Sziasztok!
Hát
nagyon sajnálom és szégyellem is magam, hogy az élet és a kellemetlen
körülmények úgy hozták, hogy semmi extrával nem tudtam készülni erre a
nevezetes napra.
Sőt
még el is felejtettem!
Pedig
higgyétek el, nagyon fontos nekem a blog és Ti is, akik szinte rendszeresen
támogattok a hozzászólásaitokkal. Bíztattok a bajban, és biztosítotok a
jelenlétetekről a nyugodt napokon.
Nagyon
szégyellem,hogy ilyen figyelmetlen és szétszórt voltam. Nem akarok nagy
szavakat használni, de életem egyik legnehezebb időszakát élem, ráadásul ha nem
is mosolyogva, de olyan fejjel, mintha ura lennék a helyzetnek, pedig nem
vagyok. De ha ezt mutatnám, akkor anyut is megbántanám, soha még ilyen
kellemetlen idióta helyzetben nem voltam és remélem soha többé nem is kerülök.
Szóval
mivel ilyen hatalmas baklövést követtem el a bloggal és veletek szemben, úgy
gondoltam valamivel kompenzálnom kell, valamit ki kell találnom, valami olyant,
amit eddig még nem láttam másnál, mert erre a figyelmetlenségre nem mentség a
jelenlegi lelkiállapotom és a körülöttem kialakult cseppet sem kicsit zűrös
helyzet.
Mindig
úgy gondoltam, ez a blog a munkám, és a pontosság, a szívvel-lélekkel alkotás
abban elengedhetetlen.
Hát
ha a munkám lenne, és lenne főnököm, azt hiszem most kapnék egy fegyelmit!:(
Tehát
az ajánlatom, hogy jóvátegyem ezt a jóvátehetetlen hibát, a következő!
Kérdezzetek!
Bárki,
akit érdekelt a blog és olvasta idáig, Bármiről kérdezhet, szülinapi
ajándékként.
Akár
a blogról, a történetről, - bármelyikről, - vagy azokról, amiket még talonban
tartogatok, mert van jó pár, rövidebb és hosszabb, és mind ilyen izgalmas,
kalandos részekkel, mert hát nem tudok kibújni a bőrömből. Ha érdekel,
nyugodtan megkérdezhetitek a történetből azt amire kíváncsiak vagytok.
De
kérdezhettek rólam is!
Bármit!
Ígérem minden kérdésre válaszolni fogok a legjobb tudásom szerint!
Egyetlen
egy dolgot kérnék csak!
Ha
olyan kérdést szeretnétek feltenni, ami bántó, fájó, vagy megalázó, esetleg
nagyon intim szférámba megy át, azt ne itt tegyétek, mert hát nekem is van
önérzetem, meg lelkivilágom!
Az
ilyen kérdéseket kérlek küldjétek el a gmail-omra, megígérem, hogy ha lesznek
kérdések, akár itt, akár ott, mindegyikre válaszolni fogok!
Ez
afféle bünti is a számomra, mert megfeledkezni egy születésnapról, a legnagyobb
hibák egyike!
Bár
ez a születésnapos mizéria is annnnyira jellemző rám, meg erre az egész
nyomorult helyzetre!:/
Szóval
Boldog Születésnapot Kedves Blogom!
Gyertek
és ünnepeljetek velünk!
És
köszönöm mindenkinek, aki itt volt és a jelenlétével emelte a blogom színvonalát,
aki pipált, és aki volt olyan kedves és, vette a fáradtságot és írt nekem!
Sokat
sírtam veletek, sokszor adtatok erőt, kitartást, és tanácsot a nehezebb
periódusokban. Volt számtalanszor, hogy olvastam a leveleteket és zokogva
bömböltem fölötte, mert jó érzés, azt érezni, hogy valakinek fontos vagy!
Valaki
veszi a fáradtságot, és segíteni próbál jó szóval, tanáccsal, vagy csak a
jelenlétével. Hogy így ismeretlenül is törődtök velem és talán egy kicsit
szerettek is!:)
Én
is így érzek sokatok iránt!
Olyan
sok nagyszerű embert ismertem meg ennek a blognak a segítségével, amiről
álmodni sem mertem, és nagyon-nagyon boldoggá tesz a tudat, hogy itt
voltatok/vagytok egy ideig az életem részévé váltatok!
