Életjel...

Hát új résszel még nem szolgálhatok, de ez a beszámoló elég hosszúra sikeredett! Akit nem érdekel annyira az életem, inkább neki se álljon, számomra jó volt! Peti este jött meg, aztán későig beszélgettünk, most alszik még, de én nem tudok.

Egyszerűen csak elkezdtem írni, hogy végre kiírjam magamból a kétségeket, a félelmet meg a tehetetlenséget. Aztán azt vettem észre, hogy ennyi lett! Hát bocsi, nem muszáj elolvasni!:) Nekem jót tett, hogy ezeket leírhattam, és még vissza is fogtam magam, egy csomó minden bennem maradt, mert akkor még holnap is olvashatnátok!

Sziasztok!

Arra gondoltam írok ide néhány sort, mert már nagyon szégyellem magam, hogy úgy eltűntem, és hogy nem válaszolok azokra a kedves érdeklődő, és aggódó levelekre sem, amiket írtok.

Nagyon türelmetlen és feszült vagyok. Képtelen arra, hogy sokáig egy dologgal foglalkozzam. Nem köt le semmi, és felidegesít minden, főleg ha nem sikerül. Az meg főleg, hogy tudom, írnom kellene, de nem megy, csak tologatom, és ettől még idegesebb leszek. Azt hiszem eléggé lelkiismeretes, kötelességtudó voltam mindig, és nagyon bosszant, hogy most képtelen vagyok a legalapvetőbb dolgokat megcsinálni, ami régen örömet okozott!

Valóban úgy érzem, kötelességem lenne már írni, de annyira még nem érzem, hogy szeretném csinálni. Meg át is kellene olvasnom, hogy mit írtam eddig, mert annyira nem emlékszem rá. Ugye milyen szörnyen ostoba lettem? :(

Én próbálom összeszedni magam, de néha arra gondolok, hogy talán nem a jó úton járok, de tudjátok, nem tudom, fogalmam sincs róla, mit kellene tennem!

Mert itt ez a férfi, a férjem, akit amióta csak ismerem és hajlandó voltam ránézni és beszélni vele, egyfolytában csodálok. Már kamaszként is, ha irkált, miközben beszélgettünk azt figyeltem, milyen szép arca van. Hogy gyönyörű aranyszínű a haja, és a szeme, olyan csodálatos meghatározhatatlan színű, hol kék, hol zöldes és van, hogy szürke, szóval gyönyörű volt!

Pontosan olyan szeme van, mint a Kiminek, vagy Benedict Cimberbatch-nak, a színésznek, aki a Sherlock Holmes-t játssza, ha például szürke pulcsiba van, akkor szürke, de ha kékben, akkor kék. A fogai viszont pont olyan szuperek, mint az enyémek. Az egyetlen amire mindig büszke voltam azok a fogaim. Úgy is hívtak otthon kicsinek, hogy fogtündér, mert mindig fogat mostam, hogy örüljön a papám, és mindig hajtottam a Tomit is. Ha kiakadt rám, akkor lila hangon ordítozott, hogy moss fogat, moss fogat! Ez jut eszembe, ha rád nézek fogtündér!:)

Arra is emlékszem, hogy ha beszélgettünk róla, én mindig azt mondtam, soha nem mernék egy ilyen tökéletes pasival járni, nem csak szép meg jó testű, de még okos is, ugyan ki lehet egy ilyennek elég jó? Biztos, hogy nem én! Láttam, ahogy falkában loholtak a doktor úr után a nővérek, és tudom, hogy az egyik még be is vett egy csomó altatót szerelmi bánatában, mikor leszámolt, hogy ide kiköltözzünk, szegény keresztanyu mosogatta a gyomrát és szidta a Petit!:)

Szóval azt hiszem, nagyon elvarázsolhatott, és nagyon kellett szeretnem, vagy inkább bíznom benne, ha meg mertem azt lépni, hogy hozzá megyek.

