103. rész - A barátság olyan, mint az igazgyöngy...

Bradley....

-    Ezek szerint történt végre valami! – sóhajt hosszan az érces férfihang. 

-    Igen főnök! Örülök, hogy hallom a hangod.

-    Hallgatlak Brad?

-    Megtalálták. Figyelik a lakását, a munkahelyét én meg őket. Sara beköltözött a Red Bull központba, ott nem érhetik el. Napok óta dekkolnak lent a kocsiban a ház előtt, de persze nem akadtak a nyomára. Ma léptek! Itt van bent egy benga állat és Beckyt faggatja Sara felöl.

-    És megtudott valamit?

-    Becky ügyes lány. Ösztönösen ráérzett, hogy ne mondjon semmit az érdeklődő fickónak. Ravaszul kivágta magát és elküldte a bengát a kávézó főnökéhez. Egy gennyes kis pöcs, molesztálta Sarat. Megérdemli, ha egy kicsit elbeszélgetnek vele, én is megtettem. Nem tud mondani semmit, Sara nem árulta el senkinek, hogy hova megy, főleg nem ennek a perverz kis fasznak.

-    Ezek szerint nem volt elég hatásos a svájci nő leállítása. Úgy tűnik, drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnom, pedig nem akartam már ölni többet.

-    Nekem elég meggyőzőnek tűnt a halálfélelme. Nem is tudom főnök….lehet, hogy ez már egy magánakció. Lehet, hogy a nő leállította az akciót, ezek csak magánszorgalomból akarják Sarat eltakarítani az útból.

-    Ki tudod szedni belőlük?

-    Hát persze! Bármit főnök!

-    Akkor ügyeskedj, mert most rajtad múlik a svájci nő élete!

-    Úgy lesz főnök, ma elindítom az akciót, és megtisztítom a terepet, ahogy megbeszéltük.

-    Rendben! Magam is körülnéztem egy kicsit és megtudtam néhány érdekes dolgot. Mit gondolsz ki volt az, aki mindennap betelefonált a kórházba a világ minden pontjáról, és érdeklődött a finn kislánya után, aki az életéért küzdött az intenzíven?

-    Fogalmam sincs.

-    Vettel volt, a Red Bull üdvöskéje.

-    Ez nagyon érdekes főnök!

-    Ezek szerint, ha ilyen érdeklődést mutatott a kislány iránt, valószínű, hogy jó kapcsolatot ápolt a mi Sarankkal is.

-    Én is így gondolom! Elég jóba kellett legyenek, ha ezt a gesztust megtette egy halottnak hitt nő gyermekéért.

-    Főleg mert az, akit az apjának hittek, le se szarta. Ez azért elég érdekes hír, nem? És ha a lány, ott lakik bent a központban, remek lehetőség lesz arra, hogy véletlen összefussanak.

-    Nem! Vagyis igen, ez is érdekes, de van ennél sokkal érdekesebb hírem. Ugyanis ez a Vettel gyerek már találkozott Saraval.

-    Mikor?

-    Néhány napja. Már bent lakott Sara a központban, mikor ez a Vettel ott járt valami megbeszélésen. Egy rakás híresség meg milliárdos celeb lehetett még ott, mert az épület közelébe se lehetett menni, akkora volt a készültség, mindenütt rendőrkordon volt. Ez a Vettel állítólag észrevette Sara képeit Newey irodájának falán, és annyira meghatódott tőlük, hogy menten levitette magát az alagsorba, ahol Sara dolgozott, és mindenáron meg akarta ismerni. Vele volt a barátnője is, és felettébb kedvesek voltak a mi Sarankhoz. Egyenesen rajongtak a művészetéért, olyannyira, hogy megrendeltek tőle egy családi portrét karácsonyra.

-    És te ezt honnan tudod ilyen részletesen? Kifaggattad Sarat?

-    Nem kellett faggatnom, beszélt magától. Ugyanis ezért a kis német pöcsért rajon Becky, és mikor Sara rájött, hogy kivel is áll szembe, és azok olyan barátságosak voltak, kért egy autógrammot Becky nevére. Ez a Vettel meg odáig ment, hogy nem csak aláírást adott neki, hanem még egy közös selfie-t is készítettek, amit átküldött a lány telefonjára, az meg büszkén mutogatta az ujjongó Beckynek, aki ki is tette a kávézó falára bekeretezve, a nevére szólóm Vettel autógrammot. A kis pöcs kézírását bámulják egész nap, itt csoportosulnak előtte, akár egy házi oltár előtt.

-    Ezek szerint ez a Vettel már tudja, hogy a lány él, és a mi Sarank azonos az ő elvesztett barátjukkal.

-    Igen.

-    És nem árulta el magát! Nem kérdezi, hanem kijelenti ezt a mondatot.

-    Úgy van főnök!

-    Vajon miért tette ezt?

-    Arra gondolok, hogy már a nyomára akadtak és tudta, hogy a lány amnéziás.

-    Igen, felhívtam az orvost, aki kezelte annak idején és megemlítette, hogy újabban nagy az érdeklődés Sara után, többen is érdeklődtek az állapota felől. Állítólag ráakadt valaki a múltjából, és elmagyarázta neki részletesen, hogy Sarat nem lehet hirtelen szembesíteni a régi életével, mert az esetleges következmények beláthatatlanok lehetnek. Csak apró lépésekben lehet feleleveníteni a múltját.

-    Ezek szerint a nyomára akadtak, és tudják, hogy amnéziás! Gondolom a te kis pöcsöd, nem véletlen a saját telefonjával fotóztatta le magát Saraval. Nyilván azonnal átküldte a finnek.

-    Hát ez eléggé kézenfekvő. Már csak azért is, mert olvastam az újságban, hogy Raikkönen, két év kihagyás után, visszatér a királykategóriába, és a Lotus versenyzője lesz. Sara meg boldogan mesélte, hogy jövőre, már a tesztekre is megy februárban, aztán végig ott lesz az utazó csapattal, a kiszolgáló személyzet tagjaként. Így rengeteg helyre eljut, és az is elképzelhető, hogy egyszer valahol, valami beugrik neki a múltjából. Most pedig csatlakozik hozzájuk a finn is, aki már évekkel ezelőtt végleg elköszönt a Forma 1-től, azt nyilatkozva, hogy soha többet, elég volt, most pedig visszajön egy bizonytalan csapattal. Ennek nagy oka kell, hogy legyen!

