LunaVilága-Ellopott múlt : Csak tegyük helyére a dolgokat!

Csak tegyük helyére a dolgokat!

Nem szüntettem meg a blogot, még csak nem is tettem át egyelőre privátba, csak meg akartam ezt a bejegyzést írni, és amíg nem volt rá időm, addig lezártam mindent, hogy miért azt majd mindjárt elmondom.

Picit elszabadultak a chatemen az indulatok, és úgy érzem, ha most nem lépek méghozzá határozottan, akkor kicsúsznak a kezemből a dolgok, és azt nem akarom.

Ez az első és utolsó veszekedés, és részemről magyarázkodás itt!

Ez az én blogom! Ezt én írom, és én diktálom a feltételeket is!

Akinek nem tetszik, az ne látogassa, nem kötelező!

Nem akarok senkit megsérteni, de egy picit engem is megbántottak. Kicsit megsértődtem, ezt nem tagadom.

Most mondhatnátok, akkor minek irkálok magamról ennyit, ha nem bírom a kritikát? Nos szerintem azt senki se veszi jól, legfeljebb úgy tesz!:)

De engem nem is az zavar!

Most komolyan!

Igaz hogy 18 vagyok, de ennyire hülyének tűnnék?

Komolyan van köztetek olyan, aki azt gondolja, hogy néhány „ravasz, csípőből ellőtt keresztkérdés” súlya alatt összeomolva vagy megzavarodva, akár egy eszetlen csitri, tátott szájú ponty üzemmódban kezdek majd meggondolatlanul fecsegni a nem létező titkaimról?

Na ez nem esett jól! Ezt kereken visszautasítom és kikérem magamnak, a szőkék nevében is, hogy ennyire ostobának higgyetek!

Nem vagyok hülye! Úgy gondolom, nagyon is helyén van az eszem, és talán a szívem is!

Nem sok mindenben, de abban egész határozottan biztos vagyok, hogy ha lennének titkaim, amiket nem akarnék elmondani, azt soha, sehol, senkinek, semmilyen körülmények között nem tenném meg. Sem bíróságon, sem rendőrségen, sem barátnak, sem ellenségnek, sem embernek, sem istennek!

Se ingyen, se pénzért, se könyörgésre, se hízelgésre, se fenyegetésre!

Ennyi! Ebben a történetben ennyi volt! Nincs tovább miről beszélni, és nem is akarok!

Amikről mesélek, az nem nyelvbotlás, vagy balga tudatlanság, meg véletlen, hanem nagyon is tudatos.

Nincs szégyellni, se rejtegetni valóm, legalább is nem sok minden, vagy nem olyan, amire gondoltok.

Azt is felvállaltam méghozzá büszkén, hogy voltunk olyan szegények, hogy éheztünk.

Hogy az anyunak most újra meg kellett tanulnia vásárolni, nem csak lekapkodni az alapvető dolgokat, és leárazott, lejárt szavatosságú cuccok közt válogatni.

Tény, hogy az életünk megváltozott, és neki is könnyebb lett a jelzáloghitel nélkül. És azt is tudom, hogy könnyebb valakit lenézni és sajnálni, mint azt olvasni, hogy jobbra fordult a sora és elégedett, sőt boldog, már amennyire az adott körülmények közt lehetséges.

Én nagyon igyekszem! Boldog akarok lenni, és ezért meg is teszek mindent!

De!

Nekem ez csak egy játék, egy kikapcsolódás!

Nem az életem! Nem a munkám!

És ha ez így vérre megy, akkor inkább hagyjuk…

Itt nem lesz veszekedés, mert gyűlölöm a veszekedést, ha valakivel összeveszem, utána napokig szenvedek tőle, és lelki beteg vagyok.

Nem azért csináltam ezt a blogot, hogy szenvedjek, hanem, hogy jól érezzem magam, azzal a néhány emberrel, akit érdekel, szereti és elfogadja a történetemet, és engem is.

Azért írom, mert szeretem, mert gyakorolni akarok, és mert „orvos által javallott terápia” is.

De írhatok én úgy is, hogy senki nem látja, legfeljebb egyszer majd kiadatom, „Életem a legendám” - My life, the Legend! -címmel:).

Szerintem érdekes lenne egyszerre követni egy csacska történetet, és az életem alakulását és nagy változásait. Ennél igénytelenebb önvallomásokat is olvastam már, és ki tudja, egyszer még híres is lehetek!:)

Ha az leszek, a Rebecca Toleman művésznevet fogom használni.

(Lehet találgatni!:))

Hogy miért? Mert a Rebeka a második nevem a Toleman meg tetszik, dallama van ennek a névnek! Ahogy a Donovannak és a Sullivannak is csak ezek túl gyakori nevek!:)

Ha nem elégedtek meg azzal, amit magamtól elmondok, ha nem hagytok ezzel fel, és még mélyebben próbáltok vájkálni a magánéletemben, illetve abban, ami nincs is, ha továbbra is igyekeztek olyant belemagyarázni, amit én soha nem írtam, sőt! Akkor nem hagytok nekem más alternatívát, mint, hogy megszüntetem.

