24. rész - Maradj ilyen.....maradj velem.....

Sziasztok!:)

Mindenkinek nagyon boldog és elégedett pihenést kívánok a holnapi "szabadsághoz"!

Végre sikerült időben érkeznem, pedig ugyancsak akadtak bonyodalmak nálunk.

A rész, remélem tetszeni fog, kíváncsian várom a véleményeket!:)

Jó olvasást, gyönyörű napot.....

puszi, nora

A szerelem az embert rabságból szabadítja ki.

Önmagából!

 

Kriszti……

Fogalmam sincs, mióta forgolódok az ágyamban. Képtelen vagyok elaludni, úgy érzem, már órák óta szenvedek, pedig biztosan nem. Ha becsukom a szemem, őt látom, ahogy nézi a gyönyörben fürdő arcom, mosolyog és rácsókol.

Ha becsukom a szemem a hangját hallom. „Akarlak…annyira kívánlak, hogy már fáj….de nem foglak lerohanni. Többet nem érek hozzád…..nem bántalak! Megvárom…..kivárom, amíg eljössz hozzám.” – suttogta izzó szemekkel.

És a következő pillanatban az ajka már ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm porrá éget a pillantásától. Aztán megcsókolt és ez a csók már nem volt óvatos, mint az elsők, hanem kemény szenvedéllyel teli.

És én visszacsókoltam, és a szívem közben összevissza vert, azt hittem kiszakad a mellkasomból, és csak kapkodtam elfulladva a levegőt, és az ujjaim remegve túrtak a gyönyörű hajába.

Az ő ujjai meg mohón kóboroltak a testemen, hogy megismerjék minden porcikámat. Aztán megérintett….benyúlt a testembe….és én meghaltam egy időre. Csak lebegtem a végtelenben, a szívem lüktetett az egész testemben, és megszűnt számomra minden….csak ő volt és én voltam….meg a végtelen.

És én nem bántam, ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak és belehaljak ebbe a végtelen boldogságba, akkor legalább annyi örömöt akarok kisajtolni az utolsó pillanatomtól, amennyit csak lehet. Biztos vagyok benne, hogy belehalok a gyönyörbe, ha végre átlépem saját korlátjaimat és tovább lépünk.

Akarom, hogy a teste újra az enyémnek feszüljön, hogy érezzem a férfiasságát, ahogy hozzám dörgöli tele vágyakozással, a kezeivel újra fedezzen fel rajtam mindent, és csókoljon a puha szája remegve, és ha rövid időre elengedi az ajkamat, újra súgja dadogva, hogy cica…..

Ennyi volt….nem várok tovább, sóhajtok hatalmasat. Ha meg kell halnom, ez a legszebb pillanat rá.

Kibújok a trikómból és a bugyimból. Reszketve simogatok végig magamon. Sovány vagyok és tapasztalatlan, villan át az agyamon, de amilyen gyorsan jött, úgy el is hessegetem. Nincs többé negatív gondolatnak helye a fejemben.

A köntösömért nyúlok, csak úgy mezítláb indulok ki. Behúzom az ajtót magam után, mielőtt még valamelyik állat, utánam jöhetne.

Minden egyes lépésemmel az agyamban dübörög a szívem, de nem futamodok meg többé. Csak egy pillanatra torpanok meg az ajtaja előtt, ez itt a mennyország kapuja és ott bent a boldogság vár, sóhajtok és bekopogok.

A kopogás térít magamhoz, ebből az euforikus révületből. Egy másodpercre megáll a szívem, és olyan hányinger kap el, hogy nyelnem kell és megszédülök.

Mit művelek…..?

Belekapaszkodok a kilincsbe, és akkor meghallom, a rekedt hangot, hogy, igen…..

Öntudatlanul nyomom le a kilincset…..ha meg kell halnom, itt akarom. Ha nem élem túl mellette akarom bevégezni.  Utoljára még érezni akarom a finom bőrét, ujjainak, simogatását, a forró leheletét, a nyelve izgató játékát…..

-         Eljöttem….. – suttogja valaki az én hangomon, mert az egészen bizonyos, hogy nem én voltam……

Kimi…

Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténhet. Attól félek, csak az érzékeim játszanak velem, a mérhetetlen vágyam…

-         Eljöttem…. – suttogja.

Olyan adrenalin löket robban a testemben a látványától, hogy egy pillanatra lebénulok. Kimeredt szemmel emelkedem fel az ágyból. Lihegve indulok felé, nem érdekel a riadt pillantása a meztelenségem láttán. Hamarosan úgy is sokkal többet kap belőlem, érezni fogom, és érezni fogja magában a testem…..

-         Hát….eljöttél… - suttogom rekedten.