-    Igen, én is így gondolom! Örülök Sara miatt, hogy az a Raikkönen ilyen állhatatosan keresi. Persze neki sem volt könnyű, előbb a kedvesét vesztette el, aztán kiderült hogy a gyerek sem az övé.

-    Tudja már?

-    Igen! Valahogy rájött, DNS vizsgálatot kért az orvostól, és ami fura, ez a Vettel gyerek is.

-    Saranak kapcsolata volt vele is?

-    Nem! Állítólag a finn kedvéért csináltatta, mert valaki hamisított fotókat küldött róla meg Sararól, félreérthetetlen szituációban.

-    Vajon ki lehetett – bukik ki belőlem egy rövid erőltetett nevetés.

-    Na, igen! A lényeg, hogy megtalálták végre! Tehát már tudják a tartózkodási helyét és azt is, hogy nem rohanhatják le, mert szegény lánynak törlődött a tudata. Azzal, hogy elküldtem a meghívót ennek a finnek a képaukcióra, megtettem, amit a lelkiismeretem diktált, és ez a Raikkönen szerencsére vette a jelzést. Mi megtettük, amit lehetett, hogy jóvátegyük a múltat, a többi most már a sors dolga. Sara élete sínre került. Érzem, hogy újra egymásra találnak azzal a férfival. Aki ilyen állhatatosan szem előtt tartja a másik érdekeit, az igazán szeret, és meg fogja újra találni az utat Sara szívéhez. Lehet, hogy a lány nem emlékszik a múltjára, de belül, a lelke nem változott.

-    Igen, van erre egy érdekes történetem. A mi Sarank egy buszmegállóban felfedezte magának ezt a Raikkönent. Ott mosolyog egy plakáton alatta, egy várj velem, felirattal. Sara, ha csak tehette ott álldogált a kép mellett. Ez a lány ösztönösen vonzódik ahhoz a férfihoz, még így is, hogy nem emlékszik semmire.

-    Igen, tudom! Magam is tapasztaltam, mennyire a szívéhez nőt az a plakát. Mi kisiklattuk az életét, és a sors igyekszik visszatérni a megfelelő keréknyomba. Bradley, azt ígértem, ha elvégezzük ezt a munkát te is visszavonulhatsz. Nos, ha befejezted, és lejelented, egy jelentős összeget utalok a számládra végkielégítésként, hogy méltóképp kezdhesd el a civil életedet. Cserébe, csak rendkívüli körültekintést és tapintatot várok el Saraval szemben.

-    Úgy lesz, és köszönöm főnök.

-    Én tettem tönkre ennek a lánynak az életét, nekem kell helyrehoznom. Akkor fejezzük be Bradley! Tegyünk pontot ennek az ügynek a végére!

Hosszan sóhajtva iszom ki a poharam. Fél szememmel a távozó félben levő gólemet figyelem. Lassan emelkedem fel, pénzt hagyok az asztalon, intek Beckynek, és sajnálkozó arccal, széttárt karral jelzem, hogy mennem kell.

Tudja magától is, hang nélkül mozog a szája, ahogy suttogja, vigyázz magadra.

A kocsimhoz sietek, egy fekete BMV kanyarodik ki a kereszteződésből. Halkan utána gördülök. A műszerfalon Beckyt jelzi a telefonom kijelzője. Kihangosítom.

-    Semmi baj kislány! Teszem a dolgom, tudod, már mindent megbeszéltünk. Utána megyek és elbeszélgetek ezzel a kedves emberrel. Ne hívj többet, majd ha végeztem haza megyek. Kérlek, hívj egy taxit és vitesd haza magad, ne kószálj egyedül éjjel az utcán. Ne kelljen aggódjak miattad, most más dolgom van. Sietek, ahogy végeztem!

Becky tudja mit készülök elkövetni. Azt nem mondanám, hogy mindent tud rólam, de bizonyos dolgokba beavattam.

Eleinte kötelességből udvaroltam. Hatalmas lendülettel, ellenállhatatlanul. Tudom, hogy vonzom a nőket, tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy ne tudjon nekem nemet mondani. A közelébe kellett férkőznöm, hogy minél többet megtudjak Sararól, és minél jobban szemmel tudjam tartani.

Lassan megismertem Beckyt. És ami a legfurcsább az egészben, vonzódni kezdtem hozzá. Ha rá gondoltam, egy egészen másfajta élet körvonalai bontakoztak ki a jövőmmel kapcsolatban. Normális élet, tiszta adózott munka, család, gyerekek, béke, nyugalom!

Becky egy csupa szív kedves lány, aki fülig belém szeretett, és a ragaszkodásával, kedvességével teljesen levett a lábamról. Nem tudott rólam semmit, csak annyit, hogy segítettem Saranak, és én vagyok a hős, a mókusok megmentője! Csak egy hétköznapi pasi voltam a szemébe, és ebbe szeretett bele.

Együtt él az édesanyjával, nem volt lehetősége tovább tanulni.

Az anyja fizikai munkát végzett, egy gyárban kutyatápot csomagoltak 12 órában. Egy nap az esti műszak után fáradtan sietett haza. A nagy hóesésben és szélben, felhúzott gallérral igyekezett előre és nem figyelt eléggé. Egy elmozdult csatorna fedőlapba lépett és beleesett. Tüdőgyulladást kapott a jeges szélben, mire megtalálták. Combnyaktörése, kéztörése és agyrázkódása lett, és sántítani fog egész hátralevő életében. Nem ment már a 12 órás robot, de jöttek a számlák, a gyógyszerek, és kezelések.

Becky nem tanult tovább az érettségi után, inkább munkába állt. Nem dúskálnak a javakban, de azért megélnek. Egy kis másfélszobás lakást bérelnek, az anyja, Becky és egy foltos kandúr. Sarat mellé osztották be, és az első naptól kezdve remekül megértették egymást. Most Sara bérleményében dekkolok, és Becky ha csak teheti, velem van.

Az anyja is elfogadott, jó embernek tart, igyekszem majd ennek megfelelően élni a jövőben.

Sara velünk tölti az ünnepeket. A karácsonyt és a szilvesztert is, mielőtt elindul a nagy kalandra, a Red Bullal a világ körül, mosolygok a lány vidám szavain.