Köszönöm,
a segítséget, a támogatást, a figyelmet és kedvességet, azt, hogy önmagatokat
adtátok nekem!
Köszönöm
mindenkinek!
Még
azoknak is, akik negatív kritikákkal illettek, mert az is edzi, formálja a
jellemet!:)
Millió
puszit, és forró baráti ölelést küldök mindenkinek.
Kívánom,
hogy legyen nagyon boldog és jó napotok, hetetek és évetek, most és a jövőben
is.
Puszi,
Luna
szia Luna!
VálaszTörlésMUHAHAHA ezt biztos jól meggondoltad? van kérdéslimit egy személyre? szerintem kezdesz kiismerni, hogy tudd, ez nekem maga a mennyország :D
puszi:Aniw
Szia!
VálaszTörlésNincs limit, kérdezz csak nyugodtan!:)
Neked amúgy is bármit!
Leghűségesebb komizóm, örök elégedetlenkedő, és legélesebb szemű kritikusom!:)
Na jó, még Porcica is éles szemű!:)
puuuszi
Szia Luna!
VálaszTörlésBoldog szülinapot kívánok én is a blognak! :)
Bármit kérdezős lehetőség egy fészekalja olvasónak, akiknek már az oldala is lyukas a kíváncsiságtól? :) Nagyon bátor vagy! :)
És remélem, senki nem él majd vissza a lehetőséggel, és betartja a jóízlés határait. :\
Ez a bejegyzésed olyan érzést keltett bennem, mintha azt hinnéd, hogy csak mi adunk neked az olvasással és a hozzászólásokkal. Te sokkal többet adsz ezzel (és a másik) történettel! Olyan kikapcsolódást a mindennapokból, ami szórakoztat, elgondolkodtat, előhoz sokféle érzelmet, stb. :))
A történettel kapcsolatban egy pici kérdésem van: hány rész múlva találkozik újra Kisu és Kimi? :))
puszi
Dina
Szia!
TörlésKöszönöm a blog nevében!:) Örülök, hogy első próbálkozásként eljutottunk idáig!:)
Amit mondtam, ahoz tartom is magam, válaszolok minden kérdésre, már amelyikre tudok!:)
Tudod, mi az érdekes? A jóizlés határait már átlépték páran azelőtt, most viszont senki! Talán ez a pszichológia, ha kérdezhetsz szabadon, akkor már nem is olyan érdekes, talán nincs is min kutakodni!:)
Valóban úgy gondoltam, hogy most én mondok köszönetet az egy éve tartó támogatásért, ami sokszor nagyon is sokat jelentett nekem!:)
Ha én is hozzájárultam a Ti kikapcsolódásotokhoz, annak szívből örülök, de az "adás" kölcsönös volt!:)
Viszont a kérdésedre nem tudok konkrét választ adni, mert nincsenek előre megírt részek, csak nagy vonalakban egy vázlat, ami alapján haladok. És néha eszembe jut egy jó párbeszéd, és akkor mindjárt csúszunk is néhány részt.
Szóval nem tudom pontosan hány rész múlva találkoznak, és ez a találkozás nem is lesz olyan hagyományos. De még a jótékonysági aukció előtt lesz. Viszont utána találkozik Jennivel és ez elindít majd egy lavinát!:) Hogy úgy mondjam, lesz dolga Jacknek is!
De néhány részen belül találkozni fognak, az biztos!:)
Most már mennem kell, mert valaki itt nagyon türelmetlen!:)
puszi, Luna
Szia!
VálaszTörlésMost én is szégyellem magam, mert nagyon eltűntem... :( Pedig olvasok ám, és láttam a másik blogot is, azt is gyorsan átfutottam, vannak is észrevételeim, de ez az augusztus annyira sok és zűrös és zavaros és megterhelő és idegőrlő, hogy csak na. Pedig voltunk nyaralni is, de most egyáltalán nem tudtam kikapcsolódni, folyton csak az járt az eszemben, hogy mire érek haza, akkor is a munkán idegeskedtem. :( Aztán meg sokszor este 8-ra érünk haza, kicsit szét vagyok csúszva. Szóval ezért az eltűnés. :(
De változtatni fogok, mert ez így nem jó, muszáj lesz visszatalálnom a régi kerékvágásba. Ez a kis bejegyzés az első lépés.
Szóval, gratulálok. Egy év! Büszke lehetsz magadra, hogy sikerült minden rossz ellenére. Persze még nincs vége, de azért ez már jelent valamit. :)
Engem az érdekelne, hogy mi lesz az az esemény, amitől Krisztinek visszatér az emlékezete? Ha jól sejtem, még azelőtt fog találkozni Vettellel és Kimivel is. (?) Mert hogy visszatér, az nem kérdés, ugye? :)
A többi észrevételt itt és a másik blogon kicsit később, most még van egy csomó dolgom, rohanok. :(
De tudd hogy itt vagyok és figyelek! :)
Pussssz
Porcica
Drága egyetlen Porcica!
TörlésIgyekszem válaszolni, de valahogy a technika és én nem jövünk ki egymással!:/ Finoman szólva is akadozik a kapcsolatunk!
Megértem, ha eltüntök hosszabb rövidebb időre, mindenkinek van munkája, családja, elfoglaltsága, szóval élete! Még nekem is, és koránt sem problémamentes!:)
Most persze idézhetnék valakit, hogy a sok munka meg a pörgés idővel visszaüt, ugye?:)
Szóval légyszi vigyázz magadra és te is lassítsál!:)
Köszi a gratulációt! Bevallom egy kicsit én magam is büszke vagyok arra amit eddig összehoztam itt, és remélem, végig tudom vinni a történetet, mert még elég sok van hátra, ha úgy haladok, és annyi mindent teszek bele, amennyit eredetileg terveztem!:)
Ott Mauritiuson, az a sámán azt mondta, több gyerekem is lesz, és még lesz másfajta gyermekem is, ami valami alkotás lesz!:)
Hááát! Lehet, hogy csak a blogomról beszélt, de az is lehet, hogy másról, mert vannak terveim a jövőmmel kapcsolatban, akár az írásban, akár a táncban, sőt még a zenében is. Szóval, meglátjuk mi lesz!:)
Több jóslata is bejött már, a rosszak közül is, csak akkor még nem jól értelmeztem azt, amit most talán örökre, de évekre biztos, hogy a lelkemben fogok hordozni! Na, ennyit a gondokról!
Nem is Te lennél, ha nem csaptál volna a dolgok közepébe!:)
Olyant kérdeztél, amire ha válaszolnék, gyakorlatilag el kellene mondanom az egész sztoryt!
Azért megpróbálok, az egyik kérdésre a válasz, igen, vissza fog térni az emlékezete!
Az esemény? Hát ez jó kérdés! Utána érdeklődtem a dolgoknak és nem kell valami fergetegesnek történnie ahhoz, ahogy a filmekben van, hogy visszatérjen valakinek az emlékezete. Elég egy illat, egy hang, vagy egy régi emlék...:)
Szóval elmesélek valamit, te meg rájöhetsz, ha emlékszel a történet elejére!
Azon a héten ami olyan rosszul sült el, nem bírtam elviselni az emberek érintését. Még a barátomét se, szerencsére anyuval nem találkoztam a nyakam miatt. Elmentünk csak ketten apu házába, ami egy szép tó partján áll, és közel van hozzánk, meg a kórházhoz is. Ő meg csak várt türelmesen, és próbálta megmagyarázni, vagy inkább elfogadtatni azt ami történt. Nem nagyon szerettem őt akkor, összerezzentem, ha hozzám ért.
Írtó meleg volt, és egy nap esni kezdett az eső, de közben meg sütött a nap. Olyan csodás volt, imádom az esőt! Kimentem és széttárt karokkal forogni kezdtem akár egy őrült szélkakas. Ő is kijött és nem túl kedvesen - te őrült nő mi a faszomat művelsz már megint - faggatott és óvatosan megpróbálta megfogni a karom. Ránéztem ahogy folyt a víz a szomorú arcán, és megrohantak a régi érzések. Mire észbekaptam odabújtam a mellkasára és hagytam, hogy átöleljen.
Na, hát ha elgondolkozol ezen a bánatos Love storyn, akkor rá fogsz jönni, mi az az esemény ami egyszer már volt, és újra megtörténik majd vele. A lényeg, hogy sok saját érzést és helyzetet beleírok ezekbe a történetekbe, és Kisu is, meg én is szeretjük az esőt!:)
Várom az észrevételeket, addig is igyekszem a legjobb tudásom szerint megfelelni az elvárásoknak!:)
pusssz, Luna
Drága Luna!
