25. rész - A paplakban....

Sziasztok!

Ha valakinek esetleg hiányoztam, akkor elnézést, hirtelen családi programom lett, és csak most sikerült géphez jutnom. Amilyen gyorsan csak tudom pótolom a mulasztásom, a részhez jó kedvet és kellemes időtöltést kívánok.

puszi, nora

„...És ha egy férfi különleges,

Azt hamarabb megérzed, mint gondolnád.

Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne,

Hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy,

Aki hozzá fogható!”

Kriszti…..

-      Jól esne egy muffin – vonul át az ebédlőn, hogy beengedje a kopácsoló Markot.

-      Jó.

Előveszek egy bögrét, és teleöntöm liszttel. Beborítom egy tálba aztán utána öntök egy bögre cukrot, beleszórok egy sütőport és összekeverem. Kiveszek a hűtőből egy tojást, és egy kis fészekbe pottyantom a cukros lisztbe és kap mellé fél bögre olajat.

A recept szerint külön kell a száraz és folyékony anyagokat összekeverni, de nekem a nagyi így tanította. Falun siettünk a főzéssel és egyszerűsítettünk. Dologidőben nincs idő felesleges körökre.

Kicsit összekutyulom a nedves részeket, aztán a lisztes cukorral is, és fagyasztott áfonyát öntök hozzá. Kiveszem a muffin sütőt. Mire beér Markkal, már kanalazgatom a muffin papírokba a tésztát.

-      Mit csinálsz? – aggódik Mark a köszönés után.

-      Azt mondtad muffint ennél.  - mosolygok Kimire.

-      De hát csak most mondtam, ahogy engedtem be Markot – csodálkozik.

-      Ez egy könnyű süti, és neked szívesen csinálom.

Muffin szinte mindig volt a házban, ha itthon van. Már álmomban is elkészítem. Áfonyát vagy banánt tettem bele legtöbbször, mert a finnek már csak az áfonyát kedvelik és ezekkel könnyű is dolgozni.

-      Egy fél napos edzésre viszem. Utána esetleg engedélyezek neki néhányat, az még belefér a diétába. – fontoskodik a trénerek kopasz királya.

-      A többit meg majd ledolgozzuk, igaz? – puszil a nyakamba emez cseppet sem törődve Markkal. Úgy tesz, mintha direkt fel akarná hívni ránk a figyelmét.

-      Nekem nincsenek súlyproblémáim. Nem értem miről beszélsz. – vigyorgok. – Mit kéne nekem ledolgozni?

-      Azt a néhány hetet, míg húztad az agyam meg az idegeimet. – súgja a fülembe, és orvul belerágcsál a cimpámba. Nem ficergek nagyon, mert már most érzem a nadrágján, hogy gondok lesznek a kimenetellel.

-      Addig meglátogatom az atyáékat. Kicsit aggódnak….bár takarítani is kéne….

-      Miért? – néz körül és érdeklődik illedelmesen Mark a teáját kevergetve.

-      Mert a legutolsó látogatásom elég kaotikusra sikeredett, ráadásul még Kimi is megjelent és….

-      ….te templomba mentél? – csodálkozik.

-      Na képzeld baszd meg! – csápol. – Mi van, összebeszéltél anyámmal? Hát mi olyan furcsa ebbe? És nem …..nem szakadt rám!

-      Mi a gond? Azt hittem minden oké köztetek! Még mindig húzod előtte a mézesmadzagot? – pillant rám a hisztisről.

-      Úgy érzem mindkettőnk szerencséje, hogy nem értem miről beszélsz.

-      He, lehet, hogy nem kapnék több teát?…. Mitől vagy frusztrált? – fordul a kitágult orrcimpákkal szimatolgató finnhez, akihez senor Sangria is csatlakozott egy pillanatra, aztán átkocog Markhoz, hozzádörgölőzik, és rekedt nyávogással igyekszik felhívni magára a figyelmet.

-      Menjünk már….. ! – rebben Mark szeme.

-      Jöhettél volna egy nap múlva….. – készül korgó gyomorral az én életem értelme.

-      Mi történhetne még ma, ami holnapra már késő?

-      Heregyulladás…? – néz megrovón a tanonc.

-      Hát mire való a kezed? – pillant mosolyogva a sütőből kiemelt gőzölgő muffinokra.

-      Hogy aláírjam a fizetési csekkedet, és esküszöm nem értem miért?

-      Induljunk! – zárja le a vitát és igyekszik nem észre venni a búcsúzás közben el-elkalandozó finn kezét.

