Segítenétek?:)

Sziasztok!

Most nem rész jön, csak egy rövid bejegyzés, vagyis egy kérés!

Közben persze készül a következő fejezet a másik blogra, igyekszem holnapra kitenni.

Ide most azért írok, mert kérdezni szeretnék valamit, és úgy gondolom ezt a blogot többet megnyitjátok, mint a másikat.

Szóval az van, hogy hivatalos vagyok egy bálba. Igazából nem is én, hanem a Peti, valami orvos bálba, amit a kórházi orvosoknak, vagy alkalmazottaknak tartanak – ezt sem tudom pontosan – a lényeg, hogy megkért kísérjem el, ne egyedül menjen. Mert neki ez fontos, most építi a kapcsolatait, ismerkedik a főnökséggel és kellene valaki, aki jól mutat mellette – ez lennék én!:/

Bizonyos körülmények miatt, mindenképp el akarok menni vele. Történt ugyanis valami, ami miatt egy kicsit megint át kellet értékelnem a kapcsolataimat, és a körülöttem élő embereket.

Az ember gyakran azt hiszi, ennél már nem szerethet jobban, aztán mindig rájön, hogy tévedett, igenis lehet még jobban szeretni.

Én nem tudom, milyen ember vagyok, azt sem, hogy mi lesz, majd ha idősebb leszek, de nagyon akarom és iparkodok, hogy csak jót tegyek másoknak, és ne ártsak senkinek szándékosan. Sose tennék ilyent, még azzal sem, aki bántott.

Azt sem tudom, hogy milyen barát vagyok, vagy társ, mert az ember elfogult, és nem lát tisztán magával szemben, elcsúszik vagy pozitív, vagy negatív értelemben. Mást tökéletesen látok, de magamat nem. Társa meg hát, nem sok embernek voltam még…..

De az biztos, és nem tudom, hogy ez tudatos, vagy ekkora rohadt nagy mázlim van, hogy a barátaimat, azt tökéletesen ki tudom választani, és hatalmas szerencsém van velük.

Szeretem a családom, és mindenkit, aki körülöttünk van, de nem gondoltam, hogy ez az érzés, ahogy telik az idő, egyre csak erősebb lesz.

Itt ez a 3 pasi, és nem tagadom, elég sok dolgom van velük. Nem csak fizikailag, hanem szellemileg is, mert magányosak, idegenek ebben az országban, még a Dani is, ezért egymásra vagyunk utalva. Keresik a társaságom, mert én vagyok az egyetlen nőnemű, anyapótló a környezetükben.

Anyu ugye leginkább azzal van elfoglalva, hogy kiérjen időben a mosdóba, más meg nincs. Ja, még Moira, de őt inkább hagyjuk, a stílusa és az egész személyisége, megér egy bekezdést majd a későbbiekben. Biztos, hogy őt is a védőangyalom hozta az utunkba.

Szóval még sose voltam ilyen helyen, csak ha táncolni kellett, de oda meg minél csicsásabb, annál jobb, szóval nem szeretnék nevetségessé válni, főleg a Peti miatt.

Tanácsot szeretnék kérni ruha ügyben! Dee-től meg Aniw-tól már kértem, ők hasonlóan vélekedtek, de nem magyaráztam el nekik rendesen, és csak két ruha képét küldtem át.

Szóval minden ruhán – legalább is úgy tervezem lesz pánt, mert nem akarom, hogy egész éjjel a cicimre rángassam felfele, és nem érezném jól magam. A legbiztonságosabb, hogy hátul, a hátamon keresztezik egymást, le ne csússzanak, vagy a nyakamba akasztom, akár egy láncot.

És nem lesz se rózsa, se masni, mert nekem az ilyenek nem jönnek be.

Szerintem nekem nem áll jól a hosszított csípőjű ruha – ha így hívják – szóval, ami a csípőmön van elvágva, főleg húzva, mert elég kerek vagyok lent, meg fent is, viszont nagyon vékony a derekam.

És mell alatt vágott se kell, mert az meg olyan kismamás, és attól végképp idegenkedem mostanában!

Ez az egy, amiben egyetértünk a varrónőmmel, szerinte, akinek ilyen cicije van, azt ki kell rakni, hát én meg nem annyira érzem így! Most varratok néhány darabot, mert itt ebédeken meg koktél partikon tárgyalnak az emberek!

Meg a ruha hosszával is problémázom. Nem szeretném, ha illetlenül rövid lenne, bár csak 19 vagyok. De mit tudom én?

Én azt akarom, hogy minden pántnélküli ruha vagy vékony spagetti pánttal készüljön vagy egy nyaklánc szerű gyöngyös pánt a nyakam köré.

De a varrónő szerint meg kell tanulnom viselni a melleimet, és őrültség nem hangsúlyozni, akinek ilyen testi adottságai vannak. Én ezt tudom, hangsúlyozom is, ha táncolok, de ez most más nem? Nagyon nem szeretném, ha nem a megfelelő ruhában lennék, és kínos helyzetbe hoznám a partnerem.

