Boldog Békés Karácsonyt!

Sziasztok!

Boldog Békés Karácsonyt kívánok minden kedves idelátogatónak.

Kívánom, hogy mindenkinek szeretetben és örömben teljenek ezek a napok a családjával, szeretteivel, és sikerüljön mindenkinek feltöltődnie az elkövetkezendő dolgos napokra.

Sikerüljön elfelejteni a rosszat, megbocsájtani a sérelmeket, és tiszta szívből örülni egymásnak!

Egészséget, erőt és kitartás a jövő év megpróbáltatásaihoz, és tiszta gondolatokat, hogy meglássátok magatok körül a szépet és a jót, amiért érdemes küzdeni!

A karácsony a szeretet és a család ünnepe. Ilyenkor számba kell venni a körülöttünk élőket, azokat, aki fontosak, azokat, akik esetleg megbántottak minket, de annyira nem, hogy örökre elszakadjunk tőlük. Ha úgy érezzük csak egy picit is, hogy van még esély helyrehozni kapcsolatot, barátságot, szomszédságot, nincs jobb lehetőség, a karácsonyi jókívánságnál.

Szerettem volna gondosan megtervezni, hogy miként zárom ezt az évet itt a blogon, mert számomra sok szempontból is nagyon különleges volt ez az év. Voltak fájdalmas dolgok, de akadtak szép számmal emlékezetes, csodás kalandok, melyeket soha nem fogok elfelejteni, ahogy az országot, a hazámat se, ahol születtem és felnőttem.

Most elmegyek, január másodikán, és jelen helyzetben úgy áll a dolog, hogy többet nem jövök haza. Legalább is az elkövetkezendő néhány évben biztos nem!

Fájdalmas ez, jobban fáj, mint hittem, mert hirtelen minden háznak, utcának, térnek története van, egy emlék, ami örökké velem lesz ott a tengeren túl.

Most pedig járkálok az utcákon, nézek, bebámulok a kivilágított ablakokon idegen családok életébe, hogy magammal vigyem az emléket. Az utcák, terek kirakodó vásárát, a Betlehemet a decemberi fura meleget, oda haza, ahol apu már morgolódik a sok hólapátolástól.

Lezárul az életemnek egy része, és ez nem olyan, hogy meggondolhatnám magam, mert most már nincs visszaút. Nem bántam meg, hogy elköltöztem, rengeteg tervem, álmom vár ott kint megvalósításra, ott tervezem a jövőm és az életemet, de azért itt, ez az ország marad örökre a hazám!

Tudom, hogy mindig csak szeretettel és könnyekkel a szememben fogok ezekre az időkre visszagondolni bármi is történt, mert az idő megszépít mindent, és a végére sikerült rendeznem gyakorlatilag mindenkivel a kapcsolatomat. Elszámolok majd ezzel az időszakkal, ha már lecsillapodott bennem ez a zűrzavar, és túlzott érzelmesség. Úgy érzem jobb, ha most inkább nem merülök el ebben.

Ezért szerettem volna mindenkitől elköszönni, egyenként, külön-külön aki ebben az évben írt nekem a blogra, vagy privátba, mert úgy érzem ez így lenne méltó az itt tartózkodásom lezárásához.

Sajnos eddig még nem sikerült mindenkit felkeresnem a jókívánságommal, de folyamatban van a dolog, ám ha valakihez valamilyen véletlen folytán nem jutnék el, annak itt köszönöm meg, hogy gondolt rám az év folyamán, és vette a fáradtságot magának, hogy írjon néhány sort. Bárki is volt, bármikor is tette, abban biztos lehet, hogy aznap megszépítette, és örömtelivé tette a napomat.

Imádom, ha írtok, és válaszolhatok. Nem vagyok tökéletes, tudom én, rengeteg hibám mellett az egyik, hogy mérhetetlen közlésvággyal rendelkezem, és túlcsordulok érzelmekkel. Ami azért is fura, mert szeptemberi, szűz jegy szülötteként, azt írja a horoszkópom, hogy hideg, érzelemmentesen élem meg a dolgokat. Hát ez nagyon nem így van! Rengeteg érzelem és szeretet van bennem, és szeretnék belőle mindenkinek adni, aki valaha is kedvesen fordult felém. Hevesen reagálok a jóra és a rosszra is, nyilván a történtek miatt van, hogy sokat változtam. Mikor elkezdtem ezt a blogot, még egy gyámoltalan riadt kamaszként éltem a mindennapjaimat, akit zavart a külseje, félénk volt, és gátlásos.

