27. rész - A világban mindennek súlya van, csak a szerelem nem mérhető....

Sziasztok!

Itt is vagyok már, és nem húzom az időt! Ez a rész csak Christine-nek köszönhető, mert ha nem kéri, ma nem jöttem volna. Picit sietnem kellett, remélem nem lesz összecsapott, és ígérem a következő rész sokkal hosszabb lesz!
puszi, nora

A világban mindennek súlya van,

A boldogsághoz mindennap meredek út vezet.

És ez a súlyos világ szebb, mint a súlytalan álomképek.

Kriszti…

Az elmúlt néhány hétben mindössze annyi változott, hogy Kimi, a szó valódi értelmében is haza költözött. Otthon érzi magát végre a házában, és azt hiszem boldog is, és ebben nekem is részem van.

Ha felbukkan a legváratlanabb időszakokban, mögém oson, átölel és nem érdekli őt, hogy az uszodát takarítom, vagy a garázs kövét mosom fel, vagy az emeleten vízkövezem a csapokat. Magával rángat, és mindig talál egy helyet, hogy szeretkezzen velem. És Isten bocsássa ezt meg nekem, de rohadtul élvezem és kívánom, életem minden pillanatában.

Kipróbáltunk már néhány kocsit a garázsban, a napozó ágyakat, és a ház jó néhány szobáját. Szerelmi hevületét a „kincstár” szobában is megpróbálta kiélni, de annak majdnem súlyos következményei lettek, mert picit beszorultunk, különösen én, a pöpec kis tűzpiros Ferrariba. Pedig nagyon igyekeztem, de valahogy nem ment a kipolírozott felületen az akrobatika.

Kurva Ferrari, nyögte fuldokolva a nevetéstől, miután sikeres és elnyújtott küzdelem után, immár hitemet és teljes szexuális vágyamat elvesztve, sikerült kirángatnia az ülésből. Teljesen rosszul voltam benne, én nem tudok vezetni, de hogy fekve sose menne, az egészen biztos.

-      Ti fekve vezettek, csodálkoztam rá. Hát ezért voltál te olyan sikeres lusta mormota.

-      Mi? Én mormota? Na ez a mondatod, most azonnali bosszúért kiállt. – cibálta le rólam az utolsó ruhadarabokat is.

-      Jaj…..nem….nem akarom itt….bekékült a fenekem…

-      He….mutasd csak, had vizsgálom meg. – nyúlkált.

-      Jaj…..ne…azért nem is haragszol, hogy lustának neveztelek, csak a mormotáért?

-      Azt majd a második körben kérem számon tőled. És akkor máshogy büntetlek meg, térdelt fölém a szőnyegpadlón és komolyodott el az arca, ahogy közelített az enyémhez.

Ha ránézek, ahogy fölöttem fekszik, elveszek tudom. Csak arra van erőm, hogy felnyúljak ezért a csodálatos istenhez, és magamra húzzam, madárkáéhoz hasonlóan verdeső szívvel. Aztán beleremegek az érintésébe, és belehalok, és felrobbanok, és semmi mást nem akarok már, csak még tartson sokáig, még érezzem a testemnek feszülő izmait, lihegését a fülembe, és a dadogást, hogy marad ilyen…..és tudom, hogy nem lehet ennél szebb a világ.

Együtt szárnyalunk, de nem szárnyakon, hanem a lelkünkkel. Úgy kapcsolódunk mi össze, mintha kiegészítenénk egymást, és együtt képesek vagyunk repülni, a boldogság szikrázó ködében.

Ha van valaki, aki őszinte szívvel szeret, akitől annyit kapsz amennyit adni vagy képes, aki nem mondja ugyan, de érezzük a szeretetét, akinek fontosak vagyunk, és fontos hogy boldogok legyünk, aki figyeli a rezdüléseinket, tanít és segít, hogy még többet hozhassunk ki egymásból, vagyis törődik velünk, akkor megtapasztalhatjuk milyen szállni. Repülni összefonódott lélekszárnyakon a boldogságban, ahol már nem számít semmi, még a halál se. Meghalnék érte, ha kérné, kitépném a szívemet, ha szeretne egy vérző, érző, szenvedőt a sajátja helyett….

De nem kéri, nem akar elvenni tőlem semmit. Nem is kérhetne, mert én ennél jobban már nem tudok szeretni, és ennél többet már nem tudok adni. Ő az aki ad, többet mint gondolná, és cserébe csak annyit kér, maradjak ilyen…..

Mark minden napos vendég lett, mára már tudom nem bolond nagyon is jó ember. Reggelente mosolyogva bekocog, vagy teker a biciklivel, hogy magával ragadja a finnt.

Míg várakozik, iszogatja a különleges teáját, amit az ő kedvéért tanultam meg elkészíteni. Cserébe megtanított zabkását főzni, és most reggelente, egy igen elégedett fejű Kimi ül a gyerek pempője felett és eszeget.

Mark szerint fogyókúráztatni kell, a finn esküdözik, hogy eleget mozog minden nap, és közben úgy mosolyog rám, hogy legszívesebben haza küldeném Markot egy órácskára……vagy kettőre.

Azért az asztalon mindig van finn cukor, mert ezt rágcsálja állandóan. Szerintem esténként, ha fölém könyököl, és rám ereszkedik, kandiscukor illatot áraszt. Nem gond, én szeretem a kandiscukor illatát, és mindent, ami ő, vagy köze van hozzá.

Maradj ilyen, dadogja szinte minden alkalommal, mielőtt a testembe robbanva élvez, és a nyakamba borul.

Ezt akarom én is! Hogy maradjon minden ilyen, hogy soha ne változzanak meg a dolgok, és ne törjön be senki ebbe a Robinsoni magányunkba és boldogságunkba.

Szeretném, ha valóra váltaná az ígéretét és venne egy szigetet. Úgy tűnik, megengedheti magának, és akkor ott csak ő lenne meg én, csak mi, a víz és csend.

-      Nahát! – csodálkozom, az érkezők láttán.

Futás közben eleredt az eső és az olvadékony bőrréteggel bevont rally bajnok, sietősen haza felé vette az útját, nyomában a nyelvében botladozó csapzott, és ázott, és erősen retardált Ajaxal.

Olyan szemeket mereget rám, mintha a kivégző osztag elől mentette volna meg a szakadó eső.

-      Már ne is haragudj, de szükséged van egy kis mozgásra. – indulok az ajtóban összerogyó kutya felé. – Ha nem lennék benne egészen biztos, hogy fiú vagy, aggódnék a szaporulat miatt, akkora bendőt eresztettél.

-      Kiről beszélsz? – kapja el a végszót a málladozó.

-      A kutyáról! – nyugtatgatom. – Rólad teljes biztonsággal tudom, hogy férfiből vagy, viszont pocak téren erős a mezőny, nem tudnék dönteni kinek nagyobb.

-      Azt ajánlom, most a farkamról beszélj asszony. – lép vissza a lenti fürdőből.

-      Hát persze, - pillantok rá. – hogy melykőtöké szőrösebb, és csóválja ügyesebben.

-      Ha nagyon akarod, kipróbálhatjuk a csóválást is. – ölel át hátulról. – Tudhatnád, hogy csupasz vagyok. Vagy már elfelejtetted? Gyorsan frissítsünk a memóriádon…. – harap a nyakamba.

-      Nahát! –csattanok fel újra, a feltápászkodó és támolyogva, a vacka felé botorkáló Ajax láttán.

Mindenütt formás kutya tappancs nyomok mutatják az útját. A mozgékony dög! Hát nem tud egy helyben maradni? Ráadásul még megérkezik senor Sangria apróbb, de sokkal mozgékonyabb lábacskája is. Mintha körbe pecsételték volna a nappali hófehér kövét. Miben jártak ezek, tintában?

-      Kimi, miért nem törölted le az állatok lábát? Most nézd meg mit műveltek! Moshatom fel újra az egész nappalit, hát kivagyok már ettől a hatalmas hodálytól! Nagy batár ház….miért nem tudsz te megelégedni egy garzonnal? Úgyse használsz mást csak a szaunát meg az ágyat…

-      Megint keménykedsz! – csattan a hangja.

