Csak még egy pici türelmet kérek...és segítséget!:)

Sziasztok!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem!

Tudom, hogy már régóta adós vagyok a következő résszel, és nem az én mentegetőzéseimre, meg magyarázkodásomra vagytok kíváncsiak, de talán megértitek, hogy az utóbbi napokban alaposan felfordult az életünk.

Nem mindennap aggódja végig az ember az anyukája vajúdását, és a kisöcsikéje születését. Na és az a placenta!:/ Hát vannak hiányosságok a biológiai tudásomban!

Szóval csak azt akarom mondani, hogy igyekszem összeszedni magam és összeegyeztetni az időmet, hogy ide a blogra és rátok is legyen időm. A heti egy részt garantálni fogom, akárhogy is, mert nekem is nagyon hiányzik az írás, és nagy szükségem is lenne rá.

Hát igen, és kérnék is valamit!

Megbeszéltük anyuval, na és persze az izgatott apák gyöngyével, hogy enyém az éjszaka, ők meg napközben lesznek az öcsikével. Nekem jobb így, én éjjeli bagoly vagyok, anyu meg bár tagadja, de elég megviselt még, és mindenképp ragaszkodom, hogy kipihenje magát a szülés után, mert aztán jön majd a derékfájás, meg egyebek. Ezt nem én találtam ki, hanem a nővéremék, azért a szülésznő barátnőmnek csak több tapasztalata van ebben, no meg a keresztanyunk is szülésznő, ő is pihenésre utasította anyut.

Így éjjel, míg böfiztünk – csak Mr. Andy – majd elszundizott a nyakamon, nekiálltam, hogy kicsit átalakítsam a blogot. A kis bitang csak akkor alszik, ha a nyakamba folyatja a nyálacskáját, ráadásul úgy, ha egy bizonyos szögben tartom, így most úgy közlekszünk, mint egy súlyos csípőficamos.

Szóval ő szundizott, én meg szerettem volna egy kis külalak igazítást, egy csíkot szeretnék beletenni, olyan fülecskéket, hogy Főoldal, meg a 3 történetem címét, - mert jönne a harmadik is – és egyet a végére Lelki szemetesláda címmel.

Arra gondoltam, így minden egy helyen lehetne, és a lelki szemetesláda alatt leírnám azokat a dolgokat, amik történnek velem, de eddig még nem volt erőm leírni, és beszélgethetnénk. Egy csomó mindent szeretnék elmesélni. A nővérem esküvőjét és a szilvesztert, Gabival a brüsszeli ámokfutásunkat, no és azt, ami most történt, ezt a hihetetlen csodát! Néhány dolgot a múltból, a mindennapjainkról. Rengeteg mindenbe belekezdtünk, nagy terveim vannak, és a többiek is támogatják.

Ha így, egy külön fülecske alatt tenném, akkor azok, akiket idegesítenek, a történet utáni személyes bejegyzéseim, nem kellene olvassák.

De én egy akkora antitalentum vagyok, ha a számítógépről van szó, hogy azt már tanítani kellene. Nem tudtam megcsinálni! Szerencsére, csináltam egy másik blogot nem itt próbálkoztam, amilyen szerencsém van, eltüntettem volna róla mindent.

Így is úgy felidegesítettem magam, az öcsivel a vállamon, hogy majdnem kitöröltem az egészet!

Szóval, ha valaki közületek tudna segíteni az átalakításban, olyan ovis szinten, nagy-nagy türelemmel, azt örömmel venném!:)

Most pihengetek, egy kicsit fáj a fejem, nem vagyok túl jól. Pedig én fürdetem a kisöcsit, ez nagy felelősség ám!

Képzeljétek, első nap úgy sikerült pancsiznunk, hogy miután alaposan megfürdettem, a törölközésnél derült ki, hogy a kezecskéjén lévő azonosítocska még csak vizes sem lett! Még nem szedtük le, olyan aranyos vele, és így tudjuk, hogy biztos nem történt csere!:)

A sógor szerint nem kellene így megcsutakolnom azt a gyereket, nem ló az! Jól hátba veregettem, mikor vitte ki a vizet, mert a szoba közepén fürödtünk, hogy mindenki alaposan kigyönyörködhesse magát a műveletben. Anyu nem emelhet, és hát most én se, kímélő üzemmódba tettek, de erről majd később.

És már amúgy is van bajom, de most még sikerült egy kis balesetet szenvednem.

Reggel bementünk a városba, egyrészt szegény segédedzőmre hagytam mindent, mert nem gondoltam, hogy másnap már munka helyett az öcsém születését izgulom végig. Meg vételezni kellett egy csomó mindent a konyhára, itt most kicsit bevételeznek az emberek, pedig nincs is annyira ítéletidő. Hó, az van, de most például szép az idő, és a szél sem fúj.

Ráadásul a pendríve-mat is bent felejtettem, és azon van a törim.