Mára eljutottam odáig, hogy bárhol, bármikor, bárkivel szemben megvédem magam. Vannak persze helyzetek, mikor inkább elmenekülök, de ez nem gyávaság, inkább tanácstalanság. Vannak helyzetek, melyeket nem tudok, nem tudtam kezelni, és azt hiszem ez nem korfüggő, mert ha idősebb lennék 10 évvel, akkor is így éreznék!

Majdnem édesanya lettem, és ez az érzés, hogy a testemben, a szívem alatt, egy apró élet ébredezett, rengeteg érzést előhozott belőlem, és rengeteg mindent megváltoztatott bennem. Határozottabb lettem, és bár az életét nem tudtam megóvni a kicsimnek, az emlékét megvédtem mindenkivel szemben, bármi áron is!

Már nem dühöngök, nem gondolkozom folyton azon miért kellett ennek így történnie. Oka volt, biztos! Talán még nem voltam elég értett az anyasághoz, talán még sok minden mást meg kell tennem, el kell érnem, mielőtt felelősséget vállalnék egy gyermekért. És az is lehet, hogy az édesapjával nem egy az utunk, nem közös a sorsunk….ki tudja…

Nem foglalkozom most a múlttal, csak a jelennel.

Az idén kicsit megcsúsztam az idővel, de egy eléggé mozgalmas évet tudok magam mögött, és még nincs vége!

Jaj, édes istenem, annyira el voltunk maradva mindennel!

Rohangásztunk, mint a mérgezett egerek, én meg különösen!

Persze anyu nélkül semmi sem olyan, mint régen! Ő meg szegényke csak pityereg a monitor előtt, neki is legalább annyira hiányzunk, mint ő nekünk!

Az is bajom, hogy mindent egyszerre akarok, mindet tökéletesen szeretnék csinálni. Napok óta, ha épp itthon vagyok, mosok, mint egy mosómedve. Mindenüket kimostam, hogy ne kelljen egy darabig. Kitakarítottam, bevételeztünk a fiúkkal, próbálok segíteni, mert a nővéreméknek emberfeletti erőfeszítésükbe kerül a két suli meg a munka. A nővérem még csak elvan, de a barátnőm nem zseni, neki tanulnia kell, nem is keveset, és néha még arra se marad energiája, hogy levetkőzzön, csak ő is elalszik ruhástól, ahogy én tettem most. És nálunk egy bevásárlás sem egyszerű olyan sokan vagyunk, hogy ha csak kenyeret, tejet veszünk, már arra is kell egy markos legény!

A dédike csak főzött, átjött a Luca anyukája is, hogy segítsen. Mondtuk nekik, legyenek velünk, ne főzzön kettőjükre, inkább segítsen itt, és legyenek velünk.

Húsleves és töltött husi volt az ünnepi menünk. Imádom a dédike meg az anyu töltött husiját, és itthon az igazi!

Nem készítettünk sok mindent, inkább igyekszünk együtt lenni, és sokat beszélgetni, amíg lehet.

Szerettem volna tökéletessé tenni ezt az utolsó itteni karácsonyt. Délelőtt készülődtünk, a fiúk fát díszítettek. Viszonylag rendben ment minden, egészen addig, míg öcsém bekapcsolta a vadi új különleges, saját készítésű ledsort, mely egy időre áramtalanította a lakást! Szerencsére hamar megtaláltuk a hiba forrását, más nagyobb baj nem történt. Ami azért jellemző, ahogy sötétbe borultunk, a nővéremmel egyszerre kaptuk fel a fejünket, és kiabáltunk, hogy Tomi?

