5. rész - Szemtől-szembe......

Sziasztok!

Eddig nem írtam semmit, mert attól féltem, 
nem lesz majd senki, aki az oldalamra 
tévedne és elolvasná.

De tévedtem!:)

Köszönöm mindenkinek, aki ide látogat, 
és elolvasta. 
Azoknak külön, akik vették a

 "fáradságot" és pipáltak, 

vagy írtak nekem.

Rettentően örülök neki, és kérlek benneteket, 
írjatok, akár jót, akár rosszat, 
nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!:)

puszi, nora

5. rész - Szemtől-szembe....

Kriszti……

Mondott még dolgokat, de én nem tudnám felidézni mit, mert elsötétedett előttem minden. Megtámadtam a munkaadómat és ráhívtam a kommandósokat! Félig agyonvertem egy milliárdost!

Mi lesz így velem? Nem maradhatok itt!

Kihasználva a rohanvást érkezett mentőorvos felé irányuló figyelmet, halkan elosonok az alagsor felé. Gyorsan magamra kapok egy farmert meg egy pólót, és reszketve ülök a szobámban, a horgolt faliképem alatt, aminek az imént még úgy örültem.

Most itt zokogok kétségbeesve a nagy mű alatt.

Hirtelen nagyon messze kerül a virágbolt, sokkal inkább a szabadságomért aggódom. Mi lesz, ha feljelent testi sértésért? Ez itt Svájc, itt még a teheneknek is több joguk van, mint nálunk otthon egy nőnek. Egy senki vagyok, ráadásul idegen. Ez meg itt állítólag tagja a „leggazdagabb 300 svájci” csapatának. Az ilyenek nem tolerálják, ha egy senki felképeli őket. Az ügynökségtől is majd elolvadt a nő, ahogy magyarázott róla. El kell innen tűnnöm, amíg még lehet! Gyorsan!

De mit vigyek ilyen hirtelen magammal? Az irataim és a mocsok Bruno papírjait, amiket valamilyen rossz ómen okán kabalaként, még mindig őrzök.

Mért van az, hogy ha összehoz a rossz sorsom egy svájcival, nekem mindig menekülnöm kell?

Mintha visszapörgettem volna négy évet az életemből.

Kapkodva, némi fehérneműt és egy váltás ruhát szórok a táskámba. Kikapom az elégedetten szimatoló senor Pezot az akváriumból, egy műanyag dobozba pakolom, amibe Lotte mama sós rudacskáit hoztam. Beleszúrok egy késsel pár lyukat a tetejébe, meg ne fulladjon nekem a picur. Lezárom, és a táskám mélyére teszem a méltatlankodó hörcsögfit.

Jaj, szegény senor Sangria, kiscicám, veled most mihez kezdjek? Nem tudlak elvinni, ideje lenne vennem egy cicaszállítót.

Felkapom és megpuszilgatom a harsányan doromboló kandúrt.

-    Figyel kincsem. Most kiteszlek az udvarra, és viszünk ki ennivalót, meg vizecskét is. Egy napot kibírsz az udvaron, tudod, hol tudsz beosonni a mélygarázsba. Ügyesen elleszel a sok autó közt, holnap visszajövök érted az atyával, meg a ruháimért is. Ne haragudj, de most nem tudlak magammal vinni, annyira sajnálom…. – puszilgatom.

A karomban tartom, közben a másik kezemmel gyorsan öntök cicatápot, és egy kis üvegbe vizet. Kiosonok a garázsba, innen tőlem oda a legkönnyebb. Megvackolok, az én hontalan cicámnak. Egyik tálkájába ennivalót, a másikba vizet öntök. Sírva elbúcsúzom tőle és visszaosonok a táskámért.

Utolsó pillantásokat vetem körbe, mikor csöngetnek.

Ledermedek. A tulaj ugye harcképtelen, az orvos fent a szemeit mosogatja, és az összebilincselt kezeit, meg a fején lévő púpokat kenegeti. Nekem kell ajtót nyitnom, még itt vagyok, és ez is a dolgom. Vajon ezek után megkapom a 6 havi munkabérem, vagy visszavonatja?

Nagy levegőt veszek, és reménykedve, hogy nem pont értem jönnek, felkocogok a telefonhoz.

Egy vigyorgó, fiatal, szőke pasi néz farkasszemet a monitorral. Ez nem értem jött, könnyebbülök meg. Örömmel engedem be.

