60. rész - A véletlenek Isten ujjlenyomatai

Sziasztok!

Elöljáróban szeretném elmondani és leszögezni, hogy ez itt egy kitalált történet! Nincs semmi bajom Jennivel, sőt az utóbbi időben sokat gondolkoztam a dolgain meg az életén, és egyre inkább szimpatizálok vele bizonyos okok miatt.

Annak idején az idegösszeroppanását és a világtól való elzárkózását nagyon is meg tudom érteni, és még sok minden mást is, ami nem ide tartozik!:)

Szóval valószínűleg sosem lennénk barátnők, de nincs vele semmi bajom, sőt irigylem, hogy sikerült talpra állnia, és egy jókora önbizalomra szert tennie!

Én is ezen dolgozom már évek óta!

Ha belegondolok ebbe az egészbe….

Még, hogy nincsenek véletlenek….

Lehet, de furcsa fintorai a sorsnak biztosan!

Jenni…

Idegesen sétálgatok fel alá a szobámban. Nem csak a környezet borít ki, bár ahogy beléptem ebbe az exkluzív palotába, mindjárt utolért a régi kettősség. A vágy, hogy itt éljek továbbra is, és az undor a tulajdonosa iránt.

De ami még nála is sokkal inkább kiborított, az a hír, amit az imént hallottam és teljesen felzaklatott. Még jó hogy sikerült magam visszafogni, de az a kis német pöcs, így is gyanakszik.

A jövőben majd többet kell vele foglalkoznom, hogy magamhoz édesgessem. Nagyon ellenséges, és Kimi kedveli, bár fogalmam sincs, mit lát ezen a birka fejű, bamba németen….talán csak fiatalnak akar mellette tűnni, vigyorgok gúnyosan.

Szerencsére éjszakára haza húzott, nem kell túl messzire gyalogoljon, most is rálátok az ablakaira. De legalább nem lábatlankodik itt, épp elég a másikkal megküzdenem. Mark úgy védi a faszfej tulajdonát, mintha a sajátja lenne, akár egy véreb.

Folyamatosan hívom azt a bizonyos számot, de semmi. Nem veszik fel, és egy idő után már nem is jelez. Valószínűleg lemerült. Megmondta, hogy ne keressem, mert a mobil egyszer használatos és az akció után eldobja, majd ő hív, ha eljön az ideje.

Mi az, hogy él a gyereke? Hát miből van az a kölyök, hogy túlélt egy ekkora szerencsétlenséget?

És mi az, hogy megtalálták? Hiszen a baleset előtt még azt jelentették telefonon, hogy minden rendben, megtörtént!

Akkor? Mi az isten történhetett ott?

Ekkora balszerencsét! Ennyi felhajtás a semmiért!

Most mihez kezdjek egy kölyökkel?

Ha gyereket akarnék, szülnék egyet, és nem egy kis kormos fattyát fogom nevelni.

Nem tehetek semmit, csak várok türelmesen, hogy jelentkezzen, ha úgy ítéli meg, hogy eljött az ideje. De meg kell tudnia, hogy nem sikerült a terve, a kölyök életben van, és én nem ezért fizettem!

Tudnom kell, mi történt ott! Bármi áron!

Addig megyek, megnézem az a faszfejet!

Kiveszek a táskámból egy dobozt, és abból egy tablettát.

Lassan sétálok le a lépcsőn, nehogy a házi kutya meghallja. Ajax nem számít, csak felemeli a fejét, aztán ahogy megismert, mindjárt vissza is ejti a kosarára.

A másik vérebre kell figyelnem, Mark a harapós.

Vajon miért költözött ide le?

Lehet, hogy a kis csajt zavarta az árnyékom?

Akkor mégsem volt olyan hülye, nyilván érezte, hogy esélye sincs mellettem, húzom el gúnyos, elégedett mosollyal a szám.

A konyhában magamhoz veszek egy pohár vizet.

Óvatosan nyitok a szobába. Ó, hát, hogy is képzeltem? Itt aztán nem kell finomkodni, az én drágám pontosan azt teszi, úgy viselkedik, ahogy az elvárható volt tőle.

Az ágyon fekszik, szétvetett karokkal és lábakkal. Egyik oldalán egy kiürült üveg, a másikon egy ostoba fehér plüssnyúl.

Közelebb lépek, hogy belepillanthassak az elgyötört arcába. Sápadt megtört fej, a könnyek szinte barázdát vágtak az arcán. Merev részeg! Láttam már párszor közös életünk során, nem is ő érdekel. A kis asztalon az ágy mellett, egy aprócska fehér bébi cipő, mellette egy jókora gyémántköves eljegyzési gyűrű.

Hm, hát lehet, hogy igaza volt annak a férfinak? Te tényleg szeretted ezt a kis parasztot? Hát ennyire fáj, férjecském?

A lehető legjobb pillanatban történt, ami történt, tökéletes időzítés volt!

Szegény kedvesem, most nagyon fájhat neked. Neked, aki mindig mindent megkaptál. Aki úgy tudod használni a tested, adni a belőled áradó charme-ot, és megközelíthetetlenséget, amire annyira vevők a külsősök és vetődnek a nők. A halvány mosolyt, ami csak néha villan meg egy pillanatra, a jófiús oldalra vetődő hamiskás pillantásod mellett. Olyan jól használod, ezt az egész lényedből szálló kisfiús bájt, melyet tökéletesen kompenzál a rekedtes, halk, monoton beszéd. Tökéletesre faragtattad magad a PR-osokkal. Még a hangodra is ezrek kapják fel a fejüket. Vagy, mert szavad sem értik, vagy, mert egyszerűen oda kell nézni, erre az erőtlen beszédre, ami ugyanakkor olyan hosszan jön belőled egyetlen levegővétellel, hogy akik hallgatnak, már helyetted lélegeznek.

Óóó, vajon hány könnyes szemű kis rajongó élesztene újra boldogan, egy forró csókban átlehelt éltető levegővel?

Azt hiszik egy különleges csoda vagy! Egy utánozhatatlan megközelíthetetlen, nagybetűsen szabad férfi!

„Azt teszem, amit akarok, és azzal, akivel akarom, és nem vagyok alkoholista, csak elég idős ahhoz, hogy azt igyak, és annyit, amennyit akarok!”

Kemény szavak ezek férjecském, hát most majd megmutathatod a te rajongótáborodnak, hogy állsz talpra. Meglátjuk, képes leszel-e eltitkolni a fájdalmadat, képes leszel-e ennek a kis kormosnak a hiányát, a semmit mondó, érzelemmentes álarcod mögé rejteni.

Vajon kinél fogsz felrobbanni? Ki lesz az a szerencsés, aki szembe találja magát a jégember valódi nyersességével és öklével?

Mert robbanni fogsz, ezt mind tudjuk, akik igazán közelről ismerünk téged, és nem csak látunk, vagy ábrándozva bámulunk egy képről.

Csak mi tudjuk milyen is vagy valójában.

Én és jó barátod, Mr Smirnoff, hajolok le a földön heverő kiürült üvegért.

Vajon tele volt? Sikerült kiürítened az egészet? Ha így folytatod nem lesz szükség semmire, mert kivégzed magad, mielőtt még elválnánk, így végül mégis csak én örökölök utánad.