Ő meg rezignáltan, hogy megvagyok! Hát igen….:)

Úgy érzem, fejben vagyunk gyengék, már úgy értem, folyton a fejünket ütjük be. A Tomit utolsó nap az iskolában érte egy kisebb inzultus, egy ablak által. Kicsit megkésve érkezett, mert miután leállítja a kocsiját, még megszeretgeti, simogatja, sőt olyan parkírozót választ, ahol a legkevesebb az esély rá, hogy valaki neki koccoljon. Aztán futott, hogy beérjen az órára. Az udvaron loholt, az ablakok mellett, a konyhán meg egy konyhás néni kinyitotta a bukó ablakot, mert melegük volt. És hát…okos öcsém épp a telefonját bámulva, teljes erejéből belerohant fejjel, és egy rövid időre kiesett a forgalomból. Így viszont hamar befejezte az utolsó napját, miután magához tért, haza küldték Kakukkal, hogy pihenjen.

Itthon meg a Barbi járt hasonlóképp. Az én intelligens nővérem hallgatózni akart, mert nagy napra készülünk még az idén, és pisilnie kellett, de hallani akarta mit beszélgetnek a többiek. Ezért nem csukta be az ajtót, és kilógatta a fejét a picurka wc-ből. Én meg mentem volna át a Lucáékhoz, hogy betegyünk egy tálca kaját a hűtőbe, és láttam, hogy nyitva a wc ajtaja, egy kecses fenékmozdulattal belöktem az ajtót, aztán már csak a koppanást, meg a jajt hallottuk.

De nem történt komolyabb baj, este már teljes szépségében ragyogott, mikor a Dani az ujjára húzta a meglepetés eljegyzési gyűrűt. Csak egy nagyon egyszerű, olcsó karikagyűrűt vettek, mert nem akónak feleslegesen költekezni, és az igazi nagy esküvő, majd ott kint lesz nyáron. De a Dani szülei Dallasból küldtek pénzt, mert azt szeretnék, hogy méltóképpen vezesse az anyakönyvvezető elé itt is a fiúk a nővéremet. Úgy lesz, de erről most nem beszélhetek!

Amíg a fákat díszítettük a Lucát a nővéremék elvitték korcsolyázni, így nem látta az előkészületeket.

Az a kislány…az édesapja meghalt mielőtt még megszületett volna, soha nem ismerhette meg.  Olyan kis kedves, annyira szeretjük mind és igyekszünk, hogy teljes családja legyen.

Sellő Barbit akart! Megvettük, de nem akartunk sok ajándékot. Én nem szerettem a Barbikat, a nővérem meg kimondottan gyűlölte, azt mondta, ellopták a nevét. Anyunak szerencséje volt, nem kellett drága Barbit vennie. Hát ez a sellő Barbi….nem mondok semmit, ha a Lucának ez kell!

De kapott tőlem valami mást! Egy blogról szedtem az ötletet. Vettem egy karton parafa burkolót. Téglalap alakúak voltak, és jól lehetett velük dolgozni. Az egyiket egy ücsörgő cica a másikat egy kutyusformát rajzoltam, és kivágtam szikével. Két-két darabot mindkét mintából. Aztán az elejére, köröket és ovális formákat vágtam, majd vastagabb nejlon irattartót ragasztottam rá belülről. Aztán a kettőt összeillesztettem valami kapoccsal, ami ellőről szép szögnek tűnik, hátul meg szét kell nyomni a két szárát, és így tartja össze a parafát. Képeket tettünk bele a családjáról és magunkról.

Nagyon jól sikerült! Még egy fát is festettem neki a világító cicák közé a falára, szép üres levelekkel, és megbeszéltük, hogy nyomozni fog a családfája után, és minden levélbe beleíratja az anyukájával egy rokona nevét, akire rábukkan. Most bőszen családfát kutat, ezt azért találtam ki, mert sírt, hogy szeretné már, ha megint mind együtt lennénk, vagy jöjjünk haza, vagy ők mennének már ki.

Hát nálam ezt senki se szeretné jobban, de még várni kell vele egy kicsit! De ezzel a családfakutatással legalább kicsit lefoglalom majd. Mondtam neki, minden nap számoljon be, hogy sikerült-e valakire rábukkannia.

És minden egyes családtagnak készítettem egy kézzel kötött sálat. Olyan szép laza nagy szemű lett, a karomon kötöttem, és rettentően megküzdöttem vele. Bár hamar elkészült egy-egy darab, de hát nekem azért időbe tellett!:)

Szentestén hamar köszöntöttük egymást és átadtuk az ajándékainkat, mert a szomszédok kérdezték, hogy zenélünk-e az idén is. Jó, hogy ennyire kedvesek, és szeretik, ha énekelünk. Még soha senki nem szolt, igaz egy szinten csak ketten lakunk, és csak 3 szintes a ház. Szerettem itt lakni, rendes szomszédaink vannak.