-      Ne menj el sehova…várjál meg.. - súgja a fülembe. – sietek haza. – nyom egy röpke csókot a számra.

-      Jó…. – simogatok végig az arcán.

-      Nem a holdra viszem……gyere már! – indul mortyogva a szívtelen tréner.

Mögötte a lelkes senor Sangria kocog, hogy kikísérje, és Kimi huhog, a kezében egy elcsent forró sütit dobálva.

Hamar eltelik a délelőtt. Van mit tenni ebben a hatalmas házban, nem vagyok megelégedve az eredménnyel, mert mostanában messze nem olyan nagy a rend és a tisztaság, mint régen.

Főznöm nem kell, miután elkocogtak megcsörgetett, hogy ne készülődjek a konyhába, meglepetés lesz.

-      Jöttem….!  - óbégat a garázs felől.

Tudom, mosolygok gondolatban, mert Ajax és senor Sangria már akkor hegyezték a fülüket és fordultak az ajtó felé várakozással teli tekintettel mikor még a kézfogásnál tartottak a sarkon Markkal.

Egy kutyus vagy cicus a legjobb jelző a világon. Régen éjjelente addig nem féltem, míg valamelyik fel nem kapta hirtelen a fejét a szunyókálásból és kezdett figyelmesen fülelni. Na olyankor aztán berezeltem rendesen……

-      Legközelebb ott kell állnod az ajtóban, hogy ne kelljen idáig jönnöm azért, hogy a kedvemre tehess. – ölel át és dörgölőzik hozzám.

Az egész konyhát betölti a jellegzetes Kimi illat. Izzadtan, kicsit kifulladva is különleges. Lehunyt szemmel mélyen szívom a tüdőmbe.

-      Miben lehetek a kedvedre?

-      Eeeh, egy apró bóbitában térdelhetnél mindjárt az ajtó mellett és rávetődhetnél a sliccemre, ahogy belépek.

-      És ha Mark jön elől.

-      Akkor pofán vágom… - csúsztatja kezeit a ruhám alá. – Hagyjuk Markot….mára már nagyon elegem van belőle.

-      Jó, akkor mit szeretnél? – fordulok felé az ölelésében.

-      Ezt! – mordul és a derekamnál feltesz a konyhapultra.

Azonnal a számra tapad. Eleinte még picit fickándozok, de egyre hevesebben csókol. Csak annyi időre engedi el a szám, míg áthúzza a fejemen a pólóm.

-      Ez….ezt szeretem benned… - lihegi. – Hogy nem hordasz melltartót….nem is kell….Ez… mondjuk kicsi csalódás. – húzogatja a bugyimat.

-      Mi…mi a baj vele?

-      Soha ne legyen rajtad, ha itthon vagyok. – harap egy aprót a fülcimpámba, és ahogy beleszuszog, ágaskodni kezdenek a mellbimbóim.

-      És ha nem vagy….?

-      Akkorra beszerzünk egy zárható erényövet. – rántja le magáról a tréningnadrágját.

Közelebb húz a pulton, és nagyon határozott mozdulattal széttárja a lábaimat a bokámnál fogva.

-      Ne…hát mit….mit művelsz velem?

-      Rettenetesen meg foglak dugni a konyhapulton.

-      Hah…..nahát….ilyen közönségesen ….fogalmazni… - hebegek, mert már a kezével simogatja a combom és máshol is.

-      Akkor azt mondanám…..most nagyon megbaszlak! – nyomja magát határozottan a testembe.

-      Mi…..mit…beszélsz?

-      Kriszti – harapja, marcangolja a szám és a nyakam, - rettentő kanos vagyok. Nagyon kívánlak…..öleld át a derekam.

-      A lábaddal cica…. – mosolyog a csókunkba, mert én oktondi a kezeimmel igyekszem elérni kevéske eredménnyel.

-      Ki….kinevetsz…..ahh! – nyögök fel, mert nagyon keményen kezd mozogni bennem.

-      Fáj?

-      Nem…nagyon jó. – nyöszörgök, és a kezeimmel a konyhapult szélébe kapaszkodom.

-      Most még jobb lesz – nyúl a lábaimért és megint a nyakába teszi.

-      Áááh….igen! – nyögöm.