Mennyire szánalmas vagy! Te a nagy és hatalmas férfi! Most pedig itt fekszel, és szűkölve bömböltél, akár egy kisgyerek, ha elveszti a kedvenc játékát. Mert hát neked is csak játék volt ez a kis ostoba lányka. Egy kedves kis plüsscica, puha, finom, engedelmes, de vajon képes voltál vele valamiről beszélgetni is? Meg tudott egyáltalán ez a lány szólalni? Vagy elég volt, hogy a kapcsolatotok csak szigorúan az ágyra korlátozódott. Gondolom, az rendben volt, elég hamar bekapta a legyet. Még ahhoz is hülye volt, hogy védekezzen…. Vajon mit szóltál mikor kiderült, hogy terhes? Őrjöngtél, aztán beletörődtél, vagy örültél a magad módján?

Ugyan minek tudsz te örülni egy szakaszgyőzelmen meg egy jóféle áfonyás vodkán kívül? Talán még a pénznek, azért ülsz rajta acsarkodó, irigy kutya módján.

Tudod már milyen az élet, nekünk egyszerű embereknek? Érzed már milyen, ha tökön rúg a sors?

Itt az ideje, hogy tanulj! Én meg majd itt leszek, hogy segítsek, és támogassalak a mérhetetlen fájdalmadban, kicsim… - sóhajtok elégedetten és még közelebb lépek.

Finoman megérintem az arcát, és végig cirógatok a könnyáztatta barázdákon. 

Felnyöszörög és elrántja a fejét a másik oldalra. Mellkasa egyre hevesebben emelkedik, olyan hangokat ad ki, mint egy kölyökkutya, aki elvesztette az anyját. Hát kedvesem, elég szarul nézel ki.

-         Kimi…. – suttogom.

Még jó hogy nem lát senki, hihetetlen de elpirultam, most, hogy ennyi idő után, ilyen túlfűtött érzelmekkel telve kimondtam a nevét.

Közelebb hajolok, hogy odaadjam neki az eddig szorongatott pirulát, ha sikerül annyira megébrednie, hogy egyáltalán képes legyen elvenni.

Olyan hirtelen nyúl felém, hogy ijedten hátrahőkölök.

-         Kisu…kicsim…cica… - suttogja rekedten.

A hajamba markol és magához ránt. Olyan erővel öleli a fejem, hogy nem kapok levegőt, még szerencse, hogy a poharat az előbb letettem, így nem öntöm magunkra.

-         Iszonyatosat álmodtam…kicsim…elvesztettelek, majdnem beledöglöttem…

Még mindig szorít, fejem a mellkasának nyomódik, a fülembe dübörög a szíve, másik kezével a testem próbálja feltérképezni. Keze tétován megáll a hasamnál. Lemerevedik, szinte kővé válik alattam az egész férfi.

Már tudja! Felébredt végre!

Undorodva taszít el magától, arcán olyan gyilkos düh tombol, hogy szinte megrémiszt, mégis igyekszem közönyösen nyugodt mosollyal fogadni.

-         Mi az istent keresel itt? – csattan dühösen.

-         Gyógyszert hoztam…meg vizet, - tartom felé, - reggel iszonyatosan fájni fog a fejed, és nemsokára megérkeznek Pauláék.

-         Mit akarsz itt? Gúnyolódni? – horkan.

-         Csak a részvétemet kifejezni. Tudom mekkora veszteség ért…

-         Honnan tudod? – igyekszik egyelőre sikertelenül befókuszálni a szemem.

-         Egy ismerősöm is elvesztett valakit a balesetben. Rettenetes tragédia, ami történt! Ott volt mikor… őt kerested és megtudtad, hogy meghalt…..felhívott…azt hitte velem történt valami…. Oda siettem, de már nem voltál ott….

-         És most mit akarsz itt? – mér végig gyűlölettől összeszűkült szemmel.

-         Csak segíteni…ha tudok….Kimi…bármi is történt köztünk, senki halálát nem kívántam. Fel sem tudom fogni, mennyire fájhat, mit érezhetsz most….de vigasztaljon a tudat, hogy a pici legalább él! – folytatom álnokul. - Az orvosok biztos tudták mit tesznek, hogy miért a babát mentették. Adtak neked egy második esélyt a kicsivel…Mi született? Kisfiú vagy kislány?

-         Hagyd abba! Hagyd már abba! – vicsorít remegve, ahogy visszafogja a gyilkos indulatát, suttogó szavaival.

-         Kimi…. – suttogom annyi érzelemmel és sajnálattal a hangomban, amennyit csak össze tudtam vakarni.

Felé tárom a karom ültemben. A teste megfeszül, olyan egyenesen ül akár egy oszlop, ha lehet, még jobban megremeg, már azt várom, mikor moccan meg alattunk az ágy. Szemeit természetellenesen kimereszti. Döbbenetes látvány, ahogy a könnyek lassan kibuggyannak, és tétova érként csörgedezve utat keresnek lefelé, a bánattól barázdált arcán. Nem pislog, csak hatalmasra tágult égő tekintettel bámul a semmibe.

Aztán összezuhan és megtörik a szemem láttára!

Vállai megrogynak, tartása ellazul, szemeit összeszorítja, ahogy a száját is, és lassan akár egy lassított felvételben, előredőlve a mellkasomnak támasztja a fejét. Hangosan zokog akár egy kisgyerek!

Győztem! Könnyebb volt, mint reméltem…..

Csak legyél észnél, biztatom magam. Pontosan kövesd Ibrahim utasításait. Úgy tűnik, nagyon is tudja, mit tesz és beszél.

A faszfej kikészült, akár fejbe is lőhetném, az ellen se védekezne. Valami hasonlóra készülök, csak nem fegyverrel.

-         Kimi, nem gond, ha itt maradok? A szállodákban nincs hely, minden felől jöttek a kétségbeesett hozzátartozók, és elfoglalták az összes fellelhető odút. Persze ha nagyon harcolnék, talán tudnék szerezni egy szobát, de úgy gondolom, ezzel csak másoknak nehezíteném meg….valakinek, aki hasonlóan szenved most mint te, és még szállást se talál….

-         Felőlem maradhatsz….de nem akarlak többet látni…tűnj el, nagy ez a ház…. – morogja rekedten. – És hagyj magamra! Ne merészelj ide még egyszer bejönni!

-         Rendben….nem foglak zavarni, magadra hagylak a fájdalmaddal. Csak a gyógyszert hoztam…és gondoltam…esetleg betelefonálhatnál, hogy mi van azzal a szegény kis árvával…. Neked kell gondoskodnod róla, kötelességed felnevelni…szegény anyja, az életét adta azért, hogy a te gyermeked éljen…. – érintem meg a kezét mézes mázosan.

-         Menj ki a szobából! – csattan akár egy engedelmes bábú. – Hallod Jenni? Azonnal takarodj ki innen!

Nem várom meg, hogy olyan hangosan üvöltsön, hogy előjöjjön a véreb. De hiába minden, fut már felfelé valamelyik lenti szobából. Az is lehet, hogy a masszás szobában aludt. Végül is kit érdekel….csak játssz tovább!

-         Mit műveltél Jenni? Megmondtam, hogy csak addig maradhatsz, amíg nem csinálsz balhét! – ordít suttogva, csak úgy dagadoznak az erek a nyakán meg a kopasz fején.

