7. rész - Vacsora Vettelel.....

 „ Gyakran elég csak lenni valakivel. 

Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. 

Csak érezni, hogy nem vagy egyedül….”

Kimi……

Reggel halkan igyekszem lefelé. A konyhaajtóban összeütközöm vele, és remélem nem látja, hogy hangyányit megugrottam ijedtemben. Elbambultam kicsit, és elfelejtettem, hogy ő is itt van.

-    Eeeh hát te?

-    Főztem kávét…..kér még valamit reggelire?

-    Nem – ülök az asztalhoz. Már ki van rakva tálcán minden.

-    Honnan tudtad, hogy fent vagyok?

-    Hallottam, ahogy eresztette a vizet.

-    Eeh…nézd, nem kell mindig felkelned, ha megyek vagy jövök. Gyakran járok éjszaka haza.

-    Jó! – válaszolja egyszerűen és visszamegy a konyhába.

-    Eeeh finom a kávé – nyögdécselek.

Most mi a picsának kell nekem dicsérgetnem? Hát nem ezért kapja a fizetését? Még nem volt házvezetőnőm, új a helyzet, és nem tudom, hogy viselkedjek vele, dühöngök. 

-    Indulok! Szia Ajax – simítom végig a hátát. – Neked is szép napot – intek a lánynak és lerobogok a garázsba.

Kriszti…..

Alig porzott el a csoda autójával, már jöttek is a szerelők. Egy furgonnyi ember özönlötte el a házat. Hamar végeztek, és minden helységben össze is takarítottak maguk után. Nyilván gazdagéknál így szokás. Ebéd után sétával egybekötött vásárlásra indulunk. Cicaszállítót és néhány élelmiszert kell vennem, és az utca végén van egy szuper élelmiszerbolt, ahol jól ismernek, illetve Ajaxot, és meg van engedve neki a belépés. Hálából mindig ott vásárolunk.

Átbámulok a szomszéd házba. Gyönyörű autó áll a feljárón.

-    In-fi-ni-ti – betűzőm. Csodaszép fehér bárka.

A hűtlen Ajax, a házból kilépő fiatal férfihoz fut, és heves farkcsóválással fogadja a kedves szavakkal fűszerezett simogatást.

-    Helló! –fordul felém széles vigyorral és integet. – Sétáltok?

-    Jó napot – lepődök meg.

-    Inkább helló, jó? – vigyorog rendületlenül.

-    Akkor helló! – meredek rá. – Te itt laksz?

-    Igen, szomszédok vagyunk. Keveset vagyok itthon a versenyzés miatt.

-    Majd figyelek a te házadra is – billentem oldat a fejem.

-    Megtennéd? – önti el az arcát széles vigyor.

-    Hát persze – igyekszem Ajaxot indulásra bírni.

-    Megtaníthatnál verekedni - lép utánunk fülig szájjal - rendesen elintézted Kimit.

-    Félreértés volt, komolyan sajnálom, csak nagyon megijesztett.

-    Hát én nem foglak, és óvakodom attól is, hogy felbosszantsalak.

-    Ő a barátod? – célzok a főnökre.

-    Aha, azelőtt együtt melóztunk.

-    És már nem?

-    Ő most rallyzik én maradtam a Forma 1-nél.

-    És mit csinálsz ott?

-    Versenyzek!

-    Oda kölyköket is beengednek? – nevetem el magam.

-    Nem sértődöm meg – vigyorog. – Majd meglátjuk mekkora szád lesz, ha egyszer viszlek egy kört egy tesztautón.

-    Tartok tőle, erre nem sok esélyed van.

-    Majd meghívlak, és a vendégem leszel.

-    Köszi, de nem hagyhatom magára se a kutyát, se a házat.

-    Ajax nagy Forma 1-es kutya. Ugye öreg? – simít végig a hátán. – Régebben járt néhány futamon, és nem volt vele semmi baj.

-    Mond csak, egészen pontosan mi az a rally?

-    Az egy verseny, ahol autókkal mennek terepen… - elbizonytalanodik a hangja, és gyanakodva méreget. – Most ugratsz, vagy komolyan fogalmad sincs a rallyról, meg Kimiről.

-    Ha ugratlak, azt észre fogod venni – biztosítom. – Nem vagyok ide való, és sok minden idegen nekem. Szóval….nem akarlak feltartani, majd megnézem a neten – lépnék arrébb, de megcsörren a telefonom.