-    Jöjjön a garázsba – igazítom útba – mindjárt megyek.

-    Ismerem a járást – vigyorog rendíthetetlenül.

Jó, azért én mégis kisietek elé. Ha gyalog jössz, innen a legkönnyebb bejutni, már ha ki tudod nyitni a garázsajtót. Most nyitva van. Nyilván ez a Kimi, vagy a kommandósok engedték be a mentőt.

Szó nélkül felkísérem, bekopogok az elsötétített szobában haldoklóhoz és beengedem. Nem tétovázok tovább egy percet se. Az orvos kifelé megy, valami autógrammról magyaráz nagy elégedetten. A kommandósok is a telefonjukat nézegetik és készülődnek. Nem maradhatok itt. Felkapom a táskám, és kiballagok a házból, a mélygarázson keresztül. Sikerül senor Sangriát maradásra bírnom, féltem, nehogy elüsse valami autó.

Az eső elállt közben. Hátra se nézek, a csillogó felületű víztócsákat kerülgetve, sietve hagyom el a házat és az utcát…..

Kimi……

Miután nagy nehezen igazoltam magam, felszedtek a tulajdonomat képező padlóról, leszedték a bilincsem, és egy székhez támogattak. Nagyon vártam az orvos! Taknyom- nyálam egybe fojt, a szemem meg úgy égett, képtelen voltam nyitva tartani. Mi a picsát fújt ez a hülye kurva a fejembe? A végén még nem vezethetek, ver ki a víz.

Az orvos megnyugtat, csak egy kis bors, heherész, néhány óra múlva jobban lesz. Szükségem van rá, nem küldöm el a picsába, pedig kedvem lenne tanácsot adni neki, hol is heherésszen, az én káromra.

Helyette megkérem, keresse már ki a számot a telefonomon, aztán megnyomom a hívás gombot. Ezt vakon is végre tudom hajtani.

A doki tapintatosan elvonul kezet mosni, miután ellát néhány jó tanáccsal. Ágynyugalmat és sötét szobát javasol.

-    Gyere át, ha ráérsz és látogass meg – nyöszörgöm a készüléknek.

-    Mér kéne meglátogassalak? Gyere át, ha unatkozol…..csak most mentél haza – értetlenkedik. – Főzök kávét – csábítgat.

-    Beteg vagyok…. – panaszkodom.

-    Mi van, máris berúgtál? Vagy még nem józanodtál ki?

-    Agyrázkódásom van baszki

-    Elestél? – hördül fel a készülék a kezembe. - Öregszel, látod…..már nem bírod úgy a piát.

-    Mert leütöttek és begyulladt a szemem, mert lefújtak és fájnak a karjaim, mert megbilincseltek a házamba betörő rendőrök.

-    Várt rád egy felszarvazott dühös férj?

-    Egy vámpír volt!

-    Mi van?

-    Haldoklom egy elsötétített szobában, és egy vérszomjas vámpírnő tart fogságba. Nem elég, hogy lefújt, leütött, még meg is harapott.

-    Annyira rossz voltál az ágyba? – röhög.

-    Ha csak baszogatni tudsz, meg értetlenkedni, inkább maradj otthon –nyomom ki.

Tudom, hogy nem bírja a német, és tíz percen belül itt lesz.

Nem csalódom. Halk, bocsánatkérő kopogás után, bekukkant a vérszívó nő, és riadt hangon jelenti be a látogatóm.

-    Ki ez a zöldszemű dögös csajszi? – rúg bele egy székbe vakegér, a Forma 1 üdvöskéje.

-    A támadóm!

-    De mi baja van veled?

-    Hát tudom én? Úgy tűnik ez a sorsom…..minden nő a vérem szívja. Előbb Jenni, most meg ez! Ráadásul az utóbbi szó szerint. Nézd – billentem oldalra a fejem, és mutatom a véres harapásnyomot.

-    Baszd meg, ez tényleg komoly – bámul a német. – Hát majdnem kiharapott belőled egy darabot!

-    Szerinted adassak tetanuszt? Még itt az orvos.

-    Nem tűnik veszettnek. Inkább egy riadt cicának.

-    Ez baszd meg vadmacska volt. A legdurvább!

-    De mit keres itt?

-    Állítólag ő a takarítónőm…

-    Ez a bombázó?