Amerikában majd nyitok egy új blogot, és a kert-és gyümölcsfák gondozásáról, meg a gyerek nevelés rejtelmeiről fogok sztorizni. Tudom, hogy abban is lesznek mélységek és magasságok, hogy abból is ki tudok majd hozni valami jót, és lesz néhány kedves ember, akikkel ott is elbeszélgethetek, ha akarok, vagy lesz időm, hisz az iskolámnak is lesz weboldala.

És ezt akár már most elkezdhetném tervezni, levédetni a neveket stb.….

Lehetőség mindig van, és én bírom a kihívásokat.

Most még, először és utoljára, kicsit magyarázkodom, bár nem volt szándékomban!

Írni akartam! És találtam focistákról szóló blogokat, de nekem a foci nem a szívem csücske.

Aztán volt az Alkonyat szféra, restellem, és talán én vagyok az egyetlen elfajzott 18 éves, nekem az sem jött be, legalább is nem annyira, hogy arról írnék. Persze láttam, megnéztem, és tudom fura, de nekem a farkasok jöttek be.:)

És maradt a Forma 1-es blog, mert hát vagány lenne, ha a konyhaművészetes blogokhoz csatlakoznék!:)

A színészek közül például a Keanu Reevas a kedvencem, és a másik történetemben ő is a főszereplőm, - mármint az ő képével adom el a karaktert, - természetesen egy Forma 1-es pilóta mellett, mert ha nem így lenne, nem lenne itt semmi keresnivalója a történetemnek. És nyilván azért olvassátok, mert kedvelitek a pilótát, akiről írok.

Én is kedvelem, és most már az új fiút, a Kvjatot is, mert csípem az oroszokat! Csak lehetne egy kicsit szőkébb meg helyesebb….:(

Szóval talán én is hibáztam! A jövőre nézve annyit, hogy nem írok többet a barátomról. Van pár olvasó, akikkel privátban is levelezek, majd mesélek nekik ott, hogy merre jártam és mi történt velem….

Ha a barátom ennyi szenvedélyt szít, akkor nincs helye itt többet.

És aki nem bír a vérével, annak sincs!:)

Ha ezt nem tartjátok tiszteletben, akkor privátba teszem, és csak annak a pár kedves olvasónak teszem hozzáférhetővé, akik eddig is időről-időre megtiszteltek a hozzászólásaikkal.

Nekem van életem!

Van egy fantasztikus, népes családom és egy csodás anyám, aki a példaképem, és csak remélem, hogy egyszer majd én is hozzá hasonló remek édesanya leszek.

Nem magányosan ülök a szobámban és próbálok barátokat szerezni a neten keresztül. Nem fogok kétségbe esni, ha nem írhatok ide többet, csak hiányozna, ahogy jó néhányan közületek is, mert nagyon megkedveltelek benneteket így ismeretlenül is!

És végül, még valamit!
Valami nagyon fontosat!
A végére hagytam ugyan, de számomra, ez mellett az ostoba gyanúsítási meg kóstolgatási kísérlet mellett, ez a legfontosabb!

Mi az, hogy mit szól hozzá a barátod?

Meg, hogy tudja-e, hogy milyen blogot írsz?

Most mi van?

Hát mi köze hozzá?

Lehet, hogy tényleg hülye vagyok, mert már a kérdést sem értem!?

Te kérded tőlem, aki olvasod a blogomat?

Te a barátodnak, - ha van olyan, - 24 órában félóránként lejelented a tevékenységedet? A te barátod tudja, hogy egy másik pasival kapcsolatos történetet olvasol? Tudja, hogy rajongsz érte?
Mert nyilván nem Senor Sangria miatt vagy itt?

Vagy miattam?

Tudja ezt?

Mert láthatóan nem őt csodálod 24 órában és futsz mellette, hogy az izzadt, okos homlokát törölgesd, különben nem tudnád itt nekem, ezeket a gyerekes kérdéseket feltenni.

Belegondoltál már úgy komolyabban?

Ő és Én?

Mégis miért, és hogyan, és mikor?

És te tudod azt, hogy amivel viccesen gyanúsítani próbálsz, mennyire nem játék?

A barátom Norvég, szőke, kék szemű, nyugodt, halk szavú, szeretem, és ő tisztel annyira, hogy nem ír elő nekem napi órarendet, és ismer annyira, hogy tudja, mentálisan teljesen épelméjű vagyok, képes önálló gondolkodásra és döntéshozatalra!

Ez a válaszom minden eddigi és további kérdésedre vele kapcsolatban!

Egyszer kérdeztél, igyekeztem viccesen reagálni, másodszor is válaszoltam, de több válasz nem lesz, mert ha kettőből nem értettél, többől se fogsz!

Ha sározni akarsz, mond, hogy szar amit írok, vagy ócska a blog, hogy szánalmas a stílusom, és a lőtéri kutyát se érdekli az életem!

Erre azt mondom, oké, elmondtad a véleményed arról, ami a blogon van!

De kérlek, ne olyanról szíts vitát, ami nincs is!

