Rövidke betekintés kalandozásainkba! És még boldogság is!:)

2016. augusztus 10. Ma van a világ egyik legszebb napja!

Számomra legalábbis biztosan, és nem csak a legszebb, hanem a legfontosabb is!

Egyrészt, mert ezen a napon, egy évvel ezelőtt lettem Mrs. Sullivan, másrészt, ami sokkal fontosabb, mert az én szépséges és okos szőke Tarzanomnak ma van a szülinapja!

Az egész napot köré építettük, és én különösen igyekeztem mindenben a kedvére tenni, hogy boldog legyen és elégedett, mert ő a legfontosabb nekem a világon!

Bár esett az eső, annyira nem hűlt le az idő, és különben se készültünk ki. Délelőtt kicsit lustálkodtunk, meg volt az ünnepi ebéd, aztán indultunk az USA- Ausztrál kosármeccsre.

Tegnap, egész nap lovas programokat néztünk Tarzanra való tekintettel, meg persze Dani is odavolt.

A kosármeccs szuper volt, és utána még lementünk a szálloda bárjába táncolni, és egy picit ünnepelni.

Aztán este picit Tarzan is elérzékenyült és nagyon átszellemült lett. Hozzám bújt és azt mondta 5 éve, hogy megpillantottalak. A legszebb ajándék, egy álom vagy nekem, egy soha véget nem érő, megvalósult álom!

Hát gondolom, ebből a kis bevezetőből is látszik, hogy az érzelmeink változatlanok és továbbra is a csúcson lobognak!:)

És képzeljétek, csak most tudtam meg, hogy augusztus 10-e az oroszlánok napja! Hát nem fantasztikus, hogy pont az én oroszlánszívű Tarzanom szülinapja az oroszlánok világnapja?

Hát ha valaki az én véleményemre kíváncsi, szerintem egyáltalán nem véletlen ez!:)

Szóval most már itt vagyunk Rióban, de a repülőúton, mikor a fiúk elpilledtek mellettem, és a nővérem olvasni kezdett, gondoltam írok egy rövid kis összefoglalót az Ausztrál napjainkról. Volt rá jó néhány órám, el is készült, csak miután megérkeztünk, nem nagyon volt időm kitenni.

Most Tarzan még pihizik, egy erősen érzelmesre és szerelmesre sikeredett szülinap után, szóval gyors kiteszem, amit tudok!

Hát először is, a város és a táj! Ha nem a kenguruk földjéről jöttünk volna, azt mondanám, elképzelhetetlenül gyönyörű itt minden, a kontrasztok ellenére is, ami a luxus szállodák, a bádogvárosok, a csodálatos tengerpart, és a felette elterülő erdőkkel borított hegyek között szembeötlik!

És természetesen konfliktusba is keveredtünk, rögtön az első napon támadás ért minket, na és kit akartak kirabolni? Hát a legmangalábbat, a legbambábbnak tűnőt, vagyis engem!:) Annyira megijedtem, hogy iszonyú elszántan védelmeztem a tatyómat, mert már annyira zavarodott vagyok attól a sok mindentől, amik történtek velem. Tesómék meg halálra rémültek, annyira, hogy a zaklatott lelkületű Tarzan még le is hülyézett, pedig nálunk a fejsérülésem óta, ez tabu, mindenki ódzkodik ettől a szóhasználattól. Aztán mikor megnyugodott, egyfolytában nyomult, hogy nem úgy gondolta, meg nagyon megijedt, mert félt engem, tudom, mennyire szeret..

Szóval magát is igyekezett meggyőzni és lenyugtatni, annyira, hogy már kezdett nagyon az idegeimre menni, hiába bizonygattam, hogy nem haragszom, és én is megrémültem, nem is tudtam, mit teszek, és tényleg hülye voltam, mert meg is halhattam volna!

De tanultunk az esetből, most már „csalizacskókkal járunk, szóval minden rendben!:)

Hát akkor a repülőn írt beszámoló!