-    Mit tudom én? – vonogatom a vállam. – Kértem egy nőt, aki lehetőleg magányos, de mindenképp egyedül él. Se gyerek, se férj. Ideköltözik, felügyeli a házat és a kutyát, és nem hoz be senkit, különben azonnal rúgják ki. Fél éve nem voltam itthon, ez meg addig beköltözött….

-    Mi a neve?

-    Még nem mutattak be egymásnak. Valamit makogott ugyan, de miközben kezelték az agyrázkódásomat, a vakságomat, és a nyaki ütőérharapásom, nem figyeltem a nevére.

-    Érthető – vigyorog. – Elmeséled mi történt?

-    Sokat nem tudok – tapogatózok a borogató víz felé. Seb felpattan, és borogatást cserél a szememen.

-    Mondtam, hogy jól járnék veled…. – mormogom. – A nők csak kicsinálnak. Szóval, beléptem az ajtón, és hallottam, hogy valaki beszél. Gondoltam, hogy a nő az, akit alkalmaztam, ezért aggodalom nélkül indultam befelé. A táskámat letettem az előszobába, és ahogy beállok az ajtóba, ott táncol előttem bugyiba, egy nagyon szemrevaló nő.

-    Meztelen volt! – hördül fel.

-    Mondom bugyiba! De neked gondolom már az is sokkoló. Elég jól nézett ki, ezért elidőztem egy kicsit a bámulásával. Azt hittem, valamelyik haver jött el egy titkos légyottra, nem gondoltam, hogy ez a bejárónőm. Mondom oké, akkor viszont biztos belevaló a csaj, egy kicsit megfogdosom én is, ha már használja a konyhám. Elindultam felé, akkor visítozva megfordult, és a pofámba fújt valami sprayt.

Te, tombolt, mint egy eszelős. Rúgott, ütötte a fejem a saját golfütőmmel. Eleinte le akartam fogni, ahogy védekeztem, kínomba magamhoz öleltem, gondoltam, ha más nem megfojtom. Erre nyakon harapott. Mégse ver az ember egy nőt, legfeljebb csak kivételes esetben – vigyorgok – és ez, ezen a ponton lassan azzá vált. Mikor belém harapott, elszakadt a cérna nálam is, letéptem magamról a hajánál fogva, és kicsit megszorongattam a torkát. Nyerésre álltam!

Csakhogy a kis rohadék megnyomta a pánik gombot is. Erre csak a bezúduló kommandósokkal a hátamon jöttem rá. Durván a földre vittek, és csak hosszas káromkodás után értették meg, hogy én vagyok a tulaj. A nő meg csak ugrált bugyiba, a rendőrök is megcsodálták, szegény Ajax meg nappal vonyította a holdat. Nehezen igazoltam magam, miután kiköptem a szőnyegem a számból. Egy zord rendőr meg a hátamon üvöltözte a jogaimat.

Jaj baszd meg, a lapockámba térdeplő kommandós, meg még közös fotót kért…. Szerencse nem értettek finnül….. Lehet, még mindig bilincsben ülnék. Azt se láttam, merre nézzek. De legalább leszállt a hátamról…..Marknak lesz mit helyrehoznia.

Az orvos meg autógrammal molesztált ecsetelés közben. Szerinted? Kihívják, mert megvakultam, erre írjak alá neki. Ráadásul kacarászva megnyugtatott a nyakamat kezelgetve, hogy nem kell vérátömlesztést kapnom, meg zagyvált itt valamit a teleholdról. Mit várjak egy ilyen orvostól?

-    Ez a siker átka Kimi. Visszavonultál az F1-től és mégis te vagy a sztár. Mi lenne, ha nem menekülsz el gyáván és sértődötten, hanem csapatot váltasz és legyőzöd azt a faszt?

-    Meghalhatnék egyedül? – förmedek rá. Mért kell nekem vakon és nyomorékon a te kölyök hangodat hallgatnom?

-    Te hívtál át! – sértődik meg

-    Rossz ötlet volt….heh..ha már itt vagy, had vegyem hasznod. Küldj egy SMS-t Marknak a telefonomról, hogy ne jöjjön. Írd, hogy csak holnap érkezem, Jenni után átjöhet. Majd szólok…

-    Mért nem te írsz?

-    Mert nem látok te pöcs!

-    Akkor hívd fel….

-    Nem akarok neki magyarázkodni. Nehezedre esik?

