Az ananász sztory:)

Sziasztok!

A következő fejezet már majdnem készen van, ma este, vagyis nektek éjjelre, legkésőbb holnapra hozom. Arra gondoltam, a jövőben talán picit rövidebb részekkel jövök, míg kicsit beállnak itt a dolgaim, mert azt hamarabb el tudnám készíteni. De majd meglátom még.

Addig, ha nem bánjátok, hogy néha teszek egy-egy személyes bejegyzést is ide, akkor most szívesen elmesélném mi történt velem az elmúlt napokban. Ha valakit nem érdekel az én világom, irritálják az ilyen fajta személyes bejegyzések, az ne olvassa, illetve ne kattintson az oldalra olyankor, ha olyan címet lát, ahol nincs megszámozva a fejezet.

Nehezen indult a hét és tele volt feszültséggel. A két fiú most kezdte meg az első napjait az eljövendő munkahelyén, és jómagam is idegesen készültem a visszatérésre, miután csak úgy eltűntem néhány hétre, családi okokra hivatkozva.

De itt az emberek egészen mások, vagy legalább is azok, akikkel eddig összehozott a sors itt kint. Vagy csak, mint tulajdonosra rám is vonatkozik már az, amit a barátom mondott egyszer kedves részegen túlcsorduló önbizalommal.

„Én tökéletes vagyok! Kívül és belül is. Hatalmas a farkam, szenzációs vagyok az ágyban, jóképű vagyok, fantasztikus a testem, a zárkózottságom és flegmaságom ellenére a humorom ellenállhatatlan, ahogy a mosolyom is. Nyílt és őszinte, igaz barát, jószívű, ja és okos! – mutatott vigyorogva magára”

Én meg vissza, hogy és az önképed is tökéletesen rendben van. Azt mondta erre, minden pasi, még a törpe aszott vénember is ezt hiszi magáról, ha egy vastag köteg euróval van becsavarva a farka, mert a körülöttünk nyüzsgő pénzéhes potyázó piócák és hiénák elhitetik velünk”

Ez után a beszélgetés után azon gondolkoztam, hogy ha ez a sok minden nem is feltétlen igaz rá, - bár én így látom – az biztos, hogy az esetek többségében tökéletesen tisztában van az öt körülvevő világról!

Szóval lehet, hogy velem is csak azért ilyen elnézőek, mert tőlem függnek, még ha nincs is euróval kibélelt farkam!:)

A bejárónőnk – akit Moirának hívnak – amint megérkeztünk elment egy hétre, mert itthon van az egyik fia. Kettő van neki, lent délen élnek, és elég ritkán találkoznak.

Ennek örömére anyuval valami történt és olyan lett a lába, meg a keze is, mint egy felfújt gumikesztyű, teljesen bedagadt. A gyűrűjét is nagy harcok árán, szappanos vízben sikerült levarázsolnia az ujjáról.

Teljes ágynyugalmat rendelt el neki, az itteni, meg az otthoni orvosi gárda is. Így hirtelen én lettem ennek a hatalmas háznak a főnöke.

Hát nem ment könnyen. Első nap, valami irtózatot kellett készítenem, mert már meg volt vásárolva. Tottyadt pulykamájakat tekergettem szalonnacsíkokba, ügyesen össze kellett volna tűzni, de ők persze nem akarták ezt, aztán kisütni. A Peti szerint az államig lógott a nyelvem a nagy igyekezetben, és jó a térérzékem meg remekül lövök, mert ebben a nagy konyhában, még csak véletlenül se ugrott kétszer egyfelé ki a kezemből az a nyűves máj. Körbelőttem a konyhát, véres tetemek mindenütt, amit Nyurga loholva eltüntetett – szóval kiveszi itt mindenki a részét a munkából, csak nem értünk hozzá! Végül a gyakorló állatorvos átvette a műtéti műveletet pszichológusi asszisztenciával, én meg végeztem a többi melót. Anyu a kanapén puffadozva dirigált, és folyton fel akart ugrálni. Én meg lassan olyan lettem, mint az a buta játék, ahol egy labirintus van, és benne egy golyócskát kell egyik pontból a másikba vinni. Le-fel rohangásztam, és minden körben visszanyomtam anyut a helyére, egy simi vagy egy puszi kíséretében.

Esküdtek, hogy a vacsi tökéletes volt, - én meg gyors leszedtem az asztalt, mert észrevettem, hogy a tál alján, amibe kitettem, egy kis véres zsír maradt:(.