Egyre gyorsabban mozog, és nagyon mélyen, határozottan jár a testemben. Egyre hevesebben liheg, tenyerével a melleimet masszírozza, szája a nyakam harapdálja. Aztán még keményebben nyomja magát, és egy pillanatra lemerevedik mélyen a testemben. Hangosan hörögve élvez. Felsikoltok, és a fejem rángatom, ahogy elborít a gyönyör. Valamikor lekerült a nyakából a lábam, mert most rajtam fekszik, szíve vad ritmusban verdes a mellkasában a melleimnek dobolva. A hajába túrok mindkét kezemmel és simogatom a fejbőrét a vastag nyakát, aztán gyengéden végig karmolászom a vállát, és újra beletúrok a hajába.

Hálásan felnyög a kezem alatt.

-      Csináld még….ez olyan jó….szeretem, ha csikizel..  harapdálja a fülem.

-      Én is szeretem – lihegem.

-      Mit szeretsz cica? – pillant mosolyogva a szemembe felemelkedve.

-      Mindent….mindent, amit csak teszel velem.

-      És mi van a csúnya szavakkal?

-      Ha az ilyen jó….nem is olyan csúnya.. – sóhajtozok a haját simogatva.

Nem válaszol, a számra hajol, és gyengéden kezd csókolni. Sokáig lehunyt szemmel játszik a számmal. Nyelve simogat, néha fogaival ráharap az ajkaimra, megszívja őket, aztán újra csókol tovább….

-      Csináld – nyögi néha, a simogatásra bíztatva – csináld….

-      Mi…már megint? De hát még ki se vetted…. – dadogok csodálkozva.

-      Újra töltődtem a kezeid alatt, még jók a generátoraim. – vigyorog felettem.

-      Mi? Te megint akarod?

-      Én mindig akarom….rengeteg bepótolni valónk van…. ma kipróbáljuk a konyát. Holnap az ebédlőt…aztán, jön a nappali és az alagsor a pince…meg fönt a vendégszobák….a medence és a konditerem meg a szauna…..Mindent kipróbálunk…tudod te, hány helyiség van ebbe a házba?

-      Még nem számoltam….akkor több a szobádba nem is csináljuk?

-      Már hogy ne csinálnánk? – mered rám, egy pillanatra kiesve a ritmusból. – Az lesz a kötelező, a többi meg a szabadon választott. – húzza végig a nyelvét a fülem mögött a bőrömön.

-      Ahhh! – nyögdécselek.

-      Bejáratlak, mint egy jó motort….. – lihegi a nyakamba borulva.

Kimi…..

-      Miért nem akartad hogy elmenjek az atyáékhoz? – jön ki egy törölközőbe csavarodva a fürdőből a haját törölgetve. Hm, ez nagyon ígéretesnek tűnik.

-      Asszem itt az ideje, hogy én is tiszteletemet tegyem az atyánál.

-      Komolyan mondod? – néz rám úgy, hogy ha nem most hagytuk volna abba a szexet, azonnal neki látnék.

-      Eeeeh, a múltkor elég vadul lerohantam a te Lottedat. Ideje lenne elnézést kérnem és így utólag is bemutatkoznom. Talán vihetnék egy bonbont, vagy egy csokrot….vagy mit’tom én mit…

-      Lotte nem haragszik. Azt mondta, úgy tűnt szeretsz engem…..

-      Csak úgy tűnt! Én azt hittem eléggé meggyőző voltam…..

-      Komolyan?

-      Mit?

-      Hát azt…..

-      Mit azt? – mosolygok.

-      Hát….hogy ….úgy érzel….azt érzed irántam?

-      Ilyent nem illik kérdezni…..

-      Faluról jöttem..

-      ….és nem szoktál finomkodni, tudom. – ölelem magamhoz. - Én meg városi vagyok, és nem engedem, hogy kifaggass. Amit érzek cica, azt nem takarja az a szó, hogy szeretlek. Azt bárkinek lehet mondani, ha akarunk tőle valamit, vagy csak úgy megszokásból kicsúszik a szánkon, de nem is figyelünk az értelmére. Én olyant érzek melletted, amire nincs egy szó, ami megfogalmazhatatlan….békét, boldogságot, megnyugvást. Melletted a lelkem boldog, és a szívem is….és az agyam nem kattog azon, hogy egyedül vagy megint itthon, vajon mit művelhetsz és kivel…. Nem jutnak eszembe negatív gondolatok veled kapcsolatban, csak az, hogy hiányzol, ha nem vagy mellettem. Hiányzik a mosolyod, és ez a szurkáló természeted….meg még más is, de azt most  mindjárt orvosoljuk is…

-      Mi…mit akarsz orvosolni? – harcol a kezeimmel, de egy rántással lehúzom róla a törölközőt. Amint csupasz lesz, azonnal beugrik az ágyba.

