45. rész - " Oly furcsák vagyunk mi emberek..."

Kimi….

Egymás mellett fekszünk, ziháló testem még az iménti endorfin élményt dolgozza fel. Érte nyúlok, és a mellkasomra húzom. Gyengéden simogatom a lapockáját és kisimogatom az arcából az elkószált sötét tincseket.

-         Neked nincs hiányérzeted? – puszilok a hajába.

-         Heh…hát nem igazán. – nyögi kedvesen. – Te kielégületlen maradtál? – pillant az arcomba somolyogva.

-         Eh, a szex az most is tökéletesen rendben volt. – vigyorgok. – valami másra gondoltam.

-         Nem is tudom…már annak is örülök, hogy órák óta nem hánytam. Talán nem most kellene megújítani a szexuális életünket.

-         Kisu szakadjál el egy picit a szextől. Tudom velem kapcsolatban nehéz szélesebb távlatokban gondolkozni, de ezúttal nem a szexre gondolok. Vagyis arra, mert ha rád nézek, mindig megmozdul itt alul valami és csak az jár az eszembe, - húzom a kezét az ágyékomra, és csak mosolygok, hogy már nem is tiltakozik, hanem jól neveltem megmarkolja, - de most valami másra gondoltam. Heh…ha ezt csinálod nem a beszélgetést folytatjuk, hanem lezavarunk egy második menetet.

-         Nem lesz az sok neked?

-         Hehe…ez csak a tesztkör volt, hogy lássam mennyire terhelhetlek.

-         És?

-         Jelentem tökéletesen megfelelsz a kvalifikációs elvárásoknak. Áramvonalas karosszéria, tökéletes útfekvés, alacsony fogyasztás magas fordulatszámon….- nevetek és próbálom elkapni a mellkasomat püfölő tenyerét.

Átfordulunk fölékönyökölök és ahogy az arcát bámulom fokozatosan elkomolyodok.

Hát eljött az idő, színt kell vallanom….

-         Hogy vagytok?

-         Remekül….

-         Sisu is?

-         Nem panaszkodik.

-         Ugye tudod, hogy nagyon boldoggá tettél, hogy a legszebb, legcsodásabb ajándékot kaptam tőled karácsonyra? Ugye tudod, hogy soha életembe nem fogok ennél szebbet kapni, és olyant sem, ami ezt a boldogság érzést még fokozni tudná?

-         Boldog vagy? – kezd hevesebben pislogni.

-         Boldog vagyok! Te, Sisu meg én…ez a tökéletesség. A világon semmi nem hiányzik már az életemből. Melletted elértem az utolsó dolgot is, amire a világon a legjobban vágytam. Egy csodával, egy gyermekkel ajándékozol meg, - csúsztatom a kezem a hasára, - és én nem tudom, hogyan köszönhetném meg neked. Sok minden eszembe jutott, aminek esetleg örülnél, de végül mindent elvetettem, mert bármi kívánságod van, bármit szeretnél, csak szólnod kell, vagy még azt sem, mert kapsz tőlem egy hitelkártyát és hozzáférést a számlámhoz, szóval bármit megkívánsz, azt azonnal vedd meg magadnak.

-         Bármit? – mosolyog.

-         Tőlem akár egy toronydarut is vehetsz. –puszilok a szájára.

-         Viszont így még mindig nem adtam neked karácsonyra ajándékot…és ez nem szép tőlem. Sokáig gondolkoztam, míg végül megleltem a tökéletes ajándékot….

Szándékosan hallgatok el, és csak mosolygok sejtelmesen. Hagyom, hogy megeméssze a szavaimat és várom, hogy a kíváncsiság kigyulladjon a szemében. Nem kérdez, csak figyel kicsit megnyílt ajkakkal várakozó félszeg mosollyal az arcán.

Nem váratom tovább. Felnyúlok a tálcára és kiveszem a szalvéta alá rejtett apró tárgyat. A kezembe zárom, nem látja, mi van nálam. Mélyet sóhajtok és egy hatalmas levegővel ledarálom az egészet.

