Sziasztok!
Itthon
vagyok! Haza értem végre! Oda ahova tartozom, akik mindig voltak, vannak és
lesznek nekem!
Kicsit
korábban, ez egy előre be nem tervezett, soron kívüli hazaút, de most már azt
hiszem, pontosan erre volt szükségem.
A
reptérről felhívtam az öcsémet, hogy próbáljon óvatosan vezetni, de jöjjön
hamar értem, lehetőleg egyedül, és főleg hozzon egy kabátot meg meleg ruhát,
mert megfagyok. Szegényke teljesen ledöbbent, de már pattant is, egy jókora
Nyurga dzsekibe burkolózva értem haza.
Végig
zokogtam a gyorsforgalmit, csak annyit nyögtem ki, hogy nincs semmi baj.
Soha
nem lett volna szabad elmennem innen!
Otthon
a nyakába borultam a nővéremnek, a dédikének meg a barátnőimnek és úgy sírtam,
alig kaptam levegőt.
A
régi lakásomban összebújtunk az ágyban, mint régen mi hárman, és csak
beszélgettünk! Megittam egy üveg Smirnoffot, ez is a felejtés része!:)
És
egy férfival aludtam most is, azzal, akit a világon a legjobban szeretek, az
öcsémmel!
Reggel
a nővéremre ébredtem, ahogy hozta a vitaminjait, és ettől megint sírnom
kellett. Bármi is történt, olyan jó itthon!
Összeszedtem
valami vírust, nem vagyok lázas, nem folyik az orrom, csak köhögök, de úgy,
hogy majdnem kiszakad a tüdőm.
Most
kaptam egy koktélt, a fejfájásomra, a torkomra, az idegeimre, és hogy aludjak. A
Barbi szerint ettől holnapig szundizom, de szükségem van rá. Jelenleg senki se
tudja, hol vagyok. Anyuék azt hiszik a skandinávval, ő meg…fogalmam sincs, mit
gondol.
Most
itt van mindenki. A Luca akár egy kis vombat bébi kapaszkodik bennem, az
anyukája meg a szomszéd bácsiék a gyógyító pálinkával, a tesóim, meg a fogadott
tesóim, én meg kibőgöm már a szememet. A dédike erőlevest főz nekem, hogy
meggyógyuljak. Bárcsak újra kisgyerek lehetnék!
A
gépen megírtam a következő részt, ráadásul kézzel, mert eltört az a kis kütyü,
amim eddig volt, úgyhogy holnap érkezem vele, és ezentúl rendszeresen jövök, a
másik blogomra is.
Most
búcsúzom, meg kell gyógyulnom, mert rengeteg tervem és tennivalóm van itthon. Holnap
találkozunk!
Puszi,
Luna
Édesem mi ez a hirtelen?
VálaszTörlésUgye nem arról szól, hogy feladtad az utóbbi év álmait?
xoxo
Szia!
TörlésNem, én soha nem adom fel! Nem is maradt már más nekem! Csak a szőke herceges álmaimnak lett vége!:(
Úgy volt, hogy haza jövünk pár hétre, csak előbb érkeztem, és valószínűleg nem lesz többet alkalmam haza jönni, ezért most csak nézek, nézek és nézek....:)
puszi, Luna
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés