54. rész - Nincsenek véletlenek....

Sziasztok!

Elkészültem az új résszel, mindenkinek jó olvasást kívánok hozzá!

Kimi….

Végre megérkezem porosan, fáradtan, szexre éhesen, és hihetetlen, de a német jön velem szembe, az én konyhámból, az én banános muffinommal a szájában.

-    Hogy kerülsz ide? A belem lóg, úgy rohantam haza, erre te előbb ideérsz Malajziából?

-    Futam után egyből leléptem, Webberé a PR dicsősége. Newey haza hozott a csapatgéppel, át kell nézzen néhány elemet a központban.

-    És ha már itt vagy kizabálsz a vagyonomból? He, most már te keresel többet, nekem kéne hozzád járnom.

Csak vigyorog és betömi az arcába a sütit.

-    Gondoltam haza ugrom, és bekukkantok hozzátok, aztán tépek Hannához németbe.

-    Kösz Seb…

-    Ugyan már! Bírom Krisztit. Hanna beszélt vele telefonon, és említette, hogy valami jelenésed lesz a Jordán TV-ben. Gondoltam megnézem…azt hittem később jössz!

-    Hát én is igyekeztem. Most hol van?

-    Anyuddal telefonál már vagy fél órája.

-    Eeh, az jó!

-    Mi volt a futamon?

-    Elment…hatodik lettem. És a tieden?

-    A szokásos, - vigyorog, - dobogó, bár most csak második.

-    Ha egyszer visszamegyek, az csak azért lesz, hogy letöröljem, ezt az önelégült tenyérbe mászó vigyort a képedről.

-    Gondolod, hogy legyőznél?

-    Mikor nyertél te valamiben is ellenem Sebike? – kerekítem rá a szemem csodálkozva, és mivel látom, hogy egy szépen formázott pocak iparkodik felém, a kipirult arcú babahordozóval a nyomában, sürgősen faképnél hagyom, hogy magamhoz ölelhessem végre az asszonyomat.

Hosszú percekig csak ölelem és csókolgatom és hallgatom bolondul meglóduló szívvel, ahogy dadogja a fülembe, hogy úgy hiányoztál, úgy szeretlek….

Nem érdekel a süket német vigyorgása se az, hogy van olyan paraszt, és nem megy legalább az ebédlőbe vagy a konyhába, hanem szájtátva bámul minket, közben meg nagy elégedetten tömködi magába az én süteményemet.

Gyorsan leellenőrzöm még Marie-t is. Megrugdal a kishölgy, minden a legnagyobb rendben. Majd este még hosszan elbeszélgetünk, ígérem neki halkan.

-      Mi ez a förmedvény? – meredek egy répa orrú hóember cipőre.

-      Sebtől!

-      Te mit hoztál a lányodnak? – támad az önérzetében megsértett kis zabos német.

-      Ugyan mit hozhattam volna Jordániából? Talán egy aranykarkötőt vagy egy zacskó homokot, esetleg némi baktériumot. Ami kell, azt majd mind megvesszük itthon. Nem gondolnám, hogy van olyan, amit itt nem, ott viszont megkapnánk.

-      Jó, hát én gondoltam a kis Marie-ra.

-      És honnan szedted ezeket a hormonzavaros lábbeliket?

-      Kint vettem…külön a kis Marie kedvéért megálltam egy bazárnál. Életemet kockáztattam.

-      Akkor már hozhattál volna valami jobbat is! Malajziában hóember cipő?

-      He, ott minden van!

-      Az igaz! A legtöbb nőnek például pöcse meg ádámcsutkája! – vigyorgok Sebre.

-      Nem’tom miről beszélsz! – visszakozik a szomszéd.

-      Dehogy nem! – hunyorítok szúrós farkas szemekkel.

-      Talán történt valami? – döcög közénk egy pocak, majd a kíváncsi gazdatest is.