-         Eddig te voltál meg én…de most már itt van nekünk a kis Sisu is…és azt szeretném, hogy ez a kapcsolat, ami úgy tökéletes, ahogy van…és ebben neked sokkal nagyobb szereped van mint nekem, szóval azt akarom, hogy mostantól ne csak Te legyél meg Én, hanem Mi legyünk. Ezért arra gondoltam….bár hivatalosan, egyenlőre még nem lehetsz a társam, de az előkészületeket azért megléphetjük. 
Szóval Krisztina Kemenes, - nyúlok a bal kezéért, - mivel egyszer már igent mondtál, nem kérem meg újra a kezed, hanem tartom magam az előzményekhez, és most már hivatalosan is eljegyezlek. – húzom fel az ujjára a napsütésben megcsillanó gyűrűt. – Azt akarom, hogy a feleségem légy, amilyen gyorsan csak lehet, és ezért, mindent el fogok követni ígérem. Azt akarom, hogy mire megszületik a mi Sisunk már ne csak a társam és a menyasszonyom légy, hanem hivatalosan is a feleségem. Rendben lesz így Kriszti? – szólítom meg a régi kedves nevén.

-         Igen…. – csuklik el a hangja. Hüppögve próbálja visszanyelni a könnyeit és elnyomni a feltörő zokogását. Kezét az arca elé emeli, és kikerekedett szemekkel bámulja a gyűrűt. – De hisz ez gyönyörű…ez úgy értem nagyon drága lehetett…

-         Gondolod? – vigyorgok felszabadultan. Elmondtam és túléltük, ez megér egy mosolyt….

-         …annak néz ki…én meg csak egy kis…kiscipőt adtam…

-         A legszebb és legdrágább dolgot adtad. Semmi sem múlhatja felül a szívemben….soha kicsim, soha!

Kriszti….

Lassan lépegetek lefelé a széles lépcsősoron. Hallom, hogy lelkesen sertepertél a konyhában, a csörömpölés közepette halk angol és finn szitkokat hoz felém a kellemes légkondicionált levegő. A köntösöm övét kötögetem. Nem engedte, hogy felöltözzem, nem engedi, hogy segítsek neki, egyszerűen száműzött a földszintről, miután rájöttünk, hogy addig, míg a hálószobába maradok, és nem érzek ételszagot, hányás nélkül vészelem át az órákat, viszont ahogy kidugom a fejem a hálóból, már rohanhatok is.

De kíváncsi vagyok és unatkozom. Tanulni nem tudok, mert nem hagy. Úgy 5 percenként felfut valami mondvacsinált indokkal. Megnyugszik hogy élek, picit megfogdos itt, picit simogat ott, aztán robog vissza.

-         Hát te? – szakít félbe egy dühös szitkot, és törölget papírtörlővel valami folyadékot a földről.

-         Gondoltam megnézlek…

-         Rosszul gondoltad…indulj csak vissza, amíg rendben vagy.

-         Mit csinálsz?

-         Hozattam ebédet, csak valami szar itt kiborult.

-         Anyám!

-         Na! Mi van?

-         De hát mi történt ebben a konyhában? Mi volt itt chunami? Hova tetted a szépséges konyhámat?

-         Heh, meg van az itt valahol a romok alatt. Mit művelsz? –

Akkorát kiabál rám, hogy ijedtemben elejtem a papírtörlő gurigát.

-         Csak segíteni akartam….

-         Akkor tűnés fel, vedd le ezt a köntöst és várjál szépen széttett lábakkal meztelen az ágyban. Na akkor sokat segítesz, ha nem kell még kihámozzalak a ruhádból, mert nincs sok időm, mindjárt itt lesznek Robertsonék meg Riku néhány ügyvéddel, de előtte még kedvem lenne egy idegnyugtató szexre.

-         Miért jönnek?

-         Készen vannak a papírok. Mától hivatalosan csapattulajdonos leszek, és ezt feltétlen meg kell ünnepelnünk kislány. Ha elmentek részedről egy üveg alkoholmentes pezsgővel fogunk ünnepelni, míg az ütődött szomszéd és én igazi pezsgővel teszünk pontot az Ice1Racing megalakulására és a tulajdonos egészségére, te pedig a kedvére. – vigyorog. - Úgy hogy tünés fel és rettenetesen vigyázz a kedélyállapotodra, amíg rád nem szabadulok.