VálaszTörlésÚjra itt vagyok! Kérlek ne haragudj rám, hogy már megint ennyi időre eltűntem, de rengeteg dolgom volt. A svájci vendégek is hazamentek, kicsit tovább maradtak mint 2 hét, a nyaralást is megejtettük, és egy fantasztikus esküvőn is túl vagyunk. Igyekszem minél hamarabb bepótolni az elmaradt részek olvasását. Hihetetlen, hogy már 1 éve olvasom a blogod. Ez alatt az 1 év alatt rengeteg dolog történt velem és a körülöttem élőkkel is.
Ez a szülinapi ajándék nagyon frappáns megoldás!!! :D Habár néha nagyon kíváncsi ember vagyok most még is megvárom, hogy a szálak maguktól bontakozzanak ki. :)
Sok puszi Gréti
Szia Gréti!
TörlésJaj, dehogy haragszom!:) Inkább örülök, mert ha a vendégeitek tovább maradtak, az csak azt jelentheti, hogy nagyon jól érezték magukat a társaságotokban! Az meg, hogy lehetőséged van nyaralni menni, nagyon jó dolog, ahogy a családi események is. A közelmúltban nekem is volt benne részem, és mondhatom, hogy felejthetetlen marad a számomra!:)
Bizony már 1 éve itt vagyunk és osztjuk meg egymással a gondolatainkat! És ezt, most is szeretném megköszönni neked!:)
Szóval, csak nyugodtan az olvasással, nem kell kapkodnod, mert úgy tervezem, olvashatsz tőlem még egy jó darabig!:)
És ha nem kérdezel, hanem türelmesen vársz, akkor igyekszem időben hozni a részeket, hogy ne várakoztassalak hiába!:)
És Gréti, köszönöm, hogy már 1 éve itt vagy velem!:)
puszi, Luna
Szia Csajszi!
VálaszTörlésMegkedveltelek a történeteid, és a végükre kitett személyes beszámolóid alapján. Az irigylésre méltó humorodat, életfilozófiádat, és túlélőösztönödet. Hiányoznak ezek a sztorik, jókat mosolyogtam rajtuk. Érzem, hogy még mindig nem vagy túl annak a hétnek az eseményein, ezért is döntöttem úgy, hogy írok, pedig nem szokásom. Ám én nem kérnék, inkább elmesélnék neked valamit, igyekszem rövidre fogni.
Jóval idősebb vagyok nálad, majdnem a korod kétszerese. 15 éve férjhez mentem egy független fotóshoz. Sokat utaztunk, boldog voltam, azt hittem az életem tökéletes, csak egy gyermek hiányzott. Mikor állapotos lettem otthon maradtam, mégsem sikerült kihordanom, elvetéltem. Nehéz időszak volt, bezárkóztam, a párom pedig másnál talált vigaszt. A nő odavaló volt, az autóversenyek világába, szép volt, határozott és terhes a páromtól. Minden összeomlott, elváltam, hiába könyörgött, hogy bocsássak meg.
Nehéz idők jöttek, munka kellett, albérlet, addig a párommal jártam és segítettem.
Kislányuk született, rettenetes érzés volt látni a boldogságukat. De a felszín nem mindig a valóságot mutatja. Nem maradtak együtt, és néhány év múltán újra összeházasodtunk. Mindig is szerettem őt, csak a dühöm, meg a büszkeségem nem engedte, hogy megbocsássak. Nagy boldogságomra megszületett az én örökmozgó törpém, a kisfiam. Az életem most már valóban tökéletes!
Ugye még nem érted miért is mesélem el neked?