-      Pár éve Sebikével kicsit belevágtunk a Malajziai éjszakába. – simogatom őket felváltva. - Seb még kezdő volt, de a tudást nagy lelkesedéssel igyekezett pótolni. Rögtön fennakadt egy gyönyörű 180-as bombázón. Ekkora dudák, - mutatom, - hatalmas szemek, szilikon ajkak, darázsderék. Szinte tökéletes volt. – röhögök.

-      Szinte? – ejti a tenyerét a combomra, amit jókedvű mosollyal nyugtázok.

-      Hát…Sebet annyira elkápráztatta, hogy nem figyelt fel néhány apróságra, de én öreg róka lévén rögtön kiszúrtam, hogy ádámcsutkája is van.

-      És az baj?

-      Igen kislány, mert akinek ádámcsutkája van, annak töke is!

-      Ó! – csücsörít butácskán a szájával, és nekem jön néhány kósza gondolatom ettől a látványtól.

-      Seb már kicsit a teremtmény szájában volt, mire sikerült elráncigálnom.

-      És?

-      Hát… - veszi át a szót a német vigyorogva, - hánytam egy sort, mert sokat öblögettem whiskyvel meg vodkával. Azt mondták, a tiszta szesz fertőtlenít, és egy időre leszoktam a nőkről…vagy az annak látszó tárgyakról.

-      Következő alkalommal, egy Night clubba vittem szexi rúdtáncos lányok közé. Ott tuti nem nyúlhatott mellé, valami selejtes objektumra.

-      Kimi mindig olyan gondoskodó velem… - vicsorog Seb.

-      Sajnos most már magadnak kell kikaparnod a gesztenyét. – röhögök.

Az asztalhoz ülünk, és most különösen jólesnek a hazai falatok. Olyan jó érzés, hogy már megismerem Kisu főztjét. Minden ételnek amit készít, jellegzetes Kriszti íze van. Az egész olyan családias, olyan meghitt, amihez foghatót eddig csak anyuéknál éltem meg.

-      És hol a desszert? – hörrenek tettetett haraggal Vettelre meredve.

-      Ráüljek a tányérra? – vigyorog.

-      Inkább Kriszti…..és ne a tányérra, hanem a farkamra.

-      Hééé, itt vagyok nem zavar? – háborog a kis német.

-      De! – bólintok. – Ettél, ittál, láttál, most már jó lenne, ha haza húznál!

-      Hozzak gőzgombócot?

-      Hozzál! – bólintok. – Csak előbb süsd meg, frissen hozd át.

-      Főzni kell…gőz alatt….

-      Mi a faszom van? Még jó, hogy nem olvasol fel a szakácskönyvedből! Téged is kibasztak a csapattól? Titokban szakácsnak tanulsz? Ne lógasd az orrod, szorítunk egy sarkot, a Vettel féle túrógombócoknak, a kertészetünkben.

-      Gőzgombóc…

-      Úgy is leszarom. – elkapom Kisu rosszalló pillantását.  - Jó, akkor majd középre teszünk! 

-      Hanna azt mondta, nem jön velem többet. – tér át a gombócról a nőkre.

-      Eh, megint faszfej voltál?

-      Nem voltam! Szerinte, ha velem van, nem nyerek.

-      Ja Seb, ebben a korban még át kell gondolnod, alszol éjjel és nyersz, vagy baszol a világra. – röhögök.

-      Te talán átgondoltad? – pukkadozik.

-      Nem, de mindketten tudjuk, hogy én ösztönös tehetség és velem született zseni vagyok. Különben semmire se mennék ilyen piásan. Azt meg elképzelni sem lehet, már hányszoros bajnok lennék, ha olyan példamutató életet élnék, mint a többi álszent, és nem kúrtam volna el a tehetségem.

-      Újságot olvastál? – vigyorog.

-      Átfutottam…. – szusszanok.

-      Nahát ezt nézd! –süvít Seb hangja.

-      He, sokat gyúrt és jót tett neki az a sok vitamin ribizli. –röhögök.

-      Jaj, szegény tökös manóm, hát kiröhög téged ez a két idióta? – süvít át a nappalin Marie, mögötte meg Kisu. - Gyere arany kis golyóbiskirályom, kicsi szőrős tündérmókusom és zabszempusztítóm. – emeli ki a bajba jutott senort. – Mit műveltél vele? – horkan rám dühösen.