A nyár egyelőre remekül telik. Fantasztikus együtt nyaralni az egész családommal! Még dédike is megmártózott az óceánban. Olyan volt, mintha az 1920-as évekből lépett volna elő, egy fél lábszárig érő legging naciban volt, és egy hosszú tunikában, nehogy megégjen vagy megérintse valami a vízben. Meg hát nem volt hajlandó levetkőzni fürdőrucira, hiába biztattuk, meg bátorítottuk, így kellett egy részleges áthidaló megoldás.:)

Amúgy nagyon élvezte a vizet, és a család csak akkor akadt ki, mikor Tarzan nem bírta tovább, és kibukott belőle, hogy ússzál dédike. Na erre mindenki üldözőbe vette, hát rohant, harcolt és küzdött az életéért, a végén már aggódtam, hogy özvegyen térek haza, de aztán csak megmenekült. Egyre inkább hajlok rá, hogy Tarzan előző életében biztosan vízi mentő volt, mert megőrül a víz közelében, és kötelességének érzi, hogy mindenkit megtanítson úszni.

Hát kérem én is szelem már a habokat, lassan mellben kihívhatnám Hosszú Katinkát, mert úgy hiszem neki az a leggyengébb száma, nekem meg az megy igazán.

Kicsit összekülönböztünk, mert valahányszor kijelentem nagy tudálékosan, hogy én mellben vagyok jó, Tarzan csak ábrándosan mosolyog, hogy de még mennyire…..:)

Aztán tudok még háton úszni gyorsban és pillangóban is, ami fura, mert rendesen előrefelé meg merülök, mint a fejszenyél. Na de nem adom fel, Tarzan meg főleg nem!

Hamarosan megérkezünk az Olimpiára, ami csak nekünk lesz újdonság, mert Tarzanék már ott voltak a 2012-es Londonin is. Nagy sportemberek, Tarzan öttusázott, Dani western lovagolt, és Lobó meg strandröplabdázik még most is. Erősen megtisztelve érzem magam, mert latba vetette összes befolyását és kapcsolatait, és fantasztikus programokat szervezett nekem.

Míg családom az óceánparti bungalóban pihizett és úszkált, Lobó mozgósította az összes barátját, sporttársát. Hihetetlen élményekben volt részem, voltam állatmenhelyen, illetve befogadó állomáson, ahol az elárvult piciket nevelik fel, illetve a sérült, elütött állatokat gondozzák a felépülésükig, aztán szabadon engedik. Cumiztattam picurka kis wombat bébikét, és simiztem kis kengurukat, akik különféle anyagból készült zsákocskákban kuksolnak nagy nyugodtan, mintha az anyukájuk erszénye lenne. Annyira édes volt, egy hölgynél jártunk, akinek a szobája tele volt aggatva erszénykékkel, olyan volt, mintha darázsfészkek lógtak volna mindenütt és egy idő után éhes szemecskék kukkoltak ránk minden felől!:) Hát én el se tudom mondani mennyire elvarázsolódtam, annyi cuki kis édeskét még nem láttam egy helyen, azt se tudtam kit szeretgéljek!

Daninak is nagyon tetszett, mert ő is jött velünk, ugye hivatásából adódóan érdeklik az állatok. Na és persze ott volt az elmaradhatatlan Tarzan is, mert hát nem engedhet engem el egyedül, a végén még esetleg a homlokomnak szál egy vakmerő dongó,  és kell egy erős férfikéz, aki majd lenyomja a feldagadt dudoromat!:)

Így ahelyett, hogy iszogatna apuékkal az óceán partján, kényszeredetten mosolyog a sipítozásomon, ahogy ölelgetem a sok kis bundást.

Egy hosszúfarkú kenguru átkarolt a farkával, ahogy ölelgettem, Tarzan meg, el a farkaddal onnan, szóval rémesen az idegeimre ment, mert szemmel láthatóan unatkozott, és ezért piszkált, de nem volt hajlandó egyedül hagyni. Ezért Lobó a karjába nyomott egy édesen mosolygós  kurtafarkú kengurut, és mondta,  hogy na ennek akkora, mint neked, nem kell féltékenykedni!:)

Tarzan kikérte volna magának, de a kis mosolygósnak szerelem volt első látásra, és annyira ölelte a mancsocskáival, hogy jó uram kénytelen volt beletemetkezni egy kölcsönös szimpátiaölelkezésbe, így kis időre kivonta magát a forgalomból. Míg sikerült szabadulnia addig oposszumoztam. Patkányfarkuk van az igaz, de én akkor is imádom őket!

