőm a kézfejemmel a homlokom. Egész testem csatakos az izzadságtól. Lihegve próbálom normalizálni a légzésem. A sípolás újra a dobhártyámban dübörög. Időbe telik mire rájövök, hogy a kaputelefon szól. Botladozva araszolok a falig, még jó, hogy annak idején Kisu miatt minden helyiségbe bevezettettem egy monitort, hogy ne kelljen keresgélnem a serénykedő nőt a házban.

-    Mark? – nyögöm és megsimogatom a kétségbeesett nyüsszögéssel kúszva a kezem alá törleszkedő, remegő kutyát.

-    Felébresztettelek?

-        A legjobbkor jöttél – sóhajtok egy hosszat, míg beengedem,   és elé megyek.

Lent nyomott el az álom a nappaliban.

-    Edzettél? – mered rám meglepetten. Hát igen nem jellemző rám, hogy csak úgy nekiugrom gyúrni egyet….

-    Nem…. – nyögöm kimerülten.

-    Jól vagy? – jár körbe meglepetten.

-    Nem… - nyögöm újra. Úgy festhetek, mint egy szétkaszabolt szamuráj a vesztes csata után, aki még utolsó erejét összeszedve hazatér, hogy hírül vigye a szégyent.

-    Ó hogy baszd meg…. – sóhajtozom. Ez nem Marknak szól, hanem a gondolataimnak. Nincs elég bajom az újult erővel feltörő rémálmaimmal, még szamurájozgatok, hogy az a lófejű faszfej is belopja magát a tudatomba.

-    Mi van veled?

-    Rosszat álmodtam…és eszembe jutott Alonso.

-    Vele álmodtál? – nevet fel. – Mert akkor érthető ez a zilált kinézet.

-    Menj te a picsába – törölgetem mosolyogva a homlokomra tapadt csatakos hajamat.

-    Elmondod?

-    Csak bosszant ez az egész. Tudod, akkor nem érdekelt, hogy kitettek miatta, de most…iszonyatosan dühös vagyok rá – rogyok vissza a kanapéra.

-    Na, mit ugatott már megint?

-    Nem…vagy hát a faszom se tudja. Jobb dolgom is van, mint az idióta szamurájos ömlengéseit olvasni, csak megtudtam valamit….talán Kisuról és most kibaszottul bánom, hogy nem vagyok a Forma 1-ben. Azt meg főleg, hogy olyan idióta fasz voltam, hogy visszamondtam Horner ajánlatát. Főzhetnél egy kávét… - nézek fel várakozóan.

Fejcsóválva kitrappol a konyhába, csak annyi időm van, hogy megmossam az arcom és megtöröljem, már egyensúlyozik is be a tálcával.

Amint leülünk senor Sangria azonnal az ölébe huppan, és lelkesen dorombolva dörzsölgeti fejét a kopaszéhoz. Mark beletörődötten simogatja a ragaszkodó kandúrt. Ez egy örök szerelem, mosolygok a civódó párocskán. Ajax a lábaim elé fekszik, fejét a lábfejemre ejti.

Mark nem kérdez, pedig gondolom, kifúrhatja a kíváncsiság az oldalát Kisuval kapcsolatban, de tudja, felesleges faggatóznia, ha nem akarom, úgysem beszélek, ha meg eljön az idő, megtudja, ami fontos.

-    Mi legyen? Kihagytuk a Francia futamot is, megyünk vagy maradunk Spanyolba? Mire készüljek?                           

-    Nem megyünk…

-    Akkor vége? Elengedjük ezt az évet?

-    Talán az egészet Mark. Most más dolgom van, de aztán leülünk Rikuval meg Davidékkal és átbeszéljük az egészet. Most azt se tudom hol áll a fejem.

-    A kicsi, hogy van?

-    Hát ez az egyik bajom! – sóhajtozom. – Kiadják! Végre haza hozhatom, úgy tűnik pont a születésnapomon!

-    De hát ez jó hír, nem?

-    De, persze…csak még mindig nem mondtam el anyámnak, hogy nem Kisu lánya. Mivel úgy őrzi, akár egy anyasárkány, csak céloztam rá néhányszor, hogy haza hozom, és megkérem Lottet gondozza egy ideig.

-    És? Megsértődött?

-    Persze! De azt mondtam neki, hogy ideje egy kicsit magával is törődnie, és pihenni, és én is odaköltöznék Pfäffikonba. Veszek vagy kibérlek egy házat, hogy közel legyek a kicsihez. Így nem kell idegenre bíznom, se őt megterhelnem. Rami is szólt, hogy szívesen magukhoz veszik egy időre, hogy Krisztii felneveli a lányom!

-    Ez komoly?

-    Ja! Azt mondta, tudják, mennyi mindent köszönhetnek nekem, és most lehetőségük lenne viszonozni. De én soha nem azért segítettem őket, hogy egyszer felhánytorgassam! Imádom az unokaöcséimet és őket is. Krisztii rendes nő, csak Jennivel volt folyton konfliktusa.

Nem mondtam el, hogy nem az én lányom, gyáva voltam hozzá. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam!

-    De jársz hozzá ugye?

-    Persze! Minden nap bemegyek, aranyos kislány, és most már figyel ránk – mosolyodok akaratlanul, ahogy magam elé idézem a kerek érdeklődő kék szemeit, szuszogó kis száját. – Ha meglátja a cicáját, amit vittem neki, már kapálódzik érte! Az orvos szerint rendben a látása, a fekete cicára jól reagál, de a piros színt látják meg legelőször az újszülöttek. Tudod, annyira korán született szegény, hogy nem volt biztos, se a látása, se a hallása, se az idegrendszere, de úgy tűnik rendben lesz. Lát és hall rendesen, és a motorikus mozgása is rendben, nyugodt baba, nem tűnik ideggyengének. A többit meg majd meglátjuk, ahogy fejlődik.

-    Erről jutott eszedbe a Ferrari? A piros színről?

-    Tudja a faszom! Állandóan jár az agyam, már néha jó leinnom magam, hogy egy időre kikapcsoljak. Nem hiszed el mennyi terhes nő utazott azon az átkozott vonaton! Mintha az egész kanton terhes nőkből állna!

-    Hányan voltak?

-    Kilencen! Kilenc terhes utazott a vonaton, a világ minden tájáról. Ekkora szopást! – sóhajtozom.

-    Hát ez beszarás! – egyezik bele. – És tudsz már róla valamit?

-     Riku és a nyomozóiroda, akiket ráállított az ügyre keresik az állapotos nőket. Felkutatják egyiket a másik után. Mindegyiket ellátták a környező kórházakban, ahova a sérülteket szállították.

-    És találtak már valamit? Tudok segíteni?  

-    Eh, kösz de nem tudsz! Kettőt még nem sikerült beazonosítani, egyet pedig átvittek Angliába. Őt még keresik, mert a neve körül volt valami kavarodás. Nem nagyon akarnak róla információt kiadni, és nem örülnek a magánnyomozóknak. Végül sikerült megtudni az angliai kórház címét ahol feküdt. Most majd felkutatják, de nekem is Angliába kell utaznom.

-    A nő miatt?

-    Dehogy! A szerződéshosszabbításom miatt. Év végén lejár a szponzori kontaktusunk a Red Bullal, és nem tudom azok után, hogy olyan barom mód elhajtottam őket az ajánlatukkal együtt, mit lépnek.

-    Talán megmagyarázhatnád nekik…. – vélekedik.

-    Mit? Hogy azt hittem Seb az apja a gyerekemnek, aki az eltitkolt barátnőmtől született, miután a nő meghalt miattam? Ja, és végül nem is az én gyerekemet kaptam meg, azt még keresem, de reménykedem, hogy megtalálja a nyomozók hada, akiket ráállítottam, most hat hónap után, hogy végre észhez tértem? Ezt mondjam?

-    Hát…nem pont erre gondoltam –húzza be a nyakát.

-    Ráadásul ott a banya is, biztosan felkeres, ha megtudja, hogy ott vagyok, csakhogy bosszantson. Most még egy tökön rúgásra is jobban vágyok, mint Jenni látványára.  

-    Veled menjek?

-    Maradj csak – sóhajtozom – de azért kössz! Előbb a szerződéskötést kell elintézni, Riku már ott van, nekem csak alá kell írnom, ha rábólintanak. Odarepülök, részt veszek valami barom jótékonysági esten, költök egy kis pénzt, aztán jövök vissza, hogy intézzem, ami fontos!

-    Milyen est?

-    Tudja a tököm! El se mennék, inkább kitöltenék egy csekket, pont valami puccos parádéhoz van most kedvem, de a meghívó hátuljára valaki kézzel egy ajánlást írt, és ez kíváncsivá tett!

-    Milyen ajánlást? – csodálkozik.

-    Itt van, olvasd! – veszem el az asztalról.

-    Meghívó! Az angliai…

-    Ne azt, hanem a hátoldalát – fordítom meg a kezében türelmetlenül.

„Mr. Raikkönen, ha eljön, biztosan nem fogja megbánni!

Élete végéig hálás lesz érte!”

-    Megint egy hülye üzenet! Kezd már ebből elegem lenni, de elmegyek, bármi lehetséges, többé nem kerüli el semmi a figyelmemet! Végül is mit veszíthetek? Úgy is segítettem volna, csak nem személyesen! Valami rehabilitációs intézetnek lesz az est, ebből segítik az újra beilleszkedni próbáló rehabilitált sérülteket. Elintézem a Red Bullt, aztán beköszönök erre a rendezvényre, és már tűzök is haza. Ha megérkeztem szólok. Örülnék, ha mellettem lennél, kell valaki, akivel átbeszélem, hogy hol tart a nyomozás, és mit tudnék még tenni az ügy érdekében. A kölyök most Ázsiában PR-ozik, aztán Japánban lesz a következő állomás.

-    Persze Kimi, szívesen! Mikor indulsz?

-    Még benézek a kórházba a kicsihez, aztán átadom az állatokat Hannának…

-    Minden nap bemész a kórházba?

-    Igen! Van mit bepótolnom…

Bradley….