-      Csak meg akartam igazítani a futókáját, mert elakadt a forgácsban, hogy eddzen tovább. – emelem fel védekezőn a kezeimet.

-      Egyetlen gumós lótuszvirágom, gombszemű golyóbajnokom és szőrös kukac királyfim! – szeretgeti a pihegő húzódzkodó bajnokot.

Kimeredt szemmel fülig vigyorral hallgatjuk ezt a szóáradatot.

Én szokás szerint csendesen, de az ütődött szomszéd nem állja meg szó nélkül.

-    Mond Kriszti, honnan szedsz te ilyen szavakat?

-    Milyeneket?

-    Hát zabszempusztító meg szőrős kukac királyfim….

-    Annál konkrétan rátok néztem.

-    Teljesen elszemtelenedsz Kimi mellett. – csóválja a vigyori a fejét. – Beszélhetnél Hannával.

-    És miről kéne? Adjak neki tippeket?

-    Nem éppen! Inkább, hogy gondolja már meg magát, és kísérjen el a futamokon.

-    Nem ígérhetek semmit. Megemlítem neki, de nem tudom milyen ott, ő érzi mi a legjobb nektek.

-    Nekem konkrétan az, ha este mellettem alszik.

-    Jaj, ne nyávogj már, ha annyira magányos vagy itt aludhatsz Ajaxal. – röhögök.

-    Mond, miért nem erőlteted egyszer meg magad és lépsz túl az árnyékodon? - panaszkodik a német.

-    Most nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy megfejtselek. Vagy elnyögöd mit akarsz mondani, vagy hallgass inkább. – ásítozom látványosan.

-    Egyszer meglephetnél a kedvességeddel és a belőled hiányzó empátiával. – kesereg.

-    Kisu hozd a szótárt, had fejtem meg a németet. Ja, és ne adj neki többet inni!

Kisu a szárnyai alá veszi az elesett szomszédot. Megetetgeti lelket gondoz, talán még el is ringatja.

Seb egyre meghittebb viszonyba keveredik az én kedvesemmel, és egyre otthonosabban mozog a házamban. Arra riadok, hogy egy tálcával csoszog be a nappaliba. Lepakolja, az egyik dobozt nekem, a másikat a kényelmesen elhelyezkedő Kisunak nyújtja.

-    Mi van benne? – lesek a dobozára.

-    Paradicsomital.

-    Maláj? – firtatom.

-    Svájci! – puffog a német és meghúzza a sörét. – Holnap mit csinálsz? – faggatja a lányt.

-    Vásárolni megyünk Kimivel. Halat kell vennem.

-    Azt kívánod? Miért nem szóltál?

-    Nem kívánom…annyira nem szeretem a halat. Ajándék lesz.

-    Aranyhal?

-    Szeretnél hármat kívánni? –nevet fel vidáman.

-    Mi? – vigyorog Seb hülyén.

-    Tudod…aranyhal….három kívánság! – vigyorog a lány.

-    Ja, heh, nem a mesére gondoltam. Azt hittem ajándékba viszed. Látom már gyakorolsz az esti mesékre.

-    Igen, ha akarod este neked is felolvashatok.

-    Mé’nem nekem?

-    Mert te elalszol, mire kiválasztom melyik legyen!

-    Megharaplak…

-    Hát én meg majd jól visszaharapok!

-    Most menj haza Sebi!

-    Kriszti hívott meg, majd akkor megyek, ha ő küld.

-    Már feleselsz is? – vágok hozzá egy alám szorult párnát.

-    Szóval mi van azzal a hallal? – teszi a háta mögé vigyorogva.

-    Egy szegény pontyocskát akarok venni és megfőzöm halászlének.

-    Ez olyan magyar unikum étel?

-    Úgy mondanám, hungarikum, mint a gulyás. Az unikum is hungarikum, csak azt isszák, nem eszik.

-    Tudtam én, hogy valahonnan ismerős a neve….

