2018. április 9., hétfő

Még nem zárok be! :)


Kedves Mindenki…


…. Aki még itt maradt nekem olvasónak!:)


Az elmúlt hónapokban annyira felpörögtek körülöttem az események, annyira túlterhelt volt az életem, hogy jó néhány fontos dolog  kimaradt belőle idő hiányában.
Például a Húsvét is, igaz itt nem ünneplik úgy, mint otthon, de régebben mindig ápoltuk ezt a kedves hagyományt.
Nagyon összesűrűsödött az életem, rengeteg minden feltorlódott körülöttem, és eléggé lehangolt vagyok.
Bár csak néhány órát alszom, mert aludni sem tudok, a kondíciómmal nincs semmi baj, mikor otthon egy utazás előtti utolsó terepszemlét tartva körbefutottam a házat, véletlen akkorát rúgtam egy kondigépbe, hogy cipőn keresztül eltörött a lábamon a középső ujjam!:(
És ugye, már régóta nem a kedvenc hónapom az április, hát úgy érzem, ez az idei sem tesz hozzá sokat, hogy megszerettesse velem magát!
Azt mondják, otthon már beköszöntött a tavasz! Itt pedig ha kinézek a napfelkeltébe, azt látom, hogy esik a hó!:)
Sok változás állt be az életembe, és mint tudjuk, én nagyon nehezen viselem a változásokat!:)
De a blog nem szűnik meg, még ebben a hónapban folytatom, csak eddig nem akartam írni, mert tudtam, hogy úgysem tudnék egy újabb részt hozni, akkor meg minek hitegesselek titeket és magamat is!

Hamarosan jelentkezem!

Puszi mindenkinek, Luna





7 megjegyzés:

  1. Szia Luna!

    Hiányoztál. :)
    A hűséges olvasóid szerintem megmaradnak. Pl én. :))

    puszi, Dina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dina!

      Nagyon örülök, hogy hiányzom és annak is, hogy újra írhatok neked! Sokszor eszembe jutottál ám, a névnapodon is, meg Húsvétkor is, de aztán mégsem írtam ide! De azért gondoltam rád!:)
      Mostanában olyan nehéz minden!
      A férjem egy olyan országban van, amit bombázunk, én pedig megyek szórakoztatni a vendégeket, mert kezdődik a hétvégi show. Hát nem olyan irracionálisan szürreális ez az egész?
      Féltem őt és rettegek. Szeretnék végre felébredni és megkönnyebbülni, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt!
      Mindig rettegtem a rossz álmoktól, most mégis azt kívánom, bárcsak álmodnék!
      Azért megpróbálok írni, talán addig nem szorongatja az aggodalom a szívemet!
      Puszi, Luna

      Törlés
  2. Drága Luna,
    nagyon sokszor gondolok Rád, Rátok.
    Olyan különleges, erős kapcsolat van köztetek, ami minden nehézségen, távolságon átrepít benneteket.
    Csak szeress, ahogy eddig is tetted, és ez csodákra képes.
    Ölellek, Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Pont egy hete olvastam el a soraitokat, mert különleges nap volt nekem, és ezzel is akartam emelni az értékét, mert nagyon örültem, hogy írtatok!
      Akartam is másnap válaszolni, de eléggé lebetegedtem, így kicsit eltolódott.
      Azt hiszem nem gondoltuk át eléggé ezt az egészet! Itthonról, összebújva, tervezgetve, sokkal könnyebbnek tűnt az egész!
      Igaz Peti, néhány nap után már kórust vezényelve énekelt Madison szülinapján, de hétvégére már azt kérte, hagyjam bekapcsolva a kamerát, ha alszom, mert ha lát, az erőt ad neki.
      Bele sem akarok gondolni, hogy még mindig több van hátra, mint amennyit távol volt, mert akkor nem érdekel, hogy szükséges volt a karrierje szempontjából, a megítélése, a megbecsülése, a ranglétrán elfoglalt helye miatt, sírva könyörögnék, hogy jöjjön haza. És persze az is fáj, hogy tudom, ő van idegen országban, idegen emberek között, neki még sokkal rosszabb!
      Valahogy üres lett minden nélküle, Amíg mellettem volt megerősödtem. Felmertem vállalni magam, és az ízlésvilágom, nem sütöttem le a szemem, inkább élveztem az elismerő pillantásokat, ha Tarzan kedvéért rövid és testre simuló ruhákban voltam, mert ő olyan büszke rám!
      És hordtam a kicsit bohókás fodros-bodros Mary Poppins-os ruháimat.
      Azt mondják kicsit extravagáns az ízlésem, én inkább bohókásnak mondanám, mindig is ilyen volt, csak régen igyekeztem beolvadni a környezetembe.
      És most hogy nincs itthon, megint elbizonytalanodtam, és szörnyen magányosnak érzem magam. Pedig a családom annyira figyel rám, hogy néha már túl sokak nekem, de tudom, hogy azért teszik, mert szeretnek, és aggódnak értem.
      Mielőtt Peti elindult, megígérte Tominak, hogyha nem figyel rám, a kezébe adja a golyóit, és miután tisztázták, hogy kinek is a golyóit, ígéretet tett, hogy az árnyékommá válik, és ez így is lett. Reggelente vele megyek dolgozni, csak a kedvemért marad tovább itthon, mert eddig 6-ra már ment autót szerelni, és ez nagyon kedves tőle. Így nem érzem magam annyira magányosnak és feleslegesnek, mikor nézem, hogy apu viszi anyut meg a kisöcsit, Nyurga a kis Gabócát, meg nővéremék együtt. És öcsémmel is végig kell énekelnem az utat, szóval nem hiányzik annyira a Peti.
      Csak most, hogy nincs itthon, jövök rá milyen nagyon fontos nekem és mennyire kötődöm hozzá. Olyan ő nekem, mint egy sánta embernek a mankó, amivel megtanul járni, sőt még futni is. Ő ad bátorságot, erőt, kitartást, mindent! És most úgy érzem, mintha kirúgták volna a hónom alól ezt a mankót! Nélküle magányos vagyok és bizonytalan!
      Egyetlen vidámságforrásom, hogy Andyt igyekszem dalra fakasztani Anyák napja alkalmából, egy rövidke „Mamy mamy I love mamy” örökbecsű itteni dallal és a „Kiemel, kiemel ringat engemet” magyarral.
      És örömmel jelenthetem, egy újabb „jótulajdonságot” fedeztem fel magamban, a végtelen türelmet és optimizmust!:)
      Most már befejezem, köszönöm, hogy gondolsz ránk, és ne haragudj, hogy még nem írtam!
      Millió puszi, Luna

