Okulásul mindenkinek!

Sziasztok!

Előkészítőn vagyunk, de a tanár valahol elakadt és csak a következő órára érkezik meg. Mivel itt nálunk az előbb sütött a nap, most pedig esik az eső nem megyek haza, inkább elücsörgök itt, és addig megosztok veletek néhány gondolatot, ha nem bánjátok. Nem tudom mennyit írok majd, mert ha megérkezik a tanár akkor befejezem, de lenne itt valami amit nagyon szeretnék nektek elmesélni, és nem lesz túl könnyű!
Mivel a blog megint nem jelent meg más oldalakon, így talán ez is sikerül majd, és esetleg olyan is olvashatja a tegnapi részt akit érdekel, csak nem látta, hogy kiraktam.
No, meg a telefonnal is barátkozom addig, több mint 200 ezerért láttam itthon, mégsem vagyok képes még csak ébresztőre sem beállítani. Ami nagyon megy neki, úgy világít hajnalonta akár egy reflektor. Ezért kapott egy édes kis rénszarvasos bébi zoknit, most abban kuksol! A házunk mögötti tömbben van egy órásmester. Két éve az önkéntes szobafogságom alatt sokat néztem az idősebb férfit, ahogy felhúzta és törölgette a faliórákat, és szerelgetett valami szerkentyűvel a szemén. Olyan nyugodt, kiegyensúlyozott bácsi, lehet hogy órásnak kéne tanulnom? Ahogy lesz időm lemegyek hozzá és veszek egy matuzsálem típusú, a tetején kolompoló vekkert és nem érdekel, ha az egész lépcsőházat is felveri, csak ne aludjak már el, ahogy ma is történt.:(
Szóval, amiről vagyis akiről írni akarok, az egy lány. Nagyon finoman és csak nagy vonalakban mondom el a történetét, mert nem kibeszélni akarom őt, sokkal inkább okulásként nektek, hogy ha van köztetek olyan, aki facebook és más közösségi oldal függő, gondolkozzon el egy kicsit ezen a történeten. Legyen megfontoltabb a jövőben, mert ami egyszer felkerült a hálóra az örökre ott marad, és az internet nem felejt!
Azzal kezdeném, hogy már nem én vagyok az ügyeletes érdekesség a suliban. Valaki egyszer azt írta nekem, hogy csak egy ideig bámulnak majd rám, aztán jön valaki más, és onnantól kezdve már elfelejtenek mert ő lesz a szenzáció. Hát, ha ez így pont nem is igaz, de majdnem!
Van egy lány az osztályomban, akivel nem voltam különösebben jóban, de rosszban sem. Nem rossz csaj, olyan átlagos mindenben, az okosabb fajtából. Én még sosem mentem oda senkihez beszélgetést kezdeményezni, mert szünetben vagy lukasórán mindig írtam. Volt egy kis füzetem és abba jegyzeteltem ami épp eszembe jutott. Ráadásul cirill betűkkel, mert féltem attól, hogy esetleg valami barom kikapja a kezemből és felolvassa vagy cseszegetni fog miatta. A nagyapám megtanított oroszul írni, így a magyar szavakat orosz betűkkel írtam és ott pl. a b az v, a H az N, vagy a P az R és a c meg s stb. Szóval nem könnyű elolvasni, gondoltam így a nővérem elől is eltitkolhatom.....tévedtem persze, mit neki egy kis cirill betű!
Na, szóval nem barátkoztunk különösebben, de nem is utáltuk egymást. Van egy barátja, aki a nővérem osztálytársa volt, és abba a ritka fiúcsoportba tartozik, akik nem csak beszélnek, hanem mondanak is valamit. Szóval jó fej, őt jól ismerem, sokat lógtak a nővéremmel. De nem csak nekem jó fej a srác. Vannak a sulimban páran akik azzal szórakoznak, hogy szétszednek hosszabb ideje együtt járó párokat, lefekszenek a sráccal aztán meg hencegnek vele. Én magamban agyatlan hülye picsáknak nevezem őket, az a lány a nőstényfalkavezér akivel nekem is konfliktusom támadt és kiütöttem. Nagyon böki a csőrüket, hogy még nem sikerült szétszedni őket, pedig az egyik nagyon oda van a srácért.
Ők már vagy két éve járnak, a fiú egyetemista és most egy évre kiment ösztöndíjjal Angliába. Ugye nagy a szerelem, meg a távolság is! Ezért azt találta ki a butuska lány, hogy feltett a fiúnak néhány nagyon bizalmas fotót, hogy is mondjam, egy olyan testrészéről, amit csak a nőgyógyásznál mutogatunk, ott se szívesen!:(
És persze mellé a csacska szerelmi evődését. 