-         Nem balhéztam! Gyógyszert vittem be neki, hogy rendben legyen, mire megjön az anyja….és megemlítettem neki, hogy talán fel kellene hívja a kórházat, és érdeklődnie kellene a gyereke állapota felől, ahogy egy rendes apához illik. Tudom, hogy most nagyon elkeseredett, de itt az a kicsi, most már neki kell gondoskodnia róla. Mi lesz, ha a sajtó megneszeli a létezését, és azt is, hogy nem törődött vele? Esetleg felhívhatnád te a kórházat….

-         Nem adnak ki tájékoztatást csak közvetlen hozzátartozónak. – bizonytalanodik el.

-         Akkor hívd fel az a papot, aki ott van a holttest mellett….

-         Ne beszélj így róla…. – mordul rám.

-         Rendben! – sóhajtok teátrálisan. – Csak segíteni akartam!

-         Jó, ….- bizonytalanodik el, - talán mégis igazad van! Biztosan Pauláék is szeretnék tudni, mi van a kicsivel. Felhívom az atyát….

-         Tudod a számát?

-         Kimi megadta….sokat voltak ott….főleg Kriszti.

-         Akkor csak telefonálj….én a szobámban leszek.

Nagyszerűen alakul minden. Pontosan az elképzelések szerint, bár ez a kölyök nem volt benne a terveinkbe, de talán még jól is jön. Csak még egy kicsit el kell hintenem a faszfej cipőjében a kétkedés és gyűlölet morzsáját. Egy ideig majd őrlődni fog, ahogy szokott, és közben véresre dörzsöli a lábát az a morzsa, és akkor robbanni fog, ahogy szokott.. és akkor az a híres védőangyala legyen irgalmas ahhoz a gyerekhez. Csak tudatosítanom kell benne finoman, hogy a kölyök megölte az anyját….

Idegesen állok az ablak előtt. Már nem is tudom, hányadik cigit szívom, itt kellene legyenek, ha magán géppel jöttek, már itt kellene legyenek!

Remélem nem dobta fel a talpát az öreglány az izgalomtól. Na az lenne még csak kettős győzelem! Akkor örökre bebetonoznám itt a helyem. A faszfej többet nem állna talpra, ha mindkét imádott nőjét egyszerre veszítené el, mosolygok elégedetten.

Óóó, hiú ábránd! Sajnos nem! Itt vannak!

Halkan gördül a luxus taxi a ház feljárójához. Kisietek a nappaliba és megnyomom a kapu meg a garázsajtó gombját. Míg beállnak, és kiszállnak van időm felkészülni. Most jön a második felvonás, csak ügyesen Jenni…Úgy beszélj, ahogy elterveztétek….

-         Szia Paula….Rami? –bólintok a meghökkent férfi felé.

Nem is titkolják megdöbbenésüket. Ahogy visszaemlékszem a hosszú sötét hajú lányra, persze az is lehet, hogy hirtelen, a sötétből kibukkanva őt hitték megjelenni.

Fájdalom, de újfent csalódást kell okoznom szeretett anyósomnak, és kedves sógoromnak.

-         Hát te? – mered rám az asszony, szemében nem titkolt ellenségeskedéssel.

-         Segíteni jöttem….

-         Te? – áll szembe elkeseredett haraggal a tekintetében.

-         Felhívtak…egy ismerősöm, aki egy bulvárlapnál dolgozik, és a lovas derbykről  is szokott közvetíteni, meg az azt követő társasági eseményekről. Ott volt a kórházban miután értesült a szerencsétlenségről, és interjúkat igyekezett készíteni a fájdalomtól összetört hozzátartozókkal.

Gusztustalan, gyomorfordító egy munka, közben meglátta Kimit. Valószínűleg akkor, mikor már tudta a szörnyű hírt, mert azzal hívott fel, hogy most látta a férjem, amint roskadozott a fájdalomtól a szerencsétlenül járt áldozatok hozzátartozói közt. Méghozzá nem más támogatta, mint a Forma 1 világbajnoka Sebastian Vettel, és csak érdeklődne, hogy kit veszített el Mr. Raikkönen, mitől volt annyira kikészülve, hogy Mr. Vettelnek támogatnia kellett.

Gondoltam nem árulom el neki, hogy már külön váltunk, nem tartottam megfelelőnek a pillanatot, hogy most csapjon le a bulvár erre a kapcsolatra, mikor immár vége szakadt. Azt mondtam, hogy félreértés történt, egy partyn volt mikor kapta a hívást, és azt hitte, én is a vonaton vagyok. Azonnal a kórházba rohant, de addigra már kicsit ittas volt, ezért segítette Mr. Vettel, és valószínűleg a megkönnyebbülés pillanatát látta, mikor leeresztett az ideges feszültségből.

Tudjuk mind, hogy mekkora hírverést és felhajtást tudnak művelni, egy semmiségből is, ez pedig, hogy a kis cseléd meghalt, ráadásul hátra hagyott egy gyereket….

-         Kriszti nem cseléd! Tudd, hogy mit beszélsz! – mordul rám Rami.

-         Természetesen nem így gondolom, csak a bulvárt idéztem, mert ennél nyilván sokkal ütősebb címekkel látnának napvilágot a különféle elméletek és találgatások a kapcsolatukat illetően.

Azt is tudjuk, hogy Kimi nem fog nyilatkozni, legfeljebb bepereli a lapot, és szegény lány se védheti már meg a becsületét,…viszont itt van a kicsi…neki…érte, talán jobban kellene most figyelni a külsőségekre. Arra gondoltam, visszajövök, ha esetleg más bulvár is lecsapna a hírre, vagy az újságíróhölgy személyesen tenné tiszteletét, egy interjú erejéig. Nekem nem probléma, nem esik nehezemre eljátszani a „minden rendben van-t”, ha ezzel segíthetek Kiminek.

-         Mióta vagy te ilyen toleráns és nagylelkű?

-         Mióta a jövőm az öcséd kezében van, illetően, hogy hány nullát kanyarít a rám eső vagyoni részem mellé. Pénzből élünk, még ha nektek ez nem is gond Kimi mellett. Szükségem lesz minden euróra a jövőben, és ezzel a gesztussal megkönnyíthetem mindkettőnk életét. Nem kell kitudódjon ez a kapcsolat! A gyereket majd a nevére veszi, mintha örökbe fogadta volna és kész….reméljük, túléli a pici, nagyon erősen küzd, igazi kis Raikkönen.

-         Hogy van az unokám? – sírja el magát az asszony.

„Hát így van ez! A kőszívű Raikkönenek is kapitulálnak néha, csak meg kell találni a gyenge pontjukat. Ez a férfi, Ibrahim, megérte azt a rengeteg pénzt!”

-         Az éjjel betelefonáltam…Kriszti papja, ott maradt….ott maradt mellette egész éjjel, - köszörüli meg Mark a torkát, - és imádkozott. A házvezetőnője meg a kicsi mellett virraszt. Nehéz éjszakája volt, leállt a légzése többször is de visszahozták. Aztán a keringése omlott össze, cardiogen sokkot kapott, ami azt jelenti, hogy nem volt kielégítő az agyában a véráramlás. Ilyenkor a szervezet, védekezik, és más szervektől vonja el az oxigén dús vért, ezáltal azok is károsodnak. De már rendben van, sikerült stabilizálniuk az állapotát bár még mindig kritikus, képtelen az önálló légzésre. Fejletlen a tüdeje, és gyenge de nagyon harcol, és az orvosok mindent elkövetnek…- halkul el, aztán összeszedi magát. - Kritikus az állapota, de van remény!

