Sziasztok!:)
Beszéljük
meg lányok!
Egy
kicsit tanácstalan vagyok!
Annyira
kedvesek és aranyosak vagytok ezzel a kétségbeesett aggódással, de ha nem írok
mást, akkor még 4 hónapot levezethetek, hogy orvos-haza-orvos és megszületett
Marie. This is it!
De
nem ennyi van benne!
Ezért
engedjétek meg, hogy elkanyarodjunk, hiszen vannak olyan szereplők – sőt
főszereplők, - akik még nem is kaptak helyet a történetemben.
Általában
olyan dolgokról írok, amik valamilyen formában velem vagy körülöttem történnek,
vagy történtek.
A
gyereknevelésről sajnos semmit se tudok, talán Lucát leszámítva, de őt inkább
csak kényeztetjük.:)
Nincs
több kisgyerek a környezetemben.
Azt
azért óvatosan megjegyezném, hogy nincs másik női szereplőm, tehát Kriszti helyébe
senki se léphet!
Csak
kérlek olvassátok, és ne csüggedjetek, mert a remény hal meg utoljára, és
nézzétek csak meg, miről szóltak hajdan azok a szerencse sütik!:)
Ül
itt időnként mellettem egy irtózatosan jó fej pszichodoki, aki hol részegen,
hol józanul azt susogja a fülembe, hogy nem szabad a negatív gondolatokat
megtartani a fejemben, mert egy idő után már hiányozni fognak, rászokok, mint a
drogra, és úgy alakítom az életem, hogy bevonzzam a rosszat.
Hát
én nem fogom, mert én ragaszkodom a jóhoz. Nem érdekel mennyi, annyi amennyi
jár, de azt követelem!
Így
tehát, ha nem vagyok hajlandó leragadni a rossznál és a jóra hajtok, nyilván
nem írhatok egy olyan történetet, aminek szomorú vége lesz…J
Szóval
inkább örüljetek, mert most majd kerül bele egy kis új szín, meg tartalom, úgy
is kezdtem unalmassá válni, úgy veszem észre!
Ha
már a tartalomnál tartunk, szeretnék még egy icike-picike változtatást!
Tudjátok,
most alakulóban vannak itt nálunk a családi kapcsolatok, meg mindenki barátra
talált, majd írok még ezekről a dolgokról, a lényeg, hogy a hétvégeket
szeretnénk együtt tölteni. Már a családommal meg a barátnőimmel, aki éppen
itthon van.
Egyre
közelebb kerül a költözés, és valahogy mostanában úgy belém hasít, hogy az is
lehet, soha többet nem jövök ide vissza, és nem látok dolgokat.
Van
néhány hely, ahova szeretnék még újra elmenni, amíg itt vagyok, és emlékeket
magammal vinni.
Vegyük
például a Budai várat meg a Citadellát! Ott sem voltam azelőtt soha, elég fura,
hogy a barátom vitt el, ő ismerte, már volt ott, én meg nem!
Most
szeretném bejárni és megismerni a hazámat, az országot, amit elhagyni
szándékozok!:)
Szóval
összegyűjtöttünk városokat, állatkerteket, várakat, érdekességeket, amiket
meglátogatunk. Ezért időileg nekem sokkal jobban megfelelne a szerdai-szombati
megjelenés, ha nektek is jó!
Aztán
ha majd esetleg lesz több időm, úgy is hozok plusz részeket!
Köszönöm,
hogy megértitek és azt is, hogy ennyire szeretnétek, ha Krisztiékkel nem
történne baj!
Nagyon
aranyosak vagytok! Komolyan!
Puszi,
Luna
u.i.:
Ja igen, a pszichodoki rettentő jó fej, és még annál is lazább! Ordítozik velem,
néha káromkodik, és a lábait feldobálja az asztalra. Az is megesett már hogy a
tükör elé vonszolt és ott üvöltözött velem, vagy hogy dühében belehamuzott a
kávémba. :)
De
Ő sem a Csernus!!!:)
A
barátom és Kimi közt a hasonlóság, hogy mindketten szőkék, gyönyörű szeműek, helyeskék,
sportosak, skandinávok, autót vezetnek és jómódúak.
