Drága Mindenki!:) – akik kedvelnek, akiknek hiányoztam, és akik visszavártak!
Megérkeztem! Itthon vagyok végre, ráadásul
egészben!
Hát mit mondjak? Kisebb nagyobb
sérülésekkel és balesetekkel, de épségben, egyben vagyok!
Még egy pici türelmet kérek, az van, hogy
teljesen felbolydult itthon minden.
Ugye nem titok, hogy a skandináv havas
lankák szép szemű szőke hercegével pályabejáráson voltunk – ő nevezte így – az
új otthonunkban. Szóval megismerkedtünk – én és Amerika – közelebbről – én és az
eljövendő otthonom! Az utazáshoz szereztünk egy csomó utazóbőröndöt, és elég
sok mindent magunkkal vittünk. Például az összes nyári cuccom, gondolván, hogy
nem lesz többet már jó idő – mondanom se kell tűz a nap, - majd lemegyek sétálni egy csinos garbóban! És ott meg esett a hó, lehetett haspólóban hógolyózni!:/
Aztán két régi családi teáskészletet
gondosan becsomagolva, az egyik még Japánból, igazi cseresznyevirágos és
gyönyörű, ezeket egyenként kibontogattuk, áttanulmányozták az apu által
hitelesítetett kiviteli engedélyt, szóval elég idegtépőre sikerült. Merthogy
belefutottunk a 9/11-be és egy rendkívül alapos és szigorú ellenőrzésbe.
Én már csak a testüreg motozástól
tartottam, amiken olyan jókat mulatok, ha mások mesélik, és igyekeztem
csitítgatni az egyre durcásabban, flegmábban és hevesebben reagáló skandinávot.
Kicsit nyersecske tud lenni, ha valami nem tetszik neki, én már megszoktam,
tudom, ez csak egy pillanat, innen jön, arra megy, aztán megint szerethető, de
a vámosok annyira nem kedvelték!:/ Hát a rendkívüli hidegvérükről híres
skandinávok díszpéldánya nehezecskén viselte már a vége felé, alaposan
megszívtuk! Ez van, ha az ember betolakodó, és európai fejjel gondolkodik.
Ráadásul ott kint 14,46 perckor
megszólaltak a szirénák. Ijesztő volt, a dédike a háborús bombázásokról mesélt
így. A frász jött rám, hogy mi ez, meg mindenki lemerevedett és állt, mint
valami zombik, mire rájöttünk, hogy mi történik, és szégyelltem is magam, hogy
ennyire tapintatlan, faragatlan és tájékozatlan vagyok.
Szóval most már vagyok pár napig, ma
pihizek meg szeretgélem a családtagjaimat és egyéb állatfajtákat:), és
holnapra, de legkésőbb holnaputánra hozom a következő részt.
Mostantól minden héten jön egy biztos rész,
mert még sok utazás vár rám, az elkövetkezendő rövidke időben, amíg itthon
leszek. Már tudom, mikor indulok, de úgy döntöttem nem mondom el senkinek,
egyszer csak megyek és kész. Akkor nem lesz sírás, meg görcsölés, és néma
könnyes zsarolás, hogy maradjak még, mert ha nem így teszem, akkor vagy
megszakad a szívem, vagy nem megyek el innen, vagy mindenemet pénzé teszem és
klónoztatom magam gyors, hogy kettő legyek!:)
A szőke tudja mikor indulunk, megpakoljuk a
gépet, remélhetőleg enyhébb átvizsgálást kapunk mint most, és huss!:)
Ahogy lesz időm, írok mindenkinek! Csak egy
kis türelmet még!:)
Ja, igen! Mert ahova nem kellett volna
válaszolnom – ott volt nagybetűvel ne írjon! – oda válaszoltam nagy hálálkodva
köszönve a képeslapot, és lehet, hogy valakit meg kihagytam, akkor bocs, de
eléggé szét vagyok!:)
Feledhetetlen pörgős napok vannak mögöttem!