Ezek a szemetek meg feltörték az oldalát és kitették ezeket a fotókat az iskola honlapjára. Hatalmas botrány lett! Hirtelen mindenki, a legnagyobb ribanc is farizeus apácának képzeli magát és kurvázza szidja ezt a szerencsétlent. Napok óta figyeltem, ahogy állt a fal mellett lesütött szemmel, kócosan, sápadtan, kialvatlanul, elhanyagoltan és az elmúlt magamra ismertem benne. Iszonyú volt látni ugyan azt a fájdalmat és szégyent az arcán, amit én éreztem, tudni, hogy azokon a dolgokon megy át amin én is átmentem, ha más okból is. De nem szóltam neki, csak sajnáltam....
Aztán kiderült, hogy vagy én vagyok erősebb mint gondoltam, vagy ő gyengébb az átlagosnál. Nem bírta az állandó feszültséget és megaláztatást. Egy nap beszedett egy csomó gyógyszert, ivott rá, hogy bátorságot gyűjtsön, aztán lement a parkba és felakasztotta magát.
Az öcsém meg kakukk a barátja akkor jöttek haza edzésről a parkon át és megtalálták. Szerencsétlen kölykök halálra rémültek, szerencsére volt annyi esze, hogy rögtön hívta a nővérem az meg ordítozott, hogy emeljétek fel a lábánál, vágjátok le, oldalra fektetni, ki a nyelvét stb.
De hát kinél van egy edzés után kés?
Szerencsére a lány túlélte, mire kiért a mentő már magánál volt, bár nem volt hajlandó kommunikálni, csak sírt. Így csak gyomormosásra vitték be. 
Persze a suliban nem lett neki könnyebb, talán még jobban rászálltak és szívatták ahol csak tudták ezek a rohadékok. Végül nem bírtam tovább és odamentem hozzá. Lehúztam magam mellé a lépcsőre, megkínáltam egy jóféle ajándék belga csokival és beszélni kezdtem neki. A lényeg, a végén azt mondtam, ha ezért elhagy, ahogy ezek a hülyék gondolják, meg sem érdemli, hogy szeresd, de ő nem olyan srác. De ha mégis, akkor majd lesz másik, és egy biztos, te már nem árulsz zsákba macskát, te aztán már mindent megmutattál, aki járni akar veled, az tudja majd, hogy mit kap!
És akkor újra a két évvel ezelőtti magamat láttam, mikor próbáltam leállni a gyógyszerekről, ahogy hangosan sírt és nevetett....
Azóta a barátnőm. Nem mondhatnám, hogy vágytam rá, mert most nekem is egy olyan időszakom van amikor nagyon sok a dolgom, és van valaki akiről nem akarok nagyon vele sem beszélgetni. De tudom, hogy neki szüksége van rám ebben a pár hónapban, amíg elkezdődnek a vizsgák.
És hogy mennyire így van, erre csak tegnap éjjel döbbentem rá, és arra is, hogy felelősséggel tartozom ezért a lányért, ha már egyszer leültem mellé, nem állhatok fel mellőle. Most látom azt kívülállóként, hisz eddig oly gyakran tapasztaltam, hogy milyen az, ha valakit egyik csapás ér a másik után.
Egy nagyon rendes családból származik, egy szem gyerek. A szülei kedvesek, barátságosak. Pár napja kiderült, hogy az édesanyja nagyon súlyos beteg. Azonnal kórházba kell menjen kezelésre, méghozzá hat hétre és messze tőlünk. Én tudom, és hiszem, hogy meg fog gyógyulni, mert az orvostudomány már sokszor csodákra is képes, nála sokkal súlyosabb embereken is segítettek már, de a helyzet nem túl rózsás. Az anyukáját bevitték a kórházba és az apukája a lehető legrosszabbul reagált a dolgokra. Nagyon szeretik egymást, és a férfi nem tudta feldolgozni a fájdalmát és rettenetesen leitta magát. Mivel nem szokott inni, nem volt nehéz. Gondolom a lány is ideges volt, ő is teljesen kivan, és nincs is az ilyesmihez hozzá szokva, szóval szó, szót követett és nagyon csúnyán összevesztek. Annyira, hogy a lány zokogva írt a fiúnak Angliába, hogy ő most elindul hozzá, vagy sikerül kijutnia vagy a vonat alá veti magát, mert ő nem akar itt élni az édesanyja nélkül.
