Egy díj....köszönöm!

Sziasztok!

Rosettától kaptam egy díjat, amit nagyon köszönök, és ide ki is teszem. 

Szabályok!

-Írj magadról 11 dolgot!

-Válaszolj a kérdésekre!

-Tegyél fel 11 kérdést!

-Küld tovább 6 embernek!

Pironkodva vallom be, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek vele.

Őszintén szólva kevés blogot ismerek, illetve látogatok. Amiket igen, abból küldött ő is Liinának, így ő kiesik, már csak Ena maradna.

Sajnos nem tudom továbbküldeni 6 embernek, mert nem ismerek még 6 embert annyira, hogy ezt megtehetném.

Ezért arra gondoltam, hogy kiteszem ide a díjat, - amit nagyon köszönök, - a 11 dolgot rólam, a 11 választ és még megválaszolom a másik 11 kérdést is, amit az előző blogoló kapott.

Így 33 lesz, akár Jézus kora halálakor, ennyi kérdésre adott információt kaptok engesztelésül, mert nem tudom tovább küldeni.  Úgy is írtátok néhányan, hogy szeretnétek rólam többet megtudni, hát akkor ime!

Akit érdekel, megtudhat néhány dolgot, akit meg nem az várja a következő részt, amin gőzerővel dolgozom a lábadozó dédike mellett, és megpróbálom holnap hozni.

Puszi, Luna

11. Dolog rólam.

1.  Nagyon szeretem az állatokat. Gondolkoztam, hogy van-e olyan, amit különösen, és talán a cicák, de nincs olyan állatka, akin ne próbálnék segíteni, ha módomban áll.

Ezek alól egyedül a csótányok, a szúnyogok és a legyek kivételek. Ezeket és rokonságaikat nagyon utálom!

De mondjuk egy katicát, szarvasbogarat vagy szentjánosbogarat sosem bántanék. Ahogy a tücsköket is kidobom, ha megtalálom a lakásban kuksolót.

Ha szabadon választhatnék egy saját állatkát, akkor egy vörös pandamedvét szeretnék. Egyrészt ők a kedvenceim mindenek felett, másrészt elismert tény, hogy a vörös macskapanda bocsok a világ legédesebb állatkái, harmadrészt meg borzalmasan sajnálom és dühít, hogy míg az óriás pandát ajnározzák, és külön programokat készítenek nekik a világon, addig szegény vörös pandákat csak az utóbbi időben kezdik felkarolni, pedig sajnos ők is bekerülnek a világ Vörös könyvébe, amiben a kihalás szélén álló veszélyeztetett állatfajok vannak bejegyezve.

2.   Hamar megnyílok mindenki felé, ha csak nem különösen unszimpatikus. Nincsenek különösebb titkaim, illetve a barátom, róla csak itt névtelen/arctalanul beszélek.

Nem érdekel, ha faggatni próbálnak, sőt kifejezetten élvezem, mikor azt hiszik, ravasz keresztkérdésekkel, valami olyant tudhatnak meg rólam, amit nem akarok elmondani, de én pontosan tudom hol a határ, és mindig észnél vagyok, viszont szívesen rájátszom egy kicsit ostobácska csodálkozó arccal a dolgokra.

Beteges? Élvezek játszani, élvezem, ha hülyének néznek, és sosem kérem ki magamnak. Ez olyan elégtétel nekem. Főleg az utóbbi időben, ha végig mérnek idegenek, és a külsőm alapján ítélnek meg, lebiggyesztett elnéző mosollyal, ami az ostoba szőke liba gondolatot sugározza. Hát had örüljenek! Jobb ez mintha irigykednének!

Viszont szinte senkit se engedek közel magamhoz. Csak nagyon keveseknek, akikben van számomra valami különleges plusz nyílok meg, de még ott sem teljesen. Az embernek kell, hogy legyenek titkai.

3.  Zongorázás közben szoktam énekelni, állítólag jó hangom van, hát nem tudom, ami biztos, hogy abszolút a hallásom. A mamám zongorát tanított, és sajnos hamar elment, de azért még megtanultam tőle az alapokat. Néha zongorázom a suliban is, az osztálytársaim mindig kérik a tanárnőt, hogy engedjen, és akkor azt játszom, amit kérnek és van, hogy csak én, van, hogy az egész osztály énekel.

Ez azért jó, mert olyankor szuperül összekovácsolódunk és nincsenek rivalizálások meg utálkozások.

4.  Gőzerővel tanulok főzni és egyre kevesebb sikerrel. Talán mert annyira akarom! Szeretnék tökéletes társ lenni, legalább is az én elvárásaim szerint, de egyre kevesebb rá az esély, úgy tűnik, hosszú még az út odáig….

5.   Egy éven belül új életet kezdek. Ahogy mondani szokták, új év, új élet, új kontinens új  haza, új remények, új tervek, új kezdet….

Szeretnék egy szürke hétköznapi életet. Olyant, ahol se kirívóan rossz, se jó nem történik. Egy „szürke” hétköznapi egyszerű életet. Nem kell latin Love, és nem kellenek a véres tragédiák, ha értitek mire gondolok.

Valaki, aki sokat szerepel a médiában, azt mondta nekem. Ha kívánhatna egyet, akkor azt kívánná, hogy holnaptól, ha valaki beüti a nevét a Google-ba, az csak egy kérdőjelet adjon ki.

Én megértettem őt, én is azt szeretném, ha CSAK élhetném az egyszerű minden extrától mentes életemet. Nem vágyom hírnévre, se glóriára, se tragédiákra, csak annyi boldogságra amennyit a viselkedésem és a cselekedeteim után érdemlek.

6.  Hatalmas terveim vannak a jövőmre. Szeretnék egy állatmenhelyet, ahova minden állatot befogadnék az utcáról, és olyanokat is, akik már nem kellenek, mert rájuk untak, vagy mert megöregedtek.

Az emberekkel kapcsolatban is tervezek hasonlót, ahol a bajba jutott bántalmazott nők és gyerekek kaphatnának Menedéket. A jó az, hogy a projekt megvalósíthatónak látszik!

7.  A saját tánciskolámban szeretnék tanítani, ezért hajtok most annyira a vizsgámra, hogy időben meglegyen. Ha lefekszem, mindig erről álmodozom.  Egy konditeremmel egybekötött iskola, ahol mindenfélére oktathatnám a gyerekeket meg a felnőtteket is. Főleg a rúdra meg a hastáncra gondolok, de bármilyen tornára nyitott vagyok, vagy akár még a zongoraoktatásra is. A club neve is megvan már, Chunami!

8.  Nagyon alkalmazkodó vagyok és toleráns. Csak a legritkább esetben emelem fel a hangom vagy feledkezem meg magamról. Talán sokszor az is megy az agyamra, hogy folyamatos kontroll alatt tartom az érzelmeimet is.

Mindig minden kielemzek, és aprólékosan megtervezek, utána járok a dolgoknak, és egyáltalán, imádom a kutatómunkát minden féle szakterületen. Idegesít, ha valamit össze kell csapnom, ahogy sajnos néha itt egy fejezetet, mert nem marad rá időm, viszont tartani akarom az ígéretemet. Furcsa módon azok a részek tetszenek nektek a legjobban, amiket szinte, füstölő klaviatúrával írok átgondolás nélkül.:)

Mindig visszahúzódom, csak figyelek a háttérből és mosolygok, különösen a rólam kialakított sokszor szürreális véleményekről. Szűz jegyű vagyok, visszahúzódó, kritikus, (leginkább magamra) fanyar humorral, (ebben sem kímélem magam) aprólékos, pontos, elemző. Hát az, hogy rendmániás annyira még nem igaz….

9.   Szeretem a magányt, szeretek egyedül lenni. Ha egy lakatlan szigeten kellene élnem csak egy laptopot szeretnék, vagy néhány könyvet, meg egy írógépet amin írhatnék és egy cicát legalább, de bármilyen állat számításba jöhet aki emlős és szőrős…:)

Ha lenne egy csodás kertem, és egy laptopom meg néhány állatom, soha elő se jönnék. Csak a családom hiányozna és a barátom, de ő biztosan nem költözne egy lakatlan szigetre. Az állatokat kicsit jobban szeretem, mint az embereket. Talán mert még sosem bántottak.

10.              Az életem furcsa paradoxonok sorozata. Volt már, hogy életem legrosszabb napja lett a legjobb és fordítva is. Az egyik percben még mindenem volt, hatalmas tervek és boldogság. Olyan boldogság, hogy szinte el sem bírod. Aztán a következő pillanatban berobbant az üveg és egy haldokló szarvas mindent szétrúgott.

11.              Végül egy rossz szokásom, amit kicsit szégyellek is, de erre mondják, a szükség rákényszeríti a leleményességre az embereket. A táncoslány barátnőméktől tanultam, ők meg a nővérem éltek ezzel a lehetőséggel. Hétfőn bementek egy drogériába nézelődni, vettek mondjuk egy tampont, mert az úgy is kell, és közben próba gyanánt magukra fújkálták a teszter parfümöket. A jobb minőséget, ami aztán napokig illatozott a kardigánjukon, ha vigyáztak rá, és jó illatuk volt akkor is, mikor nem tellett ilyesmire, hogy spray vagy parfüm.

