Két hét múlva BOLDOGSÁG!

Már hét elején szerettem volna jelentkezni, de nem pont úgy alakultak a dolgok, mint ahogy szerettem volna.

Nos, a folytatással kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy ahogy lesz egy kis szabadidőm és energiám írni fogok. Nem mondok dátumot, nem ígérek semmit, de biztos, hogy jelentkezni fogok, nem számít, éppen melyik részén járunk a világnak.

Még mindig nem készültem el az új résszel Kisu történetéből. Nem azért mert nem írtam, nekiálltam többször is, aztán kitöröltem, mert valahogy nem éreztem elég jónak. Valószínűleg, amit meghagytam sem lesz olyan, mint amilyent szerettem volna, de most csak ennyi, és ilyen telik tőlem.

A rész még nincs kész, és mivel hétfőtől elkezdődik számomra valami csodálatos, nem tudom megígérni, hogy mikorra készül el, de írom!

De a Vörös viharból hétvégén hozok még egy részt, az a történetem meg van írva, csak finomítani kell kicsit.

Szombaton megcsináltuk a szokásos bulinkat, és csak egy picit pihentünk le, már délben keltett mindenkit anyu, csak a jó Kakukk szunnyad tovább, miközben mindenki serénykedni kezdett. Kakukk nem is sejtette, hogy szülinapi partyt rendezünk neki, nagyon megleptük, mert hivatalosan csak 28-án lett 20 éves, de mi készültünk rengeteg meglepetéssel.

Mindent előkészítettünk Lucáék házában, hogy csak ki kelljen onnan hozni és kezdődhet a buli. Mire végeztünk, annyi időnk maradt csak, hogy kelltettük Kakukkot is, apu elkészítette a „reggeli” sonkás rántottát, befaltuk, felöltöttük a szurkoló jelmezt és már ültünk is a tv elé.

Cleoék hoztak otthonról nemzeti színű cowboy kalapot, sőt még indián fejdíszt is. Ezek adták az ötletet, és mindenkinek csináltam, csak papír kellett hozzá, hogy letakarjam meg a megfelelő színű festékspray. Irtózatos indián csíkokat festettünk a nemzeti színű stifttel, aztán vigyázban állva elharsogtuk a Himnuszt!

Hát sajnos hiába, vagy lehet nem ordítottunk elég hangosan, mert ugye kikaptunk, de nem számít, a lényeg, hogy végre ott voltak és szerintem szuper volt minden mérkőzés. Mi itt kint nagyon jól éreztük magunkat, végig szurkoltuk az összes meccsünket, no meg az angolokat Tarzan kedvéért.

Sajnos a kapcsolatunkban kis törés következett be, mikor az angol-izlandi mérkőzés alatt, az angol zászló színeiben tündökölve feszítettem a jó Tarzan mellett. Majd az izlandi egyenlítő gólnál, magamról megfeledkezve lesodortam mindent, és mindenkit, ahogy felpattantam és a levegőbe csaptam, hogy ez az! Dübörög a viking harci ritmus!!!! Rettegett ősök harci kiálltása. Jégföld népe boldog, és én is!

A csalódott Tarzan megütközve bámult rám, és úgy tett, mint Caesar, csak nem azt mondta, hogy te is fiam Brutus, hanem ajj, elárultál engem, asszony!

Annyira szégyelltem magam, visszahúztam a kivágott karom, mert addig úgy álltam ott, mint az öreg hölgy New Yorkban a fáklyával. Próbáltam javítani a helyzeten, zavartan pislogva azt motyogtam, rohadt bálnavadászok, nahát!

Tarzan csak somolygott és méregetett, hogy ellenem fordultál asszony? Kérdeztem tőle, na, már meg is bántad? Ő meg, hogy mit? Mondtam, hát hogy elveszel. Biztosított róla, hogy ahhoz azért sokkal több kellene!

A vasárnap nagyon rapszodikusra sikeredett.

A lényeg, hogy mire felszárítottuk könnyeinket a Belga meccs után, már érkeztek az első vendégek. Ugyanis szépöcsém körbevágtázta az összes osztálytársukat, akikkel jóban vannak, barátokat, és mindenkit meghívott, mert hát az ember nem minden évben lesz 20 éves, ugye!

Kakukknak már kezdett gyanús lenni a dolog, mikor berontottunk a nyári lakba és pillanatok alatt feldíszítettük a medence körüli előteret. Apu felállította a híres BB sütőt, előkerültek a pácolt husik, kolbászok, hot-dog sütő meg egyebek. Kipakoltuk a sütiket, poharakat, és hatalmas műanyag edényekben a behűtött italokat, amit szárazjéggel hűtöttünk.

Hát ez a szárazjég egy érdekes dolog! Az egész bulit egy rejtelmes ködfátyolba terítette, később a medencébe is szórtunk aprított szárazjeget, hát nagyon király volt és kicsit rémisztő. Volt, aki félt, hogy lefagy valamije, de Mrs. Tudor elmagyarázta a kételkedőknek, hogy a szárazjég különlegessége, hogy szublimál. Hát én ugye volt idő, mikor vegyésznek készültem, szóval ott voltam a szeren, de a többség nem igazán értette, hogy akkor ez most miért is jó nekünk? Nővérem meg nagy sóhajtozva elmondta köznépi nyelven is, hogy a szárazjég, olvadás nélkül gázzá válik.

Ezek után fergeteges lett minden, kivilágítottuk az udvar, a fiúk behangosították és hajnalig szólt a buli.

Barátnőmék fiú tesói hoztak egy hatalmas fatuskót, akkora volt, Luca át se érte, és kifúrták Svéd tűznek, ami olyan, hogy a rönk belülről kezd égni, nagyon sokáig életben marad, és a gomolygó ködfátyolban valami elképesztően csodálatos volt.

Hatalmas tortával felköszöntöttük a 20 éves fiatalurat, méghozzá nem is akár hogy. Mivel Kakukk, apuval együtt rettentő foci őrült, felálltunk mind, öcsém verte dobbal a ritmust, és úgy csináltunk, mint az izlandi szurkolók. Egy dob, mi kiabáltuk egyszerre, hogy egy, aztán tapsoltunk. Aztán megint egy dob, és így tovább egyre gyorsabban, és a húsznál hatalmas ujjongás és tapsvihar volt.

Szegény Kakukk elsírta magát, nagyon elérzékenyült a nemzetközi vendégsereg láttán, ezért Tarzan, mint fogadott atya, gyorsan leápolta a lelkét és ellátta életviteli tanácsokkal a jövőre nézve, szóval nagyon elemében volt az én emberem is.

Hétfőn viszont nagyon odavoltam. Nem elég, hogy rettentő álmos voltam, de engedve a szülinapos Kakukk kérésének, befaltam néhány lazacos szendvicset. Próbáltam úgy enni, hogy közben arra gondoltam, hm, ez olyan akár a füstölt sonka, hm, de finom!

Hát sajnos, a gyomrom nem hitt az agyamnak, mert éjjel már nagyon rosszul voltam, csak haldokoltam Tarzan mellett. Ha lefeküdtem felül akart kijönni a hal, ha felültem, akkor meg futottam, mert alul. És még hétfőn se sokat javult a helyzet, irtóra fájt a hasam, és eldöntöttem, hogy egy időre elengedem a hal projektet. Ráadásul Tarzan is nekem panaszkodott, hogy elaludt kórlapírás közben, pedig ő nem is volt rosszul éjjel.

Alig vártam, hogy hazaérjünk és beboruljak az ágyba, erre anyu összegyűjtött minket, mint kotlós mama, hogy na, akkor éjfélkor indulunk énekelni. Felrezzentem, mondom hova? Mi van már megint? Hát mikor alhatom már ki magam? Anyu meg csak meredezett nagy megütközve, hogy Kakukk szülinapja lesz Luna, és énekelünk, mint mindenkinek éjfélkor.

Nem akartam elhinni, hogy kedden lesz 28.-ka, valamiért napok óta abban a hittben voltam, hogy szerdán dalolunk, úgy is készültem.

Persze, hogy mentünk, ott lapult a langaléta palánta, a takaró alatt, és rettentően durmolt, de közben meg fülig ért a szája! Annyira imádom ezeket az éjféli családi köszöntéseket! Mindenki pizsiben, meg pendelyben, smink nélkül, kócosan, szóval olyan őszintén lehet ilyenkor boldog az ember!

Hát igen! Hiába is próbálnám titkolni elkapott a lámpaláz és nagyon izgulok. Eddig igyekeztem elfojtani magamban az izgalmat, próbáltam nem is rágondolni, de most már nem megy! Két hét múlva újra férjhez megyek, és én olyan boldog vagyok, hogy elmondani se tudom, és olyan izgatott, mintha ez lenne az első esküvőm.

Összeházasodunk újra, méghozzá templomban, Isten előtt. Apu mondogatja Tarzannak, hogy most már aztán vége, mert ugye amit Isten egybeköt azt ember nem válasza szét.

Mint anno praktizáló ügyvéd, ő tudja a legjobban, hogy ez nem pontosan így van, de azért én remélem, hogy a mi esetünkben a házasságunk, és a kapcsolatunk örökre fog szólni.

Rajtam nem múlik majd, mert én mindent meg fogok tenni. Egy ideje minden ütődött családtagom ostoba fotókkal, idézetekkel, és kéretlen jó tanácsokkal lát el minket. Többek közt, hogy ha otthon jól lakik, akkor nem megy máshova enni, és más hasonló bölcseletekkel. És ugye még azt is, hogy az én emberemnek, elég jó étvágya van, szóval jó lesz, ha figyelek!