-    Kicsit talán hasonlít a Jägermaisteredre, az is olyan gyógynövényes lötty.

-    Még hogy lötty! Most megharagudnék, ha nem kedvelnélek annyira.

-    Hát eredj haza, azt kedveld csak az üvegedet. – hessegetem.

-    Milyen az a halászlé? - hagy figyelmen kívül.

-    Majd teszek neked is félre egy kicsit, hogy megkóstolhasd! Kimi kedveli, csak egy cseppet erősnek találja. Szeretni fogod te is….  – vesz a távolba Kisu hangja, mert a megzörrenő mobilomra bámulok, és egy pillanatra kiesek a körülöttem zajló családias eseményekből.

-    Mit akarsz? – tápászkodom fel morcosan a kanapéról.

-    Kedvesebb is lehetnél! – hallom a régi mély kioktató hangot.

-    Ezért hívtál? – indulok fel az emeletre, hogy ne hallják, amit beszélünk, pedig finnül folyik a csevej.

-    Nem! Egyezkedni akartam, de ha ilyen bunkó vagy, akkor inkább hagyjuk.

-    Mi az, hogy egyezkedni? – kapok mohón a szón.

-    Aláírom a válást, ha újra átbeszéljük.

-    Mit találtál ki már megint?

-    Semmit! A múltkori ajánlatod nagyon méltányos volt, csak nem gondoltam át kellőképpen mert dühös voltam.

-    És már nem vagy?

-    Nem!

-    És mi változtatta meg az érzéseidet?

-    Én is megtaláltam az igazit, és szeretne elvenni. – hallom a negédes szavakat, de el se akarom hinni, hogy ilyen szerencsém lehet.

-    Igen? Eeh, gratulálok! – nyögdécselek, mert kibaszottul figyelek rá, meg ne sértsem véletlen, ezt a házi szörnyet.

-    Köszönöm! – cseng a kimért hangja. – Szerdán reggel érkezem Európába, lesz néhány órám, aztán utazom tovább. Ha neked is megfelel, akkor találkozhatunk. Velem van az ügyvédem is, és ha megegyezünk, alá is írhatjuk a papírokat. Két héten belül szabad vagy!

-    Eh, szerdán?

-    Igen akkor!

-    Az nekem nem jó…

-    Akkor majd találkozunk a tárgyaláson!

-    Jó várj….majd kitalálok valamit. Mikor találkoznánk?

-    Tizenegykor ! A Dolder Grandban.

-    Messzebb nem találtál?

-    Szeretem az igényes helyeket. Megbeszéljük a részleteket, és amíg az ügyvédem elkészíti a papírokat, megebédelhetünk. 2-3 óra az egész, aztán mehetünk mindketten a dolgunkra. Nincs sok időm, Abu Dhabiba megyek, onnan meg vissza Amerikába.

-    Eeh, rendben van, ott leszek. De ha most is átversz, ne kerülj még egyszer a szemem elé, megértetted?

-    Ne fenyegess engem te pöcs!

-    Szia Jenni! – nyomom ki sietve.

Ebből vita lesz, indulok vissza sóhajtozva. Kisu kiakad, ha nem indulunk el időben, de ahogy Jennit ismerem, elhúzódik a tárgyalás. Előbb majd szőrözni fog minden részleten, aztán akkurátusan étkezik egy órát, aztán átolvassa a megállapodást, meg lesz néhány keresetlen szava és hozzáfűznivalója, mielőtt nagy kegyesen aláírja azt a kurva papírt. És minél jobban siettetném, csak annál jobban húzná az időt, ha látná, hogy sietnék.

Jenni semmit se élvez jobban, mint engem baszogatni…

Riku szerint akár még egy hamis terhességgel is húzhat egy csavart az eljárásba, hiszen azokkal a rohadt fotókkal alaposan behúzott a csőbe. Nem túl bizakodóak az ügyvédeink.

Micsoda szerencsés véletlen!