Most még kérlek….!

Az nem véletlen, hogy majdnem 18 évig vártam az elsőre, és nem volt kedvem valamelyik korombelivel megtenni csak úgy, hogy túl legyek rajta. Nekem merőben mások a nézeteim egy kapcsolatról, mint a korombelieknek. Anyu egyedül nevelt fel, és ez meglátszik az életfelfogásomon is! Lelkes szüfrazsett vagyok.

Engem nem lehet se börtönbe, se aranykalitkába zárni!

Hosszú éveken át nem volt másom, csak önérzetem és önbecsülésem!

Nekem mindenről van véleményem, csak általában megtartom, ha nem kérdeznek, agyam, amivel el tudom dönteni, hogy mit akarok, vagy mit tehetek meg, és mit nem!

És úgy gondolom bármit, ami nem ütközik a Magyar Törvényekbe, a józan ész, és a jó ízlés határain belül van.

Nekem még az édesanyám sem tilt, legfeljebb útmutatást nyújt, tanácsot ad, pedig én vagyok a szelídebb lánya.

Nincs az a pasi, aki nálam több lenne az anyukámnál.

Mindig fülig ugrik a szám, ha azt hallom bent a suliban, hogy „a barátom megtiltotta”, és ez egy 17 éves IQ bajnok, egy rendkívül nagy élettapasztalattal rendelkező srác, aki az esetek többségében, még egy értelmes összetett mondatot sem képes kinyögni, csak izé, izé…

De ő tudja a tutit! Helyettünk is, mert helyettem gondolkodna, és helyettem döntene!

Hát lehet, hogy neked igen, de nekem nem!

Beledöglenék, ha 100%-osan függnék egy férfitól!

Azért vagyok még itt, azért érettségizem le, mert terveim vannak, tanulni akarok, és a jövőmön dolgozom.

Én tervezem a jövőm, és Én döntök az életemről! Nem egy fostos blogról, hanem az egész életemről!

Azért vizsgáztam le táncból, azért kezdek el gyors egy rendezvényszervezői sulit, mert kell a munkámhoz. Ahhoz a munkához, amit én választottam, amit imádni fogok!

Én dolgozni akarok és élni az életem, a sajátomat, nem egy pasiét, még akkor sem, ha az a barátom!

Persze vannak köztünk is szabályok, de ezek merőben mások és nem tartoznak rád, ezért nem is írok róla!

Én egy nagykorú, teljes értelmi képességű ember vagyok. Hogy mennyire, azt majd meg fogod tudni, ha nem szállsz le rólam és erről a baromságról!

Nem állok gyámság alatt, se eljárás alatt, hogy bárki is megszabhatna vagy korlátozhatna.

Senki, nincs ilyen! És ennyi! Erről nincs is többet mit beszélni!

Azt teszek, amit, és ahogy akarok, mert tudom mi az, amit megtehetek, és mi az, amit nem!

Magamtól, nem kell a fejembe verni!

Mindig is "csodáltam" azokat a csajokat, akiket a pasijuk szerelemféltésből, vagy más egyéb okból kifolyólag jó alaposan elvert, és ettől hirtelen megvilágosodtak, megjött az eszük és az éleslátásuk! Sőt, van aki még büszke is rá, hogy őt, mennyire szereti és félti a barátja.

Azt gondolom, az meg is érdemli, és nem kívánom neki, hogy egy sötét éjszakán álljon szemben egy ilyen ész-és igazságosztóval, akinek kés van a kezében. Tudnék erről mesélni….

Szóval ennyi lenne!

Ez az én blogom!

Ha nem tartjátok tiszteletben a kérésemet, akkor átmegyünk privátba! És ennyi…..

Nem kell hozzászólni, se pro, se kontra, mert ahogy a piedesztálra emelt és mélyen megtisztelt barátom szokta volt mondogatni, „ha felkevered a szart, csak sokkal később ülepedik le, inkább hagyd elmenni a p*csába”!

Itt nem lesz oknyomozás, se vita, se veszekedés többet, ennyi volt!

U.i.: És még valami, csak úgy az íze kedvéért. Anyám ügyvéd, és az apám is! Nálunk nem csak az egy főre jutó orvosok aránya nagyobb az országos átlagnál.

Ha valaki mégis megpróbálna tisztességtelen eszközökkel és úton közelebb kerülni hozzám, tudom hova, és van is kihez fordulnom jogorvoslatért!

Apám, hogy úgy mondjam, eléggé elismert a szakmájában! Csak hirtelen felindulásból két tapéta csík ragasztása közepette említette a személyiség jogokat, a zaklatást, rágalmazást, rossz hírem keltését, magánszférát, és természetesen az elszenvedett lelki és erkölcsi traumát.

Egyszer már valaki közel került hozzám, az akaratom ellenére, és az majdnem az életembe került, második nem lesz!

Én soha többet nem leszek áldozat!

Ez az én blogom, és ezek az én feltételeim, és aki ezt nem képes elfogadni, az, ahogy az egyik kedves komizóm írta egyszer, olvassa a Micimackót!