-         És a fiam…? – suttog Paula.

-         Majd egyszer túl lesz rajta…. – válaszol hasonló hangvételben Mark.

Az asszony nem kérdez többet. Ebből a halk, elsuttogott mondatból mindent megértett. A fia a padlón van, és nem tudni mikor, vagy hogy egyáltalán fel áll- e valaha!

Nem kérnek se enni, se inni, még a kávét is visszautasítják. Titkon figyelem őket, tipikus Raikkönen hozzáállás, magukra erőltetett nyugalom álarca, mely alatt sikoltozva tombolnak az idegeik.

Paula keze megremeg, ahogy bekopog a fia ajtaján. Nem kap választ, ezért óvatosan elfordítja a gombot és benyit.

-         Hagyjatok magamra! Megmondtam, hogy senkit nem akarok látni! – vág a hangja akár a kés.

-         Kimi…kisfiam… - suttog Paula, és a szemét elöntik a könnyek.

Belép, rövid tétovázás után Rami is követi és ránk csukja az ajtót.

Ott maradunk édes kettesben a vicsorgó vérebbel.

-         A szobámban leszek, ha kellenék… - indulok fel sietve, mert a mobilomon villog az üzenet kijelző.

Nem is várok választ, rá se pillantok, úgy rohanok, hogy végre elolvashassam. Remélem az küldte, akitől egyre idegesebben várok valami információt és magyarázatot.

Rövid levélke, „Ne hívjon, üzenetet küldjön ide, ha gond van,” és következik a szám.

Még hogy van-e gond, dühöngök! Hát te minek neveznéd, hogy él a kis szurtos? Mit írjak, ami nem lesz gyanús, ha esetleg lenyomoznak, de ő megérti?

„Megtalálták a barátom kutyáját és kölyke született!”

Na, azt hiszem ez így jó lesz! Érteni fogja remélem  és intézkedik, de legalább is elfogadható értelmes magyarázatot ad arra, hogy mi történt, hogy maradhatott életben az a gyerek!

Hátradőlök, rágyújtok egy újabb cigire és lehunyt szemhéjaim alatt, az első füsttel együtt jönnek elő a régi képek és a gondolataim. A lavinát vagy a sors kerekét immár elindítottam. Hogy kit vagy kiket fog magával sodorni, az majd egyszer kiderül. De addig még sok dolgom lesz itt, sok csatát kell megvívnom! Mélyen szívok a cigimbe és hagyom, hogy a fantáziám a múlton csapongjon….

Hogy is kezdődött? Mikor is éreztem úgy először, hogy valamit tennem kell, hogy kézbe kell vegyem a sorsot,  különben mindent elveszítek?

Milyen szerencse kellett ahhoz, hogy megtaláljam ezt a férfit, aki, - legalább is eddig úgy tűnt, - mindent el tud intézni a világon!

Az emlékek úgy kúsznak elő az elmémből, mint a füst az orromból.

Összezárt szemeim képeket vetítenek elém. Megrázó, megalázó jelenetek, mind a faszfejjel, a viták veszekedések és végül viharos távozásom….

Aztán a visszatérés, és a teraszon felbukkanó kedves, talán túlságosan is barátságok kis cseléd. Akkor meg nem fogtam gyanút, előtte is volt itt lány, soha nem vettem észre, akár csak egy félreérthető pillantást, vagy mozdulatot sem kettejük között….

A második találkozás vele, itt bent a nappaliban….igen, akkor már éreztem valamit. Megmagyarázhatatlan érzések kerítettek hatalmukba vele kapcsolatban, és érthetetlen ellenszenv a kis cseléd iránt, amit nem is titkoltam el, ezzel remek magas labdát adva a faszfejnek, amit persze nem is késlekedett kihasználni.

Éreztem! Egyszerűen megéreztem, hogy baj van, hogy ez a lány, más mint a többi.

Aztán a Portugál kiruccanásuk, a mosolyogva ácsorgó kis szobacicus a Raikkönen kölykök gyűrűjében. Olyan hangosan vitatkoztak a kis ördögök, hogy ki fogja a kezét, hogy belehallatszott az apjuk interjújába. Akkor már nem csak éreztem, tudtam, hogy baj van.

Szerencsére mindig is hamar tudtam dönteni. Azonnal felkerestem azt a szánalmas magánnyomozónőt, és olyan remek színielőadást adtam elő a megcsalt, megunt és eldobott feleség szerepéről, hogy a végén már személyes sértésnek vette a kis cseléd puszta létét is.

Remek munkát végzett, a szenvedélyes csókok láttán már kétségem se maradt, hogy lépnem kell. Nem olyan volt, mint a többé cafkával, rá se mászott a tengerparton, pedig egyedül voltak. Figyelt rá, törődött vele, ráadásul ott volt velük az anyja!

És ez volt a végső érv, ami az azonnali cselekvésre sarkalt. Ez a pöcs nagyon óvja az anyját, főleg mióta elment az apja. Ha bemutatta ennek a kis cselédnek, biztosan komolyan gondolta.

Milyen szerencsém volt azzal kékvérű felfuvalkodott tökfejjel….

Ha nem vele vagyok akkor, és nem találom meg azt a telefonszámot nála, ma ki tudja, ez a faszfej már újra nős lenne, a kis szurtos meg egy milliárdos feleségeként élhetné a gondtalan gazdagok életét.

De szerencsére találkoztam Ibrahimmal és ez mindent megváltoztatott.

Először csak egy kis nevelő verést akartam, hogy megrémüljön és elkotródjon innen. De nem….ő maradt, és mit olvastam a meghackelt magánklinika adatbankjában? A kis cseléd bizony már akkor állapotos volt. Ibrahim kiverette belőle a mi faszfejünk gyerekét. Nem utolsó sorban a bamba németnek is alaposan ellátták a baját. Remek nap volt, két legyet egy csapásra!

Vajon mit szólna az én édes férjecském, ha megtudná, hogy én ölettem meg a kis cselédet, akit annyira megtörten gyászol? Mit szólna, ha a fülébe súgná valaki, hogy már a második gyerekét készültem eltenni a sírba?

Egy ideig nem akartam bántani ezt a lányt. Kedvesnek tűnik, olyan barátságos volt a vonaton is. Önfeledten csacsogott, nyitott volt, olyan, akinek nincsenek sötét titkai. Mindent elmondott magáról, bármit kérdeztem őszintén felelt, és a szemem láttára adta ki magából a bánatát és a boldogságát is.

Szinte sajnáltam hogy meg kell halnia, de akkor mikor megpillantottam őket Valentin napon a szalonban, már tudtam nincs más út, csak ez.

Hogy bámulta a fehér menyasszonyi ruhába bújtatott kis cselédet. Szinte elolvadt és simogatta még a szemével is. Aztán már a kezével simogatta, és akkor, igen, akkor láttam meg, ahogy a nő is védelmezőn a hasára tette a kezét, ahogy a faszfej, cirógatta. Láttam az arcán azt, amit még sosem amíg velem élt.

