30. rész - Nincs veszélyesebb egy megsértett nőnél....

Sziasztok!

Gonosz viharfelhők gyülekeznek a fejem fölött, Shakespeare után szabadon!:)
Egy kicsit acsarkodóra, gonosz figurára sikeredett ez a mostani jellemrajz!
Elnézést kérek azoktól, - ha van köztetek olyan, - aki kedveli őt! 
Azt hiszem a bennem felhalmozódott düh és megalázottság érzése, nála csapódott le. Az utóbbi napok, hetek felgyülemlett feszültségét és érzelmi töltését most kiírtam magamból. Több ilyen rész nem lesz....de kell ez is, ahhoz, hogy a történet úgy folytatódhasson, ahogy elterveztem.....
Az életemet most szeretném levenni, mint egy kopott mellénykét és odaajándékozni valaki olyannak, aki tele kétszínűséggel azt szajkózza sopánkodva, hogy ugyan mi bajom van nekem? Hiszen élek? Bárcsak ő lehetne én, és élhetné az én életemet....
Hát rajta!
Az életem egyébként most pont úgy fest, mintha beletöltötték volna egy shaker-be, és alaposan összeráznák.
Kicsit összekuszálódott és nem könnyítik meg a körülöttem lévők a döntéseimet.:)
Még anyu is csak annyit mondott a kérdésemre, "Nem tudom Luna, most neked kell döntened, mert bármelyiket is mondanám, idővel majd azt tartanád rossz döntésnek. Egy a biztos, én mindig itt leszek neked!"
Remélem sikerül feltennem a részt, ahogy ígértem!
Vendégünk van, aki egy hatalmas adag magyaros tarhonyás marhapörkölt után a másik szobában szundizik!:)  

„Every day is a new beginning, Take a deep breath and start again.

Mindennap egy új kezdet, végy mély levegőt és kezd újra!”

A történetben elkövetkező események sorozata miatt ugorjunk vissza néhány hónapot…..

A helyszín valahol Angliában……

Az előkelő szálloda luxuslakosztályában az elsötétített szobában a férfi szenvedélyes csókokkal halmozza a vékony női nyakat. Lassan fekteti el a franciaágyon, keze a fehér blúz gombjait igyekszik kigombolni. Tenyerével végig simogat a nő melltartóban feszülő mellén, és lassan csúszik a fekete nadrág cipzárja felé. Közben töretlen lendülettel ostromolja a kecses női nyakat.

A vékony nő elsimítja hosszú, egyesen, barna haját, hogy a férfi jobban hozzá férjen, és tovább kényeztesse. Elégedett mosollyal nyúl az ágy melletti éjjeliszekrényen pihenő hosszú talpú kecses kehelyben, apró buborékokat pukkasztó márkás pezsgőért. A karcsú kristály megvillan a rejtett hangulatfényben, ahogy a nő a szájához emeli a szénsavas italt. A pohár diszkrét csillogását háttérbe szorítja a nő ujján felszikrázó hatalmas gyémántköves gyűrűje, ahogy élvezettel belekortyol a pohár oldalán hűvös párát kicsapó italba.

Tekintete a szoba sarkában álló tv-re siklik, és arcáról fokozatosan halványul az elégedett mosoly. Szeme a képernyőre tapad. Egyre dühösebben néz valamit, türelmetlenül ellöki magáról a serénykedő férfit és felül.

-      Mi van? Mi a baj? – próbálja összeszedni magát a másik.

-      Várj! – csattan.

Lecsapja a poharat, kicsúszik az ágy szélére, eltapogatózik a távirányítóhoz, és hangot ad a készülékre.

-      Te most tényleg rallyt akarsz nézni? – hitetlenkedik a férfi.

-      Akar a picsa….de valamit láttam! Valami baj van….úgy érzem!

Feszült figyelemmel mered a képernyőre. Ekkor újra egy középkorú mosolygós szőke nőt mutatnak. Vidáman mosolyogva ad interjút, több riporter és kamera mered az arcába, ő meg derűsen nyilatkozik. Mellette két tej szőke kisgyerek lökdösődik, cseppet sem törődve, az őket vevő kamerák kereszttüzével.

Aztán csak ráeszmélnek az őket körülvevő érdeklődésre, mert egy szerényen, a háttérben meghúzódó fiatal, vékony lányhoz szaladnak. A kamera követi őket egy pillanatig. A nő mosolyogva fogadja a gyerekeket, akik összevitatkoznak azon, melyik kezét, melyikük fogja.

A kamera ekkor vált és visszatér az idősebb szőke asszonyhoz.

-      A ribanc! – csattana nő hangja a szobában.

-      Mi bajod azzal az asszonnyal? – mered a férfi a szemüveges nőre.

-      Az ott az anyósom….

-      Ah, akkor már értem….

-      Nem….vele semmi bajom….vagyis, leszarom mi van vele. A másik a bajom!

-      Milyen másik?

-      Ne törődj vele. Inkább tölts még és rendelj valami ételt a szobába. Tedd hasznossá magad, nekem ezt most meg kell néznem!

A rohadt kis kurva, hát mégis csak igazam volt, dúl-fúl magában. Idegességtől remegő ujjakkal húz ki egy szál cigit, kapja az ajkai közé és szívja le hosszan a füstöt.

Betakarította magát a férjem ágyába! Éreztem én már akkor is, hogy van ebben a lányban valami. Olyan vidám volt és kedves. Nyíltan beszélt, és azt hiszem, fogalma sem volt arról, ki vagyok. Boldog tudatlanság….valami ostoba külföldi ribanc lehet, aki még azt se tudja, hogy én vagyok Mrs. Raikkönen.

Na megállj, te ócska kurva! Nem fogod magad beszopni az én birodalmamba. Az a ház az enyém! És a pénz is! Nem fogod elvenni tőlem! Még az én férjem, és az is marad, erre akár mérget is vehetsz, te kis szerencsétlenség.

Cselekednem kell, ez a nő más, mint a többi….ezt tisztán levettem ebből az egyetlen percből is. Hiányzott belőle a fennhéjázás és az öntelt rájátszás. Haza megyek….a közelébe férkőzöm és megnézem magamnak. Kell, hogy legyen gyenge pontja, a faszfej körül nem angyalok szoktak röpködni, nem kimondottan arra a típusra bukik.

Ha valóban olyan egyenes, mint amilyennek látszik, baj van. Ha nem, akkor meg úgyis rögtön rájövök, de akkor nem is számít, had szórakozzon az én fatökű drágám egy kicsit ezzel a kis lotyóval.

-      Meséltél a múltkor valami elszámolási vitáról, - fordul negédes mosollyal a telefont éppen helyére tevő férfi felé. – Mintha azt említetted volna, hogy megvannak a kapcsolataid arra, hogy meggyőzzenek valakit arról, hogy neked van igazad, és jobban teszi, ha szót fogad. Miről is volt szó?