Szóval másnap, kávézás közben bent megemlítettem, hogy anyu felfújódott, mint egy aranyos lufi, és még nehezebb neki a járás meg a mozgás, ráadásul, ha lép, fáj a talpa, ahol a talp boltíve van. És kényelmetlenül érzi magát a macinacijában, pedig kismama típusú, mégis idegesíti a pocakján, meg az is, ha letolja a hasa alá.

Ekkor az egyik szakács mondja, hogy az ő felesége is állapotos és fájt a pocakja a melegítőgumijától, ha meg lecsúsztatta a pocakja alá őt is idegesítette, és hogy egy Baby boltba olyan szupi nadrágot vettek, aminek nem volt derékrésze, hanem pocak alatt véget ért a nadrág onnan meg egy vékony nyúlós, puha gumis anyag simul a pocijára, egészen fel a gyomráig.

Elmagyarázta, hogy merre kell menni, hát elég messze volt az üzlet. Végül látta milyen arcot vágok, és mondta, ha elenged a főnökasszony, szívesen elviszlek.

Mondtam, tudok beszélni a fejével, hallgat rám, úgy hogy menjünk. Mint mondjak, még soká fogok vérbeli amerikai mód vezetni, nekem is fájtak az ujjaim a talpamon mire megérkeztünk, mert végig ökölbe voltak. Annyira szuper kis üzlet volt, totál elkápráztatott az a sok kis finom puha baba dolog, játék, kocsik meg minden. Vettem egy nadrágot, természetesen barnát.

Otthon gyorsan átöblítettem és nagyon hamar megszáradt a törölközőszárítón. Anyu imádta, finoman rásimult a kisöcsire, nem nyomta, nem csúszott a pocakja alá, és így nyugodtan fel tudja tenni a lábait, nincs kint a feneke.

Egy csomó mindent láttam, úgyhogy beütöttük a naviba a címet, és másnap visszamentem, még az ananászos eset előtt. Vettem még egy világos mogyorószín nacit neki, meg 3 pár zoknit, ami kívül belül olyan hosszú bolyhos szőrös volt, és nem szorított a száruk, akár egy mamusz, meg néhány nagyanyó bugyit, mert mióta bedagadtak a lábai meg a keze is, fáj a pocija meg ég, és ettől kicsit lehangolt én meg ezt nagyon nem szeretem. Teljesen helyrebillent lelkileg, mikor odaadtam neki, és apu bejött két kézzel felemelte a hatalmas nagymama bugyogót és meglobogtatta apu előtt vigyorogva. Apu csendesen mortyogott, hogy nekem már ez is szexi.:)

És igen, tudom, hogy spórolni kellene, de nem bírtam ott hagyni és vettem a kisöcsinek egy szánkót. Annyira édes, műanyag és ülés karfa, még biztonsági öv is van rajta, és olyan klassz, akár egy Forma 1-es autó, formatervezett és mosómaci kinézete van. Egyszerűen imádtam, persze mikor jobban belegondoltam rájöttem, hogy a mostani télben sokat nem fogunk szánkózni a kisherceggel, de….:)

Ezek után átbeszéltük a projektet, és mindenki megkapta a feladatát. Anyu lett az anyagbeszerző, itt van online vásárlás, rákattansz az üzlet honlapjára, ahol a legapróbb dolog is fent van, és szépen készítesz egy listát, aztán házhoz szállítják nagyon hamar. Van ideje átgondolni, és olyant rendelni, ami nem haladja meg a konyhaművészeti teljesítményemet. Ugye eléggé lent van a mérce!:/

Mióta kint vagyok, minden nap kimegyek egy picit sétálni bent a városban, és próbálok mindig messzebb menni, hogy megismerjem a környéket. Két piacot fedeztem fel, az egyik jobbra, a másik balra van tőlünk. Az egyiken zöldségek meg gyümölcsök elképzelhetetlen arzenálja, a másikon halak, tengeri herkentyűk meg húsok.

Szóval kicsoszogok minden nap és veszek magamnak egy ananászt. Egyrészt mert imádom, másrészt nagyon egészséges, például ha seb van rajtad műtét után, elősegíti a hegesedést, és antioxidánst tartalmaz. Itt meg szépen levetkőztetik, kiveszik a közepét és már készen kapod, csak enni kell, nem kell megküzdeni vele.