-         Értettem! – szalutálok nevetve. – És ide akarod őket behozni?

-         Francot! Van itt elég szoba, majd csak találok egy rendezettet….ha meg nem, akkor kapnak egy medencés partit az uszodába. – ránt egyet a vállán.

-         – De mi lesz a konyhával?

-         Eeh, holnap jönnek a takarítók. Úgy is meg akarom köszönni nekik a fát….vagy berúgatom Vettelt, aztán nekiállítom takarítani. Ha részeg a németet bármire ráveszed!

-         Ezt meg se hallottam! Inkább kiteszem a fa alá az ajándékait.

-         Te vettél neki ajándékot! – mered rám a gyönyörűséges szemeivel.

-         Csak pár apróságot…majd meglátod. Nem csak neki, Fürtösnek is.

-         Meg ne lássam, hogy azt a kócos kutyát fogdosod! Hallottad mit mondott Aki! Semmi állat! Te csak menj, és a karácsonyfát bámuljad, és kiabálj, ha leugrik róla egy mókus, de semmi esetre se fogod meg!

-         Olyan gyönyörű! – simulok hozzá elengedve a fülem mellett az állatokra tett célzást, és csak remélem, hogy sehol sem ragad. – annyira kedves vagy….

-         Heh, nekem annyira nem fontos, de tudom, hogy neked az…meg aztán ha jönnek az atyáék ne mondják már, hogy milyen hitetlenek vagyunk. Még egy fát se állítunk isten születésekor. – dörgölőzik hozzám.

-         Hehe, úgy érzem, te nagyon is állítgatsz itt alul valamit.

-         A fakanál nyomódott neked….

-         Ezzel főzöl? Ne kínáld meg Rikut…őt kedvelem. – siklok ki a karjai közül nevetve.

Grimaszolva bámul utánam, mert a csengő megakadályozza, hogy utánam vesse magát. Halk szitkokat mormolva indul a monitor felé, ha jól veszem ki a szavait, az elmaradt szexet sajnálja. Visszaosonok az emeletre, mielőtt még bejönnének és köntösben kéne üdvözölnöm néhány okos ügyvédet meg a mindig kedves Rikut.

Bemegyek egy másik szobába, amit most tanulószobává alakítottam és sóhajtozva fekszem el a kényelmes ágyon. Próbálok a tanulmányaimra összpontosítani, így elheveredve tudok tanulni. Valamelyik nap jön a professzor is, mert Kimi lemondta, egy bizonytalan időre, míg ennyire rosszul vagyok.

A napjaink most eléggé be vannak ütemezve. Tegnap orvosnál voltunk, ez volt számára a legfontosabb. Lemondott mindent és mindenkit. Aztán izgatottan mentünk be a barátságos kis klinikára, ahol egy középkorú kedves mosolygós férfi fogadott. Aki Hintsa, ha jól emlékszem a nevére.

 Bekísért egy vizsgálóba és alaposan megkínoztak. Megszurkáltak, nem csak a vénámból vettek több kémcsőben vért, de még az ujjbegyemet is megszúrta vércukorvizsgálat céljából, és az nagyon rosszul esett.

Aztán lemértek megmértek, vizsgálta kívül belül és végül, az ultrahangnál behívták a kint kezeit tördelő izgatott apajelöltet. Pont úgy csinált, mintha neki kellene széttett lábakkal feküdnie, miközben idegenek kotorásznak az alsó régióiban. Ezt a részt, mondjuk szívesen átengedtem volna neki, de csak vigyorgott már haza felé, hogy majd 20 év múlva ha prosztatavizsgálatra jön, elégtételt vehetek. 

Szóval behívták, és miközben a kezemet szorongatta meg egy készenléti zacskót, megcsodálhattuk a mi Sisunkat életünkben először együtt. Alig láttam a könnyeimtől, és ahogy megérezte a forró ajkait a kézfejemen, a szemébe néztem, és láttam benne a féltést, a bíztatást és a szeretetet. Ott azon a keskeny vizsgáló ágyon fekve értettem meg, hogy ez a férfi már nem az, aki egykor flegmán méregetve piszkálódott, ez a férfi a társammá vált, akire minden körülmények között számíthatok. Egy világító szemű csoda, aki mellettem fog állni jóban és rosszban, bármit is tartogat számunkra a kiismerhetetlen ködös jövő.