Olyan közel állok hozzá, hogy érzem a bőrömön az izgatott lihegését, és az orromat eltelíti a kellemes ribizli illata. Az egész nő reszket előttem. Ettől, ha lehet, még jobban vágyom rá, kiszáradt torokkal nyúlok felé.

Tudom, hogy neki ez lesz az igazi első, és nem akarom elrontani.

Kisimogatok egy kóbor tincset az arcából, riadtan megrebben a pillája. Mosolyogni próbálok, ahogy végigcirógatom az arcát. Végigcsúsztatom a kezem, tenyerem ráfektetem az álla alatt a nyakára, és gyengéd erőszakkal emelem fel a fejét, ezzel kényszerítve, hogy rám nézzen.

Riadt vággyal teli kikerekedett szemekkel bámul az arcomba, megnyílt szája felfedi apró ragadozófogait. Fölé hajolok, és óvatosan rápuszilok. Otthagyom az arcom, és újra rácsókolok, de ezúttal már tele szájjal. Lágyan kérek bebocsátást a nyelvemmel. Csak miután viszonozza a csókom, ölelem át. Egyik kezem a derekán, másikkal a hátát simogatom, és egyre elmélyültebben falom az ajkait.

Nincs rajta más csak a kiskacsás köntöse. Nem válok meg az ajkaitól, csak a kezem veszem le a derekáról, hogy kikössem az övet. Megnyikkan, ahogy megérzi, hogy széthúzom a meleg anyagot és a kezem, az izgalomtól libabőrös testével kezd ismerkedni. Nem engedem visszakozni, csókolom tovább, két kezembe fogom az arcát, amíg meg nem nyugszik.

Finoman simogatom le a válláról a puha frottír anyagot és hagyom, hogy a földre hulljon.

-         Kriszti…..kiscicám – suttogom rekedten kiszáradt torokkal égő aggyal.

Hangomra átöleli a nyakam, és gyengéden beletúr ujjaival a hajamba. Felmordulok az érintésétől, és magamhoz rántom. Hozzádörgölőzöm, a farkam a hasához nyomódik.

Lihegve, összetapadva fordulok vele csak néhány apró lépés, és máris az ágynak ütközünk. Elfektetem, és közben végig mohón falom a száját, nem adok neki időt meggondolni.

-         Mi van a szexszel? – lihegem a vállát csókolgatva.

-         Egyszer…. már csinálták velem. – pihegi elfúltan.

-         Csak ennyi? – térek át a mellére.

Nem felel, ahogy a nyelvemmel izgatom a mellbimbóját, hangosan sóhajtozik.

-         Őrülten kívánlak….de ha nem akarod… – dadogom.

-         Akarom…. – suttog, és hatalmasat nyel, – csak nem nagyon tudom…

Megint a tenyerembe simítom az arcát. Hüvelykujjammal a telt ajkát simogatom.

-         Csak azt tedd, ami jólesik…..és engedd, hogy én is tegyem neked.  – Bízzál bennem….vigyázok rád….jó lesz…..ígérem. – dadogok összefüggéstelenül, mert már nem vagyok ura önmagamnak. A testem robotpilótára vált, és teszem, amit tudok, amire képes vagyok, hogy örömet szerezzek ennek a nőnek, mert afelől kétségem sincs, hogy ő mekkora örömben fog engem részesíteni.

A szájára hajolok. Kapkodó lélegzetét az arcomon érzem, olyan kis édes….

Szétrobbanok, úgy kívánom ezt a félénk engedelmes női testet. Lassan kezdem simogatni. Előbb a nyakát, finoman ujjbeggyel, mert körmöm az nincs. Aztán a melleit veszem a kezembe, és az izgatásra a számmal is rásegítek. Lihegve sóhajtozik a nyelvem játékán, így egy pillanatra elterelem a figyelmét, és már csak akkor rándul meg, mikor finoman rásimogatok a szeméremdombjára. Ösztönösen szorítja össze a combját. Visszatérek a szájához, dadogva suttogok neki minden félét, míg lassan enged a görcs, és besimogathatok a combjai közé. Finoman izgatom, megvárom, míg egyre hevesebben és gyorsabban kapkodja a levegőt, csak akkor mozdulok. Benyomom a térdem a combjai közé, és mielőtt még lenne ideje felfogni mi történik, már a lábai közt fekszem. Óvatosan hatolok a testébe, éppen csak egy picit és azonnal le is állok, mert szinte lemerevedik a karjaimba.

-         Fáj?- nyögöm.

-         Nem… - leheli, és hatalmasat nyel.

-         Akkor….mehet?

-         Igen…. – súgja.

Szám az ajkait keresi, és míg a nyelvem a száját kényezteti, közben óvatosan de határozottan kitöltöm a testét. Belenyög a csókba, megpróbál ellökni magától, de gyengéd erőszakkal leszerelem az ösztönös védekezését.