A vásárlás után gondoltam megyek és veszek egy ananászt, sőt anyunak is viszek haza egyet. Felöltöztem és elkocogtam, az ebédszünetemben, szóltam az én főedzőmnek, hogy jövök mindjárt. Megvettem, és ahogy jöttem visszafelé, bele akartam tenni a táskámba a zacsiba csomagolt meztelen gyümölcsöt, mondom, megfagy itt nekem, mire hazaérek vele, olyan rohadt hideg van itt. Be is voltam öltözve, csak a szemem látszódott ki. Amúgy itt rohadtul élvezem a nézelődést, olyan fura, hogy van egy 6 vagy 8 sávos utca, ahol hömpölyög a forgalom, aztán bekanyarodsz egy mellékutcába, ami olyan szűk, hogy alig fér el egy kocsi, és hirtelen úgy érzed, a tornyok közül visszarepültél vagy 100 évet. És másik utcában hatalmas placc, ahol a kölykök driftelnek meg deszkáznak és bandáznak, körben meg lepukkadt épületek fura bárok és még furább üzletek. Nagyon heterogén a város szerkezete.

Szóval próbálom beletenni az ananászt a táskámba, de a táska nem jött le a vállamról, hanem valahogy fennragadt a fenekemen. Hát egyszerűen nem értettem mi az isten történt, miért nem tudom előre rángatni, elég nehéz a mozgás kapucniban, sapkában, sálban, meg kesztyűben. Nagyjából olyan testhelyzetet vettem fel, mint ahogy aludni imádok, szóval a kicsavarodott Nyaktekercs madár pózt – Dani szerint van ilyen madár – és küzdök a táskával. Közben meg mentem át az úton az igaz, ráadásul a kapucni ugye nem fordul az emberrel, és ha hátra fordítottam a fejem, csak megtekinthettem a kapucni belsejét. De ez is egy keskeny kis semmi utcácska volt, nem is nagyon figyeltem, mert rájöttem, hogy az történt, hogy a táskám cipzárja, beleakadt a dzsekim övébe, és becsippentette hátul a hátam közepén. És most ragaszkodnak egymáshoz, fogva tartja, ezért nem tudom előre venni. Picit megálltam, hogy kiszabadítsam, mert akkor már a vállamra se bírtam vissza tenni, szóval lógott a fenekemen, mint egy púp. Ahogy ott szerencsétlenkedem, egyszer csak jött egy idióta, lefékezett előttem és hröm-hröm-hörmm, elkezdte túráztatni a kocsiját, aztán meg rám dudált, valami rémes vijjogóval. Persze hogy megijedtem, ugrottam egyet púpostól, meg félig levetett kabátban totál elvesztek a kezeim, és szépen megcsúsztam a jégen, magam alá fordult a bokám és fenékre tottyantam. Ott ültem, két csupasz ananászon, majdnem lótuszban akár egy megdicsőült Buddha, és úgy nyilallt a bokám, hogy majdnem bepisiltem. Gondoltam mindjárt összeérintem a két ujjam és feltartom a karom, aztán meditálok és zümmögök egy ’o mani padme hum-ot’ fájdalom ellen, de letettem róla, inkább próbáltam volna felállni, át ne hajtson már rajtam ez a barom.

Olyan közel állt hozzám, hogy mikor próbáltam feltápászkodni belekapaszkodtam a kocsija díszrácsába. Akkor néztem csak meg mi ijesztgetett engem. Hát még ilyen szép autót se láttam. Egy tipikus nagy batár USA kocsi volt – a fene tudja a típusát – de a többi az valami csoda.  Az elején, a motorházán egy hihetetlen élethű fekete párduc feküdt elnyúlva és a szemeimbe meredt. Elképesztő világító, kerek, csodaszép sárga szemekkel, még a szivárványhártyán levő kis világító csíkok is bele voltak festve a szemébe. A papámnak volt ilyen szikrázó szeme, csak kékben….

A teste fekete volt, és beleveszett a kocsiba, aminek fogalmam sincs milyen színe volt, mert a földön előtte ülve, előbb feketének, aztán sötétzöldnek tűnt, egészen mélyzöldnek. Mikor felálltam végre, akkor meg már mély lilának láttam az oldalát. Valami olyasmit magyarázott később, hogy több réteg festék van rajta, ettől tűnik mindig más színűnek.

Szóval ülök ott, próbálok felkapaszkodni, de nem ment. A pasi meg kiszállt. Azt hittem majd ordítozni fog, mint itthon, de szerencsére nem, inkább meg volt ijedve, leguggolt mellém és érdeklődött, hogy mi történt, megütöttem magam, hol fáj? Meg elnézést kért, hogy csak viccelt, az ő hibája blablabla…

Hirtelen megvilágosodtam, nem véletlen volt a Buddha ülés, hogy ez itt Amerika, és itt mindenért horror pereket akasztanak az ember nyakába.