Azt hiszem nem lesz gond, mert kedvelem az étvágyát!:)

Apu örült, hogy tizedike után lesz a ceremónia, mert így még végig izgulhatjuk a VB.-t. Hát nem aranyos?:)

Tudom, hogy életem legcsodásabb napja lesz, de nem tudom, hogy és mi fog történni. Csak azt, hogy vakon megyek bele, mert biztos vagyok abban, hogy a tesóim és Peti, a lehető legjobb, legszebb, legmeghatóbb, és hozzánk leginkább illő esküvőt fogják nekem idevarázsolni. Próbálom titkolni az izgalmam, de azt hiszem, egyre kevesebb sikerrel.

Rengeteg vendégünk lesz, akikre nem számítottam. Otthonról jönnek sokan, és máshonnan is Európából.

Dani szülei erősítik Tarzant, én nem győzöm mondani a nővéremnek, hogy el se tudja képzelni, milyen szerencsés, amiért ők vannak neki. Igaz Tarzannak is fogadott szülei, de azért mégis, annyira jó lenne, ha valakije lenne a Petinek is, Lobón kívül! Aztán a barátnőmék népes családja, Nathanék, meghívtam az összes munkatársam, aki csak nekem dolgozik, hogy családostól jöjjenek és érezzék jól magukat, ahogy július 4.-én, miután ragaszkodtak ahhoz, hogy ők szolgáljanak fel, nehogy már idegenekre bízzuk. És lesz egy népes kínai csapat, akiknek meg sem fordult a fejükben, hogy nem lesznek ott, így hát mit is tehettünk volna?:)

Látom a tesómon is, hogy feszült és talán már fáradt is, hiszen hatalmas terhet vett a vállára azzal, hogy ilyen titokban szervezik meg álmaim esküvőjét. De ha próbálok valamit mondani, csak elhessint azzal, hogy te már kettőt is megszerveztél nekem, nehogy már nekem ne menjen hugi!

Hát tessék, mégis csak van köztünk egy kis egészséges versenyszellem?

Mondtam neki felesleges, hiszen mindig is csodáltam és példaképemnek tekintettem őt.

Én most úgy akarom megélni ezeket a napokat, hogy minden pillanatát kiélvezzem. Tudom, hogy őrülten készülnek, tudom, hogy Cleo Európából, otthonról is hozott nekünk nászajándékot, mert szegényke olyan aranyosan dugdosta a csomagjait. 

Bár mi azt kértük, sőt nyomatékosan felszólítottunk mindenkit, hogy ne vegyenek nekünk semmit. Nem kell nászajándék, mert szerencsére nekünk meg van mindenünk, és nincsen már semmire se szükségünk. Csak annyit kérünk, hogy jöjjenek el, örüljenek velünk, és élvezzék a boldogságunkat.

Lesz majd próbavacsora, meg lánybúcsú, méghozzá úgy, ahogy annak lenni kell. Most flancolni fogok, lesz limuzin és bemegyünk bulizni a fővárosba, és csinálunk olyan dolgokat, amiket lehet, el se mondok az én Tarzanomnak. Persze nem azért, mert olyant tennék, amit szégyellnem, vagy titkolnom kellene, inkább csak, hogy maradjon ez csak olyan lányos titok, olyan Las Vegas-i. Ott azt mondják, ami Vegasban történt az ott marad. Hát ez is ilyen lesz majd.

Megfogadtam, hogy egy kedves levélből fogom idézni a saját soraimat a fogadalmamon, és ez így is lesz, de azért jól meg kell azt még fogalmazni, mert most mindennek tökéletesnek kell lennie. Meg azért valamit nekünk is elő kell majd adni Tarzannal, ugye! De nem aggódom, mert Tarzant teljesen beszippantotta már az én világom!

Templomban, pap és Isten előtt fogunk örök hűséget fogadni, és én azt akarom, hogy ez így is maradjon, amíg csak élünk. Örülök, hogy ezt megtesszük, hogy anyu, és az én drága kis dédikém ott lehetnek majd, és engem is láthat templomban azzal a férfival, akit tiszta szívemből szeretek. Folyton pityereg, hogy milyen boldog. Tudom, hogy dédikének mennyire fontos ez a templomi dolog, és mondtam neki, hogy ha ettől ennyire boldog vagy, én akár minden évben újra hozzámegyek a Petihez! Mióta kertészkedünk és szervezik az esküvőnket, teljesen megfiatalodott. Mindenki igyekszik a kedvében járni, és rengeteget beszélgetek vele, hiszen Ő egy élő történelem, órákon át képes vagyok hallgatni a történeteit. És mellé még ott van nekem Tarzan is, aki szintén rendesen ki tud bontakozni ha belemelegszik a mondandójába, szóval, lehet azért írok annyit, mert otthon nem jutok szóhoz!:)

Hát, jó volt leírni ezeket mind, legalább egy kicsit megkönnyebbültem! Ha kicsit zavaros voltam, bocsi, de nagyon túl vagyok már pörögve!

Szóval, hétvégén hozok részt a Vörös Viharból, aztán majd érkezem a többivel, ahogy tudok!

Szép nyarat, jó egészséget, és rengeteg pozitív élményt kívánok mindenkinek.

Rengeteg szeretettel ölelek mindenkit, egy nagyon izgatott Luna