Drága Mindenki!:)

Drága Mindenki!:) – akik kedvelnek, akiknek hiányoztam, és akik visszavártak!

Megérkeztem! Itthon vagyok végre, ráadásul egészben!

Hát mit mondjak? Kisebb nagyobb sérülésekkel és balesetekkel, de épségben, egyben vagyok!

Még egy pici türelmet kérek, az van, hogy teljesen felbolydult itthon minden.

Ugye nem titok, hogy a skandináv havas lankák szép szemű szőke hercegével pályabejáráson voltunk – ő nevezte így – az új otthonunkban. Szóval megismerkedtünk – én és Amerika – közelebbről – én és az eljövendő otthonom! Az utazáshoz szereztünk egy csomó utazóbőröndöt, és elég sok mindent magunkkal vittünk. Például az összes nyári cuccom, gondolván, hogy nem lesz többet már jó idő – mondanom se kell tűz a nap, -  majd lemegyek sétálni egy csinos garbóban! És ott meg esett a hó, lehetett haspólóban hógolyózni!:/

Aztán két régi családi teáskészletet gondosan becsomagolva, az egyik még Japánból, igazi cseresznyevirágos és gyönyörű, ezeket egyenként kibontogattuk, áttanulmányozták az apu által hitelesítetett kiviteli engedélyt, szóval elég idegtépőre sikerült. Merthogy belefutottunk a 9/11-be és egy rendkívül alapos és szigorú ellenőrzésbe.

Én már csak a testüreg motozástól tartottam, amiken olyan jókat mulatok, ha mások mesélik, és igyekeztem csitítgatni az egyre durcásabban, flegmábban és hevesebben reagáló skandinávot. Kicsit nyersecske tud lenni, ha valami nem tetszik neki, én már megszoktam, tudom, ez csak egy pillanat, innen jön, arra megy, aztán megint szerethető, de a vámosok annyira nem kedvelték!:/ Hát a rendkívüli hidegvérükről híres skandinávok díszpéldánya nehezecskén viselte már a vége felé, alaposan megszívtuk! Ez van, ha az ember betolakodó, és európai fejjel gondolkodik.

Ráadásul ott kint 14,46 perckor megszólaltak a szirénák. Ijesztő volt, a dédike a háborús bombázásokról mesélt így. A frász jött rám, hogy mi ez, meg mindenki lemerevedett és állt, mint valami zombik, mire rájöttünk, hogy mi történik, és szégyelltem is magam, hogy ennyire tapintatlan, faragatlan és tájékozatlan vagyok.

Szóval most már vagyok pár napig, ma pihizek meg szeretgélem a családtagjaimat és egyéb állatfajtákat:), és holnapra, de legkésőbb holnaputánra hozom a következő részt.

Mostantól minden héten jön egy biztos rész, mert még sok utazás vár rám, az elkövetkezendő rövidke időben, amíg itthon leszek. Már tudom, mikor indulok, de úgy döntöttem nem mondom el senkinek, egyszer csak megyek és kész. Akkor nem lesz sírás, meg görcsölés, és néma könnyes zsarolás, hogy maradjak még, mert ha nem így teszem, akkor vagy megszakad a szívem, vagy nem megyek el innen, vagy mindenemet pénzé teszem és klónoztatom magam gyors, hogy kettő legyek!:)

A szőke tudja mikor indulunk, megpakoljuk a gépet, remélhetőleg enyhébb átvizsgálást kapunk mint most, és huss!:)

Ahogy lesz időm, írok mindenkinek! Csak egy kis türelmet még!:)

Ja, igen! Mert ahova nem kellett volna válaszolnom – ott volt nagybetűvel ne írjon! – oda válaszoltam nagy hálálkodva köszönve a képeslapot, és lehet, hogy valakit meg kihagytam, akkor bocs, de eléggé szét vagyok!:)

Feledhetetlen pörgős napok vannak mögöttem!

De szeretném megragadni az alkalmat, és itt is megköszönni Deenek, aki már hajnalok hajnalán elküldte a képeslapját, hogy boldoggá tegye vele a reggelemet.

Porcicának, akinek megnevettetett a cuki vicces lapja, és oda válaszoltam boldogan, ahova nem kellett volna!