Szó nélkül pötyög, aztán leteszi és feláll.

-    Megyek, kérek tőle egy kávét.

-    A vámpírra gondolsz?

-    Aha…

-    Én nem erőltetném. De ha lemész, előtte hozd ide a golfütőmet.

-    Azzal akarod elverni?

-    Ő vert el vele….. csak el akarom dugni…..vagy legalább is kéznél legyen, ha megint megéhezne! Csináltass nekem is egy kávét. Talán nem mérgez meg – reménykedem.

A német serényen kikocog. Addig nyüzsög, míg majd kap egyet ő is a fürtjeire – tapogatom a fejem, aztán borogatást cserélek a szememen.

-    Elüldözted! – jön vissza tele szemrehányással a hangjában.

-    Én? – nyögök panaszosan. – Meg se tudtam rendesen nézni, olyan gyorsan pofán vert a golfütőmmel.

-    Sehol se találom….

-    Kerested az alagsorban? Biztos erőt gyűjt. A vámpírok visszavonulnak a fénytől. Kisütött a nap..…..Azt mondod lelépett a csaj? Ajax megvan? Megnéznéd? Szegény kutya nagyon meg volt zavarodva, úgy tűnik, kedveli a nőstény vérszívót.

-    Mi van, ha feljelent?

-    Miiii? Még hogy ő, mikor átharapta az ütőerem, és szétverte a fejem a kedvenc golfütőmmel?

-    Molesztáltad….

-    Mi van? - kapom le a borogatást, hogy a szemébe meredhessek.

-    Azért támadott, mert meg akartad fogdosni, mikor nem volt rajta ruha. Lehet, azt hitte, meg akarod erőszakolni.

-    Szerinted, kell nekem egy nőnél erőszakoskodni?

-    Azt mondtad kapucniban voltál….talán nem látta mekkora megtiszteltetés éri… - nem látom, de a hangján érzem, hogy vigyorog. - Elsőre milyen gyorsan értek ki a kommandósok?

-    Ne baszd ki! – nyögök. - Hívjam fel az ügyvédem?

-    Majd én felhívom, ha bevisznek – nyugtatgat.

-    Hogy te milyen kurva jó barát vagy – nyögöm a becsukódó ajtónak.

Hm, gondolkodom dühösen. Lehet, hogy igaza van? Ha valami pénzsóvár luvnya, lazán beperelhet, hogy aztán egyezkedjünk…. Más sem hiányzik a válásomhoz, mint egy sajtóban megjelenő cikk, nemi erőszak kísérletéről….

Fel kell hívjam anyámat!

Kriszti……

A zsebkendőmet gyűrögetve végig szipogom az utat Pfäffikonig. Minden zajra összerezzenek, a kalauzt is rendőrnek nézem, majdnem menekülni kezdek.

Az állomást elhagyva, először van szerencsém a mai napon. A sarki fűszeres indulni készül, meglátja kisírt arcom, kedvesen felajánlja, hogy elvisz a furgonjával a templomhoz.

Hálás vagyok, legalább nem kell sírva végig mennem az utcákon. Nem faggat, mégis úgy érzem, muszáj valamit mondanom, nem ülhetünk itt percekig némán.

-    Konfliktusom volt a munkaadómmal – sóhajtok. – Elég nagy konfliktus!

-    Majd elrendeződik - mosolyog - te olyan kedves vagy és ügyes.

-    Hát nem tudom…..  – sóhajtok lemondón.

-    Már jó ideje ott dolgozol. Ha eddig elégedett volt veled, nem lesz baj! – biztat.

Rámosolygok, és nem mondom el, hogy ez volt az első találkozás és nem túl eszményire sikeredett. 

Kipattanok a templom előtt, és sietve elköszönök.

Berontok a paplakba, Endre atya épp ebédel.

-    Jaj atyám! - vetem a karjaiba magam és kiborítom a levesét.

-    Mi történt lányom? – rémüldözik.

-    Szörnyű dolgot tettem. Attól félek le fognak tartóztatni! – bömbölök magyarul.

Azonnal feláll, és maga után vonszol a kanapéra.

-    Mesélj el mindent! – fogja meg a kezem. – És próbálj megnyugodni, hogy értsek is valamit.

