Sziasztok!
Eljött
az idő, hát mennem kell!
Köszönöm,
hogy velem voltatok!
Köszönöm,
hogy olvastatok, hogy megtiszteltetek a véleményetekkel, hogy bírhattam a
barátságotokat és a szereteteteket.
Remélem
az új otthonomban is követtek majd!
Szeretlek
benneteket szívem minden szeretetével!
puszi,
Luna
.jpg)
P.s.:
:)
Drága Luna!
VálaszTörlésItt is nagyon jó utat kívánok neked.. :-) Kívánom, hogy érezd magad nagyon jól az új otthonodban.. :-) Az olvasóid és a barátok is itt lesznek... és tudod, hála az internetnek.. ;-) melynek köszönhetően ez a blog is elérhető, sok mindenkivel lehet tartani a kapcsolatot... helytől függetlenül ;-) Ne feledd egy fejezet, .... és a vég csupán a kezdet... ;-) Az ember életében is különböző fejezetek vannak... ;-) haladunk az úton..., fejlődünk..., változunk és megújulunk ;-)
Vigyázz magadra... ;-)
Millió puszi,
Dee
Drága egyetlen lelki gurum barátnőm mindenem!:)
TörlésMindig azt mondom, hogy egy harci tank vagy - a szó jó értelmében - és pont olyan őszinte, - néha fájón - mint az én skandinávom. Asszem ehhez most hozzá kell tennem, hogy szívós, akár egy pitbull, és mérhetetlen türelemmel és empátiával viseled a lelki kirohanásaimat. Öszintén mondom, köszönöm, hogy bírod mellettem. Ahogy mondod, mindenki okkal kerül az utunkba, nem véletlen, mindennek oka van, ha valakivel találkozunk....:)
Azt hiszem te arra "kárhoztattál", hogy velem éld meg minden katarzisomat, legyen az jó vagy rossz!
Itthon nem merek beszélni a félelmeimről - hiszen tudod - a doki mindjárt analizálna, anyut nem idegesítem inkább lenyelem a nyelvem, és igazából nem értik miért molyolok ennyit olyan dolgon amin nem tudok változtatni. Te maradsz végső menedék, itt csak vigyorgok mint a tejbetök!
Apropó tök! Úgy tűnik itt aztán lesz buli Halloween-kor! szerencse, mert sikerült kicsiny családom nőtagjait - Lucát is - ráálítanom erre a projektre!
És még egy jó hír! Itt isteni a malátasör. A skandináv csak forgatja a szépséges szemeit és grimaszol, és tud gonosz is lenni, mert ha iszom egy jóízüt a "cukroslevemből" fapofával bekap egy salmiakkit. De aztán anyu villogó szemekkel elrejtette előle!:)
Elhatároztuk, hogy az estét - ami közeleg - egy ösznépi fürdőzéssel fogjuk megkoronázni a medencénkben, ami azért is érdekes, mert bár a családomban több az átlagosnál az orvosok aránya, viszont az úszni nem tudóké is!:/ Érdekes lesz, de mi most bőszen kipróbáljuk az amerikai álmot!:)
És jaj! Itt nincs kapszulás mentolos szofi! Nem tudom mit fogok szívni?:) Keresnem kell egy fehér füstszűrős cigit, idegroham esetére!:)
Még sok mindent szerettem volna, de itt tombol már egy győzelemittas skandináv és éhezik!:) Mit tehetnék?:)Meg kell etetnem!:)
A dédike sütőtököt süt, jó, inkább úgy mondanám a BBQ sütőnkön valamit próbálunk alkotni. Rettentően kívánom a sütőtököt! Mit gondolsz aggódjak?
És nem csak a mákkal lesz gond, itt tejföl sincs! Baj lesz a rakottkrumplival!:(
Megyek, tudod milyen, ha olyan!:) Sajnos a többi komira csak később tudok válaszolni!
puszi, Luna
Drága Luna! Eddig csak csendben olvastalak, de most, hogy messzire visz az utad, úgy gondoltam talán erőt ad az a néhány gondolat, amit most leírok. Tudod csak valamikor a nyáron találtam rá a blogodra, és ahogy beleolvastam, teljesen magával ragadott, így az elejétől végigolvastam minden sorodat. Elbűvöl ahogy írsz, az az őszinteség, tisztaság, és báj, ami sugárzik minden sorodból, és mindez megtoldva nagyon sok empátiával, remek stílussal.
VálaszTörlésŐszintén aggódtam Érted, amikor a szomorú dolgok történtek Veled, és szívből örültem így ismeretlenül is amikor a jó doldokról számoltál be. Mert olvasva a soraidat, olyan, mintha ismernélek, olyan, mintha egy nagyon kedves barát lennél, mert megfogott a benned, a lelkedben lévő szépség, a CSODA - igen így nagy betűvel.