Ma már nem csinálom ezt!

11 kérdés:

1.Ki/Kik a kedvenc Forma 1-es pilótád/pilótáid?

Igazából csak egy van, és ez nyilván senkinek sem titok, hogy kicsoda.

Rajta kívül, van még pár emberke akit kedvelek, ezért vagy azért, de Ő után sokáig nincs senki, aztán jön egy mély szakadék, és a másik oldalon, nos ott áll Vettel és Button.

Mindkettőt másért kedvelem a magam módján. Buttont akkor fedeztem fel magamnak, mikor a kedvencem nem volt a Forma 1-ben. Megszerettem az angolos stílusát, az emberségét, és a jó természetét.

2.Melyik a kedvenc csapatod?

Az a fura paradox helyzet állt elő, hogy nincs kedvenc csapatom. Volt, és ez a Lotus, de az utolsó hónapok szellemi és erkölcsi mélyrepülése elvette a kedvemet a szurkolástól. Amúgy is bejött nekem, a fekete-arany kocsi, a dizájn, az egy ideig jópofa kiírások, hangulat stb.

Boulliert sosem kedveltem. Szerintem az emberek arcára ki van írva, hogy milyen a természetük. Az enyémre például azt mondja a nővérem, hogy csodálkozva duzzogó fejem van. Lehet benne valami, mert a barátom is kifakadt, hogy nem vitatkozom, nem ellenkezem, de csendesen a magam fura módján, csodálkozó szemmel imádnivalón duzzogó fejjel, mindent elérek, amit csak akarok. Szóval szerintem Boullier, az elhízott csecsemő képével, nekem kicsinyességet, bosszúvágyat, sértődöttséget sugall. Olyan férfi, aki valamiért kevesebbnek érzi magát a másiknál, besértődik minden valós vagy vélt beszólásokon, és állandóan bizonyítani akarja a tökéletességét…..

Grosjeant se kedveltem. Ő a tipikus hátulról támadó mosolygós gyilkos. Az a „két év alatt csak egyszer szólt hozzám, és a gyerekem születéséhez gratulált”, nekem nagyon erős….

3.Szerinted léteznek véletlenek?

Hát…..?

Már az apácaságra készültem mikor találkoztam egy férfivel. Mehetett volna ezer más helyre, mégis pont ott és pont vele… aki egy másik országban, egy másik társadalmi rétegben, egy másik kulturális közösségben, egy másik nyelven, tőlem merőben eltérő érdeklődési körben mozog…. Én a nyugalmat szeretem, a harmóniát, a természetet, az állatokat, és a csendet. Ő a benzingőzt és az égett gumiszagot, meg a motorok üvöltését. Versenyző, tehát nem vak, rendben van a látása, mégis tetszem neki….

Mi ez, ha nem véletlenek játéka?

4.Mióta írsz történetet?

Egészen pontosan 6 éves korom óta, és ez dokumentálva is van!:)

A papám tanított meg írni, még mielőtt iskolába kezdtem volna járni, mert nagyon bosszantott, hogy a nővérem már tud írni is meg olvasni is és mindig hagyta, hogy könyörögjek egy meséért.

Mivel ő régebben tanulta az írást, még úgy okította, ahogy neki tanították, és nem mutatta meg a nagybetűket, hanem a mondatok elején levő kisbetűt átíratta velem színes ceruzával. (ők még így tanulták, aztán mikor már a kisbetűs írás ment, akkor jöttek a nagybetűk).

Szóval nem is olyan rég, megtaláltam egy füzetet, melyben az első regényemet kezdtem írni, zöld színű első betűkkel. Erősen plágium illatúra sikeredett, egy régi pöttyös könyv nyomán, amit anyutól kölcsönöztem. A címe, Hárman a szekrény tetején.

Rendkívül módon megfogott a története, több okból is.

Egyrészt a könyvecske stílusa és hangvétele, ami gyerekkönyv létére kicsit hasonlított az én mostani stílusomhoz, ami már akkor is közel állt hozzám.:)

A másik ok, hogy régen, ha féltem vagy bánatos voltam beültem a szekrénybe. A papám mindig azt mondta ilyenkor, Luna ha ott ülsz bent, nem látod a csillagokat. Tudod, hogy a csillagok vigyáznak rád, de csak a sötétben tudnak előjönni.

Ebben a könyvben a kislány, ha bánatos a szekrény tetejére mászik, szóval volt némi hasonlóság.