      Törlés
  3. Drága Luna!

    Itt vagyunk/vagyok. Csak úgy csöndesen, a háttérben. :) Néha felnézek, hátha írsz valamit, már ennek a pár sornak is örültem. :) Többször eszembe jutottál, hogy mi újság veletek, én a sok munkára és a tanulásra fogtam hogy nincs időd.
    Túl lesztek a nehéz időszakon és újból sütni fog a nap és csicseregnek majd a madárkák. Csak Neked, mert megérdemled. <3

    Millió puszi, Porcica <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Porcica!

      Köszönöm neked is, hogy írtál! Nagyon örültem ám neki!
      A vizsgáim már megvannak, bár az utolsót elég rozogán tettem le, de azért sikerült.
      És ha már ilyen kedvesen említetted, had meséljek valamit a madárcsicsergéssel kapcsolatban, hogy lásd, bár múlnak az évek, úgy tűnik, én mit sem változom!:)
      Vasárnap 29-én különleges nap volt nekünk, mert nem csak Péter nap, hanem telehold is, és mi ezt mindig megünnepeljük. Én ugye, mint Princess Luna, Petiben meg ilyenkor feltámadnak a druida érzések, meg a kelta ősök!
      Szóval névnapja volt szegénynek és ott volt távol, és nagyon fájt és hiányzott. Ő meg azt kérte, hogy ha már így alakult, öltsek fel egy szexi hálórucit, és kezdjünk egymással valamit így a távolból, legyen ez az ajándék!
      Érdekesen érvelnek és udvarolnak egy olyan családban ahol túlnyomó többséget, a doktorok alkotják. Azt mondta Tarzan is, hogy láttam már belőled olyant is, amit te sosem fogsz, és csináltam neked már mindent, csak még katétert nem cseréltem, szóval felesleges szégyenlősködnöd.
      Persze hagytam magam meggyőzni, de azért ezen elgondolkoztam, mert van olyan a családomban, aki már katétert is tett be nekem, szóval tényleg nincs sok titkom!:)
      Ezek után kitártam az erkélyt a ráhangolódásra, hogy lássam a teliholdat, halljam a madarakat meg az éjszaka neszeit, és érezzem a tavasz imádott illatát!
      Aztán történt, ami történt, és a boldogságtól túlvezérelt Tarzan addig duruzsolt nekem, amíg elszundítottam. És hát itt elég szeszélyes még az időjárás, és én úgy megfáztam reggelre, hogy egész héten itthon lábadoztam. Éjjel úgy tudtam néhány órát aludni, hogy papírzsepit dugtam az orromba, mert folyamatosan csöpögött még álmomban is. Fájt a jobb mandulám, a hangom elment, és egyfolytában folyt a könnyem meg az orrom, és akkorákat tüszizek, hogy Gabóca néha elsírja magát tőlem!:(
      Hát ennyit a szerelemről meg a madárcsicsergésről, de azért nem bántam meg!:)
      Sosem gondoltam, hogy lesz egyszer egy férfi, aki előtt kitárulkozom minden gátlás és szégyenérzet nélkül, de örülök, hogy tévedtem!:)
      Amúgy folyamatos baleseteknek esünk áldozatul mióta Peti nincs velünk. Én ugye induláskor eltörtem a középső lábujjamat, nővérem meg, kicsit gyorsabban ment bele a medencébe mint tervezte, és a végén alaposan odatette a hátsóját. Annyira fájt neki, hogy meg kellett röntgeneztetni, és képzeld, kiderült, hogy eltörött a farokcsontja!:)
      Senkise mert nevetni, mert nagyon villogott a szeme mikor mesélte, csak Peti a biztonságos távolból jegyezte meg, hogy mindig is gyanítottam, ki a tökös nálatok sógorasszony!
      Mint látod, igyekszünk őt bevonni a társalgásba!:)
      Igazán nagyon örültem, hogy írtál!<3
      Millió puszi, Luna

      Törlés
  4. Szia Luna!
    Bár kicsit megkésve de én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Nagyon örülök hogy hallok felőled! Én is akárcsak Porcica itt vagyok csendesen a háttérben. Mindig mikor volt időm felnéztem az oldlra hátha írtál. Nekem a mai nappal véget értek a vizsgáim így még több időm jut akár olvasni is.
    Biztosan minden rendben fog lenni csak ne add fel.

    Puszi Melinda

    VálaszTörlés