És tudjátok, most ezt a bizalmat veszítettem el. És mikor már nagy küzdelem árán sikerült valami kis vékony hidat újra építenem, akkor bejött két rendőr és megkérdezték, tudok róla, hogy a férjem viszonyt folytat egy nővérrel a munkahelyén, és ez a nő kapcsolatban állt a támadómmal? Hogy jelenleg azt vizsgálják, szerepe volt-e a támadásomban, mint felbujtó?

Mit is írhatnék erre?

Én úgy éreztem akkor, hogy rám dőlnek a falak. Akár csak akkoriban, mikor nem mertem kilépni a lakásból. Hogy megfulladok, és megáll a szívem.

Nagyon sokáig bámulhattam rájuk, mert arra eszméltem, hogy az egyik megkérdi, értette a kérdést asszonyom?

Néztem őket teljes halálos nyugalommal, miközben haldoklott a lelkem, és azt mondtam, igen, értettem. Azért vagyok most itthon, mert megtámadtak és amnéziás vagyok. Lehet, hogy tudtam, lehet, hogy elmondta, de az is lehet, hogy nem! Nem tudom!

Arra gondoltam, hogy talán nem véletlen azok a képzelgések, amiket akkoriban éreztem, mikor magamhoz tértem. Úgy éreztem mindenki ellenem van, hogy be akarnak dugni egy diliházba meg ilyenek. És most úgy érzem néha, hogy talán nem véletlen, lehet, hogy a tudatalattim jelzett nekem, hogy tudtam, amit a rendőrök kérdeztek, vagy legalább is sejtettem?

Persze mindenki azt mondja, hogy ez butaság, hogy tudtak róla, mert a nő zaklatta a Petit, és hogy láthatom, mennyire szeret, mindent megtesz értem.

És én ezt tudom is, és hálás is vagyok érte minden percben, de közben meg arra gondolok, hogy a másik is szeretett. Az is mindent megtett értem, hiszen egy olyan életet biztosít nekem, sőt nekünk, amit önerőből soha nem lennék képes elérni. Szeretett, és azt mondta még most is szeret, csak a mi hajónk már elment. Mert bármennyire is szeretett egy nap csak elém állt, hogy gyereke lesz egy másik nőtől...

Én nem akarom ezt még egyszer átélni! Inkább menjen! Hagyjon békén, nem kell szeretni, nem kell semmi, csak ne bántson, ne csapjon be hónapokon keresztül, mert abba belepusztulna már ez a maradék kis lelkem!

Mikor hazaért akkor este, mert őt is behívták és kihallgatták, le se vetkőzött, csak rohant fel hozzám, és mondta, tudja, hogy most meg vagyok zavarodva, ne is kutassak az emlékeim közt, mert nem mondta el. Azért nem, mert nem volt semmi, nem jelentett neki semmit, a nő zaklatta, ő meg áttetette egy másik osztályra, nem akarta, hogy elveszítse az állását, és nem akart felzaklatni. Akkoriban otthon voltam, a Tomiék érettségiztek, és mi még sehogy se voltunk egymással. A családom tudta, de nem látta értelmét, hogy nekem is elmondják. És egyre csak kérdezte, ugye hiszel nekem? És minden szépet mondott.

Én meg bámultam az arcába, mintha soha nem láttam volna még, és csak bólogattam engedelmesen, hogy igen, hiszek, de nem akartam vele aludni, nem akartam, hogy megérintsen.

Állandóan összeesküvés elméleteket gyártok, és igyekszem egy kis távolságot tartani vele, miközben úgy teszek, mintha hinnék neki, és ez nagyon felemészti a lelkem.

Félek hinni neki, de nem merem eltaszítani magamtól. Pont olyan szófogadó jó kislány lettem, mint annak idején, mikor megismertem. Főleg mert a rendőrök után anyu kapott egy idegrohamot, és egy csomó tányért a földhöz vágott, és csak sírt meg sikoltozott, hogy meddig bántod még, mit akarsz még Isten? Hát nem volt még elég?

