LunaVilága-Ellopott múlt : Happy Independence Day

Sziasztok!

Happy Independence Day - Boldog Függetlenség Napját!

A legnagyobb ünnep itt kint, munkaszüneti nap, boldogság és nemzeti öntudat!

Nekünk meg különösen hosszú, mert a hétfőt is kiadtam szabadnapnak, így három napot otthon tölthet, pihenhet és ünnepelhet mindenki. Megérdemlik!

Itt nálunk most hatalmas party lesz. Olyan szerencsésen született a kis Gabriel, hogy Kakukk szülinapjára és negyedikére érkező Dani szülei is itt voltak már, úgyhogy mindenki jelen lehetett a boldog eseménynél.

Most minden pasi a grill körül sündörög, mert ma ők főznek, a nők meg babáznak, szóval van néhány percem, hogy leírjak pár dolgot.

Először is a legfontosabbat, 29-én Péter napra megszületett a legifjabb családtag! Gabóca a kettes szám bűvöletében kezdte meg a földi létét. Hajnali 2 óra 20 perckor született, átszámolva 3,20 kg és 52 cm!

Remekül időzített, biztos vagyok benne, hogy fontos oszlopa lesz majd a családnak idővel.

28-án délután mindenki itthon volt, anyu a konyhából hozta be a világító gyertyákkal díszített tortát. Mi felálltunk, elénekeltük a boldog szülinapot Kakukknak, és koccintottunk – természetesen alkoholmentes pezsgővel – mert az időzített bombánk miatt állandó készültségben voltunk.

Miután örömködtünk, Cleo közölte, hogy még az éneklés előtt, mikor felállt elfolyt a magzatvize, szóval itt az idő, lassan indulhatnánk!

Hát erre kitört a pánik mondanom se kell, akár egy hangyabolyban, csak szegény Nyurga bénult le a döbbenettől.

Anyuék a Cleohoz rohantak, én a már hetek óta gondosan összekészített baba pakkhoz, Tarzanék meg a garázs felé, hogy üzembe helyezzék a gépparkot.

Csak dédike, Mókica és Moira maradtak otthon. Mire a kórházhoz értünk, szegény Cleo már egyre gyakrabban vicsorított, és egyre erősebb görcsei jöttek. A szülinapos, örömittas Kakukk meg egy ilyen alkalmával odadugta a fejét, és azt mondta neki, hajár, hajrá, húzzál bele, hogy egy napon legyen a szülinapunk!

Hát Cleo fogcsikorgatás és szuszogás közepette olyat talált mondani szegény Kakukknak, hogy a riadt és zavarodott Nyurga bedugta közéjük a fejét, hogy én most kérek elnézést, Cleo meg majd ha túl lesz ezen a megpróbáltatáson.:)

Végül Péter napra érkezett meg!
Mi kint vártunk izgatottan, én sírtam, Peti nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz, és mindjárt túl lesz rajta, ne sírjak, nem lesz baj. De én nagyon féltettem őket, és szegény otthon maradt dédike is, mert nővérem folyamatosan beszélt vele telefonon, hogy minden rendben zajlik.

Jó kezekben voltak, Sziszinél és a körcsinél született meg, és Nyurga meg anyu is bent volt végig.

Cleo akarta, hogy anyu ott maradjon. Talán így fejezte ki anyu felé a háláját, hogy befogadta, és lányaként szereti, nem tudom. De az biztos, hogy anyu rettenetesen felfokozott érzelmi- és idegállapotban volt.

Aztán megjelentek, körcsi hozta megmutatni a kis arkangyalt, mert Nyurga úgy remegett mint egy reszkető sovány vadmalacka. Nem volt a helyzet magaslatán még akkor sem, mikor a fiúk lerohanták, gratuláltak neki, és Dani apukája egy szivart dugott a szájába!

Hát mi meg sírtunk Barbival, anyu is, mert itt volt végre, olyan kis gyönyörűség, kis kopasz koboldka, hatalmas Nyurga babakék szemekkel, amikbe Cleo úgy beleszerelmesedett egykoron egy pillanat alatt.

Azért elindítottam a felvételt mikor jöttek ki, mert éreztem, hogy ezt meg kell örökíteni és nem is tévedtem. Igazából zokogva kaptam röhögő görcsöt, mert nagyon nem egyformán reagáltuk le a kis jövevényt, akit nyilván picit megviselt a születése.

Mi imádtuk, a fiúkéból csak kakukkot és öcsémet említeném itt meg. Kakukk megszemlélte az új jövevényt, aztán megpaskolta a még mindig dermedezve könnyezgető Nyurga vállát, azzal, hogy az a lényeg, hogy egészséges! Erre fűzött még rá öcsém, egy újabb hátba veregetéssel és egy, lesz ez még szebb is Gabesszal! És azt hiszem erre már szándékosan tette rá a sógorom, hogy ennek legalább már nyitva a szeme sógor! Nővérem sem díjazta az állatorvos viccet!:)

De azért mindegyiknek könnyes volt a szeme, mert ez egy nagyon bensőséges, csodálatos pillanat volt mindenkinek!

Anyu viszont egyszer csak Tarzan nyakába vetette magát, sírt és azt hajtogatta, köszönöm, hogy akkor ott voltál mellettem. Pedig már számtalanszor megköszönte, de azt hiszem igazából most élte át először így élesben, amit mi akkor a kisöcsi születésekor, most értette meg, miért rettegtünk annyira, miért harcoltunk, nehogy otthon szüljön Cleo, hogy milyen érzés a történet másik oldalán állni!