-      Miii? – meredek rá visszaperdülve, és félrebillent fejjel megtekinthetem, ahogy a pofozkodó senor Sangria megpróbálja elgáncsolni, és lerágni a főnökről a nadrágját, vagyis az alját összehúzó madzagot.

-      Kötözködsz? Nem bírsz a véreddel meg a nyelveddel? Olyan ez a macska, amilyen a gazdája! Látod milyen sárkány lett? –hajol a kutyához. – Nem, hogy megköszönné, hogy kivittelek, lefárasztottalak, hogy neki ne kelljen veled kimennie. Inkább hálás lenne, és szépen megköszönné, ügyesen elém térdelve, de nem, ő morog, meg csapkod. A végén még elmegy a szextől a kedvem, olyan mintha anyámat látnám… - húzza össze durcásan a gyönyörű szemeit mancstörölgetés közben. – Tudod, mit? Legközelebb, majd jól beleszarunk a cipőjébe, aztán lesheti. – veszi át az izgatottan toporgó senor Sangria lábacskáit is.

-      Jó! – állok elé vigyorogva. – De mikor te kerülsz sorra és készülsz a cipőm fölé kuporodva belepottyantani, feltétlen szóljál. Szívesen megnézném….

-      Hehe…ezért, most meg kell büntesselek. Elszemtelenedtél mióta nem vagy a háztartási alkalmazottam! - hagy ott kutyát, cicát, törlőrongyot és ered a nyomomba, nagyon határozott szándékkal.

Kimi…..

Ő fut elől visongva, én loholok utána csendesen, egyre jobban ágaskodó farokkal. Ahogy utolérem, megmarkolom hátulról a melleit.

-      Olyan kicsik! – szusszan egy nagyot összerogyasztott vállakkal.

-      Mi bajod velük? – veszem el a szám egy pillanatra a nyakáról.

-      Láttam, micsoda nők vesznek körül a versenyeiden. Némelyiknek nagyobb bögye volt, mint a fejem.

-      Akkor most a fejed vagy a cicid kicsi?

-      A melleim. Még neked is nagyobb van….

-      Most már komolyan elszemtelenedsz! – rántom magamhoz erősen. – Ekkorák….na és? Én ezeket fogdosom és ezektől áll a farkam!

-      Az lenne? – fordítja felém a fejét. – Én meg azt hittem a telefonod nyomja a fenekem.

-      Imádom, hogy ilyen buta vagy, ha a szexről van szó. – csókolok mosolyogva a szájára, és hátrahúzom a kezét, az emlegetett dudorodó részemre. – Nos? Felveszed? – kapkodom egyre hevesebben a levegőt, ahogy rámarkol. – Beszélsz vele?

-      Átgondolom még. – morcog.

-      Jaj, ne hisztizz már!  – veszem a fogaim közé óvatosan a fülcimpáját és mosolygok, ahogy a szuszogásomtól vigyorogva összerázkódik egy pillanatra.

-      Nekem meg nagy az orrom!

-      Nekem is! – puffog. Határozottan ingadozik a kedélyállapota.

-      Eeeh, a cicid kicsi, az orrod viszont nagy? Hát semminek se tudsz örülni ma?

-      Jó, de a férfiaknál az előny.

-      Mert?

-      Azt mondják akkor nagy a farka is.

-      És így van?

-      Hát honnan tudhatnám? Szerinted mekkora az én összehasonlítási alapom?

-      Eeeh, maradjon is ez így! És a lányoknál mi a helyzet?

-      Hát ez az!

-      Talán hogy nagy a szájuk?

-      Szerencséd hogy ezt mondtad….

-      Mernék mást?

-      Merhetnél, de akkor Ajaxal aludnál az este….- nem tudja befejezni, mert mohón a szájára tapadok, magam felé fordítom, átölelem és innentől kezdve, már nem érdekel, se kutya, se macska se lábnyomok, csak ez a karjaimban remegve a gyönyörre váró nő. És teszem, amit kell, hogy ne várjon hiába…..

-      Gyere el velem a következő versenyemre. – húzom a mellkasomra az iménti orgazmusától még mindig pihegő nőt.

