Bradley....
- Ezek
szerint történt végre valami! – sóhajt hosszan az érces férfihang.
- Igen
főnök! Örülök, hogy hallom a hangod.
- Hallgatlak
Brad?
- Megtalálták.
Figyelik a lakását, a munkahelyét én meg őket. Sara beköltözött a Red Bull
központba, ott nem érhetik el. Napok óta dekkolnak lent a kocsiban a ház előtt,
de persze nem akadtak a nyomára. Ma léptek! Itt van bent egy benga állat és
Beckyt faggatja Sara felöl.
- És
megtudott valamit?
- Becky
ügyes lány. Ösztönösen ráérzett, hogy ne mondjon semmit az érdeklődő fickónak.
Ravaszul kivágta magát és elküldte a bengát a kávézó főnökéhez. Egy gennyes kis
pöcs, molesztálta Sarat. Megérdemli, ha egy kicsit elbeszélgetnek vele, én is
megtettem. Nem tud mondani semmit, Sara nem árulta el senkinek, hogy hova megy,
főleg nem ennek a perverz kis fasznak.
- Ezek
szerint nem volt elég hatásos a svájci nő leállítása. Úgy tűnik, drasztikusabb
eszközökhöz kell folyamodnom, pedig nem akartam már ölni többet.
- Nekem
elég meggyőzőnek tűnt a halálfélelme. Nem is tudom főnök….lehet, hogy ez már
egy magánakció. Lehet, hogy a nő leállította az akciót, ezek csak
magánszorgalomból akarják Sarat eltakarítani az útból.
- Ki
tudod szedni belőlük?
- Hát
persze! Bármit főnök!
- Akkor
ügyeskedj, mert most rajtad múlik a svájci nő élete!
- Úgy
lesz főnök, ma elindítom az akciót, és megtisztítom a terepet, ahogy
megbeszéltük.
- Rendben!
Magam is körülnéztem egy kicsit és megtudtam néhány érdekes dolgot. Mit
gondolsz ki volt az, aki mindennap betelefonált a kórházba a világ minden
pontjáról, és érdeklődött a finn kislánya után, aki az életéért küzdött az
intenzíven?
- Fogalmam
sincs.
- Vettel
volt, a Red Bull üdvöskéje.
- Ez
nagyon érdekes főnök!
- Ezek
szerint, ha ilyen érdeklődést mutatott a kislány iránt, valószínű, hogy jó
kapcsolatot ápolt a mi Sarankkal is.
- Én
is így gondolom! Elég jóba kellett legyenek, ha ezt a gesztust megtette egy
halottnak hitt nő gyermekéért.
- Főleg
mert az, akit az apjának hittek, le se szarta. Ez azért elég érdekes hír, nem? És
ha a lány, ott lakik bent a központban, remek lehetőség lesz arra, hogy
véletlen összefussanak.
- Nem!
Vagyis igen, ez is érdekes, de van ennél sokkal érdekesebb hírem. Ugyanis ez a
Vettel gyerek már találkozott Saraval.
- Mikor?
- Néhány
napja. Már bent lakott Sara a központban, mikor ez a Vettel ott járt valami
megbeszélésen. Egy rakás híresség meg milliárdos celeb lehetett még ott, mert
az épület közelébe se lehetett menni, akkora volt a készültség, mindenütt
rendőrkordon volt. Ez a Vettel állítólag észrevette Sara képeit Newey
irodájának falán, és annyira meghatódott tőlük, hogy menten levitette magát az
alagsorba, ahol Sara dolgozott, és mindenáron meg akarta ismerni. Vele volt a
barátnője is, és felettébb kedvesek voltak a mi Sarankhoz. Egyenesen rajongtak
a művészetéért, olyannyira, hogy megrendeltek tőle egy családi portrét
karácsonyra.
- És
te ezt honnan tudod ilyen részletesen? Kifaggattad Sarat?
- Nem
kellett faggatnom, beszélt magától. Ugyanis ezért a kis német pöcsért rajon
Becky, és mikor Sara rájött, hogy kivel is áll szembe, és azok olyan
barátságosak voltak, kért egy autógrammot Becky nevére. Ez a Vettel meg odáig
ment, hogy nem csak aláírást adott neki, hanem még egy közös selfie-t is
készítettek, amit átküldött a lány telefonjára, az meg büszkén mutogatta az
ujjongó Beckynek, aki ki is tette a kávézó falára bekeretezve, a nevére szólóm
Vettel autógrammot. A kis pöcs kézírását bámulják egész nap, itt csoportosulnak
előtte, akár egy házi oltár előtt.
- Ezek
szerint ez a Vettel már tudja, hogy a lány él, és a mi Sarank azonos az ő
elvesztett barátjukkal.
- Igen.
- És
nem árulta el magát! Nem kérdezi, hanem kijelenti ezt a mondatot.
- Úgy
van főnök!
- Vajon
miért tette ezt?
- Arra
gondolok, hogy már a nyomára akadtak és tudta, hogy a lány amnéziás.
- Igen,
felhívtam az orvost, aki kezelte annak idején és megemlítette, hogy újabban
nagy az érdeklődés Sara után, többen is érdeklődtek az állapota felől. Állítólag
ráakadt valaki a múltjából, és elmagyarázta neki részletesen, hogy Sarat nem
lehet hirtelen szembesíteni a régi életével, mert az esetleges következmények
beláthatatlanok lehetnek. Csak apró lépésekben lehet feleleveníteni a múltját.
- Ezek
szerint a nyomára akadtak, és tudják, hogy amnéziás! Gondolom a te kis pöcsöd,
nem véletlen a saját telefonjával fotóztatta le magát Saraval. Nyilván azonnal
átküldte a finnek.
- Hát
ez eléggé kézenfekvő. Már csak azért is, mert olvastam az újságban, hogy
Raikkönen, két év kihagyás után, visszatér a királykategóriába, és a Lotus
versenyzője lesz. Sara meg boldogan mesélte, hogy jövőre, már a tesztekre is
megy februárban, aztán végig ott lesz az utazó csapattal, a kiszolgáló
személyzet tagjaként. Így rengeteg helyre eljut, és az is elképzelhető, hogy
egyszer valahol, valami beugrik neki a múltjából. Most pedig csatlakozik hozzájuk
a finn is, aki már évekkel ezelőtt végleg elköszönt a Forma 1-től, azt
nyilatkozva, hogy soha többet, elég volt, most pedig visszajön egy bizonytalan
csapattal. Ennek nagy oka kell, hogy legyen!