Szóval reggel bepattantunk, na jó én nem inkább csak a Peti, és elhajtottunk az én Renegátommal, - ez a Jeep neve – és egy negyed óra múltán pont előttünk borult le az út szélére, mellé meg néhány még becsúszott. Elég nagy a hó, és csúszik, de ez a Jeep elmegy mindenütt.

Persze rögtön megálltunk, többen is mentek segíteni. A doki rögtön, te nem erőlködhetsz, fogd a gyereket. Kaptam egy kiskrapekot, egy kis eszkimót az ölembe, esküszöm még arra sem jöttem rá, hogy fiú vagy lány, abból ami kilátszott belőle:). Olyan kétéveske lehetett, és egyfolytában csicsergett, és döbbenetes, de egyetlen szavát se értettem!:(

Gyerekpszichológus akarok lenni, hát nagy a baj!

A baba kocsija kiszabadult, átadtam a szülőknek, és elmentek. Jobb egy ilyen picurival biztos helyen. Mi meg maradtunk és tologatták a többi nagy batárt az útszélén. Az utolsóval nem boldogultak, mondom, segítek! Persze a Peti egyből óbégatott, ráadásul magyarul, hát volt sikerünk, de mondtam, nincs semmi bajom, csak toljuk és menjünk már.

Toltuk, toltuk, nem mozdult! Ekkor szegény papika rádöbbent, hogy bent hagyta a kéziféket, és egy laza mozdulattal kiengedte, és nagy lelkesen gázt adott. Mi meg ahányan voltunk elhasaltunk. Néhányan beborultak a hóba, a Peti is mint egy izgatott hóember bukkant elő, a mellettem levő pasi orral belevetődött a sárhányóba és úgy beütötte az orrát, hogy eleredt a vére. Rám fröcskölte, még nem voltam elég véres!:/ És nyöszörgött, hogy a foga is meglazult.

Ezzel szemben én szinte jól jártam. Pont úgy álltam, hogy mikor a kocsi megugrott, totál belecsapódtam az okos homlokommal a vonóhorogba. Hát néhány pillanatra kiestem a ritmusból, nem nagyon tudtam mi van körülöttem. Viszont a homlokomra azonnal nőtt egy dudor. Járhattam volna rosszabbul is, ha a szememet ütöm be!

Egyszarvú lettem! A Peti meg dühöngött, hogy mondta, ne toljam azt a rohadt kocsit, most meg tessék, itt egy unikornis. Csak ücsörögtem mellette, néha megérintettem a szarvam, rohadtul fájt és növögetett.

Egyszer csak felnevetett és azt mondta, na, oda lett a Luna hercegnő és kaptunk helyette egy szerencsét hozó, megszeppent tekintetű unikornist!

Mondom, mi van már? Púpom is lett? A Tomi volt a szerencsehozó, mikor a balesetünk után púposan járt a törött csuklója miatt. Ő meg csak nevetett, és azt mondta, most félrehúzódom, te meg szállj ki és nyomd az okos homlokod a hideg korláthoz. Nem vihetlek ilyen szarvval a szombati bálba! Hogy fogsz mutatni mellettem?:)

Hát, minek ellenség ha valakinek ilyen barátja van?:)

Képzeljétek! Mikor bementem az én csapatom egy meglepetéssel várt!

Nem csak a babaköszöntő talpacska sütit készítették el, hanem mást is!:)

Valaki árulkodott nekik és elmondta, hogy a Halva a kedvencem, és készítettek egy jókora tömbbe préselve. (Határozottan fejlődnek, ha a kreativitásról van szó és egyre jobban kedvelem őket)

Most itt van mellettem, mindig csak 2 szeletet vágok le belőle, hogy többet nem, de aztán benassolom, és újra vágok két szeletet.:)

Csak nehogy baj legyen belőle, ahogy a mákos tésztából is. Még nem meséltem el, mennyire bezabáltunk az öcsike születése előtti este, aztán éjjel vándoroltunk csak a lakásban, mindenki vizet vedelt a sok torkoskodástól.

Most pedig itt ez a csokis-mogyorós halva….:)

Ráadásul picit még a fejem is fáj, hát alaposan bevertem.

Szóval a lényeg, hogy érkezem a héten, és ha sikerül átalakítanunk a blogom, akkor a töri mellett mesélek is az életemről.

Mennem kell! Szegény cicuskám nem érti, miért van száműzve az ölemből, és ki ez a nyálzó kis csomag akit szeretgélek helyette. Most a Peti dajkálja szegény elárvult Bendegúzt, és felújították a wc-re szoktatás gyakorlását. Mármint Bendegúz gyakorol, a Petinek megy, legalább is azt hiszem!:)

Megyek és integetek a havat lapátoló férfiszakasznak!:)

Puszi, Luna

Ilyen sütikéket készítettünk, Andy Feet süti, és mindenki ingyen eheti, az öcsike születésének tiszteletére. Finom gyömbéres férfitappancs!

Még rengeteg tervem van a kis lábacskájával, csak be kell szereznem némi vízfestéket!:)