A fiú este 10-kor hívta fel a nővéremet, hogy ne haragudjunk tudja, hogy segítettem a barátnőjének, segítsünk most is mert rettenetesen aggódik, a lány elindult otthonról és nem tudja elérni, mert nem veszi fel a telefonját. Elindultunk, bele az éjszakába éjjel fél 11-kor a nővéremmel gyalog az állomásra, az öcsi meg kakukkal, aki még szerencsére nálunk dekkolt, kocsival a fővárosba vezető utakat pásztázta. Megtalálták, és szerencsére kezelhető volt a lány és beült melléjük az autóba, csak beszélni nem volt hajlandó, egész hazáig csak zokogott.
Mi ugye gyalogosan kerestük, és ekkor történt még valami, ami már nálam is kiverte a biztosítékot, és elkapott egy sírásos röhögőgörcs amit csak nagyon nehezen tudtam abbahagyni.
Most képzeljétek, kirongyolunk a házból ezerrel, battyogunk a sötét utakon, bekukkantva a parkba, mert a nővéremmel valahogy egyáltalán nem félek.
És akkor feltűnt egy mutogatós! Egyszer csak ott állt előttünk, zavart tekintettel, hosszú kabátban, talpig akcióra kész állapotú pöcsben! Egy pillanatig lépéshátrányba kerültem, és be kell   valljam,  nagyon rácsodálkoztam a helyzetre. 
Nem így az ütődött nővérem. Visszalépett és, "Pillanat....megmutatnád még egyszer? Elsőre nem láttam jól!"
Mit mondhatnék? Erősen elgondolkoztatta a libbentőst, mert csak bámult vissza ránk hatalmas Manga szemekkel, én meg a lány miatti aggodalmam meg a hülye szitu hatására elkezdtem nevetni, de annyira hogy már sírtam és nem tudtam abbahagyni. Nem tehetek róla, nem is értem egy ilyentől, hogy képesek sikoltozva menekülni a nők, annyira ostoba képet vágott, hogy még most is felnevetek ha magam elé képzelem! Persze biztos van olyan is, aki agresszív, de ez az ártalmatlan őrültek kategóriájába tartozott. És szerencséje sem volt, mert ahogy tovább mentünk a nyakába kapott egy pasit, és a csattanás meg a jajgatásból ítélve annak sem tetszett a látvány!
Haza vittük a lányt, az apja szegény annyira részeg volt, hogy észre se vett semmit. A nővérem ott maradt vele, és mikor hajnalban végzett a táncoslány barátnőnk, felhívta telefonon és együtt jöttek haza. Ők lefeküdtek, én meg elaludtam!:(
A suliban beszéltünk, azt mondta, az apukája nagyon szégyelli magát azért ahogy viselkedett, pedig nem is mondta el neki, hogy mi történt, nem is tudja, hogy ott voltunk. Ő is rendben van, most már valahogy kibírja, ezt a pár hónapot mellettem, aztán irány Anglia!
Így most van egy barátnőm, akivel együtt vagyok a suliban és együtt tanulunk  az érettségire, ami még jó is, mert felvettem egy csomó tantárgyat, mivel a jövőm most nagyon nyitottá vált és nem tudom még, hogy miként is lesz tovább, de erről majd hétvégén.....
És mivel együtt lógunk, így a táncgyakorlás is éjszakára marad....hát eléggé kivagyok már!
Ja igen! A suli! Nos, a nőstényfalkavezér azért engem is megtalált. Úgy tűnik, nem tudja megemészteni a K.O.-t.:) Újabban ha találkozunk csendesen vagy megfelelő távolságról félhangosan megjegyzi, hogy "Na itt az okos Barbie és a ribancok, megesett lányok, faszszopó kurvák stb. csapata. Már mint mi ketten a lánnyal. Tartok tőle, hogy előbb-utóbb kenyértörésre kerül sor, pedig nem szeretném!:( Ami viszont pozitívum, hogy nekem szurkol az osztály, sőt még az iskola is! Nem mintha vágynék efféle népszerűségre!:)
Hát így történt ez az eset! Csak szerettem volna elmondani, hogy egy szerelmes, meghitt, cinkos kis játékból amit egymás közt akartak csinálni, mekkora botrány lett, és majdnem végzetessé vált a lány számára. Nem tudhatjuk pontosan, de úgy gondolom rengeteg fiatalnak megkeserítette már a világháló az életét, sőt talán el is vette, ahogy egyszer majdnem az enyémet is! 
Legyetek Ti is megfontoltak!

Végül már a táncórám végén fejeztem be ezt a kis okítást a buszon haza felé, ahol már vár az újdonsült barátnőm, hogy tanuljunk. Még lógó nyelvvel teszem ki,  hogy okuljatok a történetéből.

Pénteken újra jövök, ha nem tenné ki a részt ez a gonosz blog, akkor is keressétek!
puszi mindenkinek, Luna