- Igen,
én is így gondolom! Örülök Sara miatt, hogy az a Raikkönen ilyen állhatatosan
keresi. Persze neki sem volt könnyű, előbb a kedvesét vesztette el, aztán
kiderült hogy a gyerek sem az övé.
- Tudja
már?
- Igen!
Valahogy rájött, DNS vizsgálatot kért az orvostól, és ami fura, ez a Vettel
gyerek is.
- Saranak
kapcsolata volt vele is?
- Nem!
Állítólag a finn kedvéért csináltatta, mert valaki hamisított fotókat küldött
róla meg Sararól, félreérthetetlen szituációban.
- Vajon
ki lehetett – bukik ki belőlem egy rövid erőltetett nevetés.
- Na,
igen! A lényeg, hogy megtalálták végre! Tehát már tudják a tartózkodási helyét
és azt is, hogy nem rohanhatják le, mert szegény lánynak törlődött a tudata.
Azzal, hogy elküldtem a meghívót ennek a finnek a képaukcióra, megtettem, amit
a lelkiismeretem diktált, és ez a Raikkönen szerencsére vette a jelzést. Mi megtettük,
amit lehetett, hogy jóvátegyük a múltat, a többi most már a sors dolga. Sara
élete sínre került. Érzem, hogy újra egymásra találnak azzal a férfival. Aki
ilyen állhatatosan szem előtt tartja a másik érdekeit, az igazán szeret, és meg
fogja újra találni az utat Sara szívéhez. Lehet, hogy a lány nem emlékszik a
múltjára, de belül, a lelke nem változott.
- Igen,
van erre egy érdekes történetem. A mi Sarank egy buszmegállóban felfedezte
magának ezt a Raikkönent. Ott mosolyog egy plakáton alatta, egy várj velem,
felirattal. Sara, ha csak tehette ott álldogált a kép mellett. Ez a lány
ösztönösen vonzódik ahhoz a férfihoz, még így is, hogy nem emlékszik semmire.
- Igen,
tudom! Magam is tapasztaltam, mennyire a szívéhez nőt az a plakát. Mi
kisiklattuk az életét, és a sors igyekszik visszatérni a megfelelő keréknyomba.
Bradley, azt ígértem, ha elvégezzük ezt a munkát te is visszavonulhatsz. Nos,
ha befejezted, és lejelented, egy jelentős összeget utalok a számládra
végkielégítésként, hogy méltóképp kezdhesd el a civil életedet. Cserébe, csak
rendkívüli körültekintést és tapintatot várok el Saraval szemben.
- Úgy
lesz, és köszönöm főnök.
- Én
tettem tönkre ennek a lánynak az életét, nekem kell helyrehoznom. Akkor
fejezzük be Bradley! Tegyünk pontot ennek az ügynek a végére!
Hosszan
sóhajtva iszom ki a poharam. Fél szememmel a távozó félben levő gólemet
figyelem. Lassan emelkedem fel, pénzt hagyok az asztalon, intek Beckynek, és
sajnálkozó arccal, széttárt karral jelzem, hogy mennem kell.
Tudja
magától is, hang nélkül mozog a szája, ahogy suttogja, vigyázz magadra.
A
kocsimhoz sietek, egy fekete BMV kanyarodik ki a kereszteződésből. Halkan utána
gördülök. A műszerfalon Beckyt jelzi a telefonom kijelzője. Kihangosítom.
-
Semmi baj kislány! Teszem a
dolgom, tudod, már mindent megbeszéltünk. Utána megyek és elbeszélgetek ezzel a
kedves emberrel. Ne hívj többet, majd ha végeztem haza megyek. Kérlek, hívj egy
taxit és vitesd haza magad, ne kószálj egyedül éjjel az utcán. Ne kelljen
aggódjak miattad, most más dolgom van. Sietek, ahogy végeztem!
Becky tudja mit készülök
elkövetni. Azt nem mondanám, hogy mindent tud rólam, de bizonyos dolgokba
beavattam.
Eleinte kötelességből
udvaroltam. Hatalmas lendülettel, ellenállhatatlanul. Tudom, hogy vonzom a
nőket, tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy ne tudjon nekem nemet mondani. A
közelébe kellett férkőznöm, hogy minél többet megtudjak Sararól, és minél
jobban szemmel tudjam tartani.
Lassan megismertem Beckyt. És
ami a legfurcsább az egészben, vonzódni kezdtem hozzá. Ha rá gondoltam, egy
egészen másfajta élet körvonalai bontakoztak ki a jövőmmel kapcsolatban.
Normális élet, tiszta adózott munka, család, gyerekek, béke, nyugalom!
Becky egy csupa szív kedves
lány, aki fülig belém szeretett, és a ragaszkodásával, kedvességével teljesen
levett a lábamról. Nem tudott rólam semmit, csak annyit, hogy segítettem
Saranak, és én vagyok a hős, a mókusok megmentője! Csak egy hétköznapi pasi voltam
a szemébe, és ebbe szeretett bele.
Együtt él az édesanyjával, nem
volt lehetősége tovább tanulni.
Az anyja fizikai munkát
végzett, egy gyárban kutyatápot csomagoltak 12 órában. Egy nap az esti műszak
után fáradtan sietett haza. A nagy hóesésben és szélben, felhúzott gallérral
igyekezett előre és nem figyelt eléggé. Egy elmozdult csatorna fedőlapba lépett
és beleesett. Tüdőgyulladást kapott a jeges szélben, mire megtalálták.
Combnyaktörése, kéztörése és agyrázkódása lett, és sántítani fog egész hátralevő
életében. Nem ment már a 12 órás robot, de jöttek a számlák, a gyógyszerek, és
kezelések.
Becky nem tanult tovább az
érettségi után, inkább munkába állt. Nem dúskálnak a javakban, de azért
megélnek. Egy kis másfélszobás lakást bérelnek, az anyja, Becky és egy foltos
kandúr. Sarat mellé osztották be, és az első naptól kezdve remekül megértették
egymást. Most Sara bérleményében dekkolok, és Becky ha csak teheti, velem van.
Az anyja is elfogadott, jó
embernek tart, igyekszem majd ennek megfelelően élni a jövőben.
Sara velünk tölti az ünnepeket.
A karácsonyt és a szilvesztert is, mielőtt elindul a nagy kalandra, a Red
Bullal a világ körül, mosolygok a lány vidám szavain.