Gyorsan igyekszem utána.

-      Még nem’tom, előbb megvizsgállak nagyon alaposan. – simítok a mellére.

-      És ….szerinted nagy a baj? Vagy megmaradok?

-      Hm,….lássuk csak ….előbb lázat mérünk!

-      És mivel? – faggat.

-      Nem is válaszolok, csak a szájára hajolok mosolyogva. Aztán már ő is megérzi mire gondoltam…..

-      Jaj, istenem…. – markolássza a feje felett az ágy korlátját.

-      Mi a baj cica? – fekszek mellette lihegve.

-      Van olyan, hogy belehalunk a boldogságba?

-      Remélem, hogy nincs, mert akkor hamarosan két holtestre bukkan reggel Mark. Boldog vagy cica? – kérdem fölé hajolva rövidke gondolkodás után.

-      Nagyon…..Kimi…. – suttogja a nevem.

-      Mondjad cica.

-      Semmi csak olyan jó kiejteni a neved, és közben a szemedbe nézni. Olyan gyönyörű vagy….én nem is értem mit akarsz tőlem…

A szájára csókolok, és belé akasztom a további szavakat.

-      Lehet, - vonok vállat felette, - lehet, hogy tetszem a nőknek, de a külső nem minden. Ha megismernek elpárolognak egy idő után mellőlem. Nem vagyok könnyű természet…tudom én… - mosolyog halványan. - Keveset vagyok itthon, bár most már ez megváltozott, de még mindig sokkal többet utazom egy átlag férfinál. Iszom is rendesen, és volt idő, mikor megálltam minden nőnek. Én nem vagyok az, az udvarlós típus, őszinte vagyok, és ez a nők többségénél nem jön be annyira, és hagyom, vagyis eddig hagytam magam elcsábítani. Ezt senki se tolerálja…..én se tenném, ezért nem is kezdtem komolyan senkivel, mert tudom, milyen vagyok és tudom, hogy csak megbántanám a másikat. Nem akartam csalódás okozni, és nem akartam én se csalódni többet.

-      Akkor én….?

-      Nem tudom….te annyira más vagy. Annyira nem illettél bele az életembe. Nem vagy még megfertőzve a drága ruhák meg ékszerek utáni korral. Te önmagad maradtál itt a nagyvilágban is messze a hazádtól. Egyedül küzdesz meg a mindennapjaiddal és megmondom őszintén nekem ez is sokat számított. Nincs anyukád, és tudom, hogy neked ez rossz, de én örülök, hogy nem fogja senki telebeszélni a fejed ellenem, mert az atyáék biztosan nem tesznek ilyent. Vad voltál és kezelhetetlen…..látszott rajtad, hogy még nem törtek be. - mosolygok sejtelmesen.

-      Az meg mit jelent a te olvasatodban.

-      Azt hittem szűz vagy…..- puszilok a szájára.

-      Mi…miből gondoltad ezt? – kerekíti rám a szemeit.

-      Mindenből…a gesztusaidból, a szavaidból, a tekintetedből. Egy szikrázó varázs vagy, ugyan akkor annyira gyerekes. Fura ruhák, fura viselkedés, fura lány…. – puszilom megint.

-      Fura vagyok? – vékonyodik el a hangja.

-      Tőlem kérded? – meredek a szemébe egy pillanatra - A saját bolygólakótól?

-      Eeh! – nyög, ahogy én szoktam. – Mondasz valamit…..És csalódtál?

-      Miben?

-      Hát….hogy nem vagyok már szűz. – süti le a szemét.

-      Nekem, az voltál cica. Az csak baleset volt, egy szerencsétlen helyzet, amibe akaratlanul keveredtél….és ha egyszer a kezem közé kapom azt a köcsögöt, hát nem fogja használni a farkát többet…. – húzom össze dühösen a szemem. – Nem értem, hogy tehet ilyen egy férfi. Ráadásul gazdag is….annyi nőt vehetne magának, amennyit csak akar. És azok keresik a kegyeit, nem verik fejbe, és ő se kell úgy éljen, hogy megerőszakolt egy szerencsétlen gyereket. Meg fogom kerestetni, - folytatom rövid szünet után, közben gyengéden cirógatom a bőrét a mellén meg a nyakán. – Meg fogom kerestetni….

-      Ne…minek….inkább hagyjuk…felejtsük el. – kérlel.

-      Te el tudod cica? – nézek nagyon komolyan a szemébe.