És hát a kis Sisu! Szerelem volt első látásra mindkét fél részéről. Aprócska kis emberkezdemény, de láttuk, ahogy dolgozik a kis szíve, sőt még ő is kalimpálgatott egy picikét azokkal a kis picurka kézkezdeményeivel. Kimit teljesen elbűvölte. Kért egy felvételt Akitól, és nem volt hajlandó megválni tőle egy pillanatra sem. Így végül kaptam egy képet én is, hogy nézhessem az én kis picurkámat és barátkozhassak a gondolattal, hogy néhány hónap múlva, ha kifejlett szép baba lesz, azon az aprócska résen, amin keresztül többször is molesztáltak a rendelőben, ki fog bújni valahogy. Azt hogy hogyan, hát arra inkább nem akarnék gondolni. Remélem simán fog minden zajlani, ráérek még aggodalmaskodni.

Kimi mindent tudni akart a kis Sisuról. Mekkora, mennyi a súlya, mije fejlődött már ki, és mi várható a következő napokban.

Hát még csak málnácska vagy, de nem baj, majd megerősödsz és az sem baj, ha nem 4 kilóval születsz, lesz itt kint időd meghízni és megnőni. Látod, apu is a pocakja miatt aggódik. De ha valaki pofátlanul bevág egy tál pirakkát, és csak két szemet hagy a te anyukádnak, az meg is érdemli, hogy Mark bácsi majd jól kidolgoztassa a belét.

Holnap jönnek az atyáék is! Már alig várom, hogy lássam őket, és hogy elmondhassam Endre atyának az örömhírt. Lotte biztos nem árult el, tudom hogy mennyire megbízható. Fritz csak beadta az állatokat másnap, ahogy megjöttünk, de sajnos nem tudtam vele beszélni, mert épp a WC csészével folytattam elmélyedt diskurzust.

Húha, már három órája tanulok egyfolytában! Hogy elszaladt az idő! Éhes vagyok, hallhatóan meg kordul a gyomrom. Ennem kell, különben rosszul leszek. Átmegyek a hálóba, felveszek egy szabadidőnadrágot meg egy pólót, és halkan kisettenkedem a lépcsőhöz. Semmi hang, Kimi azt mondta, beviszi őket egy belső szobába, akkor nyugodtan kiosonhatok. Remélem nem néznek be a konyhába mielőtt kiviszi őket az alagsoron át a garázsba.

Ejha! Hüledezve tekintgeted körbe, és eszembe jut egy régi nap mikor szegény Sebinek amortizálta le a konyháját. Az se nézhetett ki rosszabbul.

Kinyitom a hűtő mindkét ajtaját, és tanácstalanul bámészkodom. Van itt minden féle felvágott meg sajt, és fagyi persze halomra, de ribizli az bezzeg nincs, mert tudja, hogy azt én szeretem, dühöngök.

Honnan tudná te őrült, érdeklődik bennem egy belső hang. Térj már észre!

Egy selymes bunda dörgölődzik a lábamhoz, és hangos dorombolástól rezeg körülöttem a levegő.

-         Hát szerbusz pici kandúr cicám! – guggolok le és cirógatom végig a fényes szőrét. – Hát itt vagy? Haza jöttél? Ha tudnád, mennyire hiányoztál nekem! – vakargatom a farka tövét, amitől helyben bukfenccel örömében és vad puszikákat nyomkod az arcomra. – Jajaj, nem szabad! Meg ne lássa ez a hisztis szőke, mert kikapunk ám! Most egy ideig nem tudlak megölelgetni, de azért ugyan úgy szeretlek ám, csak tudod, itt van egy icurka-picurka kis új gazdi, akire még nagyon kell vigyáznom, mert én vagyok az anyukája, és az édesanyáknak az a dolguk hogy megvédjék a picikéjüket mindentől és mindenkitől. Sajnos nem tesz jót neki, ha sokat vagy a közelemben, de azért egy kis finomságot még adhatok neked. Látom a morgós gazdi már megetetett ebből a finom lazacos hamiból, na gyere, kapsz egy picit tőlem is a tányérkádba.

