Egy újabb őrültség tőlem!

Sziasztok!  

Nem hoztam új rész, és nem is tudom, mikor fogok jelentkezni.

Az történt, hogy elkészítettem a következő fejezetet, már csak át kellett volna olvasni, úgy 17 oldalt, mikor bejelentkezett a dokim és beszélgetni kezdtünk, hogy mi újság ott kint.

Aztán egyszer csak beesett apu hozzá, és azt mondta, gyere Peti segíts, a Diti nagyon rosszul van. (Apu anyut hívja Ditinek)

A doki meg, csak hebegte, hogy én a lélek doktora vagyok nem a testé, de azért rögtön ment, ott hagyott, hogy mindjárt jövök.

És persze hiába ordibáltam a monitorral, hogy mondjanak már valamit, legalább azt, hogy egyáltalán mi baja az anyunak. Ott ültem halálra válva, aztán hívtam gyorsan a nővérem, aki éppen aludt, hogy gyere, mert az anyu nagyon rosszul van. Szegény úgy rohant át fél kómában, hogy a fejével majdnem kivitte az erkélyüveget. Velem veszekedett, hogy mi van az anyuval, hogy mint mondott az apu. Hiába mondtam, hogy csak annyit, hogy rosszul van.

Végül felhívtam telefonon a dokit, hogy mondjon már valamit. Hát szegény anyukámnak most meg valami kagylólevessel gyűlt meg a baja, de nagyon. A nővérem mondta a dokinak, hogy vigye be a gépet anyuékhoz, hogy lássa mi van, anyu folyamatosan hányt, ha meg éppen nem, akkor elájult annyira le volt már gyengülve.

A nővérem mondta, hogy mit itassanak vele, meg mit csináljanak. Ott ültünk a monitor előtt és néztük, meg hallgattuk, ahogy az anyukám szenved, a két pasi meg segíteni próbál. Nagyon rosszul volt, és nem lett jobban, és én már csak sírtam, az öcsémék is csak kuporogtak mellettem rémülten. A barátnőim a sógorom és Nyurga átmentek a dédikéhez, nehogy észrevegye, hogy valami baj van.

Gyakorlatilag reggelig ott ültem a monitor előtt, már mindenki aludt itthon, a doki meg szegény próbált rábeszélni, hogy feküdjek le és pihenjek, mert ma már vizsgáztam, de mondtam neki, ha ki mersz kapcsolni, esküszöm, hogy soha többet nem állok veled szóba.

Én elvesznék, ha az anyuval is történne valami, őt már nem veszíthetem el. 

Lassan már jönnének haza, de ha anyu ilyen beteg, a gépre se engedik fel.

Hajnalban aztán mikor már szegény doki eskü alatt vallotta, hogy anyu órák óta alszik, jobban van, pihenjek már egy kicsit, ki akartam kapcsolni a gépet, és el akartam menteni a megírt fejezetet a pendrive-omra. De véletlen a gépre mentettem és nem találtam hova. Fáradt voltam. Megnyitottam egy másik wordot beütöttem 4 db négyes, és elmentettem, hogy lássam hol a másik. Nem tudom mit tettem, de valahogy kicseréltem a kettőt. Most a 17 oldal helyett vagy 4 db négyesem a fejezet helyett.

Talán valamelyik fiú tud rajtam segíteni, de ha nem, akkor sajnos újra kell írnom. Ami nem gond, bármit csak anyu legyen jobban, de vizsgázom minden nap, így most nincs rá időm. Ha megtalálják, akkor kiteszem, de ha nem, akkor sajnálom!:(

Köszönöm a megértéseteket és a türelmeteket!:(

Puszi, Luna