A dolgok néha nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Itt ez a lány, olyan kedves és tiszta! Mellette nem gondolok azokra a gaztettekre, amiket megtettem, a meggyilkolt, megfélemlített emberekre. Fiatal vagyok, viszonylagos jómódban és nyugalomban. Jack olyan professzionális szinten kiépítette a hálózatát, hogy minket, a belsőbb embereit, nem veszélyeztet a lebukás. Szinte lehetetlen eljutni hozzánk, mindenütt rengeteg kishalat hagyott szabadon, akik felveszik a kapcsolatot és találkoznak a megrendelőkkel. Mi csak tesszük, amit Jack kiad, láthatatlanok maradunk, ahogy ő is! Rajtam kívül alig páran ismerik személyesen. Nem is életbiztosítás őt ismerni. A nevét se tudom, azelőtt is volt egy név, amin szólítottuk, és most is van. És ez a lány meglágyította ennek a született gyilkosnak a szívét. Csoda hogy elrabolta az enyémet is?

Jó lenne járni vele, de félek, sose tudna elfogadni annak, ami valójában vagyok. Ennek a tiszta, egyenes lánynak, nincs helye az életében az erőszaknak és a vérnek.

Szegény, hogy bömbölt azért a mókusért is, húzódik mosolyra a szám, ahogy felidézem a hüppögő könnyes tekintetét, ahogy ölelte a riadtan tekingető és szabadulni igyekvő vörös bundást.

Készítek neki egy tuti odút, és kivisszük a kislánya mellé a temetőbe. Megnéztem már, vannak ott jókora bükk meg tölgyfák, az egyikre majd felszerelem ezt a földrengés biztos odút, és amíg még itthon van, beszoktatjuk Rustyt. Így majd egyszerre látogathatja mindkettőjüket, a kislányt meg a mókust is.

Azért annak örülök, hogy nekem semmi közöm a balesetéhez. Nekem akkoriban valami más dolgom volt, és egy másik csapatot bízott meg a munkával Jack. Egyrészt nem kell lesütnöm a szemem, ha a lányra pillantok, másrészt élek! Hiszen mind meghaltak az embereink közül, csak ez a lány élte túl a katasztrófát, meg a prosti gyereke.

Annak most jó helye van a gazdag finnél. Jobb, mint amit az anyja biztosított volna neki. Talán eladta volna egy adag kokóért, vagy ami a jobb megoldás, bent hagyta volna a kórházba és elszökik.

Jacknek sokkal nehezebb volt minden nap a szemébe nézni, ennek a nyomorult, magányosan vergődő lánynak, és az arcába hazudni. Ő tudja a nevét, én nem…csak azt, hogy annak a finn ficsúrnak volt a kedvese és, hogy szerethette, mert hetekre visszavonult, aztán meghasonult, és azóta is csak az ivászatairól, meg a vad bulijaitól hangos a sajtó. Azt hiszem így próbál túlélni és tovább lépni.

Jack is tovább lépett. Inkább elhagyta az országot, felkészült a hullámra, amit előidézhet annak a nőnek a hisztije, ha kiderül, hogy él a lányt. Sokat jelenthet Jacknek, ha képes volt miatta feladni itt mindent….bár ha jobban belegondolok, magányosabb volt a kivert kutyánál, nem volt itt senkije, nincs, aki hiányolná.

Sóhajtozva veszem kézbe a mobilom, jelentenem kell!

-    Itt Bradley! – mutatkozom be, a jól ismert orgánum hallatán. – Üdv főnök!

-    Mi a helyzet felétek? – érdeklődik elengedve a füle mellett a köszönésem. Soha nem volt barátkozó, most se enged közelebb magához.

-    Mókusházat készítek, hogy kivigyük a temetőbe.

-    Na, hát ez érdekes! Vajon ezért hívtál?

-    Nem! Tudni szeretném, mi legyen, a lányt be akarja vinni a Forma 1-be Newey?

-    Hova? – kérdi hosszú hallgatás után.

-    Magukhoz a Red Bullhoz, felszolgálni. Utazhat és reménykedik, hátha megpillant valahol valami ismerőst. Így mondta nekem!

-    Értem….Mr. Raikkönen menedzsmentje épp most adott ki egy nyilatkozatot, hogy a Jégember nem zárja ki a visszatérés gondolatát. Ez nem lehet véletlen! Hogy van a lány?

-    Kicsit szomorú még mindig, de amúgy egészséges. Most lesz a kiállítása…tudja a jótékonysági est.

-    Igen…majd veszek tőle egy képet egy megbízottal online licitálok. Elküldtem a finnek egy meghívót, a többi csak rajta múlik. Sara még nem adta fel a keresést? Továbbra sem emlékszik semmire?

-    Nem! Azt hiszem soha nem is fogja…nem az a fajta! Szomorú, most sokat sírdogál…

-    …mi a baja? – vág közbe türelmetlenül.

-    Hát, hogy sokat fog majd utazni, és nem láthatja a kislánya sírját olyan gyakran. Meg a mókus miatt is sírdogál, ez a lány mindenkit megszeret.

-    Téged is?

-    Azt hiszem, de csak egy határig enged közeledni. Még mindig a finnt várja!

-    Értem… Vigyázz rá Bradley!

-    Azt teszem főnök!

Sara…

Annyira boldog vagyok, hogy nem bírok magammal! Nagyon figyelmesen és óvatosan vezetek, nehogy most kövessek el valami őrültséget.

Most voltam itt harmadszor, és már úgy jöttem ide, mintha haza mennék. Legutóbb aláírtuk a szerződést, és méretet vettek rólam. Most megkaptam a munkaruhám, még váltást is, cipőt, dzsekit, belépőkártyát, céges telefont, szekrényt az öltözőben. Körbevezettek a konyhán, bemutattak az éppen dolgozó munkatársaknak.