Szóval nem akarok túl öreges lenni, de túl kihívó sem. Azt sem szeretném, ha egy oda nem illő, vagy illetlenül sokat mutató ruhában hoznám kellemetlen helyzetbe magam, és a kísérőmet. Nem igazán érzem még, hogy mi a megfelelő, és soha nem is jártam ilyen helyeken, hogy lenne egyáltalán elképzelésem.

Segítenétek?

Itt van néhány ezek olyan egyszerűek – de nem túlságosan?

1. 

 2.

 3.

 Ez nekem nagyon tetszik.

Ezek strasszosak, de nem túl sok egy orvos bulira?

4. 

 5.

 6.

 7.

Ezek meg hosszúak, de ennél estélyesebbet nem vagyok hajlandó, szóval olyan bő rokokós mennyasszonyit, azt nem, de lehet, hogy ez is sok a 19 évemhez? Vagy nem?

8. 

 9.

 10. Talán ez a fekete nem lenne rossz? Vagy sok?

Jaj, segítsetek már!:)

Kiválasztanátok egyet-egyet mindegyik stílusból, és egyet, amibe most menjek?

És gondoljátok hozzá, hogy szőke vagyok és nagyon világos szemű, meg 165 és kerek lent meg fent is!

Mert nem elég ez a bál, még lesz néhány jelenésem, pedig nem örülök neki, de majd elmesélem.

Mindegyik pasi engem akar magával cipelni, ráadásul még az összes kínai ünnepre is hivatalos vagyok!:/ Úgy mondták, nem meghívni, ez kötelező!:)

Kicsit meg vagyok rémülve ettől az egésztől. Nem szeretek társaságba járni, soha nem is jártam. Mi nem mentünk bulizni, mert az volt a munkánk. Inkább otthon pihentünk és beszélgettünk a többiekkel, az volt az igazi kikapcsolódás. Azt se tudom, hogy kell viselkedni egy ilyen helyen. Az itteni operaházban lesz bál, meg vállalkozók bálja, orvos bál, ügyvéd bál, és ráadásul Nyurga bulija, ahol nemzetközi szinten lesz képviseltetve a brüsszeli székhelyű munkahelye. Anyu szegényke már nem tud megjelenni, hát mondjuk nem is akar, így mind engem akar vinni!

Cipőm az van kettő is, még a ballagásomra kaptam tőle, és nagyon vigyázok rájuk, egyszerűen nem merem használni őket.

De ott van még a táska!

Őt kaptam karácsonyra, egyszerűen imádom. Mindig egy ilyen világos táskát szerettem volna, eredetileg baglyokkal, de ez is gyönyörű. De jó ez ilyen helyre? Vagy kinevetnek vele? Mert végül is ez márkás, és olyan pici kézitáskám nincsen. Van még ilyen márka egy feketében, de az még talán nagyobb.  Jó ez ilyen helyre?

Nagyon szépen köszönöm, ha írtok, és segítetek választani.

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

Puszi, Luna

u.i.: Azt mondják itt, esküvőre nem illik se fehérbe, se feketébe menni, csak ha kérik. Nem tudom, ez valóban így van-e, minden esetre nem reszkíroztam meg. 

Íme, a kedvencem! Ebben vezényelem le, életem első esküvőjét – igazából második, mert a Barbiét is megszerveztem – szóval, ő lesz, mert ebben tudok mozogni, meg rohangászni és énekelni, és egyszerűen imádom. Még az sem érdekel, ha kinevetnek!

Vélemény?

 Csak pántja is van, és az a valami nem lóg ott középen.

És barna!:)

És még valamit....
Drága Reni!

Napok óta, ha van egy kis időm, leülök, hogy megírjam azt a levelet. Aztán csak ülök a gép előtt, amíg el nem hívnak. Nem könnyű, de össze fogom szedni magam és megírom, és köszönöm a Tiedet, meg a türelmedet is!

Kedves Kata!

Tőled is egy kis türelmet kérek! Köszönöm a levelet. Nagyon örültem neki, elkezdtem nézni, és szégyellem bevallani, de elaludtam, pedig annyira érdekel, de valami baj van velem!:(

És szeretett lelki gurum!

Ahogy lesz egy kis időm, és te is ráérsz, jelentkezni fogok, és már alig várom. Csak ezt a két napot most tudjam magam mögött!:)

Kedves szerkesztőm!

Sokáig gondolkoztam azon mit is írhatnék arra a levélre. Igazad volt, nagyon sírtam, de az jó, ha az ember a meghatottságtól és a boldogságtól könnyezik.

Megvallom őszintén, egészen másfajta kérdésre számítottam.

Nem is tudok rá mit mondani, mert nem találok rá megfelelő kifejezést, szót, hogy elmondjam mennyire hálás vagyok már a gondolatért is, hogy mennyire megérintettél.

Azt mondják egy férfi szívéhez sok út vezet, egy édesanyához pedig a legbiztosabb, ha a gyermekéért teszel valamit.

Csak egy egyszerű köszönömöt tudok mondani, de az biztos, hogy soha, amíg csak élek ezt nem fogom elfelejteni!

Puszillak benneteket, Luna