-      Honnan jutott ez most eszedbe? – mered rá a kérdezett.

-      Hát…..csak beugrott, hogy milyen kemény pasim is van! Hogy milyen jó, ha valakinek vannak ilyen alvilági kapcsolatai, mert ha valami baja van, vagy esetleg valaki megfenyegetné, elég egy telefon meg némi pénz, és páholyból, karba font kézzel nézheti végig, ahogy elmagyarázzák a problémás delikvensnek a miheztartást, és közben még csak be sem piszkolódik a keze. Ez olyan izgatóan úriemberes! Nem mindjárt ökölre menni, ahogy a bunkó agyatlan parasztok teszik, hanem logikával, furfanggal megtalálni azt, aki elvégzi a piszkos részét a munkának, hogy neked már csak abból is az élvezet jusson…..szóval? Hogy is volt?

A férfi lelkendezve kezd bele egy történetbe melynek a lényege, hogy alaposan elveretett két idősebb férfit, akik nem akartak belemenni egy kétes kimenetelű üzletbe, és ki akarták venni a pénzüket a befektetésből, amit már beforgatott közben, hogy magának is szerezzen némi hasznot.

A nő figyelmesen hallgatja, perzselő cigarettáját az ujjai közt forgatva, tökéletesen alakítva az érdeklődő szerelmes, elbűvölt szenvedélyes nőt.

A történet végén komótosan elnyomja a csikket. Ingerlőn nyújtózkodva mászik a férfira, és lajhár lassúsággal ereszkedik az ágyékára. Lassan megvonaglik, és kicsit végighúzza magát a férfin, aki ettől kéjesen felnyög. A nő ráhajlik, és fogaival finoman marcangolni kezdi a fülét, az egyre jobban nyögdécselő férfinak.

-      És mond csak drágám, - duruzsol közben, - ha el akarod érni ezeket a meggyőző embereket, hol keresed őket? Van valami törzshelyük? Vagy irodájuk? Jaj, annyira izgalmas! – csattintja fogait finoman a férfi nyakára.

-      Aaah, nem kell keresnem őket…..csak kikeresem a telefonomból….és megbeszélünk egy találkozót.

-      Aztán? Hogy zajlik egy ilyen? – gombolgatja az inget.

-      Hááá….találkozunk, és személyesen megbeszéljük a részleteket. Tudod…mennyire legyen meggyőző, meddig mehet el, esetleg mit ne tegyen, vagy épp ellenkezőleg, mi az, amit feltétlen elvárok a pénzemért.

-      Mit értesz meggyőző alatt? – csókolgatja a szőrős mellkast.

-      Hogy….- nyel egy hatalmasat, mikor a nő feje az ágyékához ér és forró leheletével meglegyinti, - mennyire verje meg….

-      És nem félsz ilyen embereket beírni a telefonodba? Esetleg valaki meglátja?

Óooh! Nem vagyok hülye… - nyögdécsel a nő férfiasságát borító apró csókjaitól.

Óóóó, dehogy nem vagy…..de még mennyire drágám. – mosolyodik a nő, miközben mélyen ráhajol a férfi nemi szervére.

-      Akkor? – veszi ki a szájából.

-      Álnéven……mentem el…. – markolássza a lepedőt.

-      Milyen álnéven? – bukik rá vissza.

-      Oooh, programozó! – szakad ki a férfiból a kiáltás, aztán rángatózva élvez a nő szájába.

A nő feláll, letörli a száját, felkapja a táskáját, és anélkül megy ki a fürdőbe, hogy akár egy pillantásra is méltatná az iménti élvezettől, még bódultan heverő, lassan eszmélő férfit.

Akkurátusan magára zárja az ajtót, megengedi a mosdóban a vizet, aztán a mobiljáért nyúl.

Erőltetett kedvességgel beszél meg egy találkozót, néhány nap múlva Svájcban, az imént, még a képernyőn halvány mosollyal a tömegnek integető férfival. Hamar egyezségre jutnak, úgy tűnik, a másiknak is kezd sürgőssé válni a dolog, és szeretné a válást minél előbb lebonyolítani.

Miután elbúcsúztak a nő tehetetlen dühében vicsorítva dobja be a mobilt a táskájába. Mély légvételekkel igyekszik visszanyerni a lélekjelenlétét, közben mormolva átkozza a férfit, akinek még a nevét viseli.

-      Abból ugyan nem kapsz te alkoholista faszfej! Arra várhatsz, hogy én elváljak tőled…..majd én megmutatom, mire vagyok képes, ha feldühítenek, és te meg az a szobacicus, most aztán nagyon felbosszantottatok. Mióta buksz te beteg állat a személyzetre? Majd adok én a mocskos gusztusodnak…..

Míg a fürdőben időz, megérkezik az ebédjük. Tökéletes alakítást nyújtva, mosolyogva foglal helyet az asztalnál, és kezdi enni a szusiját.

Kedvesen bólint az elégedett fejjel szolgálatkészen vörösbort öntő férfi felé, és lehúzza a pohár tartalmát. Gondolatai messze járnak, már a kibontakozó haditervének körvonalait vázolgatja, közben arra gondol, milyen hosszú lesz még ez a nap, mire ez a barom itt elalszik végre, és kilophatom a telefonját, hogy kimásoljam a számot.

Néhány nappal később Finnországban

Ez a férfi kész főnyeremény! – bámulok végig a sokaságon. Nem volt könnyű vele felvennem a kapcsolatot, jó párszor lerázott, és olcsónak se nevezném, de csak most látom mennyire megérte.

Mire elaludt az a felfuvalkodott kékvérű hólyag már alig bírtam nyitva tartani a szemem. Mert neki teniszt kellett néznie. Lovaspóló meg tenisz, hiába na, van aki tud élni. Nem csak az adrenalin függőség, a sebesség, meg a felesleges kivagyiság és kockázat. Utána meg a lazító lerészegedés.

Na, ezután a parti után is valószínűleg a pohár fenekére fogsz nézni szívecském, és tartok tőle egyedül fekszel majd le…..

A legkülönbözőbb nációjú embereket csődítette össze, és mindnek feltett szándéka volt, hogy az én édesemet megragadja valahol, illetve az ő kezét tegye, valamelyik testrészére.

Fantasztikusan dolgoztak igazi profi csapat volt. A topless bőrszerkós lányok egyenesen fenomenális. Hogy húzódozott már ez a faszfej, mikor a lány a mellére tette a kezét. Úgy viselkedett mintha harapnának, vagy mintha még sosem fogott volna hasonlót, vigyorgok elégedetten.

Mellé még ezt a feminista magánnyomozó picsát is sikerült leszerződtetnie, aki hozta magával, az összes férfire sértődött riporter, oknyomozó barátnőjét.

Hát kedvesem ezt a napot se írod át pirossal a naptáradban, és a kis apácád sem.