Valóban nagy tekintélye lehet Adriannak. A főnököm nem győzte hangoztatni milyen fontos láncszem számukra Adriann és az ő kedvéért szívesen alkalmaztak volna még akkor is, ha nincs üresedés.

Nagyon komoly feladatot kaptam! Minden italhűtőbe nekem kell feltöltenem a Red Bullokat és az ásványvizeket.

A legfontosabb, hogy mindig legyen hűtött ital, magyarázott felemelt mutatóujjal, a mackós alkatú főnök. Ez különösen a trópusi meleg országokban elengedhetetlen. Folyamatosan pótolni kell a folyadékveszteséget, mert egy pillanat alatt felborulhat a vízháztartásunk. Nem csak a pilótáknak, nekünk is figyelni kell, az mellett a szerelőbrigádok is teljes védőfelszerelésben várják a boxban a kocsikat kerékcserére, szóval a folyadék létfontosságú.

Hát igen! Adriann is megmondta, hogy eleinte nem várjak túl sokat. De azért azok után, hogy a kávézó forgalmát megkétszerezték a kedves kis kávécskáim az, hogy hűtőket töltök fel nagy körültekintéssel, nagyságát tekintve, nem egy holdbéli Amstrongi lépés. Ez bizony nem csak nekem kis lépés, hanem az emberiségnek is! Na, nem baj! Ha hűtőt kell pakolnom, akkor azt teszem! Azért remélem, hogy itt nem kell majd folyton rekeszeket emelgetnem, mint a kávézóban a dög Walter helyett, mert szerinte attól folyton beáll a dereka, és úgy közlekszik, mintha szimatolva nyomot követne az utcán. Nem tudom, vajon ha lenne családom, engednék, hogy néhány hónappal a szülésem után, már nehéz sörös meg üdítős rekeszeket pakolgassak? De hát így a kutyát sem érdekelte, hogy nekem vajon fáj-e a derekam? Nem számít, a lényeg, hogy már minden rendben van, néhány hét és elkezdődik az új életem!

Még ez a hét és vége! Hétvégén már nem dolgozom. Szombaton pihenek, talán megnézem az időmérőt és szurkolok a csapatnak, aztán repülőre ülök és elrepülök Svájcba. Utoljára még felkeresem azokat az embereket, akiknek az életemet köszönhetem. Ki tudja? Lehet, hogy azóta, esetleg keresett valaki! Na, az lenne csak érdekes, ha most találnék a családomra, mikor világkörüli útra tervezek indulni!

Nem bírok magammal! Egyszerűen megőrülök a boldogságtól, a lábam akaratlanul nyomódik egyre jobban a gázpedálra.

Búcsúnál kaptam még egy Red Bullt. Mostantól annyit ihatok és ehetek ott, amennyi csak belém fér. Hitetetlen! A kávézóban úgy kellett suttyomban még egy kávét is innunk, mert Walter rajtunk akarta növelni a haszonkulcsát.

Lehet ebben tényleg valami, pillantok a kezemben szorongatott dobozra. Biztos a te hibád, hogy úgy túlpörögtem! Lassan felengedem a lábam a pedálról, benyomom a zenét, és mikor felcsendül egy ismert dal, tele torokkal kiabálom a refrént, az előadóval együtt, a Red Bullos dobozt mikrofonként tartva a szám elé. Lazán, egy kézzel vezetek. Annyira boldog vagyok, hogy hirtelen megtaláltam, tökéletes az útfekvésem!

A lámpánál megállít a feltorlódott kocsisor. Nem zavar, nyugodtan várok, közben énekelek a Red Bullos mikrofonomba, a zene ritmusára rángatózom, egyik kezemmel a levegőbe csápolok. Nem érdekel a többi autós, nem érdekel, hogy átbámulnak és az sem, hogy mit gondolnak rólam.

Boldog vagyok, és ezt az érzést, most nem veheti el tőlem senki! Ki kell adnom magamból az elmúlt órák feszültségét, és a rám telepedő szokatlan érzést, a boldogságot!

Kimi…

Még jó, hogy Newey megemlítette az a nyomorult aukciót, olyan szórakozott vagyok, hogy teljesen kiment a fejemből. Pedig Riku is felhívta rá a figyelmem.

Ha apa életbe marad, neki is sok mindent újra kellett volna tanulnia. Ha a motoros idegrendszer károsodik, az alapokról kell kezdeni. De sajnos nem így történt, vele nem kaptunk egy második esélyt.

Remélem ezúttal másként alakul és kiderítenek valamit Kisuról.

Muszáj elmennem, pedig csak adományt gondoltam küldeni, kell ezeknek a sérült embereknek a segítség. Mivel az elit és a bulvár is számon tartja az ilyesmit, ott kell parádéznom, akár egy versenylónak.

Eh, Jenni felhívott még a repülőn, persze, hogy ide eszi a fene két edzés közt, átugrik a barátaival, ígérte. Azt hittem mindjárt szétbasz az ideg! Ugyan ki a faszom kérte erre? Semmi kedvem vele találkozni. Úgy feldühített, hogy a gépen felejtettem a bőröndöm. Valahonnan szereznem kell egy öltönyt, ha már valamiért úgy érzem, el kell mennem, odahajt a kíváncsiság. Newey is ott lesz, legalább nem fogok unatkozni. Azon kevés emberek egyike, akiknek kedvelem a társaságát, és elviselem még a rosszabb napokon is. Esetleg kérjek egyet tőle?