Nagyobb kaland lesz ez kislány,
mint gondolnád! Az egész életedet megváltoztatja, mire a végére érsz.
A pasi leparkol végre, és
zsebre dugott kézzel besiet a szélső lépcsőházba. Kiszállok és rágyújtok.
Ráérősen szívok a cigibe, közben felfelé bámulok. Vörös téglával kirakott régi típusú
tűzlétrás ház.
Ha egy kis szerencsém van,
akkor ezen az oldalon lakik, és látni fogom mikor hazaér, és felkapcsolja a
villanyt. Jó lenne, egy csomó időt megspórolnék a keresgélésével.
Velem a jószerencse, a
harmadikon kivilágosodik egy ablak, aztán mellette egy másik is.
Szóval itt dekkolsz te tetű! Nekirugaszkodom,
a második ugrásra sikerül elkapnom a tűzlétrát, és lehúznom. Könnyed léptekkel
futok fel rajta, kedvelem ezeket a házakat, itt nem kell megerőltetni magam, ha
valahova be akarok jutni. Magánemberként óvakodnék ilyen lakásba költözni. Ide
csak az nem másik be, aki nem akar.
A benga már elhelyezkedett.
Cipői lerúgva hevernek a szoba közepén, ő elterülve hever a kanapén, egyik lába
az asztalra dobva. Lepattintja a sörösüveg tetejét és hosszan meghúzza, aztán a
távirányítóval hangot ad a tv-re.
Baseball! Hm, szeretem, de most
nincs itt az ideje a sportélvezeteknek! Figyelmesen körbenézek a szobában,
miközben a benga, a derekából kiveszi a revolverét és az asztalra dobja.
Hm, egy stukker megvan! Hol
rejtegetheti a többit, ha be kell mennem? Időm akár a tenger, alaposan felmérem
a terepet, mielőtt bemászok, és faggatni kezdem a főnöke ki-és hollétéről.
Illegal pitch! A francba,
dühöngök némán, mi az, hogy szabálytalan dobás?
Egy véleményen vagyunk, mert a
benga dühösen elhajítja a kiürült üveget, és nem mormolja a szitkait, mint én.
Másik üvegér nyúl, szerencsére helyben az utánpótlás.
Hagynom kell ezt a kurva
meccset, majd megnézem felvételről, most Sara dolga a fontosabb.
Indulnék éppen, mikor
megcsörren a telefon. Aki hívja, fontos személyiség lehet, mert a benga amint
megpillantja a kijelzőn, kinyomja a tv-t.
Jó, legalább nem kalandozik el
a figyelmem, sóhajtozom. Aztán kezdek csak hálálkodni. Még így, a teljes
csendben is hiába hegyezem a fülem, csak szótöredékeket kapok el. Sajnos nagyon
rosszul hallom, de ami eljut hozzám elég, hogy egy új terv foganjon meg a
fejemben, melyben nem szerepel a benga azonnali kínvallatása. Sokkal
zseniálisabb ötletem támad!
Végighallgatom a rosszarcú
siránkozását. Mindenfelé érdeklődött Sara után, de semmi. Minden éhenkórászt,
mozdítható embert megkeresett és ráállított a lányra, hátha valaki a nyomára
bukkan. Nem tűnhetett el, csak úgy nem nyelhette el a föld.
Miközben hallgatom, megszületett
az új terv. Holnap reggel megvárom, hogy magához térjen, hiszen már a harmadik üvegsört
önti magába, aztán becserkészem. Csak jelentkeznem kell egy hihető történettel,
elég, ha mondok egy kamu nevet, hogy tőle hallottam egy kocsmában, hogy egy lányt
keresnek, és jó pénzt ígérnek a tartózkodási helyéért.
Egész éjjel a kocsiban
dekkoltam. Aludni nem mertem, nehogy elszalasszam a bengát, időnként
bekapcsoltam a fűtést, mert rohadt hideg volt.
Éhes vagyok, fázom és rohadtul
tele a tököm. Cseppet sem lesz nehéz eljátszanom a lecsúszott ágrólszakadtat.
Jobb híján terveket kovácsolok,
próbálom a lehető legkíméletesebben megfogalmazni a mondandómat Beckynek.
Szükségem lesz rá, pedig nem akarom ez a lányt belekeverni az ügyeimbe, de most
ez a legegyszerűbb megoldás. Csak sikerüljön meggyőznöm!
Végre! Megjelenik a kapuban, a
várakozásommal ellentétben nem ül kocsiba, rágyújt, és sietősen elindul lefelé
a folyópartra. Hát nem kapkodta el ez a fasz az indulást!
Dideregve felhúzom a dzsekim
gallérját, fejembe húzom a használt kötött sapkát, számba lökök én is egy
cigit, és fázósan felhúzott vállakkal, zsebre dugott kézzel utána sietek.
Lépteim hallatán riadtan megpördül, zavarodottan bámul a szemembe, keze a
dereka felé tapogatózik.
Na ez aztán bérgyilkos a
javából!
Gyorsan megszólalok, mert elég
idegesen tapogatózik a dereka felé, nem hiányzik, hogy kézitusát kelljen
vívnunk.
-
Úgy hallottam egy bolond nőt
keres.
-
Az attól függ – méreget
gyanakodva. – Kitől hallottad, hogy keresek valakit?
-
Egy kocsmában az éjjel. Együtt
kártyáztunk egy taggal, láttam egy fényképet nála. Azt mondta azt a lányt
keresik, és igen, felismertem, egy kávézóban dolgozik a belvárosban.
-
Már nem. Azért keresem, mert eltűnt
onnan. Mit tudsz róla?
-
Attól függ, hogy mennyit ér
neked az infó! Ha megfizeted, elviszlek a mostani lakásához.
Hagyom, hogy belemerüljünk a
kicsinyes alkudozásba. Közben vakaródzom, grimaszolok, a borostáim dörzsölgetem,
aztán a kezeimet. Idétlenül hunyorgok, idegesen rángatom a fejem, folyamatosan
szipogok, és elszántan harcolok a pénzemért.
Sikerül megtévesztenem.
Elhiszi, hogy egy narkó-hiánytól remegő, piti besúgó vagyok, aki hajlandó
komoly információval szolgálni, ha megfizetik.
Egyre jobban beleélem magam a
szerepembe, lassan fordítok a helyzeten, és úgy alakítom a beszélgetést, hogy a
jövőmre terelődjön a szó. Roppantul okosnak igyekszem mutatni magam, miközben
igyekezetem olyan átlátszó akár az üveg, de pont ez a célom.