A férfi büszkeségét, a boldogságot, ahogy az utódot simogatja. Az annyira óhajtott és vágyott, eddig nélkülözött gyereket. És az imádó csodálatot a nő iránt, aki végre megadta neki. Ott mosolygott a feltétlen szeretet a mindig hideg kék szemeiben, és ezt képtelen voltam elviselni. Rám soha nem nézett így! Én ennél többet érdemlek, sokkal többet, és meg is szerzem!

Nem hagyhattam! Ha ez a kis szurtos megszüli azt a fattyút, többé esélyem sincs vele szemben. Azonnal cselekednem kellett. Felhívtam Ibrahimot, aki mondott egy összeget és miután rábólintottam kezébe vette a dolgokat. Úgy mondanám inkább, sóhajtok hosszan kifújva a füstöt, hogy kivette a kezemből az irányítást, de ez a legjobb dolog volt, ami csak történhetett.

Soha nem hittem, hogy így lehet tervezni. Hogy ilyen mérnöki precizitással dolgozzák ki a kommandósok az akcióikat. Mindenre figyelt, még a legapróbb részletekre is. És mindig volt egy B terve. Arra, hogy mit tegyünk, ha taxival megy Pfäffikonba a lány, és mit, ha vonattal.

Előre tudta, hogy beszélni fognak a vonaton, micsoda húzás volt, hogy hívjam fel azzal, hogy késik az ügyvédem, mert karambolozott! És még arra is volt esze, hogy valóban neki menjenek az ügyvédemnek!

És az a nő, akit ilyen rövid időn belül kerített, kis átformálás után kiköpött mása lett a kis szurtosnak. Bár idősebb terhes volt, de a sok narkó végett semmivel se volt nagyobb hasa, mint a másiknak. Kapva kapott az alkalmon, hogy eljátssza a szobacicus szerepét. Valaha talán értelmes lehetett, de mára már teljesen a kábítószer hatalmába került, a saját gyerekét is eladta volna egy adagért, és nem gondolt arra, hogy egy ilyen akció után nem maradhatnak szemtanuk….

Persze most pont ezen bukik a tervem! A kölyök talán megmarad! Bár amennyivel idősebb, annyival fejletlenebb is, gondolom a kis cseléd nem narkózott, vigyázott a milliárdokhoz vezető kincsre!

Míg mi édesen civódtunk a telefonban az időzítésen, azok ott elintézték a kis cselédet.

Tökéletesen felépített akció volt, még én sem ismertem mást, egyedül csak a cserelányt, hogy minél kevesebb legyen a lebukás esélye. Ha nem történik ez az átkozott vonatbaleset, az évszázad bűntényét követtük volna el. Soha nem jött volna rá az igazságra, és soha nem dolgozta volna fel, hogy elhagyta a kis cselédje, mert nem az ő gyereke van a hasában!

Talán idővel óvatosan ráfoghattam volna a kis német pöcsre! Na az alaposan betett volna ennek a nagy barátságnak!

Hát nagy kár, hogy nem nézhetem végig a férfiúi önérzetében megtépázott és megalázott faszfej belső őrjöngését és önmarcangoló dühét.

Persze így is rendben van! Az, hogy meghalt legalább annyira fáj neki, csak másként!

Nekem immár nincs már dolgom, csak tökéletesen alakítani a szerepem, amire Ibrahim kitanított és várni, hogy újra teljes jogú tagja legyek a Raikkönen családnak meg a milliárdjaiknak!

                                        *  *  *

Sziasztok!

Remélem, hogy ez a rész is rávilágít néhány részletre, és közelebb visz titeket egyes kérdések megválaszolásához!

Azért nagyon örülnék ám, ha sokan komiznátok és leírnátok nekem, hogy szerintetek mi történt, és mi fog ezután történni!:)

Bárhol is leszek, örömmel válaszolnék rá!:)

Cserébe elmesélem az elmúlt másfél hetemet, csak olvasgassatok, úgy sem találkozunk egy ideig!:)

Mostanában még az állagosnál is kevesebb a szabad időm. Úgy gondolom, tudat alatt alakítom így, hogy kevesebbet tudjak a magam problémáival foglalkozni.

Tudtam, hogy egy nehéz hónap elé nézek, pedig akkor még a szakításunkról szó sem volt. Most azonban még itt van az is, egy plusz lelki teherként.

De nem tehetek mást, sajnálom, ha nem érti meg, hogy nekem is van egy életem, még ha nem is olyan fényűző és érdekes, mint az övé, de az enyém!

Hajlandó voltam feláldozni érte mindent, és nem csak én, hanem a családom is, hogy ott éljünk, ahol ő szeretné, ha ez neki nem elég, akkor sajnálom!

Csavargunk családostól, amennyit csak lehet. Megnéztük a Várbazárt meg a 4-es metrót, mert már halálra nevettem magam a barátnőmön, ahogy minden este kétségbeesik, és azt mondogatja, itt minden ember felfelé néz! Nem a holdra, hanem az útmutató táblákra, akár Mózes törvényeire! Első nap a nővérem is sírva ordítozott, hogy fogalmam sincs hol vagyok, egy busz se arra jár mint eddig, ez miatt a kurva metró miatt, majd sírva-nevetve közölte a telefonba, hogy most tette meg a metróban a harmadik kört, és már a jegyellenőr is kedvesen köszönt neki. Lassan megszokják és tartozéka lesz az állomásnak! Hát ezt azért látnom kellett! Ráadásul a Luca se metrózott még sosem, és tényleg szépek az új állomások!

Két hete vasárnap még a Lucát ápolgattam, nem néztük a Forma 1-et sem, mert egy másik adón ment a Jégkorszak, és azt szerette volna nézni. Olyan kis elesettke volt, hogy mesét néztünk. Jött a pata öcsém,  hogy mi van nem a Forma 1-et nézzük hanem a kőkorszakot?

Mondtam neki, az nálad van öcsi!

Aztán megnéztük a Pocahontast is, és kicsit elszomorodtam a Fűzanyó énekén. Lucának annyira tetszett, hogy két hányás közt ezt a dalt tanultuk a zongorán.:)

Anyuék közben bőszen pakoltak, még mindig szépül a lakás. Pont ott voltunk, mondom segítek kicsit, mikor akkora sorozat csattanás robbant, hogy ijedtemben kiléptem a papucsomból.

Az IQ bajnok nővérem a falnak támasztotta a polcokat a lépcsőházban, az ügyeske dilidoki nekitolatott, azok meg szép sorban eldőltek!

A lelkiismeretesen előrohanó szomszéd bácsi szerint úgy szóltak, mint a háborúban a Katyusák!:)

Erre a zajra előkerült a táncoslány is, rettentő mogorván közölte, hogy irány szavazni! Vártuk a magyarázatot, ami nem is maradt el. Egy bizonyos párt, vasárnap délelőtt, míg aludt volna munka után, 3-szor felhívta, hogy ha azt akarja, még jobb legyen mint eddig, akkor ne késlekedjen induljon és újra szavazzon rájuk.