-      El akarom…..melletted bármire képes vagyok.

-      Akkor jó…akkor gyere, és szeress engem…..

Kriszti….

-      Eleinte Fritz duzzogott miattam. Mindig veszekedett hogy elveszem a munkáját. – nyitom ki a kocsi ajtaját és huppanok mellé.

-      Mért ő mit csinál ott? – indul ki lassan.

-      Ő a templomszolga.

-      És mi dolga van egy templomszolgának? – zárja be a távirányítóval mögöttünk a kaput.

-      Hát szolgálja a templomot. – nevetek felszabadultan. Az állandó szex, a mérhetetlen figyelem, amivel körül vesz és az, hogy képes még arra is, hogy tiszteletét tegye a fogadott családomnál, egyre jobban felszabadít.

-      Megharapjalak? – hoz vissza a gondolataimból.

-      Visszaharapnék….. – mosolygok.

-      Azt tudom! Szóval megtudom mit művel az a Fritz, vagy örök titok marad?

-      Nagyon sokrétű a munkája. Gondoskodnia kell arról, hogy mire elkezdődik bármelyik liturgia, addig a szükséges eszközök, tárgyak a helyükön elő legyenek készítve. Cseréli a gyertyákat, fényesíti a réz tárgyakat, mécseseket és virágokat helyez el az oltáron…. Szóval ilyenek. Én meg annyira hálás voltam amiért befogadtak, hogy hajnalba felkeltem, beosontam a templomba és kiszidoloztam a kilincset meg az ajtó pántokat. Aztán bent is mindent, végig jártam a padokat, és ahol találtam valami fényesíteni valót nekiestem a szidollal. Mikor Fritz meg az atya beléptek, csak úgy csillogott-villogott minden. Fritz nagyon meglepődött és szavakat se talált, mert elméletileg az ő dolgát végeztem, de azért az ő keze alatt, sosem csillogott úgy a templom. Persze Fritz nem 18 éves, és különben is, én csak hálából csináltam. A virágokat is kitettem minden hova, amit csak hoztak a hívek, aztán rohantam Lottehoz a konyhába, és ott is szidoloztam, meg hámoztam, meg mosogattam, és állandóan a felmosóval rohangáltam. Lotte végül elkapott, kicsavarta a kezemből a felmosót, és azt mondta kiszótározott tört magyarral, naponta kettő csak felmosás! Több tilos! – szusszanok nagyot, és hátra pillantok Ajaxra.

-      Ideges vagy cica? – simogat végig a combomon.

-      Nagyon…. – vallom be őszintén.

-      Félre álljunk? – kérdi és teszi is.

-      Minek? – meredek rá meglepve.

-      Egy kis nyugtató szexre. – vigyorog az útra.

-      Az csak neked nyugtató! – nézek rá tettetett dühvel.

-      Hidd el, neked is kisimogatná az idegeidet…..én bevetésre készen állok. – húzza a dudorodó ágyékára a kezem.

-      Fújj! – csattanok fel mire Ajax lelkesen felugat. – Neked folyton a szexen jár az agyad?

-      Igen! – pillant rám vigyorogva.

-      Miért álltunk meg?

-      Mert megebédelünk, mielőtt vendégségbe mennénk…

-      Itt? – lesegetek a fák lombjai mögött megbúvó pagodás épületre.

-      Aha….itt az ideje, hogy megismerkedj a kínai ételekkel. – száll ki, és nyitja ki az ajtót, az én felemen is, mert nem nagyon akaródzik kiszállnom.

-      Nem tudok pálcikával enni. – morgok.

-      És ezzel, még rengeteg ember így van, rajtad kívül is. Kapsz evőeszközt, de ha meg nem, majd én megetetlek.

-      És mivel?

-      Majd csak teszek ezt azt a szádba.

Nem válaszolok, megint szusszanok egy hatalmasat akár, egy elhízott bálna.

-      Mi a baj? – emeli menet közben a szájához e kezem és rápuszil.

-      Nem is tudom….csak annyira izgatott vagyok.

-      Nekem kéne izgatottnak lennem nem neked! Eeeh, ne aggódj már, minden rendben lesz. Lottet leszerelem a mosolyommal….az atyának meg itt a minőségi misebora.

-      Mit is ettünk? – fordulok az elégedetten kormány mögé ülő férfihoz.

-      Kínai szezámmagos csirkés gombócot. Ízlett, cica?- mosolyog.

-      Nagyon finom volt! – bólogatok, és a szerencse sütim jóslatára kukkantok.