A bandához akarok csatlakozni.
Egy kis anyagért bármit elvállalok, legyen rablás, verés, pénzbehajtás,
gyilkosság.
Figyelem a reakcióját, amint
egyre inkább elgondolkozik felettem. Jól jönnék neki, egy rakás kellemetlen
feladattól megkímélném, ha néha engedne szippantani. Egyre elégedettebben nézeget,
nyert ügyem van!
-
Honnan ismered a nőt? – faggat
nagy ravaszul.
-
Egyszer karambolozott és egy
ismerősömhöz került a kocsija. Épp ott dekkoltam üzleti ügyben mikor jött érte.
Egy csomó mindent mesélt magáról kéretlenül is. Kicsit bolond a nő, állítólag
nem emlékszik a régi életére, valami érte a fejét. Olyan fura volt, olyan naiv,
ahogy ismeretlenül is kifecsegte a titkait. Gondoltam haza kísérem és
körülnézek nála, ha nem lesz otthon.
-
És?
-
Csóró pincérbige! Néhány üveg
lopott ital meg pohár a Sweet nevű kávézóból, és egy rahedli szerelmes regény.
Az egyetlen értéke a kocsija volt, állítólag azt is valami pasitól kapta
ajándékba, de a kocsi nem volt a ház
előtt. Még bútora sem volt, semmi….csak ostoba rajzok meg festmények szerte a
lakásban. Leginkább magáról, önarcképek, mintha nem tudna betelni magával, még
az ágyban is a saját arcát akarja látni a falon. Leszartam! Annyira nem jó a
csaj, hogy ellopjam a képét. Bezártam az ajtót, szó szerint észre se vette,
hogy bementem hozzá. Ágrólszakadt nyomorul bolondja. Egyébként mi bajod vele?
-
Nekem aztán semmi, de fizetnek
érte, ha elteszem láb alól.
-
Kinek lehet útjában egy ilyen
lökött csórikám? – grimaszolgatok.
-
Faszom se tudja! Talán annak a
nőnek, akinek a pasijától van az a jó kocsi! Fingom sincs, és nem is érdekel! A
nő fizet, a főnök kiadta a munkát, én meg elvégzem!
-
Értem! – bólogatok tudálékosan.
– Nő akarja kicsináltatni? – érdeklődöm, mint aki nem bír a kíváncsiságával.
-
Úgy vettem ki a főnök
szavaiból, de ez nem rád tartozik! A főnök kiadta a melót, nekem meg el kell
végeznem!
-
Akkor bemutatsz a főnöknek? Szeretnék
belépni a csapatba. Szervezz meg nekem vele egy találkozót!
-
A nagyfőnököt én se ismerem, de
beajánllak a kisfőnökömnél, ő aztán majd szól a nagyfőnöknek.
-
Ha felvesz, jövök neked egyel!
– hálálkodom.
-
Ha a csapathoz akarsz tartozni,
előbb bizonyítanod kell! Addig nem viszlek sehova, amíg nem tudom, hogy valóban
megéred a pénzed.
-
Jó rendben, de mit kell tennem?
-
Azt mondod, ismered ezt a
bolond bigét!
-
Azt!
-
És tudod, hogy jelenleg hol
tartózkodik?
-
Tudom!
-
Akkor a következőt tesszük.
Este találkozunk, te odaviszel hozzá, és elintézed előttem, hogy
megbizonyosodjak a munkaképességedről, meg a lojalitásodról. Ha kinyírtad a
bigét, elviszlek a főnökhöz és beajánllak neki. Különben nincs üzlet.
-
Rendben! Hogy végezzek vele? Van
valami extra kívánság? – adom a nemtörődöm vagányt.
-
Nincs! Úgy teszed hidegre,
ahogy jólesik! És azt csinálsz vele közben, amit akarsz, nem kell vele kesztyűs
kézzel bánni.
-
Rendben – nyújtok kezet bárgyú
elégedett mosollyal. – Mikor csináljuk? – faggatom izgatottan. Az is vagyok,
mert végre jó a nyom, ki kell derítenem ki a főnök!
-
Ad meg a számod, majd hívlak.
Már vagy huszadszor ismétlem el
a tennivalókat. Beckyn szemmel látható a félelem és a szorongás. Nem haragszom
érte, inkább örülök, hogy ilyen. Nem könnyű, amire kérem, egy olyan tiszta,
becsületes embernek, mint ő. Fél, és én igyekszem újra meg újra megnyugtatni,
hogy nincs oka rá, mert ott leszek, és előbb harapnám át a torkát, semmint,
hogy neki valami rosszat lenne ideje tenni.
Kerek kis történetet tálaltam
neki, hogy üzletember lévén valaki, vagy valakik az életemre törnek, mert az üzleti
világ már csak ilyen. A végrehajtó azonban jó szimattal felhívott, és
felajánlotta, hogy kiválthatom magam. Ha többet adok, vagyis ha ráígérek a
vérdíjamra, akkor életbe hagy.
Megtettem, de ez nem egy életbiztosítás. És mi lesz, ha egy újabb
érkezik? Addig fizetek, amíg van miből? Ki kell derítenem, hogy ki akar az
életemre törni, hogy hivatalosan, vagy úgy ahogy ő akarja, elrendezhessem az
ügyet!
-
Ki kell derítenem, hogy ki a
főnöke Becky. Vérdíjat tűztek ki a fejemre, és ez a tetű tudja, hogy ki a
megbízó. Üzletember vagyok, és előfordulhat, hogy valakit elütöttem egy nagyobb
üzlettől. Lehet, hogy tönkre ment, lehet, hogy csak képtelen feldolgozni a
vereséget. Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy meg akarnak ölni, és ehhez
nekem is lesz egy-két szavam. Segítesz nekem kicsi lány?
-
Persze hogy segítek! Tudod,
hogy bármit megtennék érted, csak nagyon félek!
-
De nem kell Becky, én itt
leszek és vigyázni fogok rád mindig.
-
Mindig? – kerekíti rám a
szemeit mohón.
-
Igen, valami ilyesmit tervezek
– mosolygok, hogy végre bátorságot öntsek belé.
Becky szemei előtt el kezd
kibontakozni a közös jövőnk. Látom, ahogy felragyog, ahogy elpárásodik a
tekintete, és elszánttá válik, miközben rám emeli őket.
-
Rendben Brad, hozd ide az a
mocskot, én meg majd teszem, amire kértél!