Lassan óvatosan mozdulok.

-         Cica….Kriszti… - becézem.

A szemét nézem, figyelem, ahogy eltűnik belőle a rettegés, és a csillogással visszatér a kielégülés utáni vágya.

Lassan kezdek mozogni, a könyökömön támaszkodom, arcát simogatom, és fogva tartom a tekintetemmel. A félelem fokozatosan foszlik szét, lihegve rántja meg a fejét, szemeit lehunyja egy pillanatra. Ujjai egyre szorosabban szorítják a vállam. Fokozatosan gyorsítok, az agyam lassan égő lávává válik, kapkodom a levegőt, és az arcát figyelem. Végre megrándul alattam, halkan szégyellősen felnyög, körmeit a vállamba vájja, hangosan lihegve rángatózik.

Talán kettőt, ha mozdulok, még erősebben. Agyamat elborítja az endorfin, egy pillanatra elvesztem a látásom és minden kapcsolatot a világgal. A nyakára borulok, és lihegve élvezek a ribizli illatba, és a görcsös szorításból kiengedett simogató kezei alatt.

Nem engedem el, nem szállok ki a testéből még egy ideig. Csókolgatom tovább és simogatom, ahol hozzá férek. Rámosolygok, ahogy a homlokomon gyöngyöző verejtékről a szememre kapja a pillantását, és végre visszamosolyog.

Csak ezután csusszanok ki belőle és fekszem mellé. Kérőn nyújtom felé a karom, megérti, és hozzám bújik. Szorosan magamhoz ölelem, néha belepuszilok a hajába, szinte elringatom.

Tudom, hogy mondanom kellene szép bókokat, és megköszönni, hogy odaadta végre magát, mégsem szólalok meg. Csak szorítom magamhoz és simogatom. Remélem, hogy szavak nélkül is megérti, mennyire fontos nekem, és milyen hálás vagyok, azért amit tett, és azt akarom, hogy ez sose érjen véget……

-         Jól vagy? – kérdem mégis hosszú percek múltával.

-         Én….nem hittem, hogy van valami, ami ennyire jó…. – motyogja zavartan. – köszönöm, hogy vigyáztál rám. – pillant a szemembe szégyellősen.

-         Nem, cica….én köszönöm, hogy megbíztál bennem. – csókolok a szájára. – Erre aztán tényleg megérte ennyit várni. – mosolygok rá féloldalasan.

Nem szól semmit, csak a nyakamba kapaszkodik, és szorosan hozzám bújik.

Percekig simogatom a hátát teljesen kiürült aggyal. Esküszöm, egyetlen épkézláb gondolat se volt a fejembe, csak a mérhetetlen nyugalom és boldogság, ami körülvett, és egy euforikus lebegésben tartott, akár a magzatot a magzatvíz.

-         Gyere! – könyökölök fölé egy utolsó gyors csókra.

Meglepődve áll fel. Érte nyúlok, és a csípőmre ültetem. Így viszem ki a fürdőbe, akkor se teszem le, mikor megengedem a vizet, akkor se, mikor alá állunk.

A falnak támasztom, és a melléről iszok. Tusfürdőt nyomok a tenyerembe és gyengéden komótosan mosni kezdem. Minden apró részletet bekenek az illatos krémmel, a legrejtettebb zugokat is. Picit megnyikkan, de a falnak nyomva csókkal némítom el, és mosom tovább.

Végül szárazra törlöm, és ugyan úgy, ahogy jöttünk, az ölembe viszem vissza az ágyba.

-         Lemegyek a szobámba. – hallom a hangját.

-         Miért? – pillantok rá ugyancsak meglepődve.

-         Hát….hogy hagyjalak aludni…  - pislog zavartan.

-         És ki a fene mondta neked cica, hogy most aludni fogunk? – vigyorgok.

-         Nem fogunk….?

-         Hát kellemetlen lenne nekem, ha közben elaludnál, mert én…. – nyúlok a kezéért és határozott mozdulattal, a farkamra teszem, - teljesen éber vagyok, és rengeteg ötletem van még.

Vigyorogva akarja elrántani a kezét.

-         Ne…kérlek,…fogd meg. Mutasd neki az utat… - harapdálom gyengéden az ajkait.

-         Én…nem is tudom… - szabadkozik.

-         De….tudod…. – mozdulok mohón ujjai ölelésében.

Megadja magát, gyengéden simogató tenyerem alatt széthúzza a combjait, és finoman magába vezet.

-      Asszem, kell majd még egy levezető kőr. – húzom magamhoz. Csak annyit mozdulok, hogy ébren tartsam a szenvedélyünket.

-      Isten hozott az életembe….. a bolygómon. Ez a bolygó, csak 2 személyes,…. azért mondom, hogy tudjad,…. nincs rajta másnak helye,…… ahogy az életembe se. Érted? – nyögöm, és egyre gyorsabb tempóra váltok.