Próbáltam oldani a feszültséget, mondtam, hogy beteg lett a bokám.

Ott guggolt felettem, semmit se láttam belőle, mert egy fekete kötött sapka volt a szeméig a fejébe húzva, amin napszemcsi volt, a hóra tűző nap miatt, egy dzsekiben, nyakán körbetekert sál, még a szája se látszódott, ahogy meredezett kicsit tanácstalanul, aztán valami olyasmit mondott, hogy a férfiak erősek, biztos túl lesz rajta és rendbe jön…..

Mondom magamnak, mi ez? Jesszus egy őrült narkósba botlottál, csak ügyesen Luna! Ne bosszantsd fel!

Aztán kezdett gyanús lenni a szitu, mert nagyon kedvesen nyújtogatta a karját, hogy felsegítsen. Bevillant, hogy valószínűleg összekevertem a nagybácsi szót a bokával.

Most érkeztem abba a periódusba, hogy semmilyen nyelven se tudok. Pocsék a magyar helyesírásom, és keverem az angol szavakat. Mikor bejött a suliba pár lány hogy szeretnének táncot tanulni meg zongorát is, annyira megörültem nekik, hogy zavaromban oroszul kezdtem el ujjongani. Gondolom, ez majd elmúlik az álomkórommal együtt, de most totál tombol bennem az összevisszaság. Néha a legalapvetőbb szavakat is rosszul írom, vagy külön a ragtól.

Szóval elfilóztam a földön félhangosan, hogy vagy bokám?

Így már értette. Segített felállni, és próbáltam lépni, de nem ment egyedül. Viszont elengedte az övemet a táskám végre!

Felajánlotta, hogy elvisz orvoshoz vagy haza. Mondtam, hogy nem mert félek. Nem fogok beülni egy idegen autóba, 3 idegen pasi mellé, egy számomra még idegen országban.

Rájöttem, ha őszinték vagyunk, sok kellemetlenségtől meg kötelező köröktől megkímélhetjük magunkat. Nem kell elfojtani a problémát. Talán ha régen is ezt teszem, máshogy alakul minden.

Kérdezte, hogy akkor hova megyek? Mondtam csak oda a sarokra, és nagyon bíztam benne, hogy ezt már nem érti félre. Előbb arra gondoltam, azt mondom, egy pszichológus asszisztense vagyok, aztán hogy egy ügyvéd titkárnője, ez mégis csak ütősebben hangzik, végül csak annyi lett, hogy az edzőterembe dolgozom.

Mondta, akkor elkísér, és szólt az egyik srácnak, hogy álljon el a kocsival. Belekaroltam, mert nem ment másképp és totyogtunk, közben potyogtak a könnyeim úgy fájt, de nem mutattam, és csak beszéltem mindent zavaromban, hogy ananászért mentem meg ilyenek. Gyorsan vissza is loholt, az úton feledett árva gyümölcsökért. Aztán a kanyar előtt gondolom elvesztette már a türelmét, mert erős pingvinvágtában tepertünk, hirtelen megállt, alám nyúlt és felkapott. Ott voltam a karjaiban, akár kiskorom álomvilágában az elképzelt szőke hercegemében, aki imígyen majd belefut velem a lemenő naplementébe, és az igaz szerelem és boldogság örökkévalóságába.

De hát sajnos nem ő volt a szőke herceg, és a boldogságról sincs mostanában szó, szóval, kicsit meghökkentem, aztán tartózkodóan, de átöleltem a nyakát, nehogy ketten hasaljunk még egyet.

Na és ekkor! A szalon túloldalán, kicsit hátrébb van a helyi lap szerkesztősége. Ha majd kiadatok valami remekművet, nem kell messzire vinnem!:)

Most viszont valamelyik ráérő tréfamester meglátott minket és lefotózott. A másnapi lapban benne voltunk – sztár lettem – sajna a vicc oldalon!:( - édes teher felirattal.

Szerencsére nem látszik semmi belőlem, csak a kabátomról ismertem fel magam, meg a bakancsomról.