-
Köszönöm kislány! Ígérem, soha
nem fogod megbánni, hogy megmented az életem!
A bárban…
Ráérősen nézelődök, néhány
törzsvendég az asztaloknál, de nincs túl nagy forgalom. A lehető legjobb hely a
találkozásra, és a tervem végrehajtására.
Fél órája hívott a benga, aki a
nem túl eredeti Adam néven mutatkozott be. Nyilván sokáig keresgél az utónév
szótárban mire ráakadt. Nem mintha számítana a neve, egyáltalán nem számít,
ahogy ő sem. A létezése is csak idő kérdése, bár ő még ezzel koránt sincs
tisztában, ezért aztán fontosságának teljes tudatával ereszkedik le az
asztalomhoz.
-
Egy sört indulás előtt? – bökök
a tekintetemmel az előttem levő félig üres pohárra, amiből egy kortyot sem
ittam, Becky öntötte ki, hogy úgy tűnjön, mintha már fogyasztottam volna.
Tegnap volt időm kifigyelni
mennyire kötődik ehhez az italhoz. Nem okozott csalódást, rövid gondolkodás
után bólint.
Piti kis narkósnak adtam ki
magam, de nem én vagyok a piti, hanem ez az izomagyú, aki mikor megemlítettem a
telefonba, hogy csak úgy a poén kedvéért, itt ülök a Sweet kávézóban egy jó
hideg sörrel, amire szívesen meghívnám őt is a munka előtt, nem tudott
ellenállni a potya sörnek.
-
Rendben, úgy is te végzed ma a
munka nehezét. Szeretem a feketehumort! – vigyorog sunyin és tekintetével
megint Beckyt vetkőzteti.
A kicsi lány nagyon ügyes,
pedig alig áll a lábán a félelemtől, a hangja is remeg mikor hozzánk lép és
felveszi a rendelést.
-
Egy sört a barátomnak is, és
két kávét – rendelek anélkül, hogy akár csak egy pillantásra is méltatnám –
hogy éberek maradjunk – vigyorgok én is együgyűn.
-
Azonnal – leheli elhaló hangon.
Visszamegy a pulthoz, és
remélhetőleg azt teszi, amibe megállapodtunk és többször is elpróbáltuk.
Kiveszi a bekészített csészét, amibe az altatóport szórtuk, és ráönti a
feketét.
Nem bonyolult feladat, de olyan
ideges, attól félek, még elejti a végén!
Aztán néhány csillagot rajzol
tejszínből a tetejére, ezzel elfedi az esetleges zavaros színt, és a kávé íze
elnyomja a gyógyszerét.
Visszafelé már magabiztos a
mosolya. Azt hiszem átlendült a holtponton, már nem lesz baj vele. Bátorítóan
rámosolygok, mert látom, hogy nem remeg a keze, mikor elénk helyezi a
rendelést. A mosolyomból kiolvashatta, ahogy egy pillanatra összekapcsolódik a
tekintetünk, hogy itt vagyok mellette akár az árnyéka, és nem hagyom, hogy
bármi baja essen.
-
Parancsoljanak – mosolyog
kötelességtudón még akkor is mikor a benga közönségesen a kezére ejti a mancsát
és bizalmaskodva megszorítja.
-
Nincs kedved kipróbálni az új
kanapém rugózását? – vigyorog önteltségtől duzzadón.
-
A számla uram – teszi elém a
papírt, és ezzel kihúzza a kezét az izzadt mancs alól – itt a váltásom –
magyarázkodik, és ügyet se vett a tuskóra.
Lazítok az ökölbe szorult
kezemen. Majd később!
Pénzt teszek a tálcájára és a
bengához hasonló tekintettel igyekszem méregetni.
-
Jól nyomod – heherészek – de ez
is majdnem olyan hülye, mint a másik volt! Nem érdemes rájuk az időnket
pazarolni. Inkább igyunk!
Emberes adag nyugtatót kapott,
mégis alig látom rajta, hogy kicsit bágyadtabb lenne, de nekem ennyi is elég.
Rányomom a fűtést, ettől még jobban elbágyad. A jótékony csend még rám is
álmosítóan hat. Egy kietlenebb erdős résznél indexelek és félrehúzódok.
-
Mi van? – rezzen fel.
-
Hugyoznom kell – nyitom ki az
ajtót – azonnal jövök.
-
Ha már megálltál, megyek én is
– kászálódik ki nehézkesen. Hát igen, erre jó a sör!
Hagyom, hogy előttem
lépegessen.
-
Kibaszott bogarak – hesegetek
magam körül, és észrevétlenül előhúzom a bekészített fecskendőt a kabátom
zsebéből.
Nem foglalkozik velem, teszi,
amiért kiszálltunk. Illedelmesen megvárom, hogy végezzen, nem akarom elsietni,
jó lenne egy szúrással elintézni a dolgot, de ahhoz tiszta felület kell,
lehetőleg egy véna. Abban a pillanatban szúrok, mikor elpakolja a szerszámát,
és a cipzárját kezdené felhúzni. A feje előre hajol, hogy lásson valamit a
dzsekijétől, nyaka szabaddá válik, megfeszülnek az inak és tökéletesen
kirajzolódik a nyaki ütőere. Gondolkodás nélkül beleszúrok, és benyomom a
fecskendő tartalmát.
-
Mi a fasz…. – kap a nyakához.
Kitágult szemekkel mered rám.
-
Ne aggódj – húzom ki magam, és
végre elhagyom, ezt a nyalizós hangot – nem döglesz bele, csak igazságszérumot
kaptál. Most kérdezni fogok, te pedig készségesen felelgetsz. Ha ügyes leszel,
életben hagylak.
-
Én…nem…te kibaszott
fasz….halott vagy…. – dadogja.
-
Nem – csóválom a fejem
mosolyogva – te vagy halott, csak még nem tudod! Szóval? Hat már a szerem?
Lássuk csak, elsőre egy egyszerű kérdést, ami egy ilyen őstuloknak sem okoz
gondot. Adam a valódi neved?
-
Nem… - nyögi – a nevem….
-
Leszarom! Nem érdekel! Minél
kevesebbet tudok rólad annál jobb nekem. Nem akarok a neveddel álmodni. Csak
azt akartam tudni, hogy hatott-e már a szer! Tehát, a kérdés a következő!
Ismered a nagyfőnököt?
-
I…igen – küzd az igazság ellen,
de képtelen hazudni.
-
És tudod, hol lakik?