Soha többé nem akarom, hogy miattam így szenvedjen anyu. Elfogadom, ami van, mindent, nem fogok lázadozni, inkább jó leszek, csak ne lássam így többet!

Nagyon nehéz együtt élni valakivel, akiben nem bízol. Akiről olyanokat képzelgek, ha mellette fekszem, hogy az életemre akart törni, hogy egy másik nővel is ezt teszi, vagy arra gondolok, hogy vajon közben, ha együtt vagyunk, rá gondol?

Az ember azt gondolná ez butaság, ilyenek nem történnek meg, de hát megtörtént már annyi minden más is!

Ránézek és látom a szemében a szeretetet és a féltést, de közben meg hallom a rendőr kérdését. Nagyon nehéz így, bizalom nélkül élni!

A sógorom egyik nap kijött utánam Kevinhez, leült és beszélt velem. Azt mondta, ő nem szívesen avatkozik senki életébe, de most szeretne elmondani valamit. Tudjátok, ő a Peti barátja 18 éves koruk óta. Nem csak barátja, testvére is. Együtt laktak az egyetem alatt, együtt látogatták meg a szüleit Texasban, ismerték egymás gondolatait is. Elmondta, hogy beszélt rólam a Peti, mikor elvittek hozzá annak idején. Az első pillanatban magamba bolondítottam, és ez tart azóta is. Áradozott rólam, hogy különleges vagyok, állandóan rám gondol. Dani meg kérdezte, akkor miért nem mondod el neki? Erre azt felelte, mert még csak 16 éves! Egy gyönyörű félszeg kamaszlány olyan szemekkel, amikkel ha egyszer rád néz, soha többet nem felejted el!

És néhány hónap múlva a szülinapján azt mondta, az élete sínen van, ott tart ahol lenni akart, már csak én kellek a boldogságához. Vár, amíg meggyógyulok és nagykorú leszek, hogy ne érje etikai vétség. Vár, amíg csak kell, de én leszek a felesége vagy senki.

Azt mondta a Dani, hogy a mi kapcsolatunknak köszönheti, hogy megismerte a Barbit. És ő volt az, aki elmondta a Petinek, hogy lemaradt, már van valakim, nem vagyok már kislány, mert a nővérem elmondta neki.

Azt mondta, ott ültem a Petivel és végignéztem, hogy fájdalmában megivott egy üveg whiskyt, hogy ne gondolkozzon.

És mondott még valamit a Dani, ami nem csak elgondolkoztatott, hanem meg is nyugtatott egy kicsit.

Azt mondta, nekem a szüleimen kívül két fontos ember van az életemben. Peti, a barátom, sőt szinte már a testvérem, és a feleségem, a nővéred, akit imádok és el se akarom képzelni nélküle az életem. De ha becsapnálak, vagy ha tudnék arról, hogy a Peti megcsalt és nem mondtam el, akkor a nővéredet is elveszíteném. Hidd el, soha nem kockáztatnék ekkorát!

És hittem neki, mert láttam honnan jött, kik a szülei, milyen helyen és hogyan élt! Tudom, hogy mennyire nagyon kell szeresse a tesóm, ha képes volt otthagyni azt az egészet miatta!

Az érzések azóta is kavarognak bennem. Nagyon rossz így, gyökértelenül, képzelgésekkel és félelmekkel teli világomban élni.

Azt mondják az első vizsgálat alatt összeomlottam. Nem volt türelmem végigcsinálni a teszteket, felálltam, ki akartam menni, képtelen voltam koncentrálni. A szívem legalább 120 vert és totál bepörögtem. Azt hiszem pont az nem sikerült, ami a lényege volt a vizsgálatnak, hogy mennyire vagyok képes kontrollálni magam, és koncentrálni. Nem emlékeztem a képekre, nem tudtam az ügyességit, szóval semmit, és egyszer csak fogtam magam és kijöttem, mert úgy éreztem felrobbanok. Rángatózott a fejem, még a legalapvetőbbet, az érintsem meg az orromat se ment.