Bárhogy is, de el kell mennem, hogy megegyezzünk! Igaz, hogy a fél év, amit kialkudott magának lejár, de egy jó ügyvéddel akár még egy évet is ráhúzhat, és hadakozhatunk tovább Riku szerint.

Amint elintézte Kriszti dolgait, a válásomra uszítottam, és miután tudja, hogy Kisu a gyermekemet hordja a szíve alatt, tudom, hogy mindent megtesz, sőt még annál is többet. De úgy tűnik ezúttal ez is kevés. Akár hogy is, Jenni kezében a jövőnk. El akarom venni, mielőtt a világra jön Marie, és az egyetlen ember a világon, aki megakadályozhat ebben, az Jenni.

Micsoda szerencse, hogy talált valami vadbarmot magának, sóhajtozom. Hogy én mekkora boldogságot kívánok neki azt el se mondhatom. És komolyan gondolom, mert amíg Jenni elégedett, addig nem baszogat minket. Soha ekkora szerencsét! Tartok tőle, hogy ez itt még nem lesz lejátszva, Jenni nem az a nő, aki mellett sokáig kibírja egy férfi, és ő sem olyan, hogy eléldegélne csendesen harc nélkül. Lételeme a küzdelem, a másik leigázása és megalázása.

Hogy adom én ezt be Kisunak, simogatom elkeseredetten az arcomat.

-    Rossz hír? – faggat Seb.

-    Nem miért?

-    Olyan képet vágsz, mint aki szarba harapott.

-    Hivatalos ügy…csak nem számítottam rá, és be kell mennem miatta Zürichbe. – ásítok egy hatalmasat Kisu korholó tekintete alatt.

-    Látom már, hogy mindenáron ki akarsz dobni. – vigyorog a szomszéd és összeszedegeti a kiürült dobozokat a tálcára.

Míg serényen kikocog velük, Kisu is rákérdez.

-    Valami baj van?

-    Miért lenne?

-    Mert tényleg elég savanyú az ábrázatod.

-    Jó hírt kaptam, csak ütközik más programommal. Majd megbeszéljük, ha Seb haza ment. – puszilok a hajába.

-    Jó. – egyezik bele.

Miután kikísértük a szomszédot és ölelkezve visszamegyünk a nappaliba, bevackol magának a kanapéra. Kipárnázza, és az ölébe veszi anyu fehér nyusziját.

-    Mondjad… - néz rám várakozón.

-    Kis gond lesz az atya születésnapjával.

-    Nem akarsz jönni? – halkul el a hangja.

-    Eeh, dehogy nem! – csattan fel az enyém, pedig nem is veszekszik, de már védekezem, mert megszoktam amannál, és most, hogy megint beszéltem vele, valahogy mindent felszínre hozott és felszakított a múltból. – Megígértem! És akkor is elmennék, ha csak fele ilyen fontos lennél, mint amilyen vagy nekem. – igyekszem visszavenni. – Jaj, Kisu, - ülök le mellé, - valami nagyon fontosat kell elintéznem. Egy rettenetesen fontos megbeszélésem lesz, aminek majd te is örülni fogsz tudom biztosan, de most még nem akarom elmondani. Had legyen meglepetés!  De az, akivel tárgyalnom kell, csak egy napra jön ide, és pont a szerdát adta meg, és sajnos nem vagyok olyan helyzetben vele kapcsolatban, hogy feltételeket szabhatnék.

Már annak is örülök, hogy egyáltalán össze tudjuk hozni ezt a megbeszélést. Nagyon váratlanul ért, az előbb mikor itt volt Seb akkor hívott, és láthattad te is, mennyire meglepődtem. De ha sikerül, ha összejön végre, akkor nagyon fogunk örülni neki, még Marie is. – hajolok le és puszilgatom a gömbölyödő pocakot. – Nőttetek ezalatt a pár nap alatt, amíg nem voltam. – simítom a mozgolódó finom bőréhez az arcom.

-    Pockosodtam? – morog fent az örök elégedetlenkedő.

-    Nem, csodásan kikerekedtél, mert hogy még sokat kell híznia a lányunknak, és én hiába eszem helyetted is, az nem segít Marie-n.