Nagyobb kaland lesz ez kislány, mint gondolnád! Az egész életedet megváltoztatja, mire a végére érsz.

A pasi leparkol végre, és zsebre dugott kézzel besiet a szélső lépcsőházba. Kiszállok és rágyújtok. Ráérősen szívok a cigibe, közben felfelé bámulok. Vörös téglával kirakott régi típusú tűzlétrás ház.

Ha egy kis szerencsém van, akkor ezen az oldalon lakik, és látni fogom mikor hazaér, és felkapcsolja a villanyt. Jó lenne, egy csomó időt megspórolnék a keresgélésével.

Velem a jószerencse, a harmadikon kivilágosodik egy ablak, aztán mellette egy másik is.

Szóval itt dekkolsz te tetű! Nekirugaszkodom, a második ugrásra sikerül elkapnom a tűzlétrát, és lehúznom. Könnyed léptekkel futok fel rajta, kedvelem ezeket a házakat, itt nem kell megerőltetni magam, ha valahova be akarok jutni. Magánemberként óvakodnék ilyen lakásba költözni. Ide csak az nem másik be, aki nem akar.

A benga már elhelyezkedett. Cipői lerúgva hevernek a szoba közepén, ő elterülve hever a kanapén, egyik lába az asztalra dobva. Lepattintja a sörösüveg tetejét és hosszan meghúzza, aztán a távirányítóval hangot ad a tv-re.

Baseball! Hm, szeretem, de most nincs itt az ideje a sportélvezeteknek! Figyelmesen körbenézek a szobában, miközben a benga, a derekából kiveszi a revolverét és az asztalra dobja.

Hm, egy stukker megvan! Hol rejtegetheti a többit, ha be kell mennem? Időm akár a tenger, alaposan felmérem a terepet, mielőtt bemászok, és faggatni kezdem a főnöke ki-és hollétéről.

Illegal pitch! A francba, dühöngök némán, mi az, hogy szabálytalan dobás?

Egy véleményen vagyunk, mert a benga dühösen elhajítja a kiürült üveget, és nem mormolja a szitkait, mint én. Másik üvegér nyúl, szerencsére helyben az utánpótlás.

Hagynom kell ezt a kurva meccset, majd megnézem felvételről, most Sara dolga a fontosabb.

Indulnék éppen, mikor megcsörren a telefon. Aki hívja, fontos személyiség lehet, mert a benga amint megpillantja a kijelzőn, kinyomja a tv-t.

Jó, legalább nem kalandozik el a figyelmem, sóhajtozom. Aztán kezdek csak hálálkodni. Még így, a teljes csendben is hiába hegyezem a fülem, csak szótöredékeket kapok el. Sajnos nagyon rosszul hallom, de ami eljut hozzám elég, hogy egy új terv foganjon meg a fejemben, melyben nem szerepel a benga azonnali kínvallatása. Sokkal zseniálisabb ötletem támad!

Végighallgatom a rosszarcú siránkozását. Mindenfelé érdeklődött Sara után, de semmi. Minden éhenkórászt, mozdítható embert megkeresett és ráállított a lányra, hátha valaki a nyomára bukkan. Nem tűnhetett el, csak úgy nem nyelhette el a föld.

Miközben hallgatom, megszületett az új terv. Holnap reggel megvárom, hogy magához térjen, hiszen már a harmadik üvegsört önti magába, aztán becserkészem. Csak jelentkeznem kell egy hihető történettel, elég, ha mondok egy kamu nevet, hogy tőle hallottam egy kocsmában, hogy egy lányt keresnek, és jó pénzt ígérnek a tartózkodási helyéért.

Egész éjjel a kocsiban dekkoltam. Aludni nem mertem, nehogy elszalasszam a bengát, időnként bekapcsoltam a fűtést, mert rohadt hideg volt.

Éhes vagyok, fázom és rohadtul tele a tököm. Cseppet sem lesz nehéz eljátszanom a lecsúszott ágrólszakadtat.

Jobb híján terveket kovácsolok, próbálom a lehető legkíméletesebben megfogalmazni a mondandómat Beckynek. Szükségem lesz rá, pedig nem akarom ez a lányt belekeverni az ügyeimbe, de most ez a legegyszerűbb megoldás. Csak sikerüljön meggyőznöm!

Végre! Megjelenik a kapuban, a várakozásommal ellentétben nem ül kocsiba, rágyújt, és sietősen elindul lefelé a folyópartra. Hát nem kapkodta el ez a fasz az indulást!

Dideregve felhúzom a dzsekim gallérját, fejembe húzom a használt kötött sapkát, számba lökök én is egy cigit, és fázósan felhúzott vállakkal, zsebre dugott kézzel utána sietek. Lépteim hallatán riadtan megpördül, zavarodottan bámul a szemembe, keze a dereka felé tapogatózik.

Na ez aztán bérgyilkos a javából!

Gyorsan megszólalok, mert elég idegesen tapogatózik a dereka felé, nem hiányzik, hogy kézitusát kelljen vívnunk.

-    Úgy hallottam egy bolond nőt keres.

-    Az attól függ – méreget gyanakodva. – Kitől hallottad, hogy keresek valakit?

-    Egy kocsmában az éjjel. Együtt kártyáztunk egy taggal, láttam egy fényképet nála. Azt mondta azt a lányt keresik, és igen, felismertem, egy kávézóban dolgozik a belvárosban.

-    Már nem. Azért keresem, mert eltűnt onnan. Mit tudsz róla?

-    Attól függ, hogy mennyit ér neked az infó! Ha megfizeted, elviszlek a mostani lakásához.

Hagyom, hogy belemerüljünk a kicsinyes alkudozásba. Közben vakaródzom, grimaszolok, a borostáim dörzsölgetem, aztán a kezeimet. Idétlenül hunyorgok, idegesen rángatom a fejem, folyamatosan szipogok, és elszántan harcolok a pénzemért.

Sikerül megtévesztenem. Elhiszi, hogy egy narkó-hiánytól remegő, piti besúgó vagyok, aki hajlandó komoly információval szolgálni, ha megfizetik.

Egyre jobban beleélem magam a szerepembe, lassan fordítok a helyzeten, és úgy alakítom a beszélgetést, hogy a jövőmre terelődjön a szó. Roppantul okosnak igyekszem mutatni magam, miközben igyekezetem olyan átlátszó akár az üveg, de pont ez a célom.