Ez ugye a rendőrök látogatása és másnap a vallomásom felvétele után volt, ahova a Petivel mentem.

Totál kiborultam, és milyen szerencsém volt? Mikor mentünk a második vizsgálatra, egyszer csak odalépett hozzám egy nővér, megragadta a kezem és azt mondta, sajnálja, nem akart semmi rosszat! Csak dicsekedni akart, nem gondolta, hogy ez lesz belőle, meg ilyenek. Totál megrémültem, hogy mit akar, meg az ugrott be, hogy mindjárt ez is azt mondja nekem, hogy gyerekünk lesz a Petivel…..

De nem mondta, a Peti meg olyan volt, mint egy sárkányharcos. Felmordult, magához rántott, és egy mozdulattal verte le rólam a nő kezét, és taszította mellbe, hogy tűnj el innen, nem tettél már elég bajt? És még ordítozott egy csomót, a nő meg csak sírt és hajtogatta, hogy sajnálja, meg, hogy bocsássak meg neki….

Ott álltam totál hülyén, teljesen leblokkolva, szétesve és lefagyva, és az jutott az eszembe, hogy milyen ügyes ez a Peti, kellene járjon edzésre, de miattam már egy ideje kung-fut se tartanak.

Hát így indultam neki a második vizsgálatnak!

Mielőtt beléptünk, az ajtóban két kezébe fogta az arcom és azt mondta! Meg tudod csinálni, mert erős vagy, a legcsodásabb lény a világon, akit ismerek, pedig sok embert ismerek! Erős vagy és hatalmas a szíved és az akaraterőd! Akarjad Nóri, ha nem értem, akkor akarjad anyudért! Koncentrálj, én itt leszek neked mindig, küzdjél Remetelány!

Mosolygott rám, nyugodtan, ahogy csak ő tud, és a szemembe nézett. Régen hívott így még az ismeretségünk elején, amiért nem mertem kimozdulni a lakásból! Ez a régi, kedves becenév erőt adott.

És koncentráltam meg küzdöttem, szóval sikerült a vizsgálat, pedig egy pillanatra se tudtam kiverni azt a jelenetet a fejemből.

Azt mondják itthon, hogy annak a nővérnek a bátyja vette el a támadóm nővérét. Hát nem kicsi a világ?

És egy beszélgetés alkalmával említette meg a lány, hogy van egy új orvos, Sullivan nevű, és mennyire tetszik a nővéreknek, de a dokinak ő jön be, hajt rá!

És a támadom megemlítette, hogy érdekes, neki is van egy évfolyamtársa, aki Sullivan, és mennyire szép meg kedves és lehet, hogy rokonok…..

Szóval így indult és a lány azt állította az email-jeiben, hogy kapcsolatban van a férjemmel, titokban szeretik egymást, mert a Peti nem akar még elválni, mert ott a vagyon, meg én olyan labilis vagyok, nem akar kiborítani, mert akkor ellene fordítják a válóperen.

De állítólag nem volt köztük soha semmi, és nem is bíztatta a megtámadásomra azt a férfit, csak dicsekedni akart!

Biztos így van, különben nem lenne szabadlábon, és nem dolgozhatna. Szóval nem volt felbujtó, csak fantáziált a férjemről. Hát legalább is szeretném így hinni, hogy nincs több ebben az egészben.

Vannak azért jó változások is az életemben.

Elhatároztam, hogy célokat tűzők ki magam elé. Apró célokat, és mindent lejegyzetelek, hogy emlékezzek, és hátha egyszer majd történik valami. Bármi, akár jó, akár rossz, mert ennél a bizonytalanságnál minden jobb.

Úgy teszek, ahogy a férjem mondta. Felállok és tovább megyek. Elkezdtem tervezni a napjaimat. Egyelőre nem megy másként. Minden nap lejegyzetelem, ha vannak gondolataim, ötleteim. Azt hiszem régen a történeteimet írtam így!:)

Régen ezer fokon pörögtem a családom szerint, hát most újra elindulok. Van néhány dolgom. Szombaton egy hét múlva lesz egy éves a mi kis csodánk, a kis mosolygós mókusharcosunk! Édes kicsi Andy baba már csacsog néhány szót, és imádja a mangót, banánt, barackot és a shanont.