Este nyolckor kinyitottuk az ajtót, és elénekeltük a  Mennyből az angyalt, a Csendes éjt, meg a Hallelúját. A Tomi gitározott, Kakukk dobol – már pár hónapja jár egy tanárhoz tanulni – én meg zongoráztam. Minden szomszéd kinyitotta az ajtót és kiálltak úgy hallgatták. Aztán boldog karácsonyt kívántunk, koccintottunk, szóval nagyon szép volt a karácsony, és mindezt még megkoronázta a testvérem eljegyzése!

Este 10-kor felkerekedtünk, vastag bunda bugyi, forró tea, pogácsák, - teljes túlélőkészlet – és útnak indultunk. Egyik kocsit a Tomi, a másikat én vezettem, mi nem ittunk semmit, csak koccintottunk. 11-en voltunk, de a Lucát eldugtuk, mert vittük a szomszéd bácsiékat is, és elmentünk éjféli misére, utoljára itt a szülőhazánkban, mert ez volt a dédike álma!

Beültünk még időben, és polpozíciónk volt! Szép volt, olyan különleges, ilyent ritkán lát az ember. Luca is végigbírta nem álmosodott el, a dédike meg még sírdogált is egy kicsit, és imádkozott anyuért, meg értünk is, meg Kevinért…de erről most már nem akarok beszélni.

Szóval minden szépen lezajlott, és mikor visszajöttünk anyuékkel is megünnepeltük a karácsonyt!

Remélem, soha többet nem leszünk ilyen távol egymástól!

Sosem voltam hívő, nem a vallással van bajom, inkább azzal, ami körülötte történik, és amiket elkövettek Isten nevében, de azon kaptam magam az éjféli misén, hogy imádkozom. Kérem Istent, hogy ne történjen semmi baj, és egészségesen megszülessen a kisöcsi, anyu gyorsan és simán essen túl a szülésen, és újra a régi, virgonc, csodaszép anyukánk legyen!

Igen, hát ennyi lenne egyelőre, mert van még egy titok, amiről nem beszélhetek.

Megpróbálok egy részt még a héten kitenni, nem tudom, hogy lesz, talán több is sikerül.

Ha hazaértem, kicsit nyugodtabb lesz az életem, mert sok dolgom lesz, az igaz, de egy épületben fogok le-fel rohangászni, szóval talán könnyebb lesz.

Négy pasit kell majd pátyolgatnom, mert anyu szegénykém már egyre döcögősebben közlekszik. Még egy erős hónap, és megérkezik az ötödik pasi is! Már annyira várom!

Most búcsúzom! Kívánom, hogy töltsétek az ünnepeket kedvetek szerint szeretetben, boldogságban, azzal/azokkal akikkel szeretnétek!

Puszi, Luna

u.i: Ezt a képet Dinának küldöm szeretettel, jókívánságaimmal együtt, mert ő az egyetlen rendszeres komizóm, akinek még a mail címét se tudom.:)

Drága Dina, Boldog Karácsonyt kívánok egészségben, szeretetben, boldogságban.:)

Őszinte szeretettel, Luna

*  *  *

Idén nem lesz gond a holszilveszterzéssel.:)

 Otthon leszünk mind együtt, és olyan szilveszterben lesz részünk, amilyen még sosem volt, és talán soha nem is lesz. Bár hiányzik majd egy-két ember, tudom, hogy soha nem fogjuk elfelejteni ezt a napot.:)

Ez itt alattunk egy facebook-os gyöngyszem az öcsémtől!

Olvassátok el ha van kedvetek.

Én nagyon jót nevettem rajta, van az egésznek valami sajátságos bája, mert bizonyos részeiben, legyünk őszinték és ne ámítsuk magunkat, mindenki magára és a családjára ismerhet!

Hát ennyire, mondjuk azért soha nem volt gáz, de azért…..:)

Az biztos, mondtam, hogy legközelebb én viszem el a Lucát és a kisöcsit moziba meg korizni – hát mondjuk azt még meg kell tanulnom – de a Luca sem egy piruett virtuóz!

„Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.
Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.
Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg.
Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést.
Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.
Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.
Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.
Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.
Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt."