Kedves Drága Hűséges Olvasóim!:)

Hát igen, már gondoltam rá, hogy kellene kitennem néhány sort, a blog indulásával kapcsolatban, de higgyétek el, valahogy olyan gyorsan eltelnek mostanában a napok….nem is gondolnátok!:)

Most, hogy már végre mind együtt vagyunk, 15 főre szaporodtunk - és ebben még nincs benne Moira a bejárónőnk és Miska a szakácsom, aki a kijárási tilalom alatt a családom védelmezőjévé lépett elő, és egyre jobban beolvad közénk - és ha csak mindenkivel néhány mondatot váltok, már akkor is arra neszelek fel, hogy este van!:)

Kell egy kis idő, hogy összerázódjunk, és hát igen kedves 1olvasó, van némi rózsaszínfelhő, de azt hiszem, ez így nagyon rendben van, ugye!:)

Na szóval, a lényeg, hogy a blog, előreláthatóan szeptember közepén indul.

A másikból biztos tudok hozni részt, az nagyjából megvan, ide majd írnom kell, de az van, hogy jövő héten kezdődik néhányunknak az iskola, a másik felünknek meg az utána való héten. Hát megvallom őszintén nagyon parázok az egyetemtől, és nem is a tanulás miatt, sokkal inkább azért, hogy miként sikerül a beilleszkedés. Eddig nem volt túl sok jó tapasztalatom az iskolákkal kapcsolatban, remélem, hogy itt nem lesz probléma.

Most örülök csak igazából az asszonynevemnek is, mert a Sullivan tökéletes angol név, nem fogok kilógni a sorból, mint szegény Luca, akit következetesen Lukának, sőt Lükának neveznek, ráadásul ez férfinév, de mondtam, ne aggódjál, a Laci meg a Jani viszont itt kint női név, szóval kölcsönös a probléma!:)

Most próbáljuk vele memorizáltatni, hogy ha Lükát vagy Lukát hall, akkor induljon, aztán ha mégsem ő, majd a helyére megy, inkább kétszer legyen ott, mint egyszer nem! De azért nagyon izgul és mi is, és szorítunk neki, hogy sikerüljön beilleszkednie! Mi visszük majd őket az első napon – hátha kell egy gyors pszichológus megerősítés:) - és persze kap egy elsőnapos ajándékot, meg fotókat készítünk, és méltóképp megünnepeljük ezt a nagy napot és hatalmas lépést az élet kanyargós, poros útján!:)

Ő már hétfőn kezd, és Tomasék is, mi az egyetemmel, majd az utána való héten.

És hát 9-én leszek 20 éves, és azért ez egy szép kerek szám, és bár nem mondja, de tudom, hogy az én emberem készül valamivel, szerintem elutazunk akkor hétvégén valami kellemes kis helyre.

Szóval 15-ig biztosan nem jön rész, aztán attól függ, hogy lesz időm, a suli meg a stúdió mellett, mert 19-én meg az anyukámnak lesz a születésnapja, és ezt is méltóképpen szeretnénk megünnepelni, mert ő meg a dédike nagyon keményen helytálnak ennyi ember mellett. Igyekszünk segíteni, én a mosást vállaltam át, és mókival mindenki annyit van, amennyit ideje engedi, különösen a Peti foglalkozik sokat a gyerekekkel, de akkor sem könnyű egy ekkora családot koordinálni!:)

A mi kis Andynknak már 2 fogacskája van, és ha segítünk, akkor álldogál a kis rezgő lábaival, most attól rettegünk, nehogy a fogacskáit beleüsse a kiságyba, ahogy rugózgat, én már mindent körbetekertem, de egy ilyen baba, egy időzített bomba, bármelyik pillanatban felharsan egy elkeseredett, kétségbeesett zokogás, és ez csak fokozódni fog, ha egyszer öntudatára ébred és elindul!:)

De ha ez a két szülinap lezajlott, akkor már októberig semmi, és addigra már biztosan belerázódunk az új helyzetekbe is.

Szóval valamikor szeptember közepén kezdek, és igyekezni fogok, minden héten egy részt hozni ide vagy a másikra. Többet nem ígérek, mert a mostani körülmények között, biztosan nem tudnám teljesíteni, de a heti egyet, azt igyekezni fogok betartani.

Így is el vagyok maradva egy csomó levéllel, amiért nagyon szégyellem magam, de a hétvégén is esküvőt vittünk, és nem csak kiszolgáltunk, de mi adtuk a zenét is az öcsémmel, mi vezényeltük le az egészet. Mivel a vőlegény magyar, rengeteg hazafias ötlettel állt elő, és eléggé izgultam, de nagyon jól sikerült.

A héten szerda óta Washingtonban vagyok fotózáson a mai napig, esténként hazaesem, mert nem bírnám ki, ha nem Tarzan mellett aludnék, és hát elég fáradt vagyok, ráadásul ő is, mert vezető beosztásba került, és most nagyobbak az elvárások, és a Petinek is bele kell jönnie az irányításba.

És hát szerinte a stresszt, azt oldani kell, és éjjel levezetni, hogy reggel mosolygósan induljon a napod, és mivel ő a pszichológus, hát biztosan jobban tudja, szóval nincs ellenvetésem!:)

Olyan fontos személyiség lett, hogy most szombaton például, a vezetőség egy vacsorára hívott minket, hogy köszöntsék az új pozíciójában, és megünnepeljék felvételét, a nős férfiak díszes társaságába.:)

Szóval lesznek hivatalos elfoglaltságaink, jelenéseink is, és nekem most már ezeket is bele kell kalkulálnom az időmbe, mert nem tagadom, jelenleg ő a legfontosabb személy az életemben.:)

Naaaagyon ideges vagyok a suli miatt, és naaagyon hiányoztok ám, olyan jókat „beszélgettünk” és úgy örültem mindig az üzeneteiteknek!

Hamarosan találkozunk, köszönöm a kedves leveleiteket és a türelmeteket, és szeretném, ha újra itt köszönthetnélek mindannyitokat.

Addig is rengeteg puszit és szeretetteljes, virtuális ölelést küldök, Luna