(Az
első 4 jelző az öcsémre is igaz!::) Az utolsó sajnos nem!:()
A
különbség…nos azt nem tudom, mert eddig még csak az egyiket próbáltam!:)
Vagyis
csak ezt az egyet, és nem is vágyom másra!:)
* * *
* * *
Szia Luna! :)
VálaszTörlésJajjj akkorát mosolyogtam ezen a mondatodon: "(Az első 4 jelző az öcsémre is igaz!) " És azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy miért :)
Azt fontosnak tartom megjegyezni -itt is- , hogy szeretem ezt a történetet. Bár a sztoriban felmerülő negatív gondolatoktól kicsit (nem kicsit :D ) félek. Hogy mi is fog történni, miket tervezel még velük ? :P De ugyanakkor tudom, hogy bármerre is viszed ezt a fonalat a végén jó fordulatot vesz, mert te természetedből fakadóan képtelen vagy "rossz lenni" :)
Várom, hogy mit fog alakítani a mostani bejegyzésed után. Türelmes leszek, akármikor hozhatod a frisset, el fogom olvasni. :)
Nagyon jó szórakozást mindannyitoknak az országjáró túrához! :) Hidd el nekem, nagyon jó lesz, tapasztalatból mondom! :) ;)
Puszi
Liina
Szia Liina!
TörlésAnnyira örülök neked!:)
Fogalmam sincs, hogy Ti hogy csináljátok, de nekem soha semmire nincs időm! Pedig már táncolni is alig járok, csak zongorázom, de azt meg olvasás helyett művelem. De mire beszélek a családommal, meg ezzel-azzal, mire neki állok az új résznek, mire tanulok, meg állatozom már éjfél van!
Aztán meg egyik baromságot csinálom a másik után, mert állva alszom mint a lovak és nyitott szemmel is álmodom!:)
Egy csomó kedves embernek szeretnék írni, meg komikat is a törikhez amiket olvasok, és itt már lekorlátozódtam rád meg Enára, de nem jutok oda!
Úgyhogy bocsi, a szándék megvan, de.....:( Olvastam valahol, "Úgy érzem mintha állnék az útszélén, és hiába integetek elrobog mellettem az élet nevű szerelvény anélkül, hogy felvenne." No, hát előlem nem az élet nevű, hanem az idő nevű robog el untalan!:)
A netem is elszállt, csak most jött vissza, pedig most olyan részeknél járok ahol egy picit jobban oda kellene figyelnem, mert több mindent kell összehoznom!
Állandóan összeesküszik ellenem a technika, már nem csak a konyhában itt is!:(
Ráadásul az öcsém undokoskodik, mert anyu lecseszte a szobája miatt, most itt oson a hátam mögött a kedvenc plüss pandamedvémmel és, "Pandus ez bambusz?" kérdezgeti tőle, miközben a hajamba turkál.
Ebből box lesz, nem bír a vérével, de mindjárt felkelek és csavarok egyet a repedt orrán!
Na, hát ennyi hirtelen! Inkább írom a következő részt, amíg van netem!
Köszönöm még egyszer, hogy írtál!
puszi, Luna
Szia Luna!
VálaszTörlésNyugodtan elviheted a történet szálait más irányba! :) Én nem azért írom azt,: hogy remélem, hogy nem történik semmi rossz, mert csak akkor jó a történet ha minden nyugis. Hanem azért mert jobban szeretem a "happy end'-es történeteket. De abban is biztos vagyok, hogy egy jó történetbe mindig kell egy kis bonyodalom. :) De elárulom neked, hogy ha valami nagyon nagy "tragédiát" raknál a fejezetbe, vagy netalántán a szereplőket lecserélnéd, én akkor is olvasnám az írásod, és kommentelnék. Mert egy-egy fejezet nem attól lesz jó, hogy mindig minden rózsaszínfelhőben van, hanem attól, hogy hogyan írják meg!!! :)) A fejezeteket meg akkor hozod amikor csak időd van. :) Igyekszem minél hamarabb visszajelzést adni neked (de ha néha kések akkor kérlek ne haragudj, csak nagyon sűrűek a napjaim.) Az itthon töltött időt pedig élvezd ki. :)
Puszi Gréti
Szia Gréti!
TörlésKöszönöm, nagyon kedves vagy, hogy ezt írod!
A szereplőket egészen biztosan nem fogom soha lecserélni, de azért a "kis bonyodalomnál" azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy több fog történni!
Azt mondják az a jó színész, aki teljesen bele tudja magát élni a szerepébe amit alakít.