Reninek, Katának, Krisztinek, Diának, Marcsinak, Zsuunak, Evinek…és a többi ismeretlennek, szóval mindenkinek, aki gondolt rám és felköszöntött.

És legvégül, de nem utolsó sorban Aniwnak, akitől olyan csodás meglepetést kaptam, amire a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna! Képzeljétek el, megcsinálta nekem/nekünk az Ellopott múlt-at könyv formájában!:) Bizony!:)

Csodás borítót készített és oldalanként átírta a történetet world-be. Ez hihetetlen nagy munka, rengeteg idő, és meghatóan kedves gesztus volt tőle. Mikor megláttam, csak sikítoztam, hogy úristen, meg jaj, meg wow! Persze mindjárt körém tömörült a család én meg csak sírdogáltam, meg kicsit zavarba is voltam, hogy mind látják az első „művemet”!:)

Ugye ott volt a skandináv is, bedugta a fejét, beleolvasott, mondjuk sokat nem tudott meg belőle, csak a neveket, így csak mosolygott.

Mondtam neki, látod? Ezt nekem csinálták, ennyi időt meg energiát fordított arra, hogy örömet szerezzen, mert kedvel engem, ugyanis nem Raikkönen rajongó, hanem Vettel!

Ő meg, csak vigyorgott, hogy hiába, már harminc fölött öreg pöcs ez a Raikkönen, a fiataloké a jövő meg a rajongók, de legalább most már lassan békén hagyják és élheti az életét nyugodtan. Aztán még jobban vigyorgott és megkérdezte. Olyan szemétnek írod le amilyen az életben is, vagy kedvesebbek?

Mondtam neki, én még őt is szerethetőnek képzelem, mert nagy a képzelőerőm! Ez a harmincas skandinávok esetében szükséges alap!:)

Azt hittem majd puffogni fog, de mégis csak az én szülinapom volt, erőt vett magán és azt mondta, tudod mit? Ha ez a valaki volt olyan kedves és elkészítette neked az első könyvedet, akkor én majd írok az elejébe egy ajánlást, és beköttetem, hogy kitehesd a polcodra!

Szóval drága Aniw a te kedves ajándékod igazi könyvként fog tündökölni az én könyvespolcomon! Hát kell ennél több!:)

Annnnyira boldog vagyok és annnnyira köszönöm!:)

 Már tervbe van másik két könyv a családomnak, szóval lehet, hogy kihagyok egy polcot, és csak a saját remekeimmel fogom megtölteni!:)

Ja igen! Meglepődtem, hogy milyen hosszú már a történetem. Hirtelen felindulásból kezdtem el írni, a dédike meséin felbuzdulva, csak mint egy próbaként, a „komoly” regényeim előtt, hogy egyáltalán van-e bennem annyi kurázsi, hogy képes legyek befejezni egy ilyen kis regénykét. Úgy tűnik van, és úgy tűnik alaposan kinőtte magát ez a kis rövid szösszenetnek induló írásocska, és nagyon a szívemhez nőtt! Ezért is vagyok hálás érte! Szegény Aniw még csak félig készült el vele, de elküldte nekem, hogy örüljek, és valóban elmondhatatlan örömet és boldogságot szerzett általa!:)

Nem találok rá megfelelő szavakat, hogy megköszönjem neki ezt a csodás gesztust, ráadásul már más ötletet is elcsentem tőle, - az idézetes falvédőjét, -  szóval nagyon-nagyon köszönöm!:)

Ha befejeződik a történet és elkészül ez a fantasztikus ajándék, kiteszem az oldalra egy fülecske alá, hogy ha akarja, bárki elolvashassa egyben, vagy letölthesse, ha tetszik neki.

Magam is elolvasom majd, mert így sokkal, de sokkal élvezetesebb, mint össze-vissza lapozgatva, és ha valaki az ágyban akarja olvasgatni, akár ki is nyomtathatja, már ha nem sajnálja rá a rengeteg lapot!:)

Szóval, csak be akartam köszönni, hogy élek, megvagyok, és hamarosan hozom a következő részt mindkét történetemhez, és az élményeimet is!:)

Még mindig kicsit túl vagyok pörögve!:)

Köszönöm, hogy vagytok nekem!:)

Puszi, Luna