Önelégült mosollyal nézek végig az egymást nyomakodva tipró csődületen, ahogy igyekeznek, az idegesen feszengő férfi közelébe kerülni.

Vad bőrszerkós férfiak és hoszteszek, fulladt erotikával átitatott az egész rendezvény. Jobban hajaz egy pornó show-ra, mint egy motoros bemutatóra, aminek be lett harangozva.

Akár hogy is alakulnak a dolgok, ahányszor csak eszembe jut, hogy az én faszfejem milyen pofákat vág, tuti mindig garantált lesz a jókedvem.

Hát, ha feszült vagy drágám, majd én segítek, vonok gondolatban vállat, hozzá hajolok és minden figyelmeztetés, vagy kérdezés nélkül lesmárolom.

Úgy helyezkedem, hogy ne tudja lefejteni magáról a kezeim, csak ha durván ellök. Tudom, hogy nem fogja megreszkírozni a hazájában, hogy bántalmazzon. Mi finn nők élharcosai vagyunk az egyenjogúságnak, egy ilyen durvaságot sosem bocsátanának meg neki. De ha mégis megpróbálja, majd zokogva fogom alakítani, a megcsalt, eltaszított és bántalmazott feleséget. Oszkár gyanús alakítás lesz.

Talán jó is lenne kiprovokálni egy pofont, kulcsolom át az ujjaimat a tarkóján, mert úgy befeszül a csókom alatt, hogy mindjárt lepattanok róla akár a kifeszített nyílvessző az íjról. Próbálom úgy fordítani, hogy jobban vehessen minket a kamera, közben mosolyogva elsuttogok néhány bocsánatkérő szót.

-      Ugyan már, csak nem veszed ennyire zokon ezt a kis csókot. Had örüljenek a szervezők, te meg tudd be a régi idők emlékének.

Faragatlan bunkó faszfej. Mit is vártam tőle? Még hogy mással van tele a szám! Talán bizony féltékenykedsz drágám? Mit fáj az neked, mit tartok benne? Lehet hogy mégsem olyan ügyeske a kis tollseprűs?

Nem fogok kiborulni, akárhogy is sérteget, mosolygok rendületlenül, mert amíg nem billent ki a nyugalmamból, a külső szemlélődőnek az jön le, hogy szent köztünk a béke. Így kerek az egész, azt történik, amit én akarok!

Majd meglátjuk, milyen képet vágsz a bírósági halasztás után.

Ki hitte volna, hogy egy ilyen alvilági figurának ekkora összeköttetése van? Bár a kinézete alapján, inkább gondolnám őt a Lordok házába valónak, mint egy bűnszövetkezet élén, de ez nem az én dolgom. A lényeg, hogy ez a party itt, remekül sikerült, ékes bizonyítékaként, a még nem teljesen kihűlt, és felmelegíthető kapcsolatunknak, lám most is azon dolgozunk. Ezért hát kétség sem fér hozzá, hogy pozitív döntést fognak hozni, és mivel a munkám, a felkészülési időm, és a kötelességtudatom egy másik kontinensre szolit, kérem a házasságunk felbontásában indított kereset elnapolását, ismételgetem gonosz mosollyal a betanult mondatokat mert annyira tetszenek….

Várjál csak! Mindenért megfizetsz! Sokba leszel nekem, de úgy is a te pénzedből egyenlítem ki a számlát, akkor meg nem mindegy? Hát, még szép, hogy a legjobbat és a legdrágábbat akarom! Nekem az jár mindenből!

3 nappal később Zürichben…..

…….Ezért tisztelettel kérvényezzük, hogy napolják el a válóperes kereset tárgyalását legalább 6 hónapos intervallumra. Ügyfelem képekkel, és tanukkal támasztotta alá, hogy kapcsolatuk koránt sem ért még véget, és lát esélyt az esetleges újrakezdésre. Kész fátylat borítani a múltra, és tiszta lappal tovább lépni. Nem hátra nézni, hanem bizakodva tekinteni a jövőbe.

Ügyfelem eddig nem volt biztos az érzéseiben, de most már maradéktalanul bizonyossá vált a számára, hogy nem akarja, a házastársi közösséget megszakítani a felperessel. Minden esély adott hozzá, hogy ezt a házasságot megmentsék, és ezen dolgoznak is folyamatosan.

Ügyfelemet a munkája, a kötelezettségei és lakóhelye iránti elkötelezettsége huzamosabb időre az Amerikai Egyesült Államokba szólítja, hogy ott a lehető legjobb körülmények között tudjon felkészülni, országunk képviseletére, a következő nemzetközi versenyen. Ügyfelem kötelességtudó és minden körülmények között teljesíteni akarja a vállalt feladatait. Ezért folyamodunk a tárgyalások berekesztésére, és elnapolására, míg hazájától távol kénytelen helyt állni.

Ha majd lezajlottak a versenyek, ahol reményeink szerint eredményesen és példamutatóan képviseli hazánkat, újra a házassági közösség megszilárdulásán fog munkálkodni.

Kérem a tisztelt bíróságot, hogy az imént előadott okokat és feltárt bizonyítékokat figyelembe véve, számunkra kedvező döntést hozzanak, és engedélyezzék a tárgyalások megszakítását, illetve felfüggesztését.

Az ügyünkben hozott elbírálásukat és erőfeszítéseiket köszönjük maradunk mély tisztelettel…….

Bár megtanultam a leckét csinosan de egyszerűen, túlzó smink nélkül jöttem. Nem ugrál a tekintetem a teremben, nem nézelődöm, inkább egy szomorkás, elgondolkozó arckifejezést öltöttem fel, mely jól tükrözi azt az állapotot, melyet az ügyvéd mély átéléssel adott elő, az elmúlt percekben. Beszéd közben néha lekapta a szemüvegét és azzal hadonászott. Nem olvasott, fejből mondta, nagyon odatette magát, megint csak nem csalódtam.

Tudom, hogy nem lenne szabad, mégsem tudom megállni, hogy ne kukkantsak, egy röpke titkos pillantást rá. Úgy ül ott, akár egy megtört aggastyán.

Hát édesem, ugye nem erre számítottál? Milyen pofát vágott, mikor a bírónő közelebb hívta a pulpitushoz, és megkérdezte, felismeri magát a képen? Úgy szólt a hangja akár egy rozsdás ajtócsikorgás.  Egyfolytában vakarózik, a tenyerével a száját, meg az arcát simogatja, és olyan pofákat vág, mint akinek a szék alatt, a farkát csavargatják.

Ilyenkor sík ideg vagy drágám, jaj, annyira nehezemre esik vigyázni,  hogy ne kacagjak fel önfeledten tánclépésben körbeforogva….igen, a legszívesebben végig ugrálnék ezen a leterített szőnyegen, de persze komoly üzletasszony és nemzetközileg elismert sportolónak megfelelő, kissé gondterhelt, belső lelki viharban szenvedő arcot vágok.