-      És mi lesz Ajaxal?

-      A rally nem olyan elzárt világ, mint a Forma 1, és már ott is sokszor velünk volt. A rally egészen más, nincs annyi korlát, és sokkal szabadabban mozoghatunk. Nem gond egy kutya, sokan a családjukat is hozzá, Leobnek szinte mindig ott a felesége, meg a kislánya. Egy kutyát észre se venni.

-         Persze aztán majd szépen odapottyint nekem, én meg szedegethetem 500 kamera kereszttüzében a produktumot.

-         Nem tenne veled ilyent. Ugye haver? - simogatom a neve hallatán hozzánk kocogó buksi fejét.

-         Nem hagyhatom magára senor Pezot….. – szabadkozik tovább.

-         Hát csak akad egy kis hely a magángépemen senor Pezónak is. – vigyorgok. – És igen tudom, itt van még Senor Sangria is. Nos, felőlem ő is jöhet. Majd fogadok egy állatsétáltatót a hétvégére.

-         Bolond! – nevet. – Ugyan kinek van pénze ilyen hülyeségekre.

-         Hát nekem. – nézem ellágyulva. – Figyelj csak ide cica….ne aggódj a pénzem miatt, én szemtelenül gazdag vagyok, és szívesen költök arra, hogy velem legyél. Az iskoládra, a kertészetedre, és mindenre, amit csak szeretnél….csak mond meg mi az, és megkapod tőlem, mert nekem jó így, jó, hogy vagy! Amíg te nem voltál, rengeteg pénzembe voltak a nők. Gyakran bérbe vettem kettőt néhány napra, és ugyancsak megkérték az árát.

-         Kibérelted, mint egy aratógépet?

-         Hát…csak kicsit hosszabb időre, ha a hajóra mentünk. De már nem….eszembe se jut ilyesmi melletted.

-         Az emberek ki fognak nevetni, ha meglátnak veled.

-         Azért annyira nem vagyok gáz! – fortyanok fel. – Jó van egy-két balhés képem meg felvétel rólam, a you tube-n, de más is büszkélkedhet hasonlókkal.

-         Úgy értem téged miattam. Csak egy buta falusi külföldi vagyok. Az étteremben se értettem minek annyi villa….

-         Nem fognak kinevetni,– ölelem magamhoz, – mert gyönyörű vagy és okos. – kezdem csókolgatni a nyakát. – És én is külföldi vagyok, ha meg valaki mégis nevetni merne, annak jól beverném a képét, ahogy te az enyémet első alkalommal.

Felkuncog és átöleli a nyakam. Azonnal reagálok. Visszafektetem az ágyra, kezem a takaró alá csúsztatom, és simogatni kezdem a finom bőrét. Apró puszikkal borítom el a nyakát, az állát, aztán rátalálok a szájára. Előbb csak félénken simogatom a nyelvemmel, hiszen csak néhány perce másztam le róla, és már megint nagyon tettre készen állok, de nem tudom, ő mennyire érez így.

Ahogy visszacsókol, egyre hevesebben ostromlom a száját. Lihegve távolodok el egy pillanatra, hogy letépjem róla az imént magára húzott takarót. Megpróbálja magán tartani, tudom, zavarják őt a lenti üveges falak, de nem várunk senkit, és azért nem is tud ide mindenki csak úgy bejönni, ha nem akarjuk. És most rohadtul nem akarok senki mást csak őt….

Lerángatom róla és elhajítom a fenébe. Sikerül rádobnom az érdeklődését vesztett kutyára, most egy lomha szellemként kocog át a nappalin, de nem érdekel. Sóhajtozva felállok, immár szó szerint is, és felnyalábolom a meglepett nőt. Komótosan felsétálok vele az emeletre, egy percre se hagyva magára a száját. Sikerül esés nélkül véghez vinnem a költöztetést. Nem akarom, hogy szex közben az üveget lesse fél szemmel, nehogy feltűnjön valaki. Azt akarom, hogy az enyém legyen teljesen, nem csak a teste, hanem a figyelme is és, hogy szeressen, úgy ahogy csak ő tud, esetlen, gyakorlatlan sete-suta mozdulatokkal, melyektől minden alkalommal meghalni készül a szívem. Annyira kívánom, hogy már fáj….

-         Gyere …gyerünk már, annyira akarlak. – lépek az ágy felé.

Végig vágódunk, rögtön fölé heveredek. Melle hevesen emelkedik. Ezt is annyira imádom, hogy nem hord melltartót. Ráborulok a számmal, a másikat a kezemmel masszírozom. Lejjebb csúszok, és tovább csókolom. Felnyög, ahogy a szeméremdombjára puszilok. Ujjaimmal besimogatok, és finoman izgatom. Lihegve kapkodja a levegőt, de belefojtom a csókjaimmal. Kezem egyre hevesebben izgatja. Megvonaglik belenyöszörög a számba. Egy pillanatra hátrébb húzódok és figyelem, ahogy lehunyt szemmel élvez. Aztán ráfekszem, és finoman behatolok. Lassan mozgok, adok neki időt, hogy magához térjen és visszataláljon hozzám.

Párás szemekkel mered rám, megnyílt szájjal kapkodja a levegőt. A nevemet dadogja. Gyorsítok a tempón, egyre hevesebben vágyom a kielégülésre a testében. Ujjai a hátamat simogatják, de ahogy mélyebben és keményebben lököm magam előre, már belemarnak a hátamba. Nyakát hátrafeszíti, megrándul alattam, tudom mindjárt neki is jó lesz. Csak rá koncentrálok. Újra élvezni kezd, hüvelye rászorít a farkamra, és ez kimondhatatlan jó, ha lehet, még fokozza a vágyam, és a mindent elsöprő élvezetemet. Hörögve borulok rá és hagyom, hogy elborítsanak a gyönyör hullámai, ahogy mélyen belenyomom a farkam és megfeszülök rajta.

Kriszti…..

Van az, az érzés, amikor csendesen csak átöleled és tudod, nem csak a tested az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad mellette és tudod, hogy nem érhet itt semmi baj, nem zaklathatnak a múlt árnyai, mert mellette megnyugszol, és újra bízni kezdesz….

Ahogy némán a szembe néz, és csak szorítja a kezed, és dadogva kér, hogy szeresd, te nem csak szeretnéd, de az életed is adnád érte, kérés nélkül is.

Mikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról….és most képes vagy előtte, minden szégyenérzet nélkül feltárni, a lelked legrejtettebb zugait. Tudod végre, hogy boldog vagy….a legboldogabb.  És azt is tudod, hogy ez a szerelem, amikor reszket a térded, ha meghallod a rekedt hangját, és megbicsaklik a bokád az érintésétől. Megremeg a gyomrod, és lüktetve verdes a szíved, ha a gyönyörű szája pilletollként megérinti a bőröd. A szíved már a torkodba dobog, és mikor hirtelen mozdulattal magához ránt, nem csak a követelőző vágyát érzed, hanem azt is, hogy ölelő karjaival magához láncol örökre. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod, újra meg újra…..

Fülsértő csilingelés hoz vissza az édes álmodozásból. Rápillantok, hatalmas értetlen babaszemekkel néz vissza. Muszáj mosolyognom, hihetetlen de már aludt, látom, az alvástól még értelmetlen tekintetén, a meglepett, szétesett arcán.

Oké, van már benne egy edzés és pár menet, és most azt se tudja, hol van.

Gyorsan magamra kapok egy kanapén feledett ruhát, és igyekszem a mortyogó finnt is mozgásra bírni.

-         Mi van már? Az előbb még ugyancsak aktív voltál, talán már lemerültek azok az elemek, vagy generátorok, vagy mik?

-         Hát csak add ide a kezed, markolj rá, és felejtsük el azt a barmot, aki kint nyomja a csengőt. Majd mindjárt megtudod, milyen erősek az én akkujaim.

Ügyesen kisiklok a megélénkülő karjai közül, és tipegek le ajtót nyitni. Senor Sangria izgatottan az élre áll és vezet engem, akár egy repülő hal.

Mire kiérek, már az ajtóban áll a férfi, ezek szerint nem először van itt, különben még erősen a garázsba keresgélne bejáratot, vagy hátul a medencénél.

-         Jó napot! – nyitok ajtót.

-         Üdvözlöm – mosolyog rám – Riku Kuvaja. – nyújtja a kezét.

Mielőtt még megszólalhatnék, közénk kúszik az elégedetlenkedő házigazda baritonja.

-         Ki a faszom….? – hallatszik fentről a repedtfazék hang.

-         Nagyon örül! – vigyorgok elkeseredetten az ismeretlen férfira. – Erre tessék, – invitálom beljebb.

Míg Riku itt van, elmegyek sétálni a kutyával. Már az első mondatokból megértem, hogy a válása kerül előtérbe és kellemetlen ezt nekem hallgatnom. Inkább elsétálgatok a kutyával.

Miután kaptak egy kávét, és másra nem tartanak igényt felkerekedek, az aggódó finnt kettesben hagyva a szóvivőjével. Lám, neki még ilyenje is van, ki gondolná! Akár egy filmsztárnak!

Délutáni séta Ajaxal egy kis meditálással egybe kötve. Ezúttal nem a mező felé veszem az irányt, hanem az úton sétálgatok és gyönyörködöm a szépséges panorámában.

A tervezgetésemet egy kurjongató biciklis zavarja meg. Lepattan a cajgóról, letámasztja, aztán felém fordulva úgy áll, ahogy isten feszített a kereszten.

Óvatosan hátra sandítok, mert nem vagyok benne biztos, hogy nekem szól, ez a túlcsorduló öröm és ölelés, de nem áll körülöttem senki. Sőt sehol sincs senki, vagyis ha nem Ajaxot akarja így a kebelére ölelni, akkor engem.

A hangjával együtt ér utol a felismerés. Hiszen az Alien-es sisak a régi, csak a mikró szálas ruha más. Ez itt a szomszéd, a Forma 1 majdnem koronázott királya, és felém tárogatja a csápjait.

Már a látványa derűt hoz az aggodalmaskodó reggelembe.

Seb, a biciklicsaták bajnoka, és az elasztikus mikró szálas biciklisruha újdonsült top modellje, lepattant a nyeregből, és ölelésre tárta a karját. Picit elgondolkodom, engem, vagy a világegyetemet akarja-e a kebelére zárni. Végül, ha kicsit vonakodva is, de csak oda kocogok, és visszaölelgetem, mielőtt begörcsölnek a statikus terheléstől a karjai.

-         Hát te? – próbálok kibontakozni a túláradó szeretetből, miután az előbb Ajax többször is képen nyalta, most hozzám dörgöli nyálas, kölyökborostával borított arcát.

-         Itthon vagyok néhány napot. Haza hoztam a kutyámat, most akartuk tiszteletünket tenni nálatok az én szépségemmel.

-         Ó, hát akkor csak hajrá.

-         Ha már itt vagy inkább beszélgessünk. – veszi kezébe az imént mostohán eldobott kétkerekűt.

-         Beszélgessünk! – igazítom mellé a lépteimet. – Hogy áll a világbajnokság?

-         Asszem meglesz! – rázza meg vigyorogva az Alien sisakot, ettől majdnem lefejel.

-         Ajax, hát nem ismered meg a kedvenc szomszédodat? – mered a dühös csaholásban kitörő kutyára. – Én vagyok! – dülleszt a korlát mellett.

Körbe vigyorgom a fejem, ahogy nézem. Hihetetlen a számomra, hogy ez a vicces jópofa kölyök, 300 kilométer felett képes uralni egy olyan fekvő koporsót, amibe nemrégiben alaposan beszorultam.

-         Kimi?- érdeklődik jó szomszédhoz méltón.

-         Meg van…..most van nálunk valaki. Már nem emlékszem a nevére, elég fura, de azt hiszem ő a szóvivője.

-         Riku van itt?

-         Aha! Most hogy mondod, valami ilyesmit mondott.

-         Jó fej, a finnek többsége az….de te már csak tudod ezt. – vigyorog.

-         Honnan tudnám? – horkanok fel. – Én csak egyet ismerek….vagy kettőt, de azt korántsem úgy.