Aztán voltam állatkertben, ahol életem legcsodásabb pillanatát éltem át, már ami az állatokat illeti. A karomba vehettem egy élő igazi jaguár bébit! Annyira gyönyörű, olyan csodálatos volt, annyira hihetetlen érzés az a csodás bundája, a foltok a szeme és a nyelvikéje, ahogy végig nyalt a karomon és kipirosodott a bőröm! Olyan a nyelvecskéje mint a smirglipapír.

Lobó elmagyarázta, hogy a nyelvén apró horgok találhatók, attól érzem smirglinek, ezek segítségével lefetyel. Hát annyira drága volt, és még a nagyujjamat is egyszer csak szopizni kezdte, én meg annyira elvarázsolódtam, hogy még a könnyeim is potyogtak, és csak simiztem, meg puszilgattam, és duruzsoltam neki magyarul, amiből nyilvánvalóan egy szót se értett, de nem zavarta!

Számomra a gyönyörűség és a kedvenc mindenek felett két állatra tagozódik. Az egyik a vörös macskamedve, a kis pandus, akiről tudományosan megállapított tény, hogy a világ legcukibb állatkölyke, a másik oldal viszont a jaguár, illetve a leopárd! Ha állat lehetnék, ők szeretnék lenni!:)

És persze imádok egy kétlábú oroszlánt is mindenekfelett a világon a legjobban, de őt másként!:)

Később Tarzan is elvarázsolódott, mert egyre izgatottabban suttogott a fülembe, hogy olyan vagy, mint egy gyönyörű jaguár lány, szép a bundád, villog a szemed, selymes vagy puha, engedelmes, ugye dorombolsz nekem….

Szóval Tarzannak is megmozgattuk a fantáziáját a kis jaguár bébivel, akinek még nem is volt neve, és Lobó barátja, aki az állatkert orvosa nevetve mondta, hogy majd felveti a Luna nevet, szerinte nagyon is illene rá ez a név!

Lassan le kell védetnem a nevem, mert világmárka lesz! Tarzan szeretné az egyszer majd születendő lányunknak adni, finoman megvétózva ezzel a Dakotát, amihez ragaszkodom hiába röhögött a prosztó öcsém, hogy ha fiú lesz, akkor meg Unkasz legyen. Mondtam semmi baj, a Dakota univerzális, adható fiúnak is!:)

Szóval Tarzan Lunát szeretne a lányunknak, és nászajándékba a családomtól egészen különleges ajándékként, egy táblát kaptam a házunkra, melyre a „La' Luna Hacienda” cím van írva, és még be is jegyeztették, szóval hivatalosan is így hívják a házunkat.

Hát voltak más felvetések is, többek közt Tarzanra való tekintettel a „Goldfingers” vagyis aranyujjak, de szerencsére ezeket elvetették!:)

Tavaly pedig a nővérem esküvőjére érkező skandináv, a névnapomra egy cégtáblát csináltatott Luna felirattal, szóval nagyon kedvesek és figyelmesek mind körülöttem!:)

Hatalmas merészséggel, egy kézzel óvatosan megsimiztem egy ördögöt is. Ez nem kis bátorság ám, mert roppant vadak és harapósak, bármilyen kedves arcuk is van a piciknek. Állítólag nekik van a világon a legerősebb harapásuk, simán roppantják a csontot is. És nem volt túl barátságos a kis ördög mikor simiztem, morgolódott aztán még visongott is olyan hangon, hogy ijedtemben kiléptem a papucsomból.

