Még nem tűntem ám el, jön a folytatás!

Mostanság valahogy meggyűlik a bajom az idővel!

Nem tudom régen, hogy futotta annyi mindenre belőlem, mert most valahogy lelassultam.

Azt mondják, rendben vagyok, és én is így érzem, de valamit biztosan tudok, hogy megváltozott bennem. Felértékelődtek a kapcsolataim. A családom, a szerelmem és a barátaim. Ők a legfontosabbak, és az idő, amit velük tölthetek, ami soha többé nem jön már vissza, ami nekem mindennél többet ér, mert tudom milyen a magány, és az, ha elvesznek az emlékek!

Rengeteg időt töltök velük, vagy inkább úgy mondanám, amennyit csak lehet.

Mindenkivel, a dédikével, anyuékkal, a tesóimmal, a hímneműek gyülekezetével és főleg Tarzannal.

Volt időszak mikor úgy kapaszkodtam belé, mint kis lajhár a mamájába, szerencsére ez már csitult, de minden nap, alig várom, hogy megérkezzen a stúdióba, ő pedig vágtatva jön, és aztán beszélgetünk hazáig, és később fent hajnalokig.

Az se baj, ha alszik. Nekem elég, ha látom, vagy érzem az érintését, mert akkor már minden rendben van!

Mondják, hogy ez túl sok, hogy nem hagyjuk egymást lélegezni, és ez nem vezet majd hosszú távon jóra, de engem ez nem érdekel. Főleg míg Tarzan azt mondja, hogy én vagyok neki a levegő, hogy is tudna nélkülem élni?:)

És még kertészkedünk is, rohanunk a kis növénykéinkhez ahogy kisüt a nap. Mókus harcoska, ha meglátja Tarzant, elporzik a műanyag fűnyíró masinájáért és már vágtat is vele a Peti nyomában!

Elől Tarzan lohol a kapagéppel, móki meg óriási léptekkel száguld utána. Nagyon kedvelik egymást!

Tarzan most úszni kezdte tanítani. Valamiért a fejébe vette, hogy megtanítja a Nádasdy klánt a habokat szelni. Hát nem lesz egyszerű feladat, neki való, nagy kihívás!

Imádtam, ahogy fogta mókit és faggatta, hogy biztos nem lesz kaka? Nem kell tojnod?

Mókuska meg csak rázta a fejét nagy ügyesen, Tarzan meg még ugye visszakérdezett, hogy biztos vagy benne?

Mert mókus csak egy csinos kis fürdőnaciban szelte volna a habokat. És végül is igazat mondott, mert nem tojt be, csak nyakon pisilte Tarzant, ráadásul az összes hímnemű jelenlétében, hát volt utóélete a sztorynak!

Boldog vagyok! És ez az állapot, valahogy felemészti minden időmet!

Hát ilyen hozzáállással ugye elég nehéz minden másra időt szakítani.

Pedig egyre többen jönnek a stúdióba is, a kis kávézónknak már híre van. Igyekszem minden hétvégére valami újat kitalálni. A dolgok lassan beállnak, a többiek már profin a kezem alá dolgoznak, szerencsére egyre kevesebb feladat hárul rám.

Most gyereknapon majd beöltözünk mesefiguráknak, és csinálunk egy családi napot azoknak, akik látogatják a stúdiót. Szerénységem az álmatag Cinderella, Hamupipőke személyében fog tündökölni.

Már túl vagyok egy gonosz vizsgán, még kettő vár rám, aztán a kanadai Forma 1-es futammal, ahol VIP szektorban reprezentálunk majd, megkezdődik a Holiday!

Tarzan rengeteg programmal és utazással készült az idei nyárra, amiről leginkább fogalmam sincsen. Azt mondja én már annyit megleptem, olyan sokat kedveskedtem, és most, hogy végre minden rendben, eljött az ő ideje.

Meglátogatunk néhány kontinenst, kipróbálunk néhány újdonságot, és nem utolsó sorban összeházasodunk egy hetedhét országra szóló lagziban, amiről nekem még csak halvány elképzelésem sincs. Egyedül az otthoni buliban viselt menyasszony ruhámat választhattam ki, amit mindenki, élükön Tarzannal lefitymált, hogy túl egyszerű és puritán.

Nem számít, én abban fogom jól érezni magam! Nem szeretnék úgy járni, mint a nővérem, aki egy boldog, önfeledt pillanatában kiszökkent a pántnélküli ruhájából, elénk tárva a meztelen valóságot, aminek leginkább a férfiak örültek, de pillanatok alatt korrigáltuk a balesetet.

Most örülők csak igazán, hogy annak idején, nővérem szilveszteri esküvőjét, olyan nagy gonddal, és annyi szeretettel szerveztük meg, így a túlpörgött és nagyon motivált Barbinak most nincs miért törleszteni.

Azt tudom, hogy meglátogatjuk Lobót Ausztráliában, és együtt megyünk az olimpiára is, és természetesen Texast is meg kell látogatni, mert imádom azt a helyet.

Dani szülei úgy kezelik Tarzant, mint a fiúkat, és én mindennél jobban örülnék annak, ha valóban vérszerinti fiúk lehetne, és neki is megadatna egy család. Kár hogy nekem nincsen anyósom, én annyira igyekeznék vele jóba lenni, ha másért nem, azért amiért ilyen fantasztikus férjet nevelt nekem!:)

Nem akarok túl sokat foglalkozni a gondolattal, mert eddig nem volt túl sikeres, de azért egy picit gondolok arra, hogy jövőre talán már nem tudunk majd utazni. Hogy talán Tarzan is azért hajtott annyit eddig, hogy most kiélvezzük a nyarat kettesben. Nem tervezzük, de ha mégis úgy adódna, én mindent feladnék és csak magunkra koncentrálnék, hogy most már ne történjen semmi rossz! És ha nem is jövőre, azért remélem, hogy egyszer majd én is anyuka leszek!

És persze azért írni is fogok. Ha nem is hetente, de most már valóban megkezdem a blog rendszeres írását.

Hétvégére hozok még egy részt a Vörös viharból, és már elkezdtem a következő fejezetet Kisuékból.

Hát őszintén, kicsit izgulok, félek, nem felelek meg a saját magam felállított mércének. Remélem nem felejtettem el se a törit, se az írást!:)

Hát csak ennyit szerettem volna!

Most már mennem kell, még rengeteg a dolgom!

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!

Puszi, Luna