-      Mit ír?

-      „A múltat nem mossa el a feledés vize….” – biggyesztem le a szám. – Mintha nem tudnám. És neked?

-      „Nem minden az, aminek látszik….még a halál sem!” – néz rám mosolyogva. – Na, erre kössünk csomót!

-      Talán majd később lesz értelme…..csak most még nem tudjuk. – találgatok.

-      Vagy talán csak butaság az egész, de a süti jó volt. – simogat a combomra.

-      Tényleg jó volt, pedig azt hittem ez nem is ehető, csak a jóslat miatt veszik. Kimi – pillantok félszegen a férfira, - nem akarlak kioktatni, de jó lenne, ha nem káromkodnál nagyon az atyáéknál….

-      Jaj, cica! – hajol át egy röpke csókra, aztán indít. – Ezért vagy ilyen gondterhelt? Mégis mit gondolsz rólam, bemegyek, és legényesen szidni kezdem Istent?

-      Nem? – nézek rá oldalról.

-      Kapok cserébe valamit?

-      Muffint?

-      Inkább egy muffot. – vigyorog hülyén. – Na, ne aggódj már! Hiszed vagy sem, ettem már királyok asztalánál is…..tudok viselkedni……csak nem szeretek.

-      Tudom, hogy tudsz……csak…..kicsit zavarba vagyok.

-      De miért cica?

-      Hát mert ha oda megyünk, akkor tudják majd, hogy azt is csináljuk…..

-      Mi az, az az? – nevetgél.

-      Tudod te!

-      És neked nem jó az, az az? – vigyorogja körbe a fejét.

-      De jó….

-      Na ez a lényeg! De ha akarod, azt mondom az atyának, hogy impotens vagyok….vagy hogy a fiúkat szeretem….

-      Bolond! Attól se lenne boldogabb….szerintem. – nevetek kínomban.

Az egész csapat a kapuban vár minket. Annyira aranyosak. Kimi kicsit darabosan kezel le a férfiakkal és nyújtja át Lottenak a virágot meg a bonbont. Csak nem tudtam lebeszélni róla…..

Endre atya hümmögve invitál befelé. A paplak nappalijában sütemények és kávé vár minket, meg áfonya szörp.

Kiminek kicsit megbicsaklik a hangja, mikor az atya a kezébe adja, az ásványvizes buborékkal dúsított italt, de halálmegvető bátorsággal a szájához emeli, és tekintetét, – melyben, ez még sokba fog neked kerülni, pillantás volt, - rám szegezve kiissza.

Az atya fürgén újra tölt, szegény finnem akkorát szusszan, majdnem elfújja a sütemény kínálgató Lottet.

Egy ideig minden rendben van. Kimi úgy dönt, inkább eszik, az nem lehet olyan szörnyen kiábrándító, mint az ital.

-      Mi az Isten….gumibogyószörp? Mint a gumimaciknak? – súgja felém vigyorogva.

Mielőtt megróhatnám, hogy Isten nevét feleslegesen itt az Isten házába szájára ne vegye, az úr már bosszút is áll. Hatalmas adag tejszínt pottyant a legilletlenebb helyre. Riadtan mered a sliccére, Lotteban is megáll, a gondoskodó letörlöm mozdulat. Kínos pillanat után, oldja meg a helyzetet, és egy szalvétát nyújt az elanyátlanodott világbajnok felé.

Kimi megemelkedik egy picit a székről, hogy átvegye, közben az egyensúlyát vesztett villa lepattan a tányérja széléről, és mivel bele volt szúrva a tejszínes krémbe szép csíkot freccsent a szőnyegre.

-      Az Istenit! – mennydörög meggondolatlanul.

Mikor elkapja a pillantásom, azonnal rájön hogy hibázott. Riadt arccal helyezi a székre a tányérkát és mászik az asztal alá a villa után. Ahogy megzavarodottan emelkedne fel, alaposan lefejeli az asztal sarkát. Csak úgy koppan a feje, de a hang nem nyomja el, a büdös picsába, dörgő szavakat.

Kétségbeesett grimaszom elé teszem az egyik tenyerem, hogy némiképp elrejtsem az egész arcomat betöltő vigyort. Szegény Kimi ezt rossz jelnek véli. Felemelkedik a foglyul ejtett villával, és riadtan beleül a habos süteményébe.

-      Bassza meg! – pattan fel. Olyan kétségbeesetten néz körül, hogy nem bírom tovább.

