A szerelem gyógyíthat...

Sziasztok

Nem akarom megint mentegetőzéssel kezdeni, de mióta ide hazajöttem, az otthon megírt történeteim vázlatait keresem. Átnéztem 4 pendrive-t, de nem találtam. Persze ott volt, kiszúrta a szemem, csak hát….

A múlt héten két dolog történt velem, és ettől olyan érzésem van, mintha egy túlforrósodott finn szaunában ülnék, aztán kirohannék és belevetném magam a jeges vízbe.

A múlthéten elengedtem egy kapcsolatot. Életem első kapcsolatát, amiről azt hittem öröké tart majd. És nem csak a kapcsolatom volt az első, hanem a szakításom is.

Rosszul csináltam, és nagyon rosszul reagálta le a barátom. Az utolsó napokban olyan őrülten szerettem, hogy az már talán tényleg sok volt, például 12 órán keresztül feküdt az ölemben, és én simogattam az arcát és a nyakát, ahol tudom, hogy csikis, és csókolgattam, és figyeltem, ahogy mosolyogva aludt egész úton, hogy örökre az emlékezetembe véssem a vonásait, hogy soha nem felejtsem el.

Ezek után nagyon váratlanul érte a zavart makogásom, a fejezzük be-ről, a kétségbeesett erőfeszítésem, ahogy megmagyarázzam, és bocsánatot kérek tőle, amiért ezt teszem. Oly sok minden más mellett, a szakítás se megy nekem. Nagyon szörnyű volt!

Azután, hogy úgy éreztem, az életem már sosem lesz boldog és normális, egyszer csak történt valami! Néha a boldogság ott hever az orrunk előtt, csak nem látjuk meg, nem vesszük észre, vagy csak nem is merjük elhinni. Velem is ez történt!

Miközben szégyellem ezeket az érzéseket, egy ilyen friss szakítás után, és egy olyan kapcsolat után, amiben a sok fájdalom mellett, rengeteg szép és jó is volt, ami egy új életet és anyagi függetlenséget adott nekem.

Boldog vagyok és szerelmes! Teljesen megzavarodtam, szinte széttép ez a sok érzelem, ami bennem kavarog. És nem csak engem, valahányszor egymásra nézünk, akaratlanul elmosolyodunk, így egész nap egyre hülyébben vigyorgunk, és körözünk egymás körül. Annyira hogy a dédike meg is jegyezte, fiam te olyan vagy, mint egy dürögő pulykakakas!:)

Azt hittem annyira hasonlítanak egymásra, hogy nem szabadulok majd a másik emlékétől, de nem így van. Annyira más, nyílt, őszinte, egyenes, nyitott, ahogy kimutatja az érzéseit, szinte letaglóz, mert nem ehhez voltam szokva.

Még anyut is megríkatta. Kijött a konyhába utánunk, éppen egy dal kezdődött a rádióban, odament felhangosította, aztán hátulról átölelt és együtt énekelték. Az egész családom tátott szájjal bámulta, és van a dalban egy rész, ahol arról énekel, hogy tegyél a láncodba, amit 16 évesen vettél, és az anyu elsírta magát ennél a résznél. Mert bizony kaptam ettől a férfitől egy láncot 16 évesen, apró fagolyókból áll, azt mondta, eddig rám vigyázott és hozott szerencsét, mostantól legyen veled! Most is őrzöm, és bizony suttyomban elvittem még az érettségimre is magammal.

És később az apu lehúzott maga mellé, egy olyan apa-lánya beszélgetésre, amiben nekem még soha életemben nem volt részem. Azt mondta, Luna ez a fiú nagyon szeret téged már évek óta. Én aztán tudom milyen ez, én is vártam eleget anyádra. Nem kell félned ettől a kapcsolattól, mert jobban ismer, mint te saját magadat, de csak akkor menj bele, ha valóban szereted, mert ez a fiú nagyon jó ember, és őszinte, igaz szerelmet érdemel!

Ezt mondta nekem az apu! Persze sírtam akár egy szamár, nem tehetek róla, ha boldog vagyok, azonnal bömbölök, de annyira jó volt! Bárcsak régebben, gyerekkoromban is átélhettem volna ilyent, hogy az apukám így leül velem, és ilyen komoly dolgokról beszélgetünk!

Szóval, csak azért írtam ezt le – hát mert szétrobbanok annyira boldog vagyok, és muszáj volt:) – másrészt meg, hogy megmagyarázzam a késés okát, és ma már dolgozom, és ahogy időm engedi írni fogom a történeteimet!

Tudom ez most egy kicsit összevisszaság, de csak szeretném, ha tudnátok, hogy nem hanyagságból nem tettem ki új részt, hanem mert valami nagyszerű, hihetetlen csoda történt, történik velem!

Milliószor ölelek és puszilok mindenkit a távolból,

Luna

A dal, amin anyu bömbölt, hát nem hihetetlen ezt hallani egy szerelmes pasitól?:)