Elnapolom a kérdést. Holnapig még van idő, és előtte még ott a Jenni nevű kellemetlenség is.

Utolérek egy jókora kocsisort. Nincs kedvem várakozni, inkább sávot váltok. Próbálok elkanyarodni a feltorlódott forgalom elől. Nem hiszem el, hogy ez a rengeteg ember, mind Milton Keynesből jött! Lassú lépésben araszolok előre, hogy elkanyarodhassak végre egy mellékútra, és elhúzzak innen. A sor újra megáll, a lámpa pirosra vált. Lassan gördülök egy apró kék autó mellé, és szórakozottan átbámulok.

 Üvölt benne valami csajos zene és a kormánynál, egy vörösesbarna hajú lány, tele torokból énekel egy Red Bullos dobozba, másik kezével a levegőbe csápol, és még rángatózik is a zene ritmusára.

Ő biztos a központból jött, állapítom meg a mikrofonját bámulva, aztán elvigyorodom. Mennyire leszarja, hogy bámulom!

Klassz csaj lehet! Ez az ő dala, az ő kocsija, az ő élete! Nem foglalkozik senkivel.

Dalolászás közben oldalra fordul és összenézünk. Egy pillanatra kihagyja a ritmust és rám nevet. Zöld szemei belekapaszkodnak a tekintetembe, aztán visszafordul, és rángatózva tovább énekel, majd gázt ad és elporzik a zöldnél.

Én nem! Nem mert elsötétül körülöttem minden, és lefullad a kocsi alattam. Remegő lábbal lelépek mindenről döbbenetemben. Mögöttem, dudál egy türelmetlen. Leszarom, mással vagyok elfoglalva. Nyelni próbálok és levegőt venni, a reszkető kezemmel meg a szívemet markolászom. Majdnem megállt bennem az ütő. Szó szerint nem kapok levegőt, csak döbbenten lebénulva meredek a távolodó kocsi után.

Ő az! Ez nem lehet igaz! Hát mégis? Mégis élsz? Kicsikém!

Levegő után kapkodok. Itt volt és él…ez nem lehet igaz…de igen, ő az, érzem! Kriszti volt! Nem képzelődtem, tudom, hogy ő volt! De hogy lehet? Összenéztünk és nem ismert meg…rövidebb a haja, de a szeme…a nevetése, ő volt! Felismertem!

És elengedtem!

A kulcshoz kapok, hatalmas gázfröccsel indítok és kilövök. Persze nem figyelek, hogy közben pirosra vált a lámpa. Átsurrannék, nem gond, de mögöttem, felvillan a kékfény, és megszólal a sziréna is.

-    Baszd meg! – csapok a kormányra.

Meg kell állnom! Úristen, hát élsz kicsim? Mégis csak túlélted? A pólómat markolászom a mellemen és úgy lihegek, mintha én toltam volna el az imént, a kocsisort.

Rendben vagy! Jókedvű voltál, nevettél és énekeltél! Nem emlékszem, hogy rokkant jelzés lett volna a kocsidon. Egészséges vagy…de miért nem ismertél rám?

Kimeredt szemmel bámulok a rendőrre.

Kriszti volt, az én Kisum! Nem képzelődtem, tudom hogy ő volt! Összenéztünk és nem ismer meg, de ő volt! Úristen, hát élsz cicám? Tudtam! Túlélted, és én nem kerestelek! Egy átkozott fasz vagyok! De hát, hogy lehet, hogy csak így hirtelen felbukkansz? Hol voltál eddig? Mi történik itt? Hát ilyen egyszerű lenne? Ide jövök, és te szembe jössz velem az első napon? Vagy képzelődtem? Megcsaltak az érzékeim? Nem! Tudom, érzem, hogy nem! A rendszáma! Legalább azt nézted volna meg te barom! Milyen kocsi is volt? Kék? És a márkája? Eeh, nem számít, úgy is megtalállak!

A rendőr az ablakon behajolva már másodszor kéri a papírjaimat, de csak hatalmasra tágult pupillákkal meredek rá, és mikor már irritál a kiszáradt szemem, lustán pislogok egyet, de még mindig nem mozdulok.

Intézkedik! Szálljak ki, azt hiszi, be vagyok lőve, vagy részeg vagyok!

*  *  *  

Hát, ennyi lenne a fejezet!:)

Itt meg, egy még nagyon friss csodás úti beszámoló!

G’day Mate!

Hát igen, a képből már kitalálhatjátok, hogy mélyebben belevetettem magam Ausztrália állatvilágába. Azért is kezdeném velük, mert ma van az „Állatok Világnapja” és szeretnék ezen a napon tenni valamit értük. Sajnos most még többet nem tudok, csak annyit, hogy elmesélem milyen csodás emberekkel találkoztam ott kint, és milyen nagyszerű embereket hívhatok ezen túl barátaimnak!

Tudtátok, hogy Szingapúr a világ egyik legbiztonságosabb városa, vagyis törpeállama? A nevét egyébként szanszkrit oroszlán és város szavakból áll össze! Egy csomó mindent összeolvastam róla!