-    Te most le akarsz venni a lábamról? – mosolyog Kisu.

-    Mióta beléptem az ajtón ez a terv, csak eddig akadályoztatva voltam. – bólogatok.

-    Jó, akkor én is örülök, ha téged boldoggá tesz az a találkozó…majd megbeszéljük. Nem akarunk most inkább lefeküdni? – mosolyog rám kedvesen.

-    De nagyon is akarunk! – tükröződik az én arcomon is a jókedve.

-    Akkor mire vársz?

-    Azt hittem már sose megy el Seb. – hajolok a szájára, és lágyan megcsókolom. – Most pedig én akarok elmenni….

-    Olyan gonosz vagy vele mindig. – suttogja.

-    Mert mindig rosszkor van itt. Mikor úgy kívánlak.

-    Még most is kívánsz? – vékonyodik el a hangja.

-    Bizonyosodj meg róla. – nyúlok a kezéért. Nem rántja el, inkább végig simogat a nadrágomon aztán, finoman rámarkol.

-    Aah,- nyögök fel és igyekszem úgy helyezkedni, hogy jobban hozzám férjen. Lehunyt szemmel élvezem, ahogy lehúzza a cipzáram, és keze bekúszik a farmerom alá.

-    Ez valami új? Neked is hiányoztam? – nyöszörgök elégedetten a simogató ujjai alatt.

-    Azt olvastam a szakkönyvben, eljön majd az idő, mikor már csak a kezemmel tudlak szeretni. Gondoltam kipróbálhatnánk….

Lehunyt szemmel nyögdécselve élvezem a cirógató kényeztetést, aztán mikor már elég vért pumpált az ágyékomba, a farkam után én is felállok.

-    Majd kipróbáljuk élesben. Most téged akarlak nem a kezed!

Felsegítem és bekormányozom a hálóba. Közben hátulról csókolgatom a nyakát és a vállát, harapdálom a fülcimpáját, és disznó dolgokat sugdosok a fülébe.

Nincs ellenére aprókat tipegve halad, egyik kezével Marie-n nyugvó kezem simogatja, a másikkal, sokkal prózaibban, szó szerint vezet. Ügyesen belenyúlt a nadrágomba és marokra kapta a farkam. Ez a nő szó szerint a farkamnál fogva vezet engem és, hogy ez nekem milyen kibaszottul jól esik, az nem kifejezés.

Lesimogatom róla a pólót, és egy rövid ideig elmerülök a két hatalmasra duzzadt hófehér, izgatóan magát kellető mellébe. Hátrahajtott fejjel tűri és élvezi a szám és a kezem együttes kényeztető játékának harmóniáját.

A nadrágját és a bugyiját is lehúzom, mielőtt óvatosan elfekszünk az ágyon.

-    Marie egyre nagyobb lesz. – nyögdécsel, amint hanyatt döntöm.

-    Kényelmetlen így neked?

-    Hát, egy kicsit. Már nem tudok hanyatt feküdni, nem esik jól.

-    Várj, akkor próbáljunk másik pózban.

-    Most akarsz kísérletezni? Nem vagyok valami virgonc.

-    Nem kísérletezni, hanem, hogy neked is jól essen. Úgy nem akarok veled lenni, hogy közben azt várod, mikor fejezem már be!

-    Olyan nem fordulhat elő, hidd el. – mosolyog.

-    Oké, ezt örömmel veszem és megnyugtat, de most szépen ide mögéd fekszem és…

-    És? – nyögi lihegve.

-    És egyszerre tudom simogatni a melled és itt lent is. – simogatok a combja belsejére, és gyengéden felhúzva segítek, hogy a lábamra fektesse. – Igen, így már tökéletes. – csókolok a nyakába, miután akadálytalanul hatolok a testébe, és mielőtt megmozdulnék.

Nem kell sok idő, hogy összeránduljon a kezeim között. Tökéletes póz, minden erogén zónáját elérem és meg se nyomom közben Marie-t.

A feneke nekem nyomódik, ujjaimmal izgatom, markomban a melle….