-      Igen. – karmolássza lihegve a hátam.

-      Többet most nem ígérhetek…. és nem adhatok…. Rendben lesz így?

-      Igen….- csuklik el a hangja, - igen…..!

-      Ne engedjünk be senkit a bolygónkra…..ne engedjük, hogy elrontsák…. – dadogom, mert a szívem egyre hevesebb lüktetéssel pumpálja a testembe az endorfint. Gerincem megfeszül egy pillanatra.

-      Marad ilyen – dadogom - kérlek, marad ilyen…maradj velem…! – borulok a nyakába lihegve.

Azt akarom neki mondani, hogy szeretlek, őrülten szeretlek, de nem tudom….

Kriszti…..

Fogalmam sincs, hány óra lehet, ahogy arról sincs, hogy vajon mitől ébredtem fel.

Egyszerűen csak kinyíltak a szemeim, talán a régi falusi ösztön, úgy hajnal lehet, tippelgetem.

Felpillantok a mellettem fekvő férfira. Picit felkönyökölök és végignézek a testén. Csak a derekát takarja a takaró. Az egész mellkasa kilátszik még a köldöke is. Végig futtatom a szemem, a haránt elhelyezkedő izmain, a tiszta napbarnított bőrén. Agyamba bevillan, ahogy nekem feszült lihegve, és elborít a gyönyör.

Spontán orgazmusom van a látványától és az emlékektől. Döbbenten figyelem a saját testemet. Ilyen létezik? Vagy megőrültem, annyira szeretem ezt a férfit?

Nem merem megérinteni. Olyan szépen alszik. Egyik keze a feje alatt, így még jobban kidomborodnak az izmai. A tetoválásait szemlélgetem a félhomályban és az egész testét szerte beborító sebhelyeket. Mindenütt van, a fején, a vállán, a karján és a csuklóján. Az egész gyönyörű férfi, sebhelyek gyűjteménye. A csodaszép arcát fürkészem, és a picit hosszú orrát.

-      Égeti a tekinteted a bőrömet. – szólal meg halkan rekedten.

Halálra rémülök. Vajon mióta lehet fent?

-      Nem akartalak felébreszteni. – súgom.

Fölé hajolok, és lassan rácsókolok a mellbimbójára. Azt teszem, amit ő tett velem, a nyelvemmel csiklandozom, aztán apró csókokkal borítom az egész mellkasát. A testemet elborítja a mérhetetlen szeretet, és már nem érzek félénkséget, se gyávaságot. Teszem, amit tudok, ami eszembe jut.

Nem hagy sokáig a testén ügyködni, átölel, de én csókolom, én húzom magamra. A talpamat az ágynak feszítem, felhúzom a térdeimet, hogy jobban hozzám férjen.

Ahogy belém hatol, megemelem a csípőm, hogy még mélyebbre csússzon a testembe. Mohón támad, egyre hevesebben csókol.

Azt akarom, tépjen szét, marcangoljon szét, hogy soha ne múljon el ez az ágyékomat feszítő érzés.

Felmordul, és mozogni kezd. Most nem gyengéd. Kemény, liheg, egyre gyorsabban tempót diktál. A fejem fölött belekapaszkodom az ágyba, és eszemet vesztve vonaglok alatta, mert széttép ez az általam indított szikrázó gyönyör….

Hangosan felmordul, és keményen az ágyhoz szegez. Egy pillanatra mozdulatlanná merevedik, aztán még mélyebbre nyomja magát, szájával a mellem szopogatja, felsikoltok és kialszanak a fények…..

-      Te igazi sámán vagy….a gyönyörű szemeddel delejezel meg mindenkit. – lihegem még percek múltán is.

-      Csak téged akarlak.

-      És mit akarsz tőlem?

-      Mindent…ami eszünkbe jut és jólesik… kísérletezzünk – mosolyog halványan.

-      Jó. – egyezek bele és hagyom, hogy szája rátaláljon az enyémre.

Reggel……

Alaposan elalszunk, miután az éjszakát korántsem a pihenéssel töltöttük.

Óvatosan osonok ki mellőle, halkan keresgélem a köntösöm és tipegek le a lépcsőn. Minden lépés fáj, iszonyatos izomlázam van, mintha bekapáltam volna egy hold szőlőt. Hát valami egészen mást műveltem, vigyorgok a semmibe bárgyún. Bűntudatos arccal engedem ki a négylábúakat. Senor Sangria kandúrvágtába hagyja el a szobámat, és kipörgő hátsó tappancsokkal hagyja el a házat. Szegényke, rendes tőle, hogy nem pisilt be. Ajax se sokkal van lemaradva mögötte. Néha azért hátra fordul, és nagyon szemrehányóan pislog.

-      Sajnálom, nagyon sajnálom! – ölelem át dolga végeztével. – De annyira boldog a te buta falusi barátnőd! Kis kutyám, én olyan boldog vagyok – ölelem magamhoz.

Szeretném, ha megállna az idő, és sose lenne holnap. Ha kint maradnának az emberek a gondjaikkal és problémájukkal. Szeretném, ha csak a mi kétszemélyes bolygónk maradna örökre, és senki, a világon senki nem rondíthatna bele.

Ez csak álom….ahogy szinte az is, ami velem történt, de lassan ideje elhinnem, hogy valóság. Ha másért nem, hát az izomlázas combtöveimért, vigyorgok hülyén és nagyon elégedetten.

Picit megszeretgélem senor Pezot is, és elbeszélgetek vele a párkapcsolat lélektanáról. Ő se tud többet róla nálamnál. Tanácstalan butus képpel bámul rám a tenyeremből, aztán akkurátus mosdózásba kezd. Visszateszem a helyére és felmegyek kávét főzni, meg valami reggeli is kéne……ha nem ebéd. Jobb, ha rákapcsolok, lassan befut a szomszéd, én meg még csak lézengek akár egy vérszegény szellem.

-      Mit tudsz te a reggeli merevedésről? – lebben meg a hajam az édes leheletétől, és dobban nagyot a szívem, a rekedt hangjától.

-      Mit kéne?

-      Nem érzel semmit?

-      Azt hittem a telefonod nyom.

-      Eeeh, nem az fog téged most mindjárt megnyomni. De jó, hogy ilyen butácska vagy, ha a szex kerül szóba.

-      Ostobának tartasz?

-      Inkább rohadtul szeretni valónak. – markol a fenekembe – Gyere már ide! – gyűr maga alá.

-      Mi…ne….itt a földön…?

-      Jó a takarítónőm. – húzza le mosolyogva a bugyim.

-      I…igen?

-      Nagyon….elégedett vagyok….vele…. – nyögi. – Add a lábad.

-      Mi…mit akarsz?

-      Tedd a nyakamba.

-      Úgy is jó lesz?

-      Velem mindig jó…. – mosolyog és megcsókolja a bokám.

 Felettem térdel, és egyik lábamat a másik után pakolja a nyakába, aztán a padlóhoz szegez. Felnyögök, mert mélyebben jár bennem, mint eddig bármikor. Szinte kihúzza magát belőlem, aztán lassan, de nagyon határozottan, egészen mélyen benyomja.

Aztán rákapcsol, most cseppet se finomkodik. Keményen mozog bennem, egyre gyorsabban, kergeti az édes kielégülést, ami nagyon hamar utolér, szinte egyszerre csap le ránk. Gerince megfeszül rajtam, karjai kicsit megremegnek, ahogy hörögve rám borul vigyázva, hogy ne nyomjon meg.

-      Gondoltam siessünk, mert ha közben megjön a szomszéd, panorámába élvezheti a szexet.

-      Jesszusom! – kapom az üveg felé a fejem. – Azonnal mássz le rólam!

-      Na tessék! Még be se költöztél hozzám, máris parancsolgatsz és megtagadod a tested tőlem.

-      Én nem tagadok semmit, csak ne a földszinten…

-      …nem tagadsz semmit? Akkor halljam olyan velem amilyent vártál?

-      Nem…..

-      Hát?

-      Veled lenni olyan nekem, amit el se tudtam képzelni. Sokkal, de sokkal jobb, a legmerészebb álmaimnál is….

-      Akkor jó cica. Nekem is meghaladod, a legmerészebb álmaimat is. Keljünk fel – puszil a számra, - mert a végén még tényleg meglep minket a német.

-      Jaj…jajaj… - nyögdécselek, ahogy felsegít.

-      Fáj valami….?  - néz figyelmesen.

-      Mindenem…..rettentő izomlázam van. – fogdosom a fenekem meg a combom szégyellősen.

-      Eeeeh, majd megszokod! – vigyorog.

Sebbel…

-      Na és, áll még a ma este? – érdeklődik vigyorogva, és egy üveget lóbálva közeledik.

-      De még hogy áll! – vigyorgom körbe a fejem.

Persze ez nem kerüli el az alkalmi szingli németke figyelmét.

-      Te rohadék…..hát mégis megdugtad?

-      Nem így fogalmaznék Seb. Inkább, hogy őrületeset szeretkeztünk, és élveztünk, és mivel az egész éjszakát ezzel töltöttem, ma nem fogsz reggelig itt nyavalyogni nekem, hogy megint kikaptál….

-      De hát még meg se vertél….

-      Csak idő kérdése Seb. – vigyorgok.

-      Öntelt fasz! – köpköd felém sértődötten.