Ez bezzeg csak grimaszol meg meregeti a szemeit. Úgy tűnik ezúttal nincsenek a bírónőre hatással. Jaj, a végén még elrontok mindent, csak elmosolyodtam, képtelen vagyok megállni.

Álljuk fel…..ítélethozatal!

Idegesen tördelem az ujjaim, és csak annyira harapdálom a szám szélét, nehogy elkenődjön a rúzsom.

A bírónő hosszan és idegesítően taglalja a figyelembe vett bizonyítékokat pro és kontra és megfontolt mérlegelés után …..igen!

Úgy döntött ez a házasság még megérdemel egy esélyt, ezért hat hónap próbaidőre felfüggeszt mindenféle eljárást az üggyel kapcsolatban.

Halvány mosollyal fogadom az ügyvéd kézfogását, pont annyira mosolygok amennyire egy megtört szívű asszonynak illik, aki talán még kap egy esélyt a férjétől.

A faszfej úgy viharzik ki, mintha lekéste volna az időmérőjét. Valaki szóljon már neki, hogy nem kell rohanjon. Már nincs a Forma 1-ben, onnan is kibaszták! Nem kellesz te már senkinek szerelmem. Majd szépen havonta összetöröd magad a te istenített rallydban, aztán hülyére iszod azt a maradék agyad, én meg költögetem a pénzedet.

Kilépek a bíróság épületéből és a későnyári szikrázó napsütésben, lehunyt szemmel szívom be a friss levegőt a tüdőmbe.

Íme, egy tökéletes nap!

A zürich-i tárgyalás utáni egyik hétvége….

Nem értem mi lehet a hiba! Eddig remekül mentek a dolgaim most pedig megrekedtem.

A jelentés szerint minden hétvégén viszi a motyóját a kis cseléd, és utazik a templomba. Ott tölt egy délutánt, aztán jön vissza.

Előfordult, hogy a türelmetlenkedő pöcs az állomáson várta kocsival, és a képek tanúsága szerint, ahogy nekiesett miután beültek, nem biztos, hogy haza értek szex nélkül. Vagy csak menet közben az ölébe húzta a kis apáca fejét. Ezeknek mindegy nem sokat foglalkozott az utóbbi időben az előjátékkal, ha a véletlen úgy hozta, hogy együtt voltunk.

Most meg semmi. Elcsesztem a múlt heti szombatomat. Ahelyett, hogy a barátnőimmel valamelyik étteremben múlatnám az időt egy isteni pohár vörösbor mellett kacarászva, itt ülök álcázva az állomás parkolójában egy bérelt kocsiban, és várakozom. Még szerencse, hogy a légkondinak köszönhetően nem szenvedek a melegtől csak az unalomtól, mert hát nem kalandozhat el a figyelmem, nem tudhatom mikor, és főleg mivel érkezik. Nincs messze az állomás, gyakorlatilag negyed óra alatt ideér, ha gyalogol, de mostanság már a faszfej hordja ki az állomásra, a magánnyomozónő szerint. Nagyon dübörög a szerelem, nincs is kellemesebb, mint egy ilyent szétverni…..

Na végre! Óóó, úgy tűnik, ma egyedül érkezik! Ajax vele van! A pokolba vele, meg fog ismerni az a hülye dög! Na, mindegy, még szerencse, hogy annyit költöttem annak idején az iskoláztatására. Talán szót fogad, ha erősebben rámordulok.

Ráérősen ballagok a lány után, aki a sokadalomban kényelmesen sétálgat, és kíváncsian rácsodálkozik mindenre, és mindenkire. Gondolom, ezt is faluról hozta….nem tanították meg neki, hogy nem illik megbámulni az embereket.

Megvárom, míg kisétálnak a peronra, csak akkor állok be jegyet venni. Nem akarom, hogy véletlenül is észrevegyen a kutya. Ebben a rövid szőke parókában, még anyám is elmenne mellettem, nem kell attól tartanom, hogy valaki felismer és kitesznek arra a kurva facebook-ra, hogy itthon jártam.

-      Elnézést szabad a hely? Leülhetek?

-      Persze….tessék csak! – fordul vissza az ablaktól mosolyogva és mér végig.

Szerencsére Ajax még nem felejtette el a kézjelzéseket, és én sem, hogy a kutyák mindig a jobb kézre figyelnek. Ahogy megadtam neki, a marad, fekszik, jelet azonnal visszahevert, és csak érdeklődő tekintettel néz, de prímán a helyén maradt.

Így már rendben leszünk, ha később mégis hozzám mászna a dög, majd ráfogom, hogy biztosan érzi az én kutyusom szagát. Csak a találkozástól féltem, hogy nagy lelkesen nekem rohan, és nyalogatni kezd, ahogy az a faszfej rászoktatta.

-      Köszönöm! Már rég jártam erre, nem gondoltam hogy ilyen sokan utaznak ezzel a járattal. Mindig ilyen nagy a forgalom?

-      Nem tudom, csak hétvégén szoktam utazni. Rokonoknál járt? – érdeklődik illedelmesen, mert látja, hogy beszélgetni szeretnék.

Hm, nem is lenne ez a nő olyan bunkó, ha nem az én helyemen élvezkedne. Kedves és mosolygós, őszinte arcán nyoma sincs a rosszindulatnak. Bár láthatóan nincs túl sok kedve velem beszélgetni, mégsem utasít el mogorván, inkább megpróbál valami semleges témát találni és társalogni.

-      Nem….nincs errefelé rokonom. Biztosításokkal foglalkozom, és egy leendő ügyfelemnél voltam projektismertetőn. Ilyenkor elmondom, mit tudunk nyújtani, ő elmondja, milyen elvárásai lennének, és igyekszünk megtalálni és összeállítani, a mindkettőnk számára kielégítő, és legmegfelelőbb csomagot. Nem könnyű munka, néha nagyon sokat kell beszélni, és gyakran feleslegesen, mert nem jön össze az üzlet. Önnek van életbiztosítása? – mosolygok rá kedvesen.

-      Nem….nincsen. – somolyog.

-      És nem gondolt arra, hogy esetleg kötne egyet? Nem árt gondoskodni a jövőről, ha mondjuk, családja van férj…..vagy gyerek. Bármi történne, az életbiztosítás elegendő összeget biztosítana például egy gyermek tanulásához….

-      Nem, még nincs gyermekem.

-      És férj? – próbálok huncutul összemosolyogni vele.

-      Hát…. – tétovázik bizonytalanul,- inkább olyan barátféle.

-      És szeretné, ha több lenne barátságnál? Minden lány nagy esküvőről és gyönyörű habos menyasszonyi ruháról álmodozik.

-      Ön is? – kérdez vissza ügyesen, ezzel elkerüli a kényes választ.

-      Ó, én már túl vagyok ezen. Volt esküvő meg fehér ruha, most már a dolgos hétköznapokat koptatjuk. És igen….én nagyon vágytam rá, hogy feleség lehessek!