A bandához akarok csatlakozni. Egy kis anyagért bármit elvállalok, legyen rablás, verés, pénzbehajtás, gyilkosság.

Figyelem a reakcióját, amint egyre inkább elgondolkozik felettem. Jól jönnék neki, egy rakás kellemetlen feladattól megkímélném, ha néha engedne szippantani. Egyre elégedettebben nézeget, nyert ügyem van!

-    Honnan ismered a nőt? – faggat nagy ravaszul.

-    Egyszer karambolozott és egy ismerősömhöz került a kocsija. Épp ott dekkoltam üzleti ügyben mikor jött érte. Egy csomó mindent mesélt magáról kéretlenül is. Kicsit bolond a nő, állítólag nem emlékszik a régi életére, valami érte a fejét. Olyan fura volt, olyan naiv, ahogy ismeretlenül is kifecsegte a titkait. Gondoltam haza kísérem és körülnézek nála, ha nem lesz otthon.

-    És?

-    Csóró pincérbige! Néhány üveg lopott ital meg pohár a Sweet nevű kávézóból, és egy rahedli szerelmes regény. Az egyetlen értéke a kocsija volt, állítólag azt is valami pasitól kapta ajándékba, de a kocsi nem volt a  ház előtt. Még bútora sem volt, semmi….csak ostoba rajzok meg festmények szerte a lakásban. Leginkább magáról, önarcképek, mintha nem tudna betelni magával, még az ágyban is a saját arcát akarja látni a falon. Leszartam! Annyira nem jó a csaj, hogy ellopjam a képét. Bezártam az ajtót, szó szerint észre se vette, hogy bementem hozzá. Ágrólszakadt nyomorul bolondja. Egyébként mi bajod vele?

-    Nekem aztán semmi, de fizetnek érte, ha elteszem láb alól.

-    Kinek lehet útjában egy ilyen lökött csórikám? – grimaszolgatok.

-    Faszom se tudja! Talán annak a nőnek, akinek a pasijától van az a jó kocsi! Fingom sincs, és nem is érdekel! A nő fizet, a főnök kiadta a munkát, én meg elvégzem!

-    Értem! – bólogatok tudálékosan. – Nő akarja kicsináltatni? – érdeklődöm, mint aki nem bír a kíváncsiságával.

-    Úgy vettem ki a főnök szavaiból, de ez nem rád tartozik! A főnök kiadta a melót, nekem meg el kell végeznem!

-    Akkor bemutatsz a főnöknek? Szeretnék belépni a csapatba. Szervezz meg nekem vele egy találkozót!

-    A nagyfőnököt én se ismerem, de beajánllak a kisfőnökömnél, ő aztán majd szól a nagyfőnöknek.

-    Ha felvesz, jövök neked egyel! – hálálkodom.

-    Ha a csapathoz akarsz tartozni, előbb bizonyítanod kell! Addig nem viszlek sehova, amíg nem tudom, hogy valóban megéred a pénzed.

-    Jó rendben, de mit kell tennem?

-    Azt mondod, ismered ezt a bolond bigét!

-    Azt!

-    És tudod, hogy jelenleg hol tartózkodik?

-    Tudom!

-    Akkor a következőt tesszük. Este találkozunk, te odaviszel hozzá, és elintézed előttem, hogy megbizonyosodjak a munkaképességedről, meg a lojalitásodról. Ha kinyírtad a bigét, elviszlek a főnökhöz és beajánllak neki. Különben nincs üzlet.

-    Rendben! Hogy végezzek vele? Van valami extra kívánság? – adom a nemtörődöm vagányt.

-    Nincs! Úgy teszed hidegre, ahogy jólesik! És azt csinálsz vele közben, amit akarsz, nem kell vele kesztyűs kézzel bánni.

-    Rendben – nyújtok kezet bárgyú elégedett mosollyal. – Mikor csináljuk? – faggatom izgatottan. Az is vagyok, mert végre jó a nyom, ki kell derítenem ki a főnök!

-    Ad meg a számod, majd hívlak.

Már vagy huszadszor ismétlem el a tennivalókat. Beckyn szemmel látható a félelem és a szorongás. Nem haragszom érte, inkább örülök, hogy ilyen. Nem könnyű, amire kérem, egy olyan tiszta, becsületes embernek, mint ő. Fél, és én igyekszem újra meg újra megnyugtatni, hogy nincs oka rá, mert ott leszek, és előbb harapnám át a torkát, semmint, hogy neki valami rosszat lenne ideje tenni.

Kerek kis történetet tálaltam neki, hogy üzletember lévén valaki, vagy valakik az életemre törnek, mert az üzleti világ már csak ilyen. A végrehajtó azonban jó szimattal felhívott, és felajánlotta, hogy kiválthatom magam. Ha többet adok, vagyis ha ráígérek a vérdíjamra, akkor életbe hagy.  Megtettem, de ez nem egy életbiztosítás. És mi lesz, ha egy újabb érkezik? Addig fizetek, amíg van miből? Ki kell derítenem, hogy ki akar az életemre törni, hogy hivatalosan, vagy úgy ahogy ő akarja, elrendezhessem az ügyet!

-    Ki kell derítenem, hogy ki a főnöke Becky. Vérdíjat tűztek ki a fejemre, és ez a tetű tudja, hogy ki a megbízó. Üzletember vagyok, és előfordulhat, hogy valakit elütöttem egy nagyobb üzlettől. Lehet, hogy tönkre ment, lehet, hogy csak képtelen feldolgozni a vereséget. Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy meg akarnak ölni, és ehhez nekem is lesz egy-két szavam. Segítesz nekem kicsi lány?

-    Persze hogy segítek! Tudod, hogy bármit megtennék érted, csak nagyon félek!

-    De nem kell Becky, én itt leszek és vigyázni fogok rád mindig.

-    Mindig? – kerekíti rám a szemeit mohón.

-    Igen, valami ilyesmit tervezek – mosolygok, hogy végre bátorságot öntsek belé.

Becky szemei előtt el kezd kibontakozni a közös jövőnk. Látom, ahogy felragyog, ahogy elpárásodik a tekintete, és elszánttá válik, miközben rám emeli őket.