És pénteken már haza is vihettük a mi arkangyalkánkat!

Szombat reggel heves csatározások után anyuék elutaztak Kanadába, hogy részt vegyenek a 150 éves függetlenségi ünnepükön.

Hogy odautaztak, ennek egészen különleges és hihetetlen története van.

Még a kanadai Forma 1-es futam alatt történt. Egy Pub teraszán üldögéltünk a vadul szálldosó nyárfavirágok között, és öcsémmel valami szócsatába keveredtem, amiből természetesen győztesen jöttem ki. Ő mondott valami gonoszkodót én meg utána szóltam, hogy puszi, puszi, én is szeretlek.

Nem is tudom miért tettem, pedig mindig figyelek, hogy mit mondok ki hangosan.

Talán, mert Mókus harcossal szoktam így játszani, hogy idétlen hangon kiabálom, hogy puuuuussz, puuuussz, mosszt megessszlek drágaszágom, puszi, puszi. Ő közben vágtázik előlem, és ha elkapom, összevissza puszilgatom, meg rágcsálom, ő meg sikongat és nevet!

Szóval elkurjantottam ezt a puszit, ami itt kint nagyon illetlen szót jelent, hát maradjunk annyiban, hogy a nők egy olyan testrészét nagyon közönségesen fogalmazva, amit nem szokás egy fagyi mellett egy cukiban emlegetni.

És az egyik szomszédos asztaltól egy idős úr is megfordult, és mosolyogva megkérdezte, hogy magyarok vagyunk-e, és itt lakunk valamerre, vagy turisták vagyunk?

Szó szót követett, odaült hozzánk és rettentően örült, hogy beszélgethet velünk egy kicsit. Közben visszatértek öcsémék, és mikor bemutatkozott, a bácsi azt mondta, nekem is volt egy gyerekkori barátom, akit így hívtak. És kiderült, hogy egy városból valók vagyunk, és az én nagyapám volt az ő legjobb barátja valamikor.

Hát kicsi a világ!

Engem úgy magával ragadott az egész helyzet, ahogy történeketek mesélt a papa gyerekkoráról, az életükről, hogy ők miért nem disszidáltak ’56-ban meg ilyenek, hogy majdnem mindenről lemaradtam a Forma 1-ből.

Számot cseréltünk, tartjuk a kapcsolatot, és meghívta anyuékat a Függetlenség ünnepére, mert egyedül él, és szerette volna megismerni a gyerekkori barátja lányát.

Anyu nehezen ment, mert hogy itt a pici, de láttam, hogy szeretné megismerni az öregurat, és szívesen beszélgetne ő is az édesapjáról egy olyan emberrel, aki számunkra egy élő történelem volt!

Végül meggyőztük, hogy megoldjuk azt a két napot nélküle is, hiszen Sziszi már felmondott elsejével, most már itthon marad a költözésig. Itt van még a dédike, körcsi, nővérem, jómagam, sőt Moira is, és Lucáék is jönnek minden nap!

Így elmentek, és bár láttam, hogy nagyon felzaklatta őt ez az utazás, azt is láttam, hogy jót tett neki, kapott egy csomó plusz információt, emléket azokról az időkről, mikor még ő sem élt.

És igen! Amiért elkezdtem írni! Azt mondtam nem lesz szünet, és ez így is lesz, de most elutazunk egy kis időre Petivel. A nővérem szülinapja után indulunk 14-én este, és addig mindenképpen kiteszem a következő részt. Azt nem tudom mekkora lesz, lehet csak néhány oldal, az is lehet, hogy sikerül hosszabbat írnom, de az biztos, hogy teszek ki fejezetet, mert majdnem egy hónapig távol leszünk, és ez alatt az idő alatt biztosan nem lesz időm és talán kedvem sem írni!

Hatalmas meglepetés ért, mert Petinek Európába kell utaznia három konferencián vesz rész, és úgy szervezte meg, hogy együtt menjünk, és közben beutazzunk annyi országot, amennyi csak belefér az időnkbe. Haza is megyünk néhány napra, és Angliába is, az ő gyerekkorának színhelyére.

Csak augusztusban két nappal a szülinapja előtt jövünk ide haza.

Most intézi a papírokat és a foglalásokat, idegenvezetőket szervez és az egész út még mindig meglepetés számomra, csak azt tudom, hogy Angliában kezd egy előadással és, hogy Magyarországon fejezzük be a körutazást.
Ráadásul azt mondta, jövőre lesz 30 éves, és arra valami nagyon fantasztikus utazást szervez, már most elkezdte, mert annyira különleges lesz. Öcsém megkérdezte, csak nem a Holdba készülsz menni? Tarzan meg lelkesen bólogatva idétlenül vigyorogva mondogatta, hogy ja, minden nap! De csak addig nevetett a többi kandúrral, amíg dédike elvette előle a sört, hogy te fiam már eleget ittál! Haha!:)

El sem merem hinni, hogy újra otthon lehetek a régi házak és ismerősök között!

Én már annyira várom, olyan izgatott vagyok, hogyha lenne szárnyam, átrepülném az óceánt, vagy ha tudnék vízen járni, hát biztos elvágtatnék a végtelenben az Óhaza felé!

Szóval érkezem még résszel hamarosan! És most megyek ünnepelni!:)

Mindenkinek nagyon szép és kellemes nyarat kívánok!

Puszi, Luna