Fritzből előttem néhány pillanattal tör ki az ellenállhatatlan röhögés. Megkönnyebbülten csatlakozom hozzá, és mostantól még jobban szeretem.

Lotte az oldalát fogja a nevetéstől, az atya igyekszik tenyerébe zárni az arcát, ahogy az imént én, de rázkódó vállai kétséget se hagynak, ha nem zokog, akkor röhög.

-      Elnézést…. – pislog hatalmasakat. Fogalma sincs, mi van. Gondolom nem sokat forgolódott templomban, nem gondolja, hogy a pap is ember.

-      Nevess csak te is fiam!  - legyint az atya. – Isten nem bünteti a jókedvet. És hát, ugye hm….ugye, te….hm….picit szabad szájú vagy. Talán egy picit…hm….szabadabb a kelleténél, hm….de ugye, - pillant rám nagy szeretettel a szemébe, - vannak, hm….jó tulajdonságaid….és hm…ugye szeretünk….hm…..és örülünk hogy itt vagy a körünkben. És hát….épp a minap meséltem Fritznek, hogy legutóbb mikor a Szent Jakab Iskola növendékeit kísértem moziba, egy pityókás férfi mellé kerültem, aki kicsivel mélyebben nézett a pohár fenekére és alaposan felöntött a garatra. Olyannyira, hogy a reverendámat összetévesztette egy szoknyával, és egyszer csak arra eszmélek, hogy egy izgatott, izzadt férfitenyér tapad a combomra.

Gondoltam rászólok, hogy ez nem szoknya, hanem reverenda, de aztán arra gondoltam, micsoda egy pimasz fráter, hogy egy nőt csak így megtapogatna, és gondoltam ez egy jó lecke lesz, hagyom, hogy tapogatózzon még egy kicsit a sötétbe. Az arcátlan gazember meg egyre bátrabb lett, és merészen a combtövemre simogatott, míg rá nem döbbent, hogy valami nem stimmel. Kicsit közelebb hajolt én meg nagyon mérgesen, Istennek nem tetsző cselekedet ez fiam….ez nem szoknya, hanem reverenda…..milyen dolog alá nyúlkálni?

Szegény ember szerintem azon nyomban kijózanodott a döbbenettől, és páni sebességgel, nyílegyenesen kirohanva hagyta el a nézőteret.

Felszabadultan nevetgélünk a történetén. Persze tudom én, hogy milyen, hiszen az itt töltött évek alatt, nem egyszer megtapasztaltam mérhetetlen empátiáját, segítőkészségét és humorérzékét.

Kimi is mindjárt lazít a tartásán és első riadalma múltával, meghívja az atyát előbb a házába, - úgy mondta az otthonunkba, - aztán egy közös férfias motoros túrára, a hegyekbe.

Látom az atyán, mennyire örül. Imád motorozni, is de gondolom az is boldogsággal tölti el, hogy látja a harmóniát köztünk, és hogy Kimi vele szeretne tölteni egy napot, az nyíltan is azt mutatja, mennyire komolyan gondolja velem, elmélkedek kicsit könnyes szemekkel.

Ezt az általános elégedettséget, és ernyedt, könnyed hangulatot használja ki Endre atya, egy övön aluli ütéssel, mikor Kimihez fordul.

-      Örömmel elfogadom, és cserébe felajánlanám én is a szolgálataimat. Ma férfi napot tartottunk, - folytatja, és nekem már kezd lehervadni az arcomról a mosoly, szegény finnem még gyanútlanul vigyorogva nyammog egy muffinon, mereven elzárkózva a krémektől, - ilyenkor az egyházam minden férfitagja meglátogat és meggyónja a vétkeit. És Te? Nem akarsz meggyónni fiam? Jót tenne a lelkednek, ha könnyítenél magadon.

Az arcot, amit a Forma 1 volt, és a rallyk eljövendő bajnoka vágott elraktározom a memóriám legmélyén, és valahányszor rám tör majd a szomorúság, vagy rossz lesz az idő, felidézem és tudom, hogy ez az ellenállhatatlan nevetés, ami most is fojtogatja a torkom, midig visszatér.

-      Hogy ez milyen jó gondolat Endre atya! – simogatok végig a hozzám két legközelebb álló férfin a tekintetemmel,- Kár hogy nem nekünk jutott eszünkbe. Ugye Kimi? Menj csak, - mosolygok, ha lehet még szélesebben, - Isten előtt ne legyenek titkaid.

Édes Istenem, ez az arckaraktika amivel rám bámul…..