Én nagyon imádom az állatokat, jól elvagyok velük – közöltem ezt szépöcsémmel is – de egyszerűen ott nem tudtam betelni az erszényesekkel, mert annyira fura, hogy a pocakjukból kikandikálnak a pici kis fejecskék, és az erszény, hát az olyan érdekes részük. Talán, mert mifelénk nincs efféle, de egyszerűen elbűvöltek az erszényesek!:)

Ja igen, volt néhány baleset. Alólam kiugrott egy krosszmotor, szerencsére Tarzan követelésének engedve, totál beöltözve, bukósisakban próbáltam megzabolázni, de kitört alólam, önálló életre kelve lekaszabolta a kerteket elválasztó sövényt. Én feküdtem a földön kiterülve, akár egy partra vetett nehéz búvár, Tarzan ordítozott, a pasik meg röhögtek, mert fekve is kiabáltam, hogy jól vagyok, mert hát tudom milyen Tarzan.

Az óceánban lovagoltunk és ez valami csodálatos leírhatatlan érzés. De persze valakinek el kellett ezt rontania azzal, hogy te nem ülhetsz még az Andy lábbal hajtós műanyag lovára se bukósisak nélkül!:/

Végül beljebb mentünk a paciknak fél lábszárig, mert úgy ítélte meg a zsarnok, hogy ott nem eshet bajom, ha netán röppályára indulok, és elengedte a sisakviselési határozatot.

Az óceán morgása, a narancsos naplemente a vízben tükröződve, alattam egy csodaszép paci, mellettem hátracsapott cowboy kalappal, egy félmeztelen szőke félisten, aki ha nem aggodalmaskodik vagy óbégat, akkor folyamatosan szerelmes pillantásokkal bombáz…. Hát nagyon elvarázsolódtam!:)

Tiszta lüke vagyok, és igaza van Tarzannak, még nem készültem fel a családalapításra lelkileg, mert egyszerűen elsírtam magam ennyi szépség meg boldogság láttán.

Tevegeltünk is, de nekem valahogy nem jött be. Büdöske volt, és gonosz, állandóan hátra kapkodott a lábamhoz, egyszer beindult velem, és olyan volt, mintha repülőn szabadesésben zuhantam volna, a fejemet meg úgy rángatta, hogy jól jött volna a sisakomra egy Hans rendszer, hogy ki ne törjön a nyakam!

Aztán mikor elfogták a szökevényt a sikoltozó potyautassal a hátán, a jó Tarzan persze leellenőrzött, hogy mindenem épséges, és addig totyorgott körülöttem, míg egyszer csak megmerevedett, kimeresztette a szemeit rám, és látszott rajta, hogy a talpáig ledöbbent. Hát a gonosz teve nem átallotta hátsón harapni.

Tarzan kikérte magának, a teve köpködött és rémes hangokat adott, én meg egyre hülyébb leszek, mert egyszerre estem kétségbe és röhögtem.

Egyből mindenki vizsgálni akarta, meg oltás veszetségre, Tarzan meg ott feszített letolt gatyával és oktatott, hogy na szerencse, hogy nem téged harapott meg, mert azt a popsit nem bámulhatná más rajtam kívül. Mondtam, tényleg nagy szerencse Tarzan!

Az is volt, mert végül nem harapta meg, csak viccesen összecsippentette a hatalmas sárga fogaival egy picit, ami nem lett nyílt seb, de azért megérezte a ledöbbent Tarzan.

Dani vigasztalgatta, hogy örüljön, amiért nem előre csipkedett a teve, a gonosz nővérem meg megjegyezte, na ennek a Luna is örül!

Aznap mindenki őt csesztette, hogy hova lett az állatok közti diplomáciai készsége? Talán ez a teve nem tudja, hogy ő Tarzan, mert nem arrafelé él! Ordítson még néhányat, jönnek-e a gorillák meg az elefántbikák!

Addigra már visszanyerte szegény jó uram azt a híres hidegvérét meg humorát is, és közölte, hogy itt csak egy bika van, a többinek meg csönd!:)

A legkülönösebb a rózsaszín tó volt, ami annyira szürreális volt, hogy nem is tudom elmondani. Akkor éreztem hasonlót, mikor kínai barátaim hoztak eperből egy zászló tortát, és kék, fehér, meg piros eperből volt kirakva, a kontúrja meg fekete eperből. 