-      Most megsértődhetnék….de hát istenkém, igazad van….és van is mire!

-      Én már lassan azt se tudom, hogy kell csinálni, neked meg mindig összejön.

-      Így legalább van mire fognod a bénaságodat…..meg a várakozáson aluli teljesítést…..Rossz kezdés után, erős visszaesés…. – nevetek.

-      Rohadj meg!

-      Eeeh, megdolgoztam érte! – sóhajtozok boldogan. – De tudod mit? Átköttetem a pornóadókat hozzád….nekem már úgy se kell….te meg legalább vizuálisan gyakorolhatsz.

-      Mit mond Seb? – tér vissza közénk szívem hölgye.

-      Egy német termékenységi verset szaval…. – röhögöm el magam, mert a német feje és arcfelépítése tényleg egy érdekes tanulmány.

Később kicsit megnyugszik, és ebben nagy szerepe van annak is, hogy elkámpicsorodott arckifejezése láttán, meg a lelkemet elborító boldogság miatt, csak mértékkel verem meg tollasba.

-      Ne is törődj vele Sebi, - öleli meg Kriszti. - Gyenge kezdés után, lett egy kis visszaesés, de innen szép majd felállni.

-      Hááát….ahogy te vigasztalsz! – mered rá sértetten. – Valahogy ti tényleg összeilletek!

Vettel sütögetés közben a sportokról faggatja szívem hölgyét.

-         És a téli sportokkal, hogy állsz?

-         Megy a hógolyózás. Jól célzok. – bólogat összeráncolt homlokkal, a visszaemlékezés súlya alatt.

-         És a szánkó? – vigyorgok.

-         Az alföldön nincsenek hegyek, domb se nagyon. – néz rám elnézőn.

-         Majd megtanítunk síelni! – lelkesedik a német. – Aztán együtt hasítjuk a havas lankákat.

-         Hát, hogy én mit hasítanék egy síléccel…..azt inkább hagyjuk! – hessegeti Kriszti.

-         Nincs apelláta! – dörgi a német. – Ebbe a családba kötelező a síelés!

-         Jó, de csak miután a nevetekre vettetek. – néz végig kettőnkön. – Amúgy szép pár vagytok…a te mosolyod….meg Seb vigyora…. – kezd el menekülni a rámeresztett szemeim elől.

Miután elégtételt vettem rajta, és ennek a rágcsálásnak a nyomait, most büszkén ott viseli a nyakán, visszatérek a bágyadtan, senor Sangriát simogató, lankadt némethez, és a világbajnoki esélyeiről faggatom. Ettől legalább egy kicsit felvillanyozódik. Lelkesedésében még senor Sangriát is letarolja, az eddig szerelemes pillantásokat lövellő macska, köpködve fúj rá, és hegyes farok emeléssel távozik.

Közben a konyhák tündére és a hálószobám boszorkánya megküzd a kerti grillel, és úgy tűnik, ezúttal alul marad a harcban. Figyelmes társként átveszem…..

Seb mellettem szorgoskodik, egy grill villával, igyekezetében még a nyelvét is kilógatja. Senor Sangria átgondolta, visszatért, és most izgatottan köröz, villogó szemekkel, begörbített farokkal kurjant fel időnként, irtózatos rekedt kandúrhangon.

-      Ez a macska egyre jobban hasonlít rád, ha megszólal. – rázza a kezét a ráfröccsent forró zsírtól a német.

-      Látnád csak borotválkozás után… - nevet fel Kriszti.

-      Nem bántalak, mert már így is fáj, – mérem végig a poénkodó szomszédot, - és ez rohadtul fog majd égni a tűzálló kesztyű alatt.

-         Keménykedsz? – faggatom a kezemben lógó konyharuhát pofozkodó macskát, közben kiejtem a kezemből a húsvillát.

A buta torkos nyávogó odavágtat és rányomja a forró fémre az orrát. Prüszkölve nyávog, és hisztizve ugrál. Azt hittem ráléptem a mancsára véletlen, és én is szökkenek párat. Akár egy profi táncoló pár lejtünk pár megkoreografálatlan tánclépést, míg fel nem lököm a söröm. Persze hogy dühösen káromkodok egyet! Ekkora pazarlást….!

-      Ideges vagy? – törölgeti a könnyeit a röhögő német. – Vezesd le Krisztin a feszültséget! – szól a szex guru.

-      Jaj,…..mindenem fáj már…. – jegyzi meg csendesen társa életemnek.

-      Mi ez a lázadás! – csattanok és nézek végig rajtuk tettetett haraggal.

Az orron sebzett senor Sangria magáénak tudhat egy jókora húsit, és most megnyugodva kocog el a zsákmánnyal.

Kint ülünk az udvaron. A kellemes nyári estét madarak visszatérő éneke teszi varázslatossá. A nyugalom és béke szigetére leltünk így hármasba.