Két új őrület uralkodott el rajtam. Még otthon kitaláltam magamnak egy új image-t, hogy legyen valami, amiről eszükbe jutok az embereknek, hogy tudjanak mihez kapcsolni. Nekem nem megy az önreklám, sose tudnék elhelyezkedni, ha olyan kérdéseket tennének fel az állásinterjún, hogy mondjam el, miért vagyok alkalmas az állásra, meg győzzem meg, miért engem vegyen fel. Hát győzzön a bánat, az már biztos, én képtelen lennék fényezni magam. Itt se teszem, de arra gondoltam, ha mondjuk mindig a fejem tetejére felcopfozom a hajam úgy, mint régen, és teszek bele valamit, akkor tuti emlékezni fognak rám. Egyrészt a hajam miatt, meg a fazonjáért is mert nem a legdivatosabb, de pont azért egyedi. Így vissza a kezdetekhez, újra szökőkúthajú lány lettem.

Otthon egy utcán áruló nénitől vettem egy csomó kendőt. Olyan kétarasznyi szélesek, összefogom, belekötöm a hajamba, és lóg vele együtt. Szegény nénike úgy örült, megsajnáltam és majdnem mindet megvettük. Nagyon tetszett, főleg egy mogyorószín fehér nád mintával, és ugyanilyen barna náddal is. Mostanában megőrülök a barna színért. A Barbi menyasszonyi ruháját is barna betéttel akartam, de aztán rádöbbentem, hogy ez nem az én esküvőm lesz, és a nővérem ízlésvilága messze áll, a barnabetétes ruháktól.

De barna az itteni laptopom is meg az otthoni kocsim is ugye, amit most a Tomi szeretgél.

Összevásároltam még egy csomó fejpántot, minden színben, széleset, keskenyet, simát, mintást, kövest, meg díszes hajgumit, és most mindig felteszem a hajam a fejem tetejére, és valamivel díszítem.

A másik heppem, a párducfoltos minta mánia. Először egy bakancsot vettem, ami feketének lett eladva én sötét barnának látom, hátul párducbetéttel meg a nyelve is az, és vastag világos puha béléses. Még cipzáras dísz is van rajta, akár a méregdrága ballagási cipőmön. Szerelem volt első látásra, ráadásul le volt árazva 3990-re, és mivel papucsban futottam neki a világnak, kellett valami télre. Még nem volt bakancsom, és kicsit aggódtam, de nem nyomja a lábszáram, nem töri a lábam, könnyű és kényelmes, és jól tartja a lábam, szóval nagyon jó vásár volt, imádom!

Aztán Bécsben láttam egy kabátot, vagyis dzsekit. A szokásos fél lábszárig érő sötétbarna, de a kapucnin meg a kabát belsején, a kezén és a gallérján a prémcsík meg a kapucniján is körbe párducmintás. Megvettem, addig úgy is a Barbi egy régi kabátját hordtam. És itt kint az anyuéktól kaptam egy nagyon puha termo párducmintás barna kesztyűt meg sálat, ami jó hosszú, körbe tudom tekerni magamon. És van párducfoltos ruhám is a jogginghoz. Itt, ha csak tehetem, ezekbe járok, mert kényelmes, felhúzok rá egy vastag kötött mogyorószín lábszárvédőt, és már nem is fázok. Szeretem a kötött ruhákat, a kedvencem egy barna norvégmintás!:)

Szóval szépen hazáig cipelt ez a pasi, és az ajtóban átadott a riadt arccal közeledő főedzőnek, aztán már tépett is, hogy siet. Gondolom félt, hogy beperelem!:)

Szegény edzősegédem nagyon igyekezett nem röhögni a sztori hallatán, lassan kezd megismerni, mert a távozásom előtt volt egy esernyős esetem is, mikor a szél magával ragadott, és neki kellett összeszednie városszerte a széthullajtott darabkáimat, de ezt majd egyszer elmesélem.

Megvártam, míg befut a Peti és csak két páciense volt, aztán szólt, hogy ha keresik majd holnap lesz, és haza fuvarozott. Elég ronda lett a bokám, olyan duckó mint anyué!:)

Már csak abban reménykedem, hogy azt mondta Moira – a bejárónő – hogy biztos nem jön még a héten a baba.

Otthon kihozattam a dokival a gurulós székemet. Ráültem és prímán gördültem a hűtő, a mosogató, meg a tűzhely között. Teljesen rendben volt a dolog, csak rolliztam mindenhova, mert itt hatalmas a tér, és nincsenek küszöbök. Apu elég érdekes arcot vágott mikor megjött, és egy pufók herceghordozó, a kanapén folydogálva adta a főzési instrukciókat, egy rokkant meg épp elszáguldott a tolókocsi székével, kész a vacsi csatakiállatással.