Hát olyant se láttam még, meg ilyen fura vizet se. Mint egy nagy rózsaszín epres tejes turmix, Luca szerint pillecukor színű!:)

Voltak kisebb buktatók is. Sziszit gyomorszájon vágta és a vízbe lökte egy „kalóz” vitorlásnak a bumja, amiről csak későn értette meg, hogy mi is az, mikor már Lobó utána vetődött és kihalászta, a popsival felfelé forduló mentőmellényben pihegő barátnőnket.

Dani apukája orra bukott és mielőtt felemelkedett volna az ejtőernyővel, az orrával húzott egy vonalat a homokba. Fent aztán egy ideig nem tudta élvezni a tájat, mert nem látott, meg folyamatosan prüszkölt a félrenyelt homoktól. Egy idő után már mindenki nevetett a parton.

Öcsémet, aput és Kakukkot egy emu vette üldözőbe, állítják, mert sok volt bennük a tesztoszteron. Anyunak egy kék papagájjal támadt nézeteltérése, és szégyenszemre alul maradt a csatában. A segítségére siető körcsi és Nyurga is vereséget, és néhány csípést szenvedett. Ezek a papagájok nagyon összetartó csapat!:)

Luca felmászott egy megdőlt pálmára, aztán fent rekedt. Ordított akár egy bőgőmajom, és úgy lógott a kezével meg a lábával, mint egy kislajhár!

Ildit sarkon harapta egy rák, pedig ügyes kis műanyag szandiban járkáltunk azon a területen.

Nővérem alatt kitört a szörfdeszka és visítva beszáguldott egy ártalmatlan medúzacsapat közepébe, majd elengedte a vitorlát és ráfeküdt a deszkára, hogy tappottat se mozdul innen, ha nem vontatjuk ki, megkeresi a kék lagúnát és törzset alapít egy yetivel.

Tarzan átkiabálta neki, hogy a yeti nem itt honos, nővérem meg vissza, hogy dilidoki ne vesz el a részletekben!

Én boldog voltam, mert végre nem Tarzan óbégatott a parton karját lobogtatva le-fel rohangászva, hanem a Dani!

Tarzannak viszont a vízisí nem ment annyira, Lobó mondta is, minek erőltetni azt tesó ami nem megy, de nem ő az a feladós fajta. Így aztán sokat gyönyörködhettem testének aerodinamikáján, az elnyújtott vízbeérkezései és káromkodásai alatt!

Ilyenkor felváltva biztattam magasba emelt lobogó hüvelykujjal, vagy figyelmeztettem, hogy ne óbégassál a víz alatt, csukd be a szádat, ha leérsz, mert még elragad egy cápa vagy egy sellő!

Mert Tarzan csak süvített és ordított egész nap, akkor is mikor felemeltek motorcsónakkal a partról ejtőernyővel. Olyan szuper volt és majdnem mindenki kipróbálta, csak engem akar mindenről letiltani Tarzan, mert félti a fejemet.

Aztán a jack-kivel barátkoztam, ha a többiek lefoglalták Tarzant, mert ha meglátja, akkor csak óbégat, szerinte nekem a vízparton, a homokban kellene mókival várat építenem, attól nem lesz bajom! Hát én meg igyekszem kijátszani az éber szigorú doki bácsit!:)

Na és pénteken éltem át életem legvadabb szülinapi partyját. Ha nem a legvadabbat, akkor inkább úgy írnám a legszürreálisabbat, mert ez biztos!

Lobó augusztus 5-én ünnepelte megalakulásának évfordulóját. (Pont Kriszti névnapon!:))

Nem akart puccos szülinapi partyt, amit a szülei rendeztek szombaton, hanem azt kérte tőlünk, menjünk le a vízpartra bulizni. Ússzuk, bulizzunk, főzzünk, lovagoljunk és táncoljuk, de legfőképp nevessünk, amennyit csak bírunk. De mindezt tegyük állatjelmezbe bújva! Hát! Tipikus állatorvosi kívánság, nem?:)

Mondtam ok, enyém a meztelen csiga jelmez. Persze Tarzan felhördült, hogy azt majd otthon húzd fel. Mondtam, jó, akkor béka leszek, körcsike szerint inkább sündisznó, aztán magának jó önkritikával a Miss. Röfit stoppolta le!:) Végül egy jaguár cicalány lettem, mi is más?:)

Tarzan gorillának akart öltözni, de én azt nem szerettem volna, végül meggyőztük és nagy elégedetten az állatok királya jelmezt vette magára.