-    Rendben Brad, hozd ide az a mocskot, én meg majd teszem, amire kértél!

-    Köszönöm kislány! Ígérem, soha nem fogod megbánni, hogy megmented az életem!

A bárban…

Ráérősen nézelődök, néhány törzsvendég az asztaloknál, de nincs túl nagy forgalom. A lehető legjobb hely a találkozásra, és a tervem végrehajtására.

Fél órája hívott a benga, aki a nem túl eredeti Adam néven mutatkozott be. Nyilván sokáig keresgél az utónév szótárban mire ráakadt. Nem mintha számítana a neve, egyáltalán nem számít, ahogy ő sem. A létezése is csak idő kérdése, bár ő még ezzel koránt sincs tisztában, ezért aztán fontosságának teljes tudatával ereszkedik le az asztalomhoz.

-    Egy sört indulás előtt? – bökök a tekintetemmel az előttem levő félig üres pohárra, amiből egy kortyot sem ittam, Becky öntötte ki, hogy úgy tűnjön, mintha már fogyasztottam volna.

Tegnap volt időm kifigyelni mennyire kötődik ehhez az italhoz. Nem okozott csalódást, rövid gondolkodás után bólint.

Piti kis narkósnak adtam ki magam, de nem én vagyok a piti, hanem ez az izomagyú, aki mikor megemlítettem a telefonba, hogy csak úgy a poén kedvéért, itt ülök a Sweet kávézóban egy jó hideg sörrel, amire szívesen meghívnám őt is a munka előtt, nem tudott ellenállni a potya sörnek.

-    Rendben, úgy is te végzed ma a munka nehezét. Szeretem a feketehumort! – vigyorog sunyin és tekintetével megint Beckyt vetkőzteti.

A kicsi lány nagyon ügyes, pedig alig áll a lábán a félelemtől, a hangja is remeg mikor hozzánk lép és felveszi a rendelést.

-    Egy sört a barátomnak is, és két kávét – rendelek anélkül, hogy akár csak egy pillantásra is méltatnám – hogy éberek maradjunk – vigyorgok én is együgyűn.

-    Azonnal – leheli elhaló hangon.

Visszamegy a pulthoz, és remélhetőleg azt teszi, amibe megállapodtunk és többször is elpróbáltuk. Kiveszi a bekészített csészét, amibe az altatóport szórtuk, és ráönti a feketét.

Nem bonyolult feladat, de olyan ideges, attól félek, még elejti a végén!

Aztán néhány csillagot rajzol tejszínből a tetejére, ezzel elfedi az esetleges zavaros színt, és a kávé íze elnyomja a gyógyszerét.

Visszafelé már magabiztos a mosolya. Azt hiszem átlendült a holtponton, már nem lesz baj vele. Bátorítóan rámosolygok, mert látom, hogy nem remeg a keze, mikor elénk helyezi a rendelést. A mosolyomból kiolvashatta, ahogy egy pillanatra összekapcsolódik a tekintetünk, hogy itt vagyok mellette akár az árnyéka, és nem hagyom, hogy bármi baja essen.

-    Parancsoljanak – mosolyog kötelességtudón még akkor is mikor a benga közönségesen a kezére ejti a mancsát és bizalmaskodva megszorítja.

-    Nincs kedved kipróbálni az új kanapém rugózását? – vigyorog önteltségtől duzzadón.

-    A számla uram – teszi elém a papírt, és ezzel kihúzza a kezét az izzadt mancs alól – itt a váltásom – magyarázkodik, és ügyet se vett a tuskóra.

Lazítok az ökölbe szorult kezemen. Majd később!

Pénzt teszek a tálcájára és a bengához hasonló tekintettel igyekszem méregetni.

-    Jól nyomod – heherészek – de ez is majdnem olyan hülye, mint a másik volt! Nem érdemes rájuk az időnket pazarolni. Inkább igyunk!

Emberes adag nyugtatót kapott, mégis alig látom rajta, hogy kicsit bágyadtabb lenne, de nekem ennyi is elég. Rányomom a fűtést, ettől még jobban elbágyad. A jótékony csend még rám is álmosítóan hat. Egy kietlenebb erdős résznél indexelek és félrehúzódok.

-    Mi van? – rezzen fel.

-    Hugyoznom kell – nyitom ki az ajtót – azonnal jövök.

-    Ha már megálltál, megyek én is – kászálódik ki nehézkesen. Hát igen, erre jó a sör!

Hagyom, hogy előttem lépegessen.

-    Kibaszott bogarak – hesegetek magam körül, és észrevétlenül előhúzom a bekészített fecskendőt a kabátom zsebéből.

Nem foglalkozik velem, teszi, amiért kiszálltunk. Illedelmesen megvárom, hogy végezzen, nem akarom elsietni, jó lenne egy szúrással elintézni a dolgot, de ahhoz tiszta felület kell, lehetőleg egy véna. Abban a pillanatban szúrok, mikor elpakolja a szerszámát, és a cipzárját kezdené felhúzni. A feje előre hajol, hogy lásson valamit a dzsekijétől, nyaka szabaddá válik, megfeszülnek az inak és tökéletesen kirajzolódik a nyaki ütőere. Gondolkodás nélkül beleszúrok, és benyomom a fecskendő tartalmát.

-    Mi a fasz…. – kap a nyakához. Kitágult szemekkel mered rám.

-    Ne aggódj – húzom ki magam, és végre elhagyom, ezt a nyalizós hangot – nem döglesz bele, csak igazságszérumot kaptál. Most kérdezni fogok, te pedig készségesen felelgetsz. Ha ügyes leszel, életben hagylak.

-    Én…nem…te kibaszott fasz….halott vagy…. – dadogja.

-    Nem – csóválom a fejem mosolyogva – te vagy halott, csak még nem tudod! Szóval? Hat már a szerem? Lássuk csak, elsőre egy egyszerű kérdést, ami egy ilyen őstuloknak sem okoz gondot. Adam a valódi neved?

-    Nem… - nyögi – a nevem….

-    Leszarom! Nem érdekel! Minél kevesebbet tudok rólad annál jobb nekem. Nem akarok a neveddel álmodni. Csak azt akartam tudni, hogy hatott-e már a szer! Tehát, a kérdés a következő! Ismered a nagyfőnököt?

-    I…igen – küzd az igazság ellen, de képtelen hazudni.