De szeretném megragadni az alkalmat, és itt
is megköszönni Deenek, aki már hajnalok hajnalán elküldte a képeslapját, hogy
boldoggá tegye vele a reggelemet.
Porcicának, akinek megnevettetett a cuki
vicces lapja, és oda válaszoltam boldogan, ahova nem kellett volna!
Reninek, Katának, Krisztinek, Diának,
Marcsinak, Zsuunak, Evinek…és a többi ismeretlennek, szóval mindenkinek, aki
gondolt rám és felköszöntött.
És legvégül, de nem utolsó sorban Aniwnak,
akitől olyan csodás meglepetést kaptam, amire a legmerészebb álmomban sem
gondoltam volna! Képzeljétek el, megcsinálta nekem/nekünk az Ellopott múlt-at
könyv formájában!:) Bizony!:)
Csodás borítót készített és oldalanként
átírta a történetet world-be. Ez hihetetlen nagy munka, rengeteg idő, és
meghatóan kedves gesztus volt tőle. Mikor megláttam, csak sikítoztam, hogy
úristen, meg jaj, meg wow! Persze mindjárt körém tömörült a család én meg csak
sírdogáltam, meg kicsit zavarba is voltam, hogy mind látják az első „művemet”!:)
Ugye ott volt a skandináv is, bedugta a
fejét, beleolvasott, mondjuk sokat nem tudott meg belőle, csak a neveket, így
csak mosolygott.
Mondtam neki, látod? Ezt nekem csinálták,
ennyi időt meg energiát fordított arra, hogy örömet szerezzen, mert kedvel
engem, ugyanis nem Raikkönen rajongó, hanem Vettel!
Ő meg, csak vigyorgott, hogy hiába, már
harminc fölött öreg pöcs ez a Raikkönen, a fiataloké a jövő meg a rajongók, de
legalább most már lassan békén hagyják és élheti az életét nyugodtan. Aztán még
jobban vigyorgott és megkérdezte. Olyan szemétnek írod le amilyen az életben
is, vagy kedvesebbek?
Mondtam neki, én még őt is szerethetőnek
képzelem, mert nagy a képzelőerőm! Ez a harmincas skandinávok esetében
szükséges alap!:)
Azt hittem majd puffogni fog, de mégis csak
az én szülinapom volt, erőt vett magán és azt mondta, tudod mit? Ha ez a valaki
volt olyan kedves és elkészítette neked az első könyvedet, akkor én majd írok
az elejébe egy ajánlást, és beköttetem, hogy kitehesd a polcodra!
Szóval drága Aniw a te kedves ajándékod
igazi könyvként fog tündökölni az én könyvespolcomon! Hát kell ennél több!:)
Annnnyira boldog vagyok és annnnyira
köszönöm!:)
Már tervbe
van másik két könyv a családomnak, szóval lehet, hogy kihagyok egy polcot, és csak
a saját remekeimmel fogom megtölteni!:)
Ja igen! Meglepődtem, hogy milyen hosszú
már a történetem. Hirtelen felindulásból kezdtem el írni, a dédike meséin
felbuzdulva, csak mint egy próbaként, a „komoly” regényeim előtt, hogy
egyáltalán van-e bennem annyi kurázsi, hogy képes legyek befejezni egy ilyen
kis regénykét. Úgy tűnik van, és úgy tűnik alaposan kinőtte magát ez a kis
rövid szösszenetnek induló írásocska, és nagyon a szívemhez nőtt! Ezért is
vagyok hálás érte! Szegény Aniw még csak félig készült el vele, de elküldte nekem,
hogy örüljek, és valóban elmondhatatlan örömet és boldogságot szerzett általa!:)
Nem találok rá megfelelő szavakat, hogy
megköszönjem neki ezt a csodás gesztust, ráadásul már más ötletet is elcsentem
tőle, - az idézetes falvédőjét, - szóval
nagyon-nagyon köszönöm!:)
Ha befejeződik a történet és elkészül ez a
fantasztikus ajándék, kiteszem az oldalra egy fülecske alá, hogy ha akarja,
bárki elolvashassa egyben, vagy letölthesse, ha tetszik neki.