A papám a szobám falára is ragasztott fluoreszkáló csillagokat meg holdat.

Akkor még nem lehetett kapni sötétben világító festéket, én már azzal díszítettem a szomszéd Luca szobáját. Ha lekapcsoljuk a villanyt nála, akkor a plafonon bolygók és csillagok ragyognak, no meg a Hold, és mondtam neki, én ott vagyok, és onnan figyelek rád, nem kell félni a sötétben. A falára pedig álló, játszó, meg fekvő cicákat festettem, de ezek csak akkor látszanak, ha lekapcsolja a villany. Nagyon pofás!

5.Olvasod a blogom?

Sajnos nem.:(

Tudom elcsépelt szöveg, hogy nincs időm, de komolyan így van.

Azért az megvan bennem, hogy minden alkalommal bekukkantok azokhoz, akik kértek tőlem cserét, ha látom, hogy új részt jelentettek meg. Végig tekerek az oldalon, és ha minden oké, akkor lépek. Ha valami gond van, akár lelki, akár bármi más, akkor írok. Úgy érzem ez kötelességem, ha már cseréltem vele. Tudom kevés, de jelenleg ennyi telik….

6.Van házi állatod?

Régen rengeteg volt, aztán azt mondtuk többet egy sem. Egy véletlen „baleset következtében szerintem több mint 50 hörcsögünk, az egy nehéz időszak volt.:)

Egy kék sziámi, vagyis Korát fajtájú cicám. A legszebb dolog volt, amit láttam, és egy időben a legfontosabb az életemben.

Nem volt fajtiszta ezért el akarták pusztítani, az anyukája félre lépett. Apám hozta, össze volt firkálva zöld filctollal, ki volt száradva és olyan pici volt, hogy még csak az egyik szeme volt nyitva. Azt hitte, úgy is elpusztul, ajándékba hozta, mikor az öcsi kijárta az elsőt, és mind a hárman kitűnők lettünk. Ellopta, ingyen volt:(

3 óránként etettük éjjel-nappal. Megvárta, hogy 16 évesen haza menjek a kórházból, aztán meghalt. Mikor elment ő is elvitt a lelkemből egy darabot, nem szeretek róla beszélni, mert még most is sírok, és szomorú leszek. Fírgának hívtam, mert olyan karcsú volt. Gyönyörű kék bundájú cicus, és az igazi neve Dante volt.

Volt mellette tengeri malacom, (Bamba Bambi) sivatagi egerem (Bajúsz, - ő egyszer orron ragadta a nővéremet és nem engedte el, pedig már bömbölt, anyu meg csak ugrált körülöttük, mi meg nevettünk) papagájom (Gigi) teknősöm (Ernő, mocsári volt és mikor megerősödött elengedtük a közeli tóba) 2 degu, Incike és Fincike.

Most van 3 cicám, és 7 hörcsögöm.

Mindegyik cica az utcáról érkezett. Pötyi (malac mama) egy húsos hatalmas fekete-fehér mama cica. Mosolygós szája van, mert pont a felső szája széle fehér és olyan mintha mindig mosolyogna.

Megtanulta kinyitni a kilincseket, felugrik elkapja és lehúzza, így szinte nincs előtte akadály.

Mandula egy sárga kandúr, ő kedvencem. Félszeg, erkölcsös, tiszta, különleges kandúrfi. Az egyetlen, aki előtt kint lehet hagyni akár húst is, eszébe sem jutna felugrani és lopni. Nem így a női szakasz.

És a nyakkendős picuri Bendegúz. Ő is kislány a neve ellenére, és mivel nagyon picuri volt, mikor utánunk tipegett és nagyon beteg, picit elkényeztettük, ezért szinte veszi a bátorságot, és velünk enne egy tányérból. Most nevelés alatt van, nem tetszik neki….

A hörcsögjeim fehérek és krémszínűek. Imádom őket, igazi szabaduló művészek. A nevük Cafatka, Puszika, Maszatka, Prézlike, Manócska, Luluka, Zizike.

Egyszer az öcsivel egy óvodai kirándulásról haza vittünk egy hátizsák éti csigát. Elfelejtettünk róla említést tenni anyunak, azok meg éjjel elmásztak.

Azt mondják a csiga lassú, nekünk még a csilláron is volt, és anyu a végén már kezdte nagyon nehezen viselni.

A nővérem egy üveg tücsökkel tette ugyan ezt, hát, ha már éltetek idegesítő, rettenetes dogot….. Mikor éjjel, a fekete csendben, néhány tücsök rázendít a füled mellett. Úgy érezed az egyébként kellemes ciripeléstől, hogy beszakad a dobhártyád, és reggel akkora fekete karikákkal ébredsz akár egy panda.