Hagyom, hogy hosszan kiélvezze az együttlétünket. Simogatva cirógatom és csókolgatom a nyakát, míg megfeszülve liheg a kezeim között. Csak utána koncentrálok magamra, hogy néhány másodperc múltán az egész testemet lüktetve elborító hullámokkal kövessem a gyönyörbe.

Magunkra húzom a takarót, hogy meg ne fázzon, ha esetleg megizzadt egy picit, és segítek a hasa alá csúsztatni a párnát. Úgy maradunk, mert így neki is kényelmes és nekem is tökéletes.

Hozzá simulok, feneke az immár megnyugodott ágyékomnak nyomódik, arcomat a nyakába fúrom, és időnként végig cirógatok Marie-n.

                                              *  *  *

Sziasztok!

Bár most egy kicsit elfoglalt vagyok, azért becsületemre legyen mondva nagyon akkurátusan haladok a történettel, pontosan úgy ahogy annak idején elterveztem.

Szerencsére előre elkészítettem néhány fejezetet, csak apróbb javításokat kellett eszközölni benne, így nem okoz problémát a kitétele.
Mert, hogy az elmúlt napokban minden számomra kedves és közel álló férfi, - az öcsém, a barátom, és az apám, -  ünnepelt valamit.
Szakítva a sokéves hagyománnyal, az öcsémnek is megtartottuk most a névnapját, de majd még egyszer decemberben is.
Hát drága Dee, egy kis félreértés történt! A Sztroganoff a bélszín volt amit ettünk, a Szmirnoff meg az ital amit ittunk!:)
Én tényleg kész vagyok, azt hiszem!:)
Megérkezett egy feldúlt és zaklatott skandináv, akit képes voltam egész éjjel cirógatni, hogy nyugodt, szép álma legyen! Én!
Másnap aztán hozott néhány karton SmirnofIce-t meg Strongbow-ot méghozzá Honey & Apple típusút és el kell mondanom, én még ilyen finomat nemigen ittam!
Aztán meg ugye ünnepelni kellett, és hát akkor megint csak kijár egy kis bónusz szeretgélés....:)
Két nap után ébredt fel egyáltalán annyira, hogy rádöbbenjen, talán illene már ezt a sok törődést meg figyelmességet viszonozni is. Azt hittem földrengésre riadok, de nem, csak átölelt, és rám pakolta az izmos combját. Úgy éreztem ennyi cirógatás után megengedhetek magamnak egy kis nyávogást, hogy én még alszom. Nem esett kétségbe, azt mondta, majd mindjárt felébredsz, és mindenütt csókolt azzal a vékony forró szájával. Nos, nem panaszkodom!:)
Sajnos viszont egy vagány kézmozdulattal kitöröltem a saját bloglistámat, amiért bocsi és feltétlen pótolni fogom amint lesz egy kis időm.:(
Mostanra elfogytak az ünnepelni valók, tegnap már csak a tavasz első napját köszöntöttük nagy-nagy szeretettel és odaadással!
Lehet, hogy ínhüvelygyulladásom van a sok zongorázástól, a hangom viszont biztos, hogy megerőltettem, így most én is elmélázó csendes skandináv üzemmódban működöm.
Az egyetlen vigaszom a bánatban, hogy nem vagyok egyedül, mert az öcsém is hasonlókkal küzd, miután virtuózan négy-kezeseztünk és elképesztő profi módon tercelt nekem!
Lehet, hogy megnyitom az első vállalkozásomat még idehaza, és koncertjegyeket fogok árulni, mert esténként a ház néma figyelemmel hallgatja a zongorázásomat, és ha véletlen nem játszom, még követelőznek is!:)
Bárcsak megállíthatnám most az időt legalább úgy 10 évre!!!
De tudom, olyan, hogy "bárcsak", meg "mi lett volna ha", gyakorlatilag nem létezik!
Pihenjetek sokat, nyugodt hétvégét kívánok mindenkinek.
puszi, Luna

Az én szervezetem miért nem tud erről?:)