Nálam az írásnál van így! Gyakran írok különálló részeket csak úgy, hogy majd ezt valahova beteszem, mert szomorú vagyok és rosszkedvem van, és ilyenkor olyan szépeket írok néha, hogy még én is megkönnyezem utólag.
Most egy ilyen időszak fog következni. Tudom, hogy nem fogom tudni magam kivonni a történet hatása alól, nem is akarom, ezért tudatosan irányítottam úgy a dolgokat, hogy mostanra érjek ide a történettel.
A barátom elutazott, a vizsgám megvan, zongorázni meg bőgve is lehet!:)
Nem kerülök konfliktusba senkivel, és nem konfrontálódom a rosszkedvem miatt, sőt a történet alakulásával magyarázhatom azt!
Vannak nehéz időszakok az életünkben. Nekem ez a húsvét lesz az. De megtanultam a pszichodokitól, nem fogom magamba fojtani a fájdalmam, inkább lehetőséget csinálok arra, hogy nyíltan kiírhassam!
És ha ti itt lesztek velem és olvassátok, hát annak meg nagyon örülök!
Nem hiszem, hogy valaha is megharagudnék rád, annál sokkal kedvesebb vagy nekem!
Inkább pihenjél, ráérsz, akkor írsz amikor tudsz! Én itt leszek!:)
puszi, Luna
Szia!
VálaszTörlésHát ez jó volt! :D Okééééé, bevallom, az utóbbi fejezetek tényleg egy kicsit egyhangúan rózsaszín sziruposak voltak, naná, hogy kell bele egy kis negatív csavar, hogy a végén minden jóra forduljon, a rossz elnyerje méltó büntetését. :D Mi csak azért nyugtalankodunk, mert te már tudod a végét, mi meg nem. Na, ilyenkor szokott az jönni, hogy elolvasom a könyv utolsó pár oldalát. :D De hát itt ez nem működik :( úgyhogy muszáj lesz kivárni. :)
Aztán azokon a napokon hozod a részeket, amikor akarod, a hétvégieket úgysem tudom mindig frissiben elolvasni, jóesetben vasárnap este ülök le gép elé.
Nagy közhely, de mint minden ilyen, teljesen igaz: arra van időd, amire szánsz. Én is küzdök az idővel, volt időszak amikor az időhiányom, kapkodásom, idegeskedésem már a környezetemre is kihatott, és ez már többszörösen nem volt jó. Nekem se. Megpróbálom tudatosan beosztani a kis szabadidőmet és lazábban venni az otthoni dolgokat, amik kötelezőek. Számtalanszor azért nem mentünk el kirándulni, sétálni, stb., mert nekem otthon takarítani, mosni, főzni kellett, meg jajistenem! látod mennyi vasalnivalóm van? Szóval ezeket próbálom háttérbe szorítani (oké, fontos hogy legyen mit ennünk, meg legyen tiszta ruha) kisebb-nagyobb sikerrrel. De nyáron már számtalanszor inkább a strandot, a napozást választottam a takarítás helyett, és ez már nálam nagy szó! Persze őrült szerencsém van, mert (szerintem) elég elnézőek velem itthon, ha van néhány porcica :) az ágy alatt, senki nem szól érte. :) Még soha nem kaptam meg, hogy nincs egy tiszta ruhám, amit felvegyek, ha nem talál, majd én keresek neki. :)
És bárki bármit is mond, az első a család, a baráti kapcsolatok, aztán jöhet minden más. Egyszer olvastam valahol, hogy: "ne bosszankodj, mikor a gyerekeidet kerülgeted a konyhában, örülj hogy van kit kerülgetni". Istenem! Hányszor gondoltam már erre :D hogy ne bosszankodjak, mikor éppen sietnék, "valaki" meg valahogy mindig rossz helyre áll, és szó szerint kerülgetni kell, mert nem veszi észre... :D Szóval örülök, hogy van kit kerülgetni.
Óóó, azt hiszem kicsit eltértem a témától, de már nem törlöm ki, túl sok munkám és időm :)) van benne.
Puszi, Porcica
Szia!