Valahogy egészen mást képzeltem. Az viszont tény, hogy gyönyörű! Nincsenek szavak arra, hogy kifejezd az éjszakai fényeket és nyüzsgést. Itt minden csoda, persze Mr. Flegma szerint Monaco az igazi, a doki szerint viszont, turistának lenni csuda jó, de itt élni, az valami borzalom lehet. Szörnyű lenne egy ilyen felhőkarcolós betonkomplexusban, a hömpölygő embertömegben.

Persze biztos itt is vannak barátok meg szomszédok, de a hatalmas házak láttán arra gondolnék, itt még a szomszédok se ismerik egymást, biztos, hogy fogalmuk sincs, ki lakik alattuk vagy felettük!

Ijesztő hely, persze a barátom szerint ez semmi Kínához képest. Ott már őt is elvesztették párszor. Elmesélte, hogy mikor elszakadt a konvojtól, mondták neki a telefonba, hogy olvasd el az utcatáblát hol vagy pontosan. Hát gondolom miket csikoroghatott a készülékbe!:) Azt mondja, a pályaudvar például több emeletes, már ott elveszel, mert nem találod meg a vonatodat. Meg is lepődtem, hogy te utaztál vonaton Kínában? De megnyugtatott, én nem, csak a stábom.

Erről viszont eszembe jutott, hogy anyuéknak az első házassági évfordulójukra egy utazást kéne adnunk – ha bejön a bárunk meg a többi:) – méghozzá egy körutazás az Orient Expressen.:) Hát nem szuper! Anyu is szereti Agatha Christie könyveit és egy olyan patinás műemlék vonaton utazni fantasztikus lehet!

Szóval hagyjuk Szingapúrt, és térjünk át Ausztrália állatvilágára! Itt van mindjárt ez a kis plüssmaci, egy édes kis lény, nagyon aranyos a kinézete, de pont olyan amilyennek gondoltam, állandóan egy kedves révületben van, mintha az eukaliptuszt összecserélte volna a kokacserjével!:)

Nem olyan kedves állatka, mint amilyennek tűnik. Azt mondanám olyan, mint a barátom, egy nyűgös, hisztis pasi, akit nem hagynak eleget aludni, pedig majd leragad a szeme a fáradtságtól. És még karmol is! Mármint a koala!:) 

És itt van Ő! Megtörtént végre a nagy találkozás! A kedvenc állatom, a wombat!

Istenkém, hát annyira drága, egy kamasz wombatkát fogtam, és úgy ölelt a karjacskáival, ahogy Pajor cica szokott. Annyira, de annyira édes volt, én nem tudom, hogy lehetséges-e de az USA-ba utána fogok járni, hogy tartható-e háznál. Étkezés szempontjából könnyebb, mint a másik kedvencemet, a vörös pandamedvét, mert ő több mindent elfogyaszt, nem csak eukaliptuszt!

Sajnos rengeteg árva bébi van, mert az anyukájukat elüti az autó, vagy széttépik a dingók, és a picik elpusztulnak az erszénykében. Olyanok, mint a csecsemők, az erszényes kicsikék pont olyan fejletlenek, szükségük van az édesanyjukra, nem mint mondjuk egy őznek, aki a születése után szinte azonnal talpra áll.

Szerencsére itt rengeteg önkéntes vállalja ezeknek az elesett kis drágáknak a gondozását. Forró vizes palackokkal, meleg takaróba bugyolálva és különféle tarisznyákba felaggatva lógnak a lakás különböző pontjaiban és szunyókálnak.

A dokinak egy egyetemista barátja lakik ott kint, ő is állatorvos, mint a sógorom, és náluk töltöttünk néhány napot.

Fantasztikus volt körülnézni egy ilyen telepen, ahol ennyire odaadóan és szeretettel ápolják a bajba jutott erszényeseket. Rengeteg kenguru, és apró rágcsáló, meg wombat, apró csillogó szeme villogott elő minden felől, ha leszállt az este!:)

És nem is kell különösebb extra dolog, sok helyen a lakásukba fogadják be, ott rendezik be a menhelyet az önkéntesek. Persze itt szép nagy házak vannak, és nyugalom meg végtelen barátságos kedves emberek! Mindenkit „”Mate”-nak hívnak, a nevük helyett is, ez olyan havert jelent náluk.

Annyira boldog vagyok, hogy ezeket láthattam, hogy erőt és tapasztalatot meg ötleteket gyűjthettem az én majdani menhelyemhez.

Megtiszteltetés volt, hogy megismerhettem ezeket a csodás embereket. És hálás vagyok, amiért a sors megadta ezt a lehetőséget.

Rengeteg magyarral találkoztam. Egy egész kis kolónia van, és nagyon összetartók. Azt mesélték Melborne építkezésében a magyar építőmérnökök hatalmas szerepet játszottak és az élet minden területén sok a magyar!

És akit eddig nem ismertem, de nem lehet nem szeretni, a kurta farkú kenguru, aki mosolyog még álmában is! Ő rettentően barátságos, törleszkedik akár egy cicus, majszolgat és teljesen elégedett az életével! Hát nem aranyos? Nem csuda dolog ilyen állatkákat felnevelni, hogy visszamehessenek a természetbe? Mikor megismertem ezeket az embereket, a legszívesebben végig ott maradtam volna ezek közt a drágák közt és segítettem volna a gondozásukat. Rengeteg tapasztalatot szereztem emberségből és szerénységből egy olyan országban, ahol az emberek sokkal jobban élnek nálunk, mégis emberségesebbek, barátságosabbak és melegszívűek!