A Peti terített, mert a sógor és a Gabi pár percre jelezte jöttét. Az a jó itt kint, hogy minden félkész. Még a palacsinta meg a sütik is félig el vannak készítve. Rengeteg kaja, pácolt dolgok, szóval nem olyan nehéz a főzés, ha kiismered magad a zacskók között.  Krokett volt, csak sütni kellett, és pácolt marhaszelet, Peti féle vegyes salátával, amiben paradicsom endívia uborka retek meg tudom is még mi került. De jó volt az öntet rajta!:) végül meg ugye az ananász!:)

Csak a Dani merte a fülembe súgni, hogy a családban szaporodik a mozgáskorlátozottak száma!:(

Egy vacsora utáni helyzetkép.

A puha süppedően becuppantó bőrkanapén, a herceghordozó pihent boldog mosollyal, előtte apu egy hozzá tartozó zsámolyon vagy valami olyasmin, aminek nincs háttámlája, én csak zongoraszéknek hívom – szóval anyu lába az ölében és gyengéden masszírozgatja közben meg duruzsol, hogy így Diti meg úgy Diti. Én a Diti mellett elterülve, előttem a Peti egy zsámolyon ölében a dagadt lábam és masszírozgatja, a sok munka után megpihent szenvedőt, néha megkérdi, duruzsoljak, szép szerelmes szavakat vagy csak masszírozzalak. Kedvességem határtalan, ha róla van szó, és mióta megfenyegetett, hogy mi lesz majd, ha a főnököm lesz, ezért csak ennyit mondtam, dolgozz rabszolga! Serényen!

Közben a Dani mosogatott, Nyurga meg teát és forral bort készített – ő nagy konyhatündér, sokat lefutott a dédikéhez szakmai tanácsért – finom édes kaliforniai vörösborból. Az állatorvos meg a pszichológus összehozott a bokámra egy ecetes borogatós dunsztkötést. A sógor felajánlotta, hogy megoperál, és összehúzza a meglazult szalagomat, de a tekintetem láttán maradtunk a borogatásnál. Aztán letelepedtünk sorban, mint a fecskék a dróton, és bámultuk a tv, mivel anyu már leginkább csak ülve tud jóízűen aludni. Itt annyi a csatorna, és olyan szépek ezek a nagy tv-k, hogy néha már abban elálmosodom, mire találok valamit, amit megnéznék!

Hát kb. úgy 5 perc múlva az egész csapat hortyogott, én konkrétan arra ébredtem a Peti vállán, hogy a sógor elégedetlenkedik, hogy hát azért van határa a barátságnak is….mikor Nyurga az ölébe borult, ráadásnak megkapta az ölelkező Pajor cicát, aki a nővéremé ezért a Dani megkülönböztetett figyelemben részesíti. Nálam Bendegúz horpasztott.

De!

Ezzel még nincs vége a sztorinak.

Reggelre viszonylag rendben volt a bokám – hála a maszírnak, meg a dédike féle borogatásnak. Tudtam vele járni, csak nem ugrabugrálok.

Épp megebédeltem a bárban, és visszatipegtem a kávémmal, mikor nyílt az ajtó, és egy pasi jött be. Tétován körbe nézett, a főedző robogott felé, ő meg közölte, hogy a lányt keresi, aki itt dolgozik. Hát hamar rájött, hogy én lehetek, ezért felém fordult én meg előcsoszogtam.

Képzeljétek el a szitut, álltunk egymással szemben és bámultunk, én kezdtem mosolyogni, ugye a pocsék arcmemóriámmal mondom, ki vagy te és mi vajon a szíved terve.

Ő meg hirtelen rám vigyorog, akkor láttam, micsoda vakító, tökéletes fogsor, és azt mondja, nahát, te vagy az! Ezt a meglepetést! Nem láttam tegnap sokat belőled.

Hát ő volt, a tegnapi pasi! És nem azért, de micsoda pasi! Tiszta Peti volt, szinte egy Bradley Cooper! Sötét szőke, vállig érő, összevissza haj, fülig vigyor, csodás fogak, és szép kék szem. Annyira jóképű volt, hogy totál ledöbbentem, csak bámultam rá. Úgy egy jó fejjel magasabb, magas izmos hát, nagyon jó pasi, mert levette a kabátját később, és jól megnéztem magamnak. Totál olyan volt, mint a pszichodokink!

Szóval mondta, hogy ő cipelt haza a karjaiban és csak érdekelte, hogy mi van a bokámmal, mellesleg a nagybátyám állapota is érdekelné, ha már megemlítettem….hát így indult a beszélgetésünk….

És hozott nekem egy ananászt!:)

Hívott, hogy menjünk át az étterembe egy kólára, de mondtam, nem hagyhatom itt a termet – nem akartam, hogy megtudja, az enyém az egész – jobb ez így.

De mondtam van itt nálunk ásvány, meg turbós víz, ha már ilyen figyelmes és meglátogatott meghívom én egyre.

Elég sokat beszélgettünk, és csak bámultam, micsoda bitang jó pasi, ha rám nézett, és megvillantotta a fogait, egész zavarba jöttem. És már ő sem tartott attól, hogy feljelentem, mert humorizálni is mert. Megemlítettem neki, milyen gyönyörű a kocsija, hogy mese szép szeme van a párducának. Erre azt mondta, olyan akár neked, téged megtalált magának a kocsim! Hát nem aranyos!:)

A dokinak már nem jött be annyira, az időközben megérkező Peti elég vércseszemekkel méregette, már féltem, hogy elragadja és kap egy soron kívüli kezelést a bűnelkövető.

Mielőtt elment beiratkozott, vett bérletet, és mondta, hogy hozza a haverjait is.

Elmesélte az egész életét. Egy autószerelő műhelyben dolgozik az apjával, akit két éve baleset ért azóta nehezebben mozog, így van két szerelőjük meg ő, de ő inkább kocsi festéssel foglalkozik, olyanokat csinál, ami az övén is volt, bármit, amit csak megrendelnek.

Mellette meg egy haverjával visznek egy tetováló szalont, és imádja csinálni.

Hát nem érdekes, egy pasi, aki eléggé kreatív kell legyen, jól rajzol, meg minden, ahogy dumált úgy éreztem, elég sok közös van bennünk. Klassz tetkó van az egyik csuklójától fel a könyökéig.

Mondom akkor te kocsi tetováló vagy?

Csak nevetett, hogy hát így még nem fogalmazták meg, de mondhatjuk ezt is. És felajánlotta, hogy csinál a kocsimra amit csak akarok, fájdalomdíjként. De nem akartam megmutatni neki a szépséges Jeepemet, inkább elnapoltuk a dolgot.

Elgondolkoztam rajta, mert egy szép hó párduc nekem is tetszene az elején. Esetleg felette a hold meg csillagok? Vagy egy kacsa a nád között, akár a Nádasdy címer?

Lehet, hogy itt élném ki a tetováló kedvemet? Volt egy ilyen kérdés a díjas kérdéssoromban:)

Mikor elment, a Peti kezdett zsongani, hogy tudja most nehéz énekem, pont azért szól, mert sebezhető vagyok, ne ugorjak meggondolatlanul bele egy új kapcsolatba, látta, hogy néz rám ez az amcsi…..blablabla….

Mondtam neki, nahát, tényleg? Észre se vettem. Meg, hogy kösz az aggódást, de eszembe sincs. Előbb még a mostani kapcsolatomat kell tisztáznom, aztán jön a tesó, meg az egyetem. Nem ez a legmegfelelőbb időszak egy új kapcsolat kibontakozására. Azért mert jól éreztem magam vele és elbeszélgettünk, még nem jelenti, hogy holnap haza viszem és bemutatom. Már csak azért sem, mert nem jelezte, hogy tiszteletét tenné nálunk, és nekem is merőben más terveim vannak a jövőmre nézve!

Mindenesetre, öcsémnek biztos bejönne a srác, aki nem Bradley és 25 éves!:)

Kíváncsi vagyok mit fog szólni, ha elmondom, hogy egy kocsi festő pasival megismerkedtem. Majd utána kell néznem mi ennek a foglalkozásnak a neve.

De ami a lényeg!

Elvitt néhány szórólapot, és azt mondta, visszajön a haverjaival, sőt kiteszi a szalonba meg a műhelybe is, és toborozni fog nekem. Hát ennek azért örülnék, kíváncsi vagyok, hogy vajon lesz-e ennek folytatása. Azon gondolkoztam, hogy ezt az esetet most a „jódolgok vagy rosszdolgok” üvegbe dobjam. Mert igaz, hogy megütöttem magam, de ha valóban komolyan gondolta, és járni fog hozzám a haverjaival, meg toboroz nekem embereket, akkor sokkal inkább pozitív dolog.

Ja, igen az üveg!