-         Gondolom…..

-         Mit gondolsz te? – meredek rá.

-         Hogy milyen rohadt mázlista veled Kimi.

-         Gondolod? – veszek vissza a harciasságomból.

-         Na most már érdekel, mit gondolok? – heherész.

-         Hát persze….mégis csak a barátod.

-         Bejössz neki, te is tudod nem?

-         Hát…..nagyon még nem mondogatta.

-         Nem mondta, hogy szeret?

-         Így…ebben a formában….nem…nem igazán.

-         Bolond finnje! Tudod, milyen magának való zakózott. Idő kell neki, hogy megnyíljon.

-         Hát most már legalább Isten előtt megnyílt. – vigyorgok gonoszul. – Így jár az, aki titkolja az érzelmeit.

-         Mi az, hogy Isten előtt?

-         Kimi ellátogatott velem az atyáékhoz, és ha már ott volt, gondolta könnyít a lelkén és meggyónta bűneit az atyának.

Vettel majdnem leszalad a biciklivel az útszéli töltésen. Teljesen irányt tévesztett. Miután egy kisebb kitérő után visszakormányoz mellém, és egy, kicsi itt a bukótér, megjegyzéssel lezárja az iménti malőr, tovább hitetlenkedik.

-         Ez a keményfejű finn képes volt meggyónni a te kedvedért?

-         Mi olyan furcsa ebben?

-         Kimi utoljára az édesapja temetésekor volt templomba, és ez nem a legkellemesebb emléke. Nagyon szerette az apját….és Kimi kiköpött Matti.

-         Azt hittem az anyukája a mindene.

-         Ő is persze….de Paula inkább Ramival egyezik, Kimi viszont imádta az apját és ez oda vissza kölcsönös volt.

-         Hát nem tudtam, hogy ilyen rossz emlékei vannak a templomról.  Ha tudom, nem viccelek vele.

-         Ugyan már….ha nem akarja Kimit egy tankkal se húzod be a gyóntatószékbe. Mindenképp át kell mennem hozzátok. Látnom kell az arcát, ha rákérdezek a gyónási titokra. – vigyorog hülyén, és gyorsít izgatottan, ettől akaratlanul is rá kell pillantanom kecses csípőmozgására. Valamit tud ez a ruha, csak úgy vonzza a szemet.

-         Te tudod…. – somolygok.

-         Mos’mé? – meredez rám nagy ultramarin szemekkel.

-         Hát….tudod, hogy ennek a gyerekes lelkesedésnek, mindig kemény arcra esés lesz a vége Kimi esetében.

-         Neked is feltűnt? – kérdi gyerekes felhangon.

-         Igen….de fel a fejjel. Csak az nem nyer soha, aki soha nem is próbálja.

-         Gyere be. – invitál sietősen, mert bentről keserves csaholás tépi fel az utca csendjét.

-         Inkább magatokra hagylak most. Hogy összeszokjál a kutyussal. Aztán meg gondolom néhány percen belül már a muffinomat falod a konyhába.

-         Van?

-         Ha nem lenne, nem mondanám.

-         Mondom én, hogy mázlista ez a Kimi.

-         Ha csak ezen múlik, vegyél feleségül egy cukrászt. – somolygok.

-         Én nagyon meg is érdemlitek egymást! –trappol be a kapun dühösen. – Legyen ám áfonyás muffin is! – szól utánam. – Én mondom neked, hogy szeretlek, ha akarod!

-         Lesz Sebi, és köszönöm! Tudom, te még le is térdelnél nekem, és ezt nem felejtem ám el. A férfiak közt nekem, Kimi után, egy hatalmas és végeláthatatlan szakadék tátong, de a másik oldalán azért te állsz! Látni ugyan nem látlak jól, olyan messze vagy, de ott állsz!

-         Köszönöm a bizalmat csípős nyelvű lány! – ér utol a nevetése a házunkhoz közelítve.

Nó, hát jó olvasást kívánok mindenkinek!

Az esetlegesen felmerülő hibákért bocsi és utólag majd igyekszem javítani, de ez most aztán igazán gyors, "férfimunka" volt!:)

millió puszi, nora