Hát volt tyúk, kacsa, mackó, gorilla, koala, kacsacsőrű, cica, tarajos sül, akinek fel lehetett állítani a tüskéit, nyuszi, egér, malac, Cleo mókus lett, és többször elbotlott a farkincájában, még Andyka is egy pici kis sivatagi egérke jelmezben vágtatott nagy dörgő léptekkel, kacsa mama és gorilla papa felügyelete alatt!:)

Egész nap és éjjel ezekben az idióta jelmezekben nyomattuk. Felköszöntöttük Lobót, koccintottunk, megittuk a pezsit, aztán fejünkre húztuk a fejünket,:) és ordítva, visítva belevágtattunk az óceánba! Fura, de egy ilyen jelmezben sokkal fesztelenebb vagy.

Mikor beugrottam a vízbe, egy pillanatra meglepődtem, mert a bundám megszívta magát vízzel, és egész nehéz lettem és kb. mint egy béka próbáltam úszni!:)

A homokon főztünk és még este is élveztük a kis tábortüzünket. Szerencsére nem jöttek se a vízi mentők, se a rendőrök, mert állítólag tilos a parton tüzet gyújtani. Biztos megvan az oka, de nem értem, hiszen itt a legkönnyebb eloltani!

A jelmezt csak a dédike úszta meg, aki egy igazi rokokó, fél lábszárig érő csipkés bugyogóban, napernyőcskével a feje felett, meg a kezében is ücsörgött, a külön neki kitelepített kazettás napozó ágyon, és nagyon jól érezte magát.

Én nem tudom, lehet a pelikánok nem szeretik a „nagytestű állatokat”, vagy egyszerűen csak antiszociálisak, de ahogy futkároztunk a parton, néhány madár nekünk rohant és nagyon agresszívek voltak. Persze a frászt kaptuk, hogy mik ezek, Dani meg kiabált futás közben, hogy gödények! Hát azok is voltak, és rettentő ijesztő hatalmas madarak, ugyancsak kapkodta mindenki a lábát, elől futott egy gorilla egy kis visító egérkét lóbálva, mi meg utánuk! Aztán Dani mondta, hogy ezek pelikán madarak de gödénynek is nevezik őket, vagy mi. Hát minden esetre nem lettek a szívem csücskei. Halálra rémültem tőlük, és még orra is buktam, és akár Daniel, én is húztam az orrommal egy csíkot a homokban, mert Tarzan nyargalt ugye, és fogta a kezem és rángatott maga után, de hát azért én nem tudok úgy vágtázni, mint ő, meg összegabalyodtam a farkincámmal, és akkorát estem, hogy még a cicafejem is elrepült, a rohadék madár meg ott ugrált körülöttem. Tarzan meg hessegette, én meg sírtam is meg nevettem is a homokban, mert a Luca is visított, hogy segítség meghalunk! Hát tényleg csak kis híja volt, rettentőek ezek a ragadózó madarak, soha nem is szerettem őket annyira!:)

Ez a nyár csodálatos! Megállás nélkül nevetünk, kárpótol minket az elmúlt időszak szörnyűségei után!

Anyuék hazatértek mókival, és dédikével. Cleoék se tartottak velünk, megértem, fél a szúnyogoktól, Ildi meg végre leellenőrizheti, hogy rendesen teszik a bárban a dolgukat a többiek!:)

Viszont jó dolog is történik, úgy veszem észre egyre nagyobb a szimpátia Sziszi és Lobó között!

És most isten veled Koalák földje, irány Dél-Amerika!:)

Mindenkit szeret és ölel, és még puszil is, egy nagyon boldog és szerelmes Luna <3

Ps. Ja igen! Ilyen fotókkal bombázza Tomas a sógorát! Ideje már, hogy kezdődjön nekik a suli!:)