-      Hát én elégedett vagyok a mostani helyzetemmel is. És sajnos, senkim sincs, akiért érdemes lenne biztosítást kötnöm.

-      Senki? – meredek rá. – Még egy picurka rokon sem?

-      Nincs! Legalább is nem tudok róla.

-      És a szülei? Már ne haragudjon, hogy csak így faggatom. Kérem, ne válaszoljon, ha önnek ez kínos. Szakmai ártalom a kíváncsiskodás, meg a faggatózás. – tompítok rögtön, mert tudom, hogy így válaszolni fog.

-      Nincsenek szüleim. – halkul el a hangja. Arcáról szertefoszlik az iménti jókedv. – A nagymamám nevelt fel, de ő már nincs velünk!

-      Elnézést….nem akartam elszomorítani. Talán mostanában vesztette el?

-      Nem….már jó pár éve….csak mostanság sokat gondolok rá, talán meg kellene látogatnom a sírját. Azt mondják, ha egy halottal álmodunk, vagy sokat gondolunk rá, ki kell menni hozzá a temetőbe.

-      Akkor valóban ezt kellene tennie. Talán messze van? Egy másik városban?

-      Egy másik országban. – sóhajt, a nyüsszögő hangokat hallató, tanácstalan Ajax fejét simogatva.

Mire Pfäffikonba érünk és leszáll, már mindent tudok róla. Ő a tökéletes áldozat az olyan gazdag, önző faszfejek számára, mint az én drágám. Ha nem az én helyemet bitorolná, még sajnálnám is. A tipikus” kihasznállak, aztán eldoblak, mint egy kifacsart citromot” eset, ez az esetlen, gyermetegen őszinte lány. Talán nem is kell közbeavatkoznom….talán elég lesz az a 6 hónap ahhoz, hogy  mi drágánk ráunjon a kis apácára. Ez a gyereklány annyira őszinte, nyílt és nyitott, hogy szinte elképzelhetetlennek tartom még azt is, hogy egyáltalán kapcsolatba került, ezzel a pöccsel. Valószínűleg részegen beeshetett az ágyába, aztán ha már reggel ott ébredt és épp nem volt más dolga, hát megdugta.

Kedvesen visszaintek, ahogy elhagyja a fülkét a tanácstalan Ajaxal, és kényelmesen hátradőlve gondolkodom.

Egyelőre, még nem kell hatékonyabb eszközökhöz folyamodnom. Talán egy kicsit besegítünk a sorsnak…..nem is tudom, vannak elképzeléseim…..majd megbeszélem Ibrahimmal. Ibrahim Boletini az én V.I.P. belépőm, az Élet, Sors nevű játékában. Mostantól neki köszönhetően én írom a fejezeteket, legalább is ennek a kis szendének meg az alkesznak.

Tegnap…..

A két kisportolt alkatú férfi tiszteletteljesen közeledik felém. A magasabbik nyújtja előbb a kezét.

-      Üdvözlöm asszonyom, Gjon Gazulli vagyok, Mr Boletini megbízásából jöttünk, hogy elvégezzünk önnek egy kisebb munkát. A társam, - mutat a valamivel alacsonyabb és kicsit sötétebb bőrű ismeretlenre.

-      Jó napot, Ismahil Vrioni. – fogadja a kézfogásom, és többet nem is szólal meg.

-      Egészen pontosan mit mondott önöknek Mr. Boletini? – fordulok a másik felé.

-      Azt, hogy ne kérdezzünk semmit, hanem tegyük, amit ön kér tőlünk pontosan, hatékonyan, és nem bánjuk meg. Nem csak az ön, hanem a főnök jóindulatát is magunkénak tudhatjuk, és számunkra ez mindennél fontosabb. Hogy úgy mondjam, az életet jelenti. Tehát, mondja el kérem, mit tegyünk önért, hogy tisztába legyünk a feladatunkkal.

-      Rendben! Üljünk be a kocsiba és menjünk a címre, amit megadok.

A két férfi, gondolkodás nélkül kísér a kocsihoz. A magasabbik Gjon nevű mellém ül, a másik hátul foglal helyet. Menet közben nem beszélgetünk. Én hallgatok, ők meg nem mernek kérdezni. Mikor befordulok a jól ismert utcába, lassítok. Nyugodtan teszem, a kocsi bérelt, és az elsötétített üvegen keresztül nem látni a belsejébe.

-      Hamarosan megpillanthatják a házat, amit figyelni kell. Szinte lehetetlen eltéveszteni, íme itt van, egy valóságos üvegpalota. – gördülök el a jól ismert Butterfly felirat mellett lépésben. – Remélem meg tudták jegyezni, - pillantok a férfira.

-      Természetes asszonyom! Ezt a házat inkább elfelejteni nehéz. Bizonyosan különleges érzés lehet egy ilyen csodában élni.

-      Igen…..az! És most pont azon dolgozunk, hogy visszakerülhessek ebbe a csodába. Most valaki más ül a székemben. – parkolok le néhány házzal odébb, egy olyan helyen, ahonnan tökéletes a rálátás a házra.

-      Az ott a férjem….és az én házam! Ő most nincs itthon, külföldön tartózkodik. Egyedül van a nő, aki miatt itt vannak. Hamarosan ki fog jönni, és sétára indul a kutyával. Minden nap elviszi oda fel, a ház mögötti erdős részre. Az ott egy jó terület, úgy gondolom megfelelő egy olyan fajta elbeszélgetésre, amivel meggyőzik azt a ribancot, hogy költözzön ki az ágyamból.

Alig fél órás várakozás után végre feltűnik Ajax és egy másik göndör szőrű ugrabugra kutya a lány mellett. Gyorsan elnyomom a cigim, és izgatottan mutatom.

-      Nézzék! Ott van! Szálljunk ki és csináljunk úgy, mintha beszélgetnénk, itt fog elmenni mellettünk, hogy a kiserdőbe jusson. – nyúlok a kilincs után.

A két férfi szolgálatkészen pattan az utcára. Farmerdzsekijük gallérját fázósan felhúzzák, baseball sapkájuk egészen az orrukig beárnyékolja az arcukat, gyakorlatilag semmit se lehet belőlük látni. Engem jókora napszemüveg takar, és semleges fekete pulóver, nadrág. A táskám úgy tartom, hogy ne látszódjon a márkája. Halkan beszélgetünk, miközben elhaladnak mellettünk, az út másik oldalán, így alaposan szemrevételezhetjük őket. Szerencsémre Ajaxot oly mértékben leköti a bolondozó kölyökkutya, hogy figyelemre sem méltat minket. Kicsit aggódtam, hogy majd megismer, de vagy öregszik, vagy mindig is buta volt.