-    És tudod, hol lakik?

-    Igen… - nyögi beletörődötten.

-    Rendben! Látod? Megy ez nekünk – fogom karon és kedélyesen visszakísérem a kocsihoz. Beültetem és rácsukom az ajtót. Aztán hátulról megkerülöm az autót, és beteszem az indítókulcsot, amit a biztonság kedvéért magamhoz vettem kiszálláskor.

-    Akkor most elmegyünk hozzá. Kérlek, mond a címet!

Engedelmesen diktálja. Gondoltam, egy külvárosi kertes övezet. Szerencsére nincs messze, nem kell végeznem most a bengával, bőven kitart a szer hatása, míg odaérünk.

Útközben néhány fontos információt tudakolok még, mint például hányan lehetnek a házban, számíthatok-e testőrökre, és hasonló életbevágó kérdések.

Lassan gördülök az utcában, a lámpa fénye megvilágítja a gondozott előkerteket. A célállomásnál készségesen kimutat. Megérkeztünk!

Kiszállok, megkerülöm újra a kocsit, kisegítem és kedélyesen belekarolok. Mint két jó cimbora lépegetünk befelé.

-    Egészen biztos vagy benne, hogy nincs itt senki más?

-    I…igen! Ez itt egy csendes….nyugodt környék. Nem hozza ide a munkát.

-    Nahát, ez kedves tőle! – nyomom meg a csengőt.

Negyvenes, magas, vékony férfi jön elő a csengetésre. Ingben és öltönynadrágban van még ebben a kései órában is. Az egész kinézete olyan, mint egy gyomorfekélyes iskolaigazgatónak. Megismeri a bengát, nem fog gyanút, dühösen jön a kapuhoz.

-    Mi a fasz képzelsz Colton, hogy ilyenkor idejössz, felzavarsz és még egy köcsögöt is idehozol a nyakam….

A dühös áradat megreked, ahogy pillantása szembe találkozik a stukkeremmel.

-    Mi a fasz van? – mered rám.

-    Menjünk csak beljebb főnök. Beszélgetni jöttem.

Lassan ballagunk a ház felé, jól hallhatóan kibiztosítom a pisztolyt, ha netán eszébe jutna vonakodni, engedje el a gondolatot.

-    Van még valaki a házban?

-    Egyedül lakom….

-    Nem a családi állapotodat kérdeztem!

-    Nincs senki! – köpi felém.

-    Zárd rá az ajtót Colton - intek a bengának. Engedelmesen teszi amit kérek, aztán tétován álldogál kettőnk között, akár egy vezetőbíró a bokszolók közt a tatamin.

-    Nem tudod kivel kezdtél – mered rám fenyegetően. Igyekszik határozottnak mutatkozni, de a hóna alatt egyre jobban kirajzolódik a fehér ingen az izzadtságfolt.

-    És nem is érdekel! Nem ismerkedni jöttem!

-    Hát miért?

-    Ezért! – veszem elő a zsebemből Sara összegyűrt fotóját.

-    Mi van vele? – mered a képre aztán rám.

-    Ezt kérdem én is! A lány a védelmünk alatt áll, úgy hallottam, aki kiadta rá a vérdíjat, visszavonta a megbízást! Így van?

-    Így!

-    Akkor miért akarod megölni?

-    Mert árt a hírnevemnek, ha futni hagyom – veti oda flegmán.

-    Fontosabb a hírneved az életednél? – firtatom.

-    Majd meglátjuk ki hal meg – morogja fenyegetően.

-    Főnök…talán igaza van Damiennek – próbálkozik a békítő tárgyalással a megrogyott Colton – talán nem kellene ezt csinálni….

Damien az álnevem, a jó humoromról tanúskodik, és rávilágít a vészes jövőre, hogy az Ómen című filmből vettem. Vagy nem ismeri a filmet, vagy nincs humorérzéke, mert nem nevet.

-    Fogd be a pofád! – förmed rá. – Még számolunk ezért, te idióta fasz! Hogy merted idehozni? Én vagyok a főnök, és te azt teszed, amit mondok!

-    Igen…persze főnök…de a nő már odaadta a pénzt, és lemondta az akciót – berzenkedik az igazságérzete a szérum hatására. – Akkor meg minek tesszük ki magunkat a lebukás veszélyének? Miért veszélyeztetjük magunkat a semmiért?

-    Azért fejezzük be, mert a szavamat adtam, és mindenki tudja ezt, aki számít! Ha most lemondok a gyilkosságról oda a hírnevem – kezd hosszas magyarázkodásba, de nem téveszt meg.

Pontosan látom, ahogy óvatosan araszol a konyhapult felé. Tekintetemet nem kerülte el a jókora konyhakés, ami a munkalapon hever. Hagyom, hogy akciózzon. Csak próbálkozz madárkám, mosolygok magamban. Kíváncsian várom mit lép.

-    Engem nem érdekel a hírnév főnök! Inkább fizess ki, fogom a pénzem és elmegyek! – próbálkozik az őszinte.

Szinte már kezdem megkedvelni, egy pillanatra meginog bennem az elhatározás. Bután őszinte, bizakodó arccal néz rám. Talán meg sem ölöm, van még benne jó, érzem benne az erőt, mosolygok akár egy szakavatott Jedi lovag.

A könyökömön jön ki az összes rész, Becky ha nem a Forma 1-et és a tejfeles szájú Vettelt csodálja, Star Wars függő.

-    Nem mész te sehova – ordít a settenkedő, és hirtelen mozdulattal felkapja a konyhakést. Magához rántja a riadt Coltont, a kést a torkához szorítja, másik kezével a pisztolya után kotorászik.

-    Ne…főnök, ne! – nyöszörgi a férfi, és megpróbál ellépni a fenyegetőzőtől.

Ordítok, hogy engedje el, de már késő. Látom az elsötétülő tekintetén,  hogy ölni akar!A kés megvillan, a kedves gólem a torkához kap. Ujjai közt fröcsköl a vére. Hátrahőkölök, hogy ne találjon el a sugár. Mire összeesik, ott állunk egymással szemben, előreszegezett pisztolyokkal, akár egy western pisztolypárbajban. Egymásra fogott stukkerrel hallgatjuk a szerencsétlen Colton utolsó hörgéseit. Szerencsére nem szenved sokáig.