Ő itt a kúszókenguru! Nem, vele sajnos nem találkoztam, mert már olyan ritka faj, hogy bekerült a veszélyeztetett állatok vörös könyvébe!

Aztán itt a kuszkusz! Kicsit hasonlít a patkányra a farka miatt, de elölről olyan édes, a kerek szemeivel, a pici füleivel meg a duci tappancsaival, hogy elmondani sem lehet.

Vannak tarka fajtái is a fák tetején töltik az idejüket, de ez az egyszínű faj, sokat van a földön és nappal behúzódnak hasadékokban, kisebb barlangokba fák gyökerei alá, sőt még a vízelvezető csövekbe is beköltöznek.

És itt a hosszúfülű nyuszi! Na, hát ő meg nem olyan, mint egy egérke? Pedig nyuszi, ráadásul az erszényes fajtából. Leszámítva a karmacskáikat, minden egyik állatka nagyon barátságos és puha tömött bundájú.

Lehet, hogy vérengző őkelme, de tündéri picinek a foltos erszényes nyest. Azt mondják, sok helyen tartják őket, kedvencként. Nem tudom eléldegélne-e az aszpikos kutya vagy cicakaján, mert ha igen, akkor jöhetne hozzám is!:)

És jól megférnek egy póterszénykékben együtt. A kis kenguru és a wombat bébi.

Na és Ő! A híres kacsacsőrű! Tojást rak, a testmelegével kelti ki a kicsinyeit, aztán szoptatja őket! Elég abszurd, ahogy a kinézete is. Csőr, bunda, hódfarok és úszóhártya a nagy karmok között.

Láttam, de nem érinthettem meg. Nagyon óvják őket és ez így is van rendjén!

Van egy jó hírem is, majdnem leszoktam teljesen a dohányzásról, mert ott kint nem vették jó néven, ha rágyújtottam. Szinte sehol se lehet nyilvánosan cigizni. És italt is csak kijelölt helyen árulnak, akár a skandinávoknál.

És a vezetés se ment, pedig bal kezes vagyok, mégsem jön be a bal oldali közlekedés.

Rengeteg a halétel meg a sushi, hát ugye egyik se a szívem csücske. A sushi meg én sosem leszünk jóban!

Inkább Vegemitét ettem pirítóssal. Ez kinézetre mogyorókrém, ízre viszont sós és sörszagú!:) Anyum biztos imádta volna. Sajnos nem hozhattam.

BBQ sütöttünk a szabadban, és ez jó volt, azt hiszem az USA-ban is népszerű.

Na és ott van a híres Pavlova torta. Kicsibe meg nagyba, gyümölccsel és rengeteg tejszínhabbal. Hááát!

Sárkányvirág teát ittam, totál felpörögtem tőle, pedig esküdtek, hogy semmi olyan nincs benne. A sárkánygyümölcs annyira nem ízlik, de a teája, az igen!

Viszont ettem Duriánt, és heves szívfájdalommal gondoltam a phuketti nyaralásunkra, mikor a barátom kivitette a tetőre, mert olyan bűz volt tőle, hogy felfordult a gyomrunk. De ha legyőzöd a szagot, akkor nekem nagyon ízlik, hát a doki csak nyammogott rajta.

És a másik kedvencem a Jackfruit, ami hatalmas, mint egy óriási tengeri uborka, és persze mérhetetlen mennyiségű ananászt, amit imádok, és aminek az ízére, ez a hatalmas uborka is emlékeztetett.

Ettem sóban sült ananászt is, hát mit mondjak. Kb. olyan érdekes, mint a salmiakki, ami olyan ánizsos medvecukor lenne, ha nem sós lenne. Egy fertelem, és van, akinek a pasija folyton ezt rágcsálja, és ha lezuhanyozott és nincs rajta dezodor illat meg arcszesz, akkor még a bőrén is átüt ez a fertelmes szag.:)

Azért jutott eszembe, mert mióta anyu hordozza az öcsikét megszerette ezt a förtelmet. A barátom szokott hozni és falják, mi meg fordulunk ki. A nővéremék most mennek pár hétre Finnbe táncolni és mondta, hogy hoz anyunak egy bőrönddel. Anyu egyre furcsább dolgokat eszik, néha már suttyomban megszámolom a hörcsögjeimet ha átjön, mert egyszer még befal egyet közülük is attól tartok, mikor kikerekedett, érdeklődő szemekkel nézegeti őket az akváriumban.

Venni kellett neki egy doboz cipőbokszot és azt szagolgatja, és állítólag úgy hümmögök én is, ahogy ő az illatának. Érdekes, én csak körte, sütőtök meg szexmániás voltam ebben az állapotban. Lehet, hogy apu annak jobban örülne, mint az extrém ízű kajáknak!:)

Ott most tavasz van! Néha nagyon kellemes volt az idő, és bár rengeteg veszélyes állat lakozik ott a vizekben, azért lementünk. Kipróbáltuk a szörfözést, hát kb.úgy megy, mint a síelés fog!:)

Mindenütt szörföznek, lazák, nyugodtak és közvetlen emberek.