Halálom napjáig se feledem, ahogy elindult a lelkesen felpattanó atya után. Az aradi vértanúk boldogabban mentek a kivégző osztag elé, mint ő a gyóntatószékhez.

Hogy Istennél maradjak, lesz ennek még böjtje, tudom, de most mégis örülök, hogy az atyával ment. Nem csak a móka kedvéért, hanem mert Lotteval is beszélni szeretnék bizonyos női dolgokról. A múltkor már elmagyarázta nekem, a naptáros módszert a fogamzásgátlással kapcsolatban de szeretném, ha még egyszer megtenné kicsit részletesebben, mert a folyamatosan rohamozó finnek valamiért esze ágában sincs védekezni, én meg ugye nem szedek semmit…..

Lehet, hogy azt hiszi igen? Mindenképp beszélnem kell erről vele. Erre biztat Lotte is.

Szép napot, jó olvasást!:)

És most sziasztok mindenki aki írt komit csak nem tudtam válaszolni!

Képzeljétek, a hétvégét a családommal alföldön töltöttem és olyan hirtelen jött az utazás, hogy nem volt időm előtte elkészíteni a részt.

Disznóvágásra mentünk! Gyerek korom óta nem voltam ilyenen!

Roppant izgalmas volt, különösen, hogy félúton egy piros lámpánál az öcsi károgni kezdett, hogy füstöl a kocsi. Először még azt hittük gonoszkodik, mert hátra kényszerült a nővéremmel, mivel én mint jogosítvánnyal büszkélkedő feszítettem anyu mellett, de tényleg füstöltünk. Nosza, rögvest félrehúzódtunk a város közepén, - ugye ez nem könnyű dolog, - és az öcsi megállapította, hogy befogott a fékünk! Elég nagy riadalom volt, de megnyugtatott minket, hogy csak füst van, tűz nem lesz. Felemelte a kocsit és valamit csinált, - talán légtelenítette a féket? Mi meg a nővéremmel addig elveszettel álldogáltunk egy üzletecske előtt, mert, hogy annak a parkírozójába álltunk félre. Picit furcsán méregettek minket, de gondoltuk ilyen szépek vagyunk mi együtt. Aztán felnéztem az üzlet homlokzatára és sosem találnátok ki mi világított nagy neon betűkkel! Peep Show és Szex kellékek!

Állati volt, akkor már kerülgetett minket néhány éhes villogó szemű kan, gyorsan a kocsihoz libbentünk és felkaptam egy szerelő kulcsot.

Nővérem kicsit megsürgette az öcsit, az meg pampogott, hogy leég a keze olyan forrók a féktárcsák.

Aztán megérkeztünk gond nélkül és levágták szegény cocát. Én bebújtam a legbelsőbb szobába mert nagyon sajnáltam, szegényke olyan bizakodva röfögött rám.....

A pirított hagymás vértől kicsit felfordult a gyomrom és kihagytam, hiába mondogatták, hogy ez van a véres hurkába is, azt meg szeretem.

De aztán megláttam a hentest ahogy a kolbászhúst kevergette. Picit csípős volt és fokhagymás.....megkérdeztem, csipegethetek-e belőle, ő meg csak biztatott, hogy egyek nyugodtan, úgy is gebe vagyok, pedig amúgy szívesen feleségül venne. Nem éltem a lehetőséggel viszont onnantól kezdve nem volt többé más csak én meg a kolbászhús! Nem érdekelt se a pecsenye, se a toros káposzta, én biztos, hogy több kilónyit befaltam belőle, és egyre csak kívántam.... 

A hentes szerint villogó szemekkel üldöztem a kolbászhúst, ami az én esetemben, ezekkel a szemekkel nem nagy teljesítmény....

Ha már ott voltunk elvittem a kipufogógázon és benzingőzön érlelt öcsémet Petőfi szülőházába. 

Kérdem, na ki született szilveszterkor? 

Ő meg, hát Jézus!

Mondom, dehogy te pata!

Akkor, vont vállat, az új év!

Hát ebből is láthatjátok, milyen fene nehéz szellemi és fizikai teljesítmény hármunktól ebbe a humán antitalentumba tudást csöpögtetni ötödikes kora óta, hogy sikeresen átvészeljen minden tanévet!

Most már itthon vagyunk, a kocsi remekül működött, csak az öcskös duzzogott a hátsó ülésen, én meg híztam két kilót a két nap alatt, de csak picit van hányingerem, remélem nem áll bosszút szegény coca!

Kedden már időben jövök a folytatással.

puszi, nora