Sajnálom! Ha rajtam múlik, életben hagyom. E nélkül a gyilkos nélkül olyan gyámoltalan, akár egy vezérkost vesztett birka. Viszont a másik már eldöntötte a sorsát….

Ez aljasabb, mint gondoltam. A saját emberét áldozza fel, hogy mentse a bőrét. Kár, hogy csak egyszer tudom megölni!

A helyzet sakk-matt, látja ő is. Lazít a tartásán.

-    Beszéljük meg! Nem kell a lövöldözés, ne verjük fel a környéket. Jó hírű utca ez, ne zavarjuk meg a csendjét. Küzdjünk meg, mint férfi a férfival – tesz egy ajánlatot, hogy elaltassa az éberségem.

-    Rendben! – kezdem leengedni a pisztoly. Látom a megkönnyebbülést az arcán.

Ez a fasz komolyan azt gondolja, hogy azok után, hogy a szemem láttára nyírta ki az egyik emberét, megbízom benne? Úgy csípőmagasságban van a fegyverem, mikor elsütőm. Nem hiába gyakorlok annyit. Egyenest a szívébe, szinte nem is vérzik. Nem úgy, mint szegény Colton.

Kimeredt szemekkel bámul az arcomba. Nem érti, hát elmagyarázom neki.

-    Bocs! Elfelejtettem szólni, nekem az nem férfi, aki orvul megöli az egyik emberét, hogy védje magát, hajtóvadászatot indít, a megbízás visszavonása ellenére, egy szerencsétlen amnéziás lány után, aki a világon senkinek se ártott, mert azt képzeli, ettől nő a hírneve!

Mondanék még ezt-azt, de mire ennek a mondatnak a végére érek, feltartóztathatatlanul zuhan hanyatt a parketta felé. Miután becsapódott, és nem mozdul, komótosan a földön heverő testhez sétálok, fogom Sara fotóját, és a szájába gyűröm.

Anélkül, hogy a halott Coltonra pillantanék, elhagyom a házat.

Nem érintettem meg semmit, csak a fotót. Nem hagyok ujjlenyomatot. Nem teszem ki magam semminek, mert tudom, mikor az emberei majd megtalálják, az első dolguk lesz, kivenni a szájából a képet. Ha be is jelentik a gyilkosságot, amit kétlek, a képről mélyen hallgatni fognak, mert azzal elismernék, hogy bérgyilkosságra készültek.

Sokkal valószínűbb, hogy kiteszik valahol egy kietlen terepen az erdőben, vagy beledobják a vízbe a testét és ezzel vége, eltűntként fogják kezelni, amíg egyszer majd valaki véletlenül rá nem talál a tetemére.

De az alvilágban elterjed majd, a munkát és új családot kereső emberek hírül viszik, hogy a főnök úgy halt meg, hogy egy képet nyomtak le a torkán. Annak a lánynak a fotóját, akire vérdíjat tűztek ki, aztán visszavonták, de a főnök magánszorgalomból végezni akart vele.

Érteni fogják, és nem keresik tovább a lányt. Ingyen senki se akar gyilkolni, és elég határozott figyelmeztetés a golyó a szívében, hogy valakinek fontos a lány élete!

Többé senki sem fog Sara fejére vérdíjat kitűzni!

Behúzom az bejárati ajtót, és a kaput is gondosan beriglizem. A pulóverem ujját használom kesztyű gyanánt, bár valahol tudom, felesleges az óvatosság, mert reggel ha majd jönnek, megfogják a riglit is meg a kilincset is, de valahogy mégis nyugodtabb így a szívem.

Halkan indítok, és nem kapcsolok lámpát, csak miután magam mögött hagyom a kietlen csendes utcát. Első teendőm, hogy Beckyt hívjam.

-    Minden rendben van kislány – szakítom félbe a kétségbeesett faggatózást. Már nagyon ideges volt szegény.

-    De mi volt Bard?

-    Elővettem a pisztolyom, kilőttem két apró kumquatot a gyümölcsös tálból, és elmagyaráztam neki, hogy ha még egyszer az utamba akad, mást lövök ki a lába közül. Miután megszemlélte a lyukas apró narancsokat, jobb belátásra tért. Most már nyugodj meg, minden rendben, hamarosan ott vagyok nálad!

Csak ezután hívtam a férfit, aki valahol messze az államokban várja, hogy elrendezzem annak a lánynak az életét, akit majdnem elpusztított, aztán megszeretett, és most úgy védelmezi, akár a saját vérét!

-    Végeztem főnök! Mindent elrendeztem, többé nem fenyegeti veszély Sarat!

-    Köszönöm Bradley! Nem volt probléma?

-    Említésre méltó nem! Mindent elintéztem! Az egész már csak a múlt!

-    Értem! Akkor ezzel vége! Többet nem ölünk, csak ha védeni kell magunkat! Amit ígértem, utalom, ahogy letettük.

-    Köszönöm főnök!

-    Megérdemled Bradley! Kívánom, hogy találd meg te is a boldogságodat az új életedben!

Sziasztok!

Hát itt lenne, bocsi a késésért!

Egyszerűen az történt, hogy miután megjöttem a suliból, nekiültem a fejezetnek, és hát elég nehezen ment nekem ez a gyilkosságos rész, és amíg gondolkoztam, egy pillanatra leejtettem a fejem az asztalomra. De tényleg csak egy pillanatra!:)

Aztán arra neszeltem, hogy néhány vigyorgó rendőr meg a helyettesem ébresztgetnek, és állították eskü alatt, hogy úgy horkantgattam akár egy vadmalac! Ráadásul elfeküdtem a nyakam, és úgy maradtam, mint Munkácsy rőzsehordó nagyanyója, én is csak egy bizonyos szögben hajlottam és néztem felfelé. És elpocsékoltam egy csomó időt, mikor úgy is annyi dolgom van, de teljesen leszívott ez a vasárnapi főzőcskézés! Pedig Moira felajánlotta, hogy jön vasárnap is, de nem akartuk elvenni a szabadnapját.

Baj lesz ebből, én már érzem! Dolgozunk a babán, és közben meg annyira de annyira nem megy nekem ez a konyhai tevékenykedés! Minden mozdulatommal probléma van, letettem két tojást a konyhapultra, megfordultam, aztán hallom, hogy placcs, placcs! Annyi volt a tojásoknak!