Már alig várom, hogy megkóstoltassam vele az ananászt is. A levecskéjét jóízűen szürcsölgeti, de gyümölcsöt nem mertünk még adni neki, de majd most!:)

Megígértem, hogy megszervezem a szülinapi partiját. Illetve az Ildivel, mert kiderült, hogy volt nekem anno, már asszisztensem is a személyében. Hát nagyban nyomathattam az már biztos!:)

Szóval most nyakig vagyok a szervezésben, mert mindennek szuperül kell mennie. Az édességeknek, tortának felejthetetlennek kell lennie!:)

Készülünk egy kis műsorral is mókusnak, kedves kis gyerekdalokkal, mindenki nagyon készül, nekem meg nevetnem kell, ahogy hallom Gabó rettentő mély baritonján, a számára kiosztott gyerekdalt.

Január másodikán női napot tartottunk, illetve a fiúk hozattak nekünk kínai masszőröket és egész nap lent kényeztettük magunkat a medencénél. Ők fent melegítették a kaját és rendezték mókit. Mikor felosontam egy pillanatra, mókusharcos a mosogatóban feszített a habok között és egy merőkanállal verte a csempét, aztán jött a Gabó és rázendített egy dalra, hogy megnyugtassa. A hangjától mókinak kikerekedtek a szépséges kis szemecskéi és azonnal letette a merőkanalat!:)

Közben hallottam apu riadt hangján, hogy cumiriadó! Hol az a kurva cumi? Petya hozd a pelust!:)

Vasárnap meg programom van a Petivel. Az operában egy páholyban leszünk az igazgatósággal, és utána vacsorázunk is ott. Peti szerint nem bújhatunk ki tovább a programokból, nekünk ezek kötelezettségeink, és egyébként is az ő sikeres vizsgáját ünnepeljük, szóval mennünk kell!

Megint napokig keresgélem majd a megfelelő ruhát. Ami szexi, de takar, ahol még kell, és mutat is valamit, hogy ne mindenki a rövid hajamat bámulja. Bár már annyira nem is rövid! Olyan, mint bármelyik extravagáns nőnek, aki rövid frizurát visel. Sőt már fésülködtem is, bizony!:)

És utána visszamegyek dolgozni! Sokáig képtelen voltam énekelni, de aztán szilveszterkor a Himnuszoknál megtört a jég. Azóta már gyakorlok, van néhány új szám, amit tanulok, és van új koncepcióm is, mivel nem táncolhatok még, és nem erőlködhetek. Marad az ének, Tomi szerez két hatalmas orgonát, egymásnak toljuk, és míg duót éneklünk két szólamban, ami nem könnyű, de a világon mindennél jobban szeretem, a vendégek a zongorákra terítve fogják elfogyasztani az ünnepi vacsorát. Ezt még megspékeljük korhű ruhákkal. Az előzetes felmérések alapján van rá kereslet. Mindenki vár vissza, gondolom kíváncsiak, hogy fest egy túlélő!:/

Gyertyafénynél, libériás inasok szolgálják majd fel a „korhű’ étkeket. Talán római selyem tógákban, vagy valamelyik régi század ruháiban lesz meghirdetve a dresszkód.

Tegnap ezt a dalt tanultam. Megtaláltam magyarul is, ha érdekel valakit. Időszerűnek érzem és tetszik is.

Ezt biztosan eléneklem majd, a Tomi meg tercel egy másik szólamon, ő nagyon jól csinálja!