-
Igen… - nyögi beletörődötten.
-
Rendben! Látod? Megy ez nekünk
– fogom karon és kedélyesen visszakísérem a kocsihoz. Beültetem és rácsukom az
ajtót. Aztán hátulról megkerülöm az autót, és beteszem az indítókulcsot, amit a
biztonság kedvéért magamhoz vettem kiszálláskor.
-
Akkor most elmegyünk hozzá.
Kérlek, mond a címet!
Engedelmesen diktálja.
Gondoltam, egy külvárosi kertes övezet. Szerencsére nincs messze, nem kell
végeznem most a bengával, bőven kitart a szer hatása, míg odaérünk.
Útközben néhány fontos
információt tudakolok még, mint például hányan lehetnek a házban, számíthatok-e
testőrökre, és hasonló életbevágó kérdések.
Lassan gördülök az utcában, a
lámpa fénye megvilágítja a gondozott előkerteket. A célállomásnál készségesen
kimutat. Megérkeztünk!
Kiszállok, megkerülöm újra a
kocsit, kisegítem és kedélyesen belekarolok. Mint két jó cimbora lépegetünk
befelé.
-
Egészen biztos vagy benne, hogy
nincs itt senki más?
-
I…igen! Ez itt egy
csendes….nyugodt környék. Nem hozza ide a munkát.
-
Nahát, ez kedves tőle! – nyomom
meg a csengőt.
Negyvenes, magas, vékony férfi
jön elő a csengetésre. Ingben és öltönynadrágban van még ebben a kései órában
is. Az egész kinézete olyan, mint egy gyomorfekélyes iskolaigazgatónak. Megismeri
a bengát, nem fog gyanút, dühösen jön a kapuhoz.
-
Mi a fasz képzelsz Colton, hogy
ilyenkor idejössz, felzavarsz és még egy köcsögöt is idehozol a nyakam….
A dühös áradat megreked, ahogy
pillantása szembe találkozik a stukkeremmel.
-
Mi a fasz van? – mered rám.
-
Menjünk csak beljebb főnök.
Beszélgetni jöttem.
Lassan ballagunk a ház felé,
jól hallhatóan kibiztosítom a pisztolyt, ha netán eszébe jutna vonakodni,
engedje el a gondolatot.
-
Van még valaki a házban?
-
Egyedül lakom….
-
Nem a családi állapotodat
kérdeztem!
-
Nincs senki! – köpi felém.
-
Zárd rá az ajtót Colton - intek
a bengának. Engedelmesen teszi amit kérek, aztán tétován álldogál kettőnk között,
akár egy vezetőbíró a bokszolók közt a tatamin.
-
Nem tudod kivel kezdtél – mered
rám fenyegetően. Igyekszik határozottnak mutatkozni, de a hóna alatt egyre
jobban kirajzolódik a fehér ingen az izzadtságfolt.
-
És nem is érdekel! Nem
ismerkedni jöttem!
-
Hát miért?
-
Ezért! – veszem elő a zsebemből
Sara összegyűrt fotóját.
-
Mi van vele? – mered a képre
aztán rám.
-
Ezt kérdem én is! A lány a
védelmünk alatt áll, úgy hallottam, aki kiadta rá a vérdíjat, visszavonta a
megbízást! Így van?
-
Így!
-
Akkor miért akarod megölni?
-
Mert árt a hírnevemnek, ha
futni hagyom – veti oda flegmán.
-
Fontosabb a hírneved az
életednél? – firtatom.
-
Majd meglátjuk ki hal meg –
morogja fenyegetően.
-
Főnök…talán igaza van Damiennek
– próbálkozik a békítő tárgyalással a megrogyott Colton – talán nem kellene ezt
csinálni….
Damien az álnevem, a jó
humoromról tanúskodik, és rávilágít a vészes jövőre, hogy az Ómen című filmből
vettem. Vagy nem ismeri a filmet, vagy nincs humorérzéke, mert nem nevet.
-
Fogd be a pofád! – förmed rá. –
Még számolunk ezért, te idióta fasz! Hogy merted idehozni? Én vagyok a főnök,
és te azt teszed, amit mondok!
-
Igen…persze főnök…de a nő már
odaadta a pénzt, és lemondta az akciót – berzenkedik az igazságérzete a szérum
hatására. – Akkor meg minek tesszük ki magunkat a lebukás veszélyének? Miért
veszélyeztetjük magunkat a semmiért?
-
Azért fejezzük be, mert a
szavamat adtam, és mindenki tudja ezt, aki számít! Ha most lemondok a gyilkosságról
oda a hírnevem – kezd hosszas magyarázkodásba, de nem téveszt meg.
Pontosan látom, ahogy óvatosan
araszol a konyhapult felé. Tekintetemet nem kerülte el a jókora konyhakés, ami
a munkalapon hever. Hagyom, hogy akciózzon. Csak próbálkozz madárkám, mosolygok
magamban. Kíváncsian várom mit lép.
-
Engem nem érdekel a hírnév
főnök! Inkább fizess ki, fogom a pénzem és elmegyek! – próbálkozik az őszinte.
Szinte már kezdem megkedvelni,
egy pillanatra meginog bennem az elhatározás. Bután őszinte, bizakodó arccal
néz rám. Talán meg sem ölöm, van még benne jó, érzem benne az erőt, mosolygok
akár egy szakavatott Jedi lovag.
A könyökömön jön ki az összes
rész, Becky ha nem a Forma 1-et és a tejfeles szájú Vettelt csodálja, Star Wars
függő.
-
Nem mész te sehova – ordít a
settenkedő, és hirtelen mozdulattal felkapja a konyhakést. Magához rántja a
riadt Coltont, a kést a torkához szorítja, másik kezével a pisztolya után
kotorászik.
-
Ne…főnök, ne! – nyöszörgi a
férfi, és megpróbál ellépni a fenyegetőzőtől.
Ordítok, hogy engedje el, de már
késő. Látom az elsötétülő tekintetén,
hogy ölni akar!A kés megvillan, a kedves gólem a torkához kap. Ujjai
közt fröcsköl a vére. Hátrahőkölök, hogy ne találjon el a sugár. Mire
összeesik, ott állunk egymással szemben, előreszegezett pisztolyokkal, akár egy
western pisztolypárbajban. Egymásra fogott stukkerrel hallgatjuk a
szerencsétlen Colton utolsó hörgéseit. Szerencsére nem szenved sokáig.