Magam is elolvasom majd, mert így sokkal,
de sokkal élvezetesebb, mint össze-vissza lapozgatva, és ha valaki az ágyban
akarja olvasgatni, akár ki is nyomtathatja, már ha nem sajnálja rá a rengeteg
lapot!:)
Szóval, csak be akartam köszönni, hogy élek,
megvagyok, és hamarosan hozom a következő részt mindkét történetemhez, és az
élményeimet is!:)
Még mindig kicsit túl vagyok pörögve!:)
Köszönöm, hogy vagytok nekem!:)
Puszi, Luna
Örülök, hogy boldog vagy!
VálaszTörlésÜzenem a skandinávodnak: hátrább az agarakkal! Mi az hogy " öreg pöcs ez a Raikkönen" ?!
:) :) :)
Szia!
TörlésKöszönöm!:)
A boldogságról jut eszembe! Azt gondolom elég relatív fogalom. Van, akit boldoggá tesz egy szelet vajas kenyér, és van, akit ugyan az a kenyér mélységesen elkeserít. Hozzáállás kérdése. Én megpróbálok pozitívan hozzáállni a boldogsághoz, főleg mert ami van, azt ketten hoztuk össze, tehát vagy elfogadom a helyzetet és boldog vagyok, vagy szidhatom magam, mert hagytam, hogy így alakuljon az életünk. Akkor már inkább örülök annak, ami van, mert azért lehetne sokkal, de sokkal rosszabb is!
Nos, úgy tűnik eléggé megosztó személyiséggé váltunk, én és a skandinávom!:)
Hát nem gondoltam, hogy nekem kell majd védelmembe vennem! Van ebben valami fatális a nyári problémáink után.
Na és az én skandinávomról! Egész petíciót és lázongást indított el azzal a néhány szóval. De…. A barátom egyidős Kimivel, hasonló a külsejük meg a belsejük is, az alkatuk, stílusuk, természetük és nemzetiségük. Ő magáról beszélt egy kis öngúnnyal, magára gondolt, és én értettem is ezt rögtön, mert volt ennek a dolognak egy kis előélete is, csak azt nem írtam le. Szóval nem fikázta a skandinávot, inkább szarkasztikusan ironikus volt, és elégedetten fogadta a családom bizonygatását, hogy nem vagy te még öreg….:) Hát ennyi volt, nem gondolt senkire és semmire, csak önző módon kettőnkre!:)
(De majd megmondom neki azért, milyen felháborodást okozott, és mondja meg annak a Raikkönennek milyen sok szurkolója és szimpatizánsa van itt!:)
Puszi, Luna
Szia!
VálaszTörlésElőször is Boldog Szülinapot! :D
Másodszor örülök neki hogy ismét itt vagy közöttünk..:)
Örülök annak, hogy sikerült ismét boldogságot csempészni az életedbe..:D Maradjon is így..
Ami engem illett inkább Räikkönen rajongó vagyok..valahogy nagyon csipem a stílusát...:)
Alig várom, hogy olvashassam az új fejezetet..Puszi Eszty
Szia!
TörlésKöszönöm szépen, nagyon kedves vagy!:)
Nagyon furcsa dolog ez a boldogság!:)
Azelőtt mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd, ha felnövök és dolgozom, sok pénzem lesz és utazni fogok, bejárom a világot. Elvágytam innen.
Most, hogy elmegyek, hiányzik minden, még a rossz dolgok is, mert a távolság az idő megszépíti a dolgokat.
Elég sokat utazom, és ez csodás, de közben meg tudom, mindez azért van, mert ha elköltöztem, ritkán lesz alkalmam Európába jönni.
Hát nem furcsa? Gyermekkorom szenvedéseink színtere máris hiányzik!:) Gondolom, ebből növi majd ki magát a honvágy!:)
Én is kedvelem Kimit, különben nem ilyen történeteket írnék!:)
Puszi, Luna