A lány egy pillanatra megnéz minket magának, aztán elgondolkozva tovább ballag. A sarkon beéri egy repedt hangon nyávogó, dagadt fekete macska. Olyan megmosolyogtató az egész jelenet, mintha egy kislány az állatait sétáltatná. A Gjon nevű nem is bírja megállni szó nélkül.

-         Mi baja vele? – néz hosszan a vékonyka lány után. – Olyannak tűnik, mint aki még a légynek se árt, csak egy kamaszlány.

-         Nem olyan lány ez már…. Mondjuk úgy, olyan helyre tette a formás fenekét, ami már foglalt. Az én férjem keféli, úgyhogy ne aggódjanak a fizetség miatt. Látták milyen házból jött ki!

-         Értem….és mennyire fájjon neki?

-         Hm…..azért meg ne öljék. Annyira, hogy alaposan elgondolkodjon, rádöbbenjen, hogy nincs itt semmi keresnivalója, és elkotródjon a házamból. Ja, és a kutyát hozzák el.

-         Mi? A dögről nem volt szó!

-         Hát most van! Ne mondja, hogy megrémül egy ellustult németjuhásztól! Megfizetem a fáradozásaikat, és Mr. Boletini szerint maguk minden kívánságomat teljesítik az üggyel kapcsolatban. Szerezzék meg a kutyát, tőlem le is üthetik nem érdekel, csak hozzák el.

-         És mit csináljunk vele?

-         Vigyék el jó messzire és dobják ki valahol. Mondjuk egy hídról valami folyóba vagy a tóba. Nem érdekel, csak tűnjön el. A ribancra van bízva, majd meglátjuk, mit szól az én kedvesem hozzá, ha elveszti a kutyáját.

-         Ne üssük agyon?

-         Ne! Csak vigyék jó messzire, mintha elkóborolt volna, és legyen nagyon rossz állapotban. Azt akarom, hogy őt hibáztassa.

-         Rendben van. És a másik dög?

-         Fogalmam sincs kié….nyírják ki!

-         És mikor történjen?

-         Minél előbb! Nem tudom az én drágám meddig lesz távol. Meddig képes nélkülözni a kis cselédet. Holnap vagy holnapután…. És ne bánjanak vele kesztyűs kézzel.

-         Rendben, akkor itt maradunk és megfigyeljük. Mindig erre jár?

-         Igen! Oda mennek ki a ház mögé az erdőbe. Ott meglephetik, senki se fogja hallani. Itt egy kis előleg! – nyújtok át egy borítékot.

-         Erre semmi szükség asszonyom! – hárít Gazulle. – Busásan megkapjuk a fizetségünket a főnöktől.

-         Akkor tegyék el jutalomnak….egy kis ösztönzés a kutyáért! Ne tartogassam már itt ezt a borítékot!

Gazulle a fejével int a köpcösebbnek, aki gyors mozdulattal tünteti el a dzsekije belsejében.

-         Rendben hölgyem. – teszi el elégedett mosollyal. – Vegye úgy, hogy már itt sincs.

-         A dög vagy a ribanc?

-         Milyen ribanc? – vigyorog gonoszul.

-         Szeretem ezt a hozzáállást! – indulok vissza a kocsihoz. – Mikorra várhatok eredményt?

-         Holnapra!

-         Biztos?

-         Vegye úgy, hogy már elvégeztük a munkát! – bólint komolyan.

Búcsúzóul végig nézek rajtuk. Két kigyúrt, nagydarab kiszolgált katona. Kemény, elnagyolt vonású arcukon semmi érzelem, de legfőképp a szánalom nem lelhető fel.

Albánok vagyunk, mosolygott az első találkozásunkkor a jólöltözött, és kimondottan jóképű Ibrahim Boletini, és nekem ettől a mosolytól összeszorult a torkom, hevesebben vert a szívem, és izzadni kezdett a tenyerem.

Ma……..

-         Akkor hogy legyen Gjon? – bámul be az üvegpalotába a köpcösebb. – Mi az istentől tartanak ezek itt? Az egész puccos, kurva ház be van borítva golyóálló üveggel.

-        -         Talán attól, ami most fog következni. – vonogatja a magasabb a vállát. – Ha ilyen gazdagok, biztos sok ellenségük van. Szépen beállunk a terepjáróval az erdő aljába, amennyire csak lehet. Sajnos a kutya miatt el kellett vetni a motort, pedig azzal, sokkal könnyebb a menekülés. Ez a Jeep tökéletes, nem nagy, viszont elmegy mindenütt. Ha megjelenik a nő követjük, kicsit megfenyítjük, a kutyát kiütjük bedobjuk a kocsira és tűzünk.

-         A nő azt mondta, a kutya is legyen megdolgozva.

-         Meglesz! Nem kell ahhoz magánál legyen. Majd kicsit megrugdossuk, amíg ki van ütve. Most a nőre koncentrálj ne a dögre. Azt mondta a főnök, csak fájjon neki, ne haljon bele. Nehogy elkapjon a hév!

-         Nem fog! – morog a másik. – Nem vagyok kezdő! Tudom, mit kell tennem. Inkább eljátszogatnék vele. Elég jó bőrnek nézett ki. Fiatal, zamatos falat, tele erővel, tűzzel, biztosan harcolna…..szeretem, ha küzd egy nő, és nem adja rögtön fel…..szeretem, ha előbb meg kell győzni, hogy kussoljon! – sóhajtozik.

-         Most ne a farkadra gondolj, mert ha elkúrjuk, többet nem lesz rá gondod. A főnök külön felhívta a figyelmünket, hogy kiemelt ügyfél.

-         De miért?

-         Nem tudom….ez az ő dolga. Talán lát még benne több munkát, vagy pénzt…de az is lehet, hogy a nő kell neki. Nem volt egy utolsó példány ő sem!

-         Nem bizony! Csak nagyon vérszomjas és fennhéjázó! Figyelj, az nem a csaj?

-         A kurva életbe! Mit keres ez itt ilyenkor? Még nem vagyunk kész, az álcát se tettük ki, és a kommandós ruhát se vettük fel. Tiszta vér leszek…. Hol a sokkoló?

-         Várj….nézd nem erre jön, hanem a szomszéd házba.

-         Mi a faszom! Mit keres ez ott? És hol a másik dög?

-         Nézd ott! – mutat a köpcös a házból kifutó kajla terrierre.

Mögötte egy vékony, vidáman hadonászó göndör szőke férfi kocog. Megöleli a nőt, megvakargatja a kutya fejét, és terelgetni kezdi a társaságot a bejártat felé, ahonnan egy szőke, nevetős lány bukkan fel, egy fakanállal a kezében.

A zajos társaság vidáman megy a házba. A közelben lapuló férfiak tisztán hallják a szőke nő játékosan kétségbeesett hangját.

-         Jaj, gyere már, mert teljes a káosz! Seb segítség címén mindent tönkre tesz, ha így fojtatja még vacsora sem lesz, nemhogy ebéd. Kell a rutinos kéz!