7.Szeretsz sportolni?

Hát…?

Jelenleg a rúdtánc vizsgámra készülök. Mellette tanulok hastáncot és szteppet. A suliban röplabdázom, és azt szeretem is.

Régen imádtam teniszezni.

Most ígéretet kaptam a jövőre nézve egy olyan házra, ahol az alagsorban saját fallabda pályám lesz.:)

8.Szereted a Cobra11-et?

Ritkán nézem….

Öcsém csorgatja a nyálát előtte, de ő inkább csak az autósüldözések meg karambolok miatta. Néha mellé huppanok, és ha jó kedvem van, meg cseszegetni akarom, akkor narrátorkodom, és még teszek hozzá némi egyéni fanyar humorral spékelt megjegyzést. Nem örül neki. Általában veszekedésbe és birkózásba fajul a dolog. De pont olyan pata, mint a barátom, aki hozzá képest egy felnőtt pöcs, mégis úgy érezte a hétvégén is, hogy a meccs vérre megy és veszíteni képtelen. Ezért most a játékos birkózás következményeként a fenekemen is viselek egy formás kis lila foltot.:(

Mert hogy képtelen veszíteni, ezért aztán leestünk az ágyról, ő rám a 70 kilójával, én meg egy pezsgősüvegre, ami mély nyomot hagyott a hátsómon. És még volt arca megjegyezni, hogy szerencse hogy nem állítva ültél bele…féltékeny lennék.

9.Milyen zenéket szeretsz?

A zene nálam egy külön fogalom és oldalakat tudnék róla írni. Alapjában véve mindenevő vagyok….majdnem, bár az öcsém féle magyar rap zenén néha idegrohamot kapok, de csak a szöveg miatt.

Van néhány előadó, akiket kedvelek, Beyonce, Gaga, User, Eminem, Chris Brown, Lil Waine,(neki a Nyalóka című dala még szansos a vizsgámra is)

Beyonce, User és Christől nem csak a zenét, hanem az előadást, a táncukat is imádom, és sokat lopok tőlük.

Aztán sok olyan egydalos előadó van, akitől egy valami nagyon bejön. Ilyenek Benny Benassi, Every Single Day és Emeli Sande, My Kind of Love, dala amikre gyakorolni szoktam. Aztán az Indicatól a In Passing, Nightwish-től a Storytime (ezek asszem finn előadók)

Nálam az a furcsa helyzet állt elő, hogy én nem tudok zenét hallgatni kikapcsolódásként. Olyan szinten lángra lobbant, hogy képtelen vagyok mellette bármire figyelni. Nem tudok például blog írás közben hallgatni, mert elvonja a figyelmem. Egyszer csak arra eszmélek, hogy lépéskombinációkat látok magam előtt és néha, még meg is rándulok, ahogy „na most kell belépni, most nyitsz…stb. ha ezt például a buszon teszem azért megbámulnak.

A zene nekem egy külön program és van olyan, amiről már szinte letiltanak. Most ilyen például a Chunami, ami valószínűleg a vizsgaszámom is lesz, bár azt mondják sanszos, hogy nem élem túl, ha arra táncolok.

Ha ráadom a mélynyomót, ahogy meghallom, a szívem verni kezd, tahikard leszek, kapkodom a levegőt, és az intenzív osztályon ilyenkor már sípolna a szívmonitor. Van egy 10 órás maxom, és ezt hallgatom éjjel-nappal utazás közben is, és közben ugyan úgy lejátszom fejben a gyakorlatom, ahogy a pilóták a pályát vezetik le a fejükben, mielőtt beülnek a kocsiba. Akár vakon is képesek lennének végig vezetni, legalább is ezt mondják, én meg lehunyt szemmel végigtáncolok gondolatban minden fogást, átkötést, lábváltást, zuhanást, kitartást, ráfordulást stb...

És a buszon mikor megszólalnak a dobok a fülemben, beleremeg az egész testem, és a pupillám kitágul, kapkodom a levegőt, és figyelnem kell arra, fel ne pattanjak, és oda ne rohanjak egy kapaszkodóhoz, hogy gyakoroljam a számomat.

Énekelni zongorázás közben szoktam. Régen úgy gyakoroltam a nyelvet.

Zongorázni tudok, mégis a doboktól őrülök meg, de olyan szinten, hogy kivetkőzöm önmagamból, és rosszul leszek. Nekem a zene a túlélés. Ha megszólalnak a dobok, akkor tudom, hogy élek még, és akkor nem számít semmi. Amíg a dobok dübörögnek a dobhártyámban, a lelkemben, és az agyamban addig nincs szomorúság, se halál, se nyomor, és szerencsétlen emberek meg éhező, szenvedő állatok. Csak én vagyok, és a zene, és ez az egyik legjobb dolog a világon.

Csak normál érzelmi állapotban tudok zenét hallgatni. Se túl boldogan, se szomorúan, mert abba meg beledöglök. Ha csak úgy ejtőzöm, tanulok vagy írok akkor Vangelist, Claydermant vagy komolyzenét hallgatok. Csak komolyzenére mennek ezek a dolgok.

Illetve van 2 dal, a No Princess és az Impossible, amin kiborulok és utána a Buddha zene.  Akkor, ha egyedül vagyok a kocsiban egy kietlen helyen, és valami nagy szomorúságom van, felteszem, éneklem és sírok és kiabálok, hogy miért, miért, miért, és sikítok. Aztán mozdulatlanul csorgó könnyekkel, meghallgatom, hogy ’om mani padme hum”, és megnyugszom, haza vezetek, és teljesen rendben vagyok, már amennyire én rendben tudok lenni.:)

Bonot tisztelem mint embert, azért amit tesz, de nem kedvelem túlzottan a zenéjét, viszont az Imagine Dragons-hoz Tyler Robinsonon keresztül jutottam, és nem csak tisztelem, hanem imádom is a zenéjüket, a Démons az egyik kedvencem. Amit azért a fiúért tettek, az csodálatos és példaértékű. Sajnos Tyler már nincs közöttünk….

A bejegyzés végére kitettem, ha van kedvetek, hallgassátok meg, a többivel együtt.

10.Milyen filmeket szoktál nézni?

Sci-fit, vígjátékot és a nővérem szerint idegbeteg filmeket, amikkel kínzom magam.

Odaát, Rejtély vagy az angol fanyar humort, a Csengetett Mylord?, és mostanában rákaptam a Két pasi és egy kicsi, meg az Életem értelmei-re. Behalok rajtunk annyit nevetek ill. Gyilkos elmék, Profilozók, Mentalista, Hazudj, ha tudsz.

11.Szereted a csokit?

Imádom minden fajtáját. A barátom a csoki-vanilia fagyit falja. Imádja a fagyit, mint szerintem a legtöbb skandináv, fura de statisztikailag is a skandináv országokban fogy a legtöbb fagyi:). Szóval ez azért jó, mert mindig vesz, és a fagyit, még a csokinál is jobban szeretem.:)

                                                            

11 másik kérdés

1. Melyik életed legszebb pillanata?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Sokáig gondolkoztam, mert hát azért vannak pillanatok, amik szépek az életünkben. A furcsa, hogy nekem minden csodálatos után jön a borzalom és a tragédia.

De most a legszebbről kell írnom, nos, van olyan, és el is mondom, de nem gondolnám, hogy sokatok érteni fogja, és nem is kell.

Életem eddigi legboldogabb pillanata egészen biztosan akkor volt, mikor megmutattak nekem egy fényképet. Csak néztem és akkor egy katarzis, egy olyan vulkán robban a testemben, meg a lelkemben, amit még soha nem éreztem, és potyogtak a könnyeim. Még soha életemben nem voltam annyira tökéletesen boldog mind akkor.

2. Mire vagy a legbüszkébb?

A családomra, ahova a két barátnőnk is beletartozik, és a terveimre.

3. Hiszel a nagybetűs szerelemben?

Nem! Most mégis azt élem, de tudom, hogy majd jönnek a problémák és a nézetkülönbségek, különösen így, hogy egy teljesen más kultúrából, és társadalmi rétegből származunk.

De hiszek abban, hogy mindenkinek jár a boldogság, és ha az egy nap, akkor egy nap, ha egy év, akkor annyi, és ha több, akkor az jár neki, amennyit ki tud harcolni az élettől. Én nagyon dolgozom rajta, és tudom, hogy lesznek csodás éveink, aztán majd meglátjuk, talán sikerül….talán nem!

Tudom furcsa ez a hozzáállás és felfogás. De anyu egyedül nevelt fel és láttam mennyit szenvedett, nélkülözött és küzdött értünk, hogy életben maradjunk. Láttam mennyi mindenről maradt le, és hány „barátnő meg barát’ pattant le róla mikor egyedül maradt velünk, mert már nem volt megfelelő a helyzete, vagy épp attól féltek, hogy majd férjet próbál magának szerezni.