Kitettem néhány kerti fáklyát, hogy kellemesebben teljen az idő. Felkapcsolhattam volna a kinti világítást is, de így sokkal hangulatosabb. A lobogó lángnyelvek fénytáncánál ábrándozva figyelem a mosolyogva csevegő, teljesen kiegyensúlyozott Krisztit.

-      De hát mi történt? – pillant rám, megszakítva ezzel Sebi panaszáradatát.

-      Kávét főztem…

-      Én barom meg azt hittem, le akartad bontani a konyhám.

-      Hehe…most roppant viccesnek gondolhatod magad, de még a macska is itt hagyott, poéngyilkos.

-      Hát a kávéfőzés itthon se sűrűn szokott előfordulni. Bár ezek után talán nem is bánom. Nem szeretnék még ennél is többet takarítani. – enged el egy békítő monológot az én nőm.

-      Ennyit se fogsz cica…..neked egészen más szerepet szánok ebben a házban

-      És pedig?

-      Hát… ahogy egy jelentéktelen személy említette a minap….majd járkálsz előttem talpig bóbitában, és időnként lehajolsz port törölni, és megvárod, hogy utolérjelek.

-      Disznó….

-      Korántsem…..és majd úgy csináljuk, hogy te is élvezd…. – vigyorgok.

-      Mit? Kapja el a végszót a néhány hideg sörrel visszatérő Red Bull ígéretes bajnoka.

-      Vegyél egy húsit Sebi. – legyintek.

-      Te nagyon gonosz vagy ezzel a fiúval. – jegyzi meg az asszony.

-      Miről beszéltek? – fog szimatot a szomszéd. Máris igyekszik szánni való arccal fordulni Kriszti felé.

-      A szexről….

-      Miről? – kapja rám a fejét.

-      Látod! – tárom szét a kezem. - Én nem gonosz vagyok vele, csak ismerem. Fogalma sincs még a szó jelentéséről se, akkor meg…..most játsszam el neki az alapokat?

Éjjel….

-      Szegény Sebi….ne puszilgass már előtte annyit, olyan szomorú kutyaszemekkel nézett minket.

-      Csak el kellene menjen Hannához és végre bocsánatot kérni, de konok és önfejű.

-      Önfejű?

-      Egen…és aki konok, az nem szexszel.

-      Te nem vagy konok?

-      De! Meg önfejű és antiszociális is, de csak másokkal, veled nem!

-      Ez igaz….

-      Na ugye! Seb még nem ért a nőkhöz, de amúgy nagyon nagy tehetség, én nagyon bízom benne, mert hihetetlenül összeszedett, és koncentrált a verseny hétvégéken. Meg fogja nyerni a világbajnokságot, és meg is érdemli. Ráadásul még olyan nagyon fiatal, csak az idő dönti majd el hányszor lesz világbajnok. A tehetségén, és rajta nem fog múlni, mert nagyon komolyan veszi a munkáját. Különben meg ne sajnáld, holnap indul a futamra, ott majd megszeretgélik és helyre billen az egója.

-      Miért? Ki szeretgeti ott?

-      Egy csomó kan ölelkezik és smárol, mint valami szektás bulin…..ez a Forma 1.

-      A rally talán más?

-      Ott kevesebb a smárolás…

-      Nem szeretsz csókolózni….?

-      Van hogy igen, de olyan is van hogy nem. – mondok nagy okosat.

-      Mikor nem?

-      Ha kifordul szemű, sárkánynémberek húzogatják a ruhámat, és próbálnak megérinteni, a teljesen privát magánterületeimen. – vigyorgok.

-      És mikor igen? – mosolyog ő is.

-      Ha te akarsz közben ott megérinteni. – húzom a dudorodó nadrágomra a kezét.

-      Nahát! – csodálkozik rám kislányos, kerek Manga szemekkel.

Mielőtt megharaphatnám, elindul egy halom mosogatnivalóval a konyha felé.

Felkapom a többit, és utána sietek.

-      És most mi legyen? – ölelem át hátulról. – Kirúgjalak, vagy feladod az elveidet, és önként beköltözöl a szobámba?

-      Máshogy nem lehet? – dönti a fejét a mellemnek, és hátranyúlva átölel.

-      Nem! – csúsztatom a tenyerem a melleire. - Már rég nem voltam ilyen boldog. és körmöm szakadtáig harcolni fogok ezért az állapotért.

-      Olyannal kecsegtetsz ami nincs is. – mosolyog.

-      Eeeeh, hát nézd átvitt értelembe, nagyszájú asszony! Tudod, hogy fontos vagy és visszaélsz ezzel….