Hát ezzel azt érték el, hogy a táncoslányok érdekszövetsége, egy emberként ellenük fordult, mert mindegyiket folyvást délelőtt zaklatták az üzeneteikkel.:)

Elmentünk szavazni! Izgatott voltam, mert nekem ez az első és egy darabig az utolsó is lesz, mert nem tudom, ott kint majd mikor lesz lehetőségem szavazni. Mármint oda, mert én soha nem szavaznék egy olyan országban, ahol nem élek akár magyar vagyok akár nem! Szerintem, azoknak kell eldönteni, hogy mit akarnak és kit, akik ott élnek, ott vásárolnak, meg fizetik a rezsit. Nekik van joguk választani vezetőt, aki aztán törvényeket hoz majd felettük, de ez csak az én véleményem….

Nagyon furcsának találtam a kedves erdélyi családot, akik lelkesen mentek ahányan csak voltak nekünk szavazni, és mikor megkérdezte a nénit a riporter, hogy mikor volt utoljára Magyarországon, azt felelte, még soha kedveském!

Akkor honnan tudja, hogy élünk és mi/ki lenne nekünk a jó?

Vagy nem? Na, biztos, hogy nem fogok politizálni!:)

Szóval rohantunk szavazni, mind a nagy boldog család, vittük a Tomit is, aki ugye még nem,:) berángattam magammal egy szavazófülkébe, és akkurátusan elmagyaráztam neki a lepedőket, hogy kikre lehet szavazni. Totál ki volt tőlem!:)

Egy aprócska érdekesség, hogy én vonzom az őrülteket! Előttem egy nő, azért veszekedett már vagy öt perce, mert nem értette meg, mi az, hogy ő nem szavazhat a saját tollával?

Mondom hát nem mindegy? Vagy súg az a toll?

Csúnyán nézett rám, de a Luca ott dekkolt köztünk, és ugye sose tudtuk, mikor kell rohanjon. A hülye Tomi meg bíztatta, ha hánynod kell, hajolj bele az egyik urnába, de apánk nagyon idegesen lepisszegte, hogy tegye el otthonra ezt a humort!:)

A régi általános iskolánkban voltunk, és szavazás után beálltunk gyors egy családi fotóra előtte, hogy ezt is magunkkal vigyük majd!:)

Eszeveszetten gyűjtöm az emlékeket!:)

Otthon aztán elfeküdt a delfinemen, és mesefilmeztünk.

Őt a nyaralásunk után kaptam, és úgy érkezett, hogy a barátom mellett az elfektetett ülésen pihizett, mert akkora, hogy másként nem fért el. Legyen élethű, hogy ne félj tőle legközelebb, közölte, és az óta, a delfin foglalja mellettem a franciaágyat. Ha a Tomi velem alszik, a földre kerül szegényke, de nagyobb a Lucánál.

Úgy is beszélünk róla, mi és a delfin!:)

Este a barátnőm megbűnhődött a felforgató beszéde miatt. Egyszer csak hív, hogy beszélgessünk gyorsan. Mondom, mi van már megint, mibe keveredtél? Ő meg, hogy tüntetnek! Választási!

Kérdezem és kik? Ő meg, hát nem mindegy? Csak tudjak már kimenekülni közülük, mert körbe fogták őket a rendőrök!

De nem lett baj, legalább is nem hallottam róla, bár a TV-ben elég kevés dolgot adnak le arról, amik a fővárosban történnek….

Aztán hétfőtől suli, amit inkább hagyjunk is! Már nagyon elegem van, folyamatosan zaklatnak, most újabban például, valami barom óvszereket dobál a postaládámba! Van már egész szép kis gyűjteményem, ilyen is meg olyan is! Illatos, ehetőtől a világítóig:)

Délután megyek, intézem a dolgaimat. Verőfényes napsütés, virágillat meg ilyenek. A főtérnél jártam, boldogság happy, mikor hirtelen borsó nagyságú jégeső közepébe csöppentem. A meglepő az volt, hogy közben szikrázott a nap, én meg bőrig áztam és a fejemet verte a jég. A nővérem jutott eszembe, akinek tavaly kiverte a szeméből a kontaklencsét, én meg kinevettem.

Haladok tovább akár egy kiöntött, hajléktalan, ázott ürge, és jönnek szembe az emberek szárazon, szépen, csodálkozva bámulva rám! Totál döbbenet volt, hol járhattam, mert csak ott szakadt a jég, ahonnan én jöttem!

És akkor ismerős gúnykacajra lettem figyelmes. Akár a Parasztbecsületben! De nem az opera volt, hanem egy másik paraszt! Öcsém ügetett lomhán felém szakasztott kiöntött ürge üzemmódban a buszról. Mondja nekem, elkísérlek, te is eláztál? Ha láttad volna, hogy bámultak a buszon!

Mondom, te Tomi lehet, hogy utolért minket is a Nádasdy átok?

Viccnek szántam, ő meg kapott rajta.

Ugye? – helyeselt. A suliban is…senki se tudta, mégis csak én kaptam egyes arra a hülye versre.

Na, mondom takarodjál, ha megbuksz, itthon maradsz, nem lesz Szabadságszobor, meg Grand kanyon!

Amúgy jól festett, pazarul baseball sapkára tűzött napszemcsivel, - ezt még a barátomtól leste el, - a szakadó jégesőben! Úgy érezte, kell az!

Estére aztán megtalált mindenkit a vihar, olyannyira, hogy fél éjszaka lent rohangásztunk a kukák után, mert elindultak a hatalmas szélben, és pont a mi gépjárműparkunkat vették célba. Nyurga is dolgozott, az ő kocsiját is védelmeztük. Reggel persze elaludtam, egy irtóra dühös és éhes vadtubi huhogására és türelmetlen kopogására ébredtem. Gyors megetettem, és amíg dicsérgettem, hogy csak ébresszen máskor is, bejött a szobába és nem akart kimenni.

Magára hagytam és átmásztam. Otthon a Tomi épp apánkat faggatta, hogy milyen engedély kell a puskatartáshoz.

Hát igen! Van egy varjú, aki úgy érzi, minden nap hajnali 3 körül el kell kezdenie kiénekelni a bánatát. Teszi ezt az öcsém ablaka előtti faágon, hát valóban iszonyú repedtfazék hangja van, (emlékeztet valakire, mondtam is az öcsémnek, dobáld csak meg krumplival, kosaras vagy!:)

Másnap mentünk kocsival, az öcsém vezetett én meg meggondolatlanul bekapcsoltam a zenét. Az öcsém beszerelt egy mélynyomót vagy mit, én meg lezserül adtam, az amúgy is szuper masinára egy kis hangot. Majdnem menet közben szálltam ki, leginkább a szívem. Hát jól szólt! Mire megnyugodtam valamelyest, elrobbant mellettem egy motoros, és majdnem vitte a tükröm is. Mindig tahikard leszek tőlük!

Délután aztán gondoltam, elmegyek egy kicsit autókázni és relaxálok valahol, hogy átgondoljam a dolgaim, mert otthon egy ideges dilidoki döngicsél folyvást körülöttem, és mohón elemezgeti minden rezdülésemet, miközben angol szócsatákat vív valakivel, aki nagyon érdeklődik felőlem minden nap, de a bolond pszichológus meg úgy tesz, mintha nem értené….:)

Fogalmam sincs, hogy képes valaki egy pszichológussal élni, miközben kontroll alatt kell tartsa minden mozdulatát és szavát, mert azon mód kielemzik és lebukik!:)

Szóval relaxálok egy ligetesben lehúzott tetőablakkal, mire felrezzentem, megszálltak a lelkes méhecskék. Mondom a rohadt életbe, ebből baj lesz, és lett is, mert valamit lenyomtam a Tomi szerint, amivel fixáltam a tetőablakot és nem tudtam bezárni. Úgy jöttem haza a szemerkélő esőben, és cseppet sem volt melegem, ráadásul egy csapat izgatott méhecskével osztozkodtam, a bel téren a fejem körül.