Láttam a szomorú mosolyát, mikor azt mondta, ezek nem barátok csak ismerősök, és nincs is nagyobb bók annál, ha egy fiatalabb nő félti tőled a férjét.

Pedig ő nem akart egyedül maradni 3 gyerekkel. Ő sem így tervezte, de így alakult, ezt kapta az élettől. És én most majd megpróbálok megadni neki mindent, amiről lemaradt. Utazásokat, szép ruhákat, jó ételeket, és gondtalan szabadságot. Ahogy a dédikének is, mert ő rengeteget dolgozott. Tudjátok, hogy róla mintáztam Kriszti mamáját?

Ez a tervem, és ez fontosabb nekem, mint a nagybetűs szerelem.

Tudom milyen a halál. Nem számítasz rá, és egyszer csak itt van, és azt viszi el, akit a legjobban szeretsz. Azt akarom, hogy boldogok legyenek, a szerelem még ráér, remélem nekem még rengeteg időm van!

4. Mit teszel meg annak érdekében, hogy valóra váljanak az álmaid?

Ez is egy paradoxon, mert mindent, ugyan akkor húzom az időt, mert félek ettől a hatalmas változástól. Nem akarok az öcsém nélkül új életet kezdeni, és neki még van egy éve az érettségiig. Másfelől most vizsgázom a suliban és a táncból is, és a maximumot akarom kihozni mindkettőből, mert egyetemre akarok majd járni, és akarom a tánciskolámat is!

5. Melyik volt a legőrültebb dolog,amit eddig megtettél?

Gyáva vagyok félénk és visszahúzódó, tele önértékelési problémákkal. Ennek ellenére egy este egy telefonhívás után kocsiba ültem és elmentem egy helyre. Ez a döntés azóta meghatározza az életemet és sokszor még most sem értem, hogy voltam képes, hogy mertem megtenni. Talán ez a karma….

6. Melyik dal jellemez téged a legjobban?

Nincs egy olyan. Azt hiszem, minden dalban találok egy olyan részt, ami jellemző rám. Vannak dalok, amik hatnak a lelkemre. Ha például fáj valami, és nem tudok megszabadulni a szomorúságtól, csak szorongatja a torkom, akkor ha mód van rá beülök a kocsiba, kihajtok a hegyekbe és közben bömböl a dal, és én éneklem aztán leállok egy kietlen részen, és csak ordítok, hogy miért, miért istenem? És akkor megszabadulok a fájdalomtól, mert kizokogom magam annyira, hogy elfáradok. Ugyan ez van akkor is, ha leülök a zongora mellé és elkezdem játszani ezt a dal meg énekelni. Ez a No Princess és az Impossible.

Soha nem sikerül végig énekelni, mert olyan sírógörcsöt kapok, hogy szinte megfulladok, úgy zokogok. De utána megnyugszom, mert elfáradok a fájdalomba, és akkor tudod aludni talán..

Na jó, őszinteséget ígértem, bevallom, az Imagine Dragons.

Tyler Robinson miatt hallgattam meg először a Demons-t…aztán még egyszer és még egyszer.:)

Az első fiúbanda, akiket imádok, és minden egyes daluk az életem egy részletéről szól.

Ha van kedvetek, hallgassátok meg őket magyar felirattal. Egyszer szerintem megéri!

Egy másik daluk, az a címe, Bleeding Out (Elvérzett). Mikor először hallottam, kihagyott a szívem egy pillanatra és elszégyelltem magam, mert úgy éreztem, kilesték a legmélyebb titkaimat.

Ha érdekel, itt megnézhetitek.

Ez pedig a It’s Time (Itt az idő). Ebben az ÉN terveimről, és az ÉN félelmeimről énekelnek.

7. Hiszel abban,hogy van élet a halál után?

Akarom, hogy úgy legyen! Különben nincs értelme semminek. És a reinkarnációban is hiszek!

8. Milyen könyveket szeretsz olvasni?

Mindenevő vagyok, de nem szeretem a szerelmes, csöpögős, romantikus könyveket. Hát nem furcsa?

Viszont imádom a történelmi témájúakat, és ha lazulni akarok, akkor Rejtő Jenőt olvasok, és hangosan röhögök. Ő a kikapcsoló nálam.

Lőrincz L. Lászlót is szoktam olvasni, mert imádom a Buddhizmust és ő eredetileg valamilyen keleti professzor és a könyveiben a humoros írásmód mellett, rengeteg dolgot megtudok a buddhizmusról, a kolostorok szokásairól, életéről. És különösen azért kedves a szívemnek, mert az ő egyik művében is olvastam arról, hogy a Szilágyiak rokonok Vlad Depessel a drakulával, a Nádasdyak meg a Szilágyiakkal, szóval igazolta a nagyapám különleges szemem elméletet. :)

A kedvenc könyvem Druon: Elátkozott királyok, Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya – mily meglepő, egy gátlásos, félszeg fiatal lányról szól, aki fél, hogy nem tud megfelelni a rászakadt társadalmi elvárásoknak. Szalay Lenke: Hajnali szökés – egy Nóráról szól, nekem fontos.