Nekem valamiért nem jelentek meg a klippek, ezért beteszem a linket, ha esetleg megnéznétek, milyen dalt tanultam most, és a többi is.

https://www.youtube.com/watch?v=VZpg4S7E8UE

És van itt még valami. Olvastam, hogy meghalt Alan Rickman. Igen tudom, ő Perselus Piton a Harry Potterből, de nekem egy másik filmből a kedvencem. Ő játszotta az Értelem és érzelemben, Brendon ezredest, az egyik kedvenc filmem, kedvenc karakterét formálta meg, és senki sem tudott nála szebben Shakespeare verseket szavalni. Ebben a klipben is szaval, hallhatjátok a hangját!

Nagyon kedveltem őt. Én hiszek az első benyomásban, és abban, hogy az embernek az arcára van írva a jelleme, és neki jó arca volt, a negatív karakterek ellenére is.

https://www.youtube.com/watch?v=SJIaRnsyaIc

Hát most itt tartok! Arra gondolok, bárcsak ne emlékeznék erre az egészre. Bárcsak egy nap úgy ébrednék, hogy ezt is elfelejtem a többivel!

Hétfőtől újra kezdem, hiszem, hogy pozitív változást hoz a munka és az elfoglaltság az életembe. Próbálok alkalmazkodni és visszatérni. Próbálom elhinni, hogy az életem boldog, és a férjem nem árult el, és nem akart az életemre törni. Ha ránézek, hallom a hangját, érzem az érintését, ezt akarom hinni!

Nem könnyű ez a hullámvasút érzés. Néha elhiszem, hogy minden jó és rendben van, aztán egy nehezebb napon újra megrohannak a kételyek. Nem vagyok őrült, de mi van, ha nem jut eszembe az elfelejtett életem? Egy csomó embernek szüksége van rám a munkahelyemen is, ahol már megvan a jól kitaposott ösvényünk és az összhang. Hogy fogok végigmenni újra azon az úton, amit elfelejtettem?

Remélem sikerül valamit kihámoznotok ebből a bejegyzésből, néha írás közben is úgy csapongok, ahogy a valóságban.

Hétfőtől minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy visszaszerezzem az emlékeimet, és a régi életemet, mindazzal együtt, amit, és akiket közben elfelejtettem!

Addig is sok-sok szeretettel puszil és ölel mindenkit, az ébredező öntudatú Luna:)

u.i.: Ha van kedvetek, van itt néhány klipp. Mivel elhatároztam, hogy visszatérek, és ezt a tervemet a férjem lelkesen támogatta, rögvest küldött is három linket az alábbi szöveggel.

Az elsőnél, hogy erről a lányról mindig én jutok eszébe, nem csak külsőleg, hanem mert lehunyt szemmel énekel, csodás átéléssel, ahogy én is, és olyan szépen :) – ez persze csak nagyon szubjektív kijelentés részéről.

https://www.youtube.com/watch?v=C3bw_DZH88g

A másodiknál, hogy nézzem meg jól, és memorizáljam, mert mi is így csináltunk hangulatot a bárban a Tomival, és mindenkinek hiányoznak ezek az esték.

A klippet sajnos nem tudom feltenni, csak a linkjét. Szerintem érdemes megnézni!:)

https://www.youtube.com/watch?v=jMnRRlaPhVw 

Azt hiszem a férjem kedveli ezt a Torit! Jó lesz résen lennem, mert lehet, hogy van olyan jó hangom mint neki, de az biztos, hogy az ő haja sokkal hosszabb és szebb az enyémnél!:)

https://www.youtube.com/watch?v=Nck6BZga7TQ

A harmadiknál meg, hogy mi is így mentünk reggel dolgozni és jöttünk este haza. Végig gyakoroltuk a számokat, és megállás nélkül pörögtem, be se állt a szám. (Ezt mondjuk, nehezen hiszem, mert ő az, akinek soha nem áll be a szája!:))És hogy én is ilyen jóízűen, nagyokat nevettem régen, mint itt Adele, és jó lenne, ha újra gyakorolnám, mert neki hiányoznak ezek az utazások, a nevetésem. 

Azt hiszem jó életünk volt!
Sok puszi, Luna