TörlésHát ez jó! Ezt egészen biztos, hogy egész eljövendő életemre megjegyzem! "Még soha nem kaptam meg, hogy nincs egy tiszta ruhám, amit felvegyek, ha nem talál, majd én keresek neki!:)"
Sokszor említitek, hogy tudatosan építem és tervezem az életem. Hát nem tudom, szerintem mindenki ezt teszi, ha meg nem elég buta, mert az embernek kellenek vágyak meg tervek, különben üres,unalmas lesz az élete! Na, de nem ezt akartam írni, hanem hogy ezt a mondatot, mostantól én is tudatosan fogom használni, ha esetleg valamikor ilyen élethelyzetbe kerülök! :) Ez nagyon tetszik!
Szeretem ahogy írtok, így 30 felett, mert olyan jó olvasni az életetekről. Nektek persze természetes, de én olyan kíváncsian olvasok a férjektől, gyerekektől teljes életeteket.
Nekem csak anyu volt, és persze jó volt, csak sokszor elbizonytalanodom, hogy majd fogom-e tudni, hogy kell feleség meg anyaként élni. Van itt mellettem egy szőke pasi aki egyre jobban szeretne gyereket, és bevallom én is, csak félek, hogy elrontok valamit, és nem lesz a picin egy visszatekerő gomb, hogy újra kezdhessem, ha valamit nem jól csinálok! :)
És csak most taglózott le a felismerés, vasalni se tudok! Egy újabb kihívás!:)
18 vagyok, ábrándos szerelmes, elképzelek egy gyönyörű szőke picurit, aki édesen mosolyog meg alszik.....aztán felrezzenek az ábrándjaimból és a Luca anyukája jut eszembe, és akkor már egy ordító babát látok, meg magamat kétségbeesetten sírva, fejem tetején egy feltűzött szénakazallal.:(
Anyu azt mondja, ha kisbabád születik figyelj az apjára, hogy ne érezze magát háttérbe szorítva. A második babánál a nagytesóra figyelj, mert hatalmas trauma neki, hogy mostantól osztoznia kell az édesanyján meg mindenen! De én még magamra se tudok figyelni, hiszen mindig történik velem valami. A konyhának meg egyenesen az tesz jót ha a közelébe se megyek!:(
Egy picit irigyellek, hogy te akkor mehetsz sétálni a pároddal amikor csak kedvetek tartja!
A barátom mielőtt elutazott, valami ilyesmit mondott, addig szeretnék veled lenni amíg meg nem unlak, mert tudom,hogy olyan sosem lesz! Nekem megtette volna egy egyszerű és vérszegény szeretlek is, de hát nem is ő lenne, ha kimondaná ezt a szót.... Inkább alaposan megdolgoztatta az agyamat, mire összetettem magamban ezt az elmotyogott mondatot!:)
De azért olyan szívesen kerülgetném én is!!
Eh, azt hiszem kezd itt nagy baj lenni, már megint csak egy fehér jegesmackót ölelgetek az ágyamban napok óta! Idő kell amíg újra megszokom a magányt!:(
Inkább megyek és készítek egy közvélemény kutatást, a hétvégi túránkkal kapcsolatban! :)
Na, és végül visszatérve a történetemre! Igen, én már tudom a végét és ti nem! És ez így is fog maradni!:)
Tessék csak várni és olvasni az új fejezeteket. Remélem nem okozok majd csalódást!
Köszönöm, hogy írtál! Mindig nagy öröm téged olvasnom!
Remélem te is így leszel velem!
puszi, Luna
Szia!
TörlésAz unalmas hétköznapokból nektek még nem is jutott, majd ha már együtt laktok, teljesen más lesz. Már megint nagy közhely :) hogy lakva ismerjük meg a másikat. Majd mikor a mindennapi kis apróságok kerülnek előtérbe, máshogy nézünk a másikra. :) Persze ez inkább pozitív változás, mert lenyugszik az ember, megszokja a gondolatot, hogy a másik mindig ott van mellette, mindent együtt tudnak csinálni, ez biztonságot ad. A kettesben töltött időt pedig használjátok ki amíg lehet, mert egy kisbaba első éveiben minden körülötte fog forogni, most még azt csináltok amit és amikor akartok (kb.). :) A nővéremnek van egy öt és egy három éves kislánya. Megkérdeztük, mikor jön a harmadik? Az első válasza az volt, ha majd egyszer kialszom magam, elgondolkodom rajta. :) Szóval látom rajta, imádja a gyerekeit, de amikor kettesben tud lenni a férjével, az a pár nap maga a megváltás. :)
Puszi, Porcica
Szia!
