Mostanság valahogy meggyűlik a bajom az
idővel!
Nem tudom régen, hogy futotta annyi mindenre
belőlem, mert most valahogy lelassultam.
Azt mondják, rendben vagyok, és én is így
érzem, de valamit biztosan tudok, hogy megváltozott bennem. Felértékelődtek a
kapcsolataim. A családom, a szerelmem és a barátaim. Ők a legfontosabbak, és az
idő, amit velük tölthetek, ami soha többé nem jön már vissza, ami nekem
mindennél többet ér, mert tudom milyen a magány, és az, ha elvesznek az
emlékek!
Rengeteg időt töltök velük, vagy inkább úgy mondanám,
amennyit csak lehet.
Mindenkivel, a dédikével, anyuékkal, a
tesóimmal, a hímneműek gyülekezetével és főleg Tarzannal.
Volt időszak mikor úgy kapaszkodtam belé,
mint kis lajhár a mamájába, szerencsére ez már csitult, de minden nap, alig várom,
hogy megérkezzen a stúdióba, ő pedig vágtatva jön, és aztán beszélgetünk
hazáig, és később fent hajnalokig.
Az se baj, ha alszik. Nekem elég, ha látom,
vagy érzem az érintését, mert akkor már minden rendben van!
Mondják, hogy ez túl sok, hogy nem hagyjuk
egymást lélegezni, és ez nem vezet majd hosszú távon jóra, de engem ez nem
érdekel. Főleg míg Tarzan azt mondja, hogy én vagyok neki a levegő, hogy is
tudna nélkülem élni?:)
És még kertészkedünk is, rohanunk a kis
növénykéinkhez ahogy kisüt a nap. Mókus harcoska, ha meglátja Tarzant, elporzik
a műanyag fűnyíró masinájáért és már vágtat is vele a Peti nyomában!
Elől Tarzan lohol a kapagéppel, móki meg
óriási léptekkel száguld utána. Nagyon kedvelik egymást!
Tarzan most úszni kezdte tanítani. Valamiért a
fejébe vette, hogy megtanítja a Nádasdy klánt a habokat szelni. Hát nem lesz
egyszerű feladat, neki való, nagy kihívás!
Imádtam, ahogy fogta mókit és faggatta, hogy
biztos nem lesz kaka? Nem kell tojnod?
Mókuska meg csak rázta a fejét nagy ügyesen,
Tarzan meg még ugye visszakérdezett, hogy biztos vagy benne?
Mert mókus csak egy csinos kis fürdőnaciban
szelte volna a habokat. És végül is igazat mondott, mert nem tojt be, csak
nyakon pisilte Tarzant, ráadásul az összes hímnemű jelenlétében, hát volt
utóélete a sztorynak!
Boldog vagyok! És ez az állapot, valahogy
felemészti minden időmet!
Hát ilyen hozzáállással ugye elég nehéz
minden másra időt szakítani.
Pedig egyre többen jönnek a stúdióba is, a
kis kávézónknak már híre van. Igyekszem minden hétvégére valami újat kitalálni.
A dolgok lassan beállnak, a többiek már profin a kezem alá dolgoznak,
szerencsére egyre kevesebb feladat hárul rám.
Most gyereknapon majd beöltözünk
mesefiguráknak, és csinálunk egy családi napot azoknak, akik látogatják a
stúdiót. Szerénységem az álmatag Cinderella, Hamupipőke személyében fog
tündökölni.
Már túl vagyok egy gonosz vizsgán, még kettő
vár rám, aztán a kanadai Forma 1-es futammal, ahol VIP szektorban
reprezentálunk majd, megkezdődik a Holiday!
Tarzan rengeteg programmal és utazással
készült az idei nyárra, amiről leginkább fogalmam sincsen. Azt mondja én már
annyit megleptem, olyan sokat kedveskedtem, és most, hogy végre minden rendben,
eljött az ő ideje.
Meglátogatunk néhány kontinenst, kipróbálunk
néhány újdonságot, és nem utolsó sorban összeházasodunk egy hetedhét országra
szóló lagziban, amiről nekem még csak halvány elképzelésem sincs. Egyedül az
otthoni buliban viselt menyasszony ruhámat választhattam ki, amit mindenki,
élükön Tarzannal lefitymált, hogy túl egyszerű és puritán.
Nem számít, én abban fogom jól érezni magam! Nem
szeretnék úgy járni, mint a nővérem, aki egy boldog, önfeledt pillanatában
kiszökkent a pántnélküli ruhájából, elénk tárva a meztelen valóságot, aminek
leginkább a férfiak örültek, de pillanatok alatt korrigáltuk a balesetet.
Most örülők csak igazán, hogy annak idején,
nővérem szilveszteri esküvőjét, olyan nagy gonddal, és annyi szeretettel
szerveztük meg, így a túlpörgött és nagyon motivált Barbinak most nincs miért
törleszteni.
Azt tudom, hogy meglátogatjuk Lobót
Ausztráliában, és együtt megyünk az olimpiára is, és természetesen Texast is
meg kell látogatni, mert imádom azt a helyet.
Dani szülei úgy kezelik Tarzant, mint a fiúkat,
és én mindennél jobban örülnék annak, ha valóban vérszerinti fiúk lehetne, és
neki is megadatna egy család. Kár hogy nekem nincsen anyósom, én annyira igyekeznék
vele jóba lenni, ha másért nem, azért amiért ilyen fantasztikus férjet nevelt
nekem!:)
Nem akarok túl sokat foglalkozni a
gondolattal, mert eddig nem volt túl sikeres, de azért egy picit gondolok arra,
hogy jövőre talán már nem tudunk majd utazni. Hogy talán Tarzan is azért
hajtott annyit eddig, hogy most kiélvezzük a nyarat kettesben. Nem tervezzük,
de ha mégis úgy adódna, én mindent feladnék és csak magunkra koncentrálnék,
hogy most már ne történjen semmi rossz! És ha nem is jövőre, azért remélem,
hogy egyszer majd én is anyuka leszek!
És persze azért írni is fogok. Ha nem is
hetente, de most már valóban megkezdem a blog rendszeres írását.
Hétvégére hozok még egy részt a Vörös
viharból, és már elkezdtem a következő fejezetet Kisuékból.
Hát őszintén, kicsit izgulok, félek, nem
felelek meg a saját magam felállított mércének. Remélem nem felejtettem el se a
törit, se az írást!:)
Hát csak ennyit szerettem volna!
Most már mennem kell, még rengeteg a dolgom!
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
Puszi, Luna