-    A barátod volt – fordulok hozzá. – Nem jön ma haza.

-    Akkor ráérsz?

-    Igen.

-    Van kedved velem vacsorázni?

-    Nincs.

-    Miért nincs? – hervad le a mosoly az arcáról.

-    Mit akarsz tőlem – vonok vállat – ilyen kocsival. Én nem szoktam érdekelni a te fajtádat.

-    Milyen az én fajtám? – vigyorog.

-    Gazdag, egoista….

-    ….és öntelt is, ne felejtsd ki, de te most Kimit festetted le.

-    És ez téged ennyire boldoggá tesz? – nézem gyermeki mosolyát.

-    Szóval mi a gond a vacsorával? Én?

-    Nem szoktam szórakozó helyekre járni.

-    Akkor együnk itthon…

-    Na persze – legyintek rá – és nálad vagy nálam?

-    Telemorzsázni Raikkönen szaunáját…. – sóhajtozik – felérne egy gyilkossági kísérlettel. Esetleg mit szólnál egy kerti grillhez? És utána lemozoghatnánk egy tollassal vagy pingponggal. Melyiket szereted?

-    Nem tudom…..

-    Honnan jöttél te?

-    A Marsról….harcias vagyok!

-    Viszont bírod a meleget is – vigyorog.

-    Te bolond vagy –nevetek fel akaratlanul. – Mondták már?

-    Aha! Az én kertembe du. 6-kor, hogy ne koszoljuk Raikkönen patikájába.

-    Látom, ismered a házat. Nem is tudom…. – tétovázok.

-    Nincs ellenkezés. Úgy volt, hogy este átjön, eszünk és tollasozunk. Magára vessen, ha mást választott. Érted jövök, és érted is – túr a kutya szőrébe. – Vacsora után tollasozni fogunk, legalább egyszer én nyerek. Sajnos most sietnem kell – int vidáman, megrázza szőke fürtjeit, mielőtt behuppan a kocsiba.

Sebi este…..

-    Mindketten Spanyolországba versenyeztünk legutoljára. – teszek elé néhány üveg ásványvizet meg Red Bullt. – Mi a baj?

-    Hülyén érzem magam, hogy te szolgálsz ki. Nem szoktam hozzá. 

-    Egyszer mindent el kell kezdeni. Szóval - folytatom a történetet - engem nem érdekel különösebben…de Kimit kicsit frusztrálja.

-    Miért? – kapja rám a fejét.

-    Nem vallja be, de tudom, hogy így van. Frusztrálja, hogy olyan kurtán, furcsán kellett távoznia…és Alonsoval, a spanyolok torreádorával se fog koccintani a következő szülinapján.

-    Mi köze egy rallysnak egy torreádorhoz? – csodálkozik rám cicaszemekkel.

-    Komolyan nem tudsz semmit róla?

-    Nem….

-    Engem se ismersz?

-    A korodat nézve, túl sok mindenről még nem maradhattam le – vigyorog.

-    Tiszta Kimi vagy – jegyzem meg.

-    Nem akartalak megbántani – visszakozik.

-    Nem is bántottál….csak van benned valami, ami nagyon Kimit juttatja eszembe.

-    Undok lennék?

-    Fura, hogy ez ugrik be róla elsőre… - mélázik – tetű veled?

-    Nem….csak olyan ijesztő.

-    Kimi?

-    Aha….

-    Na ezt kóstold meg! Igazi német fűszerrel saját specialitás.

-    Akarjam megkóstolni?

-    Persze hogy akarjad! – torkollom le. – Na, milyen? – érdeklődök aggodalmaskodva.

-    Illene megdicsérnem, ha rossz lenne is, de alakoskodás nélkül finom – pillant rám elismerőn.

-    Honnan is jöttél? – mosolygok elégedetten.

-    Magyarország….

-    Ah, Hungaroring…. – bólogatok. – És mi a kedvenc ételed?

-    A tejfölös zöldbabfőzelék. Nem hinném, hogy ismered. A nagyim folyamatosan ültette a babot a kertbe, hogy mindig legyen friss.

-    Tényleg nem tudom mi az. Én a bifszteket szeretem.

-    Az meg mi?

-    Nyers hús fűszerekkel, tojással. Van itthon, hozzam? Csak pirítóst kell gyártanunk.

-    Te fasírozottat eszel nyersen? – mered rám.

-    Nem tudom mi az, fasírozott?