Vivkó blogján olvastam, hogy készít egy „jódolgok” üveget, és abba cetliket ír, olyan jó eseményekről, amik vele történnek, hogy az évvégén emlékezzen rájuk. Én kibővítettem, és készítettem egy „rosszdolgok” üveget is, így az év elmúltával, majd össze tudom hasonlítani, hogy pozitív vagy negatív évet zárok!:)

Ezt az ismeretséget jónak veszem, mert rengeteg lehetőséget látok benne. Ha olyan ügyesen tetovál, ahogy azt a kocsit megfestette, rengetegen járhatnak hozzá, és hozhat nekem vendégeket, most még eléggé szükségem lenne egy kis felfuttatásra. Jönnek-jönnek, de még messze vagyunk a nyereségtől.

És még mindig nincs vége a sztorinak, mert rá egy napra újra eljött. 5 haverjával bejöttek edzeni, aztán megnézték apu kung-fu edzését, és pofátlanul bebámult a rúdtáncórámba.

Annyira bírom látni az arcokon, ahogy először megjelenik az a tipikus férfi vigyor, amit annyiszor láttam otthon, aztán a bunkó elővesz egy köteg pénzt a zsebéből, és a lábam elé dobja azzal, hogy van az a pénz, amiért letérdelsz nekem. Nem pont ezekkel a szavakkal, de a lényeg ugyanaz.

És van a normálisabb, aki figyelni kezd és látja, milyen erő kell hozzá meg koncentráció, mert elég egy apró kihagyás, és máris a fenekeddel landolsz a padlón, és a bárban nincs szivacs a rúd alatt.:)

Ő bejött, és mosolyogva mustrálgatva mondta, úgy gondolom ez a sport nem nekem való.

Mondtam, ne gondolja, egyre több pasit érdekel, ha majd itt lesz az öcsém, együtt fogunk oktatni.

A barátai átmentek a bárba biliárdozni, ő meg ott maradt és beszélgettünk.

És persze hazudtam neki! Neki is, mert úgy tűnik, én már nem tudok változni. Megkérdezte, hol az öcsém, és mondtam, hogy a családom egy része még Európában van. És akkor rákérdezett, a barátom is? Mert azt nem gondolná, hogy egy ilyen lánynak nincs senkije.

Hát mit mondhattam volna erre? Az igazat, azt semmiképp sem. Még olyannak se tudok beszélni róla, akit ismerek vagy szeretek. Azt, hogy nincs senkim? Lehet, de a szívem az biztos, hogy nem így érzi még!

És az a senki, a minap felhívta az anyut, és érdeklődött hogy van, és mindennap megcsörget egyszer, és beszél körülöttem mindenkivel, csak velem nem, mert nem veszem fel. Képtelen vagyok rá. Attól félek, ha hallanám a hangját, én kérném, hogy jöjjön el, nem számítana többé semmi. De nem tehetem, rá boldog hónapok várnak, olyanok, amit én nem tudtam megadni neki.

Azt mondtam a barátom katona és Irakban szolgál. Ugye milyen szánalmas vagyok? Nem tudom honnan jutott eszembe. Talán a pár miatt, akiknek betanítom az esküvői táncot, ott volt katona a vőlegény, most szerelt le. 

Pedig jó fej, mikor megmondtam a nevem, csak nevetett, hogy mindkettőnk neve N-nel kezdődik. Nathan-nek hívják. Érdekes név ugye?

Azt mondta, egyszer szívesen megmutatná a tetováló szalonjukat. Még nem voltam ilyen helyen. Jó messze van, egy órát kocsikázott, hogy eljöjjön egyet edzeni meg biliárdozni.

Hát ennyi lenne a sztori! Fogalmam sincs, hogy lesz-e folytatása. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik a srác, mert rohadtul bejön, de az, hogy valaki jóképű, meg vicces még kevés a szerelemhez. Azt meg nem gondolnám, hogy csak azért jött vissza, hogy barátkozzunk.  És nem ismerem az itteni szokásokat, nem tudom, hogy viselkednek a pasik, bár az az egy, aki eddig volt, sem magyar.

Jó lenne tartani vele a kapcsolatot, ismerkedni, barátságokat, kapcsolatokat kötni, de kétlem, hogy neki ennyi elég lenne.

És jó lenne valaki, aki képes lenne a lehetetlenre, hogy kiverje a fejemből és elfeledtesse velem azt a pótolhatatlan és feledhetetlen skandinávot!

Most már komolyan igyekszem a történet folytatásával.

Addig puszi mindenkinek,

Luna