TörlésHát én már alig várom, hogy egyszer majd unatkozzam mellette, és azt is, hogy táskás szemű kialvatlan zombi legyek!:) Most pont a világ másik felén van, de ha egyszer haza jön, majd rágyúrok az idő jobb kihasználására!:) Mondjuk ő eddig is használta, ahogy csak tudta!:)
puszi, Luna
Szia Drága Luna!
VálaszTörlésÉn sem tűntem el, és ezer bocsánat, ha ritkán írok, de olvasni mindig olvaslak és pipálok is. Csak ugye Porcica találó szavaival élve nálunk is van kiket kerülgetni a konyhában, ami nagyon-nagyon jó :). Meg hát itt a jó idő is, ez pedig nálunk egyet jelent azzal, hogy irány ki a szabadba. Van egy elég nagy kertünk plussz a "parkosított" udvar, szóval van mivel bögyörészni (most éppen miután az eddig ültetett növényeimet megszeretgettem és megmetszettem, jöhetett a tavaly megújított eperágyásunk, amit szó szerint úgy kellett kihámoznom a gaztengerből.). De nem baj olyan szépen sütött a nap aprónépek meg szaladgáltak, csúszdáztak, hintáztak körülöttünk. Így a többi dologgal meg úszok és én sajnos még nem mindig tudok elengedni dolgokat, pedig nagyon igyekszem és igazat adok Procicának. Bocs hogy ennyit írtam magamról.
Szóval nagyon szépek és megindítóak voltak az elmúlt részek. Sok érzelmet hozott felszínre bennem, ahogy Kimi a születendő gyermekéhez viszonyul, ahogy próbálja feldolgozni az életükben bekövetkező változásokat. Valahogy így kell egy új életet várni, szeretni. Persze én is nehéz szívvel és kis félelemmel olvasom az elrejtett és kevésbé elrejtett sorokat. Persze, hogy szeretném, hogy minden rendben legyen és ne történjen semmi rossz. Én már csak ilyen hülye szentimentalista vagyok. De ugyanakkor minden történet az író saját szellemi terméke. Nekünk olvasóknak úgy kell elfogadni egy történetet, ahogy kapjuk. Hemingway-t, Shakespeare-t, Tolsztoj-t, Jókait és még sok egyéb más írót sem irányítottak a történetének alakításában, mégis szeretjük és rengetegen olvassuk őket. Természetesen semmiféle magasröptű irodalmi okfejtésbe nem akarok belefogni, csupán csak azt leírni, hogy ez a te történeted. Szerintem komoly munka felépíteni egy művet, és biztosan a kezdetektől megvan a vázlat ami mellett haladsz. Én mindig nagyon várom a folytatásokat. Az, hogy milyen napokon jössz velük az teljesen mindegy. Ahogy neked jó, amint látom ez senkinek nem jelent gondot.
Hát most ennyi lenne. Írok mail-t is mert itt mindig túllépem a kereteket, meg szokás szerint jó néhány gondolatot elindítottál bennem.
Pihenj és élvezd, hogy most ilyen szép az idő.
Puszi Reni
Szia Reni!
TörlésNa most azt történt, hogy én is sokat írtam, de nem fog ki rajtam, mert kimásoltam és kettőbe küldöm el neked!:)
Amióta csak az eszemet tudom mindig kertes házban szerettem volna élni! Ha jobban belegondolok, még nagyon nem is voltam családi házban, és mindig irigykedem azokra akiknek kertjük van!
Itt nem is gondolkoztam olyanban, pedig lehetett volna, de félnék benne egyedül. De majd én is abban fogok élni, már meg is van, csak még várja a lakóit!:)
Ne nevess ki, de egy csomó oldalt felkerestem ahol gyümölcsfák meg különleges növények, csicsóka, feketegyökér meg ilyenek vannak, és bőszen gyűjtögetem őket, hogy majd egyszer én is.....ültetek meg gyomlálok és beszélgetni fogok minden gyümölcsfával, mert imádom őket!