A világ egyik legjobb dolga, mezítláb járkálni a meleg, homokos óceán partján, bámulni a fodrozódó hullámokat és élvezni a csendet, mert az egy olyan nagy ország, hogy vannak teljesen üres helyek a parton. Az itteni emberek amúgy imádnak mezítláb járkálni, és ez nagy bátorság, látva mennyi pók meg kígyó van arra. Egyszer például a mi buszunk elé is kitotyogott egy jókora krokodil. Ez volt a legvagányabb kalandom velük. Szerencsére!

Ott kint ilyen táblákkal találkoztunk. Hát nem fura? És nem csak a táblák, hanem a hosszú egyenes utak. És én még azt hittem Amerikában vannak egyhangú egyenes útszakaszok!:)

Rengeteg a cápa meg Golf klub – sajnos nekem se tehetségem, se idegem, ehhez a sporthoz. Megőrülők tőle. A tenisz az oké, de a golf, a nagyon nyugodt embereknek meg azoknak való, akik képesek kikapcsolni és lelassulni. A barátom hirtelen ráébredt, hogy ő imád golfozni!:/

Ráadásul még krokodil is volt, pedig azt hittem legalább az nincs. Veszélyes egy vidék! De aztán meséltek Steve Irwingről, a krokodilmentőről, és akkor már eszembe is jutott hogy láttam pár filmet vele, ő volt aki kézzel fogta be a krokodilokat, végül egy rája szúrta szíven, abba halt bele.

A legveszélyesebb kalandom az volt, mikor egy jól megtermett kroki totyogott szembe a szemerkélő esőbe a buszunkkal. Nahát!:)

És pókok! Mikor hallottam, hogy felhívják rájuk a figyelmünket, vigyorognom kellett a veszélyes helyzet ellenére is, mert eszembe jutott, Tomasz rettentő pókfóbiája, képes menet közben kiszállni a kocsiból, ha egy aprócska kis nyakiglábapó ereszkedik az orra elé. Asszem Ausztrália nem lesz az öcsém hazája. Itt halálos csípésű pókok nyüzsögnek tömegesen.

És rengeteg légy, meg mindenféle csúszómászó, olyan giliszta és százlábú keveréke típusok, és gusztustalanok. Azt mesélték kisebb kígyó nagyságú giliszták is élnek arra. Szerencsére nem láttam olyant, de rettenetes lenne, ha itthon mikor az esőtől előjönnek a betonra, és én szteppelve ugrálok, hogy rájuk ne tapossak, egy ilyen hatalmas gilisztát kéne kerülgetni.

És én a gyáva kígyót sikoltoztam akkor is, mikor állítólag egy óriásgiliszta araszolt felém. Hát…fő az elővigyázatosság, viszont elismerően hümmögtek még az őslakosok is, mert a föld felett pár cm-vel libbentem kecses balett szökkelésekkel ijedtemben. Mondták is, egy ilyen esőtánc és mindjárt jön a víz!

Utolsó nap volt a Zene Világnapja, és Kylie Minogue dalokat énekeltünk! Volt egy felvonulás meg a Pubban is mindenki énekelt. Itt olyan vidámak és nyugodtak, vagy inkább kiegyensúlyozottak és elégedettek az emberek. És tudják, hogy az őslakosokat tisztelni kell, mert ez a föld az ő otthonuk volt. Fura, de ma, aki Ausztráliában patriótának vallja magát, az mind bűnöző ősöktől származik. Ezért ez elég fura, mégis végtelenül kedves és segítőszándékú emberek.

Szóval vagy ötször elénekeltem a Lokomotívot aztán a Vadrózsát. És akkor már bókolni kezdtek, hogy tiszta Kylie vagyok, egy igazi Ausztrál, és hogy tudom-e hogy az énekesnőt választották, a világ legjobb fenekű nőjévé. Hát azért ez jó kis bók volt. Szerintem csak a szemöldökünk formája tök egyforma semmi más, nem is tudtam, hogy ilyen picuri nő, mert olyan nyúlánknak tűnik.

Mert ugye a doki meg dumált, hogy tud ám énekelni, nem is akárhogy, akkora a hangja, mint ő maga. És így indult. Meg, hogy beszéltünk a Tomival, és a doki is grófúrnak hívja, ha hülyéskedik, és akkor jött, hogy miért is, és akkor meséltem azokat, amiket a papám meg a mamám mesélt a múltunkról. Nagyon érdekelte őket, minden, ami Magyarországról szól.

Találkoztam egy magyar lánnyal, aki még nem kapta meg a letelepedési engedélyét, ezért 3 havonta kitoloncolják. Ilyenkor átmegy Szingapúrba, aztán visszajön és várja, hogy megkapja és férjhez mehessen a vőlegényéhez. Elég nehéz ügy!

Ne haragudjatok, ha túl sokat írtam, csak még annyira el vagyok telve élményekkel és a látvánnyal, hogy nem tudom magamban tartani, muszáj kiadnom.

Aludni is alig tudok, már úgy össze-vissza vagyok, hogy nem is tudom, mikor van éjjel!:)

Ígérem, legközelebb kevesebbet írok, a következő fejezetnél, már valahol Oroszországban leszek, és a virtuóz orosz nyelvtudásomat fogom kamatoztatni!

Mindenkinek jó éjszakát vagy szép napot, ízlés szerint!:)

Puszi, Luna 

Ja igen!

Bocs mindenkitől, akinek még nem írtam!

Ne haragudjatok, ígérem holnap, vagyis ma pótolni fogom valamikor az est folyamán!

puszi, Luna:)