Sajnálom! Ha rajtam múlik,
életben hagyom. E nélkül a gyilkos nélkül olyan gyámoltalan, akár egy vezérkost
vesztett birka. Viszont a másik már eldöntötte a sorsát….
Ez aljasabb, mint gondoltam. A
saját emberét áldozza fel, hogy mentse a bőrét. Kár, hogy csak egyszer tudom
megölni!
A helyzet sakk-matt, látja ő
is. Lazít a tartásán.
-
Beszéljük meg! Nem kell a
lövöldözés, ne verjük fel a környéket. Jó hírű utca ez, ne zavarjuk meg a
csendjét. Küzdjünk meg, mint férfi a férfival – tesz egy ajánlatot, hogy
elaltassa az éberségem.
-
Rendben! – kezdem leengedni a
pisztoly. Látom a megkönnyebbülést az arcán.
Ez a fasz komolyan azt
gondolja, hogy azok után, hogy a szemem láttára nyírta ki az egyik emberét,
megbízom benne? Úgy csípőmagasságban van a fegyverem, mikor elsütőm. Nem hiába
gyakorlok annyit. Egyenest a szívébe, szinte nem is vérzik. Nem úgy, mint szegény
Colton.
Kimeredt szemekkel bámul az
arcomba. Nem érti, hát elmagyarázom neki.
-
Bocs! Elfelejtettem szólni,
nekem az nem férfi, aki orvul megöli az egyik emberét, hogy védje magát,
hajtóvadászatot indít, a megbízás visszavonása ellenére, egy szerencsétlen
amnéziás lány után, aki a világon senkinek se ártott, mert azt képzeli, ettől
nő a hírneve!
Mondanék még ezt-azt, de mire
ennek a mondatnak a végére érek, feltartóztathatatlanul zuhan hanyatt a
parketta felé. Miután becsapódott, és nem mozdul, komótosan a földön heverő
testhez sétálok, fogom Sara fotóját, és a szájába gyűröm.
Anélkül, hogy a halott Coltonra
pillantanék, elhagyom a házat.
Nem érintettem meg semmit, csak
a fotót. Nem hagyok ujjlenyomatot. Nem teszem ki magam semminek, mert tudom,
mikor az emberei majd megtalálják, az első dolguk lesz, kivenni a szájából a
képet. Ha be is jelentik a gyilkosságot, amit kétlek, a képről mélyen hallgatni
fognak, mert azzal elismernék, hogy bérgyilkosságra készültek.
Sokkal valószínűbb, hogy
kiteszik valahol egy kietlen terepen az erdőben, vagy beledobják a vízbe a
testét és ezzel vége, eltűntként fogják kezelni, amíg egyszer majd valaki
véletlenül rá nem talál a tetemére.
De az alvilágban elterjed majd,
a munkát és új családot kereső emberek hírül viszik, hogy a főnök úgy halt meg,
hogy egy képet nyomtak le a torkán. Annak a lánynak a fotóját, akire vérdíjat
tűztek ki, aztán visszavonták, de a főnök magánszorgalomból végezni akart vele.
Érteni fogják, és nem keresik
tovább a lányt. Ingyen senki se akar gyilkolni, és elég határozott
figyelmeztetés a golyó a szívében, hogy valakinek fontos a lány élete!
Többé senki sem fog Sara fejére
vérdíjat kitűzni!
Behúzom az bejárati ajtót, és a
kaput is gondosan beriglizem. A pulóverem ujját használom kesztyű gyanánt, bár
valahol tudom, felesleges az óvatosság, mert reggel ha majd jönnek, megfogják a
riglit is meg a kilincset is, de valahogy mégis nyugodtabb így a szívem.
Halkan indítok, és nem
kapcsolok lámpát, csak miután magam mögött hagyom a kietlen csendes utcát. Első
teendőm, hogy Beckyt hívjam.
-
Minden rendben van kislány –
szakítom félbe a kétségbeesett faggatózást. Már nagyon ideges volt szegény.
-
De mi volt Bard?
-
Elővettem a pisztolyom,
kilőttem két apró kumquatot a gyümölcsös tálból, és elmagyaráztam neki, hogy ha
még egyszer az utamba akad, mást lövök ki a lába közül. Miután megszemlélte a
lyukas apró narancsokat, jobb belátásra tért. Most már nyugodj meg, minden
rendben, hamarosan ott vagyok nálad!
Csak ezután hívtam a férfit,
aki valahol messze az államokban várja, hogy elrendezzem annak a lánynak az
életét, akit majdnem elpusztított, aztán megszeretett, és most úgy védelmezi,
akár a saját vérét!
-
Végeztem főnök! Mindent
elrendeztem, többé nem fenyegeti veszély Sarat!
-
Köszönöm Bradley! Nem volt
probléma?
-
Említésre méltó nem! Mindent
elintéztem! Az egész már csak a múlt!
-
Értem! Akkor ezzel vége! Többet
nem ölünk, csak ha védeni kell magunkat! Amit ígértem, utalom, ahogy letettük.
-
Köszönöm főnök!
-
Megérdemled Bradley! Kívánom,
hogy találd meg te is a boldogságodat az új életedben!
Sziasztok!
Hát itt lenne, bocsi a késésért!
Egyszerűen az történt, hogy miután
megjöttem a suliból, nekiültem a fejezetnek, és hát elég nehezen ment nekem ez
a gyilkosságos rész, és amíg gondolkoztam, egy pillanatra leejtettem a fejem az
asztalomra. De tényleg csak egy pillanatra!:)
Aztán arra neszeltem, hogy néhány vigyorgó
rendőr meg a helyettesem ébresztgetnek, és állították eskü alatt, hogy úgy horkantgattam
akár egy vadmalac! Ráadásul elfeküdtem a nyakam, és úgy maradtam, mint Munkácsy
rőzsehordó nagyanyója, én is csak egy bizonyos szögben hajlottam és néztem
felfelé. És elpocsékoltam egy csomó időt, mikor úgy is annyi dolgom van, de
teljesen leszívott ez a vasárnapi főzőcskézés! Pedig Moira felajánlotta, hogy
jön vasárnap is, de nem akartuk elvenni a szabadnapját.
Baj lesz ebből, én már érzem! Dolgozunk a
babán, és közben meg annyira de annyira nem megy nekem ez a konyhai
tevékenykedés! Minden mozdulatommal probléma van, letettem két tojást a
konyhapultra, megfordultam, aztán hallom, hogy placcs, placcs! Annyi volt a
tojásoknak!