Minden jót kívánok Neked: azt, hogy megtaláld ott a boldogságot, a szíved békéjét, azt, hogy igazán szeressenek és Te is igazán szeress. Persze kívánom, hogy sikerrel váltsd valóra az álmaidat is, de azt hiszem, hogy az előzőek ennél sokkal fontosabbak. És kívánom azt is, hogy megmaradj ennek az őszinte, csupaszív lánynak, aki most vagy, és azt, hogy a gyökereidet ne akard elvágni, mert azok szükségesek az élethez. A fák is csak akkor nőnek az égig, ha erősek a gyökereik, és megtartják őket még az erős viharok idején is. Tehát ne felejtsd el a múltadat, a családod múltját, mert múlt nélkül nincs jövendő, de élni a jelenben élj.
Nem búcsúzom, hiszen ezen az oldalon - remélem még nagyon sokáig - "találkozunk", hiszen amíg írsz, biztos lehetsz benne, hogy itt leszek, és olvasni foglak. Nem ígérem, hogy írni is fogok Neked (legfeljebb, ahogy eddig is tettem, egy pipát teszek hogy jó volt), de abban biztos lehetsz, hogy itt vagyok, és türelmetlenül várom hogy újabb résszel jelentkezz - akár a történetben, akár a saját élményeid, életed leírásával.
Végezetül csak annyit kívánok: Isten áldása kísérjen utadon!
Sok szeretettel: Kata
Drága Kata!
TörlésNem is tudom, hogy kezdjem!
Szándékosan nem írtam előbb, mert mikor olvastam a leveled, olyan sírógörcsöt kaptam, hogy a barátom ellentmondást nem tűrőn hozzám lépett, a kezemre tette a kezét és kényszerített, hogy kikapcsoljam a gépet. Aztán csak magához ölelt és vitt magával akár egy vombat bébit az anyukája az erszénykéjében. Totál kiborultam, a szó jó értelmében!:)
Azt hittem, ha majd pár napra rá válaszolok, immár kicsit lenyugodva nem fogok sírni, de ez nem igaz!:) Most is pityergek, persze óvatosan titokban, hogy ne lássák…
Olyan szépeket írsz rólam, annyira megható, hogy képtelen vagyok sírás nélkül olvasni. Én tiszta, meg csoda és csupaszív meg még a többi….:)
Nem tudom, mit mondhatnék, mert erre a bejegyzésre egy sima köszönöm kevés!:)
Azért próbálok valamit a könnyeim mögül összehozni. Néha meglep, ahogy olvasok komikat tőletek, mert olyan szépen, választékosan és érzelmekkel teli sorokat írtok, hogy arra gondolok, nem nekem, hanem nektek kellene történeteket írnotok! Lehet, hogy jobban menne!:)
Igazad van, erőt adtál! Nem is erőt, hanem valami megmagyarázhatatlan eufórikus érzést, hogy vannak emberek szerte az országban, akiknek számítok, akik veszik a fáradságot és írnak, elköszönnek tőlem, méghozzá olyan megható szavakkal, választékos stílusban, ami felszakította bennem a gátat, ahogy igyekeztem elrejteni az érzelmeimet. Olyan is, aki eddig még sosem írt, most mégis megtette értem!:)
És jó volt kisírnom magam, mert utána kicsit megnyugodtam. Még sohasem bömböltem hangosan a barátom előtt, szerencsére eléggé higgadtan fogadta, zavart, szaggatott magyarázkodásomra, csak somolygott és nagyokat pislogva annyit mondott, valami hasonlóra számítottam…:) Hát ez vagyok én! Egy átlátszó üveg!:)
Bármit is írnék most, az már sziruposan csöpögős lenne, mert annyira túl vagyok töltődve érzelmekkel, és szívemből köszönöm, hogy a barátodnak tartasz, igyekszem majd méltónak lenni! És örülök, hogy rám találtál, és olvasol….és a pipáknak is nagyon örülök ám!:)
„A fák is csak akkor nőnek az égig, ha erősek a gyökereik..” Ez a mondat csodálatos és nagyon is igaz! Abban egészen biztos vagyok, hogy soha nem fogom elfeledni, se megtagadni a múltam, a gyökereim, azt hogy honnan jöttem. A gyerekkorom csodálatos volt, minden nehézség ellenére. Egy tündérvilágban éltem, a zene, a tánc és a történelmi múltunk bűvkörében! A nagyszüleim kivételes emberek voltak, kivételes példás élettel. Néha úgy érzem belefáradtam a sok csapásba, amik ilyen rövid idő alatt értek, meg ott van előttünk anyu élete is, és valahogy nem hiszek az örök boldogságban meg a szerelemben. Ha ilyeneket hallunk a nővérem is csak gúnyosan kacag, mint a Parasztbecsület végén!:)
Úgy érzem, rengeteg idő kell még, hogy kiheverjük az édesapánkat, de ha a nagyszüleimre gondolok, vagy most pillantok anyu boldog arcára, akkor meg úgy, hogy talán mégis van remény, van örök szeretet csak meg kell találni azt, akit tudunk így szeretni, aki nem csak társunk, hanem lelki társunk is!:)
Büszke vagyok a származásomra, és mindig ápolni fogom a történelmünket, már alig várom, hogy a kisöcsimnek meséljek, a saját mesekönyvéből, amit a családunkról fogok neki írni két nyelven!:)
Hát kicsit elszaladtak velem a szavak, de nagyon megérintett a leveled!:)
Köszönöm, teljes szívemből köszönöm!