-    Olyan, mint a kolbászhús csak tojással – emel meg egy kolbászkát. - Tudod mit – teszi hozzá kis gondolkodás után – együnk azt a bifszteket. Én zabáltam disznóvágáskor a kolbász tölteléket, és szegény nagyi, ha fasírtot készített megvárta, míg kimegyek a kertbe kapálni, mert én nyersen felfaltam a részemet. Biztos szeretni fogom azt a bifsztekt!

-    Bifszteket – javítom ki mosolyogva – de biztosan. Jó pofa csaj vagy te, tudod?

-    Honnan tudnám? A kutya nem mondja…. – nevet felszabadultan. Jól érzi magát a szabadban.

-    Legközelebb elviszlek vacsorázni bifszteket. Most gyere – lódulok a kivilágított kert felé – tollasozni fogunk. Megtanítalak, és közben legyártjuk azokat a pirítósokat.

-    Biztos? – lépeget utánam, kezében egy sután szorongatott ütővel.

Kimi…..

Benyitok a lovardába, a jellegzetes ló szaggal együtt ugrik megint görcsbe a gyomrom. Kettős K.O. a részedre drágám. Tudod, hogy allergiám van, ezért ide beszélsz meg velem találkát. Ráadásul végig bámulhatom a kedves ágydublőröm fejét is, eeeh, a francba, túrok a hajamba.

Fél órával később már viharzom is ki. Nem jutottunk előrébb, de ennyi volt! Többet egy percet se vagyok hajlandó foglalkozni Jennivel, és az ő igényeivel. Mindkettő leszarom, már a múlt számomra és nem érdekel. És nem tűrök el több sértést! Ennyi volt, néhányszor félrekeféltem én is ez tény, ezért is hagytam, hogy kidühöngje magát rajtam, és élvezkedjen ahogy aláz, de most már elég! Majd az ügyvédek befejezik, elvégre eleget fizetek nekik. Dühösen vágódok a kocsiba. Úgy fújtatok, mint egy bika. Le kell higgadnom, mert ebből gyorshajtásos bírság lesz, meg bulvár hír, tapogatok a mobilom után.

-    Eeeeh itt Kimi! Csak azért szólok, feküdj le nyugodtan, ne várjál. Sokáig tárgyalok, aztán lazítok egyet. Csak holnap megyek haza, és szerdán este utazom tovább.

Úgy magyarázkodom, mint egy feleségnek, nyomom ki dühösen. De mért haragszom?

Nagy gázfröccsel indítok. Tommiék már várnak, a nyakunkba vesszük az éjszakát, kell valaki, hogy kiszívja belőlem ezt a feszültséget, önti el a vigyor az arcom.

Másnap otthon…..

-    Készítsek valamit?

-    Ne fáradj, már vacsoráztam. – ásítozok. – Esetleg egy szendvicset…

Már pattan is. Komolyan csípem, ahogy sertepertél körülöttem.

Jobban sikerült a kikapcsolódás, mint terveztem. Bőséges volt a felhozatal, és szex után alaposan leittam magam. Délután volt mire magamhoz tértem. Gyorsan leléptem, és alaposan teleettem magam egy étteremben. Egybe tudtam le a reggelit, ebédet, és vacsorát. Ha ezt Mark látta volna…. Fura egy lány, pillantok a Donald kacsás köntösben szorgoskodóra.

Elérti a pillantásom.

-    Gyerekesnek tart?

-    Érdekesnek.

-    Ugyan mi rajtam az érdekes?

-    Hát nem vagy egy szériagyártmány. Szereted a rajzfilmeket?

-    Kiskoromban nem voltak ilyen dolgaim. Itt meg annyi csoda van, édes plüssfigurák, meg ilyen gyerek köntösök – mosolyog szomorkásan.

-    Mit csinálsz hétvégén? – faggatom tovább. Nem szeretem, hogy szomorú.

-    Pfaffikonba utazom az atyáékhoz.

-    Minden hétvégén ott vagy?

-    Máshová nincs mennem – von vállat. – De most más lesz, mert a születésnapom lesz szombaton.

-    Komoly? – kapom rá a fejem.

-    Aha – mosolyog.

-    Július 3-án születtél?

-    Igen, 1987. Július 3-án.

-    Beszarok!

-    Mi a baj vele? – kerekíti rám a zöld macskaszemét.

-    Egyidős vagy a szomszédommal.

-    A vigyori kölyökkel? – néz meglepetten.

*  *  *