Tarzan meg csak vigyorgott, hogy azokért
nem kár, de a másikakkal bánjál óvatosabban!
Könnyen viccel, nem elég neki a napi egy
szex, fantasztikus rántottát készített reggelire a családnak, és nyomul a
tanulás miatt is, és tesz fel nekem ilyen találós kérdéseket, hogy na akkor, mi
a különbség a pszichopata meg a szociopata között?
Nem lesz ez így jó, én már most érzem!:)
Szóval nem sikerült elkészülnöm a résszel,
mert egyeztetnem kellett a rendőrökkel a szerdai rendőr buli részleteit. Nekem
meg még ki kell találnom, hogy miként tudnánk minél több dekort fent hagyni, és
felhasználni a szombati motoros partyra.
Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de egyre
inkább foglalkoztat a gondolat, hogy fel kellene vennem egy asszisztenst, mert
minden kiesik a fejemből, mindent elfejtek. Egy asztali naptárral járkálok,
pedig már így is egy csomó minden van a táskámban, mert csak úgy látom át a dolgaimat,
ha az egész hetet magam előtt látom egyben.
Ma dekorálunk, és főpróbát tartunk a vizes
színpadra. Holnap lesz a rendőr buli, mert nekik a hétvége nem jó. Csütörtökön
dekor le, pénteken új dekoráció fel, de közben kajákat kitalálni és gyakorolni
a számokat. Szombaton motoros party, vasárnap meg haza se megyek, hanem utazom
fotózásra. Szerencsére a hajam kell nekik, vagy sampon, vagy hajfesték fotózás
lesz, majd dolgozhatnak a karikákon a szemeim alatt!
És ha megjöttem, illetve jön velem a Barbi
is, mert ő is dolgozni fog az ügynökségnek, és most írja alá a papírokat,
szóval este meg már utazunk Texasba, és egy hétig ott maradunk. 21-én lesz a sógorom szülinapja, és azt ott szeretné megünnepelni, hát azt hiszem érthető.
Ráadásul, most lesz egy éve, hogy kiköltöztünk, és valamikor ezt is meg akartam ünnepelni, bent a bárban is, meg itthon is, de fogalmam sincs hova suvasszam be!
Ezért aztán a jövő héten nem hozok új
részt, de utána majd megint egy hosszabbat, és akkor már a karácsonyi buliról
írok, és végre találkoznak egymással!:)
És mire legközelebb találkozunk, lehet,
hogy egy csodálatos új korszak indul el az életemben, ami egy hatalmas
változást indít el és mindent megváltoztat majd!:)
Szóval sok a tennivaló és még több az
izgalom mostanság.
És egy jó hír, leszoktam a dohányzásról!
Bizony!:)
Ja igen! A családomról! Anyu szegényke,
kímélő életmódon sétálgat csak, és nem emelgetheti még a mókit sem. Tomast
baleset érte, miközben szereltek a Nathannal, összenézett egy szétszakadt
benzincsővel. Állítólag ordított és a földön fetrengett, mire kimosták neki.
Azóta mindenki tanácsokkal látja el,
többek közt a skandináv is, aki a férjem szerint, felvette velünk a diplomáciai
kapcsolatot és megbékélt végre. Nekem ez nagyon fontos, mert még mindig rengeteget
szenvedek attól, hogy hálátlan voltam vele kapcsolatban.
Aztán apu próbafűtés gyanánt,
megelevenítette nekünk a poklot. Olyan hőség volt – nehogy anyu megfázzon, és tüsszentenie keljen –
hogy képtelenség volt ruhában megmaradni a házban. Baleset érte a legnemesebb
férfias részén, hát így jár az, aki puccéran ücsörög egy bőr kanapén! A doki
szerint szándékos volt tudat alatt, és ezt nevezik szimpátia betegségnek,
mivel anyut most úgy is kímélni kell. Hát, amit apu mondott neki erre, meg hogy
hova tegye a tudományát, azt inkább nem írom le!:)
Dédike meg kifutott, ahelyett, hogy szólt
volna valamelyikünknek, hogy beszedje az esőben a konyharuháit, amiket mindig
kitereget, mert szereti a nap illatát rajtuk. Befele jövet vizes volt a papucsa
és megcsúszott a járólapon. Szerencsére Kakukk közel volt hozzá, és igazi
baseballos becsúszással elkapta és megtartotta a dédikét, miközben ő elvágódott
és alaposan beütötte magát. Dédikének nem esett nagy baja, csak a lába húzódott
meg, egy kicsit sántikál, de rendben van. Hát nagyon megijedtünk, most akarjuk
megünnepelni a születésnapját, mert egy olyan számhoz ér, amit azért már meg
kell ünnepelni, akár akarja, akár nem, erre majdnem elesett. Egy combnyaktörés
az ő korában már akár végzetes is lehet. Minden még mozgásképes ember Kakukkot
szeretgélte, nővérem meg teljes átszellemüléssel gyógykezelt, mert szegény Cleo
csak addig van velünk, amíg nincs valami kajaszag, mert akkor már futnia kell!
Fura ez nála, mert bent a kórházban
titkolja a terhességét, attól fél, hogy elküldik, hiszen csak most kezdett,
hiába magyarázza neki a Dani meg a Peti is, hogy ez nem Magyarország, itt nincs
Gyes, megszülöd, kicsit otthon maradsz, aztán jössz vissza dolgozni, ennyi!
Szóval annyira koncentrál a kórházban, hogy kibírja rosszullét nélkül, itthon
viszont bepótolja az ottanit is, gyakorlatilag mindentől rohan a mosdóba!
Nem maradt más állva csak az Ildi, Dr.
Mitchell-né és jómagam ugye, ami nem sok, főleg, hogy lassan mindenkinek más
kaja kell. Pempős, meg kímélő kása, meg hús a pasiknak, Lucának palacsinta,
szóval rémes!
Vasárnap, lovaglás helyett biciklizni
tanultam, apu motoros projektoros ruhájában, így nem törtem teljesen össze. Nem
értik, hogy nem találom az egyensúlyt, mikor rúdon meg szalagon táncolok. Én
sem értem!:)
És közben meg az alagsorban gyakorlunk,
amíg össze nem esünk, vagy megfájdul a torkunk.
Na, nem írok többet, mert lassan ez is egy
kisregény lesz!:)
Szóval jövő héten nem jön rész, de utána
egy még hosszabbal és izgisebbel érkezem!:)
Puszi mindenkinek, Luna