-         Mi az, hogy nem lesz ebéd? – torpan meg a szőke férfi. – Asszonyok! Hát éheztetni akartok?

-         Nem inkább betömnénk étellel a szádat, csak fogd már be! - emeli égnek a fakanalat a nő.

-         Jövök már! Itt a segítség! Mindjárt lesz mit enned, mert én is éhen halok! 

-         Hanna kitiltott a konyhából….én mit csináljak addig?

-         Vidd el sétálni a kutyákat….

-         Majd veled ebéd után, úgy is le kell járni egy kicsit, Hanna is istenien főz, Heikki meg nem fog majd örülni.

-         Feleslegesen hízelegsz Vettel! Tönkretetted a muffinjaimat.

-         Mit műveltél?

-         Adtam rá egy kis gyújtást! Gondoltam előbb elkészül. – vigyorog a szőke.

-         Szénné égtek! – hadonászik az ég felé a nő. – Mind oda lett!

-         Mert éhes voltam!

-         Ne türelmetlenkedj, mert ha így folytatod, tartok tőle, hogy Fürtössel osztod meg este az ágyad!

-         Jó az esély rá! – bólogat a szőke lány, ahogy rájuk csukódik az ajtó.

A lapuló férfiak érdeklődve hallgatják a beszélgetést.

-         Most mi lesz?

-         Mi lenne? Hallottad nem? Most esznek, aztán majd lesétálják a kutyákkal.

-         De jön a faszi is!

-         Talán megijedsz, egy ilyen csontváztól?

-         Dehogy ijedek, csak róla nem szólt a főnök.

-         Hát így jár az, aki rosszkor van rossz helyen! – von vállat a magasabb. – Most ne törődj azzal a nyálassal. Inkább rendezkedjünk be és figyeljünk. Gondolom, még van néhány óránk. Gyorsnak kell lennünk, mert a csaj egy idő után biztos keresni fogja őket.

-         Rendben!  A pasi mennyit kapjon?

-         Kit érdekel az a fasz? Tőlem agyon is verheted! A nőért kapod a lóvét…meg a kutyáért!

Hát ez lenne a következő rész! Kicsit mindig aggódom ilyenkor, hogy nem estem-e túlzásokba....

Szóval írok még, ha nem ébred fel a vendég, és lesz időm, mert ez szokás szerint úgy sem fog megjelenni, gondolom.(

Jó szórakozást, puszi mindenkinek ÉS.......

Pontosan így néz ki Bendegúz, csak a mancsocskája nem fehér!

Kitettem ide ezt a verset....igaz, hogy angolul van, de higgyétek el, még annak is megéri egyszer meghallgatni, aki nem érti, mert annyira szép, annyira dallamos....

Nekem ez a vers a mindenem, a "Magamról" bejegyzésben is ebből a versből idéztem egy részletet magyarul.

Egyszer érdemes meghallgatni!:)

Puszi, Luna

Beszéljük meg!

Sziasztok!