És akkor én sem búcsúzom, inkább igyekszem minél előbb egyenesbe jönni, és hozni a következő részt és az új élményeimet!
Millió puszi, Luna
Szia Drága Luna!
VálaszTörlésHát eljött ez a pillanat is. Egy új fejezet kezdete. Tiszta, fehér oldal az életed könyvében, és csak rajtad múlik, hogy a sorok amik megtöltik az oldalakat miről fognak szólni. Biztos lesznek jó és rossz dolgok is, de én nagyon-nagyon sok örömet és boldogságot kívánok neked ott a messzi távolban. Kívánom, hogy megtaláld önmagadat, hogy amit célul tűztél ki azt meg tudd valósítani, hisz nagyon jól átgondoltan és szervezetten készültél erre a váltásra. Ha elfogadsz egy tanácsot akkor legyél nyitott, és befogadó az új dolgokkal szemben, ne állíts fel felesleges elvárásokat, csak éld meg a történéseket. Szerintem egy nagyon értékes, erős emberke vagy, akinek feladata van ebben az életben. Tessék örülni az előtted álló lehetőségeknek, és kihasználni azokat. Megérdemled.
Biztos nagyon nehéz lehetett nekivágni az útnak, de döntöttél, és nem szabad visszanézni, mert az mindig csak akadályozni fog. Aki szeret, és akinek fontos vagy, az így is megtalálja a módját, hogy minőségi kapcsolatban maradjon veled, aki pedig eltűnik a szürke ködben, az meg sem érdemli, hogy szomorkodj miatta. Tudd én is itt maradok és lelkesen várom az írásaidat (bármiről), amiket nagyon megszerettem és talán azt is mondhatom aminek kissé függője lettem. Szóval pihenj, ismerkedj és ÉLJ. Tudod, mindig csak az aktuális életünkre emlékszünk.
Nagyon szép új életet!
Puszi Reni
Szia újra!:)
TörlésDrága Reni, írtam már máshol is, hogy sírok minden komin, amit búcsúzóul írtok, felruházva engem annyi szépséggel és jósággal, amit meg sem érdemlek! Bár olyan tökéletes lennék és főleg erős….:/
Köszönöm, hogy szakítottál időt és ide is írtál! Köszönöm, hogy elköszönsz és bíztatsz!
Rengeteg, rengeteg tervem van, és ígérem, nem fogok csalódást okozni, mert minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a lehető legteljesebb életet éljem. Izgatott vagyok, várom az új találkozásokat, új élményeket, kihívásokat. Az egyetemet is, egyre inkább úgy érzem, megtaláltam, amit kerestem, a pszichológia az én küldetésem!:)
És igen! Nyitott leszek mindennel és mindenkivel szemben! Most már nem gyerekként csöppenek egy kihívásokkal teli világba, hanem felnőttként és csak rajtam áll, miként közeledek az itteniek felé.
A tánciskolámban is sok elképzelésem van. Kicsiknek próbálok majd „lefárasztó” foglalkozásokat vezetni. Rengeteg tervem van, egy témára rámozdulunk és rajta maradunk úgy 2 hétig. Például azt gondoltam ki, hogy választunk a vízben élő állatok közül, - ahány kicsi lesz velem – mind egy saját állatot. Halat vagy fókát, esetleg jegesmedvét….olyant, aminek köze van a vízhez, de ugyanezt tesszük majd ragadozókkal, növényevőkkel, kétlábúakkal, szárnyasokkal stb.
Aztán könyvekből elolvasok nekik mindent, ami az adott állatokra, amiket választottak jellemző. Egy állat ismertetője után, nekiállunk és lerajzoljuk, aztán jelmezt készítünk papírból – talán megtanulok varrógéppel ügyködni a cél érdekében, már ha nem reménytelen:) – és olyan tornagyakorlatokat végzünk, ami a választott állatra jellemző, és közben sokat nevetünk!:)
Vagy olimpiát játszunk, esetleg színészest, ahol a parkettára széles szalagból „rudat” készítek, és azon mutatják majd be a gyakorlatukat, pörgést, bukfencet stb. aztán megállnak és verset, mondókát szavalnak, majd mennek tovább az ügyességfejlesztő pályán. És persze lesz szalaggyakorlat meg labda és karika is.