Néhány hete külföldön jártunk egy autós rendezvényen. Fagyit akartam venni az én törpémnek. A sorban elhaladt mellettem egy izmos, vállig érő szőke hajú, jóképű férfi, még lopva meg is néztem magamnak. Egy kéttagú társasághoz csatlakozott a fagyikkal. Majd hatalmas sírás ütötte meg a fülem, ilyen hangosan csak az én törpém képes zokogni. Mire kiértem, a társaságból a lány odalépett a törpémhez és felsegítette. Elővett egy törlőkendőt és letörölte a frissen locsolt fűről rátapadt piszkot. Odasiettem és akkor ért az első meglepetés, a lány magyarul vigasztalta a kisfiamat, aki megvigasztalódva nyalta a lány fagyiját. A napszemüvege a szőke hajába volt tőzve, és ahogy rám tekintett, mikor megköszöntem a segítséget meg a fagyit, elámultam! Az a lány gyönyörű volt! Az emberek utána fordultak és lopva megbámulták. Én is azt tettem, de nem csak őt figyeltem, hanem a másik szőke baseball sapkás pólós férfit is, aki a karcsú derekát ölelte. És még jobban elámultam!
Az izmos viccelődve visszament egy másik fagyiért, a pólós meg a lány szájához nyomta a sajátját, aztán mosolyogva lecsókolta az ajkairól.
Később láttam őket a rendezvényen is. Azt a lányt szeretik! Talán többen is, mint gondolja.
Azért bátorkodtalak ezzel a történettel zavarni, mert tudom milyen nehéz időszakon mész most keresztül, és ha azt írom, hogy tudom, akkor azt komolyan is gondolom! Mégis arra kérlek tapasztalatból, hogy ne dönts elhamarkodottan, haragból. Ülj le egy pillanatra és gondold át. Jobb lenne, ha soha többet nem látnád, vagy inkább megbocsájtasz? Tudom, most a 18 éves heves természeted felháborodik, de meg kell tanulni megbocsájtani is! Sok kellemetlenségtől megkíméled így magad a jövőben! Az élet néha kegyetlen és furcsa dolgokat produkál, de sok minden lehet a dolgok hátterében, amiről mi nem tudhatunk. Például egy szerződés sokszor fura dolgokat tartalmazhat. Hallottam már olyan versenyzőről, akinek megtiltották, hogy kiderüljön a barátnője, olyanról is, akit arra köteleztek, hogy legyen barátnője, vagy megszabták, hogy a felesége, hány futamon kell részt vegyen.
Azért mondtam ezt el neked, hogy lásd, mindenkinek megvan a maga szomorú története is, a boldogsága mellett. Te egy különleges erős lány vagy, képes leszel újra talpra állni, csak adj egy kis időt az életnek, meglátod elrendeződnek a dolgok körülötted is.
Hallgass rám, ne foglalkozz senkivel, csak magaddal! Azt tedd, amit te akarsz, és ne akarj más lenni, másoknak megfelelni! Tanulj meg önző lenni! Úgy, ahogy írtad! Ez a te életed, hát éld!
Sok szerencsét és kitartást kívánok hozzá!
Gabi
Kedves Gabi!
VálaszTörlésBevallom elég sokáig törtem a fejem, hogy mit is válaszolhatnék, vagyis azt tudom mit szeretnék, de hogy írjam le!
Köszönöm a történetet és a vigasztaló szavakat is! Hát igen, mindenkinek meg van a maga története, és keresztje is!
Nos, hát mit is mondhatnék! Az a szőke lány emlékszik arra az aranyos síró kisfiúra, sőt még az édesanyjára is, akinek igazán nincs oka panaszra, mert nagyon csinos!:)
Zavarban vagyok, hát mit is mondhatnék? Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot és írtál. Úgy érzem, te valóban tisztában vagy azzal, hogy mit érzek, és min megyek most keresztül. Köszönöm a vigasztaló szavakat, de leginkább a diszkréciót! Nagyon hálás vagyok érte, ez őrülten fontos a számomra!
Komolyan nagyon zavarban vagyok, most érzem csak át igazán ezt az egészet, és azt az érzést, hogy egy ismeretlen baráttal úgy beszélgetek, hogy látott már engem, és olyan dolgokat tud velem kapcsolatban amit csak nagyon kevesek!:/
Már megtanultam megbocsájtani, és azt is tudom, hogy az élet majd elrendez mindent, csak idő kérdése. Nem is tehetek mást!:/
Megpróbálok erős maradni a jövőben is, ha már ilyennek látsz, és önző is leszek, és meggondoltan, tiszta fejjel várom a jövőt!:)
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy gondoltál rám, hogy írtál, és hogy így tetted meg!:)
Jó egészséget, és sok boldogságot kívánok Neked és a kicsi fiadnak is!:)
puszi, Luna