Péntektől aztán dolgozni mentem és igaz a mondás, Pesten zajos az élet és pörgős!:)

Dolgozni fogok, mert sokba fog kerülni a kiutazás. Mindenem vinni akarom, már úgy értem az állataimat, könyveimet, delfinemet, ilyesmit…

És hát eddig ugye úgy volt, hogy az ő gépén viszünk ki mindent, de hát most már magamnak kell gondoskodnom a szállításról. Arra gondoltam bérelek egy konténert, és abba bepakolok mindent, de gondolom nagyon drága lesz. Mivel vagyunk páran, és mindenkinek lesz pakkja, be akarok szállni a költségekbe, nem akarom, hogy az apám lemerítse a számláját. Végül is miattam utazunk, ezt nekem kell rendeznem és fogom is!

Az állatokkal meg még fogalmam sincs, hogy lesz, csak annyit tudok, hogy útlevelet kell nekik csináltatnom!:)

Van még rendesen pénzem tőle, de fogalmam sincs mennyibe fog kerülni a kiköltözés, így inkább dolgozom és spórolok hozzá.

A barátnőm szolt, hogy mehetek, visszajött a régi főnöke, akivel nagyon jóba van, és engem is ismer még tavalyról.

Bementem és első nap után azt mondta, mehetek bármikor, de addig is felvesz beugrónak. Ha jön a Balaton sound, a Sziget fesztivál vagy a Forma 1, minden lányra szükség van!

Biztos sokan elítélitek ti is a táncos lányokat, de nekem nagyon bejön ez a világ!

Nem mindenki prostituált, még ha könnyű is rájuk húzni egy sémát, és minden nap meg kell küzdeni az előítéletekkel, de engem nem zavar és nem is érdekel, hogy mit gondolnak mások!

Annyira őszinte és kemény, egy teljesen más világ, ezeket a lányokat mindenki másként kezeli, még a taxi is legalább kétszer annyiba kerül nekik, mint másoknak….

Lenyomtuk az éjszakát! Eleinte nem volt senki, volt időm barátkozni a rúddal meg az éjszakával. Aztán meg baromkodtunk Tuna kutyával, - ő a net egyik kedvence,- és akkor vendégek jöttek.

Mi a barátnőmmel kikaptunk egy mexikói pasit, nagyon helyeske volt egy igazi speedy Gonzales. Ott maradt reggelig, és nagyon jól érezte magát velünk.

Sajnos közben érkezett egy apóka, és rám kattant. Reggelig táncoltatott és már aggódtam, hogy baj lesz a szívével, de volt orvos a közelben!:) Ráadásul folyton valami dalt énekelt, valami gyöngyhajú lányról. Reggelre már nagyon nem szerettem, ő viszont engem egyre jobban. Majd a főnök elé járult és felszólította, hogy adjon neki, mert örökbe akar fogadni, és majd megöröklöm a vagyonát.

Annnnyira boldog voltam!:)

Közben meg Gonzales hirtelen megvilágosodott, és meg akart tanulni magyarul. Kérte a barátnőmet tanítsa. A bolond meg Tuna kutya egyik örökbecsűjét adta a szájába, mint magyar jókívánságot. Lelkesen tanult és mindenkihez odarohant, kezet nyújtott és azt mondta. "Pufild a teftem kéflek!

Tudástól megittasulva boldogan ment asztaltól asztalig, és nyújtott kezet férfinak és nőnek. A főnök picit morgott, hogy látom nagyon ráértek!

Totál felébredtünk, mert mindenki dőlt a röhögéstől!

Reggel aztán meghívott minket reggelizni a Mekibe. Azt mondta a barátnőm soha nem szokott elmenni, sőt ha ráköszönnek az utcán, azt mondja, gyere vissza este, most nem dolgozom, de ez olyan kedvesen lüke volt, mi meg éhesek, hogy elmentünk.

Tisztára olyan volt, mint a volt barátom. Egy idő után mondani kellett neki is, hogy nem feltétlen kell mindenkinek azt mondania, hogy „szeretlek és dugni akarok”, mert esetleg érheti kellemetlen meglepetés.:)

Hatalmas hamburger meg krumpli és tényleg aranyos volt. És a meglepetés, mikor elköszöntünk, mindkettőnknek adott 35 ezer forintot fejenként a társaságunkért. Hogy miért pont ennyit arról fogalmunk sem volt, de jó kereset egy óráért.

Nem akartuk elfogadni, de ragaszkodott hozzá, és ígérte jönni fog még….:)

Másnap már nem voltam annyira fitt! A metrón felsurrantam az indulóra, akarok tovább lépni, hopp, fogva tartott az ajtó a táskámnál fogva. A hülye barátnőm meg csak hívogat, hogy gyere már ülj le, állsz ma még eleget, nem vette észre, hogy miért álltam egy megállónyit az ajtónál, akár egy oszlop!

A végeredmény, leszakadt a táskám füle, de a bárba tűzőgéppel megreparáltam!:)

Szombat volt, és jöttek….

Volt szerencsém egy híres színészhez, de nem Jude Law volt,:) valami autóversenyzős csapathoz, de nem hozzám jöttek és nem értettem tisztán, hogy a Torro Rossosok voltak, vagy valaki mások készítettek elő valami bemutatót.

És érkezett egy nagyon híres rock banda! Harsányak voltak és lezserek! Ismerem ezt a típust, a gazdag vagyok és menő, nekem minden lehet, rám nem vonatkoznak a szabályok….

Beszélgetni kezdtünk, és nagyon kellemesen csalódtam bennük. És a legfurcsább az volt, hogy mikor ráterelődött a szó a sportra, kiderült, hogy ismerték a volt barátomat, persze nem mondtam, hogy én is….:(

Egyezséget kötöttünk, ők kipróbálják magukat a rúdon, én meg daloljak egyet! Nem tudták kivel kezdenek!

Eléggé odatettem magam, hogy magasan legyen a mérce, ők meg próbálkoztak, bár nem értettem miért kell ehhez gatyára vetkőzni, de ők tudták. Megfigyeltem már, a pasiknál ez a letolom a nadrágom, valahogy a mulatság része…

Szóval miután közösen daloltunk párat, a dobos verte a ritmust az asztalon, és egyre jobban összebarátkoztunk.

Mondtam, hogy zongorázom, persze nem hitték el, ahogy azt sem hogy a barátnőm orvosnak tanul. Kaptak egy precíz ütőeres vérzéses felkartörés rögzítést, és egy latin nyelvű epikrízist!