9. Mit jelent számodra az írás?

Az utóbbi években a túlélést. A magányos szobámban, ahova visszahúzódtam az egy évig tartó önkéntes száműzetésem alatt, a túlélést jelentette.

Régebben nem tudom. Valamiért fontos volt, különben nem kezdek el 6 évesen írni, inkább lemegyek homokozni.

10. Ki a kedvenc karaktered a blogodban?

Minden karakter az én szülésem az én gyermekem. Nincs olyan, hogy az egyiket jobban szereted, nem tehetsz különbséget, még ha érzel is valahol a szíved mélyén ilyent, azt soha nem szabad érzékeltetned. Ha erre képtelen vagy, ne szülj csak egy gyereket, és ne írj csak monodrámát.

11. Van kabalád?

Egy külföldi pénz, amit egy férfitől kaptam az első találkozásunkkor, egy kis félreértés következtében, igen furcsa körülmények között. A pénztárcámban őrzöm egy műanyag tokban, és az óta mindenütt velem van.

Ez inkább babona!

Amikor a kedvenc pilótám visszatért a Forma 1-be, valamilyen úton-módon egy dobozos kóla került a kezembe, már nem emlékszem miért?

Az öcsém elkunyerálta, és azt mondta, meglátod, szerencsét hozok a sofőrödnek.

Azt hozott!

Egyszer elfelejtettem, és akkor elfogyott a gumija, és mindenki leelőzte. Onnantól két éve minden futamra kap tőlem egy doboz kólát, és rohadtul sokba van már nekem:)

                                                                     *  *  *

Íme egy kimerítő és átfogó tájékoztatás rólam.

Azt hiszem kicsit szomorkásra sikeredett.

Gondolom most, hogy ezeket a válaszokat olvassátok, rájöttetek, hogy nagy valószínűséggel az év végén, vagy legkésőbb tavasszal sajnos elválnak utjaink. Ez kicsit szomorú, de semmi sem tart örökké, és addig még nagyon sok idő van, és nagyon sok történetet olvashattok tőlem…

Nem tagadom, nagyon rossz kedvem van. Itt ülök a dédi ágya mellett és figyelem, ahogy szunyókál, mert kötelező pihennie. Nem mentem táncolni se, pedig újra akartam kezdeni a felkészülést, de nem megy, mert itt akarok lenni mellette.

Ahogy az írás se megy, mert csak szomorú dolgok jutnak eszembe, de Krisztiéknél most van karácsony, és ilyenkor nincs helye a szomorúságnak!

Nem tudom…azt hiszem, írói váltságban vagyok!:(

Öcsém önfeláldozóan elvállalta Lucát, a szerelmes szomszéd kislányt, hogy én a dédivel lehessek, ez egy igen nagy kegy tőle, mert az 5 éves hölgyemény 3 éves korában öntudatára ébredt, és az óta üldözi a szerelmével.  Egyenesen megtiltotta neki a csajozást, csak várjon, amíg ő felnő, addig szereljen kocsikat!

Kis harci kakas, ha a szerelemről van szó, meg az öcsém barátnőjét is el akarta üldözni, alig tudtam meggyőzni, hogy jó az nekünk, ha a kölyök addig gyakorol, amíg felnő!:)

Luca az én kishúgom, annyira imádom! Az anyukája 8 hónapos terhes volt, mikor autóbalesetben meghalt az édesapja. Azóta ketten vannak, és ha nincs ki vigyázzon rá, átcuccol hozzánk.

Az édesanyja az öcsém töri tanárnője. Együtt kezdték az iskolát, mert a Ildi is akkor ment vissza dolgozni. Mostanra már az öcsém is beletörődött, a szomszéd tanárnőbe is, meg a csillapíthatatlan szerelembe is.:)

Hát ennyi lenne! Remélem, nem okoztam csalódás azoknak, akiket érdekelt, hogy milyen vagyok, milyen gondok foglalkoztatnak, és milyen problémákat cipelek a lelkemben.

Ezt a kis édes fotót, az öcsém küldte, miután hazaért az angoltanárjától.:)

Ezt pedig én küldöm nektek!
Még itt vagyok, és figyellek ám benneteket!:)