Kérlek benneteket beszéljük meg, mert van egy kis problémám.
Azt hittem, ha nem is nagy léptekben de haladok a megnyugvás felé. Nos, két napja járok iskolába és egy cseppet se mondhatnám, hogy remekül telnek a napjaim. Olyan vagyok akár egy kiállított naiv posztmodern műalkotás. Mindenki megbámul a suliban, kivétel nélkül tanárok és diákok, aki csak arra jár, és elcsodálkozik rajtam. 
Vannak sajnálkozó tekintetek, de a legtöbbjüknek elégedett kárörvendés csillog a szemében. Végre velem van baj, a csendes kis pedálgéppel, én vagyok az iskola szégyene, aki gyáván a falmellé húzódva lesütött szemekkel igyekszik láthatatlanná válni a hosszúra nyúló szünetekben. 
Napok óta fáj a gyomrom, és most már olyan szinten kész vagyok, hogy állandóan markolászva közlekszem, és ha elintéztem a feltétlen szükséges dolgokat fekszem le, és gondolom a gyógyszerek miatt is, állandóan alszom. A doki szerint gyomoridegem van! Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz visszatérni....
Szóval az van, hogy néhány hétig, mondjuk decemberben csak egyszer jelentkezem, mert hétvégére akár hogy is, de összehozok egy részt.
A szünetek alatt úgy sem leszek itthon, meg vendégünk is lesz, ráadásul fel kell mennem Pestre, hogy megcsináltassam az útlevelemet, mert a Belügyminisztériumban állítólag akár egy nap alatt elkészítik, némi felárral. 
Kocsiba nem nagyon merek ülni, vonattal meg bonyolult lesz odatalálni, szóval, lesznek itt még kihívások az idén!
Cserébe viszont megígérem, hogy elkezdek még egy történetet....sőt kettőt.
Ezt a mostanit csak azért kezdtem el írni, kb. 5-10 perces agyalás után, mert a másikba nem mertem belevágni. 
Ha kicsit ráérek és érdekel titeket egyszer szívesen elmesélem, hogy is született az a történet, hogy találkoztam először 12 évesen én és Kimi Raikkönen, és hogyan befolyásolta az életemet és született meg az a történet mely velem él, formál és formálódik immár 6 éve, bizony!
Ja, igen! Van itt még valami. Akár hogy is próbálok kedveskedni ennek a gonosz blognak nem fogad szót nekem. Egyszerűen nem jelentet meg azoknak a kedves blogtársaknak az oldalán, akiket azelőtt olvastam, hogy ebbe belevágtam volna és jónak találtam, kértem, hogy tegyenek ki az oldalukra, és ők meg is tették. 
Azt mondták, várjak csak türelmesen van, hogy csak egy nap múlva jelenik meg más oldalakon. Hát én vártam, már több napja várok, de semmi! Viszont, ha a rész feltevése után, csinálok egy másik rövid bejegyzést, azt azonnal kiteszi a rendszer. 
Ezért úgy döntöttem, ezentúl jön egy fejezet, aztán egy bejegyzés, melyben a személyes élményeimmel kápráztatlak el benneteket, akinek ez nem jön be, az lapozza csak át bátran, de egyenlőre ez az egyetlen módja, hogy azok is lássák az új részt, akik másik blogokról szoktak hozzám látogatni.
Amúgy elgondolkoztatott kicsit ez az egész dolog. A balesetem után rengetegen megkerestetek és igyekeztetek bennem a lelket tartani kedves szavaitokkal. Nem csak itt az oldalamon, hanem a privát címemre írva is. Többen voltatok akik megosztottátok velem a történeteteket, melyek hasonló szomorúságokat cipeltek magukkal akár az enyém. Nagyon hálás voltam minden szóért, de ezekért a levelekért még inkább, ugyanis két dologra ébresztettek rá. Az egyik, hogy valóban igaza van Liinanak - egy remek blogot visz, - aki azt írta nekem, hogy a világban még nem halt ki a szeretet és a törődés. És mikor olvastam a soraitokat, igazat adtam neki, és igen, nem voltam egyedül. 
Úgy álltatok mellém,  hogy igazából nem is ismerjük egymást, csak az írásainkon keresztül. Ugyan akkor ez valahol jó is, mert -legalább is én, - így leírva sokkal több dolgot képes vagyok elmondani, mint mondjuk szemtől szembe valakivel. 
És jó, hogy van valaki, akinek mesélhetünk a bennünk      rejtőzködő fájdalomról, szorongásról vagy éppen örömről. Jó érezni, hogy nem vagyunk egyedül!
A másik dolog amire rádöbbentem, hogy nem én vagyok az egyetlen! Rengetegen vagyunk, akiket valahol, valamiért megtört vagy próbára tett az élet! Persze minden történtet más, de mindegyikben ott lapul a félelem és a bánat!
És arra is, hogy jó erről így beszélni arctalanul. Talán gyávaság, de nekem nagyon bejön, és arra gondoltam, hogy nem is lenne butaság egy olyan blogot csinálni, ahol csak egyszerűen kibeszélnénk az örömünket meg a bánatunkat is, hogy mondjuk én kiírnám ország-világnak az aznapi velem megesett dolgot, - nővérem szerint Luna elébe megy a pofonnak,:) - ti meg írnátok nekem vagy nyíltan, vagy privát....
Nem kell felhorkanni, ez csak egy kósza ötlet, nem akarok dr. Bubót játszani:).
De azt hiszem vannak jó páron olyanok, akik hiába élnek családban mégis magányosnak hiszik magukat, talán mert azok is, vagy mert a hozzátartozóinak nincs idejük a munka mellett a beszélgetésre.
Én például emlékszem olyan időszakra, mikor dübörgött a svájci frankos hitel, és ugye apám jóvoltából nekünk is van, vagyis volt:), és voltak olyan téli hónapok, mikor anyu annyit keresett egész hónapban, hogy levonták belőle a törlesztőrészletet, meg kifizettük a fűtést és nem maradt. Csak ültünk körülötte megszeppenve, nem mertünk semmit kérdezni,  hogy most mi lesz, mit eszünk majd, meg hogyan tovább, ő meg csak rágyújtott remegő kézzel, aztán a nővérem félszeg kérdésére, csak annyit mondott, úgy is utáltok csekket befizetni, hát ebben a hónapban csak egyet kell feladnotok. Nem lesz baj, ezt is túléljük valahogy, de nem megyek el szakba dolgozni, mert akkor nem lehetek veletek és el fogtok kallódni. Nem azért mert rosszak vagytok, hanem mert gyerekek meg kamaszok, és a szívetek vinne nem az eszetek. Egy nap mindig egy picit tovább maradnátok lent, végül egész éjjelre kimaradnátok, és rá se jönnék, mert vagytok olyan okosak, hogy felmelegítenétek a cipőtöket, és eltakarítanátok minden havas nedves nyomot. Túl okosak vagytok ahhoz,  hogy magatokra hagyjalak benneteket. Hát,....van ebben valami, azt kell mondjam.
Anyu egyedül nevelt fel minket, 4 éves voltam mikor apám lelépett, elvitt mindent még anyu ékszereit is, csak 2 millió jelzáloghitelt hagyott hátra, ami az évek folyamán nem, hogy fogyott volna, inkább csak izmosodott. Gyerektartást soha nem fizetett és néha bizony nagyon nehéz volt, de soha nem láttam anyut sírni, vagy kétségbeesni. Azt mondta, ő nem lehet gyenge, mert ha mi sírni látjuk, elveszítjük a biztonságérzetünket, amit mellette érzünk, hogy ő megvéd minket mindentől.
Két évig titokba tartotta előttünk,  hogy apánk elvált tőle, mert a nővérem nagyon apás volt, és akkor kezdte az elsőt, én az ovit, öcsi meg akkor ment bölcsibe. Azt mondta vidéken dolgozik. Az meg hetente egyszer megjelent általában részegen, kizabálta a hűtőt, lecseszte anyut amiért nincs otthon sör, minket, hogy minek tanulunk inkább menjünk le játszani, aztán lelépett.
Anyu jogot tanult a munka mellett. Jók vagyunk belőle mert mindig nekünk mondta fel, engem mondjuk érdekelt is, nővéremnek meg vannak olyan elvetemült gondolatai, hogy orvosjogász lesz.....
Van saját alkotmányunk, a Nádasdy Alkotmány!
4 alaptőrvényből áll.
1. Mindig jelentkezz, bárhol vagy, bármi történt, és azzal kezd, hogy jól vagy, csak utána mesélj
2. Úgy élj, hogy se magadnak, se a mostani, se az eljövendő családodnak ne keljen soha szégyenkeznie miattad
3. Soha ne fuss jármű után, ha elkésel, hát elkésel, a lényeg, hogy élj
4. Apát nem engedjük 2 méternél közelebb hozzánk, mert az nekünk már pénzbe kerül
Ugye milyen szomorú? De sajnos igaz volt!
Szegény anyu mindig azt mondogatta, ha egy picit kiemeljük a fejünket a szarból, apátok rögtön ott terem és visszanyomja:(
Hogy miért írtam ezt most le? Mert a sok rossz között történt valami jó is. Hozzá jutottam egy jó kis összeghez. Hát biztosan van akinek ez semmi, - azt nagyon irigylem, - de nekem/nekünk rengeteg. Én pedig kifizettem a jelzáloghitelünket belőle, és kiegészítettem a barátnőm spórolt pénzét, hogy megvehesse az albérletüket. Persze nem olyan könnyű ám felmondani egy svájci frank alapú jelzáloghitelt és vég-törleszteni! Kérelem, meg elbírálás, meg átváltás, meg bejegyzés törlése.....
A lényeg,  hogy nincs több hitel, meg éhezés és a barátnőmnek is van saját lakása, és én először láttam az anyut úgy sírni, hogy nem egy versenyen, egy rendezvényen ahol szerepeltünk, vagy a betegágyam előtt állt. És a kőszikla barátnőm is.... hát igen!
Persze nem akarták elfogadni, de mondtam, akkor felgyújtom és kidobom az ablakon:)
Örülök nekik, olyan jó látni ahogy tervezik a jövőt....
Kevés pozitív dolog ér mostanában a családomon meg rajtatok kívül, de majd túl leszek ezen is tudom!
Na, nem írok már többet, elég lesz ezen a sok érzelmi bombán átrágnotok magatokat.
Nagyon-nagyon örülök nektek és - ahogy írtátok, - virtuálisan ölelek mindenkit.
Pénteken találkozunk, addig puszi, 

Luna

U.i. Délelőtt a tornaóra alatt a rádiót hallgattam mert még nem tornászhatok, és képzeljétek, valaki kért egy számot Nemesnádudvarról:)
Ha elfelejtettétek volna, a történetben innen származik Kriszti:)