Ezek után telefonált az egyik, és rövid időn belül megjelent egy álmosan is feldúlt apóka, a hóna alatt egy elektromos zongorával. Elém tették, hogy te jössz!:)

Egy kedves kis dalt választottam, mert kíváncsi voltam a kemény rock banda reagálására, de minden várakozásomat felülmúlták!:)

Hát legyen elég, ha annyit mondok, hogy reggel mentek el, otthagyták a hangszert, hogy este is jönnek. A lányok meg azt mondták, hogy inkább összedobják nekem az egyetemre a pénzt, csak tűnjek már innen!:)

A barátnőm adott valami kávés csokit, azt mondta, ettől éber leszel akár egy denevér. Nem hittem neki, még benyomtam rá egy energia italt, és tényleg! Akár hazáig tudtam volna futni!

Ezért aztán néhány táncoslánnyal hajnali 4-kor elmentünk szoláriumozni, én meg fodrászhoz!:)

Van ehhez jobb idő? Pesten az a buli, hogy valami mindig nyitva van!

Sötétebb szőke csíkokat tetettem a hajamba, nekem tetszik. A fodrásznál kértem, hogy inkább had fésüljem én ki a hajam, mert különben oda egy fésű, nekem meg letépi a fejbőröm!

A fodrász behalt a kóctól a fejemen, azt mondta, mondjak egy összeget és megadja érte, de hát nem mondtam….:)

Innen már csak hárman mentünk tovább és hiszitek vagy sem, de reggel 6 órakor belekeveredtünk egy orosz tüntetésbe!

Kukákat borogattak és kántálták, hogy Putyin, Putyin!

Körbefogtak minket és gonoszul villogott a szemük, voltak vagy harmincan. A barátnőm meg, Luna, Luna mondj már nekik valamit! De hát ez már a második éjszakám volt, és nem voltam nagyon toppon, vadul gondolkoztam egy megfelelő mondaton, miközben motyogtam oroszul, hogy mi vagyunk az ő barátaik. A másik lány teljesen be volt tojva, és ijedtében improvizált. Egyszer csak kihúzta magát és hangosan kiabálni kezdett, Putyin, Putyin és irtózatosat belerúgott egy szegény buszmegállóba! Befogadtak, de még a stúdióban is nevettünk!

Reggel fotózásra mentünk, ez egy másik történtet, a lényeg, hogy az ügynökség felhívott, hogy egy kozmetikai cég szeretne a szememmel hirdetni, és ami az érdekes, hogy a cég amerikai, vagyis a jövőm szempontjából nem elhanyagolható a kérdés, ezért elmentem! És hát már nem is köt az ígéretem!

Profi sminkkel kötöttünk egy előszerződést, és úgy tűnik nem lesz gond, a konténer kifizetésével!:)

Mire hazaértünk már lassan jöhettünk is vissza. Kicsit már éreztem, hogy kivagyok, de egy energiaital után, nem volt gond.

A vonaton a barátnőm fájdalmasan fogdosta a cicijét.

Ezen eléggé meglepődtem, kérdeztem is, csak nem mondod, hogy valaki odaért?

Ő meg, tudhatnád, hogy akkor már nem élne! Leégett a szoliban.

Mondom, jól van na, azt gondoltam olyan mint a spártaiak, megtette mit megkövetelt a haza, még ha az életébe is került.:)

De belehaltak! - nézett rám keményen.

Bele! – egyeztem bele.

Bent aztán hatalmas buli volt, annyit táncoltam, hogy izomlázam van, és hát bizony, visszajött a rock együttes és hihetetlen jó fejek voltak!

V.I.P. belépőnk lesz a bécsi koncertjükön, és megadták a telefonszámukat is. Furcsák ezek a híres emberek! Sok rajongó azt hiszik, ők mások mint mi, pedig nem!

Haza felé már nagyon meg voltam rogyva. Álltunk a buszmegállóban, a barátnőm csicsergett, hogy ébren tartson, egyszer csak elénk toppant két torzonborz idősebb férfi és nagyon agresszívak voltak. Az egyik egy üveggel hadonászott, hogy akarjátok, hogy kicakkozzam az arcotokat? Nem értettem mi baja velünk! Már gyúrtam a kommunikációra, ekkor a barátnőm előre ugrott, és akkorát bevert szegénynek, hogy úgy ahogy volt hanyatt esett. A másik erre eloldalgott.

Mondom neki, mi van, ennyire megijedtél?

Ő meg, hogy nem láttad, kilógott a zsebéből a zacskó.

Mondom és?

Hát állítólag ragasztó volt benne, és azt szívta, és ettől elborul az agya. Állítólag régen ez egy kábítószer vagy mi volt, nem tudom még nem hallottam róla, de ha a barátnőm mondja biztos igaz!

Szomorú zárása volt ennek a három napnak!:(

Reggel aztán mentem suliba és már nagyon ki voltam. Délután a dédinek segítettem a konyhában, ami már eleve megmosolyogtatja a többieket.

Szóval a dédi kérdezett valamit én meg állítólag másról kezdtem beszélni. De nem is emlékszem mit mondtam!

Megmérték a vérnyomásom és 98/62 volt.

Mindjárt összevitatkozott az orvosi konzílium a fejem felett, hogy gyors egy kávé kéne, vagy inkább menjek már aludni!

Erre jön a Luca, hogy adjon nekem egy multi vitaminos pezsgőtablettát, és nagy igyekezetében beleborította az összeset a mosogatóban hűlő levesbe!

Na akkor a dédike is rosszul lett egy pillanatra, de egy jó ügyvéd minden helyzetben feltalálja magát, apám védő és kortes beszédet mondott a felturbózott húsleves mellett.

Nagy elmék találkozásaként az általam fájó szívvel, de határozottan száműzött dilidoki rövid kóstolgatás után megállapította, hogy hasonlít a kínai édes-savanyú levesre.

Luca szegény sírdogált, így mindenki evett pisszenés nélkül, jóízűen hümmögve.

Ezután a cicakaja nyitókája a kezemben maradt, így öcsém újra megcsillogtatta ügyességét konzervnyitásból, de ezúttal csak 3 ujját vágta el!:)

Érzelmileg eléggé szegény, ámde anyagilag annál megdöbbentőbb hétvégét zártam! Most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy igen is el tudom tartani magam, és nem fogok soha többet éhezni!

Ja igen! Miután a volt barátom megtudta egy pletykás dilidokitól, hogy dolgozni voltam meg még fotózáson is, egy igen szép kerek összeget küldött a számlámra, „Tanulj, ha már azt választottad!” megjegyzéssel!:(

Amíg ámokot futottam nem volt baj, de most, hogy megpihentem nagyon nincs jó hangulatom. Valami irtózatos nagy ürességgel várom eddigi életem legszomorúbb húsvétját, és igyekszem túl lenni rajta, ahogy csak lehet.

Talán leiszom magam, vagy beszedek néhány altatót, hogy átaludjak pár napot 20-a után, úgy is szükségem van a pihenésre. Nem tudom, de kicsit félek a holnapoktól….

Akkor most egy kis időre elbúcsúznék, hogy a magam dolgával tudjak 100 %-an törődni!

Nektek meg vidám Húsvéti ünnepeket kívánok!:)

Íme egy lelkes locsoló!:)

Ez a dal meg klip nagyon megfogott. A nővérem mostanában Michael Jaksont hallgat, én meg a mozgását tanulmányozom, mert az öcsémék megkértek, hogy tanítsak be nekik egy táncot a szalagavatójukra!

Azelőtt nem sokat hallgattam őt, de ez a dal nagyon elgondolkoztató!

Puszi Luna