Ebbe ültetem majd a rúdtáncot, meg a hastáncot és még rengeteg mindent. Ha sikerül elfogadtatnom és megismertetnem velük az elképzeléseimet, nagyon bízom benne, hogy remek munkát fogunk a kicsikkel végezni. Gondoltam pl. mama+baba tornára is, a csecsemőkkel – nekem ugye ott lesz az öcsike – szóval millió megvalósítandó ötletem van, melyhez rengeteg segítséget kapok a tesóimtól, mivel orvosilag is tudni akarom, meddig lehet elmenni, nehogy bárki is megerőltesse magát vagy rossz érzéssel menjen el tőlem, és pszichológusi segítséggel, hogy a fizikai gyakorlatokat összehozzuk a szellemivel. Ritmusra tapsolni a mondókákat, dalokat vagy a tánc lépéseit.
Vagy mit tudom én, akár seprűnyélen lovagolunk, ahogy a boszorkányok, és varázs sütiket eszünk, és varázsmondókákat kántálunk.
Úgy lefárasztom majd őket boldogan, hogy otthon csak bezuhanjanak az ágyba, és olyan merész terveim is vannak, hogy megszerettetem velük a könyveket meg az olvasást!:)
Hát igen, ha jobban belegondolok, olyan óvodaszerűt képzelek, csak néhány órában, és úgy, hogy az egyik teremben a kicsik, a másikban meg az anyukák dolgoznak a szép formáért és az egészségért!:)
És ez még csak egy projekt! Ott van még a bár, ahova lassan, de roppant szívósan be fogom csempészni a magyar hangulatot. Még nem tudom miként, de lesznek magyar napok, hazai ételekkel, dalokkal, táncokkal. Ingyen kóstoló lángos vagy pogácsák, olyasmik, amiket mi otthon imádtunk, mint pl. a tócsi! Havonta egyszer, és ha kell, lasszóval fogom berángatni az embereket, és ingyen ehetnek, ihatnak addig, amíg el nem fogadják, és meg nem szeretik, amit adni akarok nekik!
(Volt egy éjszakám a bárban mikor megtanultam a roma táncot és a roma kultúrának sok érdekességét – még nem írtam róla, mert nem volt alkalom, de olyan éjszaka volt az, amit soha életemben nem felejtek el, már csak azért sem, mert kihatott az életemre!)
TörlésKell majd egy zongora! Az is lehet, hogy egy versenyzongora és rajta fogunk enni, miközben én zenélek – ezt Gagánál láttam és nagyon bejött. Mondjuk azokat vendégelem meg a zongorámon, akik jól énekeltek a karaoki napon?:)
Lesz karaoki, majd én leszek a beépített ember, ha másképp nem lesz vállalkozó.
A végső álmom, hogy hétvégeken együtt zenélnénk a Tomival és énekelnénk, és nem csak a magunk örömére, hanem egy jókora teltháznak is. És tudom, hogy meglesz, mert én nem igazán értek semmi máshoz ezen a világon csak a tánchoz és a zenéhez, és fejlesztem is állandóan magam ezeken a területeken, és talán van bennem valami, amivel magammal tudom ragadni az embereket.
Nyilván lesznek majd kudarcok is, és akkor bömbölni fogok és panaszkodni, ahogy szoktam, de fel fogok állni, ahogy eddig is tettem és tovább fogok lépni.
Több lábon kell állni – ezt a barátom mondta:) – hogyha elbotlasz az egyikben, örömre találj a másikban.
Hát én igyekszem megfogadni a tanácsát, nem mondott ő soha rosszat nekem!:)
Mert ezek mellett még ott van az írás is! A magyarságom megihletett, és itt hirtelen minden fontos és számítani kezd, ami otthon természetes volt! Vannak terveim az írás terén is!:)
És néhány éven belül remélhetőleg képzett reményekkel teli pszichológus leszek, és már most szinte biztos vagyok abban, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Egy család, ahol ügyvéd, orvos és pszichológus van, nem bukhat el az USA-ban!:)
Az öcsinek és Kakukknak mire kijönnek felhajtom az állam legjobb autószerelő suliját és kosaras csapatát.
Mindig szépeket írsz nekem, de most olyant sikerült összehoznod, ami felkerül az idézetes falamra.
„Pihenj, ismerkedj és ÉLJ! Tudod, mindig csak az aktuális életünkre emlékszünk!”
Ez a mondat, úgy tökéletes, ahogy van, ahogy a te barátságod is!
Legyen ez a végszó!
És köszönöm!
Puszi, Luna