-      Azt hittem elégedett vagy az életeddel…mindig csak azt teszed, amit akarsz. Tele izgalmakkal….Forma 1 meg rally…meg ilyenek. Vagy nem?

-      Az izgalmas meg elégedett nem jelent boldogot is.

-      És most….? – fordul felém.

-      Eeeh…..lássuk csak. Előbb frissítsd fel a memóriám – húzom le magamhoz, - aztán majd nyilatkozom….

-      Te most zsarolsz engem?

-      Hát persze! – csapok le a szájára.

Jó olvasást, szép napot!

Hát ím, ez lenne a rész! Örülnék néhány visszajelzésnek ám!:)

Jelenleg amúgy is betegápoló vagyok, bár nagyon sajnálom anyuékat, egy picit azért örülök mert végre egyszer nem velem történt galiba.

Tegnap este anyu előre ment, hogy nagy bevásároljon  mi meg 3-an mentünk volna utána segíteni neki. Már a lépcsőházban voltunk, mikor a dédi vissza hívott, hogy hozzak valamit a napkenyérhez, mert megígérte nekem, hogy készít egyet. Imádom, ezt a magvas finomságot! Még az egy éves kényszer száműzetésem alatt kezdtem figyelgetni, hogy főzöget, mert néhány hétig egyáltalán nem voltam képes kimozdulni a lakásból. Elméletben nagyon tudok főzni, csak a gyakorlattal vannak bajok. Szóval, már indultam volna le, mikor egy hatalmas sikoly szállt a lépcsőházban. Újdonsült szteppbajnokként robogtam lefelé és azt láttam, hogy a nővérem két kézzel szorítja az orrát és még a falon is a vére van. Az történt, hogy a postaládát akarta kiüríteni, mikor az öcsém szólt,  hogy a lábfejére esett egy Paleolitikum korból itt ragadt dinoszaurusz bogár. A nagyi, aki szorosan mögöttem rohant, állítja, hogy az egy csótány, de szerintem ekkora bogár nincs is! Szóval, mikor a nővérem megpillantotta a lábfején hatalmasat sikoltott, - éppen anyuval beszélt telefonon, - és ugrott. Olyan szerencsétlenül, hogy orral lefejelte a falra szerelt kábeleket rejtő hatalmas fémdoboz szélét. Annyira beütötte az orrát, hogy a vére felfreccsent még a falra is.

Anyu szegény meg épp egy borsókonzervet igyekezett elérni a Tescoban,  a feje felett, mikor a nővérem felsikoltott. Ijedtében szegénykém magára rántotta az egész kupac konzervet, szerencsére nem kilósak voltak, de így is jókora lila monokli lett a szeme alatt, lehorzsolódott a járomcsontja és az egész feje olyan mintha jól elverték volna. Gyorsan feltámogattuk a nővéremet, aztán rohantunk anyuért, akit a biztonsági őrök ápolgattak addig. Szegény alig lézengett, így ma itthon pihengetett, meghosszabbítva az ünnepet, mert azt mondta, ő ilyen szétvert fejjel nem megy emberek közé, még azt hiszik elverték! Megjegyzem, ha ránézek nehéz mást hinnem....:(

A mi lépcsőházunkban egyébként előszeretettel laknak fura lények. Nyáron mielőtt elkezdtem ezt a blogot, este jöttünk haza a harmadikon lakó magas 40-es agglegény szomszéddal, ő délutánosból érkezett, mi meg a kutyát vittük le. Gyakran beesik hozzánk, a dédit faggatja, ha elakad a főzésben, az meg ott marasztalja, mondván egyel több vagy kevesebb, itt már nem számít. Cserébe sokat szerelget az öcsémmel. Jó ember!:)

Szóval jövünk fel, ők elől én kicsit lemaradva. Egyszer csak szemből valami röppályára indult. Öcsém kosaras rutinnal lebukott, de a szomszéd, aki úgy két méter közeli pontosan a homlokába kapott egy eltévedt denevért. Eléggé meglepődtek mind a ketten, a szomszéd mély baritonján elengedett, egy "mi a lófasz ez"-et, és ijedtében először a telefonját dobta el, aztán a hátizsákját és egyensúlyát vesztve belém kapaszkodott, én meg csendes sikkantással legurultam a lépcsőn, magam alá temetve. A kutya szokás szerint csaholni kezdett. A lépcső aljában lovagló ülésbe helyezkedtem rajta, és annyira röhögtünk, hogy nem tudtam leszállni, pedig addigra megérkezett néhány szomszéd is. (szerencsére csak ketten lakunk egy szinten) Ő meg csak mondogatta, hogy hagyjam már, úgy megütötte magát, hogy nem is gondol a szexre. Ki gondolná, hogy ilyen nehéz vagyok?

Hát ilyen veszedelmek leselkednek nálunk még a lépcsőházban is!

puszi, mindenkinek nora