Pedig hallottam már, hogy külföldön nem is kelnek ki a magyar magok sok esetben, de akkor is olyan jó nézegetni, hogy ilyenem is lesz, meg ilyenem is..... Annyira várom már, hogy kimehessek a kertembe egy bögre kávéval és élvezzem a napsütést....és egy szőke pasi lazán a combomra ejtse az inas kezét!:)
Remélem, hogy sikerül majd magamhoz édesgetni egy mókus meg süni családot is!:)
Az aprónépről itt már nem is ábrándozom, azt megtettem Porcicánál!:)
Szeretnék úgy élni ahogy egy normális család, és tudom, hogy lesznek kihívások mire összeszokunk, de állok elébe! Elképesztő magas a tolerancia szintem, talán ez az egyik legjobb tulajdonságom!:) Ebben a családban középső galamblelkű gyerekként muszáj volt alkalmazkodnom!:)
Na igen, a történtet! Megvallom őszintén, néha már picit elbizonytalanodom, mert úgy megszerettem őket, hogy fáj nekik fájdalmat okoznom!:(
De muszáj lesz megtennem, le kell írnom azokat a dolgokat önzésből, hogy nekem jó legyen!
Olvastam már néhány fura megjegyzést a barátommal kapcsolatban, és talán azért van ez, mert akaratlanul összemosom a saját életemet a bloggal. Én ilyen vagyok, és ilyesmit hozok ki mindenkiből, mert mindenki felé szeretettel és kedvességgel nyitok amíg nem bántanak. Talán ezért hozok ki másokból is jó érzéseket, néha még olyant is amiről nem is tudott. "Olyan vagy mint egy törékeny különleges kölyök állatka, akihez óvatosan kell közeledni, gyengéden megérinteni össze ne törjön!:) (Ezt egy hisztis szőke mondta rólam)
Had meséljek el egy sztorit. Pár napja az öcsémmel boltba mentünk és beálltunk egy ház elé. Szólt a zene, de ahogy megálltunk kikapcsoltuk. Ekkor lerongyolt egy pasi pizsibe meg papucsba és akár egy felajzott harci kakas nekiesett a Tominak, hogy ez kibírhatatlan, minden nap este 8-kor itt bömbölteti a zenét, és ő meg a terhes felesége nem tudnak pihenni....Fél 8 volt pontosan!
Fogalmam sincs mikor voltunk utoljára abban az üzletben, arról meg végképp nincs, hogy álltunk-e már egyáltalán az előtt a ház előtt. De láttuk, hogy veszekedni akar, csak úgy dagadtak az erek a nyakán, meg lihegett mint én egy maratón után. Nem adtunk neki lehetőséget, nem is magyarázkodtunk. Én meg se szólaltam, az öcsém meg, csak annyit mondott neki, bocsi sajnálom!
Aztán álltunk és néztük egymást. A pasiban benne maradt a levegő, a veszekedés meg minden. Igazi IQ bajnok fejjel bámult vissza ránk, és mi kibírtuk nevetés nélkül.
Nem konfrontálódom, mert azzal csak felidegesítem magam, és volt már nekem éppen elég bajom, most már inkább nem!
Shakespeare, Tolsztoj? Hehe, azért ez vagány velem kapcsolatban említeni. Én még írni sem tudok, hiszen ha jól írnék, akkor valami démoni boszorkányról, vagy idegbeteg nőről esetleg egy dögös autóversenyzőről írnék. De én csak esetlen, csicsergő lányokról tudok, amilyen én is vagyok!
TörlésDe nem is az a lényeg,hanem hogy imádok írni....meg élni is és mindent, meg mindenkit magam körül.
Kicsit túl vagyok pörögve és túlcsordultam érzelmileg! Félek, hogy lesz ennek még böjtje, ha már megszokom a napsütést, a madárcsicsergést, meg a jó időt!:)
Szóval köszi, hogy írtál, hamarosan én is válaszolok!
puszi, Luna
U.i.: Köszönöm a leveledet! Akartam itt reagálni rá, de inkább mégsem, mert bevallom néhányszor elsírtam magam miközben olvastam. Nem a szomorúságtól vagy a bánattól, hanem mert jólestek a szavaid, ahogy anyut látod, meg a családomat, és persze engem. Miért is tagadnám, hogy jó olvasni amiért erősnek céltudatosnak tartasz, de a valóság az, hogy én is pontosan olyan vagyok ahogy magadat írod. Napokig rágódok egy vitán vagy veszekedésen és minden vagyok csak magabiztos nem !:)
Köszönöm, az őszinteségedet a bűntudatról, meg mindenről. Nagyon jól esett!