Tarzan meg csak vigyorgott, hogy azokért nem kár, de a másikakkal bánjál óvatosabban!

Könnyen viccel, nem elég neki a napi egy szex, fantasztikus rántottát készített reggelire a családnak, és nyomul a tanulás miatt is, és tesz fel nekem ilyen találós kérdéseket, hogy na akkor, mi a különbség a pszichopata meg a szociopata között?

Nem lesz ez így jó, én már most érzem!:)

Szóval nem sikerült elkészülnöm a résszel, mert egyeztetnem kellett a rendőrökkel a szerdai rendőr buli részleteit. Nekem meg még ki kell találnom, hogy miként tudnánk minél több dekort fent hagyni, és felhasználni a szombati motoros partyra.

Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy fel kellene vennem egy asszisztenst, mert minden kiesik a fejemből, mindent elfejtek. Egy asztali naptárral járkálok, pedig már így is egy csomó minden van a táskámban, mert csak úgy látom át a dolgaimat, ha az egész hetet magam előtt látom egyben.

Ma dekorálunk, és főpróbát tartunk a vizes színpadra. Holnap lesz a rendőr buli, mert nekik a hétvége nem jó. Csütörtökön dekor le, pénteken új dekoráció fel, de közben kajákat kitalálni és gyakorolni a számokat. Szombaton motoros party, vasárnap meg haza se megyek, hanem utazom fotózásra. Szerencsére a hajam kell nekik, vagy sampon, vagy hajfesték fotózás lesz, majd dolgozhatnak a karikákon a szemeim alatt!

És ha megjöttem, illetve jön velem a Barbi is, mert ő is dolgozni fog az ügynökségnek, és most írja alá a papírokat, szóval este meg már utazunk Texasba, és egy hétig ott maradunk. 21-én lesz a sógorom szülinapja, és azt ott szeretné megünnepelni, hát azt hiszem érthető.
Ráadásul, most lesz egy éve, hogy kiköltöztünk, és valamikor ezt is meg akartam ünnepelni, bent a bárban is, meg itthon is, de fogalmam sincs hova suvasszam be!

Ezért aztán a jövő héten nem hozok új részt, de utána majd megint egy hosszabbat, és akkor már a karácsonyi buliról írok, és végre találkoznak egymással!:)

És mire legközelebb találkozunk, lehet, hogy egy csodálatos új korszak indul el az életemben, ami egy hatalmas változást indít el és mindent megváltoztat majd!:)

Szóval sok a tennivaló és még több az izgalom mostanság.

És egy jó hír, leszoktam a dohányzásról! Bizony!:)

Ja igen! A családomról! Anyu szegényke, kímélő életmódon sétálgat csak, és nem emelgetheti még a mókit sem. Tomast baleset érte, miközben szereltek a Nathannal, összenézett egy szétszakadt benzincsővel. Állítólag ordított és a földön fetrengett, mire kimosták neki.

Azóta mindenki tanácsokkal látja el, többek közt a skandináv is, aki a férjem szerint, felvette velünk a diplomáciai kapcsolatot és megbékélt végre. Nekem ez nagyon fontos, mert még mindig rengeteget szenvedek attól, hogy hálátlan voltam vele kapcsolatban.

Aztán apu próbafűtés gyanánt, megelevenítette nekünk a poklot. Olyan hőség volt – nehogy anyu megfázzon, és tüsszentenie keljen – hogy képtelenség volt ruhában megmaradni a házban. Baleset érte a legnemesebb férfias részén, hát így jár az, aki puccéran ücsörög egy bőr kanapén! A doki szerint szándékos volt tudat alatt, és ezt nevezik szimpátia betegségnek, mivel anyut most úgy is kímélni kell. Hát, amit apu mondott neki erre, meg hogy hova tegye a tudományát, azt inkább nem írom le!:)

Dédike meg kifutott, ahelyett, hogy szólt volna valamelyikünknek, hogy beszedje az esőben a konyharuháit, amiket mindig kitereget, mert szereti a nap illatát rajtuk. Befele jövet vizes volt a papucsa és megcsúszott a járólapon. Szerencsére Kakukk közel volt hozzá, és igazi baseballos becsúszással elkapta és megtartotta a dédikét, miközben ő elvágódott és alaposan beütötte magát. Dédikének nem esett nagy baja, csak a lába húzódott meg, egy kicsit sántikál, de rendben van. Hát nagyon megijedtünk, most akarjuk megünnepelni a születésnapját, mert egy olyan számhoz ér, amit azért már meg kell ünnepelni, akár akarja, akár nem, erre majdnem elesett. Egy combnyaktörés az ő korában már akár végzetes is lehet. Minden még mozgásképes ember Kakukkot szeretgélte, nővérem meg teljes átszellemüléssel gyógykezelt, mert szegény Cleo csak addig van velünk, amíg nincs valami kajaszag, mert akkor már futnia kell!

Fura ez nála, mert bent a kórházban titkolja a terhességét, attól fél, hogy elküldik, hiszen csak most kezdett, hiába magyarázza neki a Dani meg a Peti is, hogy ez nem Magyarország, itt nincs Gyes, megszülöd, kicsit otthon maradsz, aztán jössz vissza dolgozni, ennyi! Szóval annyira koncentrál a kórházban, hogy kibírja rosszullét nélkül, itthon viszont bepótolja az ottanit is, gyakorlatilag mindentől rohan a mosdóba!

Nem maradt más állva csak az Ildi, Dr. Mitchell-né és jómagam ugye, ami nem sok, főleg, hogy lassan mindenkinek más kaja kell. Pempős, meg kímélő kása, meg hús a pasiknak, Lucának palacsinta, szóval rémes!

Vasárnap, lovaglás helyett biciklizni tanultam, apu motoros projektoros ruhájában, így nem törtem teljesen össze. Nem értik, hogy nem találom az egyensúlyt, mikor rúdon meg szalagon táncolok. Én sem értem!:)

És közben meg az alagsorban gyakorlunk, amíg össze nem esünk, vagy megfájdul a torkunk.

Na, nem írok többet, mert lassan ez is egy kisregény lesz!:)

Szóval jövő héten nem jön rész, de utána egy még hosszabbal és izgisebbel érkezem!:)

Puszi mindenkinek, Luna