Megpróbálom, és igyekszem tömören összefoglalni a lényeget. Finoman átsiklom a meztelen ugráltam egy rakás rendőr előtti részleten, csak a verés tényét ecsetelgetem, és a riasztó következményektől való félelmem, ha feljelent bántalmazásért.

-    Szóval - igyekszik visszafogni a mosolyt az arcáról, ezért furcsa grimaszokat produkál – elverted egy golftővel?

-    Az volt a csomagra írva, amiből kihúztam, hogy Golf. És beleharaptam a nyakába is – halkulok el.

-    De hát lányom! – hördül fel. – Hogy haraphatsz bele valakibe csak úgy? És ha beteg? Még összeszedsz valami nyavalyát!

-    Atya maga nem vesz engem komolyan – pillantok rá bizonytalanul.

-    Igazad van, ne haragudj – rendezi a vonásait. – Csak hát…azért ez nem mindennapi történet. Nem kell annyira megrémülnöd. Nézted már a nyakadat?

-    Nem!

-    Hát pillants csak a tükörbe. A fiatalúr összes ujja ott virít a bőrödön. Ha itt valaki jelentgethetne, az te lehetnél. Milyen dolog az, hogy a hajánál fogva rángatunk egy nőt?

-    Talán… mert vertem a fejét…. – veszem akaratlanul védelmembe.

-    Na! Ő meg fojtogatott! Egy-egy! – csap a reverendás térdére. – Nem is ezért haragszom!

-    Hát miért? – húzódom el.

-    Vissza kell menned. Milyen dolog az, hogy gyáva nyúl módjára elrohansz? Szépen elé állsz és megbeszéltek mindent. Ha nem kér többet belőled, összeszeded a holmidat, Fritz elmegy érted kocsival, és hazaköltözöl.

Így mondta, haza! Hálásan pillantok rá.

-    És ha fel akar jelenteni?

-    Akkor megmutatod neki a nyakad, kijössz, és elmegyünk egy látleletér! Mond meg neki, Isten és én vagyunk a tanúid! – dörren.

-    Hát azt ő is csináltathatna…. – vélekedek.

-    Nem fog! Az ilyen emberek annál önérzetesebbek, minthogy kiteregesse, hogy elverte egy vékony lánygyermek. Nem gondolnám, hogy nagy sajtóvisszhangot akar majd az esetnek.

-    Gondolja atyám?

-    Elég jól ismerem az embereket lányom – sóhajt. – És a pénzzel se törődj. Ha nem fizet, költse másra. Hallom kitaláltad, mit fogsz tanulni. Örülök, hogy végre kezdesz egyenesbe jönni, nem fog kisiklani az életed egy Kimi Raikkönen miatt!

Menj, keresd meg Lottét, aztán egyél valamit. Holnap reggel visszamész, és mindent tisztáztok.

Nem múlt el a nyomott hangulatom. Este senor Pezot etetgettem a madaraknak kitett szotyolából. Ő sem érezte jól magát a pici üvegbe. Egész éjjel forgolódtam és álmomban a férfi kezét próbáltam letépni a torkomról. Összekeveredett a múlt a jelennel. Bruno von Wartburg illatát éreztem újra az orromban, de ez a Kimi szorongatta a torkomat. Izzasztó rémálom volt és ébren is folytatódott.

Reggeli után az atya a szekrényhez sétál, és kiemel két bukósisakot. Az egyiket a kezembe nyomja, a másikat a fejére.

-    Gyere lányom, haza viszlek és megvárom, míg beenged az a lókötő.

-    Nem merek oda visszamenni atya –sírdogálok.

-    Ezek után még te lennél gyáva? – mosolyog.

-    Az életemért küzdöttem atyám!

-    Most is lányom! Na, indulj!

Mögötte ülök, és erősen kapaszkodom. Még nem motoroztam soha, és ez itt elég pöpec járgány. Nem is csodálkozom, sok legendát hallottam már az atyáról. A sírásról is megfeledkezem egy időre, úgy markolom a csuháját. Az ölemben a táskám, és benne a világutazó senor Pezo kucorog.

Bekanyarodunk a hatalmas üvegpalota elé. Mintha az atya magabiztossága is megkopott volna, a hatalmas ház láttán. Nem győzi bámulni.

-    Butterfly villa? – fordul felém.

-    Ide csak betévedni tud egy pillangó, hogy eszeveszetten meneküljön – vonok vállat. – Ez egy üvegkalitka, a drágábbik fajtából.