Áruló macskája, ahogy megérzi az aszpikos lazac illatát azonnal faképnél hagy, és két pofára habzsol.

Nem baj, inkább gyorsan visszateszem a hűtőbe, mielőtt még sokáig szaglásznám, és elnyammogok egy csokis croissant. Aztán magamhoz veszek egy nagydoboz csokis-mogyorós fagyit.

Az áruló visszatér, és újult erővel dörgölőzik, meg rezegteti a hangszálait. Tudom, hogy nem lenne szabad, de olyan kétségbeesetten néz a kis szemeivel, hogy nem tudok ellenállni és lehajolok érte.

-         Mit művelsz? – csattan mögöttem egy dühös hang olyan váratlanul, hogy majdnem eldobom a kandúrt.

Kimi…

-         Na jóllakott az én cica királyfim? – veszi a karjába figyelmen kívül hagyva az orvosi utasítást, meredek rá rosszalló tekintettel. – Akkor most mutasd csak azt a bendőcskét? Ó, milyen hatalmas pocója van ennek a kandúrkának! Na most már teli a pocid kimehetsz az alagsorba. Ne haragudj, de tudod, itt még az alagsor is luxuslakosztálynak számít! – emeli az arcához a macska meg egy szőrös csókot nyom le neki.

-         Mit művelsz? – dörrenek talán egy kicsit hangosabban a kelleténél, mert majdnem kiugrik a papucsából. – Kisu tudod, hogy nem fogdoshatod a macskát. – veszek vissza és próbálok mosolyogni, nehogy megsértődjön. – Kérlek, ne tegyél olyant, amit nem szabad….

-         Csak egy pillanatra vettem fel… - szabadkozik leeresztve a kandúrt.

He, basszus szerencsére nem duzzog. Közelebb lépek hozzá, a szőröst meg egy ügyes lábcsellel arrébb tessékelem. Pufogva távozik, még az ajtóból is köpköd rám, és sértődötten beáll a függöny mögé.

-         Nahát, - vigyorog Kisu, - az érzékeny férfi lélek!

-         Megígérted…- próbálok rá hatni, és nem megsértődni.

-         Jó majd ezen túl messziről simogatom. – sóhajt.

-         Azt meg hogy?

-         A szememmel! – vigyorog.

-         Te nem veszel engem komolyan! – meredek rá.

-         Pedig annyira igyekszem! – somolyog rendíthetetlenül.

Ahogy az arcomhoz emeli a kezét, az ujján megcsillan a gyémántgyűrű. Ettől ellágyul a tekintete, és gyengéden a számra csókol.

A francba a macskával, ölelem magamhoz. Kezem becsúszik a nadrág alá, és a fenekébe markolok.

-         Kisu! – nyögöm.

-         Gratulálhatok az új csapattulajdonosnak? – csúsztatja be a tenyerét a pólóm alá.

Szinte vibrál a bőröm az érintése alatt. Túl vagyok hevülve, akarom őt, meg akarok tisztulni, ki akarom magamból szexelni ezt az őrült feszültséget, amit az elmúlt két nap hozott. Tegnap óta a születendő gyermekem fényképe itt lapul a tárcámban és a telefonomban, ma pedig megszületett az első csapatom.

Magamra akarom rántani, de aztán eszembe jut, hogy ne ugrándozzon itt nekem. Inkább lehajolok, a combja mögé teszem a kezem és felkapom. Végig csókolom, bukdácsolva jutok a lépcsőig, és erősen ajánlom a függöny mögött duzzogónak, hogy ki ne merészkedjen a lábam alá. Az első lépcsőfokon a lábam, mikor megszólal az a kurva csengő, és meghallom a mutáló kamasz kappanhangot.

-         Hahó! Van itthon valaki? Krisztiii!

-         Ne…Kimi…itt van…engedj már el! – nyögdécsel a csókrohamom alatt a hajamat markolászva.

-         Majd azt mondjuk…nem voltunk itthon…elmentünk. – lihegem, ajkaim az állát harapdálják.

-         Ne hülyéskedj már, hát látja, hogy itthon vagyunk...eresz már el…jaj Kimi…én most nem akarok elmenni… - nyögi.