-    No, te ne menekülj, hanem induljál. Bemegyek az utca eleji kávézóba és várok, míg telefonálsz, hogy minden rendben.

-    És ha nem? – faggatom egérke hangon.

-    Akkor hazaviszlek! Azért maradok – sóhajt türelmesen.

Bátortalanul sétálok a kaputelefonhoz. Megvárom, míg az atya elporzik, csak utána csöngetek be. Tudom a kódot, de nem merek bemenni.

-    Mi van? – förmed rám a készülék.

-    Elnézést….beszélni szeretnék önnel…..kijönne? –nyögdécselek.

-    Minek?

-    Hogy beszéljünk….kérem…. . -  sikeredik könyörgősre a hangom.

Valami mormogás féle jön a hangszóróból, aztán semmi.

Micsoda egy bunkó! Gazdag pöcs! Most mi legyen? Elmenjek, vagy várjak egy kicsit?

Ekkor nyílik az ajtó, és egy elképesztően jó pasi csoszog a kapuhoz.

-    Igen? – szól rekedten, és alaposan szemügyre vesz.

Csak bámulok rá, nem tudok megszólalni. Ez lenne a főnököm? Ez itt Kimi Raikkönen? Partra vetett halként tátogok, és nyelnem kell újra meg újra. Napszemüvegben van, egy része takarja a fejét, de ami látszik…..

Meredten néz, rezzenéstelen arccal, mozdulatlanul. Semmi életjelt nem ad. Ember ez? Néhány pillanat után már abban se vagyok biztos. Kiszáradt a szám, megint nyelek egyet….

-    Nem vagyok magányos, és nem akarok gyereket! – morrant és kezd magamra hagyni.

-    Ezt örömmel hallom….. – szalad ki a számon, hülye vigyor kíséretében, mielőtt még átgondolnám, annyira szürreális az egész helyzet. Ilyenkor mindig nevetnem kell….rossz szokás. Zavaromban áthelyezem a testsúlyomat egyik lábamról a másikra.

Kimi……

Csak állunk és bámuljuk egymást. Fiatal gyereklány billeg itt előttem, nem is tudom mi a fasznak jöttem ki? Hát kell ez nekem? Még pont egy őrültre van ma szükségem. Elég volt a tegnapi, indulnék befelé. Mi a faszt magyarázkodom itt ennek a szédült bakfisnak?

-    Eredj haza kislány….. – sóhajtom.

-    Elnézést szeretnék kérni – nyögi.

-    Rendben van, elnézem. – mérem végig – De mit?

-    Öööh…..hogy tegnap megharaptam…..- süti le a szemét - …..meg leütöttem kicsit – halkul el a hangja.

-    Eeeh, te vagy a vámpírlány? – nyekergek idétlen kappanhangon, mert ugyan csak meglepődöm.

-    Sajnálom….. – suttog.

-    És most mit akarsz? – emelem meg a hangom. Élvezem a megfélemlített nő rémületét, a helyzeti fölényemet. Teljesen éberré válok.

-    Én….én a ….a …csak a dolgaimért jöttem…. – makog.

-    Fel akarsz mondani? – csattanok.

-    Igen…vagy is nem…..gondolom, ki vagyok rúgva ….ezek után.

-    Mik után? – élvezkedek tovább, teljesen feldobódtam, szinte már semmim se fáj.

-    Hát….a harapás….meg leütés…

-    És még fel is pofoztál….. – sorolom kegyetlenül, mert megint megsajdul az orrom.

-    Sajnálom….. – már olyan halkan susog, hogy inkább csak a szájáról olvasom le a szavakat. Szemét elborítják a könnyek. – Itt maradt mindenem…..az irataim…. – szorongatja esetlenül a táskáját. Nem akarom megsajnálni, érzéketlenül folytatom.

-    ….és lefújtál……egy napig vak voltam!

Nem védekezik tovább. Szája lebiggyed, mint egy kisgyereknek, és egy hatalmas könnycsepp folyik lassan végig az arcán. Hosszú barna haját meglebbenti a szél és beleragad a könnyeibe. Hátrább lép, látom, menekülni készül.

-    Gyere be – állok gyorsan arrébb. – Remélem, már lehiggadtál!

Ahogy elhalad mellettem, megcsapja az orrom az illata. Gyümölcs szaga van, talán ribizli…..

*  *  *