Sóhajtva teszem le, pedig közel vagyunk hozzá mindketten. Állunk egymással szemben, egymás szemébe meredve. Mélyeket lélegezve igyekszem visszanyerni a hidegvéremet.

Ó hogy maradtál volna anyádba, kocogok lomhán az ajtó irányába.

-         Rosszkor jöttem? – mered a sliccemet kinyomó ágyékomra köszönés helyett.

-         Én mindig ekkora vagyok Sebike! – fordulok meg és indulok befelé.

Nem veszi kedvét a rideg fogadtatás, vígan bekocog mellettem és ráröppen Kisura. Csücsörítve figyelem a nagy ölelkezést.

-         Hát Fürtös? – csodálkozik rá.

-         Hehe, gondoltam nem hozom át. Hallottam ám a nagy hírt! Kimi elmondta!

-         Mit mondott el?

-         Hát hogy itt az ideje, hogy megkomolyodjon, és kevesebbet vedeljen.

-         Kapd be Vettel.

-         Ahogy elnézem van is mit. – heherész. – Krisztikém, - fordul a lány felé, - had gratuláljak! – ölelgeti újra.

-         Köszönöm…annyira boldog vagyok Sebi! El se merem hinni, hogy ez a sok jó mind velem történik.

-         He, hát a jégember gyerekét kihordani nem’tom mennyire jó. Választhattál volna magadnak egy kevésbé jeges példányt is…mondjuk, egy kedves mosolygós melegszívű németet.

-         Ha nem fejezed be, hozom a szeletelőt, oszt mindjárt meg is nézhetjük mekkora az a meleg német szív! – dörgök vigyorogva és megölelem a gratuláló szomszédot.

-         Nagyon örülök nektek, de komolyan. Olyan jó téged ilyen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látni…

-         Eeh, láttál volna két napja! Még a szám se tudtam összezárni úgy remegett, Kisu széthányta az egész repülőt.

-         Rosszul viseled? – sajnálkozik a lánynak.

-         Telehánytam még a ridikülömet is…. – sóhajt.

-         Óóóó, tönkre tesz téged ez a részeges finn.

-         He? Mi van?

-         Mondom, nem lennék ügyfél a spermabankodban! – vigyorog.

-         Pedig megtisztelnél vele….

-         És elmúlt már a hányingered? – hagy szó nélkül és fordul a lány felé.

-         Mondjuk úgy, néha felfüggeszti a tevékenységét. – sóhajtozik.

-         És? Lehet már tudni, hogy mi lesz? kisfiú?

-         Már hogy lehetne te ütődött! Még csak olyan kis kruplicska.

-         Mi? Mi az, hogy kruplicska?

-         Gyere nézd, - kapom elő a telefonom,- itt a képe, megmutatom. – vigyorgok ütődött boldogan, míg Kisu fénylő angyali mosollyal az arcán kisétál a romos konyhába.

-         Tiszta Raikkönen! – jelenti ki a német, és már kezdenék megbarátkozni a gondolattal, hogy most kettőnk közül ő baszott, méghozzá az én terveimre mikor folytatja. – Sörhasa van!

-         Baszd meg Seb! Ha Kisu meghalja, hogy beszélsz a mi Sisunkról max. a kutya táljából lefetyelheted a pezsgőt.

-         Kisu? – fordul a pezsgővel és poharakkal megpakolt tálcával közeledő lány felé, akinek kikapom a kezéből, hogy ne cipekedjen.

-         Igen, mivel ketten voltunk Krisztik, Kimi ezt a ragadványnevet aggatta rám.

-         És jelent is valamit?

-         Hát tudsz finnül nem?

-         De igen, - fordul felém,- de azok közül a szavak közül, amiket velem tanítottál, remélem egyiket se használod Kriszti, akarom mondani Kisura.

-         Eeh, mondasz valamit. A Kisu cicát jelent finnül Seb.

-         Cica? Ez jó, ez illik rád. – mosolyog az elégedett kismamára.

                                                    *  *  *

  Ha érdekel valakit, letettem a táncvizsgám, erre a zenére. Ez a zene mostanság a leghűségesebb társam...

„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat!

Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a 

fájdalmamat!"